Dr. Michael Laitman beszélgetése Oren Levi-vel és Tal Mandelbaum ben Moshe-val
A természet nem más, mint megszerzési vágy, ami egyik emberről terjed a másikra, mint a vírus. Egymás között kapunk és építünk be géneket, ötleteket és gondolatokat. A természet érdeke a gondolatok ilyesfajta átadása egymás felé, hogy ezáltal elérjük az egyetlen, összekapcsolt, körkörös rendszert. A természet különféle gondolatokat, ideákat ültet el bennünk, azonban a mi dolgunk, hogy a magunk erejéből elérjük az integralitás és altruizmus gondolatát. Ennek módja, hogy ütköztetjük ellentétes tartalmakkal, és a szabad akarat útjára lépünk. Az altruizmus határozza meg mindenki egyenlőségét, és azt, hogy mindenki benne foglaltatik a másikban, mintha egy ember lenne, egy szívvel.
Nem egyszerű az altruista gondolat terjedése, mivel az anti-egoizmusra épül. A terjesztéshez megfelelő környezetet kell építenünk, összekapcsolt emberek hálózatát, akik fenntartják a figyelmünket. A Kabbala Bölcsessége utat mutat a számunkra, hogyan fejlődjünk folyamatosan, és miként kerüljük el a koronavírushoz hasonló csapásokat.
[266991]
KabTV “Új Élet 1257 – Hogyan terjednek a gondolatok,” 20/06/24
Dr. Michael Laitman Oren Levi-vel és Tal Mandelbaum ben Moshe-vel folytatott beszélgetése
A Kabbala bölcsessége szerint az emberiséget fejlesztő erő az egoizmus. A természetben található „motor” fejleszti a mozdulatlan, növényi, állati és még az emberi tudatot is integrálttá. A tudat előttünk álló ugrása az, hogy elkezdünk alkalmazkodni a természethez, és a valóságot nem az egón keresztül látjuk. A természete szerint az ember nem akar csatlakozni a teljes valósághoz, mert ez kötelezi őt; ezzel ellentétben szabad akar lenni.
Az életünkben felmerülő konfliktusok olyan emberektől fakadnak, akik uralkodni akarnak egymáson. A szenvedés fejleszti az emberi tudatot. Az emberiségnek olyan állapotba kell jutnia, amelyben mindenki szeretettel kapcsolódik; az ideális kommunikációt szeretetnek nevezzük. Egy olyan kapcsolatban, amelyben mindenki érzi a másikat, és teljesíti vágyait, teljes kapcsolatban állunk egymással. A tudat teljes fejlődése az, amikor érzem és kitöltöm a szíved, és te az enyémet.
[266848]
KabTV “Új élet 1256 - A tudatosság evolúciója” 20/06/24
Van akinek életmentő, és van akinek az uralom szimbóluma. Az a kötelezettség, hogy publikus helyeken maszkot viseljünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a Covid-19 vírus terjedését, megosztotta a társadalmakat a bolygó minden részén. Amerikában az a lázadó, és zsigeri ellenállás amit jelentős mennyiségű vásárló mutatott az üzletekben és az irodákban ahol kötelezően kellett maszkokat viselni, még a mentális egészséggel foglalkozó szakembereket is meglepte. Az emberek felháborodása Amerika-szerte az utcákon fejeződött ki, és még olyan nagyvárosokban is mint a Berlin és London több ezren tüntettek a maszk viselése ellen. De vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent az, hogy valódi szabadság? Ezt tisztán csak akkor tudjuk megragadni, amikor elkezdünk egymásra odafigyelni, és egymásért aggódni.
A Természet olyan, mint egy szerető szülő, amely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek, mely üvölt és rugdos, nem akarja lenyelni a gyógyszert. A Természetnek nagyon tiszta a célja: hogy az egész emberiséget egységhez vezesse. Mi nem leszünk képesek elmenekülni a járványtól ameddig meg nem értjük, hogy egyetlen hajóban evezünk mindannyian, – az egész emberiség.
Annak ellenére, hogy óriási tudományos támogatása van annak hogy a maszk viselése hatékony arra, hogy megakadályozza a koronavírus szélesebb elterjedését, a vita azzal kapcsolatban, hogy ez valóban hatékony-e vagy sem, nem múlik el azok között akik megtagadják, hogy az arcaikat eltakarják és megtagadják, hogy a szociális távol-tartást megtartsák, mint megelőző védekezést. De mindennek egy mélyebb oka van, az az emberi természet. Az emberek hajlandóak akár az életüket és mások életét is veszélybe sodorni, annak érdekében, hogy megóvják – ahogy ők gondolják – személyes szabadságukat. Azt kérdezik maguktól “Miért van szükség arra, hogy egy kormány intézkedés korlátozzon engem? Miért kellene magamra szájkosarat tennem, mint egy lónak? Én egy szabad ember vagyok!”.
Mi az oka a maszkkal szembeni ellenérzésnek?
Mint tudós, aki az emberi természetet már több mint 40 éve tanulmányozza, én megértem ezeket az embereket. Ők úgy érzik, hogy a maszk és azok a korlátozások amiket el kell viselniük elnyomóak és megalázóak. Jön valami vírus és hirtelen arra vannak kötelezve, hogy maszkot viseljenek,míg a kormányok teljesen tehetetlennek tűnnek a helyzetet kezelésére. Természetes, hogy kimennek az utcára és kiabálnak. Azok az országok, amelyek azt hitték, hogy eddig sikeresen kezelték a Covid-19 vírust hirtelen ismét a zuhanásban találják magukat. A vírusnak nincs vége, egyszerűen nem akar elmenni, és úgy tűnik, hogy semmi sem segíthet.
Az emberek ellenállása a maszk-viselés kötelezettsége ellen annak a bizonyítéka, hogy mennyire képtelenek vagyunk, mennyire kudarcot vallottunk és mennyire nem vagyunk képesek a társadalmat helyesen oktatni. Az emberek soha nem lettek oktatva arra, hogyan gondoskodjanak magukról és hogyan vigyázzanak egymásra. Nincs egy olyan kormány sem a világban, mely képes lenne példát mutatni bárkinek is ebben, és azok között akik az egészségügyi rendszert vezetik sincs senki aki erre képes lenne, mivel mindenki csak a saját egyéni érdekét követi. Mi az emberi rendszer teljes összeomlását látjuk ebben a pillanatban. Semmi sem maradt a jelenlegi társadalmi rendszerből, mely az embereknek képes lenne olyan példát mutatni, melyet tisztelni lehetne, melyet meg lehetne hallgatni, mivel minden teljesen korruptá vált.
Maga a vírus az, mely kezébe vette oktatásunkat. A Természeti törvények által van arra kényszerítve, hogy oly módon viselkedjen, hogy az emberiséget a rendszerrel való kompatibilitáshoz, egyetértéshez vezesse, ahhoz, hogy az emberek megismerjék saját “gonosz hajlamukat”. Ameddig az ember el nem éri a magasabb tudatosságot, a Természetnek meg kell mutatnia nekünk, hogy életünk pusztulása abból származik, hogy pusztító kapcsolatban állunk másokkal.
A Természet olyan, mint egy szerető szülő, mely gyermekének egy keserű gyógyszert ad, miközben mi úgy viselkedünk mint az a gyermek mely rugdos, üvöltözik és visszautasítja, hogy lenyelje a gyógyszert. A Természetnek egy tiszta célja van, hogy az egész emberiséget az egységhez vezesse. Ennélfogva nem leszünk képesek elmenekülni a válságtól, a vírustól, ameddig meg nem értjük azt, hogy egy hajóban evezünk,- az egész emberiség együtt.
Mi befolyásoljuk egymást, és egymástól függünk. Ennélfogva mindenkinek olyan módon kell viselkednie, hogy meggyőzze magát és olyan szándékot építsen, hogy ne akarja másoknak a vírust átadni, hogy ne akarjon másoknak kárt okozni. Amikor a helyzetünket ebből a szempontból nézzük, akkor majd nem nézünk úgy, kötelezettségekre, mint például a maszk viselésére, mint erőszakra, hanem úgy tekintjük majd arra mint a szeretet és a másokról való gondoskodás jelére, amelyet áldással fogadunk el, és megcselekszünk.
A világ cirkulál, és ugyanilyen módon működik, egy egységként. A jelenlegi állapotban ez a kör válságokon megy keresztül minden irányból. Tehát mit tehetünk? Először is meg kell értsük, hogy mi a kapcsolatok teljesen összefüggő hálózatába vagyunk bezárva. Ez azt jelenti, hogy bármit is teszünk minden egyes cselekedet az egész rendszert befolyásolja. Ennélfogva az egyetlen módja annak, hogy a válság fölé emelkedjünk az, hogy úgy gondolkozzunk, úgy viselkedjünk, mintha együtt lennénk teljes kölcsönös felelősségben. Ez a mi valódi szabad választásunk.
Manapság, amikor a világra tekintünk, csak anarchiát látunk. Amerikát elöntötte egy olyan választási kampány, mely úgy megtelt gyűlölettel, hogy az ember csak abban reménykedik, hogy a végén nehogy polgárháború legyen belőle. Az Európai Unió most írt alá egy gigantikus Covid utáni gazdasági helyreállítási csomagot, azonban a megállapodáshoz vezető viták, különböző averziókat hozott ki a tagállamokból, és ellenállást éreztek egymás irányába. Ráadásul még nagyon messze vagyunk a vírus utáni valóságtól, ez a helyreállítási csomag egy olyan gazdasági fellendülésre támaszkodik, mely soha nem fog bekövetkezni, és olyan jövedelmeket akar megadóztatni, melyek soha nem jönnek majd létre, épp ezért a csomag megvalósítása a gyakorlatban lehetetlen.
Mindeközben a Közel-Kelet soha nem volt a stabilitás mintapéldája, de ma ez még inkább így van. Egyetlen ország sincs a háború sújtotta régióban, mely ne esne szét belülről, melynek a gazdasága nem lenne romokban, ahol egyre több ember éhezik. Ehhez hozzátehetjük a már majdnem aláírt Kína és Irán közötti gazdasági és katonai együttműködést, a feszültséget az Egyesült Államok és Észak Korea között,az utóbbinak nukleáris programja miatt, az egyre romló kapcsolatot Moszkva és Washington között, melyet össze foglalhatunk a Kreml szóvivőjének Dmitry Peskov-nak az ide illő szavaival „a helyzet nagyon rossz“.
Valóban a helyzet annyira rossz, hogy amikor a COVID-19 vírus először megjelent, az egy olyan globális bénulást okozott, mely megakadályozta, hogy a világ tovább haladjon egy világháború felé. De az utóbbi időben, az anarchia globális kitörése bizonyítja, hogy a gyűlölet még gyorsabban terjed mint a koronavírus.
Én nem vagyok pesszimista. Amikor ezt a jelenlegi káoszt, a folyamat végének szempontjából nézzük, amely folyamat végén mindannyian eggyé válunk, nyilvánvaló, hogy a növekvő anarchia egyetlen célja az, hogy az egységet válasszuk a szakadás és ellenállás helyett. Sőt mi több, mivel ebben a pillanatban nyilvánvalóan inkább a harcot választjuk, azokkal szemben, akikkel nézetkülönbségeink vannak, az anarchia az egyetlen módja annak, hogy meggyőzőn minket arról, hogy a gyűlölet semmi jót nem hoz. Mindaddig, amíg nem győződünk meg erről, addig az anarchiának növekednie kell, egyre több szenvedést okozva az Emberiségnek. Amikor káosz fog uralkodik, és nem lesz mit enni, nincs kiben megbízni, akkor megértjük majd, hogy változtatnunk kell. De nem lenne vajon bölcsebb, az egységet azelőtt választani mielőtt ez megtörténik?
Amikor az egység fog végre győzedelmeskedik, az nem azt fogja jelenteni, hogy mindenben mindenki egyet fog érteni. Az emberek különbözőnek születtek és jó oka van annak, hogy különböznek egymástól. Meg kell maradnia a különböző nézetek között lévő különbségeknek. A probléma nem az, hogy különbözőek vagyunk, hanem az, hogy gyűlöljük azokat, akik nem úgy gondolkodnak mint mi, akik nem úgy néznek ki mint mi, akik nem úgy beszélnek mint mi, nem úgy viselkednek mint mi, azaz akik nem olyanok mint mi. A probléma az, hogy mindent magunknak akarunk és meg vagyunk győződve arról, hogy csak nekünk lehet igazunk és mindenki más téved. De hogyha én gyűlölöm azokat akik másképp gondolkodnak, még akkor is hogyha nincs igazuk, akkor, hogy lehet az, hogy nekem igazam van?! Lehetséges az, hogy valaki gyűlöletet táplál a másik iránt és igaza van?
A gyűlölet az annak a megtagadása, hogy egy másik embernek lehet más véleménye, más karaktere, más faja, más hite, vagy bármi más olyan, amivel én nem rendelkezem. Hogyha én gyűlölöm mindezt, az azt jelenti, hogy úgy érzem, hogy a másiknak nincs joga a létezésre. Egyszerű szavakkal: a gyűlölet, a másik ember létezés jogának tagadása. Semmi jó nem származhat egy ilyen perspektívából.
A mi önközpontú nézőpontunkkal szemben a világ egy egyetlen, mindent magába foglaló egész. Annak elemei kiegészítik egymást, oly tökéletes módon, hogy egyetlen része sem létezhet saját ellentéte nélkül. Egységet csak akkor érhetünk el, amikor az ellentéteket megtartjuk és egy kiegyensúlyozott egyensúlyi állapotba hozzuk. Éjszaka és nappal, nyár és tél, születés és halál, mindezek az ellentétek nem okoznak anarchiát. Épp ellenkezőleg, azok hoznak létre rendet, fenntartják az egyensúlyt, és fenntartják az életet!
Annak érdekében, hogy beléphessünk ebbe a nézőpontba a végső célra kell irányítanunk magunkat, ami az egész Emberiség egysége. Amikor az Emberiség egységét helyezzük a folyamat végére, és a múltbeli és jelenlegi eseményeket ezen az egységen keresztül vizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az emberi fejlődés megállíthatatlanul ebben az irányban halad. És ez nem egy rossz végeredmény. Ez nem stressz és szükségletek hiányának a jövője. Ez a nyugalom, a jólét és a kölcsönös gondoskodás jövője. Azonban az egónk az ellenáll annak a gondolatnak, hogy másokról gondoskodjunk, ezért a jövőt sötétnek és kilátástalannak festi le.
De a nyugalom és a jólét nem lehet sötét és lehetetlen. Mi választhatjuk ezt a sokat ígérő jövőt, hogy ezt gyorsan és kellemesen elérjük, hogy kéz a kézben dolgozzunk azon, hogy létrehozzunk egy törekvő, sokarcú társadalmat, melynek tagjai gondoskodnak egymásról. Vagy választhatjuk a másik lehetőséget, azt hogy megmaradunk a gyűlölettel teli szakadásban, és arra várunk, hogy saját akaratunk ellenére a valóság vonszoljon el minket az elkerülhetetlen végső boldogsághoz.
Ellentétes felek és trendek le akarják rombolni egymást, és nem értik, hogy nem is tudnának egymás nélkül létezni. Senki nem rombolhat le másokat, sokkal inkább helyesen kell összekapcsolódnia mindenkivel, annak érdekében, hogy kölcsönös lemondás jelenhessen meg a másik fél javára, egy tér egy bizonyos harmadik fél számára, amely közös az érintett felek számára, a Teremtő elérése érdekében.
Az én akaratom, jóindulatom az, ami teret nyit másoknak, és én a Teremtőt “kényszerítem”, hogy tárja fel Önmagát.
Ez az egyetlen módja a pluralizmus elérésének. Ezek nem csak szép szavak, hanem a természet valódi működésének megértéséhez szükséges leírások. Máskülönben nem élhetjük túl. Mindenki arra van kötelezve, hogy teret nyisson az ellentétes áramlatoknak, elfogadva mások véleményét, ne ellene menjen más akaratának, de ellentétesen azzal az értelemmel, amire a mai világ épül.
Soha nem leszünk képesek lerombolni az ellentétes nézőpontokat, mivel az ellenségünk lerombolása által, valójában magunkat romboljuk le. Törődnöm kell, az ellenségem fennmaradásával, mert azzal, amit ő képvisel segít felfedezni a saját véleményem.
A teljes természet a plusz és a mínusz szembeállására épül, és ez alapján teremt életet, a létező formákban. Készen kell állnom, mindenki elfogadására, akár a legszélsőségesebb véleményekre is, ahol a szemben-álló vélemény hordozója, holnap a szövetségesem lehet, mivel ez az emberi társadalom fejlődésének a következménye. Amit tudnom kell, hogyan kell a helyes mozaikot kiraknom mindezen formákból, annak érdekében, hogy a valódi emberi lényeget tárjam fel benne.
Ebben a formában mindez a természettől ered, amely mindenféle minőséget hoz létre ezen belül, amelyekből az ember megismerheti a teremtést, megtanulhatja, hogy kell létezni boldogan és megelégedetten. Különben állandóan harcolnunk kell, mint a kisgyerekek. Nem élünk, hanem helyette minden percünkben megpróbálunk kárt okozni egymásnak.
Nincs jogom lerombolni semmit, végső soron nem én vagyok a Teremtő. A törés jeleinek feltárulására való vágy ellentétes a Teremtő programjával.
Van helye mindenkinek, de csak akkor, ha nem romboljuk le egymást. Ez azt jelenti, hogy még a halál angyala is szent angyallá változtatható. Nem szűnik meg a halál angyalává lenni, de az ember segítségével a belsejében lévő szent angyal emelkedik fel és borul rá a halál angyalára.
Ha az egyik lerombolja a másikat, nem lesz egyiknek sem joga a létezésre. Ezért biztosítanunk kell az ellentétek fennmaradását. Egyik sem lehet meg a másik nélkül.
A világ a jó és a gonosz egyensúlyán alapul és a jó emberek azért léteznek, mert vannak rossz emberek. Nem lehet ez másképpen. Mindkettő azért létezik, hogy megteremtse a helyet a Teremtő feltárulására, amely mindkettőnek a forrása.
Ha leereszkedünk az emberi szintről a biológiai szintekre, látni fogjuk, hogy a testünk mennyi rendszernek a része, melyek kifejezett célja a sejtek rombolása, a test megtisztítása, mivel ezek nélkül a test nem tudna létezni. Az élet a jónak és a rossznak egymáson való áthullámzása. A test egy dinamikus rendszer, ami az egyensúly fenntartására törekszik állandóan, és ezt az egyensúlyozó erőt nevezzük életnek. Ahogy zavar jelenik meg az egyensúlyban, a test haldoklani kezd.
Minden, ami a világban létezik, fenntartja a saját ellentétét is, kezdetben sem lehet csak az egyik minőség létezésben, csak maradhat a másik szinte észrevétlen. Minden rendszer már létezik, mindennek meg van a helye, csak van, ami előbb, van, ami később tárul fel a számunkra, a mi természetünknek megfelelően. A feladatunk egyensúlyba hozni az összes rendszert, és ezek végső egyensúlya jelenti a korrekció befejeződését.
A korrekció végén, minden gonosz és minden jó feltárul, és látni fogjuk, hogy ami gonosznak tűnt a számunkra, valójában az is jó. Ez az, amikor elérjük a tökéletességet.
A korona vírus és más problémák várnak ránk, hogy elvezessenek bennünket a gyűlölet olyan fokú feltárulásához, hogy az emberiség elkezdje lerombolni magát. Ezért kell nekünk meggyőzni az embereket arról, hogy a társadalmunkban, a környezetünkben, Adam HaRishon rendszerében, amelyben valójában létezünk, nincs semmi felesleges, amit le lehetne rombolni és kitörölni a világunkból. Mindössze meg kell szerveznünk a helyes, kölcsönös kapcsolatot, minden ellentétes rész között.
Ez mindenkit bölcsebbé tesz. Az egyik megérti a másikat, az ellentétes véleményt, és felismeri, hogy ez nem is lehet másképpen, mivel támogatni kell egymást.
Képzeljük el, hogy mind a világ 150 országa felismeri, hogy mennyire szükségük van egymásra. Mindegyiknek szüksége van Oroszországra, Amerikára, Európára és Afrikára. Akkor mennyire más lenne a világ, mennyivel jobban óvnánk természeti erőforrásainkat, és sokkal kevesebbet költenénk fegyverekre és hadseregekre.
Hamarosan látni fogjuk, hogy ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazása nélkül, a világ a szakadék felé rohan. Azt találjuk, hogy állandó növekedésben tárul fel, mennyire függünk egymástól, de mégsem vagyunk képesek egyesülni.
Mindenkinek meg kell értenie, hogy bármilyen jelenségnek megvan a helye a világban. Minden egymással ellentétes mozgalomnak és erőnek szüksége van egymásra és helyesen kell kezelniük egymást, mivel a felső természet kötelezi erre őket.
Ezért szükséges az, hogy ne lerombolni vagy eltüntetni akarjuk az ellenséget, hanem sokkal inkább együtt kell léteznünk, valahol az ellentétünk felett. Ezt nevezzük a helyes szembenállásnak, amely lehetővé teszi a felső szinteken való létezést, amely szint ez alapján feltárul a számunkra.
Tény, hogy ezért az ellentétes erők mindegyike feltárja magát a számunkra annak érdekében, hogy kötelezzen minket a következő fejlődési szintre való felemelkedésre.
Ott megint egymással ellentétes erők tárulnak fel, melyek, ha helyesen kezeljük őket, egy újabb szinttel feljebb emelnek minket – a saját oksági szintjükre. Ez által addig emelkedünk, ameddig felfedezzük mindennek a végső okát, a Teremtőt, akiből mind a jó és mind a rossz származik, és amely erők kölcsönösen támogatják egymást nincs jó, gonosz nélkül és fordítva is igaz. Általánosságban a jó és a rossz egyszer majd felolvad a Teremtő feltárulásában.
Különbözik a véleményünk egymástól, és senki nem akarja a saját véleményét feladni más igazáért, ez olyan, mint amikor két ember ül egy autóban és vitatkoznak merre menjenek. Ezen a módon nem lesz megoldás. Az egyetlen megoldás a Teremtő feltárása, az egymás felé megadott engedményeken keresztül és majd Ő megmutatja a követendő irányt. Ez nem valamelyikünk által lesz elhatározva, hanem egy átfogó megoldás lesz a vélemények beolvasztásával.
Ezért is hívjuk a Teremtőt általános iránymutatónak is. Ő vezet minket, a saját maga által meghatározott irányba, ahol az összes ellentéte összekapcsolódik egyetlen egésszé, minden egyenlővé válik, mindenki a jóságot, a szeretetet és az egységet érzékeli.
Felismertem, hogy az a mód, ahogy idáig éltem, szenvedést okozott nekem. Ezért félek visszatérni a régi megoldásokhoz.
Itt az ideje, hogy olyan életmódba kezdjek, ami sokkal megfelelőbb egy nőnek, férjhez kell mennem, családot alapítanom, otthon maradva gondoskodnom róluk, a gyerekeimről és a férjemről?
Dr. Laitman
Általában természetesen ez helyes. De ez nem tiltja meg, hogy mellette egy nő dolgozzon, vagy tanuljon. Természetesen minden ember vágya, hogy családot alapítson, és növekedjen, de ezen felül figyelmet fordíthat a személyes fejlődésére -szakmailag és az önmegvalósításban is egyaránt.
Amerika a világ többi részéhez hasonlóan egy láthatatlan ellenség ellen folytat háborút, a Covid-19 vírus ellen. Ugyanakkor a vírus megelőzésére szolgáló eszközök, mint az arcmaszkok, igencsak láthatóak. Ez, a megelőzést szolgáló intézkedés megosztotta a társadalmat azok között, akik visszautasítják a maszkok használatát arra hivatkozva, hogy az csorbítja szabad választásukat, és azok között, akik az arc maszkok használatát a szolidaritás jelének tartják mások iránt, hogy megakadályozzák a vírus terjedését. Ennélfogva a vírus egy példaértékű gyakorlatot adott nekünk a kölcsönös felelősséggel kapcsolatban, mivel mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy egyetlen hajóban evezünk, ezért a közösség jólétének figyelembevétele fontosabb kell hogy legyen, mint az egyéni számításaink.
“Sokan úgy érzik, hogy az arc eltakarása csorbítja a szabad akaratot – viszont, ha többen viselnék az arcmaszkokat, akkor nagyobb szabadságunk lenne arra, hogy kimenjünk.” – mondta az Egyesült Államok Fősebésze Jerome Adams. Különböző kutatások azt mutatják, hogy az arc eltakarása kritikusan fontos ahhoz, hogy csökkentsük a vírusfertőzés terjedését, és mégis nagyon sok ember megtagadja az arcmaszk kötelező viseletét a közterületeken. Mások az utolsó betűig követik az orvosi utasításokat, míg legtöbben valahol a kettő között lavíroznak.
Mivel a COVID-19 vírus egy új, korábban még nem ismert betegség, ezért kiváltotta belőlünk az ismeretlentől való félelmet. Fogalmunk sincs, mi történne ha “Isten ments” megfertőződnénk, és ez a bizonytalanság érzése, egy általános hisztériához vezet.
A koronavírus betegséget tárgyalja a világon az összes média reggeltől-estig, és minden politikus vagy szakértő megpróbálja kihasználni a helyzetet arra, hogy megmutassák milyen okosak, milyen fontosak, és hogy ők ismerik a legjobban az országuk előre jutásának módját. Hogyha véletlenül igazuk van, akkor azt saját maguknak tulajdonítják, de ha nincs igazuk, akkor az már valaki másnak a hibája. Mint mindig, most is a sikernek sok szülője van, míg a kudarc, az anyátlan marad.
Hogyha el lennének különítve az óvatosak és óvatlanok, akkor talán jobban meg lehetett volna oldani ezt a problémát. Azonban mindannyian elválaszthatatlanul össze vagyunk kapcsolódva ebben a helyzetben. Szóval mit tehetünk? A megoldás a rizikó kiszámításában rejlik. Ha én rendkívüli módon aggódom a betegség miatt, vagy egyáltalán nem aggódom, vagy valahol a kettő között vagyok, akkor lehet, hogy meg kellene változtatnom, hogy mire irányítom a figyelmemet. Más szóval, ahelyett, hogy azt nézem én, mit érzek, és attól rettegek, hogy elkapom a vírust, inkább arra kell gondolnom, hogy az viselkedésem hogyan befolyásol másokat.
Azaz, azt kell mondjam magamnak, hogy egy potenciális vírushordozó vagyok, és az hogy mások megfertőződnek vagy sem, az rajtam múlik. Ennek megfelelően, bárhol is vagyok, minden egyes pillanatban meg kell fontolni a viselkedésemet, és beállítani arra magamat, hogy biztosítsam, hogy mások egészségét óvva, nem adom át a vírust nekik.
Sajnos a publikum még nincs tudatában ennek a személyes felelősségnek, mivel napról-napra ellentmondásos véleményeket kapunk az orvosoktól és másoktól. Ez összezavar minket. Noha a vélemények sokszínűsége az egy pozitív dolog, hogy különböző lehetőségeket veszünk figyelembe, de végezetül a publikumnak világos és tájékozott útmutatásra van szüksége.
Hogyha ugyanúgy folytatjuk tovább, ahogy most haladunk, akkor ugyanott találjuk magunkat ahol eddig, azaz mindenki a saját tanácsát fogja követni, és nem lesz lehetőség az általános jólét érdekében óvintézkedéseket tenni. Ez még inkább eltávolítja majd az embereket attól a biztonságtól, amit egy helyesen elrendezett társadalom nyújthat. Az a helyzet, hogy ahol mindenki a saját természetes ösztöneit, gondolatait követi, és csak saját magát veszi figyelembe, az csak káoszt okoz, ami előbb-utóbb anarchiához vezet.
Ha mindenki beleegyezne abba, hogy az arcmaszk viselése mások érdekében történik, ez megelőzheti azt, hogy belecsússzunk egy ilyen társadalmi káoszba. Bármikor, amikor vita van a közösség és az egyén között, a közösség véleményét kell elfogadnunk. Miért? Mivel ezáltal a természet általános, összekapcsoló erejéhez igazítjuk magunkat, amely képes pozitívan átitatni a társadalmat, az egyén negatív, önző erejével szemben, mely csak rend a megzavarásához, káoszhoz vezet. Ahogy írva van, “Az emberek sokaságában található a király dicsősége“. (Példabeszédek: 14:28) Valójában ez a lényeg.
Bár néhányan óvatosak, mások meg óvatlanok az eredendő egyéni tulajdonságaik alapján, de egy egészséges társadalomnak teljesen új gondolkodásmód felé kell haladnia – hogy mindent mások érdekében tegyünk. Amikor mindenki megpróbál állandóan mások érdekében cselekedni, akkor ott már nem lesz semmi szükség a túlzott félelemre vagy a közömbösségre. Akkor mindannyian ráhangolódnánk a Természet integrál rendszerére, ahol egyensúly uralkodik, és akkor felfedezzük majd, hogy a legvégső szabadság ott található, ahol mindenki a közösség érdekeit tekinti a legfontosabbnak, hiszen a közösség mindannyiunk összessége.
Hogy kell egy közösségnek kinéznie? Kommunistának kell lennie?
Dr. Laitman
Igen, de nem az a fajta kommunizmus, ami hajdanán, a volt Szovjetunióban megvalósult, vagy amit Marx műveiben olvashatunk. Ez szabad emberek, egyenlőségen alapuló társadalma, közössége.
A természet azt követeli rajtunk, hogy váljunk hasonlóvá a Teremtőhöz. Nem tudunk azonban igazi hasonlóságot elérni a Teremtővel, semmilyen más kapcsolati megnyilvánuláson keresztül, mint a szabad emberek, egyenlőségen alapuló kapcsolatán keresztül. A Szovjetunióban erről beszéltek, ezt harsogta a propaganda, -azonban egy nagyon más rendszert hoztak létre- és nem egy szabad, helyesen kapcsolódó emberek közösségét.
A legfontosabb dolog ehhez, az oktatás. Erről sokat beszéltek a Szovjetunió napjai alatt, azonban senki nem csinált semmit, ami ehhez vezetett volna, az egész csak porhintés volt. Tehát mi, egy globális közösségként úgy kell, hogy megszervezzük, az oktatást, hogy az egyezésben legyen a természettel. Nem azért, mert az jó vagy rossz, hanem mert ez az egyetlen módja annak, hogy távol tartsuk magunktól a természeti katasztrófákat és csapásokat, amelyeket az oktalan tetteinkkel vonunk magunkra.
Ez például nem az, hogy szennyezzük a levegőt. Láthatjuk a természet milyen gyorsan felépül, elég volt csak néhány hétre visszalépnünk az értelmetlen túltermelésből.
A legfontosabb dolog, hogy a természet arra kényszerít minket, hogy bánjunk egymással helyesen, mintha egy egyesült, emberi közösség lennénk, nem állatok. Ettől nem szökhetünk el.
Meggyőződésem, hogy a vírus nem tűnt el, bár most sokan az ellenkezőjét állítják. Azt sem hiszem – őszintén szólva – hogy a normál élethez való visszatérés kevesebb lenne néhány hónapnál. Ezért muszáj végig gondolnunk, hogy érhetjük el a helyes kölcsön kapcsolatot. Ez az egyetlen valódi problémánk.
A teljes természet zárt, integrál rendszer. Ameddig, mi emberek, nem közelítjük a kapcsolatainkat és a belső minőségeinket, a természet minőségeihez, addig a természet, maga fog minket csapásról-csapásra közelebb vinni ehhez, megszabadítva mindentől bennünket. Végül is minél fejlettebbek vagyunk, annál gúnyosabb velünk, egyre jobban kényszerít minket egy helyes válaszreakcióra, és arra, hogy egy kölcsönös viszonyrendszert építsünk ki egymás között.
[265694] KabTV program „A Kabbala alapjai” 20/4/12
A tudományos és technikai forradalom nélkül az emberek a XIX században 16 – 18 órát dolgoztak naponta annak érdekében, hogy képesek legyenek ellátni magukat a létszükségleti szinten. Ha nem lett volna a technikai forradalom, lehet, hogy csak 2-3 órányi munkára lenne szükségünk naponta és mindenünk meglenne, amire szükségünk van?
Dr. Laitman:
Nem azt mondom, hogy a technológiai fejlődés és a tudományok ellen vagyok. Amiről beszélek, az nem más, mint az, hogy amit az ember létrehozott, az elkezdte magát az embert ellenőrzése alá vonni. Azaz szolgájává vált annak, amit létrehozott.
Nézzük meg, mi történt a bankokkal és a pénzügyi intézményekkel. Az ember a szolgájukká lett. Nem is kellet ezen túl sokat dolgozni.
A XIX századot példaként szokták említeni, én azonban a XXI századot tartom példának. Mi történik a mai emberrel? Kevesebbet dolgozik? Nem. Szabadabbnak érzi magát? Nem.
Mi történt a teljesítményével? A szolgaként robotoló emberek teljesítménye egyre jobban ki lett használva, miközben a munkája gyümölcsét a tengerbe szórták. De ha nem dolgozna az ember, mit csinálna helyette?
Túl sok szabad ideje lenne, ami veszélyes! A szabad gondolkozás megindulna, mindenféle gyülekezések, találkozók kezdődnének, amelyeket a hatalom nem tartanának túlzottan kívánatosnak, új irányzatok jelennének meg és így tovább. Senkinek nincs, minderre szüksége…
Inkább mindenki dolgozzon 15 – 20 órát naponta – de minimum 10-et. De ha valaki 10 órát dolgozik, még legalább 2 órát utazik a munkahelyéről és haza. Ha hazaér vacsorázik, másfél órát TV-t nézés után bezuhan az ágyba. Aztán ugyanez történik újra és újra.
Aztán, előjegyez egy szabadságot valami távoli helyen. Aztán összevissza keverik, az őt elárasztó reklámok. “Még ezt sem láttad, azt sem próbáltad ki stb…” Élete végéig ebben a mókuskerékben fog forogni. Az ember szolga volt a XIX. században, és ugyan ilyen szolga a XXI.-ben.
Azonban van itt egy kis probléma. A bennünket szolgaságban tartó gazdánk ezt akarja, de a természet nem ért vele egyet. Aztán jönnek mindenféle korona vírusok, és más dolgok.
Beléptünk abba az állapotba, amit úgy nevezünk, „utolsó generáció,” amikor el kell érnünk, egy integrál, korrekt, barátságon alapuló kölcsönös függőséget és megértést, egymás irányába. Ha ez nem történik meg, meg leszünk büntetve, nem csak vírusok, hanem minden más által is.
Megjegyzés: Manapság az embereknek nagyobb szabadsága van, mint a szolgáknak Amerikában 19. században. Vagy a jobbágyoknak, a jobbágyság idején.
Válasz: Mindez nem szabadság! Mellesleg, egy szolga, nem volt jobban szolgaságba vetve, mint amennyire mi, napjainkban. Korábban a szolga érezte, hogy a gazdájához tartozik, ami azt jelentette, hogy nem volt miért aggódnia.
Pontosan tudta, hogy a gazdája etetni fogja, biztosítja számára, hogy legyen hol aludnia, gondoskodik arról, hogy egészséges maradjon, hogy legyen családja, stb. Vagyis a gazda, gondoskodott a szolgájáról, vagyis volt közöttük egy megeggyezés.
A tény az, hogy különleges egyezmények léteztek, melyek meghatározták a szolgák státuszát, a szolgatartás körülményeit, azt, hogy a gazdának hogyan kell róluk gondoskodni, hogyan kell orvosi kezelést nyújtani számukra és így tovább. A szolgák nem mindenféle jogok nélküli emberek voltak. Ezenkívül egy szolga nagyon drága volt, így a tulajdonos gondoskodott tulajdonáról, amelyért sokat fizetett.
Ma ezzel szemben minden teljesen más. Téged bármikor kirúghatnak az állásodból, bármikor eltűnhetsz. Száz ember áll a kapunál, aki bármikor hajlandó téged helyettesíteni. Senki nem tartozik neked semmivel, mivel a tulajdonos csak arra gondol, csak azzal törődik, hogy hogyan szabaduljon meg tőled anélkül, hogy bármit fizetnie kellene.
Kérdés: Ön szerint, a szabadság értékelése szempontjából, az elmúlt másfél évszázadban nem történt semmilyen áttörés, az emberi kapcsolatokban?
Válasz: Az áttörés abban rejlik, hogy ma az embert szolgaként kizsákmányolják, kihasználják, mindezt anélkül, hogy tudna arról, hogy ő valójában szolga.
Kérdés: A szolgaság azt jelenti, hogy az embernek meg van tiltva, hogy szabadon mozogjon egyik helyről a másikra? Nem tud gondoskodni a családjáról, mindez az erőszak és az igazságosság hiánya? Hogyan hasonlíthatjuk a 19. századbeli szolgák állapotát, egy modern munkásember körülményeihez?
Válasz: Én nem látok túl sok különbséget. Különben sem a saját akaratunk mozgat bennünket, hanem a televíziós reklámok utasításainak megfelelően csalekszünk.Te nem magad választod meg a foglalkozásodat, hanem egy befolyás alatt vagy amelyet elültettek benned gyermek korodban. Ebben nincs semmi szabadság. Beszélj egy jó pszichológussal, és meglátod, hogy ez így is van.
Természetesen létezik relatív szabadság, de ez igazából csak akkor létezik, hogyha beveszel egy “tablettát”, és nem érzed, a szabadság hiányát. Még büszke is vagy, kijelented, hogy: „Nézzétek, milyen helyen jártam, mit láttam ott, mik voltak ott!” De miért voltál ott? Igen, azért mert mások is oda mentek. Kivétel nélkül mi mindenben, a csorda mentalitást követjük, ennélfogva semmilyen szabadságunk nincsen.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
