belső munka

A személy akkor halad előre amikor képes ellenállni a két vonalnak: a jobbnak és a balnak. Azon a vonalon belül, mely felülről lefelé terjed elkeseredettnek, depressziósnak, kétségbeesettnek és visszataszítottnak érzi magát. De azon a vonalon belül, mely alulról felfelé terjed minden ellentétes. Ez az a helyzet amikor elérkezik a személy az elemzéshez.

Például én fizikálisan, mentálisan és morálisan teljesen kimerültnek érzem magam. Nem vagyok képes gondolataimat rendszerezni, eszméletem összekuszálódott, és semmi nem számít. Mindent csak el akarok felejteni, aludni akarok hogy semmit se érezzek.

Azonban ha csak egy pillanatra is e fölé az állapot fölé tudok emelkedni, az már jó állapotnak számít. Van egy zsoltár mely azt mondja: “Mivel az aki halott, az szabad”. Most már megszabadultam önzőségemtől, az meghalt és semmit sem követelm már tőlem.

Ha csak egy kicsit több Fény érkezik irányomban, akkor megértem ezen állapot célját, azt hogy mindazt a Teremtő küldte nekem. Ő akarja azt, hogy én kitaláljam: Miért van szükségem egy olyan vágyra mely nem akar semmit, és nem képes semmit sem tenni? Miért küldte Ő ezt nekem?

A Fény jelenlegi állapotomat mint zuhanást jeleníti meg nekem, felfedve annak okát, mely cserébe egy kezdő ponttá válik, ahonnan újonnan növekedni kezdhetek. A bölcsek azt mondták: “Az igaz ember felemelkedik azon a helyen, ahol a gonosz elbukik”. Az én önzőségem lezuhan, és az igaz ember megszületik ebből. Egy vonalon keresztül én láthatom, hogy legalulra zuhantam, de a két vonalon keresztül elkezdek emelkedni.

A zuhanás csakis a Fény hatására történik meg, hogy a Fény megadja nekem a második vonalat engem segítve abban, hogy az éppen érzett érzések felett kezdjek el gondolkodni. A Fény engem az “édes-keserű” érzékelése fölé emel, az “igaz-hamis” elemzésének szintjére.

A személynek mindig magát a Fény alá kell helyeznie, hogy a Fény felemelje őt az érzései fölé, és megmutassa neki az igazságot, az okot, Azt aki mindezt végzi. Még egy tisztázatlan érzékelése is az oknak, a Teremtőnek, a számomra a világot lefestőnek megváltoztathatja a képet annak ellenkezőjére. És akkor én boldog vagyok hogy a Teremtő nekem egy ilyen negatív, alacsony érzést adott. Ez egy olyan gyengeség mely lehetővé teszi számomra hogy cselekedjek.

Ahogy én elrendezem a helyzetet magamnak, előttem áll a cél, és az eszköz. Mivel fel lettem ébresztve, elkezdek felkelni.

hzs

Ahogy a személy emelkedik a spirituális létrán, azzal párhuzamosan beleereszkedik Egójába, önzőségébe. Tegyük fel, hogy kiemeleztem és korrigáltam vágyam legfelületesebb, legvékonyabb rétegét. Azon a szinten összekapcsolódtam a csoporttal, megértettem a cél fontosságát és magamra vontam a Reformáló Fényt. Azonban annak érdekében, hogy hogy az első spirituális szintre emelkedhessek (az elsőre a 125-ből) két újabb stádiumon kell keresztül menjek.

A vágy második szintje megjelenik számomra végre, és itt én sokkal rosszabb, durvább vagyok. Itt én káromkodok, panaszkodok, figyelmen kívül hagyok, és undorodom. Ehhez az állapothoz képest én korábban csak egy kisgyermek voltam, most sokkal erősebben vagyok elutasítva. Miért van mindez? Ez azért történik, hogy megadja nekem a lehetőséget hogy még nagyobb egységet érjek el, és még erősebb Felső Fényt vonzzak magamra.

Ez az ahogy én előre haladok időről időre, egyre nagyobb önzőséget felfedezve. Nem számít milyen magasságokba emelkedik a személy, a gonosz hajlam mindig előtte jár. Ő persze erre fel van készülve. Mégis a zuhanás alatt semmi sem segíthet, és mi a “mínusz végtelenség” állapotába zuhanunk.

Valójában a zuhanás nem igazán zuhanás, hanem a felemelkedés egyik stádiuma, amelyre még nem állunk készen. Ez olyan, mintha minket egy bajnokcsapathoz tettek volna minket át, mivel edzőnk tudja, hogy meg van a képességünk arra, hogy a menő játékosokhoz csatlakozzunk. A szükségszerű feltételeket nyújtják nekünk. Most nekünk csak erőfeszítéseink maximumát kell nyújtanunk és el kell foglalnunk helyünket mellettük, egyenlőként.

hzs

A “barát” nem csak egy személy; ő egy társ, aki szemben áll velem. Én fokozatosan szert teszek a szeretetre, a barátom iránt, a   Teremtő szeretetének megszerzése érdekében. Ez az elv kérlelhetetlen és nem változtatható.  Kezdetben kérést intézek a Teremtőhöz, és a Teremtővel való kapcsolat érdekében egyesülnöm kell a barátaimmal. A barátok szeretetében dolgozok, mert ez szükséges feltétel a Teremtő eléréséhez. A barát és a Teremtő össze vannak kapcsolva, mert az élvezet megkapására irányuló vágyam elfogadásával, ők azonosak lesznek. A Teremtő és a barátom azonos távolságra vannak tőlem, és én azonos módon kell, hogy kapcsolatba kerüljek velük.

A Teremtő, tiszta adakozás. Én annyira gyűlölöm a barátom, amennyire gyűlölöm az adni akarást, és ezért visszautasítom mindkettőt. Ha nem érem el ezt a hozzáállást, és nem látom a barátomat és a Teremtőt azonos módon, akkor nem tudom megfelelően végezni a munkám. Ez hasonló ahhoz, amikor valaki a szemét egy cél elérésére fókuszálja. Ha a Teremtőhöz, vagy a barátomhoz való közelebb kerülés áll a célkeresztemben, ez nem elég precíz. A célzásomnak pontosan a célra kell irányulnia, mert az, aki a Teremtő elérésére törekszik, (Isra-El – egyenesen a Teremtőhöz) az a Teremtővel ( Korrekció Fénye) olvad össze egyetlen egységbe.

A  Kabbalista csoport egy spirituális edény, a lelkek rendszere, és a Teremtő az Egyetlen, aki kitöltheti azt. Az edény csak olyanná válhat, mint a Fény. Amikor ez megtörténik, akkor felismerem, hogy ez egy, és ugyanaz, mivel nincs Fény, edény nélkül. (Kli).

Minden egybe olvad. A csoport lesz a Teremtő modellje a számomra. Amikor a hozzáállásom rájuk irányul, megtanulom ezen keresztül, hogyan kapcsolódjak a Teremtőhöz, akár szeretem, akár gyűlölöm Őt. Természetesen az egyetlen út a Teremtőhöz kapcsolódni, az adakozás. Tehát a csoporton bemutathatom, tesztelhetem, mennyire tudok adakozni. Az egóm az ami a távolságot teremti, és a formák eltérését a Teremtő és a csoport között bennem. Ha ez nem volna egóm, számára, akkor nem lenne különbség köztük.

Tehát, miért érzem a különbséget most? Ez csak azért van, mert élvezeteket kapok a Teremtőtől, de látszólag semmit nem kapok a csoporttól. Mindössze ennyi a különbség.

“A barátok szeretetére vonatkozólag:” című cikkből

1. Miért van szükségem a barátok szeretetére?

A barátok szeretete a kapcsolat a barátok között.

Az “Én” a saját lelkem, a “barát” egy különböző lélek, a szeretet pedig a kapcsolat módja közöttünk, amely által a barátom fontosabbá válik számomra, mint saját magam, és ez alapján, én sokkal fontosabb vagyok a számára, mint ő, a saját maga számára. Éreznem kell a vágyát, közelebb magamhoz, mint saját önmagamat. Ezt hívjuk úgy, hogy „szeretni a másikat, mint ahogy magamat szeretem”.

Azonban másokat szeretni, nem egy anyagi vágy érzését jelenti a mi világunkban, – és annak a kiszolgálását- sokkal inkább a vágyak egységét a Teremtő eléréséhez. Egy teljesen új spirituális szerkezetet építek, ami Adam HaRishon közös lelke, ami soha nem létezett ezt megelőzően, és amelyik felette áll minden testiségnek.

2. Miért pont ezeket a barátokat választottam, és ők miért választottak engem?

Tényleg én válogattam ezeket a barátokat? A felső erő vezetett ehhez a csoporthoz. Tehát, hol kezdődik a szabad akaratom ? Mi építjük fel a szabad választást naponta, a folyamatos áttekintésével annak, hogy miért szükséges az egyesülés a barátokkal:

a.) Látom bennük, – és ők bennem – a szívben levő pontot, ami a vágy az egyesülésre és a Teremtővel való összesimulásra?

b.) Milyen kapcsolatot szükséges kialakítani a Teremtő felfedezéséhez a barátok mentén, egyezésben a formák azonosságának törvényével?

3. Minden barátnak ki kell nyíltan mutatni a szeretetét? Vagy elég, hogy ez el van rejtve a szívben?

Mindenkinek nyíltan ki kell fejezni a szeretetét, a csoport felé. Ezzel növekszik a szeretet a barátok szívében és ők hatással lesznek rá. Ha előzőleg csak a személyes erejével a szerette a barátait, akkor most meg fogja a kapni az erejét minden barátjának a csoportban.

Mindig emlékezni kell, a csoport célja az, amely egyesít a Teremtővel.

A Kabbalista csoport megalapozza a barátok szeretetét, mert ez, az ugródeszka Teremtő szeretetének eléréséhez Ezért kell nekünk példát mutatnunk a szeretetről egymásnak.

4. Szükséges tudni minden barátunkról, miben van hiánya a saját teljességét illetően, vagy elég általában szeretni a barátainkat?

Elég szeretni a barátokat általában, abból a célból: hogy biztosítsuk a barátunk motivációját, hogy támogassuk az úton, hogy inspiráljuk, és erősítsük benne azt az érzést, hogy mennyire fontos a Teremtő, és a csoport, és mindehhez a legjobb képességünket kínáljuk fel.

A  Napi Kabbala Lecke, 4. részeből Cikk:  “A barátok szeretetével kapcsolatban”

A cikk teljes összefoglalása

1. Miért van szükségem a barátok szeretetére?

A barátok szeretete a kapcsolat a barátok között.

Az “Én” a saját lelkem, a “barát” egy különböző lélek, a szeretet pedig a kapcsolat módja közöttünk, amely által a barátom fontosabbá válik számomra, mint saját magam, és ez alapján, én sokkal fontosabb vagyok a számára, mint ő, a saját maga számára. Éreznem kell a vágyát, közelebb magamhoz, mint saját önmagamat. Ezt hívjuk úgy, hogy „szeretni a másikat, mint ahogy magamat szeretem”.

Azonban a másokat szeretni, nem egy anyagi vágy érzését jelenti a mi világunkban, és annak a kiszolgálását; sokkal inkább a vágyak egységét a Teremtő eléréséhez. Amikor a mi vágyunk egy nagy közös vágy lesz, amely elegendő erősségű és adakozó minőségű, (hasonló a teremtő tulajdonságához), akkor ez lesz a Teremtő felfedezésének ereje, amely mint egy harmadik fél, tartózkodik a kapcsolatunkban közöttünk.

Ezért kérdések merülnek fel:

а.) Miért van szükségem a barátok szeretetére, a Teremtő eléréséhez?

b.) Megértettem, hogy nem tudom elérni ezt a célt egyedül, kizárólag csak a barátaimnak köszönhetően?

c.) Barátok azok, akikkel többet törődöm, mint magammal. A kapcsolatunkban felfedezem az adakozás tulajdonságát, ahol a Teremtő felfedi magát nekem. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen új spirituális szerkezetet építek, ami Adam HaRishon közös lelke, ami soha nem létezett ezt megelőzően, és amelyik felette áll minden testiségnek.

2. Miért pont ezeket a barátokat választottam, és ők miért választottak engem?

Tényleg én válogattam ezeket a barátokat? A felső erő vezetett ehhez a csoporthoz? Tehát, hol kezdődik a szabad akarat? Mi építjük fel a szabad választást naponta, a folyamatos áttekintésével annak, miért szükséges az egyesülés a barátokkal:

a.) Látom bennük, és ők bennem a szívben levő pontot, ami a vágy az egyesülésre és a Teremtővel való összesimulásra?

b.) Milyen kapcsolatot szükséges kialakítani a Teremtő felfedezéséhez a barátok mentén, egyezésben a formák azonosságának törvényével?

3. Minden barátnak ki kell nyíltan mutatni a szeretetét vagy elég, hogy ez el van rejtve a szívben?

Mindenkinek nyíltan ki kell fejezni a szeretetét, a csoport felé. Ezzel növekszik a szeretet a barátok szívében és ők hatással lesznek rá. Ha előzőleg csak a személyes erejével a szerette a barátait, akkor most meg fogja a kapni az erejét minden barátjának a csoportban.

Ha azonban a szeretet nincs felfedve a barátok felé, a barátok erejének megkapására nincs lehetőség. Mindenki azt fogja gondolni, ő az egyetlen becsületes, aki szereti a barátait, de a többiek nem szeretik őt. Meg fogja ítélni a barátait, és ezért marad csupán a saját kis erejénél. Ezért a szeretet ki kell nyitni, nem maradhat elrejtve.

Mindig emlékezni kell, a csoport célja az, ami egyesít a Teremtővel.

Különben a test (vágy) azonnal elfelejti, a spirituális célt, (kitöltést, adakozást) és elkezd gondolkozni az egoisztikus előnyökről (Milyen nyereséget tud szerezni a barátok és a teremtő szeretetéből.

Ezért minden pillanatban önkontrol alá kell helyezni a viselkedést, a Teremtő felé, és a csoport felé, ami a jármű a Teremtő felé) a barátok és a tanulás felé. Ez minden, amit ki kell értékelni az alapvető cél értelmében.

A Kabbalista csoport megalapozza a barátok szeretetét, mert ez az ugródeszka Teremtő szeretetének eléréséhez (Ami a cél) Ezért szükségem van barátra, a felé irányuló adakozás érdekében. Ha a kapni akarás miatt van szükségem barátokra, akkor csak egy ilyen csoport képes elfogadni az egoizmusom.

Egy barátnak meg kell mutatnia nekem, mennyire vágyik adni, és lenullázni magát, ezt csendesen teszi, a csoportra és a tanulásra irányuló viselkedésén keresztül. Akkor az eredeti erőm az adakozás elérésére növekszik, a barátok számával arányosan. Azonban ha mások nem mutatják ki a szeretetüket felém, akkor fokozatosan elvesztem még azt az erőt is, amit birtokoltam, és el fogom fojtani, az önszeretetben. Ezért nekünk példát kell mutatnunk egymásnak, a másokat való szeretetből.

4. Szükséges tudni minden barátunkról, miben van hiánya a saját teljességét illetően, vagy elég általában szeretni a barátainkat?

Elég szeretni a barátokat általában, abból a célból, hogy biztosítsuk a barátunk motivációját, támogassuk az úton, inspiráljuk, és erősítsük benne azt az érzést, hogy mennyire fontos a Teremtő, és a csoport, és mindehhez a legjobb képességünket kínáljuk fel.

Cikk: “A társadalom célja”

A társadalom célja,” című cikkében, Rabash írja, hogy az ember arra született, hogy csak magát szeresse, ennél fogva a legkisebb mozdulatot sem tudja tenni, a saját szolgálata nélkül.  Mégis, a bennünk levő egoisztikus szeretet nélkül, lehetetlen elérni a  Teremtőhöz tapadást, és az egyezést az Ő tulajdonságaival.

Ezért, a csoportnak szükséges elmerülnie a vágyban és erősségekben, amit minden tagja hozzáad, egyik, a másikhoz. Akkor mindenki képes használni ezt a mérhetetlen, közös erőt, az egoisztikus vágy feladása érdekében, ami megakadályozza abban, hogy betöltse, a születésének okát.

Az ablak, az új világra

A teremtő az adakozás, a szeretet, és az önfeladás ereje. Ez az, amiért szükségem van a csoportra, mint egy külső, tőlem független erőre, ami a számomra elérhető szinten dolgozik, és megfordítja a természetemet.

A Kabbalista csoport a spirituális gyorsító

A csoport a személy előtt álló spirituális modell. Ez egy testi formát jelent, de spirituális formába fordítjuk a kapcsolatok által, ami a  lelkek összegyűjtése és nem a testek csoportja.

Hagyja a szamarát, alul legelni

Az én érdekemben, törölnöm kell magam a csoport előtt, a barátom érdemeit kell látnom, és nem a hibáit. Látnom kell a spirituális Isteni pontot benne:

Valóban, a Teremtő akarja őt!

Ő nagyszerű, egyedi, mert a Teremtő egy része benne van.

Ő ki lett választva a társamnak a spirituális úton. Amikor a Teremtő megteremtette őt, tudta, hogy csak ezzel a barátommal együtt leszek képes elérni Őt.

A belépési pont a spiritualitásba

A szívben lévő pont:  a Teremtő mindannyiunkban. A Teremtő minden személyben létezik a világon. Azonban nyíltan, a Kabbalista csoport barátai között manifesztálódik, mivel a Teremtő az Egyetlen, aki összerakja ezeket a spirituális pontokat, hogy egyesüljenek, és hozzá menjenek. Ezért hálásnak kell lenni, hogy az ezek az eszközök átadásra kerültek.