test és lélek

Élet a halál után

Megjegyzés: A különféle misztikus tanok részletekbe menően taglalják a halál utáni életet. A vallásoknál ez egyszerű kérdés. Az élethez hasonló képet festenek, hasonló problémákkal. Mindent, ami az életben az ember számára ismerős, a túlvilág ábrázolásánál is megtartják.

A kabbalista források olvasásakor igen nehéz eldönteni, hogy mi is történik a halál után. A reinkarnációról gyakorlatilag semmilyen magyarázatot nem kapunk.

Rav kommentje: Nem azért nem kapunk, mert a kabbalisták megtagadnák, hanem mert nem lehetséges elmagyarázni.

A személy maga érkezik el a megértés szintjére, fokozatosan. Bizonyos mozgásokra lesz figyelmes, amelyek a belsejében mennek végbe. Apró darabonként gyűlnek benne az érzékelések, tudásmorzsák és különféle meghatározások. Amikor a szintugrás valóban bekövetkezik, a személy képtelen ezt bárki irányában is megfelelően közvetíteni. Ezért mondja az írás: „Ami feltárul neked, csak te látod, és senki más.”

Kérdés: Vagyis lehetetlen elmagyarázni, megmutatni vagy elmondani valaki másnak, hogy milyen a halál utáni élet?

Válasz: Ez így van, de ettől az még létezik.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-8/

Az emberré válásról

Kérdés: A kabbalisták azt vallják, hogy „az ember feladata annak a létezésnek az elérése, ahol nem érzékeljük az életet és a halált. Ha még rendelkezünk ezzel az érzéssel, nem emelkedtünk az állati szint fölé, nem vagyunk még emberek. Az emberi személy olyasvalaki, aki örökéletű, és így is érzi.” Mit jelent az idézet?

Válasz: Ha az ember nem érzi ezt a világot, ami körülveszi, ez annyit jelent, hogy egy szinttel felette jár. Ugyanakkor viszont a személy az egész világot felhasználja, hogy a spiritualitás felé törekedjen.

A spirituális világ tulajdonképpen az egymás közti kapcsolat, az, amikor a köztünk lévő egységben feltárjuk az adakozás és szeretet közös és kölcsönös erejét, melynek neve: Teremtő.

Kérdés: Mi ez az emberi szint?

Válasz: Az ember Ádám, a ’Domeh’ héber szóból, ami azt jelenti, hogy „hasonlatos a Teremtőhöz”. Az adakozás és szeretet minőségeit tekintve az ember hasonló a Teremtőhöz. Ezt a mértéket használva már beszélhetünk arról, hogy ki ténylegesen ember közöttünk, és milyen mértékben.

Kérdés: Jól értem? Az az ember, aki egy bizonyos spirituális szintet elért, meghal, és ezt követően egy meghatározott testben kell újjászületnie.

Válasz: Ez a vágyakról és szándékokról, nem pedig a testről szól.

Kérdés: Tegyük fel, hogy egy kabbalista meghal, aztán újjászületik, és így halad előre néhány szintet. Az első szint, mint bármely ember esetében, az öntudatlan fejlődés. Pár évtized elteltével egyszer csak kabbalista lesz belőle, és ekkor már ő segít másoknak. Helyesen fogalmazok?

Válasz: Ez nagyon leegyszerűsítő. Vegyük csak az Ibur Neshamotot, a szeparációt, a lelkek kölcsönös összetapadását, mozgásukat, kombinációikat. Ezek után nem állíthatjuk, hogy minden csak így megy végbe. Minden sokkal összetettebb, mivel egyetlen rendszert alkot.

Amint elhagyjuk a mi világunkat, azonnal a felső világ részévé válunk. Ott különféle állapotok vannak. Nincs elkülönülés a lelkek között, mint a mi világunkban, ahol olyan, mintha a szeparáció a testek miatt következne be. Amikor a fizikai testünk, azaz földi egoizmusunk nem létezik, az adakozás és szeretet minőségei közötti kapcsolat alapvetően különbözik attól, mint amit a mi világunkban érzékelünk.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-7/

Mi marad az emberből a halál után?

Kérdés: Miért nem hosszabb életű az ember? Mi az értelme annak, hogy testet vált?

Válasz: Még ha ezer évig élnénk, akkor is sietnünk kéne, hiszen az élet véges. Amennyiben pedig határozatlan ideig élnénk, nem éreznénk, hogy bármely erő, vagy az idő korlátja hatna ránk.

Gondoljuk el, hogy olyan organizmusban létezünk, ami csak él, kezdet és vég nélkül. Még csak elképzelni sem tudunk ilyen állapotot, mert minden valami mással szemben mérettetik meg: létezés – hiány, létezés – hiány; vagyis minden pillanatban valami megszületik és valami meghal. A halál örvendetes dolog, mert az élet megértésének irányába lök minket.

Kérdés: Mi marad az emberből, miután leélte meghatározott számú esztendőből álló életét?

Válasz: Az érzékszervi információk a szívben és az elmében tárolódnak. A mérték, amennyire a személy haladást ért el a többiekkel való viszonyában; az, hogy mennyire normalizálta a kapcsolatot önmaga és mások között annak érdekében, hogy mindenkit közelebb vigyen a Teremtőhöz. Ez marad az emberből.

Csak ez a minőség marad, mivel a teremtés célja a kapcsolat.

A teremtés célja, hogy az emberiség összekapcsolódjon, és egyetlen egészet alkosson. Nem fizikailag, hanem egy nagy vágyban kell tömörülnie, amely sok különböző vágyból áll össze, de mind arra irányul, hogy segítsék egymást a kapcsolódásban.

Kérdés: Azaz egyetlen vágyban összpontosulnak, hogy felfedjék a Teremtőt.

Válasz: Így van.

Kérdés: Tehát ha egy ember megteszi ezt az életében, akkor az erőfeszítései, tapasztalatai és érzései visszamaradnak, és tovább szállnak?

Válasz: Mindezek visszamaradnak.

Kérdés: Ha valaki ezen fáradozik, és még nem érte el a célját, akkor annak az illetőnek miért kell meghalnia, és újjászületnie egy másik testben?

Válasz: Ez nem a személy, hanem az emberiség általános állapotának függvénye.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-6/

Miért kell újból megszületnünk?

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a Reshimok (információt hordozó génadatok) folyamatos megújulása mellett, a személynek szüksége van fiziológiai testének megváltoztatására néhány tíz- vagy százezer évenként? Ez a változás azt a célt szolgálja, hogy új környezetben szülessünk újjá, és különböző lelkekkel, emberekkel létesítsünk kapcsolatot.

Válasz: Igen, ez szükséges.

Kérdés: Tehát helyesen értem a koncepciót?

Válasz: Többé kevésbé. A mi világunk szókészlete alkalmatlan annak kifejezésére, hogy valójában mi is történik a spirituális világban. De legalább képzeljük el, hogy képes erre. Legalábbis fogalmazzunk úgy, hogy ennek okán elkezdünk számításokat végezni: „Mi történik velem? Mit kellene tennem?”

Kérdés: Meg kell a személynek halnia ahhoz, hogy az ezen a világon begyűjtött tudás és tapasztalat érzéssé váljon? Baal HaSzulam a gabona példájával él: a magnak el kell pusztulnia, hogy új hajtás növekedjen belőle.

Válasz: Igen, ez így van. Ilyen módon történik az átmenet minőségből mennyiségbe, vagy fordítva, mennyiségből a minőség irányába. Az ember mintegy 80 vagy 100 évet él, és mindaz, amire szert tett, minden tapasztalata leszármazottaiban ölt testet.

Kérdés: Hol raktározódik mindez?

Válasz: Az információs adatok a személyt körülvevő információs mezőben léteznek.

Kérdés: Ezen a bizonyos mezőn mindannyian osztozunk, vagy mindenki sajáttal rendelkezik?

Válasz: Minden egyes embernek van egy személyes mezője, és létezik egy közös mező, amely mindannyiunkat vezet. Akár a mi világunkban is megfigyelhetjük a fejlődés mikéntjét: az emberiség egésze egy adott irányba tart, mégis, minden egyes tagja rendelkezik egyéni sorssal is.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-5/

A halálfélelem és más pszichológiai átalakulások

Kérdés: A mi világunkban van, aki él, van, aki meghal. Miért következik be ez a folyamat?

Válasz: A mi világunkban minden a felső világ analógiájára történik. A spiritualitásban azt hívják életnek, amikor a vágyak és szándékok összeadódnak, és megjelenik bennük az adakozás minősége.

Ha ezek a vágyak szétzuhannak, és nem tudnak annak érdekében egymással összekapcsolódni, hogy az adakozás és szeretet átvezetői legyenek, akkor ez a szeparáció egyenlő a halállal.

Kérdés: Létezik a kabbalista törvényeknek megfelelő temetési rituálé?

Válasz: Egyáltalán nem. A kabbalának semmi köze nincs a testhez. Állatinak tekinti azt, és semmilyen formában nem beszél róla.

Kérdés: Mi az oka a halálfélelemnek?

Válasz: Azért van halálfélelem, mert a személy nem tudja, mi vár rá. Úgy tűnik neki, hogy folytatja a létezést.

Kérdés: Pontosítom a kérdést. Miért okozza a Teremtő, hogy féljünk a haláltól? Képzeljünk el egy olyan valóságot, ahol az ember nem fél az elmúlástól.

Válasz: Isten ments! Akkor az ember semmi eredményt nem érne el az életében, csak vegetálna. Ifjú korunktól kezdve, a halálfélelem lök minket az élet értelme felé. Elősegíti, hogy elérjük és felfedjük azt.

Kérdés: Mit gondol a klinikai halálról? Sokan, akik megtapasztalták, ugyanazokon az állomásokon mentek keresztül: fényt láttak, egy alagutat, és érezték, hogy kívül vannak a testükön.

Válasz: Ezeket én magam is éreztem és megtapasztaltam. Különféle pszichológiai átalakulásokról van szó, amiket a klinikai halál állapotában érzünk. Semmi közük a spirituális állapotokhoz.

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a tragikusan bekövetkező halál valamifajta bűnért kapott büntetés? Vagy a kabbala másképp gondolja?

Válasz: Nem. Nem tulajdoníthatjuk az egyes helyzeteket annak, hogy értjük-e, vajon ez vagy az miért történt, és mi fog bekövetkezni.

Az embernek mindig éreznie kell, hogy a szabad akarat állapotában van, és mérlegelnie kell, hogy mi végre létezik, hogyan tud felemelkedni a következő szintre, ahol valóban valami nagyon hasznosat tehet az életével.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-4/

Élet és halál kabbalista szemszögből

Kérdés: Évezredeken át az emberi civilizáció nagy számú hitrendszert alakított ki magának. Meglepő, de igaz, hogy szinte mindegyik foglalkozott a halál utáni élettel. Mindenki hitt és hisz benne. Hogyan vélekedik erről a kabbala?

Válasz: A kabbala szerint az élet nem egyenlő a fehérjéből felépülő testtel és annak halálával. A testet a felső erő tölti meg, függetlenül annak fizikai állapotától.

Azaz lehetőségünk van az adakozási vágy megszerzésére, önmagunkon kívül, elhagyva önmagunkat, egoizmusunkat. Amikor valaki kilép önmagából, és másokat kíván kitölteni, olyan állapotba kerül, amelyben kiteljesedést kap felülről, és ezt tovább adhatja másoknak. Azt a kielégítettséget nevezzük életnek, ami ezen a személyen halad keresztül, és eljut másokhoz.

Azt a vágyat hívjuk életnek, amely arra tör, hogy kielégülést adjon valakinek rajtam kívül. Szinte mindenkit kielégüléshez akarok juttatni. Ha így viszonyulok másokhoz, és rajtuk keresztül a Teremtőhöz, akkor nagy mennyiségű fény halad keresztül rajtam, és ez az engem kitöltő fény maga az élet.

Kérdés: És mi a halál?

Válasz: A spiritualitásban a halál a zuhanás az adakozás minőségéből a megszerzésbe. Más szavakkal, a halál az önmagáért megszerző vágy. Az önnön gyönyörökbe való bezárkózás spirituális halált okoz.

Kérdés: Ha most megszerzési vágyban vagyunk, akkor a spirituális világ szempontjából nézve halottak vagyunk?

Válasz: A spirituális világ szempontjából nézve nem halottak vagyunk. Egyáltalán nem is létezünk.

Kérdés: A személy határozza meg, hogy spirituális értelemben élő vagy halott?

Válasz: Igen. Ha eljutott az élet állapotáig, és ezt követően elveszti ezt a minőséget, és a fény eltűnik, azt mondja: „Most a halál állapotában vagyok.”

De amíg ez nem következik be, egyik állapot sem jellemző ránk. Spirituális tekintetben nem embereknek, hanem állatoknak számítunk.

Kérdés: Lehetséges úgy fogalmazni, hogy potenciális létezők vagyunk?

Válasz: Igen. Elérhetjük a spiritualitás szintjét, és emberré válhatunk, de mindezidáig nem tettünk szert erre a belső tulajdonságra.

Kérdés: Hogyan határozható meg a halál spirituális gyökere?

Válasz: Átmenet egy másik állapotba. Valójában azonban ez nem is halál. Igazából nincs is halál. A halál úgy tekinthető, mint a Teremtő természetének, az adakozási vágynak a hiánya. Amikor ez az adakozási vágy megmutatkozik bennünk, azt hívjuk életnek.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-3/

A legbiztosabb dolog az életben a halál, a legbizonytalanabb: bekövetkeztének időpontja

Kérdés: A latin közmondás szerint: „A legbiztosabb dolog az életben a halál, a legbizonytalanabb: bekövetkeztének időpontja.” Valóban, nem tudjuk halálunk óráját, noha a téma nagyon izgat minket.

Amikor az ember lottószelvényt vásárol, komolyan számol vele, hogy nyerni fog, bár az esély egy a millióhoz. Ugyanakkor, amikor kimegyünk az utcára, soha nem gondolunk rá, hogy bármi is történhet velünk, noha ennek jóval nagyobb a valószínűsége.

Mi az oka ennek a viselkedésnek?

Válasz: Azért van így, mert jó dolgokat kívánunk magunknak, és nem rosszakat. Ezért nem megfelelő módon értékeljük ki a tetteket és a körülményeket. Szabályszerűnek tekinthető az a gondolkodásmód, mely azt mondja, hogy minden rendben lesz.

Kérdés: A „maximum élvezet minimum erőfeszítés mellett” képlete tulajdonképpen létezésünk alapprogramja?

Válasz: Igen, mert egész életünket arra építjük, hogy különféle örömteli állapotokat éljünk meg. Létezésünk minden pillanatában a lehető legkellemesebb állapotba igyekszünk juttatni magunkat.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-2/

Mi az élet alapja?

Kérdés: A régi szovjet enciklopédia a következőképpen definiálja az életet: „Az anyag létezési formája, amely bizonyos körülmények megléte esetén természetesen következik be, és meghatározott fejlődési folyamaton megy keresztül.”

Az élő tárgyakat az élettelenektől több minden is megkülönbözteti, például az anyagcsere, az ingerelhetőség, különféle képességek, mint a reprodukció, a növekedés és a helyváltoztatás, illetve a környezethez történő alkalmazkodás.

Kabbalistaként egyet ért az élet ilyen definíciójával?

Válasz: Amennyiben a fehérjéből felépülő anyag létezési formájára gondolunk, és arra, ahogy az élet kialakult és fejlődött évmilliárdokon keresztül, akkor ez természetesen igaz.

Az élet az egyike az anyag létezési lehetőségeinek. A mi világunkban ez a fehérje alapú anyag, mivel az organizmus állati létformájára összpontosítunk. Mégis teljes mértékben lehetséges más alapokról elindulni.

Kérdés: Mi az élet alapja?

Válasz: Az élet alapja egy erő, ami bármely anyagot addig a pontig fejleszt, hogy az képes megragadni és önmagában feloldani környezetét további fejlődése érdekében. Azaz maga a fejlődés az élet célja. Mivel ez a fejlődés nem lehet folyamatos és végtelen, egyéni halálok zavarják meg. Ennek ellenére, szünet nélküli fejlődésen megy keresztül.

Kérdés: Mi különbözteti meg az élő anyagot az élettelentől?

Válasz: Kizárólag a vágy, hogy megvalósítsa önmagát a következő, magasabb szinten.

https://laitman.com/2020/01/life-and-death-part-1/