kongresszus

Kérdés:

A spirituálisban nincs idő, de nem elég a korporális idő korlátjai között működnünk?

Válaszom:

Ha belépünk a spirituális világ észlelésébe, csak az erők mezejében működünk, mint egy óceánban, ahol víz vesz körül minket minden oldalról. A valóságban ezt  a mezőt „víznek” hívjuk, mert ez elsődlegesen a Hassadim Fénye (a Mercy Fénye, „víz”), ahol az élet a Hochma Fénye is jelen van.

Hassadim Fénye mindent kitölt magával, Nincs jobb vagy bal oldal, teteje vagy alja. Hassadim Fényének egész óceánján keresztül, a középpontjából körök szóródnak, aamelyek a Hochma Fényének szintjei. Ezolyan, mint egy elektromos vagy mágneses mező, melynek ereje változik, ahogy a középpontból való távolság nővekszik.

Ha egy személy belép a spirituális ézékelésbe, minden olyanértelmes érzést felfog,  ahol nincs idő-, mozgás- , tér és -valóságos létezés -érzékelés, mint a mi világunkban.

Habár a spirituális térnek megvan a maga idő-, mozgás- , tér és -valóságos létezés –érzékelés, ezeket többnyire a korporális megfelelők analógiájának hívunk. Az idő az, amit mi azt az akciót hívjuk, amelyben a személy megváltoztatja saját magát.

Az akciót, a személy belső változását és áthelyezését a spirituális mezőbe, mozdulásnak hívjuk. Ebben a mezőben ő a változásai mentén mozog, egyre inkább hasonlít ehhez a mezőhöz, és egyre közelebb kerül a középponthoz.

A hely ebben az elrendezésben ugyanabban a mezőben van. Ő mindig egy pontban létezik, kiegyenlítödva a mezővel, úgy mint egy töltés a mágneses vagy elektromos mezőben

A ciklusoat, amelyeken ő szekvenciálisan megy át, közelebb kerülve a középponthoz, és végrehajtva a belső változásokat saját magán, világoknak hívjuk.

( Az Észak Amerikai Kongresszus első leckéjéből.)

ft

Nem érezzük úgy, hogy az egész életünk egy szimpla ügymenet tárgya.Teremtő szándékosan összezavar minket,  mintha a világnak nem lenne Forrása és Célja, a hiányán való kétségbsesésen helyett,  ünnepeljük  a Kabbala revelációját, ami a Teremtő revelációjának módszere.

Annak érdekében hogy felfedjük a Teremtőt, szükséges, hogy mindent ami történik vele neki tulajdonítsuk, és a mi tulajdonságainkat is úgy kell kialakítanunk, hogy hasonló legyen Hozzá. Ha arra törekszem, hogy csak őt lássam, és semmi mást mögötte, ami szembejön velem, minden csapás és öröm, akkor ebből a zavarból elkezdem felépíteni  a gondolatokat és vágyakat összekötő redszert, amely a Teremtőhöz hasonlít.

Ezen túl, és csak jóságot láthatok, az ő különböző és ellentmondásos tevékenysége között. Ha elhiszem a Kabbalistáknak, hogy úgy fogják fel a Teremtőt, mint egy egyedi és jóakaratú forrást,  akkor a törekszem, hogy a tulsajdonságaimay kijavítsam  oly módon, hogy én Őt úgyanúgy fogjam fel.

Ha én felhangolom magamat, mint egy hegedűt, amely a hangolás után a helyes melódiát kezdi játszani, akkor én érezni fogom a Teremtőt, és akkor Ő és én együtt játszunk rajtam.      ( Az Észak Amerikai Kongresszus első leckéjéből.)

Kérdés:

Annak érdekében, hogy érezzük a spirituális világot, ki kell fejlesztenünk egy hatodik érzékszervet, amelyik nem tartozik a fizikai testhez. Hogyan működik ez?

Válaszom:

Mindent, amit érzékelünk az érzészerveink fognak fel, áttranszformálódnak elektromos vagy kémiai folyamattáaz agyban, összehasonlítva azzal, ami a memóriában van, kiválogatva és prezentálva a tudatnak egy készre alakított kép vagy koncepció formájában.

Fogalmaink két komponensből tevődnek össze,  „Én” és „amit Én érzékelek” Továbbá minden a vágyban jelenik meg.   Mindenkép a vágy a világ anyaga.

A vágy maga nem létezik a test sejtjeiben. Csak a reakciójukatmérhatem a vágyaimra és testen belüli intenciómra. Mérhetem az elektromos és kémiai reakcióját a testnek, de csak a test reakciját mérem ily módón, nem azt, hogy mi történik a vágyban

Nincs semmi, amivel érezni vagy mérni tudom a végyat magát. Tételezzük fel , hogy iszom, érzem az ízét, az illatát, és ezt élvezem. Mérhetjük a test különböző reakcióit erre az ivásra. De minden esetben ez a reakció mérése lesz és nem a végyé.

Ezért minden vágy virtuális, az anyagi és a spirituális világban egyaránt. A vágy akár egoista, akár altruista nem létezik az anyagban.

ft

Nagyon fontos minden kezdő tanulónak, hogy részt vegyen valamelyik Kongresszusunkon. Azáltal, hogy elmegyünk egy Kongresszusra, a személy feléled, inspirációt kap és ez képessé teszi arra, hogy egy kicsit magasabbra emelkedjen spirituálisan. Egy olyan energiát kapunk, mely az egyetlen dolog ami képes előrehaladásunkat elősegíteni. Ez az igazi oka annak, hogy Kongresszusokat rendezünk. Lehetetlen előrelépni, egy erősebb kapcsolatot építeni egymás között anélkül, hogy először is élő kapcsolatba lépjünk. Meg van az oka annak a mondásnak, hogy “Hiszem, ha látom”.

Ha a személynek még nincs meg a nyilvánvaló aspirációja a cél felé, és a szívben található pont még nem gyulladt meg, akkor a Kongresszus képes őt lángra lobbantani, és lehetővé tenni számára, hogy elkezdje spirituális fejlődését, még akkor is, ha mindazt még a materiális szintről kezdi meg. A külső egységre lépés egy belső egységhez vezet annak az alapelvnek alapján, hogy “a szívek a tetteket követik”. A külső tettek segítenek minket abban, hogy vágyni kezdjünk a belső egységre, a lelkünkün és a szívünkben található ponton keresztül.

A Kongresszus alkalmával, amíg közvetlenül komminikálunk egymással, megpróbáljuk összes pontunkat, lelkeink kezdeti pontjait egységbe hozni, olyan erősen ahogy csak lehetséges. Utána mindenki hazamegy, de minden egyes személy arra törekszik, hogy ezt a kapcsolatot fenntartsa, és így képezzük ki a spirituális teret! Hasznos az, hogy Kongresszusok alkalmával találkozzunk. ameddig teljesen összekapcsoljuk szíveinkben található pontjainkat akkora mértékben, hogy képesek leszünk velük dolgozni a közöttünk levő fizikai távolságok ellenére. És akkor már képesek leszünk ezt a távolságot arra felhasználni, hogy az erősítse a lelkeink között fennálló kapcsolatot.

Hölgyeim és Uraim,

Szeretném a figyelmüket felhívni egy különleges és nagyjelentőségű eseményre, mely Budapesten kerül megrendezésre a jövő hét végén.

Budapest belvárosában augusztus 28.-a és 30.-a között egy nemzetközi Kabbala kongresszus lesz, egy Argentínában rendezendő világkongresszussal egyidőben, annak támogatására. Ez azt jelenti, hogy a magyar kongresszus résztvevői élőben megtekintik majd az argentinai élő, Michael Laitman által adott előadásokat, de a fennmaradó időben az események “magyar specifikusak” lesznek, kifejezetten nekünk szólnak majd 3 napon keresztül.

Miről van is szó, miért van erre nekünk szükségünk?

Lassan egyre többen kezdjük látni, hogy világunk bajban van, beteg. Gyakorlatilag az összes intézmény, rendszer melyet felépítettünk válságban van, illetve összeomlik, akár politikáról, egészségügyről, gazdasági rendszerről, oktatásról, családi viszonyainkról, tudományról a klímáról vagy kultúráról van szó.

És nagyon úgy tűnik, hogy a poltikai vezetők, szakértők, professzorok, spirituális vagy vallási vezetők értetlenül és tanácstalanul állnak a fejlemények előtt, és nem rendelkeznek válaszokkal.

Amennyiben valaki még mindig abban a hitben él, hogy bárki is az előbb felsorolt szakértők vagy vezetők közül megoldással tud előállni, az csak újabb csalódásoknak néz elébe.

A Kabbala tanításai szerint minden problémánknak a közöttünk, emberek között lévő kiegyensúlyozatlan kapcsolatok az okai, és amennyiben sikerülne ezeket a kapcsolatokat kijavítanunk, az összes körülöttünk jelen lévő problémát, még a klímaváltozást is képesek lennénk megjavítani.

Ez egyszerűnek tűnik, és mások is beszélnek minderről, akkor miért nem vagyunk ennek végrehajtásában sikeresek?

Azért mert ezt önmagunkban nem vagyunk képesek megtenni, nem vagyunk képesek veleszületett természetünket saját magunk által megváltoztatni, magunkat hajunknál fogva felemelni.

Ehhez egy olyan elementáris erőre van szükség, mely körbevesz minket, de egyenlőre nincsen vele kapcsolatunk.

A Kabbala módszere abban nyújthat nekünk segítséget, hogy megismerjük a teljes bennünket magában hordozó valóságot, saját magunkat, és hogyan lehetünk képesek a minket körülölelő, és csak a kérésünkre váró hatalmas erőt segítségünkre vonni.

Ez a három nap mindebbe nyújthat, minden kötelezettség nékül betekintést, olyan lehetőséget nyújtva, mely eddig hazánkon belül nem létezett..

Szóval a kérdés az, hogy továbbra is a sors kegyeire akarjuk bízni magunkat és sodródni mint fadarab a vízben, vagy végre igazán a kezünkbe akarjuk venni életünk és a jövő irányítását.

Amennyiben úgy gondolják nincsen semmi baj a világgal, és minden mehet tovább, mint eddig, abban az esetben elnézést a zavarásért.

Mindennemű a Kongresszussal kapcsolatos információért legyenek szívesek Forgács Szilviához fordulni a következő email címen illetve telefonszámon:

00-36-20-36-14-987

benvin@mail.externet.hu

Minden jót,

Hermann Zsolt

 Itt áll egy levél, melyet egyik tanítványomtól kaptam, és a Kongresszuson szerzett élményeiről szól:

…Csak most értünk haza az izraeli Kongresszusról. Már hosszú ideje tanulom a kabbalát, és részt vettem különböző kabbala kongresszusokon előzőleg, más más városokban és országokban. De eddig mindig egyedül mentem, és mindig azt kívántam, hogy bárcsak a férjem is velem lenne ott, de valamilyen oknál kifolyólag ez sosem jött össze.

De ezennel hirtelen beleegyezett abba, hogy ő is jöjjön. El sem tudom mondani, mennyire ideges és félelemmel teli voltam közös utunkkal kapcsolatban, és milyen különféle várakozásokkal voltam tele. Az egyetlen módja annak, hogy leírjam élményeimet az, hogy álmaim váltak valóra!

Férjemmel mindig is úgy gondoltuk, hogy szeretjük egymást, de a Kongresszuson érzékelt hangulat megváltoztatta, és megerősítette egymás iránti érzelmeinket olyan mértékben, hogy hirtelen megértettük, hogy mindaz amit eddig éreztünk, csak a szerelem szomorú paródiája volt…

A Kongresszuson átélt hihetetlen élmény, amint az összes ember egy egésszé egyesült, a mi kapcsolatunkat is megerősítette. És az egész Kongresszus ideje alatt, az első naptól kezdve, ez az érzés egyre csak erősödött, addig a pontig, amikorra a férjem nem létezett többé, és én sem léteztem többé, valami új dolog jelent meg -valami amit csak úgy lehet leírni, hogy “mi”.

Odáig jutottunk, hogy alkalmanként kimondta amire éppen gondoltam. Nagyon vágyom arra, hogy ez az érzés tovább erősödjön. És arra is vágyom, hogy a világon minden ember megérezze ezt a szeretetet, melegséget, élvezetet, és egységet, ahol teljesen elfeledkezünk magunkról, mivel 1OO%-ig biztosak vagyunk abban, hogy minden körülöttünk lévő ember ugyanúgy érez, ahogy magunk, szeretettel és melegséggel telve.

Sok levelet kaptam, ahol az emberek leírják a Kongresszusról való benyomásaikat, és úgy érzem érdemesek arra, hogy megosszam őket:

…Őszintén szólva, múltbéli tapasztalatokra alapozva azt vártam, hogy leverve érzem majd magam a Kongresszus után, de ezen alkalommal valami más történt.

Ahogy munkába vezettem a következő reggelen, hirtelen megértettem, hogy a világ megváltozott a Kongresszus után! Ez nem csak egy érzés volt, hanem epifánia! Hirtelen tisztán láttam, hogy milyen lesz majd a világ, és hogyan fog majd működni – ellenkező irányban, megszerzés helyett az adakozás által.

Már hosszú ideje zaklattak azok a kérdések, hopgy hogyan fog mindez működni, mivel minden iparágazat, és a társadalom általában a megszerzésen alapul. De most hirtelen tisztán láttam magam előtt: Láttam a mosolyt az emberek arcán, láttam igyekezetüket, hogy egymásnak jó érzést okozzanak. Kölülöttem mindenki úgy viselkedett, ahogy mi tettük azt a Kongresszus alatt: az arcuk sugárzott, a tv és rádió csak jó híreket közölt, az adakozás és szeretet tulajdonságai teljes erővel működtek. Körülöttem minden Fényt bocsátott ki, és az öröm felhőjébe öltözött. Úgy tűnik, hogy a Kongresszus megváltoztatta a világot. Körülöttünk minden megváltozott, és mi is megváltoztunk.

…Itt nem csak a maroknyi felnőtt gyűlt össze, hogy leckéket nézzenek, és megrázzák lábukat, hanem családok jöttek, teljes szociális egységek, és a családok mindegyik tagja támogatta egymást, ezzel végtelenségig megnövelve a jóságot. Láttam három vagy négy generációs családokat a jelenlevők között. Voltak pár hetes csecsemők is jelen.

Olyan sok különböző aktivitás lett a gyerekeknek szervezve: cirkusz, játékok, éneklés, tánc, szobák pihenésre, és délutáni alvásra, és korosztályokra felbontott játszószobák. A gyerekeket folyamatosan figyelem és védelem vette körül. Pédául az általános éneklés és táncolás alatt a gyerekeket biztonságosan egy külön területen tartották, ahol volt helyük maguknak is táncolni a tanáraikkal együtt. A kisebb gyerekek idősebb társaik vállán ültek. Ahová csak néztünk férfiak és nők voltak szolgálatban, biztosítva azt, hogy a gyerekek nem vesztek el, vagy sérültek meg bármilyen módon.

…A kaja finom volt és óriási mennyiség volt belőle. Az étkezések között sok külön stand volt forró italokkal, citrommal és édességekkel, és ez állandóan rendelkezésre állt. Minden aktivitás énekléssel és tánccal fejeződött be, mely annyira energikus volt, hogy senki sem bírt ülve maradni még akkor sem ha akart volna. Olyan mennyiségű energia és szeretet áradt kora reggeltől kezdve, hogy lehetetlen volt fáradtnak érződni.

Kommentárom:

Az a kívánságom a világon mindenki számára, hogy mostantól kezdjünk el a Fény és boldogság segítségével fejlődni a szenvedés helyett!

Itt egy videó meghívó, az Izraelben 2OO9 február 2.-e és 4.-e között rendezendő Kabbala Kongresszusra.

angol nyelvű videó itt megtekinthető

A St. Louis-ban tartott kongresszus megmutatta, hogy Amerika tényleg felébredőben van.

Az Amerikaiak mindig is egy úttörő nemzetnek tartották magukat, olyan nemzetnek, mely mindig valami újat fedez fel. És pontosan ez történik majd: Amerika fog mesélni az egész világnak a kabbaláról, a világ korrekciójáról, és a világ céljának eléréséről. De először is nekünk kell a kabbaláról az amerikaiaknak mesélnünk. Az észak-amerikai csoportjaink megmutatták a kongresszus alkalmával, hogy ők erre készen állnak.

Itt van néhány emlékezetes kép a St. Louis-i kongresszusról:
St.Louis-i képek

KA