belső munka

A természet törvényének fenntartása

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, érzékelés

Kérdés: Mit jelent az, hogy Integrálódunk az emberekkel?

Válasz: Hát ez az, amit még nem értetek ti sem. Hát nektek éppen abba kell beleintegrálódnotok, amit ők éppen mutatnak felétek. Tehát, nektek a célként kell, a számukra a kapcsolatot megfogalmazni, és el kell magyarázni, hogy a természetben hatalmas bőség van alapvetően elrejtve, és fel kell tenni a kérdést, hogy „Ez miért lenne rossz a számotokra? Mert ennek az elérése számotokra semmi mást nem jelent, mint, hogy fenntartsátok azt a kapcsolatrendszert egymás közt, amit a természet egyensúlya megkövetel.” Abban a pillanatban, amikor ezt nem csináljuk meg a természet, csapást mér ránk, különben pedig nem.

A természetnek meg van a terve, ezért egy nagyon okos módon, a kapcsolat formáját kell erősítenünk, s akkor beléphetünk a kapcsolatnak abba a formájába, ami jó lesz mindenkinek. Itt van egy probléma természetesen, tehát azon túlmenően, hogy átadjuk nekik (az embereknek) a tudást, az ismereteket a kapcsolatról, illetve azt hogy annak érdekében, hogy jó legyen nekünk, kapcsolódnunk kell egymással, de itt nem beszélhetünk a Bina-ról meg a Malchut-ról.

Értékesnek kell számukra lennie annak, hogy azért kapcsolódjanak össze (az emberek), hogy a természet törvényét fenntartsák, hogy legalább egy kicsit megérezzék azt, hogy – a tudásnak arra szintjére kerüljenek-, hogy akarják az Univerzumot szolgálni és az univerzum általános törvényeinek akarjanak megfelelni.

Ezt nem lehet egy hónap alatt elrendezni, és azt gondolni, hogy mindenki pillanatok alatt boldogan megérti ezt. Itt egy kicsit több erőfeszítés kell. Mert másképp kell, hogy ezt megérezzék (az emberek) mivel ha erről ilyen módon kezdünk el gondoskodni, akkor attól a ténytől, hogy a természet törvényét kezdik el befogadni, – ami maga a Teremtő számunkra – attól egyre nagyobb Fényt kezdenek el kapni és ezért ezek a cselekedetek (amiket teszünk) túl fognak mutatni az ennek a hónapnak a végéig tartó kezdeményezésünkön.

2014.04.27 Reggeli lecke Első részéből

ford: KN

Tovább >0

27 ápr 2014

Az állapotunk kiváló

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, Fény

Kérdés: Mikor befolyásolja a Reformáló Fény az embert és mikor juttatja el a mások szeretetéhez?

Válasz: A Fény folyamatosan befolyásol minket: vagy az evolúció természetes üteme szerint van ránk hatással, amit Beito-nak (a maga idejében való fejlődésnek) nevezünk, vagy a programnak megfelelően, amit Achishena-nak nevezünk (felgyorsított idejű fejlődés), ami az idő felgyorsítása. Azonban mindig a Fény az, ami cselekszik.

Egyfelől azt mondjuk, hogy „a Fény abszolút nyugalomban van”. Másrészről viszont úgy nevezzük, hogy a Reformáló Fény, ami azt jelenti, hogy az különböző módokon, kisebb vagy nagyobb mértékben lehet ránk hatással. Természetesen a Fény teljesen nyugalomban van, azonban én ösztönzöm magam a környezet által: a könyvek, csoport és a tanár segítségével, így növelem az érzékenységem a Fény irányában.

Mondjuk, hogy kimegyünk terjeszteni. Mielőtt ezt megtennénk, igazából arra kell gondolnunk, hogy el akarjuk érni a mások szeretetét, annak érdekében, hogy elérjük a Teremtő szeretetét, így okozva Neki (Teremtőnek) örömet. Szeretnénk ezt a cselekedetet, igaz szeretettel végrehajtani, de sajnos ezt a fajta szeretetet még nem érezzük.

Tehát a cselekedeteink még az önzésből (Lo Lishma) származnak: El akarjuk érni a spiritualitást, tudni akarunk róla, érezni akarjuk, és elvárjuk, hogy a mennyek feltáruljanak a számunkra. Amikor mi ilyen módon működünk, még ha azzal a szándékkal is, hogy „nem az Ő(Teremtő) érdekében” tesszük, – ahogy mondva van: a Mitzvot (parancsolat) nem igényel igaz szándékot – akkor is működik. A Fény távolról ragyog rám (ezért hívjuk Körülölelő Fénynek), és így fejleszt engem.

Egyszóval minden munkám abból áll, hogy ellenőrizzem, hogy melyik cselekedetem a legelőnyösebb és a Körülölelő Fény magamra vonására és hatásának egyre erőteljesebb kiváltására. A leghatásosabb cselekedet, a formaegyezés törvényének megfelelően az, hogy minél közelebb legyek a Fény tulajdonságaihoz, nevezetesen: az adakozáshoz, a szeretethez, az egymásba foglaltatottsághoz, közelséghez, öleléshez, csókhoz, és az egyesüléshez.

Sóvárognunk kell erre, és én kész vagyok erre sóvárgásra, de csak azzal a feltétellel, hogy ebből kapok valamit, például meg leszek jutalmazva új érzésekkel, megértéssel, és azzal, hogy felnyílik a szemem a Tóra Titkainak a felfedezésére, tehát, hogy a mennyek feltárulnak a számunkra. Ezt akarom és semmit sem tehetek a megszerzési vágyammal!

Nem törődöm vele, nekem csak dolgoznom kell a meglévő vágyaimmal. Ez nem tőlem függ, mert ez Felülről, a Teremtő által lett ezen a módon elrendezve. Dolgozom bármivel, amivel rendelkezem, még ha világos is a számomra, hogy mindent a saját magam érdekében teszek, és a Körülölelő Fény fokozatosan a helyes szándékokkal befolyásol engem. Ez az, ahogy fejlődünk.

Ha elérjük a Teremtő szeretetét a teremtmények szeretetén keresztül, akkor a legelőnyösebb dolog, amit tehetünk, hogy gondoskodhatunk róluk! Tehát a terjesztés – vagy, ahogy mondva van, Izrael nemzetének feladata, kötelez minket, hogy felemeljük az egész emberiséget a Teremtőhöz – a leghatékonyabb cselekedet mindenki számára, aki ebben részt vesz. Csak ezt kell megértenünk,és helyesen elmagyaráznunk másoknak, és egymásnak. Ekkor meg fogjuk érteni, hogy miért is vagyunk egy nagyszerű állapotban. Különleges lehetőségeket értünk el.

Felkészülés a Reggeli Kabbala Leckére 2014-03-04

forrás: Our State Is Excellent!

ford: MT

lekt:KN

Tovább >0

18 Már 2014

Mi az, amit előnyben részesítesz?

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, Tóra

Baal HaSulam, a Bevezetés Zohár Könyvébe, 69. rész: Amikor valaki növeli az erőfeszítéseit a Tóra bensőségeinek és titkainak megértése irányában, akkor ezzel megegyező mértékben emeli a világ bensőségeinek – amit Izraelnek hívunk – és ezzel magasan a világ külsősége, – amelyet a világ nemzeteinek nevezünk- fölé emelkedik.

Egyszóval minden azon múlik, hogy előnyben részesítjük a bensőséget a külsőséggel szemben. Ez a két rész a legfontosabb a Tórában, a cselekedeteinkben, a szándékunkban, vágyunkban, és mindenben. Nekünk állandóan meg kell különböztetnünk, hogy mi az ami bensőbb, illetve mi a külsőbb és előnyben kellene részesíteni az egyiket a másikkal szemben.

Ezzel az ember saját magát a helyes célra és előnyökre fókuszálja. Valójában nem kell mást tennünk, mint azt, hogy mindenkor a bensőséget preferáljuk a külső helyett azért, hogy letisztázzuk, hogy mi az egyik, illetve a másik és az előbbit előnyben részesítsük.

Az ember kétpólusú, olyan, mint az iránytű mutatója. Előnyben részestem, hogy a mutató folyamatosan a spiritualitásra irányuljon, annak eredményeképpen, hogy az a fizikaiság felett legyen. Bármi ami közelebb van az adakozáshoz, a csoport bensőségéhez, a világ bensőségéhez, az erőfeszítéseim középpontjához, annak mindig magasabb szinten kell lennie mint bármilyen korporealitásnak. Ennek a letisztázása valójában az egyetlen dolog, amit elvárt módon meg kell tennem, minden adott pillanatban, és semmi többet.

Kérdés: Hogyan épül be a Teremtés Gondolata a külsőség és bensőség ezen felosztásába?

Válasz: Hogyan teljesülhetne be a Teremtés Gondolata, hogyha mi nem rendelkeznénk azzal a szabad választással, hogy előnyben részesítsük az egyiket a másikkal szemben? Hát pont ez az, ahogyan mi ezt beteljesítjük. {a Teremtés Gondolatát, hogy rendelkezünk ezzel a szabad választással}

A Teremtés Gondolata az, hogy Ő jót cselekedjen a teremtményeivel, hogy felemelje az embert a Teremtő szintjére, és hogy az független legyen Tőle és hasonlóvá váljon (tulajdonságaiban) Hozzá. Ez már két ellentétes dolog: hogyan lehetsz független és ugyanakkor hasonló Hozzá? Ez egy paradoxon. Tehát mi mindig az értelem feletti hitben dolgozunk, adakozásban a megszerzés helyett.

A külsőség közel van az egómhoz, ez az életem! Azt akarom, hogy az önszeretetem, a megszerzési vágyam mindig ki legyen töltve, mert ez által fogom jól érezni magam. Jó érzéseket, kényelmet akarok érezni a megszerzési vágyaimban, hogy minden kellemes legyen és békés. A bensőség az az adakozás: a mások felé érzett aggodalom, a tanárhoz és a csoporthoz való tapadás és rajtuk keresztül a Teremtőhöz való hozzátapadás.

Ha nem részesítem előnyben az egyiket a másik felett (bensőség, külsőség), akkor hogyan leszek képes választani? Hogyan tudom én magam megformálni? Az összes munkám ez. Ezen kívül semmilyen módon nem leszek képes megformálni magam.

Amikor az ember meg akarja szerezni a formáját, magára vonja a Reformáló Fényt és az elvégzi a munkát. Azonban ha az ember nem sóvárog erre, akkor nincs függetlensége és nem éri el a Teremtőt, mivel nincs edénye, nincs vágya rá.

Napi Kabbala lecke 2014. 03. 03. Baal HaSulam írásaiból

forrás: What Do You Prefer?

ford: MT

lekt: KN

Tovább >0

13 Már 2014

“Zavarok”, melyek segítenek bennünket előrehaladni

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, zavarok

A legfontosabb dolog a számunkra, hogy törekedjünk a Fény felé, azonban szembesülünk eközben néhány zavaró tényezővel:
Először – Nem ismerjük fel, hogy bármi ami történik velünk, az a mi érdekünkben történik.
Másodszor – Nem ismerjük fel, hogy minden a Teremtőtől érkezik.
Harmadszor – Nem ismerjük fel, hogy a reakcióinkat is a Teremtő határozza meg.
Negyedszer – Nem értjük meg, hogy az egyetlen dolog, amire szükségünk van a jelenlegi állapotunkban, az hogy arra törekedjünk, hogy a Fény változtasson meg bennünket, és ez a változás kizárólag az adakozásra irányuljon.

Azaz, helyesen kell értelmeznünk, hogy mi az a Reformáló Fény, és hogy mit jelent az a szó, hogy ” jó”. Ha ez a törekvés helyes és állandó, akkor kiérdemeljük a Reformáló Fény bevonzását, és az apránként megváltozhat bennünket, azért hogy elérjünk egy bizonyos hasonlóságot a Teremtővel.

Kiderül, hogy nekünk több feltételnek kell megfelelnünk, hogy a Reformáló Fény megváltoztasson minket. Felkészülésen megyünk, keresztül és így tanulmányozzuk az adakozási vágy természetét, és feltárul, hogy ez mennyire különbözik a megszerzési vágytól. A belső munkánk által, letisztázzuk a vágyainkat, és hasonlóvá válunk a Fényhez.

Amikor megérkezik a Reformáló Fény, kombinálja az összes elő-feltételt, melyeket „zavaroknak” nevezünk, megadja a számunkra az edény helyes formáját, melyben mi hasonlóvá válhatunk a Teremtőhöz. Így haladunk előre lépésről lépésre. A következő lépés során, ismét újabb “zavarok” jelennek meg. Azonban, mivel ezek minden alakalommal ugyan abban a stílusban ismétlődnek, csak új vágyakkal, új munkával és új részletekkel párosulnak, így az ember állandó változásoknak éli meg őket.

Napi Kabbalah Lecke első részéből 2014.02.24, Kérdések és válaszok Dr. Laitmannal.

ford: BS

lekt: KN

forrás: “Disturbances” That Help Us To Advance

Posted on February 27th, 2014 at 10:48 am

“הפרעות” שעוזרות בהתקדמות

פורסם: 25.02.14, 13:21

Tovább >0

08 Már 2014

Miért vagyok beteg?

Szerző: bogi | Kategória: barát-barátok, belső munka

Kérdés: Miért jelennek meg állandóan egészségügyi problémák, a családban, stb?

Válasz: Nem tudjuk, miért vagyunk betegek, mert nem látjuk a teremtés teljes rendszerét. Valaki tesz valamit valahol, és ezért egy másik helyen valaki másnak a fejére zúdul a következménye, mivel mi egyetlen integrál rendszerbe vagyunk belefoglaltatva. Tehát, nem tudom megmondani, hogy mi a teendő ha valaki beteg.

Nekünk az egységbe forrás irányába kell előre haladnunk. Kizárólag erre! Ahogy Baal HaSulam írja: „a barátok szeretete lefedi az összes problémánkat”.

2014.02.10, “Shamati”, A “Zohár” kongresszus után

ford: BS

lekt: KN

forrás: Why Am I Sick?

Posted on February 20th, 2014 at 9:58 am

למה אני חולה?

פורסם: 17.02.14, 15:37

Tovább >0

07 Már 2014

Hála a szégyenérzetért

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, Partzuf, spirituális fejlődés

Kérdés: Hogyan törli el a munkánk a megszerzésből fakadó szégyent?

Válasz: A munkánk csökkenti és eltörli a szégyent, mivel erőfeszítést teszünk arra, hogy megpróbáljuk stabilizálni a viszonyunkat a Teremtővel – aki jó és jót cselekvő- a szégyen felett. Hálás vagyok a szégyenért, amely lehetővé teszi számomra, hogy stabilizáljam és elérjem az összetapadást a Teremtővel a szégyen fölé emelkedve. Tehát én igazolom a szégyen érzését, elfogadom és hálás vagyok azért a tényért hogy megjelent bennem.

Ez valójában, az igazi ember minőségeinek feltárulásának módja bennem.

Habár ez még mindig a törött ember, azonban többé nem egy állat, hanem sokkal inkább a felénk háttal forduló következő szint megjelenése, a közvetlenül felettünk lévő Partzuf-é (spirituális objektum-é) , amellyel dolgozhatunk. Ezért megcsókolom a botot, amely üt engem, és örömmel fogadom a szégyent, és minden más súrlódást, amely köztem és a Teremtő között megjelenik

Az összes a konfliktus és egyet nem értés, a Teremtő, – aki a Jó és a Jót cselekvő, illetve tudjuk, hogy nincs Más rajta Kívül – és köztem, és az elérésben és a megértésben lévő különbség köztünk az az úgynevezett szégyen. Tehát boldog vagyok, hogy érezhetem a szégyent!

Vannak állapotok, amelyben az ember megpróbálja minimalizálni, sőt teljesen eltörölni a különbség érzését, és a Teremtőhöz való alkalmazkodási képtelenségét. Azonban, a hozzáállásomat a házigazda azaz a Teremtő irányába akarom kialakítani, a szégyen felett tehát én megköszönöm neki, hogy megmutatta miben nem vagyok Hozzá hasonlatos, miben különbözünk egymástól, és mennyire vagyok távol a Teremtő minőségeitől.

2014.02.17, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: KN

forrás: Grateful For Feeling Shame

Posted on February 22nd, 2014 at 7:27 pm

הודיה על רגש הבושה

פורסם: 17.02.14, 16:45

Tovább >0

07 Már 2014

Nincs két egyforma szeretet

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, csalad

Kérdés: Hogyan változik a szeretet szintről szintre? Milyen típusai vannak a szeretetnek?

Válasz: Amit szeretetnek tekintünk a mi világunkban, azt a Kabbalah nem tekinti szeretetnek.

A Földi szeretet az a nárcizmus, önimádat. A valódi szeretetbe valamennyi érzelmünkkel belépünk, és az a szeretet, amiről a Kabbalah beszél az már a szeretet önmagában függetlenül attól, hogy milyen negativitást érzünk az egónkon belül a szeretet Forrásának az irányába, mi szeretjük a Forrást az érzéseink ellenére.

Ez nem mazochizmus. Sokkal inkább az egó elfojtása, annak ellenében, amit szerethetünk, mert ha nem ellentétes az egónkkal, amit szeretünk, akkor önmagunkat szeretjük, azaz az egónkat.

Ezért, a Földi szeretet összes fajtája – irányuljon az a gyermekekre, a férjre, feleségre, lényegtelen, hogy kire, vagy mire – semmi más csak nárcizmus.

Ezen a módon leválva a Földi szeretetről, keresztül haladva mind a 125 szinten, és csak azon a fokozaton, – amin elutasítjuk az egónkat- vagyunk képesek ugyan ilyen mértékben elérni egy semleges minőséget, majd pedig az adakozásnak a minőségét, végül pedig a szeretetnek a minőségét, amely a megszerzés az adakozás érdekében. Ez az, ahogy ez minden szinten működik.

Más szóval, először végrehajtunk egy megszorítást (Tzimtzum) minden szinten, lezárva az egónkat, majd pedig elérjük a „megtermékenyülés” (Ibur-magzati állapot) állapotát, majd pedig „szoptatás” állapotát (Yenika-csecsemő állapot), végül a „nagyság” (Mochim-felnőtt állapot) állapotát

2014.02.11, Orosz leckéből

ford: BS

lekt: KN

forrás: There Are No Two Loves That Are Alike

Posted on February 22nd, 2014 at 7:52 pm

אין שתי אהבות דומות זו לזו

פורסם: 19.02.14, 13:58

Tovább >0

07 Már 2014

Nehéz felnőttnek lenni

Szerző: bogi | Kategória: belső munka

Vélemény (Roman Nosikov, ügyvéd, újságíró): “Hogyan lehet egy ember korrigált. Hogyan lehet kifejleszteni egy olyan nagyszerű emberi tulajdonságot, mint az érettség. A világ jövője, az erős gyerekek világa, olyan gyerekeké, akik soha nem nőnek fel. Az emberiség az által szerzi meg az érettséget, hogy nehézségekkel szembesül, és harcol a gonosz ellen. Azonban, valójában a gonosz, s a nehézségek és a szerencsétlenségek nem is léteznek a mai világban.”

“Az emberek nem értik, hogy hogyan kell reagálni a gonoszra, és még csak fel sem ismerik. Az emberek játékokkal, szórakozással, a szabad idő kreatív eltöltésével foglalkoznak, mintha gyerekek lennének. Az emberiség elfelejtette már azt a mocskot, amelyből érkezett..

Hozzászólás (a szerző véleménye): A lényeg, az a folyamat, amelyben át kell változtatni egy infantilis, elkényeztetett egyént, egy igazi emberré. A probléma az, hogy az ember, az nem azonos a világnézetével, a humanizmusával, a nemzetiségével, és az ízlésével, vagy azokkal a dolgokkal, amiket előnyben részesít. Az emberi lény, az maga a kapcsolat. Az emberi lény nem egy pont. Az emberi lény, az a pontokat összekötő vonal.

Ezért, az egyén nem rejtheti el, az eszenciáját az emberek elöl. Az emberi kapcsolatok teszik őt igazi emberré. Az emberi kapcsolatok által kezdi el érezni a Teremtőt. Az emberi lény nem az, aminek gondolja magát. Az emberi lény, az maga a kapcsolat másokkal, s a másokra irányuló szeretete és annak minden megnyilvánulása.

ford: BS

Posted on February 21st, 2014 at 10:27 am

Tovább >0

23 feb 2014

Ez reménytelen világ

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, egoizmus, szenvedés

Vélemény: (Yakov I. Gilinsky, a jogtudomány doktora, professzor, jogtudós, kriminológus): ” Az alaptalan félelem, apokaliptikus előrejelzések, és a depresszió, a leggyakoribb pszichiátriai diagnózisok manapság. Olyan érzés mintha mi egy repülőn ülnénk, személyzet nélkül és egy olyan repülőtér felé tartanánk, ami még meg sincs tervezve.
“Az emberi faj legjobb képviselői, mindig arra törekedtek, hogy egy ideális társadalmat hozzanak létre, és mutassanak be. De a ragyogó jövő reményei soha nem valósultak meg. Az egyre növekvő mértékű erőszak, egy sorozatos degenerációt szült.

“Az emberiség az önpusztítás felé halad. Erőszak kísérte végig a teljes emberi történelmet. Ez a szociális élet elemévé vált, és jellemzőjében totálisan kiteljesedett (otthonokra, a társadalmi életre, a bűnügyi helyzetre, a politikára, a gazdaságra, a vallásra, a sportokra, az oktatásra).

“Idővel, az erőszak rendszeressé válik, áthatja a társadalom valamennyi szféráját, beleértve a kultúrát, oktatást, és a gazdasági erőszakot, valamint az erőszakos bűncselekményeket. Az erőszak beépült a rendszerbe. Az emberiség alapvetően és reménytelenül, az önpusztításra törekszik (nukleáris erő, biológiai fegyverek, különböző technológiák, környezetszennyezés).

Hozzászólásom: Amikor felismerjük, az abszolút reménytelen helyzetünket akkor elérhetjük annak a megoldásnak a megértését, amit a Kabbala ajánl – igen, a fényes jövő, nem a mi kezünkben, hanem a természet Legmagasabb Erejének a kezében van.

ford: BS

lekt: KN

forrás: This Irredeemable World

Posted on January 26th, 2014 at 9:16 am

העולם חסר התקנה הזה

Tovább >0

23 feb 2014

A szamár és a habos torta

Szerző: bogi | Kategória: belső munka, csoport, vágy

Kérdés: Mit érez a Kabbalista, amikor az látja, hogy az emberek szenvednek?

Válasz: A Kabbalista azt érzi, hogy azok az emberek hamarosan egy csodálatos jutalmat fognak kapni. Egészében véve, ők már éppen megkapják a jutalmat, de egyelőre ezt még nem érzik, mivel nem korrigálták még az edényeiket, vágyaikat.

Tegyük fel, hogy adok a kis fiamnak egy ezerdolláros bankjegyet. Csak azt tudja, hogy ez pénz, de elképzelése sincs arról, hogy ez a papír mennyit ér, egy darabig a kezében tartja, majd a földre dobja. Ha meg tudta volna érteni, hogy mit adtam neki, akkor felhasználhatta volna a pénzt, arra, hogy sok fagylaltot, cukorkát, és játékot vegyen magának, azonban ő még nem tudja, hogy kell a bakjegyet örömre váltani.

Ugyanilyenek vagyunk mi is, vagy még rosszabbak, az öröm helyet, fájdalmat érzünk, szenvedünk. Befektetünk erőfeszítéseket és fizetségül csak zuhanást, rossz érzéseket kapunk. Milyen jutalom ez? A lényeg az, hogy valóban nagy erőfeszítéseket teszünk, azonban még nem fejeztük be a korrekciónkat, hogy megkaphassuk a jutalmat, azaz a helyes fizetséget. Tehát, megkapjuk a fizetséget, de nem értjük meg, hogy ez a fizetség, és ezért nem tudunk figyelmet szentelni ennek.

Képzeljünk el egy szamarat, akinek habos tortát adnak, de neki nem kell torta, fűre van szüksége és vízre. Nem szeret semmi mást, mivel a fű és a víz a legnagyszerűbb öröm a számára.

Ez az, amit én is megértek. Felszolgálnak nekünk egy óriási, csodálatos „tortát”, azonban először magunkat kel korrigálnunk annak érdekében, hogy képesek legyünk hozzá igazítani magunkat ehhez az örömhöz. Megszereztük az örömet, de ugyan akkor szenvedésnek éljük meg. Ez azért van, mert éhesek vagyunk, keressük a “saját füvünket”, és nem értjük, hogy ez az egész tortakérdés mit jelent.
Csodálkozunk, és fel vagyunk háborodva: “Miért van szükségünk erre?”. Majd válaszul azt halljuk: “Haladjatok az emberi szint felé, és örömetek lesz benne.”

2014.01.20, Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár könyvébe”

ford: BS

lekt: KN

forrás: A Donkey And Cakes

Posted on January 24th, 2014 at 9:59 am

חמור ועוגיות

פורסם: 21.01.14, 15:19

Tovább >0

26 jan 2014