Minden egyes szint állapotában, – mint ahogy a gyerekek látják, kutatják a valóságot – nyilvánvalóan mindenféle dolgokban hisz az ember. A világunk ezeken a szinteken tele van mindenféle erőkkel, szellemekkel, a dolgok közötti láthatatlan kapcsolatokkal. A kisgyermekek – még a vallásosak is – amikor imádkoznak, a Felső Erőt mindenféle sajátos dolgokkal kapcsolják össze.
Láthatjuk a gyermekmesékben, hogy ezek a dolgok milyen mélyre utalnak vissza. Több ezer évvel ezelőttig, amikor az emberiség még a kabbala bölcsességétől is messze volt, egy bizonyos formában voltak elrendezve az emberek is. Tehát másképpen, mint ma.
20-30 ezer évvel ezelőtt mikor még totemeket és mindenféle pogány vallási formákat követtek az emberek, minden természeti erőt egy-egy istenségként azonosítottak. Mindenféle szokásokat alakítottak ki ezek körül, hogy mit kell tenniük, hogy ezekkel az erőkkel jó viszonyba legyenek.
Különböző táncok, szokások alakultak ki, mindenféle dolgok is, melyek a mai napig megmaradtak babonák, amulettek formájában. Ezek mind-mind – a gyűrűk és a különböző szimbólumok is – sok-sok generációt megelőzően megszerzett, nagyon primitív vallási elképzelések alapján lettek megjelenítve, kidolgozva, és alkalmazva az emberiség által.
Tehát a mai napig láthatjuk a primitív törzseknél, Afrikában, Dél-Amerikában vagy Ázsiában, hogy ezek egy nagyon kezdetleges formában fennmaradtak, és ilyen módon értelmezhetjük az embernek a természethez való viszonyát.
Nyilvánvalóan, ma egy modern világban élünk, más-más fejlettségi szinten lévő emberek próbálják meg mindenféle – sokszor nagyon ostoba módon – a hitüknek megfelelően elrendezni a különböző erőkkel való viszonyukat. Ez kiterjedt még arra is, hogy változatos ruhákban, különféle rituálékkal próbálták ezt a viszonyt elrendezni.
/Én emlékszem magamra is, hogy mikor ezeket a dolgokat tanulmányoztam, ténylegesen látni lehetett ezek mögött a dolgok mögött, hogy valóban az emberi természet tényleg, csak így tudja a viszonyát elrendezni ezekkel az erőkkel./
Az ebben a jelenségben élő emberek egy hatalmas részét képezik az emberiségnek, olyan vágyakkal ,amelyeknek üresnek, fénytelennek kellene lennie. Ez tulajdonképpen egy rejtett kapcsolat a láthatatlan világgal, és minél inkább feltárulnak az ember előtt ezek, annál jobban letisztázódik az ok-okozati összefüggés is bizonyos dolgok mentén.
Tehát az egész valóságban ténylegesen megvolt és meg is van a helye az ilyen hitrendszereknek, gondolatoknak és különféle megközelítéseknek. De a Kabbala bölcsességében ez másképp van, azaz az embernek meg kell tisztítania önmagát az összes képzelgéstől és ehelyett önmagukat arra kell irányozniuk, hogy: Nincs más Rajta kívül!
Vagyis, így kell viszonyulnia az embernek ahhoz, amit fel kell fedeznie. Ezért a Kabbala bölcseletében – mivel mi valóban rejtett dolgokkal foglalkozunk – nem is értjük, hogy pontosan mit kell felfedeznünk, de azt látnunk kell, hogy vannak emberek, akik még messze vannak a Kabbala bölcseletének megértésétől.
A médiákban is lehet látni, hogy vannak emberek, akik bár kapcsolódnak hozzánk, de ők egy sajátos nézőponttal közelítenek a Kabbalához úgy, hogy elképzelésük sincs arról,hogy valójában mi is történik.
Kicsit megérinti őket és ennek eredményeképpen egy teljesen helytelen kapcsolat ébred fel bennük a Kabbala által leírt világgal, és azzal kapcsolatosan is, amit tanulnak de mindenképpen befolyásolja ez majd az életüket.
Természetesen vannak olyanok is, akik szándékosan eltorzítják ezt a kapcsolatot. Ezek a torzítások azért kerülhetnek egyáltalán a képbe, mert az ősi időkben ez így működött, és ez egy olyan része a jelenségek leírásának, amelyet valóban, hozzá lehet kapcsolni a Kabbala bölcseletéhez is. Ezért úgy kell tekintenünk ezekre, mint bármely más dologra. Természetesen ezek nemkívánatos dolgok és kifejeződések. Mégis tudnunk kell, hogy akár segíthetik is az embert. Minden jelenség, mindenkit külön-külön és együtt is kitölt tudással, ahogy a Kabbala Bölcsessége.
Csakis ha tisztán lát az ember, akkor tudja az ténylegesen megtisztítani a világhoz való viszonyát, a feltárulásait azoktól a tévedéseken alapuló tévhitektől melyekben az emberek élnek. Nyilván ezek az ősi időkben élt emberek, akik 20-30 ezer évvel ezelőtt éltek, alapvetően más viszonyba kerültek a természet erőivel. De az ő képzelgéseik a mai napig megmaradtak, és Ábrahám volt az, aki összetörte a különféle ikonokat és az emberek közötti kapcsolatra építette az addig a különböző természeti erőkre kivetített kapcsolatot. Mert a Felső Erőnek ebben a kapcsolatban kell feltárulnia! – mondta ő.
Ezért minden ideát és bálványt igyekezett kikapcsolni a rendszerből. Nekünk ugyan azt kell tennünk, amit Ábrahám tett. Ugyan azt az utat kell követnünk. Ugyan abban a cselekedet sorozatban vagyunk. Tehát a harmadik kérdésnél, mely a félelemre vonatkozik, hamar kiderül, hogy nincs is itt félelem valójában. Ennek az oka, hogy az, az Isten útjától való eltérés, amely félelemként jelenik meg, és ez két okra vezethető vissza.
Az Isten útjától való eltérés azt jelenti valójában, hogy én nem egyetlen erőt pozícionálok be, azt, hogy: Nincs más Rajta kívül! Mert ez az oka minden eltérésnek, mert minden más dolgot, mint hamis képet kell látnom, ami annak érdekében van jelen, hogy megzavarjon és eltérítsen engem, hogy ne a Teremtőt lássam magam előtt, amely az egyetlen társam és kapcsolatom az életben, az életemhez.
Ezért mindent, ami ellenem fordul így kell látnom, arra ilyen módon kell tekintenem. Ezek a totemek, ikonok melyeket Ábrahám eltört, ezek ténylegesen a- Nincs más Rajta kívül- erejéhez kapcsolódnak, és nekünk is ezt kell tennünk. Lépésről lépésre közelednünk kell ehhez az Erőhöz.
Ezért minden egyes pillanatban, életünk minden egyes percében először meg találnunk kell, majd rá kell irányoznunk magunkat a Teremtő tervére. Ez egy kapcsolat, amely egyre stabilizálódik, majd megadja nekünk minden viszonyunk felett a megtisztulást, azaz megtisztítja ezeket a tévhiteket és ezért nekünk valóban a helyes módon kell megerősítenünk a kapcsolatunkat a Teremtővel.
Így kell leírnunk mindazt, ami történik. Minden zavart egy eszköznek kell látnunk, mely hozzásegít ahhoz, hogy megerősítsük a Teremtővel való kapcsolatot. Mint mondottam az eltérés Isten útjától két féle lehet. A másik út, a bölcseink szavainak kifordítása, melyeknek ilyen módon való feltárása tilos.
Az emberek elkezdték magyarázni egymásnak a rendszert, mint egy intellektuális, érzelmi rendszert, mert képtelenek voltak felfogni, hogy valójában ezek a dolgok azonosak.
Mint mikor valaki elkezd magyarázni egy kisgyermeknek valamit, amit még képtelen felfogni az értelmével, és így csupán megzavarjuk a gyermeket ezzel, nem is tudja, mit akarunk ebből kihozni, bár szájtátva bámulja a felnőttet, de mikor azt kérik tőle, használja is amit hallott, erre ő képtelen. Hiába várjuk, hogy egy helyes módon fogadja el a hallottakat, látnunk kell, hogy míg a gyermek nincs egy bizonyos szinten, addig képtelen lesz ezt elfogadni a maga helyén.
Addig mindenféle különleges érdemekkel ruház fel bizonyos tárgyakat, melyekkel különféle dolgok közötti kapcsolatokra fog utalni. Akkor eltudjuk képzelni, hogy az életbe vetett különféle vágyak irányultságait próbálta meg lecserélni ezekre az ikonokra. Így születtek benne jó totemek meg rossz totemek, de valójában nem lehet totemekhez imádkozni, hogy az ember a sorsát azok változtassák meg.
Ezek a még ma is létező primitív hitrendszerek- hiszen még ma is vannak, akik például piros szalagot kötnek a kezükre, vagy mindenféle szimbólumokat hordanak, melyeknek erőt tulajdonítanak, illetve amuletteket hordanak, melyekben hisznek, vagy embereket kapcsolnak össze bizonyos bálványok előtti imádkozásban – és ezeket a cselekedeteket úgy írják le, mint amelyekben remény van, hogy ezek majd az ő segítségükre is lesznek különböző dolgokban.
A Kabbalához is rengeteg babona kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy mi is a napjainkig használjuk azokat az ikonokat, melyeket őseink is használtak. Lényegtelen hol vagyunk, ha ezekhez a cselekedetekhez úgy viszonyulunk, mint akkor. Ezek a cselekedetek megegyeznek azokkal melyeket mi akkor csináltunk, azokon az alapokon dolgoztunk ki, amikor az őseink, a természetből semmit nem értve, az erőket tárgyakhoz kötötték.
Ezeket az ikonokat próbáljuk a mai napig használni, reménykedve abban, hogy általuk, azaz a hozzájuk kötött erők által az életünk megváltoztatható. Egy teljesen nyilvánvalóan primitív módon próbálunk kapcsolódni ezekhez a bálványokhoz. E mögött ugyan az a pszichológiai alapokon álló hit van, egy félelem, melyet egy-egy tárgyra vetítünk rá.
A Tóra, mely az igazság, azt követeli tőlünk, hogy formaegyezésre jussunk a Teremtővel, és nem azt, hogy alulról könyörögjünk hozzá.
Tehát, nekünk nem kell a Teremtőt beilleszteni egyetlen erőbe sem. A Teremtő nem ezért fog jót vagy rosszat tenni velünk. Nekünk ellentétes irányú cselekedetet kell végrehajtani és ez által kell a saját egónknak is mindenféle gondolatok által munkát adni, és akkor ilyen módon hasonlóvá tudunk válni a Teremtőhöz, nyilvánvalóan azért mert mi sikeresek akarunk lenni ebben.
A mai napig vannak, akik például sikeresek akarnak lenni az üzleti életben, ők különféle boszorkányságot próbálnak meg felhasználni. Láthatjuk, hogy az egész munka, mely arra épül, hogy „ne csinálj faragott képet magadnak”. Mert ezek csak a megszerzésnek a különböző módjai, melyek olyan cselekedeteket hajtatnak végre melyek túl lépnek a Nincs más Rajta kívül erején, és az ilyen fajta szándékok mögött mindig láthatjuk azokat a cselekedeteket, melyeken ha túl tudnánk lépni, azonnal láthatóvá válna, hogy a Teremtő teljesen másfajta körülmények között mozgatja a világot.
Ezért nem a múltban kellene élni. Baal HaSulam le is írta ezt, és ez velünk is megtörténik. Mindenféle formában megnyilvánul, és felemel bennünket…
- 2016. 03. 16.
Kivonat a reggeli leckéből /1. rész: TESZ/3. pont/ A félelem, amely szomorúságba fordul
KA
