Dr. Michael Laitman

tanár

Ki van közelebb a Tanítóhoz?

Kérdés

Mit jelent a Tanítóhoz való közelség, és mi az a „szájról szájra” tanulás?

Válasz

A tanítóhoz való közelség nem fizikai közelséget jelent – ez egyáltalán nem lényeges. Valaki akkor van közel a tanítójához, ha azt érzi, hogy a tanító mindent át tud adni neki, ami szükséges, érzi a tanító vágyát is erre, azonban ez annak a mértékében lesz sikeres, amennyire a személy nyitott erre. Mindez azért van így, mert amikor elérkezik ez a kapcsolat és ez a fajta a kommunikáció, akkor annak, aki át akarja adni a tanítást, és annak, aki meg akarja kapni azt, össze kell kapcsolódniuk.

Tehát mindenekelőtt a személynek hinnie kell, abban, hogy a tanító folyamatosan átad valamit, és hogy van valami, amit át kell venni tőle. Ez pedig a tanítványtól függ. Másodszor a tanítványnak meg kell értenie, hogy olyan mértékben képes megkapni a tanítótól ezt, amennyire az érzékenysége kinyílik ebben az irányban.

Természetesen minden a tanítványom múlik. Gyakorlatilag semmi nem függ a tanítótól. Másfelől a tanítványnak teljesen rá kell hangolódnia a tanító által átadásra kerülő dolgok megszerzésére. Mit jelent ennek a megszerzése? A kapcsolatot jelenti. Más szavakkal a tanítványnak kell, hogy legyenek gondolatai, érzései és irányultságai, amik valamiben azonosak a tanítóval tanítóját, még ha csak egy százalék azonosság is van ezekben. A tanítványnak vágynia kell a tanítótó által átadandó dolgok érzékelésére, ugyanabba az irányba kell fordulnia. Akkor eléri ezt.

A tanulás két szintet foglal magába:

  1. “Szájtól a fülhöz,” amely egy verbális kommunikáció, amikor a tanító beszél, a tanítvány pedig hallgatja.
  2. “Szájról szájra,” ahol a száj, egy közös szűrőt jelent, amely a spirituális Partzuf száját jelenti.

Amikor azon a módon kommunikálunk, hogy a tanítvány nem akar, vagy még nem képes a tanítóval egy szinten lenni, akkor neki figyelnie kell. Figyelhet egy komoly vágy nélkül, nagyobb erőfeszítések nélkül, akár még a tanítóval szemben is állhat, miközben ezen a módon hallgatja.

Ez még nem egy egyesült szűrő, egyesült törekvés, valamiféle közös kapcsolat, amikor legalább egy százalékban össze vannak kapcsolva. Amikor összekapcsolódnak, a tanítvány képes információt kapni szájról, szájra azért, hogy kiterjessze ezt a kapcsolatot, a megosztott szűrőt, és törekvést. Ez az amire törekedni kell. Nehéz feladat valakinek az egoizmusa ellenében tennie, de lehetséges, és akkor mindaz, ami a tanítótól áramlik, elér a tanítványhoz.

Kérdés

Van a tanítónak lehetősége kiválasztani, ki kerül valóban közelebb hozzá?

Válasz

Bárki akar közelebb kerülni a tanítóhoz, az nem a tanítótól függ. Bárki, aki tanítvány akar lenni, tanítvány lesz. Néha egy tanító valóban szeretne bizonyos embereket tanítványnak, mivel ezek rendelkeznek bizonyos, speciális minőségekkel, és ez talán könnyebbé tenné az emberiségnek szánt elképzelések átadását, egy gyorsabb és életszerűbb módon, azonban az is megtörténhet, hogy ezek az emberek nem képesek erre, visszautasítják a lehetőséget, és elvesztik azt.

KN


24 jún 2011

Hogyan kezdjük el meghallani a tanárt

Lehetetlen helyesen előre haladni, amennyiben saját véleményünkre hallgatunk, mivel mi teljesen ebben a világban létezünk. Mi csak akkor leszünk képesek növekedni, amennyiben felfedezünk két tisztán megkülönböztethető véleményt: meghalljuk saját véleményünket és a tanár véleményét, megértjük a különbséget a kettő között, és képesek leszünk azokat összehasonlítani egymással, hogy mindig az értelem feletti hitben haladjunk, és elfogadjuk a tanár véleményét.

Választanunk kell, és előre kell lépnünk állandóan, a tanár véleméynét választva sajátunk felett, egyre növekvő önzőségünk és az összes belső kétségünk és vitánk ellenében, függetlenül a látszólagosan nyilvánvaló tényektől és logikától, mely azt sugallja hogy mi már most is értelmünk fölött vagy alatt haladunk.

Amennyiben a személy képes megbirkózni ezekkel a problémákkal, akkor képes lesz előrehaladni. Amennyiben nem képes minderre, akkor nincs esélye a sikerre. Ezáltal csak kevesen érik el a spirituális világot.

Annak érdekében, hogy túléljük az ilyen belső kűzdelmet, és képesek legyünk saját logikánk ellenében haladni állandóan, szükségünk van a csoport támogatására, mely állandóan megerősíti a tanár fennhatóságát. Mindez azt jelenti, hogy szükséges magunkat lealacsonyítani a csoport előtt annak érdekében, hogy attól erőt kaphassunk, hogy legyőzhessük saját véleményünket, és elfogadhassuk a tanárét.

Három résztvevő van ebben a munkában: a személy maga, a tanár és a csoport. Mindez szükséges a Teremtő felfedezésének eléréséhez (akit fel lehet fedezni az ellentétes oldalról ugyancsak), hogy a tanár véleménye és a Teremtő véleménye eggyé olvadjon össze. És akkor a személy képes lesz előre haladni, azáltal hogy megértette hogy a csoport és a tanár a Teremtő képviselői számára. Ezáltal a személynek el kell rendeznie mindezeket a koncepciókat, vizsgálatokat és választásokat az ő irányukban.

Amennyiben szerencsések vagyunk, megtesszük mindezt és képesek leszünk előre lépni, amennyiben nem, akkor még csak azt sem érezzük, hogy nem helyes választást teszünk, és nem mozdulunk a helyes irányba. Akkor semmilyen mérlegünk nem lesz, ahol lemérhetnénk mindezt.

Mikor van az, hogy “Ami a szívből jön, az belép a szívbe”. Amikor mi helyesen hozzuk létre véleményünket a tanár véleményéhez képest, akkor elkezdjük majd meghallani amit a tanár mond.

27 máj 2011

A tudás egy láncon keresztül van átadva

Amikor mi a T.E.Sz.-t (Tíz Szfira Tanulmánya) olvassuk, mi megbeszéljük és tisztázzuk azon jelentéseket, melyek közelebb állnak hozzánk, annak érdekében, hogy felkszítsük magunkat annak megértésére. De utána el kell olvassuk az eredeti, hiteles szövegeket, melyeket a hatalmas korábbi Kabbalisták írtak, akik átjuttatják a Fényeket magukon számunkra.

Én nem rendelkezem olyan hatalmas felső Fényekkel, mint Rabas vagy Báál HaSzulam, de képes vagyok segíteni abban, hogy ti azokhoz kapcsolódjatok. Annak érdekében, hogy egy gyermeket tanítsunk, a személynek nem kell professzornak lennie, hanem csak olyan valakinek, aki képes leereszkedni a gyermek szintjére.

Ennél fogva a tanítvány mellett mindig ott van egy tanár, a legfontosabb személy, aki képes őt jelen állapotában segíteni. De emellett nagyon fontosak számunkra az eredeti források, melyekből a Fény elérkezik hozzánk. lehetetlen tovább lépni bármely nélkül is.

Önmagunkban, egy olyan különleges személy nélkül, mint a tanár, soha nem lennénk képesek magunkat Rabas vagy Báél HaSzulam spirituális forrására hangolni. És ez így volt generációkon keresztül. Mi nem beszélünk olyan különleges lelkekről, mint Adam HaRishon, vagy Ábrahám, akik a spirituális világot maguktól fedezték fel. Néha, léteznek olyan pillanatok az életben, amikor valami fel lesz fedve a személy számára Felülről, a lélek egy különleges rendeltetésének megfelelően.

De amikor mi a Kabbaláról úgy beszélünk, mint a spirituális tudás átadásáról, a Kabbalisták láncolatán keresztül generációról generációra (a “Kabbala” “megszerzés”-t jelent), akkor mi mindig egy tanárra és tanítványra gondolunk. Mindenek előtt a tanár képes minket a célra irányítani, ő segít abban, hogy előre haladjunk, és ő képes irányt adni életünknek. És annak megvalósítása mindenképpen a mi felelősségünk – azoknak a hatalmas Kabbalistáknak a segítségével, akik ezeket a szent, hiteles szövegeket írták számunkra.

Egyrészről létezik a tanár aki támogat és irányít minket, és azért kell lojálisnak lennünk hozzá, hogy ő képes legyen minket “karjaiban tartani” mint egy kisbabát. Más részről, mi a tanár mellett haladunk annak érdekében, hogy a hiteles forrásokhoz kapcsolódjunk.

15 ápr 2011

Minden eszköz egyenlő

Mi a Kabbala módszerét használjuk annak érdekében, hogy korrigáljuk az “Izrael” részt, valamint a “világ nemzetei” részt magunkon belül. Ők segítik egymást a zavarokon és támogatáson keresztül, és ezáltal együtt működnek egymással.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy minden ami történik az az érdekükben történik. Minden ami megjelenik az út mentén, annak pontosan ugyanilyen módon kell megjelennie, és személynek csak saját magát kell a megfelelő módon elrendeznie az össze alkotóelemmel szemben: azaz a tanárral, a könyvekkel, a csoporttal és a Teremtővel kapcsolatban. Ez az ahogy a személynek előre kell haladnia.

Meg kell értenünk, hogy a cél megvalósítása akkor történik, amikor az összes alkotóelem összeáll. A személyeknek nem szabad eltérniük ettől az egyesüléstől, azáltal, hogy egyik alkotóelemet a másik kárára teszik fontossabbá.

Némelyek csak a Teremtő felé igyekszenek, ahonnan a vallások származnak. A vallásos személyek számára a Teremtő a legfontosabb. Összes imáik, és reményeik a Teremtő felé irányulnak, míg a felebarát szeretete csak másodlagos.

Mások a tanárra koncentrálnak, és a Hasszidut-ba, bálványimádásba zuhannak mesterük tekintetében. Számukra a tanár fontosabb mint a barátok, vagy a Teremtő. Megint mások csak a barátokra figyelnek oda – a jó társaság a legfontosabb dolog számukra. Alapszabályként ez nem lehetséges a mi csoportjainkban, mivel mi azt az Erőt tanulmányozzuk, mely gyűlöletet ébreszt fel közöttünk, hogy mi képesek legyünk a valóságos korrekció irányába igyekezni. és ezért van az hogy mi nem vagyunk képesek egyszerűen jó barátokká válni, ahogy más közösségek teszik azt.

Csak az egyenlő attitűd a tanár, a tanulás, a barátok és a Teremtő irányába tesz minket a cél elérésére képessé.

17 feb 2011

Ez a világ a spirituális kifejezések szótára

Honnan származnak ennek a világnak a szavai? Miért van az, hogy egy földművelő aki Jeruzsálem közelében élt, rátekintett az Olivák Hegyére és így nevezte azt el? Mindez azért van mert úgy gondolta, hogy ez a név illik rá. A vágy benne a természet által ébredt fel, és a természet Felülről származik.

Azaz semmi véletlenszerű nem történik világunkban a szavakban, azok mind Felülről érkeznek. Ezért van az hogy Kabbalisták képesek azokat felhasználni a spirituális gyökerek leírására, melyet az “Ágak nyelvezetének” nevezünk. és amikor magunkhoz vesszük ennek a világnak a szavait, és elmagyarázzuk mi rejtőzik mögöttük a spirituális gyökerüknek megfelelően, mi képesek vagyunk meglátni a két világ közötti különbséget. Ez az ahogy mi felfedezzük mi áll közöttünk és a spiritulis világok között.

Egy kő ebből a világból, és egy kő a spirituális világban, egy fa ebből a világból, és egy fa a spirituális világban, egy férfi, egy nő, egy gyermek, tűz, víz, ez az ahogy mi tanulmányozzuk a világok közötti különbséget, és azt a formát melyet el kell érnünk.

Azonban az ágak nyelvezete az nem az egyszerű embereknek lett szánva, hanem már azok számára akik érzékelik a spirituális világot. Csak azok képesek megérteni mi is történik az ág és a gyökér között, és ők egymásnak adják át a tudást ezen nyelv felhasználásával. Amikor az egyik Kabbalista leír egy bizonyos kapcsolatot a spirituális világban található gyökerek között, és ezt a tudást át akarja adni egy másiknak, ő azt az ágak nyelvezetén keresztül teszi.

Egyenlőre mi még nem beszéljük ezt a nyelvet, hanem a beszélt nyelvet használjuk. Amikor mi elkezdjük érzékelni a spirituális világot, akkor tanárunk szavait hallgatva, aki nekünk a spirituális világról beszél, mi megértjük majd mit is ért azalatt. Vagy ő olyan módon tanít minket mint ahogy kisgyermekeket szokás, akinek szavakat tanítanak.

Képzeljük el, hogy mi egy spirituális szinten vagyunk együtt tanárunkkal, és ő egy bizonyos jelenségre mutat, és elmondja annak mi a neve. Látván a spirituális jelenséget, és maghallva annak nevét mi képesek vagyunk a kettőt összekötni egymással, képesek vagyunk ennek a világnak a szavát a spirituális tárgyhoz kötni. Ezt hívjuk az ágak nyelvezete tanulásának. Az újszülött a spirituális világban ugyanúgy tanulja meg az ágak nyelvezetét, mint ahogy az újszülött mi világunkban tanulja a földi nyelvezetet.

És mi később képesek leszünk tanárunkkal társalogni, rendelkezünk majd egy aktív szótárral.

17 feb 2011

Miért van szükségünk az Ágak Nyelvezetére?

Az Ágak nyelvezete akkor érhető el, amikor felemelkedünk ebből a világból, és akkor a Felső Világban felfedjük mindannak a gyökerét ami ebben a világban létezik. De a cél nem egyszerűen az, hogy összekapcsoljuk az ágat a gyökérrel. A nyelv nem a spirituális világgal kapcsol minket össze, hanem tanárainkkal! Ez az eszköz mely segíti őket a mi tanításunkban.

Mi nem értjük meg azt a spirituális nyelvet melyet ők beszélnek, mert mi azt nem tanultuk meg. És nekünk nem is kell tudnunk azt, mivel mi ismerjük már azt saját világunkból. Ezért van az, hogy képesek vagyunk azt meghallani, és képesek vagyunk megtanulni tőlük azt ami a spirituális világban történik.

Mi kinyitunk egy könyvet, amelybe bizonyos szavak vannak beleírva. Amennyiben mi nem ebben a világban élnénk, akkor semmit sem értenénk meg. De a mi világunkból nekünk már ismerősek azok a dolgok melyekről a Kabbalisták írnak, és mi arra vágyunk, hogy elérjük a gyökeret, hogy megtanuljuk mire is mutatnak azok a spirituális világban, mivel azok egy szót sem beszélnek a mi világunkról.

A Kabbalisták a mi világunkat egy szóval sem említik. A Tóra az nincs kapcsolatban a mi világunkkal, és az a személy aki így akarja azt interpretálni, az materializálja azt, és a legnagyobb bűnt követi el, “bálványt” képezve magának. A Tóra csak a spirituális világról beszél. De annak érdekében hogy a mi nyelvünkkel hasonló nyelvet beszéljenek, a Kabbalisták a spirituális világot a mi világunkból vett szavakkal írják le annak érdekében, hogy valamilyen kapcsolatot, vagy attitűdöt ébresszenek fel számukra bennünk.

Mindez szándékosan lett így eltervezve a teremtés alapgondolatában, hogy mi elkezdhessünk felemelkedni világunkból a spirituális világba. Ezáltal nekünk magunkhoz kell vennünk a világunkban létező összes eszköz ehhez.

11 feb 2011

Készits magadnak egy tanárt és egy csoportot

Kérdés:

Van-e valami különbség a között amikor a tanítvány a Kabbalát szemtől szemben egyénileg tanulja egy Kabbala tanárral, és aközött ahogy mi tanuljuk a csoporton belül?

Válaszom:

Ti is velem együtt tanultok a lecke alatt. Természetesen ez különbözik attól amikor valaki szemtől szembe egyénileg tanul, de nem hiszem hogy manapság lehetséges lenne ezt a tudományt bárkinek is egyénileg átadni. A mi időnkben mindez csak egy csoporton, vagy az Interneten keresztül történő tanuláson keresztül a legszélesebb formában lehetséges, és nem jelent semmi különbséget az hol is található a tanítvány. A tanítvány képes így haladni, míg a korábbi egyéni módszer már nem működik.

Ne sirassuk a lehetetlent, hanem használjunk fel mindent amivel rendelkezünk. Minden egyes személy rendelkezik a Felső irányítással, és a Teremtő irányítja a teljes folyamatot. Bárhol ahol rendelkezünk szabad választással ki kell azt használjuk, és ennyi az egész.

Nem rendelkezem egyetlen tanítvánnyal sem aki közelebb vagy távolabb lenne tőlem. A tanítvány maga határozza meg folyamatosan milyen messze vagy távol van, és hogy mekkora mértékben halad előre. Az hogy vajon a tanítvány közel vagy távol van tőlem csak attól függ, mennyire vágyik arra, gogy elfogadja a belső üzenetemet, és mennyire szívja azt magába, és valósítja azt meg.

Ez nem függ attól, hogy vajon a személy fizikailag itt van-e a mi osztálytermünkben, vagy távol él és az Interneten keresztül tanul, hogy ő férfi vagy nő-e. Minden csaki a tanítványon múlik, és hogy ő hogyan használja fel a mindenki számára rendelkezésre álló eszközöket.

Emellett nagyon fontos hogy ne felejtsük el, hogy lehetetlen az, hogy egy tanítvány tisztelje a tanárt amennyiben elhangaolja a csoportot. Mindez azért van, mivel a tanár a csoport legbelsőbb része, az az üzenet mely a csoporton belül van. Ennél fogva lehetetlen a személy számára hogy lenézze a csoportot miközben tiszteli a tanárt, a csoport belső töltését.

A csoport a mi kölcsönös terünk a tanárral, az a hely ahol találkozunk. Ez nem létezett a korábbi időkben, amikor a tanítvány a tanárral egyénileg szemtől szemben dolgozott. Amikor mi a csoporton belül találkozunk, minden egyes tanítvány maga számára határozza meg hogy vajon egyesül-e a tanárral “Peh El Peh” (kölcsönös szűrőn keresztül), vagy “Mi Peh Le Ozen” (szájtól a fülbe, ahogy a szokványos tudományokat tanuljuk).

Legvégül mi mindannyian a Teremtővel találkozunk, hiszen minden egyesül a Végtelen Világig.

hzs

02 feb 2011

Az arrogáns nem képes tanulni

Kérdés:

Írva van, hogy az alsó Parcuf feje beleöltözik a felső Parcuf testébe. Mit jelent a “Felső Parcuf-ba öltözés”?

Válaszom:

A felső “teste” a cselekedeteit jelenti, a vágyak feletti munkát, míg a “fej” a döntés hozás helye. Az alsó semmit sem képes elérni saját “fejével”, saját szintjén. Írva van: “Cselekedeteidből ismerünk meg Téged”. Más szóval az alsónak benne kell foglaltatnia magát a felső Parcuf “testébe”.

És amikor megtanulja amit a Felső cselekszik a példa alapján, miközben megismétli annak cselekedeteit, csak akkor kezdi azt megérteni amit a felső el akart mondani neki. Ameddig meg nem tettük azt amit a felső mondott hogy meg kell tennünk, nem fogjuk megérteni mit is mond.

Ez semmiképpen nem jelent gondolkodás nélküliséget, vagy állati cselekedetet, amikor meg kell tegyük azt amit a felső mond, nekünk azért kell azt megtennünk hoigy tanulhassunk! Nézzük meg hogy a gyerekek hogyan tanulnak abból amit a felnőttek tesznek: megismétlik, imitálják a mi viselkedésünket anélkül hogy megértenék azok jelentését. Amikor egy gyereknek műanyag kalapácsot és szögeket adunk nem tudja mit tegyen azzal. De amikor látja hogy mi hogyan kalapálunk, akkor ő is ugyanazt teszi, ami által elkezdi megérteni mit is jelent mindaz a cselekedet.

A személy nem képes másképpen tanulni. Ezt észben kell tartsuk amikor oktatási programokat tervezünk: a tanítás csak akkor lehet sikeres, hogy ha az példamutatásra épül. Mi láthatjuk, hogy ennek oka a spirituális gyökerekben ered, és bele van nyomtatva természetünkbe a Parcufok Felülről lefelé való kiterjedésekor (a lelkek kapcsolatának a leereszkedése).

Az alsóknak adott elme kizárólag arra szükséges, hogy képes legyen lemásolni a Felső cselekedeteit. Az alsó Parcuf feje csakis ilyen formában működhet. Amennyiben az alsó feje rátekint e felette álló modellre, és saját cselekedeteit a felső cselekedetei által végzi, akkor sikerre hivatott. De ha azt hiszi hogy képes saját fejét felhasználni az elbírálásra, döntés hozására, és bármi cselekvésre, akkor kudarcra van ítélve.

Akkor azt hiszi hogy olyan szinten van már, ahol képes valamit is saját maga által cselekedni. De az összes cselekedet csakis a Felső “testében” történik. Amennyiben az alsó eléggé okos ahhoz hogy eltörölje saját intelligenciáját, értelmét, akkor felemelkedik és bölcsességet kap, a felső elméjét.

hzs

05 jan 2011

Ragaszkodás a tanítóhoz és a követése a tanítónak

Kérdés:

Mit tegyek, ha a szándék, amit Öntől kapunk, a leckéket megelőzően, a következő pillanatban már is elillan?

Válasz:

Nincs semmi, amit tehetünk; állandó meg újításban kell tartani a szándékokat!  Én lefektetetem az irányt, és nektek tartanotok kell ezt. Ha ezt teszitek, ez azt jelenti, hogy követtek engem.

Ez az oka annak, hogy eljöttök a leckére. Ez nem egy gyakorlat az elméteknek, a szövegek bebiflázásán keresztül! A munkátok lényege, nem az agyatok használata, hanem az erőfeszítés a szándék megtartására.

Bent kell tartanotok magatokat a kurzusban, és követnetek engem. Nem emlékeztethetlek erre benneteket minden pillanatban, mert ez az erőszakos vonszolásotokat jelentené. Írjátok le magatoknak, és később próbáljatok meg azonosulni ezzel a gondolattal. Nem számít, milyen hosszú szöveget hallotok, a lényeg a szándék fenntartására irányuló folyamatos munka. A szándék, egy „mágikus Erő” ( Segula) ami feltárja nekünk mindazt, amit a Zohár leír.

Ha a szándék eléri a kívánt fokozatot,  meg fogjátok érteni, hogy A Zohár, még ha egy olyan nyelvezetet is használ, ami idegen,  feltárható, és ez által el lehet kezdeni a Felső Világban élni, új érzékszerveket lehet megszerezni, amikkel önmaga által beléphet a spiritualitásba valaki. Nincs semmi, amit intellektuális találgatással kellene megoldani. Az új érzékelésnek kell emelnie a személyt. Ezért, a saját, kifejezetten erre irányuló erőfeszítéseit kell felhasználnia mindenkinek és várni a Fény leereszkedését és reformálását, egy megfelelő akcióval.

Ezt nem tudom én megtenni nektek. Csak segíteni tudok, és emlékeztetni, de ennél semmi többet nem tehetek. Ezért, írva van a Zohárban, a “Egy beszéd a Zóhár lezárásához” részben és más szövegekben, hogy a személynek ragaszkodnia kell a tanítójához. Pontosan erről beszélünk most.

Ezért. nektek meg kell tartanotok azt az irányvonalat, amit én kínálok és építek fel a leckék elején. Ez alkotja az együttes munkánkat.

Minden nap a lecke három órájában, ugyanabban a szándékban kell maradnotok, de ezt még pontosabban, élesebben kell megtenni, részről részre, napról napra kell növelni. Nektek kell ezt megtenni, hogy ez ne tűnjön el, hanem egyre több, tisztább, tömörebb, kifejezőbb és minél érzékelhetőbb legyen.

Írjátok le; Adok nektek egy útbaigazítást, ami mindig vissza fog vinni benneteket az ösvényre. Ha elvesztek, mindig kérdezzétek meg magatokat: „Mi lesz velem?!” Ez minden: ha valamink fáj, nincs szüksége semmi másra.

kn

03 dec 2010

66 queries in 0,160 seconds.