Dr. Michael Laitman

kapcsolat

Miről szólnak a Kabbala könyvek?

laitman_527_04
Kérdés: A Kabbala könyvek a zsidó hagyományok szerint íródtak?
Michael Laitman válasza: A Kabbala könyveknek semmi köze a hagyományokhoz.
Ezek a könyvek elmondják, hogy hogyan bánjunk más emberekkel, és hogyan építsünk kapcsolatot a világunk és a legfelsőbb világ között, hogy felfedezzük az univerzum titkos részeit – az összes többi világot körülöttünk, amelyek irányítanak minket.
Akkor képesek leszünk a fordított sorrendben irányítani az életünket. Egyúttal meghaladjuk rövid életünk fizikai korlátait, és képesek leszünk keresztüllátni az időn.
Nincs szükség arra, hogy a Kabbala bölcsességét bármilyen tradícióhoz kössük. Egy kabbalista lehet indiai, arab, norvég, vagy dél-amerikai, – nem számít, hogy kicsoda.
Ezek nem mondanak semmit a földi szabályokról, kivéve egyet: hogy összehozzák az embereket, és egybe integrálják egyetlen egésszé, olyanná, mint a természet egésze.
SzL
KA

07 Már 2016

Az emberek közötti kapcsolat a kulcsa a boldogságnak

laitman_202_0
Az alábbi interjúban Caroline Adams Miller életvezetési tanácsadó, pozitív pszichológia módszerét alkalmazó orvos beszélget Dr. Michael Laitmannal a célmeghatározásról és az emberek közötti kapcsolatról.
Riporter: Üdvözlöm Caroline!
Caroline Adams Miller: Köszönöm a meghívást.
Riporter: Mi a kapcsolat a céljaink, az emberek célkitűzései, a célok irányultsága, és boldogságunk között? Mit tehetnek ezek értünk?
Caroline Adams Miller: A célok meghatározása, a célok felé való törekvés, valamint a boldogság közötti kapcsolat lényege az, hogy a legboldogabb emberek világos célokkal ébrednek fel nap, mint nap, mind a rövid-, mint a hosszútávú célok tekintetében.
Ha megtaláljuk a módját, hogyan tudjuk megtanítani az embereknek, hogy helyes célkitűzéseik legyenek, akkor tonnányi boldogságot tudunk hozzáadni a világunkhoz. Munkám során most pontosan ezt kutatom, ez az amit csinálok a szakmámban az ügyfeleimmel szerte a világban.
Tehát a legboldogabb emberek egyértelmű célokkal rendelkeznek, és a boldog emberek érzik saját hatékonyságukat, ami azt jelenti, hogy hisznek abban, hogy véghez tudják vinni azt a dolgot, amit elterveztek; és ez olyasvalami, amihez nagyon szoros kapcsolatra van szükség az emberek között.

Ha jól tudom, akkor a könyvem első alkalommal foglalkozik azzal, hogy összekapcsolja az emberi motiváció két tudományterlületét, hiánypótló írásnak szántam.
Riporter: Képesek lehetnek az emberek csak a saját céljaikon és a saját boldogságukon dolgozni, vagy a céljaik szélesebb skálán kell hogy mozogjanak, szélesebben, mint hogy csupán egyfajta cél érdekében küzdjenek, ami konkrétan saját magukra irányul?
Caroline Adams Miller: Nos, amikor az emberek a boldogságukat keresik, akkor nem feltétlenül kizárólag maguk számára, önmagukban teszik azt. Néha különböző hobbikat űznek, amelyek kielégíthetik őket, és amivel egyfajta közös áramlás állapotába kerülnek. De például a hála is lehet egyfajta cél, hogy még hálásabbak legyenek, hogy azt mondják hogy “köszönöm” azoknak az embereknek, akik fontosak nekik.
Riporter: Mi történik akkor, mikor már képes az ember céljainak meghatározására, de a világ körülötte addigra már teljesen megváltozik, és az az alap, amire a céljait építette már másfajta célokat igényelne, amikor olyan helyzetbe kerülünk, mint amiben most találjuk magunkat, amikor már igazán válsághelyzetben vagyunk? Mi a teendőnk most? Mit okozza azt a problémát, amit ilyen széles körben válságként élünk meg?
Caroline Adams Miller: Nos, azt hiszem, a probléma az, hogy az emberek túlságosan is a saját kis élet terükre koncentrálnak, arra, hogy mit is akarnak elérni. Észre kell vennünk, hogy egy pont után már nincs több elérhető öröm, változtatás nélkül. Most talán úgy érezd, hogy boldog vagy, mert más emberekkel csinálsz valamit, pl. rengeteg emberrel bowlingozol egy bajnokságon, azonban ismered a szomszédaid nevét, ismered a környezetedben élőket, és nyújtasz nekik segítő kezet, ha valami szomorúság éri őket? Amikor én és csapatom az emberekkel foglalkozunk a céljaikon, akkor kulcsfontosságú az, hogy megismerjük őket, tudjuk, hogy mi okoz nekik örömöt, és arra biztatjuk őket, hogy nézzék, vizsgálják meg az életüket egy másik perspektívából is.
Riporter: Ha úgy döntesz, hogy azonosítod a célt annak érdekében, hogy elérd a boldogságot, a Kabbala módszere mit tud mondani, mi ez a cél, és hogyan tudnánk esetleg elérni ezt a célt?
Michael Laitman: A cél az kell hogy legyen minden ember számára, hogy valóban össze legyünk kötve egymással, mint egyetlen élő szervezet, és ez az, amit mi felfedezünk mostanában. Felfedeztük, hogy a természet globális, és a részei közötti kapcsolatnak harmonikusnak kell lennie, teljesnek. Elő kell tehát mozdítanunk a céljaink által, hogy egymás felé közeledjünk, hogy csatlakozzunk egymáshoz egy egységes módon, az élettelen, vegetatív és állati szintekkel együtt, mert tudunk kell, hogy minden egy és egységes.
Vagyis túl kell lépnünk egonkon, és újra kell építeni magunkat a jelenlegi struktúránkkal ellentétes módon. Nem fenntartható az a struktúra, ahol mindenki a másikat szeretné kihasználni, a másik rovására akar nyereségre szert tenni. Nem fenntartható az, amikor másoknál nagyobbaknak akarunk látszani. Ezt félre kell dobnunk – ezt a gondolkodásmódot – és úgy kell magunkra tekinteni, mint aki a többiekkel egyenlő, velük egységet alkot, mint egy család esetében, ahol az ember nem lehet akkor boldog, ha a másik boldogtalan. Az ember fő céljának az kell, hogy legyen, hogy elérje ennek a gondolkodásmódnak a tudatosságát.
De tudnunk kell, hogy a tudatosság csupán első lépés, a második szakasz már az, hogy miként építsük ez által a környezetünket, miként formáljuk olyanná, ami segíti a többi embert, ami befolyásolja őket, hogy túlléphessenek saját gonoszunkon, hogy elérhessék a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szintű szerkezetet.
Caroline Adams Miller: Teljesen egyetértek veled, hogy az emberek közötti kapcsolat hiánya okozza az összes a szomorúságot a világon, ez nem kérdés.
Michael Laitman: De mond meg őszintén, szentelünk ma bármi figyelmet arra, hogy a válságokat az emberek közötti megfelelő kapcsolat hiánya okozza?
Caroline Adams Miller: Úgy gondolom, hogy az emberek nincsenek mindig tisztában ezzel, mindaddig, amíg fel nem teszel ilyen horderejű kérdéseket nekik. Ha megkérdezed, és ilyen kérdésekkel bombázod őket, akkor megkaphatják a “heuréka” pillanatot, amikor is hirtelen rájönnek, megértik, hogy le vannak választva a barátaikról, sőt mi több, hogy nincsenek is barátaik. Mondhatjuk, hogy négy barát a fordulópont. Amikor megkérdezzük az embereket, hogy kik örülnek a boldogságuknak, annak amikor valami jó történik velük, vagy éppen ki hívja fel őket hajnali kettő órakor, hogy elújságolja nekik a legfrissebb élményüket, akkor legtöbbször az emberek elszomorodnak, mert tudatosul bennük, hogy senki sem foglalkozik velük, hogy nincsenek barátaik, el vannak vágva a többi embertől. Ez az a pillanat, amikor ráébrednek, hogy rossz úton haladnak.
Michael Laitman: Szóval te megtanítanád nekik, hogy kifejezetten az emberek közötti jó kapcsolatokon keresztül találhatják meg az igazi boldogságot?
Caroline Adams Miller: Az egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legboldogabb emberek élénk társadalmi hálózattal rendelkeznek; ők keményen dolgoznak, hogy ápolják a kapcsolatot más emberekkel. Szóval ez az, amit összetartozásnak nevezünk, és az összetartozás érzése hozza az embereket közelebb egymáshoz, ez okozza a legnagyobb örömet számukra.
Michael Laitman: Szóval, ez egy eredmény.
Caroline Adams Miller: Igen, ez egy eredmény.
Michael Laitman: Azt tanítod nekik, hogy ha boldog akarsz lenni, el kell kezdened helyes módon kapcsolódni a másikkal, vagy azt, hogy ha elégedett vagy, akkor tudsz kapcsolódni helyes módon a többiekkel? Melyik van előbb?
Caroline Adams Miller: Ez egy kétirányú folyamat. Azok az emberek, akik azt a célt követik, hogy összekapcsolódjanak más emberekkel, azok boldogabbak. A boldogabb emberek pedig könnyebben kapcsolódnak a többi emberhez. Ez egy körkörös folyamat, egy kontinuum. És ha belehelyezed magad valahol ebbe a folyamatba, akkor csakis előnyökhöz juthatsz.
Michael Laitman: Szükségem van rá, hogy kapcsolódjam az emberekkel? És mi van akkor, ha nekem ez nehezemre esik, mert nem ilyen az én természetem?
Caroline Adams Miller: Imádom ezt a kérdést, mert az egyik dolog, amit már felfedeztünk az az, hogy az emberek már születésük pillanatában – vagy előbb – már olyan adottságokkal rendelkeznek, amik meghatározzák, hogy introvertáltak (befelé fordulók) vagy extrovertáltak (külvilág felé nyitottak) lesznek-e. Megállapítottuk, hogy a boldog emberek extrovertáltak. Így adódik a kérdés, hogy mi van akkor, ha az embernek veleszületett tulajdonsága az introvertáltság.
Nos, a vizsgálatok azt találták, hogy ha ilyenkor az ember extrovertáltnak színleli magát, megkapja ennek a tulajdonságnak minden előnyét, amellyel az extrovertáltnak született emberek rendelkeznek. Szóval, bizonyos szempontból kényszerítenie kell magát, hogy felhagyjon az aggodalmaival, a szorongásaival, és kimozduljon, kapcsolatot teremtsen a többi emberrel. Az introvertált ember képes felülbírálnia saját maga tulajdonságait, még akkor is, ha nem érzi ezt természetesnek. Nos, ez nem egy könnyű, de megoldható feladat.
Riporter: Más emberek társasága valóban át tudja alakítani a személyt, ki tudja zökkenteni saját természetéből?
Caroline Adams Miller: Nos, a Harvard Egyetem orvosi karán indult egy olyan kutatás, ahol a társadalmi fertőzést vizsgálták. Azt hiszem, hogy az talán már mindenkinek egyértelmű, hogy az emberek átveszik a körülöttük lévő emberek hangulatát, szokásit. Azonban a kutatás most bizonyítékkal szolgál arra, hogy az emberek csoportokban híznak el, csoportokban lesznek boldogabbak, és csoportban szoknak rá, illetve le a dohányzásról.
Én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb ismeret ebből a tanulmányból, hogy a célok megvalósítása során azzá válsz, akivel az idődet töltöd. Szóval nem csak arra kell figyelmet szentelnünk, hogy én magam mit akarok csinálni, hanem arra is, hogy kik azok, akik közel állnak hozzánk, kik azok akikre számíthatok az életemben, mert azok által formálódok magam is.
Michael Laitman: Nem lehetünk másmilyenek, mint amilyenné a társadalom kényszerít minket, hogy legyünk.
Caroline Adams Miller: Fontosak azok a megtapasztalások, amiket a többi emberrel szerzel. A kutatás is alátámasztja, hogy pl. a főiskolai hallgatókat a pénz motiválja. Erre vágynak mindannyian, ennek megszerzése miatt tanulnak. De ha azt kérdezzük tőlük, hogy mi volt az a dolog az elmúlt fél évben, ami miatt boldognak érezték magukat, akkor a másokkal közösen szerzett élményeikről, tapasztalásukról beszélnek. Soha nem az anyagi javakat emelik ki.
Tehát intuitív szinten, a gyerekek, az emberek megértik, mi is jelent számukra az öröm, de gyakran ezt nem a legkönnyebb úton érhetik el.
Volt egy csodálatos film, az ‘Út a vadonba’, Sean Penn rendezte. A végén, a hős meghal egy busz hátuljában; a főhős elmenekült az alaszkai vadonba … ; ez egy bestseller mű lett. Amikor haldoklik, azt írja az egyik üzenetében a családjának: “A boldogság akkor a legjobb, ha megosztod a többiekkel.”. Az odüsszeuszi hosszúságú utazása során azt fedezte fel – ami alatt megpróbálta megtalálni a belső örömöt -, hogy a boldogság keresése eredménytelen, ha nem az emberekkel  együtt próbálja azt megtalálni.
Michael Laitman: Úgy gondolom, hogy azok az emberek – mint Caroline és mások -, akikkel ezen beszélgetés-sorozatok során találkoztam, rendelkeznek azzal a tudatossággal ebben a témában, amire én igazán nem számítottam, és így egyértelmű vált számomra az, hogy a globális válság, amit most mindannyian tapasztalunk, a közöttünk lévő helytelen kapcsolat következménye. De nem elég pusztán annyi, hogy tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, el kell jutnunk abba az állapotba, ahol ezeket kijavíthatjuk.
Látnunk kell, hogy a természet kötelez minket arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz egy pozitív és szoros módon, egymást kiegészítve, mint egyetlen organizmus, mint a sejtek egy szervezetben, ahol minden csak azért működik, hogy kiegészítse a többiek munkáját a testen belül. Végül is mindenkinek fel kell ismernie a tényt, hogy mindannyiunknak tisztelni kell az emberi közösséget, és ebben harmonikus módon, kölcsönösen kell dolgoznunk.
SzL
KA

17 aug 2015

A világunk az összeomlás határán van

laitman_253

Kérdés:
Mi kell ahhoz, hogy az egész emberiség a spiritualitás felé forduljon?

Rav Laitman válasza:
Az emberiség tömegei nem rendelkeznek és nem is fognak rendelkezni, aktív, szívben lévő ponttal, azaz, a Teremtőre irányuló vággyal. Azonban világának működésképtelensége, és az ehhez kapcsolódó csapások arra kényszerítik majd őket, hogy készen álljanak a Kabbalisták – azaz az aktív szívben lévő ponttal rendelkező emberek csoportja – által kínált megoldás elfogadására. Ez a megoldás, az emberek közötti kapcsolat erejének felhasználása, az emberiség korrekciójára. Jelenlegi világunk az összeomlás határán billeg, és csak a szeretet és az egymás felé való adakozás mentheti meg, és adhat új irányultságot mindennek.

KA

26 jún 2015

A szeretet alapú kapcsolat

Nincs két egyforma

“Az ember, amikor elkezd szeretet alapján magához kapcsolni másokat, valójában a saját lelke külső elemeit kapcsolja annak belső elemeihez, helyreállítva ezzel lelke egységét. Az ember ugyanis mindent, amit önmagán kívül érzékel, azt valójában saját vágya egy részének minősége alapján érzékeli, ami azt jelenti, hogy minden hiba, amit másban vélünk felfedezni, az valójában a mi hibánk. Ami ugyanis valóban az emberen kívül van, azt nevezzük Teremtőnek, Akit csak akkor érzékelhetünk, ha a lelkünk, – amely ennek az érzékelésnek az eszköze, és amely valójában a külső és belső kapcsolataink helyreállításában jelenik meg-  formaegyezésbe kerül Vele.”

Kivonat a Reggeli Leckéből

ford: KN

KA

17 Júl 2014

A tanárhoz kellene tapadnunk vagy a csoporthoz?

A tanárhoz kellene tapadnunk, vagy a csoporthoz

Kérdés: Mi a különbség a között, hogy mi a tanárhoz, vagy a csoporthoz tapadunk?

Válasz: Nekünk arra van szükségünk, hogy hozzátapadjunk a csoporthoz, azért, hogy a tanárhoz kapcsolódhassunk, és ezen keresztül a Teremtőhöz tapadjunk.

Ez nem azt jelenti, hogy a tanuló nem tud a tanártól kérdezni, tisztázni, kifejezni a kételyeit, és hogy nem fogalmazhat meg követeléseket felé. Ennek azonban mindig olyan formában kellene megtörténnie, hogy az ne okozzon kárt az kapcsolatukban, vagy a tanuló lenullázásában. Ez a legfontosabb.

A probléma itt nem az, ha nem ad majd elég tiszteletet a tanárnak a tanuló, hanem az igazság az, hogy ez által elveszti a kapcsolatát vele.

Felkészülés a Reggeli Leckére 2013.11.10 Shamati 25.

„Dolgok, melyek a szívből származnak”

forrás: http://laitman.com/2013/11/should-we-cleave-to-the-teacher-or-to-the-group/

ford: MT

lekt: KN

17 nov 2013

Olyan, mint a tíz ujjam

olyan mint a tíz ujjam

 

 

 

 

Kérdés: Hogyan kellene felépíteni a munkát a tízes csoportban? Alakítható-e a tízes csoport a projektekben való részvétel alapján?

Válasz: Ez a csoportokra való felosztás gyakran hasznos a problémák megbeszéléséhez, mert a nagy formátumú megbeszélések nagyon nehezek. A megbeszélés azt jelenti, hogy meghallgatok valaki mást, kapcsolódok vele, kiegészítve őt, és meghallgatom a többieket.

A tízes csoport egy olyan fajta összejövetel, amely optimális a mi belső szerkezetünk számára, mind a gondolataink, az értelmünk és szívünk számára is. Ez az a maximális embercsoport, akit magamba tudok foglalni, látom is őket, mintha ők volnának, az én tíz ujjam. Ha ez nagyobb számú embercsoport lenne, ez nagyon nehéz lenne, gyakorlatilag lehetetlen. Ha az emberek többen vannak, akkor mi automatikusan tíz ember kötünk egybe, és néha csak ötöt vagy akár kettőt. Ez az ember fejletségétől függ.

Egy terjesztési beszélgetésből 2013.10.17

ford: FB

lekt: KN

forrás: http://laitman.com/2013/11/like-my-ten-fingers/

16 nov 2013

Mindenki nyeresége a csoport számlájára megy

Kérdés:

Hogyan segíthetünk barátoknak a süllyedés ideje alatt?

Válasz:

Nekünk nem kell különösen odafigyelni arra, aki zuhanásba van. Ehelyett szükségünk van a csoporton belül állandóan vigyázni, a lelki csodálatra, a felemelt jó hangulatra, a cél fontosságára, hogy legyen egy általános kötelezettség a kapcsolatban, az arvutban. Egyelőre hiányzik egy ilyen kölcsönös  vállalkozás.

Ha ez lesz a csoportban, így mindenki  át tudja változtatni  a kis zuhanásokat, hogy azonnal növekedjen a felfedezés megszerezéséhez. Az egyetlen dolog ami hiányzik nekünk, ez a kapcsolat a többiekkel. Az emberek nem érzik a kötelezettségvállalást egymással. Mindenki mindig azt hiszi, hogy saját magának cselekszik, hogy egyszerűen csak “kollégák”, mint valami gyárban: elmentem egy gyárba dolgozni, dolgoztam, fizetést kaptam a munkám szerint, és hazamentem.

A külső munkához való viszonyunk hozzá szoktat minket  a spirituális  munkához.  Még mindig nem vagyunk tisztában azzal, hogy a spirituális  munka csak a kapcsolatban létezik – megszorítjuk magunkat, azért, hogy átváltsunk a kölcsönös felelősségre és hasonlóvá váljunk, “mint egy ember, egy szívben”. Csak ott kaphatjuk meg a nyereséget! Mert a nyereség megnyilvánul, ha létrehozunk  egy helyet, ahol a Teremtő felfedeződhet, ebben  okozva kielégülést Neki, elérve az összeolvadást Vele a vágyaknak megfelelően.

Eközben nem vesszük figyelembe a kapcsolati pontot és az Uniót, és nem értjük meg, hogy pontosan ott valósul meg az egész  munka és a nyereség. Még mindig hiányzik nekünk ez az érzés, szükségünk van ezt megérezni, megérteni, de nem  a  szavakban, hanem, abban, hogy a szívünk mindig  oda kívánja vonzani és ott akarjon lenni.

2013.09.13, Baal HáSzulám, “Shámáti” 33. cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Az eszköz, amelyel felemeljük a kapcsolatot a csoportban

Kérdés: Hogyan emelhetjük fel, minőségileg a kapcsolatunkat a barátokkal a “Tízes” csoportban, azért, hogy megerősítsük az egység erejét a napi munkában, hogy ez összekapcsoljon minket a  körülvevő külső világgal?

VálaszHogyan emelhetjük fel a minőségi kapcsolatunkat a barátokkal a “Tízes” csoportban? – Csak a belső hiányból, a vágyból!

A Fény leereszkedik fentről lefelé, amely létrehozza a vágyat. A fejlődés negyedik szintjén a vágy elkezd reagálni a Fényre, létrehozza a  Tzimcum-ot (megszorítás), Masah-ot (szűrőt), Or Hozer-t (Visszavert Fényt) és így tovább.

Mivel  mi a vágyból jövünk és nem a Fényből, ezért ha tenni akarunk valamit, akkor meg kell keresnünk a cselekedetünk célját. Te azt kérdezed: “Hogyan lehet növelni a minőségi kapcsolatot a barátokkal a csoportban?”, de miért van erre szükség?”

Ha elmegyek terjeszteni, azért, hogy kapcsolódjak másokkal a körülöttünk levő világgal, és látom, hogy szükségem van támogatásra. Akkor hogyan kapaszkodjak a csoportba, hogy létrejöjjön bennem a vágy a barátaimmal való kapcsolatra? Ezek alapján vágyom is rá. De ha nincs meg a vágyam, hogy eredményes legyek a külső világban való terjesztésben, akkor minden bizonnyal nincs már szükségem a csoporttal lévő kapcsolata.

Most  mi egy nagyon intenzív tevékenységben vagyunk az integrált oktatás  terjesztésében Izraelben, és minden ember a külső munkában dolgozik. Bárhol is legyenek, ők beszélnek az Unió a szükségességéről, a mindennapi problémák  megoldására. Létezik náluk egy nagyon nagy vágy a kapcsolatra a csoportban!  Amikor visszatérnek, érzik, hogy mennyire fontosak a barátok, hogy mennyire szükségük van rájuk, ahhoz, hogy erejük legyen kimenni és meggyőzni másokat.

Így folyamatosan felemelitek a kapcsolatot a világ körül! Menjetek közéjük, terjesszetek, ébresszétek fel őket az összekapcsolódásra és az egységre. Ezzel felemeled a kapcsolat minőségét a barátaiddal.

2013.08.25, Az orosz nyelvű stúdió leckéjéből, “Kérdések és válaszok”

Ford: B S
Szerk: Sz I

lekt: kn-

09 Sze 2013

A zavarok szele megérint minket

A zavarok gyűjteményének a szele

Minden embernek egyedi a lelke, s a korrekciója szempontjából a legoptimálisabb módon  ébreszti fel minden pillanatban az embert, és kényszeríti őt, hogy folytassa a munkáját a “szív elnehezülésének” és a feltáruló zavaroknak ellenére. Az embernek ez az egyetlen lehetősége hogy az úton maradjon.  A helyes környezet, nem engedi, hogy elszaladjon, mert a barátok által szükségét érzi annak, hogy megszerezze az eszközöket, és a csoport egysége segít neki, hogy visszatérjen a helyes életébe.

A helyes felkészülés nélkül önmagán belül, a szokásos munka nélkül, a környezet állandó kapcsolata nélkül, a tanár és a csoport nélkül, nincs esélye előrehaladni az embernek, mert nem lesz ereje helyesen reagálni a zavarokra, amelyek minden pillanatban felbugyognak az életében. Majd feltárul, hogy a csoport egységében, az ember észre sem veszi a külső zavarokat, és könnyen rajtuk.

Az ember érzékenysége letompul, nem hatnak rá olyan erősen a zavarok, nem kerül a hatásuk alá, mert a csoport egysége megtartja. Majd elkezdi tudatosan fogadni a zavarokat, tudomásul veszi őket, de nem érzelmekkel reagál.  Ennek megfelelően beállítja az előrehaladása ütemét. Ez azt jelenti, hogy szándékosan csökkenti le magát a csapások irányába.

Mert ha érzelmekkel reagálna a zavarokra és elkezd harcolni velük, akkor hol magát fogja hibáztatni hol a környezetét, vagy a tanárt, a rendszert, a módszert és az egész útját. Ennek a vége sok esetben az, hogy az ember letér az útról, elhagyja a csoportját.

Tehát, nagyon nehéz fenntartani magunkat, és elfogadni az összes feltételt, amelyeket a Teremtő küldött, mint szükségszerűt. De “nincsen más Rajta kívül”. Ezek a feltételek a legoptimálisabbak a fejlődésünk szempontjából és a kérdés csak az, hogy, hogyan reagáljunk rá helyes módon, hogyan fogadjuk őket helyesen. Legyünk hálásak, hogy segítenek előrehaladni a cél felé.

A feltétel rendszer előír egy intenzív tanulást, és önmagunk és a barátok felé tanusított türelmet. Felkészülést igényel a szintváltásokhoz, egyik állapotból egy másikba. És a legfontosabb, hogy alávessük magunkat annak a megértésnek, hogy az összes nehézség, amelyet kapunk helyén való. Mindenki a világból kapja a zavarokat, és a beérkező hatások által meg kell, hogy vizsgálja, hogy merre érdemes haladnia a zavarok által, és azt is hogy milyen irányban.

Az ember, már az út elején hoz egy döntést a hozzáállásáról a csoporttal, a tanárral. S minden zavar alkalmával megvizsgálja önmagát és újra és újra képes önmagát korrigálni. Az ember így halad az úton tovább.

2013.07.07, Rabash írásaiból, 14-es Levél

Ford: BS

KA

20 Júl 2013

Az érzékenység, amely kifolyik az evilág határain túl

Az érzékenység, amely kifolyik az evilág határain túl

Kérdés:

Hogyan lehet kifejleszteni a érzékenységet, hogyha én az Integrált rendszer összetevője vagyok?

Válasz:

Az érzékenységet csak, azáltal lehet kifejleszteni, ha a személy megpróbál nagyobb figyelmet helyezni a kapcsolatra a csoporttal. Ő ellenőrzi magát, ha a barátok úgy tűnnek számára mint az ő saját szeretett gyermekei, ha állandóan rájuk gondol, ha akarja érezni a szenvedésüket, mintha az ő fájdalma lenne, korporeálisan, a testében.

Meg kell próbáljunk növelni az érzékenységet, és kapcsolatot. hogy dekódoljuk a “mint magadat” fogalmát. Ez nem könnyű, mert abban a pillanatban, amikor a személynek sikerült megtennie ezt, a következő pillanatban kizuhan ebből az érzésből, mert az egója nem akar szenvedni az egész világért. De így haladunk előre.

A “Masách” (Szűrő) amit megszerzünk, segít együtt szenvednünk mindenkivel, valamint igazolja a Teremtőt, hogy boldogok legyünk. A spirituális “Mászách” ebben a formában működik, amely megadja a személynek a fájdalom erejét, anélkül, hogy lecsökkentené a fájdalom érzékenységet. Hála ennek, hogy megtapasztalhatjuk a mély érzéseket mind a nagyon jókat, és a rosszakat.

A mi világunkban mi megédesítjük vagy elhomályosítjuk a szenvedéseket az értelmünk által, a gondolatok által, hogy sokan ugyanattól a dologtól szenvednek, és ez nem fáj a saját egyénemnek. Mint például, a háború alatt, amikor sok embert megölnek és így könnyen megtapasztaljuk a veszteséget. Nem véletlenül van mondva: “A sokaság problémája fél vigasz”.

Így történik a mi világunkban, de a spiritualitásban lehetetlen ezen a módon lecsökkenteni az aggodalmat, mert ott úgy érzi az egyén, mintha saját maga lenne.

De a “Mászách” közelebb visz a Teremtőhöz, anélkül, hogy azonosítanám magam a Teremtővel lehetetlen tovább lépni, mivel az érzékelés érzékenyebbé válik. Az érzések mélysége a jó és a rossz a lélekben olyanok, hogy nem lehet elviselni őket ennek a világnak a határán túl.

Bár még ebben a világban vannak olyan szörnyű szenvedések, amikor az ember megőrülhet tőlük. A mi “edényeink” -ben” nem vagyunk képesek elviselni. Tehát csak a Teremtővel kapcsolatban, az adakozás Fényében vagyunk képesek megkapni olyan  benyomásokat, amelyek nagyobbak, mint a korporeális világban. Ez a kapcsolat feltétele a spirituális felfedezésnek.

2013.04.08, Báál HáSzulám írásaiból, 1-es Levél

BS

22 ápr 2013

80 queries in 0,183 seconds.