Dr. Michael Laitman

Tóra

Mindenkinek át kell mennie, az egyiptomi száműzetésen

Mindenkinek átkell mennie az Egyiptomi száműzetésen

Kérdés:

Mi az az állapot, amikor mi belépünk az Egyiptomi száműzetésébe? Mit jelent az, amikor belépünk Egyiptomba csoporttal?

Válasz:

Az Egyiptomi száműzetés belső megélésének állapota nem tart hosszú ideig. Nem években számolandó, mint ahogy írva van: 201-400 év, mert ez az állapot nem tart ennyi ideig.  Ha egy folyamatosan gyorsuló, jó sebességgel haladunk, akkor pillanatok alatt feltárulhat és egyben le is záródhat nagyon gyorsan.

Amikor a Tóra áttekintéséről beszélünk, akkor azt is meg kell, hogy értsük, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy embernek vagy egy  csoportnak egymagának kell feltárnia minden egyes részletet ami a Tórába be van írva – az első betűtől az utolsóig – nem. Ez lehetetlen! Mivel olyan ez, mint a tenger: különböző állapotok sokasága, amelyek csak a korrekció végén tárulnak fel teljes egészében, a kezdettől a végig.

Tehát azon a néhány szakaszon, amin mi keresztülmegyünk, az elég nekünk. Mert a száműzetés állapotán az összes lélek keresztülmegy, de csak egy bizonyos rétegén, éppen azon rétegén, ami pont elég a lelkének.

Tehát nem kell pánikba esni, miközben olvassuk egyiptomi az száműzetést. Mert ne gondoljátok, hogy az abban leírt összes csapáson keresztül kell mennünk. Hogy is gondolhatjátok, hogy minden egyes részleten keresztül kell mennünk, s a leírtak szerint az egész történetet el kell játszanunk?  Nem! Csak az egón vetíti ezt elénk így!

A száműzetés csak attól a pillanattól veszi kezdetét, amikor igazán össze akarunk kapcsolódni, és valóban elkezdjük megélni a zavarokat és az akadályokat. Itt nem a “hét évi bőségről”, és a “hét évi éhínségről” van szó. Hanem arról a pontról, amikor megérezzük, hogy elkezdődött a száműzetés és már csak egy egészen aprócska erőfeszítés hiányzik ahhoz, hogy olyan valódi vágy és sóvárgás jelenjen meg bennünk, hogy megkapjuk a Tórát, még is fölénk toronymagasan emelkedő akadálynak tűnik.

Mert jelen kell lennie ennek az akadálynak, a gonosz hajlamnak, mert ez az, ami segít bennünket. Ahogy korrigáljuk lépésről-lépésre a gonosz hajlamunkat, magunkat a Teremtőhöz emeljük. Sóvárognunk kell az után, hogy a jobb oldalon dolgozzunk, a bal oldallal szemben, mert ez vezet el minket a Teremtő felfedezéséhez, azaz a Matan Tóra-hoz (a Tóra megkapásához), a középső vonalon.

2012 október 21, Reggeli lecke, Rabash írásaiból

BS

KA

23 okt 2012

Érezd magad szívesen látott vendégként

Érezd magadat szívesen látott vendégként

Nem mindenki képes keresztül menni a spirituális út felkészülésének első periódusán, és abban megmaradni. Sokan elhagyják a csoportot, a spirituális utat, és saját maguk megváltoztatásának folyamatát. Visszamennek a külső világba és visszatérnek a “háziúr” életébe azáltal, hogy abbahagyják szívben található pontjuk fejlesztését, mely a Teremtő – az Univerzum Királyának vendégévé tehetné őket.

Mint tudjuk “a Tóra véleménye ellentétes a háziúr véleményével”. Amennyiben a személy megtartja a Tóra véleményét, akkor vendégként érzi magát, és a Teremtő az ő vendéglátója. Ennél fogva meg akarja változtatni magát, hogy hasonlóvá váljon a házigazdához.

Ez van a Tóra véleményének nevezve, azaz hogy azt a célt helyezi maga elé hogy az adakozás szándékával rendelkezzen, és ennek alapján határozza meg állapotait.

Az első állapotok, azok az emelkedések és zuhanások melyeken a személy keresztül megy, le vannak választva megszokott értelmünkről és érzéseinkről. A személy azt látja, hogy teljesen megváltozik. Először életében úgy érzi, hogy valami idegen erő irányítja őt. Ez a különlegesség tipikus azokra a változásokra, melyeket érzékelünk belső spirituális fejlődésünk folyamán.

Hirtelen a személy úgy érzi, hogy egy furcsa idegen erő hatása alatt áll. Előtte megszokott életében soha nem érzett ehhez foghatót. Mindig tisztán látta előre ki az, aki uralkodni akart felette, ami azt jelenti hogy azok külső erők voltak. Itt azonban, életében először úgy érzi, hogy valamilyen erő ereszkedik alá, és átveszi felette az uralmat, hozzákötődik belülről és elkezdi őt irányítani.

Ez egy nagyon különleges érzés. Emlékszem arra a döbbenetes csodára amikor először éreztem mindezt. Ez egy nagyon kellemetlen és felfoghatatlan érzés ameddig a személy el nem kezd hozzászokni, és elismerni azt, hogy ez a cselekedet a Teremtő munkája  rajta. Akkor már a személy készen áll arra, hogy eldöntse, elismerje hogy ez valóban így van, és hogy ebbe beleegyezzen. Akkor már saját maga próbálja meg ezt az érzést kiváltani, és úgy várni azt mint egy találkozót, vagy kapcsolatot valakivel akit a személy szeret.

Akkor a személy már elkezdi értékelni a Teremtő  rajta végzett munkáját, azt várja hogy az bármely pillanatban megtörténjen. A Teremtő aktuális cselekedeteit várja és elismeri azokat, nem azt elemezve, hogy azok milyen minőségűek, és hogy azok milyen érzést keltenek az ö önző érzésein belül, mely önző érzések még nincsenek korrigálva. Ez azt jelenti, hogy a személyt nem érdekli milyen állapotokon megy keresztül, az egyetlen dolog, ami fontos számára az, hogy a Teremtő irányítsa, befolyásolja őt amennyire ez csak lehetséges.

Ez az amiért imát mond. Azt kéri hogy annyi változáson menjen keresztül amennyin csak lehetséges a Teremtő akaratának megfelelően, mivel mindazt, amit a Teremtő tesz az csakis a jót szolgálja. Ezáltal az ő önfeláldozása abban a mértékben van lemérve, amekkora mértékben azonosítja magát a Teremtő cselekedeteivel és amekkora mértékben azokat várja, mekkora mértékben válik a Teremtő önkéntes rabszolgájává, és ebben mérhető imája ereje.

Egyenlőre ezek csak az első lépések a spirituális munkában. Utána kezdődik a precízebb, kontrolláltabb kölcsönös munka a Teremtővel, a kölcsönös adakozás. A személy akkor már tudja, hogy kapja meg az erőt ehhez, és, hogyan dolgozzon később azokkal, hogyan kezdje meg párbeszédét a Teremtővel. És akkor már megszerzés iránti vágyával is képes elkezdeni dolgozni, azáltal, hogy ugyanazon ízeket érzi, mint a házigazda, és azáltal, hogy érzi a Teremtő, hogyan érzékeli a frissítőket és, hogy maga is hogyan ízleli azokat.

Ez az egész út a kezdeti emelkedésekkel és zuhanásokkal kezdődik, melyeken keresztül a személy hozzászokik az idegen erő felette levő uralmához.

2o12 október 4., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 21.

(HZS)

09 okt 2012

Amikor zsúfolt a sír

Amikor zsúfolt a sír

Báál HáSzulám,”Mátan Tóra” (A Tóra átadása): ” Valóban a Tóra nem lett átadva a Szent őseinknek, Ábrahám, Izsák és a Jákobnak, hanem meg lett tartva az egyiptomi kivonulásra, és így egy egész egy nemzetté váltak 600.000 férfiből 20 éves kortól felfelé egészen az idősebbig, a nemzet minden tagja meg lett kérdezve arról:” hogy mindenki beleegyezik ebbe a magasztos munkába? “.

Ezután minden egyes nemzet elfogadta szívében és a lélekebe és azt mondta: “Mi megtesszük és meghalljuk”, akkor lehetővé vált számukra, hogy megtartsák a Tóra teljességét, és ami lehetetlen volt az lehetségessé vált számukra”.
Kezdettől fogva mindenki jön részt vesz a csoportban,  nem önként, hanem mert kényszerítve van. Látjuk, figyelmen kívül hagyja az elkötelezettségeket a csoport irányában, a lehetőségek irányában, amelyet megkaptunk és hogy a spirituális úton haladjon. Ameddig az ember nem érti meg, hogy az előrehaladása függ a kölcsönös együttműködéstől és a másokkal való kapcsolattól azaz, ő az egója fölé emelkedik, a gyengeség és a lustaság fölé? Vajon legalább keresi az erőket, hogy, hogyan kapcsolódjon mindenki mással?

Ha teljesítik ezeket a feltételeket, akkor ez az összegyűjtés egy csoporttá válik. Szóval, mint ahogy az Egyiptom – i száműzetésben, mindenféle időszakot megtapasztaltak, jókat és rosszakat, keményen dolgoztak, amelyet mi át kell fordítsanak a szent munkává a Teremtőért, és itt minden attól függ, hogy mennyire tudnak azonosulni a hellyel, ahol megtudják valósítani a céljukat.

Nem jöhet létre semmilyen “Exodus” Egyiptomból, ha nem fedezik fel a hiányosságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy erősebben egyesüljenek. Ez a kimenetel az önző rabszolgaságból, a szülési fájdalom, ahol el kell, hogy érjem a kapcsolatot, mert ha nem akkor jobb ha meghalok. Szóval megértem, hogy én eltemettem az akaratom az egómon belül, mint a sírkamra. És ott megszületek a Fényben. De csak azzal a feltétellel, ha összekapcsolódok a többiekkel. Csak azért történik a szülés.

Miután megkapom az ajándékot a “Tóra átadása”,(Matan Tóra) azaz, én kilépek az instrukciókra, hogy hogyan vagyok képes összekapcsolódni a többiekkel.

Nem létezhet más munka, és nem lehet “Exodus”, ha nem sikoltunk fel, hogy a Teremtőt akarom szolgálni. Pontosan ezzel a vággyal ment Mózes a Fáraóhoz: azt akarom, hogy a Teremtőt szolgálhassam, hogy egyesülhessek, és a kölcsönös garanciába dolgozhassak.Tehát ki kell lépnem az egómtol, fentebb kell emelkedjek, meneküljek a Fáraótól. Ez kötelező dolog, mert a következő szint egy olyan vágyban, szükséges, hogy nem vagyok képes anélkül élni, annyira szükségszerűvé válik a cél, mint ahogy a gyermek nem maradhat tovább az anyaméhben, és meg kell születnie.

Báál HáSzulám írja az ” Ez Jehuda” c. cikkében, hogy a jövőbeli üdvözülés az már az előző szint, a száműzetésébe jelenik meg. A száműzetés és az üdvözülés közötti különbség az A betű hiánya jelképezi, a Teremtő a világbajnok. A Teremtő nem jelent meg a száműzetésben, mert nincs ott korrigált edény. Mivel még mindig az egón belül vagyunk. De amikor az egó fölé emelkedünk, ez az úgynevezett “Exodus” (Egyiptomi kivonulás), akkor eljutunk az első lelki edényhez, ahol képesek vagyunk felfedezni a Teremtőt.

2012 szeptember 24, Reggeli lecke, “A Tóra átadása”

(BS)

27 Sze 2012

Írj Tóra tekercset a szívedre

Amikor egymásnak Boldog Új Évet, és „bejegyzést kívánunk az élet könyvébe”, ezáltal, a Felső Erő bekerül a szavainkba. Végtére is, össze vagyunk kapcsolódva egymással, a kölcsönös felkészülés, a „helyes bejegyzés” által, ahol mi körülírjuk az összes minőségünket egy Fehér háttérre vetítve.

A fehér háttér, amelyre írunk, és amely ugyan az mint a kölcsönös garancia, melyet mint „a csoport Fehérségét” ábrázolunk és amelynek ellenében megvizsgálom az összes vágyaimat minőségeimet és akkor láthatom, hogy ezek mennyire ellentétesek, a csoport minőségével és mennyire  nem alkalmatlanok az egyesülésre. Végső soron én tejessé teszem ezt az írást és nem adom fel. Egyszerűen folytatom, újra és újra, az ellentétes minőségeim vizsgálatát. Ez az Újévet megelőző hónap munkája, melynek alapvető feltétele az embernek a törekvése abba az irányba, hogy a:” Teremtő, Izrael, a reformáló fény ( Tóra) – egy.” Izrael az ember, aki olyan akar lenni, mint a Teremtő. A Tóra az a Reformáló Fény, amely csak a csoporttal végzett munkában tárul fel. Csak a csoportban tudjuk feltárni a gonosz hajlamunkat, mint a feketét a fehér háttéren, ha mi a csoportot, mint „tiszta fehérséget” képzeljük el ami teljesen korrigált. Ha mi el akarjuk érni ezt az általános fehérséget, hogy felfedezzük a Teremtőt a kapcsolatunkon belül, akkor ő feltárul, és mi megkapjuk az ő „pecsétjét”.

Az összes feljegyzést mi magunk írjuk a szívünkre, mindenki a saját magáért. Az ember szíve 613 vágyból áll, melyek korrigálatlanok ez a gonosz, törött szív.  Ennek a korrekciójára kell sóvárognunk. Ennek a korrekciója abban áll, hogy egybekapcsoljuk a szíveinket. A jövőbeni állapotunk az, amikor mindannyiunk szíve össze van kapcsolódva, olyan módon, ahol egyetlen közös értelem és a szív jön létre és mindannyian egy emberré válunk. Ennek a reményében érkezünk el ahhoz az állapothoz, amikor közülünk mindenki megírja a Tóratekercset a saját szívébe.

Ha mi ezen a módon írjuk ezt meg akkor nem csak egy egyszerű kis levelet írunk. Mi a Tóra könyvét írjuk a saját szívünkre. Mivel lényegében a teles Tóra a bennünk lévő gonosz feltárulásáról és korrekciójáról beszél, amelyet Felülről szerzünk meg a „Felső Fehérségből”. Ezért különböztetjük meg a feketét a fehértől, hogy meg tudjuk különböztetni egy előző állapotot egy későbbi állapottól. Azonban számunkra az is szükséges, hogy megvizsgáljuk, magának a „Fehérnek”, az az a Körül ölelő Fénynek a minőségeit. Számunkra ennek a Tóra tekercsnek a megírása, csak felkészülés arra, hogy a Körül ölelő Fény megérkezzen és ragyogjon bennünk.

Így, a fekete megmarad feketének, és a fehér megmarad fehérnek. Ezek, ami szerkezetünknek az alapjai. Azonban mi már mindkettőben bele vagyunk foglaltatva, mélyre kell hatolnunk ezekbe, oda, amit úgy nevezünk, hogy a Tóra Titkai, a helyre ahol mind a fekete, mind a fehér egybe olvad egyetlen egésszé. Azonban lehetetlen, ezt az összetapadást írásban kifejezni. Az írott nyelvezetben, mi nem tudjuk kifejezni az ízeket (Taamim), a betűkhöz kapcsolódó pontokat, (Nekudot) és a betűk feletti úgynevezett koronákat (Tagin), az azoknak megfelelő pontos formában. Mindennek az az oka, hogy az embernek a saját belső munkája által, önmagának kell elérnie ezeket és akkor, ő maga adja hozzá őket a betűkhöz. Összességben, a csoporton keresztül felfedezzük a sötétségünket, amikor a csoportot egy végső teljes fehér állapotban látjuk. Amikor befejezzük ezt a munkát, akkor azt érezzük, hogy valóban elértünk egy állapotot, amit a Teremtőnek kell véglegesítenie, aláírnia és lepecsételnie.

ford: BS

lekt: KN

03 okt 2011

A múltbeli bölcsekhez vezető szál

thumbs_laitman_558
Kérdés: Elsősorban Kabbalista forrásokat olvasunk, amelyek tartalmaznak  megvilágító Fényt – hogy lehet még, Fényt bevonzani?

Válasz: Jó, ha kapcsolatot hozunk létre azzal a rendszerrel, amelyben az emberek szolgálatban, odaadásban vannak. Ezért a  Kabbalista tanokat elfogadókkal azaz a Kabbalistákkal és az ő írásaikkal kell kapcsolatban lenni, mert azok tele vannak megvilágító Fénnyel.

A megszerzés, (Malchut) és a végtelen világ (Ein Sof) rendszerében vagyunk belefoglaltatva. Ami körülöttünk történik, az csak öltözék, rejtettség, függöny, mely mögött a helyzet egyre sötétebb – de ez még mind ugyanaz a egoista megszerzés, Malchut, királyság.

Tehát a következő lépés megtételéhez kapcsolatot kell létrehozni emberekkel, s ebben létrejön az adakozás, egymás iránti tenni akarás,  azaz olyan lelkek, olyan vágyak, melyek már egységre léptek egybe-társultak— ezek a bölcsek, akik összekapcsolódtak a Kabbala Bölcseletének, az   Elfogadás tanának tanítóival, könyveinek szerzőivel. Ezeket a könyveket azért olvassuk,  hogy kapcsolatba kerüljünk velük, hiszen ezért is írták őket,  s az általános rendszerben az ő helyükhöz ettől egyre közelebb kerülünk.

Hogy lehet a gyógyító felépítő feltárulást, a Fényt még bevonzani? Kell valami gondolati szál az Elfogadók – kabbalisták – üzenetéhez. Még ha csak fordításban olvassuk is, és nehéz is megérteni és szeretnénk egy könnyebb verziót, akkor is ragaszkodni kell az eszenciához. A Kabbala tanulása az, az eszme az a vágy, ami elvezet a Baal HaSulamhoz, Ábrahámhoz, Rabbi Akibá-hoz, Luriához, és Mózes üzenetéhez. A rendszer felépülő, gyógyuló, kijavító oldalához vezet ez a szál.

Hogy is lehetne másképp? Tudnál a kölcsönös felelősségről, arvutról beszélgetni csak úgy valakivel az utcán? Mire gondolhat az a sok-sok egoista, aki különböző szlogeneket mantrázik, úgy tömöríti látszólagos egységbe a többit ? Mondjuk mint a focirajongók, akik bárkiből képesek kiverni a lelket, mert a köztük lévő szeretetnek az az alapja, hogy mindig valaki más ellen irányuló gyűlöletnek adnak hangot. Ez az egoizmus, ez nem szeretet, nem egység, és nem is ér semmit.

A fasizmus szó is kapcsolatot jelent, de szintén valaki ellen. Ez ismét elterjed, ha nem adjuk át az embereknek a megvilágító Fényt, ami semlegesítheti ezt a téves attitűdöt. Világszerte el kell terjesztenünk a kölcsönös felelősséget, mely elutasítja az olyan szeretetet, amely másokat gyűlöl.

Enélkül az üzenet nélkül pro-náci rezsimek jöhetnek létre. A tömegek bár egyesülnek a válság legyőzésére, de egymás ellen fordulnak közben.

Reggeli lecke 5-ik rész 2011/11/07 “Matan Torah (A Tóra megkapása)

kgy

KN

15 Júl 2011

Utasítások az élet irányítópultjához

Lényegében a Kabbalában azt a folyamatot tanuljuk, amelyen keresztül kell mennünk. A Kabbala tudománya elmagyarázza számunkra mi is a világ, miért és mi okból létezik az, mi hogyan létezünk abban, és hogyan vagyunk képesek megvalósítani a teremtés célját.

A Kabbala arra a részre mutat rá, ahol meg kell valósítsuk magunkat, azáltal hogy azt a pontot leválasztja minden másról, mely más dolgok nem rajtunk múlnak. nekünk minden erőnket pontosan arra pontra kell összpontosítanunk, mely tőlünk függ, hogy elérhessük a győzedelmes áttörést, és elérhessük a sikert a célhoz vezető úton.

Itt található a Kabbala módszere: hogy megmutassa az embernek ezt a pontot, azt az apró gombot a több ezerniy különböző gomb és kapcsoló között, melyek sehova nem tartoznak. Mindez olyan, mintha a világ egy hatalmas irányítópultja előtt állnánk, de valójában az csak egy díszlet.

Csak egy gomb kapcsolódik a rendszerhez, és ez az egy gomb el van veszve a hatalmas kapcsolók, égők és színjelzéssel ellátott panelek között. Egész életünk során gombokat nyomogatunk, tekerőket tekerünk, emelőket emelünk, húzókapcsolókkal kapcsolgatunk, kerekeket pörgetünk, és különböző kijelzőket hangolunk, de semmi eredményt nem érünk el, mivel valójában semmit sem mozgatunk.

Sőt mi több, összes erőfeszítésünk egy hatalmas negatív töltésbe gyűlik össze, mely majd a jövőben teljesen korrigálnunk kell. Végül is az önzőség folyamatosan növekszik minden egyes generációban.

Ennél fogva legvégül a Kabbala tudománya elmagyarázza nekünk, hol is található ez a titkos gomb, mely nem található, vagy különböztethető meg a többi több ezernyi más gomb között. Pontosan ezt a gombot kell megnyomnunk annak érdekében, hogy tovább léphessünk.

Ennek köszönhetően mi elkezdjük megérteni a rendszert, képessé válunk kikövetkeztetni mi is történik a panel túloldalán, megértve hogy a többi gombok hogyan zavarnak össze minket, és hogy miért csak ez az egy gomb működik. Röviden elérkezünk annak megértéséhez, kik is vagyunk, ki található a gépezet túloldalán, és hogy a gépezet hogyan működik annak érdekében, hogy a Teremtőt összekösse a teremtéssel, és a teremtést a Teremtővel.

Mindenből ami ebben a világban létezik, nekünk azt az egy gombot kell megnyomnunk, mely úgy van elnevezve: “a felebarát szeretete”. Csak ennek a gombnak a segítségével leszünk képesek a rendszert aktivizálni. Az összes többi gomb nem más, mint blöff, hazugság. Több milliónyi kortársunkkal együtt, nyomhatjuk, tekerhetjük, kattinthatjuk, lökdöshetjük ezeket a hamis gombokat, mint ahogy a korábbi generációk is utolsó leheletükig belemerültek ezekbe az értelmetlen kísérletekbe.

Ennél fogva meg kell értenünk hogyan találhatjuk meg ezt a különleges gombot, és hogyan nyomjuk azt meg, hogyan használjuk fel szabad választásunkat megfelelő módon, anélkül hogy bármit is elengednénk magunk mellett. El kell mindezt magyaráznunk magunknak, és másoknak ugyancsak, hogy nyilvánvalóvá váljon számunkra: az összes többi cselekedet, mely nem kapcsolódik ezen gomb megnyomásához, mely képes a teremtményt elvezetni, visszafordítani a Teremtő szeretete irányába, teljesen haszontalanok, és értelmetlenek. Sőt mi több azok csak megnövelik a mínuszt számlánkon, és nekünk azt később ki kell majd egyenlítenünk.

Amennyiben cselekedeteid a cél felé vezetnek, azok a számládra kerülnek. Ezeknek köszönhetően mi előre lépünk, többet megértve és érezve. Azonban amennyiben cselekedeteink hamisak, akkor fel kell ismernünk ezt a hazugságot, vagy hibát, és azt a kárt, melyet okoztunk, annak érdekében hogy azt korrigáljuk, és utána képesek legyünk tovább lépni.

Ebből az következik, hogy mi egy nagyon nem kívánatos hozzáadást gyűjtünk be, és ennél fogva óvatosnak kell lennünk cselekedeteinkkel, mely cselekedetek megszokottak a “világmegváltók” között. Az összes korrekció, változás, amit nekünk kell végrehajtanunk, azaz a helyes gomb megnyomása, van a “Tóra és a parancsolatok használata”-nak nevezve. Mindaz 613 vágyból áll, és a gomb megnyomásával én egy bizonyos erőt váltok ki, mely képes engem befolyásával korrigálni, az én 613 vágyamat az adakozás cselekedetetévé változtatni.

Amennyiben én megszorítom a vágyat, egy szűrőt és Visszavert Fényt létrehozva a vágy felett helyes módon együtt működve az adakozás érdekében, akkor ez a vágy a bűnről és parancsolattá változik. Ez az ahogy nekem összes vágyamat korrigálnom kell a mindegyikben található Aviut mind az 5 szintjén. Ez az én munkám, melyet nekem a helyes gomb megnyomásával kell végrehajtanom, azaz a helyes kapcsolat felállításával felebarátommal.

08 Júl 2011

Kézikönyv a jósághoz

Mi egy ismeretlen valóságban vagyunk, és napjainkban, miközben egy ilyen világban létrezünk, még mindig nem értjük pontosan hol vagyunk, kik vagyunk, milyen program által fejlődünk, és milyen cél irányába haladunk. Semmit nem értünk az életünkből, takarások rejtekében élünk, és önmagunkat okosnak és intelligensnek érezzük, mintha lenne tudásunk, véleményünk, és szabad akaratunk.

De amikor csapások és szenvedés ér el minket, megértjük, hogy képtelenek vagyunk bármire, nem értünk semmit, és esélytelenek vagyunk intelligens módon viselkedni. Pontosan a válság alatt láthatjuk, hogy semmilyen lehetőségünk nincs a valósághoz helyes módon viszonyulni, csak problémákkal szembesülünk, és még a legkisebb képességünk sincs megérteni azokat. Még ha néha meg is értünk valamit, mondjuk egy milliméternyit előre az időben, ez nem ad lehetőséget az állapotunk megváltoztatására, és arra, hogy másképpen viselkedjünk. Még ha el is döntjük, hogy valóban szükségünk van változásra, és arra, hogy elkezdjünk másképpen viselkedni, nincs erőnk megváltoztatni a viselkedésünket. Mit kezdjünk tehát ezzel a döntéssel, ha nem tudjuk megváltoztatni magunkat, befolyásolni egymást, és az egész világot?

Még amikor látjuk is, hogy csak kárt okozunk magunknak, és szerencsétlenséget, és valójában a halálba vezetjük magunkat, sem tudjuk ezt megállítani. Milyen gyalázatosan jelentéktelenek vagyunk! Be kell fejeznünk az önmagunkra irányuló élvezetekbe zárt létezést, amely teljesen meggyilkol minket, ha nem szerezzük meg a Tórát, az egoista vágyak korrekciójának eszközét, hogy a legalacsonyabb pontból kiindulva, a halál előtti pillanatban, elkezdjünk visszaemelkedni a csúcsra teremtő szintjére, a lehető legmagasabb minőséghez, az adakozáshoz.

Ezt az eszközt nevezzük úgy, hogy, “Torah,” ami sokkal fontosabb, mint bármi más. Ennélkül, nincs esély bárminek az elérésére. Nem tudunk a szenvedés útján fejlődni. A csapások elérték, hogy kutatni kezdtük a bajból való kikerülés összes lehetőségét, és a végén magához a pusztuláshoz vezet el bennünket, hogy elkerüljük a szenvedést. Amikor a vágy érzi a határtalan szenvedést a teljes szembenállása miatt a Fénnyel, le akarja magát teljesen nullázni, inkább bármi legyen, mint a szenvedés.

Akkor tehát a Torah az egyetlen eszköz, amely az élethez, a korrekcióhoz és a valódi létezéshez vezet minket. Ezért nincs szenvedés útja, a Torah útja nélkül. A Torah azért lett feltárva az emberiség számára, hogy az emberek képesek legyen használni. A helyes formában kell feltárnia mindenkinek – mint a Reformáló Fényt. Azonban ha nem helyesen használjuk a Torah-t, azaz nem értjük meg, akkor a szenvedés útját követjük. Ha korrekt módon használjuk a Torah eszközét, akkor a Torah útját, vagyis a Fény útját követjük. Ha valamilyen módon, a kettő között vagyunk, akkor a „földi úton” fejlődünk.

Ezért nagyon fontos Baal HaSulam „Az Istenség feltárása (Matan Torah)” című cikke, mivel ez beszél nekünk arról, hogyan kaphatjuk meg a Torah-t. A Torah felülről lett az emberiségnek átadva, és alul jelenik meg a Torah megszerzése. Minden szenvedés abból származik, ha nem használjuk a Torah-t megfelelő módon. Minden a mi erőfeszítésünkön múlik, ami a jóságra irányul. Ezért semmi másból nincs hiányunk, kivéve ezt az eszközt! Tehát találjuk meg, hogyan kapjuk meg a Torah-t, és érünk el a jósághoz!

KN


24 jún 2011

A Fény megadása

Kérdés:

Néhány napon belül a Sávuot fesztiválját ünnepeljük, mely a Tóra adásának nagy napja. Az összes többi Kabbalisztikus forrás lényegében a Tóra kommentárja, míg az összes filozófia, vallás és bölcsesség is abból származik. Hogyan tekint a Kabbala a Tórára: mint egy könyvre, vagy mint a korrekció módszerére?

Válaszom:

A Tóra a Reformáló Fény, mely képes a személyt visszajuttatni a Teremtőhöz. Mindaz nem egy könyv, hanem a Fény, az adakozás ereje, mely a Teremtőtől, az adakozás forrásától terjed ki, mely képes a személyt reformálni, hogy az is képes legyen adakozásban élni. Akkor a személy részévé válik a Tórának, és megtelik annak Fényével, a Hasszadim (Kegyelem) Fényével, azon belül a Hochma (Bölcsesség) Fényének ragyogásával. Ezt tekintjük úgy, mint a Tóra felfedését, azaz a Fényt felfedését az emberen belül.

Bármit amit hallunk két dologgal kell összeegyeztessük: a Fénnyel és a vággyal, és azok formaazonosságával, melyet szűrőnek nevezünk. Semmi más nem létezik az egész valóságban. A Tíz Szfira Tanulmányában, mindaz “Fény” a Teremtő helyett, “vágy” “teremtmény” helyett, és “szűrő” a “teremtés korrekciója” helyett. Nincsen semmi más. Az összes zavarodottság abból adódik, hogy az emberek nem képesek ezeket az eszméket összekapcsolni egymással.

Amennyiben túlságosan belebonyolódunk ebbe a három definícióba, térjünk vissza a Közvetlen Fény négy fázisához. Csak a Fény és a vágy létezik ott, kezdjünk ezzel. Az összes tulajdonság, érzékelés, érzés, gondolat, mindezek a zavaró eszmék, a jövő világok, és a valóság érzékelése vissza kell hogy jusson egyetlen ponthoz: a Fényhez és vágyhoz, mivel semmi más nem létezik a világokban.

És most, ebben a valóságban létezve, és ezt a nagy világot átélve, akár ijesztőnek, jónak vagy rossznak, mi mindazt a vágyon belül érzékeljük, mely vágy egy bizonyos állapotban van.

Kérdés folytatva:

De jelenlegi állapotomban én továbbra is egy könyvet látok, melyet valaki megírt.

Válaszom:

A Kabbalisták leírják nekünk a Fény cselekedeteit, annak munkáját a vágyon, és mindazokat különböző jelekben, szimbólumokban fejezték ki, hogy mi azokat valamilyen módon összekapcsolhassuk, azáltal azt okozva, hogy a Fény dolgozzon vágyunkon.

Ezt a könyvet úgy hívjuk, hogy “Tóra” (az Oraa-instrukció, és Ohr-Fény szavakból), mivel az a Fénynek a vágy felett cselekedeteinek szekvenciáját írja le, ahogy a Fény mozgatja a vágyat. A könyv semmi mást nem ajánl, mivel az egész valóságban semmi más nem létezik a Fényen és vágyon kívül.

31 máj 2011

A küszöbön állva

Kérdés:

Mit jelent a “Tóra titkai” kifejezés?

Válaszom:

Egy “titok” valami olyasmi, amit nem tudok felfedni, bár nyilvánvaló számomra hogy létezik. Én a “titok” érzetét érzékelem, amikor valami újnak a küszöbén állok, mielőtt kinyitnám az ajtót.

Mindemellett, tőlem függetlenül léteznek a “Tóra tiktkai”, melyek azok a Fények, melyek az Atik-ban vannak elrejtve. Azok az Arich Anpin fejében vannak, az elrejtett bölcsesség formájában. Ezek a Fények rejtve vannak egyenlőre, mivel nem rendelkezünk a ruházattal, takarással számukra, mely lehetővé tenné számunkra azok felismerését. Azonban számomra ezek nem titkok, mivel nem érzem azokat, semmi közöm hozzájuk.

A valódi titok az a függöny, fedetség amit érzek, Például a száműzetés, a kimenekülés várt érzete, amely rettenetesen szükségszerűnek érződik, de még nincs elérve. Az üresség érzetén belül, én már kezdem kirajzolni a jövőbeni beteljesülés kontúrjait. Ez jelenti azt, hogy magamat száműzetésben érzem, megértem és érzem mit is akarok, és mindössze az hiányzik, hogy azt képes legyek megvalósítani.

Ugyanez igaz egy “titokra” is: én érzem hogy nem rendelkezem az adakozás tulajdonságával, hogy a Hasszadim (kegyelem) Fényén belül képes lennék felfedni a Hochma (bölcsesség) Fényét. Az a tudás mely elhozza nekem ezt a Fényt rejtve van előlem.

27 ápr 2011

Előrehaladás az ellentétekből

Vágyunk elkezdi felvenni a megfelelő formát. Mi egységre vágyunk, hogy felfedezzük a vonzóerőt az egység irányában minden egyes személyben az önzőség ellenében. Ez nagyon fontos: önzőségem ellenére, én erőfeszítéseket teszek, hogy belsőleg aspiráljak, és közelebb kerüljek a barátokhoz, hogy őket mind egy szoros kapcsolatban tartsam, mint olyan embereket, akik lélekben és célban közel álnak hozzám.

A legfontosabb dolog most az számomra, hogy képes legyek megbízni bennük: Amennyiben mi egységre lépünk, akkor ők biztosítják majd azt, hogy én nem feledkezem el az útról, és hogy egyre erősebbé válok a közös megszilárdításban.

Én arra aspirálok, hogy egységre lépjek a barátokkal, és reménykedem hogy ez az aspiráció képessé tesz majd engem arra, hogy egy kiolthatatlan vágyat érzek majd a velük való egységre. Mindössze erre van szükségünk. A kezdetektől a végső korrekcióig, ez az egyetlen dolog mely tőlünk elvárható.

Ezért lett az írva, hogy a “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, a mindent magában foglaló, leglényegesebb szabálya a teljes Tórának. Semmi más nem létezik ezen kívül, és nekünk útunkat csakis ebbe az irányba kell beirányozzuk. Nem számít, hogy egyenlőre ez mennyire taszít minket. Amennyiben mi végre akarjuk hajtani a teremtés programját egy felgyorsított módon, akkor csak egy lehetőségünk van mindarra: hogy az ellentétből induljunk neki, a leggyűlöletesebb, legvisszataszítóbb állapotból, és innen tegyük meg első lépéseinket a felebarát szeretete irányában.

23 ápr 2011

72 queries in 0,207 seconds.