tanár

Lehetetlen helyesen előre haladni, amennyiben saját véleményünkre hallgatunk, mivel mi teljesen ebben a világban létezünk. Mi csak akkor leszünk képesek növekedni, amennyiben felfedezünk két tisztán megkülönböztethető véleményt: meghalljuk saját véleményünket és a tanár véleményét, megértjük a különbséget a kettő között, és képesek leszünk azokat összehasonlítani egymással, hogy mindig az értelem feletti hitben haladjunk, és elfogadjuk a tanár véleményét.

Választanunk kell, és előre kell lépnünk állandóan, a tanár véleméynét választva sajátunk felett, egyre növekvő önzőségünk és az összes belső kétségünk és vitánk ellenében, függetlenül a látszólagosan nyilvánvaló tényektől és logikától, mely azt sugallja hogy mi már most is értelmünk fölött vagy alatt haladunk.

Amennyiben a személy képes megbirkózni ezekkel a problémákkal, akkor képes lesz előrehaladni. Amennyiben nem képes minderre, akkor nincs esélye a sikerre. Ezáltal csak kevesen érik el a spirituális világot.

Annak érdekében, hogy túléljük az ilyen belső kűzdelmet, és képesek legyünk saját logikánk ellenében haladni állandóan, szükségünk van a csoport támogatására, mely állandóan megerősíti a tanár fennhatóságát. Mindez azt jelenti, hogy szükséges magunkat lealacsonyítani a csoport előtt annak érdekében, hogy attól erőt kaphassunk, hogy legyőzhessük saját véleményünket, és elfogadhassuk a tanárét.

Három résztvevő van ebben a munkában: a személy maga, a tanár és a csoport. Mindez szükséges a Teremtő felfedezésének eléréséhez (akit fel lehet fedezni az ellentétes oldalról ugyancsak), hogy a tanár véleménye és a Teremtő véleménye eggyé olvadjon össze. És akkor a személy képes lesz előre haladni, azáltal hogy megértette hogy a csoport és a tanár a Teremtő képviselői számára. Ezáltal a személynek el kell rendeznie mindezeket a koncepciókat, vizsgálatokat és választásokat az ő irányukban.

Amennyiben szerencsések vagyunk, megtesszük mindezt és képesek leszünk előre lépni, amennyiben nem, akkor még csak azt sem érezzük, hogy nem helyes választást teszünk, és nem mozdulunk a helyes irányba. Akkor semmilyen mérlegünk nem lesz, ahol lemérhetnénk mindezt.

Mikor van az, hogy “Ami a szívből jön, az belép a szívbe”. Amikor mi helyesen hozzuk létre véleményünket a tanár véleményéhez képest, akkor elkezdjük majd meghallani amit a tanár mond.

Kérdés:

Írva van, hogy az alsó Parcuf feje beleöltözik a felső Parcuf testébe. Mit jelent a “Felső Parcuf-ba öltözés”?

Válaszom:

A felső “teste” a cselekedeteit jelenti, a vágyak feletti munkát, míg a “fej” a döntés hozás helye. Az alsó semmit sem képes elérni saját “fejével”, saját szintjén. Írva van: “Cselekedeteidből ismerünk meg Téged”. Más szóval az alsónak benne kell foglaltatnia magát a felső Parcuf “testébe”.

És amikor megtanulja amit a Felső cselekszik a példa alapján, miközben megismétli annak cselekedeteit, csak akkor kezdi azt megérteni amit a felső el akart mondani neki. Ameddig meg nem tettük azt amit a felső mondott hogy meg kell tennünk, nem fogjuk megérteni mit is mond.

Ez semmiképpen nem jelent gondolkodás nélküliséget, vagy állati cselekedetet, amikor meg kell tegyük azt amit a felső mond, nekünk azért kell azt megtennünk hoigy tanulhassunk! Nézzük meg hogy a gyerekek hogyan tanulnak abból amit a felnőttek tesznek: megismétlik, imitálják a mi viselkedésünket anélkül hogy megértenék azok jelentését. Amikor egy gyereknek műanyag kalapácsot és szögeket adunk nem tudja mit tegyen azzal. De amikor látja hogy mi hogyan kalapálunk, akkor ő is ugyanazt teszi, ami által elkezdi megérteni mit is jelent mindaz a cselekedet.

A személy nem képes másképpen tanulni. Ezt észben kell tartsuk amikor oktatási programokat tervezünk: a tanítás csak akkor lehet sikeres, hogy ha az példamutatásra épül. Mi láthatjuk, hogy ennek oka a spirituális gyökerekben ered, és bele van nyomtatva természetünkbe a Parcufok Felülről lefelé való kiterjedésekor (a lelkek kapcsolatának a leereszkedése).

Az alsóknak adott elme kizárólag arra szükséges, hogy képes legyen lemásolni a Felső cselekedeteit. Az alsó Parcuf feje csakis ilyen formában működhet. Amennyiben az alsó feje rátekint e felette álló modellre, és saját cselekedeteit a felső cselekedetei által végzi, akkor sikerre hivatott. De ha azt hiszi hogy képes saját fejét felhasználni az elbírálásra, döntés hozására, és bármi cselekvésre, akkor kudarcra van ítélve.

Akkor azt hiszi hogy olyan szinten van már, ahol képes valamit is saját maga által cselekedni. De az összes cselekedet csakis a Felső “testében” történik. Amennyiben az alsó eléggé okos ahhoz hogy eltörölje saját intelligenciáját, értelmét, akkor felemelkedik és bölcsességet kap, a felső elméjét.

hzs