Dr. Michael Laitman

Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból)

A próféta, a munka és kijelölése

Baal HáSzulám cikkéből:  “Egyetlen parancsolat”:

Bár Mózes, megkapta a Tórát és a törvényeket minden generáció számára, olyan mértékben, hogy a próféták nem jogosultak semmilyen újítást tenni, azonban,Mózes próféciája adva volt  egy bizonyos időszakig… és az egyetlen feladata, hogy kiterjessze ugyanazt a próféciát azoknak generációknak, amelyek már nem méltóak fogadni az elsőtől.

És az utolsó próféta a Messiás, amely beteljesít mindent. De természetesen ő sem jogosult hozzáadni vagy kivonni a próféciából. De a sikere nagyobb lesz, mivel az egész generáció elfogadja a szavakat, és a prófécia beteljesül általa”.

Kérdés:

Mit jelent a “próféta”?

Válasz:

Én azt mondom, az én megértésem mértéke szerint. A próféta, aki kapcsolatban áll a Teremtővel, vagy a “Bina” szinten  (ahol “hall”), vagy “Hochma” szinten (ahol “lát”.) A “próféta”, az egy “üzenethozó”, aki különösen önmagából kilépve működik, egy missziót teljesít a nagyközönség felé, a külső körök számára, hogy korrigálja az edényeket, a vágyakat.

Az általános rendszerben  különböző korrekciókon megyünk át: a vágy részei  különböző módon csatlakoznak egymással. Tehát, egy bizonyos “terület”-nek, egy bizonyos vágynak, vagy egy bizonyos részének szerepe van, hogy további javításokat okozzon bizonyos vágyakban, “területek”-en, vagy a rendszer részekben. Tehát, számukra ez a rész, az úgynevezett “próféta”. Rajta keresztül átmegy a hozzáadott bőség a korrekcióhoz, amely megfelelő egy bizonyos részének az általános lélekből.

Összességében, a teremtés összetevődik kövületi, vegetatív, élő és beszélő részekből, amelyek kapcsolatban vannak egymással különböző módon. Majd feltárul egy bizonyos rész, amely a másik résznek sugároz magán keresztül egy különleges erőt és egy  különleges képzést. Ennek a résznek a hatása, nincs  korlátozva egy bizonyos időre a cselekedetekben, hanem csatlakozik a rendszerhez, amely korrigálva kell, hogy legyen egy bizonyos mennyiségű cselekedetekben vagy “években”.

A próféta cselekedetei működött a maga idejében, de a cselekedetei és a befektetései a rendszerben maradtak. Egy különleges edény volt, egy különleges lélek, amely által a Teremtő cselekedett másokon.

Egyrészt, ez minden bizonnyal a Teremtő választása a rendszerben, másrészt pedig, ez mégis az ember munkája is. Ez a munka megvárja őt, amíg eléri ezt a feladatot, de ez a feladat már előre meghatározott, “rá van írva”, és nem menekülhet el előle.

2013.10.01, Baal HáSzulám, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: SZ I

09 okt 2013

Hogyan járult hozzá Baal HáSzulám a spirituális rendszerhez

“A korai Bölcseink egy magán utat választottak maguknak, én pedig egy általános utat, mert az én nézetem szerint sokkal megfelelőbb az Isteni anyagot beöltöztetni egy végtelen betű kombinációjába, amelyek nem változnak meg soha. Azt akarom mondani, hogy a fizikai siker által, nem fognak megváltozni semmilyen helyen és semmilyen időben. Ezért az én szavaim korlátozottak.

A fent említett ok miatt, én teljes egészében általánosan fejezem ki a spiritualitásnak az anyagát, mégis én azt választottam, hogy elmagyarázzam a spiritualitás kombinációját, minden egyes részletig, amelyeknek nincs más forrása, mint a kollektív forrás, azaz, a tisztasága a Kabbalának. Ilyen módon tisztázom a spiritualitás részleteket, anélkül hogy beöltöztetném a korporeális kombinációba, sokkal jobb fejlődést lehet megszerezni. És ez a tudás van nevezve “az igazság bölcsessége”-nek.”

A személy aki halad előre az igazság útján, miután  sok változáson és felfedezéseken  ment át az út során, elkezdi megismerni és megérteni, hogy milyen változásokat okozott benne Baál HáSzulám. Úgy tűnik nekünk, hogy ő csak  új szövegeket írt, de valójában változásokról van szó magában a rendszerben.

Általában, minden kabbalista változásokat tett a rendszerben az ő korrekciója által, a kiegészítése által. Ez azt jelenti, hogy “tisztázza ” a rendszert általánosan és egyénileg,  ilyen vagy vagy olyan formában. A lényeg nem az, hogy leírja a spirituális világot bizonyos szavakkal, ebben vagy más a stílusban. Nem, Baál HáSzulám elrendezte a rendszert és hozzátett olyan összetevőket, hogy a  személy, amely halad a rendszerben képes legyen felhasználni és folyamatosan támogatást kapjon, segítséget, felgyorsítást és így haladjon tovább.

Ezzel együtt vizsgálatok lesznek egyéni módon és általános módon is, kiemelkedőbb és világosabb formákat kapnak, szükségesek a gyorsabb haladásra a teremtés célja felé, összehasonlítva a ritmussal, amelyet a rendszer korábban nyújtott, mielőtt a Baál HáSzulám hozzáadta a saját  erőfeszítéseit, a nehéz munkáját és a változásait.

Minden kabbalista hozzáadott valamit, mindegyik változtatott a rendszerben, és ez nem áll kapcsolatban az írott könyvekkel. A “Bevezetés a Tíz Szfira a tanulmányába”, Baál HáSzulám írt a Talmud Bölcseiről, akik olyan  korrekciót végeztek a rendszerben, hogy a bűnhödés helyett, mi előre tudjunk haladni a tanulás erőfeszítése által. Baál HáSzulám is ilyen korrekciót végzett a rendszerben, amely által a tanulás helyeben, jobban és jobban részt tudjunk venni a köztünk való cselekedetekben: a terjesztésben és az egységben.

A Reformáló Fénynek jobb hatása van a cselekedetekben, amely az úgynevezett “Tóra tanulmánya”. A “Tóra tanulmánya” jelenti: az adakozási cselekedeteknek a tanulását, tanuljuk meg teljesíteni oly módon, hogy a Reformáló Fény, a Hochma Fénye beöltözhessen a Hasszadim Fényébe, és ők  lesznek az élet “betűi”. Így írja az ember a Tóra könyvet a szíve táblájára és így halad előre az úton.

Mi tanulunk  az ” Élet könyve”-ből,  átéljük, letisztázunk minden betűt az állapotok formájában, amelyek áthaladnak az “edény”-einken. És Baál HáSzulám mindent elrendezett olyan módon, hogy mi keresztül tudjunk menni az állapotok útján és az egyéni cselekedeteinken, és ebből ismerjük meg az általános rendszert. Úgy mintha néznénk a “képernyő”-n (Maszach) egy nagy képet, ezzel együtt a “képernyő” sarkában van egy kis kép, amelyben látható egy rész a képből. Hasonlóképpen, ahogy a sebész látja a betegnek az általános adatait az állapota szerint, és ezzel egy időben látja egy kis “képernyőn” a speciális helyet, amelyet műti.

Ily módon, az előrehaladásunk által egyéni módon, mi megkapjuk a benyomást az általános rendszertől.

2013.09.29, Baál HáSzulám cikkje, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: Sz I

05 okt 2013

A bátor búvár a Fény hullámában

Ha én felemelkedek és elérek egy bizonyos kapcsolatot a Fénnyel, akkor mintha felemelkedtem volna a víz fölé. És akkor ugyanaz a Fény kezd dolgozni rajtam, és lenyom a víz alá, azért, hogy megvizsgáljam a részeimet, az új korrupt vágyaimat.

Ismét erőfeszítést teszek, felemelem magam a felszínre, és a Fény újra lenyom mélyebbre. Ez addig folytatódik, amíg be nem fejeztem az egész korrekciómat. Szóval, nem kell arra gondolni, hogy lehet valami más cselekedet: a mi munkánk, hogy állandóan próbáljunk felemelkedni a víz felszínére, és a Fény munkája, hogy állandóan nyomjon vissza le. Ugyanaz a Fény, amelyet elérünk az emelkedés során, Ő okozza a következő zuhanásunkat.

Tehát, időnként váltakoznak a fény és a sötétség, ez lehetővé teszi számunkra a munkánkat. Ezért, minden munkánk csak azért, hogy erőfeszítéseket tegyünk és sóvárogjunk felemelkedni, ússzunk víz a tetején. És természetesen, mi nem fogunk kapni semmit a zuhanásokon kívül, és így fog tovább folytatódni a korrekció végéig, amikor elérjük azt a napot amelyik tele van  fénnyel . Szóval, felemeljük magunkat, és a Fény már nem szükséges, hogy lenyomjon és befullasszon, hanem csak töltse ki a vágyainkat. Így mi összeolvadunk a Fénnyel a végső korrekció állapotával.

Fontos emlékeznünk, hogy minden cselekedet az egyetlen erőtől származik, hogy “nincs semmi más Rajta kívül, és csak a Fény működik. És még az erőfeszítéseink is, amelyet adunk, hogy felemeljük magunkat, csak a Fény által lehetséges. A felemelkedés azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülünk a Felső erőhöz, amely a Jó és Jót Tevő, és megértsük, hogy minden egy erőtől ered.

Minden, amit most látunk, ez a Teremtő öltözete  az “edény”-ünkben, de csak a  törött “edény”-eink miatt nem tudjuk felfedezni és érezni Őt. Meg kell próbálnunk felfedezni Őt, mert ez ad Neki örömet.

2013.09.20, Baal HáSzulám, 127. “Shámáti” cikkéből

fordította: Suzi Burian

szerkesztette: Szondi Ildikó

28 Sze 2013

A Fény, amely megment és befullaszt engem

Az egyetlen különbség a Klipa  és a Szentség között, a száműzetés és a megváltás, a sötétség és a Fény között, a Teremtő jelenléte, és ez a személytől függ. Természetes, hogy minden feltétel el van rendezve az általános terv szerint és a helyem szerint az egész rendszerben, de minden pillanatban meg van adva nekem a szabad választás és a képesség, hogy átfordítsa a sötétséget a Fénnyé.

Természetesen, egy pár pillanat múlva újra lezuhanok a sötétségbe, de az  erőfeszítéseim által  meg kell próbáljak elérni a Fényhez. Abban a pillanatban amikor elértem a Fényt, ismét lezuhanok a sötétségbe, és így emelkedik fel újra és újra. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg a végén elérem az összes   vizsgálatot és a korrekciót.

Ezáltal,  a különbség a száműzetés (Galut) és a megváltás (Geula)között , az egy kis hozzáadás: az”א” (Alef)  betű, amelynek jelentése: “A világ bajnoka ” (Áluf sél Olám), a Teremtő. Ha az én állapotom felé, magamhoz vonzom Őt, úgy, hogy Ő az ok,  “Nincs senki más Rajta kívül”,  ebben megértem, hogy minden a Jó és a Jót Tevőtől jön,  és nekem  olyan módon kell  korrigáljam magam, hogy elfogadjon minden állapotot, és akkor  a Teremtő lakozik ebben a korrigált “edény”- eiben.  Akkor én a száműzetést megváltásra változtatom, és a sötétséget a Fényre.

Ha nem sikerül ezt megtenni, akkor továbbra is  korrupt állapotban maradok, és keresnem kell, a módját, hogyan erősítsem meg magam, és elvégezzem a korrekciót.  Valójában ez a mi összes munkánk. Nekünk ezt meg kell, erősítenünk az általános csoportban, hogy tudjunk dolgozni és felemelni magunkat a sötétségből a Fényhez, azáltal, hogy összekötünk mindent a Teremtővel.

Persze, állandóan fentről vissza tolnak, és köteleznek minket a zuhanásra. Ezt az egészet a Fény teszi.

2013.09.20, Baal HáSzulám “Shámáti” 127. cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

28 Sze 2013

A kijelölölés előlege

Baál HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”: “Nincs más, mint szolgálni a Teremtőt és a Mitzvot (parancsolatok) betartását.

A Lishma (az Ő nevében) kivételével, amely azt jelenti, hogy elégedettséget kell, okozni a Teremtőnek. A bölcsek már bevezették a gyakorlati folyamatot a Tórá-ba és Mitzvot-ba,  mégha nem is a Lo Lishma-ban, (nem az Ő nevében). Mivel a Lo Lishma hozza el a Lishmá-t” …

Mi nem tudunk  “csak” úgy hasonlóak lenni a Felső erő természetéhez. Elvégre, Ő teljesen adakozás és nekünk el kell érjük ugyanazt a szintet, hogy adakozzunk Neki. Hasonlóan, ahogyan a vendég és a házigazda példájában. Ha fel akarok nőni a legjobb, legtökéletesebb állapothoz, a legteljesebbhez, akkor azonosulnom kell a teremtés forrásával. A házigazda, az adományozás és szeretet, és ha fel akarok emelkedni az örökkévaló és a tökéletesség szintjére, akkor nekem megfelelőnek kell, hogy legyek Hozzá. Ez azt jelenti, hogy örömet adok Neki, mert Ő  is örömet akar adni nekem.

Ez a célja,  Kabbala Bölcseletének. A módszer, amely lehetővé teszi a Reformáló Fény által, hogy felébredjen az erő, amely korrigál minket, és ezáltal elérjük az azonosságot a Felső erővel, a Teremtővel.

“Az első és egyetlen Mitzva” (parancsolat), az amely garantálja a törekvés megvalósítását, hogy elérje a Lishma -t, felelősséget vállaljon, abból áll, hogy nem dolgozik a saját maga számára, hanem gondoskodik  a létezésről. A fennmaradó időben, dolgozzon a nagyközönség számára: mentse meg az elnyomottakat, és minden teremtményt a világon, akinek szüksége van az segítségre és a javulásra”.

Mivel ez az ” első és egyetlen”  , nem érdemes keresni valamilyen megoldást máshol keresni, mert nincs más lehetőség. Egyértelmű, és biztos , hogy először is biztosítania kell a saját létezést és abban a pillanatban, amikor kielégíti a személy az alapvető szükségleteit, aggódjon minden erejével és minden lehetséges eszközzel  másokért. Ez a megfelelő formaazonosság a Teremtő felé.

Azáltal, hogy kielégíti az alapvető szükségleteit, a személy kitölti magát a kövületi,  vegetatív és állati szinten. Ezen a három szinten  hasonlítunk a természethez. És az emberi szint, amely az állati szint fölött van, mondhatjuk azt, hogy folytatódhat még száz ezer évig is, amely nem tartozik a testhez,  a belsőhöz tartozik. Nem lehet felfedezni az anyagi nézet által, mert ő kiterjed az elmében és az érzésben is, a belső fejlődésben. És az embernek az egész belső világát át kell fordítania a mások adakozására.

Az előző természeti szintek eltérnek az anyag feldolgozásához,  kapcsolati módszerrel. De az “emberi” szint felhős , zavaros és érthetetlen számunkra. Mi az ” emberi lény”? Néha, amikor ránézünk egy személyre, azt mondjuk : “Ez nem egy ember”, mert úgy viselkedik, mint egy “állat”. Általában, nincsen egyértelmű meghatározás, nincsenek világos külső jelek, amelyek lehetővé teszik megismerni az igazi emberi lényt. Miben is különbözik egy állattól ? A szempontok homályosak.

Tehát, ha ma kutatjuk egy belső kifejezését az “emberi” szintnek, akkor ezt hívjuk a jövőbeli állapotnak, a cél szerint, amelyhez sóvárog. Erre a formára kell átkapcsolni, elérni a formaazonosságot a Teremtővel, és ez az úgynevezett “Ember ” szintje (Ádám ). Most, ez a hivatalos kijelölés a jövő számára.

Tehát, az első “Mitcva” a cél irányában, az, hogy dolgozzak magamért  nem többet, mint az alapvető szükséglet, és a többi, hogy gondoskodjak másokról. Ezzel az értékmérővel állsz te szemben, és ha ebben a formában kezeled magad, akkor eléred a Teremtővel való azonosságot.

Ennél több, a körülötted lévőkért  gondoskodás, a másokért való gondoskodás, azzal a feltétellel, hogy már a kezdetektől fogva vigyázol a szándékra, mert “a cselekedet vége a kezdeti gondolatban rejlik”.

2013.09.22, Baal HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: Sz I

28 Sze 2013

Mindenki nyeresége a csoport számlájára megy

Kérdés:

Hogyan segíthetünk barátoknak a süllyedés ideje alatt?

Válasz:

Nekünk nem kell különösen odafigyelni arra, aki zuhanásba van. Ehelyett szükségünk van a csoporton belül állandóan vigyázni, a lelki csodálatra, a felemelt jó hangulatra, a cél fontosságára, hogy legyen egy általános kötelezettség a kapcsolatban, az arvutban. Egyelőre hiányzik egy ilyen kölcsönös  vállalkozás.

Ha ez lesz a csoportban, így mindenki  át tudja változtatni  a kis zuhanásokat, hogy azonnal növekedjen a felfedezés megszerezéséhez. Az egyetlen dolog ami hiányzik nekünk, ez a kapcsolat a többiekkel. Az emberek nem érzik a kötelezettségvállalást egymással. Mindenki mindig azt hiszi, hogy saját magának cselekszik, hogy egyszerűen csak “kollégák”, mint valami gyárban: elmentem egy gyárba dolgozni, dolgoztam, fizetést kaptam a munkám szerint, és hazamentem.

A külső munkához való viszonyunk hozzá szoktat minket  a spirituális  munkához.  Még mindig nem vagyunk tisztában azzal, hogy a spirituális  munka csak a kapcsolatban létezik – megszorítjuk magunkat, azért, hogy átváltsunk a kölcsönös felelősségre és hasonlóvá váljunk, “mint egy ember, egy szívben”. Csak ott kaphatjuk meg a nyereséget! Mert a nyereség megnyilvánul, ha létrehozunk  egy helyet, ahol a Teremtő felfedeződhet, ebben  okozva kielégülést Neki, elérve az összeolvadást Vele a vágyaknak megfelelően.

Eközben nem vesszük figyelembe a kapcsolati pontot és az Uniót, és nem értjük meg, hogy pontosan ott valósul meg az egész  munka és a nyereség. Még mindig hiányzik nekünk ez az érzés, szükségünk van ezt megérezni, megérteni, de nem  a  szavakban, hanem, abban, hogy a szívünk mindig  oda kívánja vonzani és ott akarjon lenni.

2013.09.13, Baal HáSzulám, “Shámáti” 33. cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

A régóta várt vendég

A kövületi, növényi és állati szinten, a megszerzési vágy a természetétől fogva ösztönösen működik, de az emberi lény ellentétesen működik, nem természetes módon, mivel ő  a házigazda felismeréséből működik, az ellentétes érzése által. Így egy összehúzódást hoz létre a megszerzési vágyban, mint a vendég aki összehúzódik a szégyentől, mivel felfedezi a szerető házigazdát, az adakozót.

A kövületi, növényi és állati szinteken, a szégyen nem ébred fel válaszul az ajándékokra, de ha a személy a “beszélő” szint felé kezd fejlődni, akkor szégyent kezd érezni, kellemetlenséget, kötelességet a válaszolnia a házigazda szeretetére, nem lakoma miatt, hanem az adakozó tiszteletére! És ez összehúzódásra készteti őt.

Te ellen kell állj a kapott kitöltésnek, és töltsd ki magad az adakozó érzésével, azaz, az adakozás és a szeretet tulajdonságával, a te oldaladról is. Vagy legalább  sóvárogj erre, olyan mértékben, hogy eltávolítson  minden ízt, ami az élvezet  megszerzéséből árad.

Az élvezet megmarad, de hirtelen elveszted az érzését. Mintha egy idegen helyen lennél, belépsz egy üres szobába, látsz egy finom szelet tortát, és arra gondolsz, hogy senki sem lát téged, elveszed és beleharapsz. És abban a pillanatban, hogy érzed a csodálatos ízét, hirtelen belép a házigazda.

Te  különböző érzéseken mész keresztül. Először szégyelled magad, mivel elvettél  és befaltál egy darab tortát. De a házigazda hirtelen azt mondja: “Nem, nem , pont a te számodra készítettem a tortát, tudtam, hogy jönni fogsz! Mindenki szerette volna  elvenni ezt a legfinomabb tortát, egy vajkrém rózsával és cseresznyével a tetején, de én megtartottam számodra”.

Most a szégyen helyett, hogy loptál, hogy elvetted ami nem a tiéd,  te elkezdesz szégyent érezni, megérted, hogy mennyire gondoskodik rólad a házigazda, és szándékosan tartotta a  frissítőket neked. Ő gondoskodott rólad, mint egy emberről, akit a legjobban szeret, és bejelentette mindenkinek. Te érzed a nagylelkűségét, az adakozását és a szeretetét, és felébred benned egy másik szégyen, nem azért mert loptál, hanem  az ellentétességedért a házigazdával szemben, aki annyira szeret téged.

Az első szégyen abból az érzésből ered, hogy te vagy az, aki kap  a házigazdával szemben. És a második szégyen a házigazda érzése okozta, aki adakozó és szerető, és ez sok új érzést szült  benned,  és megköveteli tőled, hogy összehúzódj és kitágulj, azaz, megadja neked a légzést az élethez.

2013.09.11, Baal HáSzulám, ” Fogamzás titka és születés” című cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Nem személyes hiba, amit érzünk, a fény, amely érkezik, elhoz egy ilyen érzést.

Mi csak a zuhanásoknak köszönhetően haladunk előre, a csalódásoknak, a rossz helyzeteknek felderítése által, amelyeket a mi megszerzési vágyunkban érzünk. Eleinte minden rossz helyzetet az e-világi erőkhöz tulajdonítunk, majd a Teremtőhöz.

Minden attól függ, milyen szinten található az ember, milyen felfedezésben. Lehet, hogy rejtettségben van, elvesztette a Teremtőben lévő hitet, hibásnak tartja a világot, mert az emberek különböző problémát okoznak belsőleg és külsőleg neki. Minden probléma az anyagi világ háttérében fedeződik fel, azaz, megsértik a szükségét: az élelmiszer, szex, család, pénz, tisztelet és a tudás.

Később a személy felemelkedik. Ha kapcsolódik a csoporthoz, így felemelkedik az  “Áchishená útján” (a felgyorsítás útján), és ha nem tud beintegrálódni, akkor legalább részt kell vennie  mechanikusan a tanulásban és mindenféle tevékenységekben. Ő új csapásokat kap a tiszteletben és az ellenőrzésben, majd elkezdi összekapcsolni ezt egy kicsit a viszonyához, elkezdi hibáztatni magát. Először hibáztatja csak a többieket, és látja bennük az állapota okát. De ha halad előre, akkor ő elkezdi hibáztatni magát, magához köt mindent ami történik.

Ő “eszi” magát, nagy nyomást és a stresszt érez, és ez a helyzet hosszú ideig tarthat. Minden a személy a részvétele mértékén múlik a környezetben. Ha nem vesz részt a környezettel és a csoporttal, akkor ő lehet, hogy  küzdelmeken megy át, és nem tanul belőlük. De ha sikerül elérni egy erős kapcsolatot a környezettel, akkor rajta keresztül megkapja a Reformáló Fényt, és  az összes cselekedeteket a Teremtőnek tulajdonítja. Az érkező Fény elhoz neki egy ilyen érzést.

Aztán rájön, hogy az összes csapás, probléma, ezek az akadályok, a belső “edényei”-nek és tulajdonságainak a feltárulása. És a kegyetlen világ nem volt hibás és még az ő gonosz természete sem, egyszerűen vannak “edények”, amelyeket korrigálni kell. Az igaz, hogy hozzá tartóznak, de megadták a lehetőséget az ő munkájára.

Meg kellett, hogy értse, a gonosz feltárulása nem az ő számlájára van írva,  hanem csak megadja, mint anyagot a munkához. És ha mi nem akarunk beleegyezni,  azonosulni a rosszal és a töréssel, hanem sóvárgunk egyesülésre “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy),  akkor  segítséget kérünk, hogy felemelkedjünk ezeken az állapotokon. Ily módon felemeljük a hiányunkat a “Szűrő” és a ” Visszavert Fény” által, hogy beöltözhessen az “Egyenes Fény”.

Az egész úton, ettől a világtól egészen az Eyn Szof-ig, (a Végtelen Világig),  folyamatosan felfedezzük a törést és  a rossz dolgokat.  A mi feladatunk, a munkánk által,  átváltoztatni a gonoszt,  azokra az “edények”-re, ahol  felfedeződik a Fény. Azok a rossz dolgok és hiányok, amelyek felfedeződnek a Fény által, ahhoz hozzá kell adjuk a helyes hozzáállásunkat, az erőfeszítésünket és akkor bennük felfedezzük a jó dolgokat.

2013.09.13, Baal HáSzulám, 33. “Shámáti”

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Mit jelent az, hogy legyőzni a Teremtőt?

Mit jelent az hogy legyőzni a teremtőt

Kérdés: Mit jelent, hogy “A fiaim legyőztek engem”, ha mi soha nem emelkedünk fel a Teremtő fölé?

Válasz : “A fiaim legyőztek engem”, az azt jelenti, hogy legyőztek minden nehézséget, túlkerültek minden nehézségen melyet a Teremtő tett eléjük. A vendég és a házigazda szituációjában, nem csak “legyőzöm” a Teremtőt, hanem “ használom” is Őt. A győzelem nem abban rejlik, hogy legyőzöm és elnémítom Őt, hanem abban, hogy – megszerezve Tőle az összes szeretetet és adakozást, melyet Ő maga stimulál bennem, a szégyen felett elkezdem Őt magát érezni.

Először is szégyenkeztem, mintha lopáson kaptak volna. Majd kiderült, hogy nem vagyok tolvaj, hanem egy ajándékot kaptam, amely csak az enyém, amit a Házigazda (Teremtő) nekem szánt, mert nagyon szeret engem. Ez kétfajta érzést kelt bennem – a Bina-t és a Malchut-ot

A Házigazda (Teremtő) megérzése, a Bina kezdete, amely nélkül a teremtett lény nem tud létezni. A Malchut-nak az érzése ugyan ez, mivel én meg akarok szerezni, azonban érzem a Házigazda szeretettét és a szégyent a Malchut-on belül, ezért el kell kezdenem kiszámítani, hogy hogyan tudom a Bina-t a Malchut fölé emelni.

Azonban, hogyha a Binat a Malchut fölé emelem, hogy ne érezzem a szégyent és örömet szerezzek, ez már a Klipa (héj), mivel a Bina elkezdi szolgálni a Malchut-ot. Másfelől ha én a Malchut-ot az örömre irányuló vágyával és a szégyenérzetével párhuzamosan használom, és a Bina vágyait ki akarom tölteni, akkor a Malchut emelkedik fel a Bina-hoz és adja át a saját Aviut-ját (Keménységét) a bina-nak, ami a Malchut vágyainak saját ereje. Ennek eredményeképpen a Bina kiterjed és megerősödik. Annak az erőnek a segítségével, amely segít a Binanak kiterjeszteni Mózes szintjét, megpróbálom elérni a Keter állapotát az összetapadást, majd pedig elkezdem korrigálni a Malchut-ot.

2013.09.11, Reggeli lecke 1 részből; Baal HaSulam cikkéből

forrás:  What Does Defeating The Creator Mean?

Lekt: KN

20 Sze 2013

Minden este után az új nap érkezik

 

Dr. Michael Laitman

Kérdés:

Miért zuhan az ember mélyebbre minden egyes alkalommal egy alsóbb szintre? Hogyan tudja elérni az örök összetapadást a Teremtővel?

Válasz:

Minden alkalommal egyre mélyebbre zuhanunk, mivel egyre durvább, keményebb, önzőbb vágyak tárulnak fel. Amint meg van írva: “Minél nagyobb a barátja, annál nagyobb a vágya”. Mi nagyobb durvaságba, keménységbe (aviut) kell, belépjünk, hogy a munkánk által elérjünk egy magasabb “Visszavert Fény”-t. Amikor alacsonyabbra süllyedünk a durvaságba, akkor magasabbra emelkedünk korrekció által, egyik a másik ellenében.

Ellenkező esetben ez lehetetlen. Még a fizikai törvényekben is így történik ez, nem csak a spirituálisban.

A süllyedés magában foglalja az összes információt a következő lépéshez. Az összes probléma csak az, hogy a zuhanás ideje alatt elveszítjük érzékenységünket, és nem tudunk érezni. Ha érzékelnénk, amit kapunk a zuhanás ideje alatt, akkor megértenénk a hatalmas és erős “edények”-et, amelyeket kapunk.

Az egyetlen probléma az, hogy a süllyedés ideje alatt az érzékszervek abbahagyják a munkát, és mi nem tudunk felfedezni semmit. Lényegében az a különbség a süllyedés és emelkedés között, hogy Fény érkezik, ad nekünk egy új attitűdöt a keménységgel és a Teremtővel szemben, és nekünk csak össze kell kötnünk egy teljes egésszé, hogy: Izrael (a vágyódás Teremtőhöz), a Tóra, és a Teremtő, Egy – és akkor képesek leszünk felhasználni  helyes módon az aviutot (a keménységet), amely feltárul nekünk.

Az attitűd változik aszerint ami feltárul a zuhanás ideje alatt, ezt  nevezzük felemelkedésnek. Azonban a legfontosabb a zuhanás, mert ez egy új aviut felfedezése, az új vágyakban, ahol új, magasabb világot érzünk, magasztosabbat és tágasabbat. És mindig ez érkezik és történik a a sötétség ideje alatt, amint írva van: “És este legyen és reggel legyen, ez egy nap”.

2013.09.13, Baal HáSzulám, “Shámáti” 33. cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

68 queries in 1,290 seconds.