valóság törvényei

Mit kíván a természet az embertől?

Szerző: nandor | Kategória: adakozás, egoizmus, egyensúly, megszerzés, valóság törvényei

Kérdés: A társadalmi szintű adakozás és megszerzés közötti egyensúlyt, az egyesülés jelenti?

Válasz: Igen. Az egyesülés, egy folyamat. De a helyzet az, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Számos gazdasági, politikai, társadalmi és mindenféle egyéb elmélet létezik, mégsem tudja senki, hogy mit kezdjenek ezekkel. Annyi vélemény van, ahány ember. Mert mindez az emberre vonatkozik, és az ember számunkra terra incognita (ismeretlen terep).

Kérdés: Honnan tudhatom, hogy mennyit szerezhetek meg, és mennyit adhatok?

Válasz: Nem tudhatod, mivel az egoizmusod kihajít a rendszerből. Míg az állatok ösztönösen tisztában vannak a hierarchiával, az egységalkotás szükségességével, és világos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan néz ki a megfelelő falka, az emberi csoportnak nincs ilyen törvénye. Kiderül, hogy rosszabbak vagyunk az állatoknál. Nincs olyan elv, amely féken tartana minket.

Kérdés: Mit kíván a természet az emberi szinttől? Ha minden szinten minden automatikusan és ösztönösen működik, akkor az ember felé mi az elvárás?

Válasz: A természet azt várja el az embertől, hogy tudatosítsa azt, hogy ásványi, növényi és állati szintek fölött helyezkedik el. Hogy belássa, nem tartozik a természet állati részéhez, és nem képes az állatokhoz hasonlóan, automatikusan megteremteni közösségi struktúráját.

Így hát tanulmányoznia kell, ki is ő, és fejlődésének folyományaként hogyan érheti el a helyes, dinamikus és esztétikus egyensúly állapotát. Ezeket mind megköveteli a természet az embertől.

Meg kell értenünk a természet általános törvényét, és alkalmaznunk kell az emberi társadalmakra. Olyan összeköttetést kell az emberek között létesíteni, ami tükrözi, hogy nem vagyunk állatok, hanem egoista módon fejlődő emberek vagyunk, akik minden pillanatban azt akarják, hogy mindennek és mindenkinek alávessék magukat.

Ugyanakkor persze továbbra is kötelességünk, hogy a megfelelő egyensúlyi állapotba juttassuk magunkat. Meg kell teremtenünk az ember és a természet többi szintje közötti interakciós rendszert, méghozzá oly módon, hogy ez harmonikusan, önmagába integrált formában működhessen.

Ezzel a feltétellel azonban nincs tisztában az ember. Még a saját maga kis társadalmi közegét sem képes létre hozni. Arról még nem is szóltam, hogy az ember, hogyan pusztít el mindent, miként bánik az ásványi, növényi és állati természeti elemekkel. Az ember egyetlen problémája az egoizmusa.

Muszáj kitalálnunk, hogy lovagoljuk meg ezt az egoizmust, hogyan irányítsuk, miként korlátozzuk intelligens módon. Végtére is meg kell értenünk, hogyan kellene viselkednünk önmagunkkal és társainkkal.

[266157]
KabTV’s “A Korona virus utáni időszak” 20/04/16

Forrás: https://laitman.com/2020/06/what-nature-wants-from-man/

Tovább >

22 jún 2020

Az emberiség összeegyeztethetetlensége, a természet integrális rendszerével

Szerző: nandor | Kategória: cél, egoizmus, koronavírus, társadalom, természet, valóság törvényei

Kérdés: Ön azt mondja, hogy a vírus és minden, ami velünk történik, az a természetből jön. Mit ért ez alatt?

Válasz: A természet rendszere mindaz ami körbevesz minket a kövületi, növényi, állati természet és az emberi társadalom.

A kövületi, növényi és állati szintek ösztönösen cselekszenek, azoknak a törvényeknek megfelelően melyeket a természet rendszere felébreszt bennük. Ennélfogva, nincs közöttük, és a természet rendszere között ellentmondás.

Az ember, két tulajdonságot foglal magába: egy egoista minőséget, mely arra készteti, hogy csak magára gondoljon, és egy másikat, amely az egész, őt körülvevő világgal való kapcsolatából származik.

Itt megmutatkozik az ellentmondás: az ember ellentétes az egész világgal. Mi ezt az ellentétet, nevezzük “egoizmusnak” , mely nincs jelen a kövületi, növényi és állati szinteken. Annak érdekében, hogy az ember, elérje céljait, és azt a vágyát, hogy egyre erősebb, nagyobb, gazdagabb és hatalmasabb legyen. Azaz, az ember készen áll arra, hogy elpusztítsa az egész őt körbevevő természetet, és meg is van erre a lehetősége.

Itt rejlik a probléma, hogy mit tehetünk az emberrel, annak érdekében, hogy a rendszer organikus résztvevőjévé váljon, a természet integrál részévé, és, hogy és ne legyen kívűlálló, azt gondolva, hogy azt tehet amit csak akar?

Évről-évre és generációról-generációra az ember egyre hatalmasabbá válik. Pusztítja a természetet, mindent az uralma alá hajt, és olyan dolgokat tesz amire nincs is szüksége. Miért? Azért, hogy kielégítse kicsinyes, személyes érdekeit.

Ez által az ember elégeti az erdőket, le csapolja a vízgyűjtőhelyeket, és mindent megtesz annak érdekében, hogy minden pillanatban pénzt,keressen, hogy saját szűklátókörű önzését szolgálja, bár mindennek semmi értelme és logikája. Egyszerűen elpusztítja a természetet.

Kérdés: De mi magunk, nem vagyunk a természet része?

Válasz: Egyrészt mi részei vagyunk a természetnek, és nem is tudunk kilépni belőle, nem létezhetünk azon kívül. Másrész, egy olyan önző tulajdonsággal rendelkezünk, mely minket a természet fölé helyez.

Kérdés: A természetnek megvannak a saját törvényei: a nehézségi erő, a termodinamika törvényei és így tovább. Az elmúlt 200 év alatt az emberiség több mint 200 fizikai törvényt fedezett fel. Akkor melyek azok a törvények, melyeknek mi emberek, nem felelünk meg?

Válasz: mi a természet integrális törvényeivel nem egyezünk, mivel a természet egész rendszere összekapcsolódott és egy zárt rendszer formájában létezik, melynek magát kell támogatnia, fenntartania. Mi az integrál természet keretein túl lépünk, azt gondoljuk, hogy megtehetünk bármit amire csak az edott pillanatban szükségünk van.

Mondjuk azt, hogy gazdagabb akarok lenni mint mások. Ennek nincs igazolása, nincs jogosultsága de én ezt akarom, ennélfogva levágok erdőket, olajat pumpálok folyókba, szennyezem a levegőt. Nem érdekel engem, hogy mi történik ezek után, a legfontosabb az, hogy saját önző célomat elérjem.

Az állativilágban nincsenek ilyen célok. Az ő egyetlen céljuk az, hogy táplálják magukat és utódokat nemzenek. Ezen az állati célokon túl, az embernek vannak egyéb céljai: az, hogy mások fölé emelkedjen. Mindez annak az önzésnek köszönhető, mely arra kényszerít minket, hogy mindent fel használjunk, kihasználjuk a világban magunk körül, annak érdekében, hogy ezt a célt elérjük.

[265199]

KabTV “A korona vírus utáni korszak,” 20/04/02

Forras: https://laitman.com/2020/06/mismatch-of-man-with-the-integrality-of-nature/

Tovább >

18 jún 2020

Ellentétek kontrasztja

Szerző: Buzas Timea | Kategória: valóság törvényei, valóságérzékelés | Cimkék: ellentétek, kanóc, olaj, valóság

Ellentétek kontrasztja

A teremtett lények nem képesek a valóságot érzékelni, csak az ellentétek kontrasztján keresztül. Nyilvánvalóan éreznünk kell magunkat, és ami kívül van, és csak így érzékeljük a valóságot. Ezért először a valóság egoista felfogását fejlesztjük a megszerzési vágyban. Majd ezután a több ezer éves fejlődés után, miután elértük az egoisztikus érzékelés bizonyos szintjét, készen állunk, hogy elmozduljunk az igaz valóság felismeréséhez, ahogyan valójában létezik, nem korlátozva azt az egoizmusunk és természetünk által.

Azonban mi nem a Teremtő vagyunk, akinek természetes ez a valóság, hanem a teremtett lények, ezért, csak az egoista valóságunkkal ellentétben tárjuk fel az igaz valóságot, amelyben felnőttünk. Az általunk felfedezett felső valóság minden részlete két ellentétet foglal magában: az egyik oldalt, az egoizmusunkban figyeljük meg és érezzük, a másik pedig, amelyet az önzésünk felett érzékelünk.

Olyan, mint egy gyertya, amely olajból és égő kanócból áll, ahol a két ellentét egymást támogatja. Csak így tudjuk megragadni, érezni, tanulmányozni, és elkezdeni élni a “Teremtő” nevű valóságban. Csak a teremtéssel ellentétes állapotunkban lévő ellentétek kontrasztjában tudjuk ezt érzékelni.

Ezért mindig a középső vonalat kell tartanunk, anélkül hogy eltérnénk jobbra, ahol mindent az adakozás érdekében van, vagy balra, ahol minden a megszerzés érdekében. Csak a kettő között középen létezhetünk teremtett lényeként, és érhetjük el a Teremtő természetét.

Nem szabad kétségbe esnünk, hogy egyik végletből a másikba dobnak minket, a valóság teljesen egoista érzékelésétől a kvázi altruizmusig. Ez a két ellentét kombinációja jelenti az igazi valóságot. Türelmesnek kell lennünk, és hozzászokni egy ilyen felosztáshoz, mert az egyik ellentét támogatja a másikat, felfedve a Fénynek a sötétséggel szembeni előnyét. E nélkül nem lehet a felső valóságot érezni.

Ha egyetértek a sötétséggel, és megértem, hogy ez a valóságérzékelésemnek elválaszthatatlan és legfontosabb része, akkor mindkét formában objektíven látok. Egyrészt mindkettőtől függök, másrészt én közöttük vagyok. A Fényhez és a sötétséghez, a kellemes és kellemetlen államokhoz, a jóhoz és a gonoszhoz való egyenlő hozzáállásommal helyesen egyensúlyozom magam, és önálló teremtett lényként maradhatok meg, a középvonalon haladva a teremtés céljához, azaz, a felső erővel való összetapadás érdekében.

https://laitman.com/2018/11/contrast-of-opposites/

Tovább >

29 nov 2018

Magatok vetítitek ezt ki

Szerző: bogi | Kategória: kapcsolat, valóság törvényei

Nagyon fontos megértenetek, hogy amit láttok magatok előtt, magatok körül, az emberek, a növények, a házak, az összes csillag, a hatalmas világegyetem, valójában az érzékelt formában nem létezik. A Felső Erő által magatok vetítitek ezt ki, mindezek a bennetek létező világ, külső módon megjelenő formái. Az igaz valóság az erők bonyolult világa, ahol feltárul a létezés minden eleme közötti végtelen kölcsönkapcsolat, az erők végtelen harmóniája, melyet egyetlen elv, a Szeretet működtet. Ez a valóság, minden elemével együtt örök és teljes.

Tovább >

12 dec 2016

Ki irányít minket?

Szerző: bogi | Kategória: valóság törvényei, Végtelenség: Ein Szof, világ

Kérdés: Én már éltem át olyan szokatlan pillanatokat az életeben, amiket nem tudok miként megmagyarázni. Például, amikor egy eldöntendő kérdés foglalkoztat, amire csak “igen vagy nem” válasz adható. Úgy érzem, hogy a “nem választ akarom választani, de rettenetesen félek azt kimondani.

És ekkor hirtelen mintha pár pillanatra látnám a jövőmet előre, azt a jövőt, ami az “igen” választásával lenne elérhető, ahol sokkal több félelmet és szorongást érzek, mint a “nem” választása esetében. Ennek hatására nyilván a “nem” válasz a megfelelő.

Több olyan helyzet van, amelyekben úgy viselkedem, mintha látszólag több részre hasadnék. A logika javasol egy irányt, de a testem valami teljesen mást reagál, akként, ahogy én önszántamból sohasem reagálnék. Ezek az események drasztikusan megváltoztatják az ember életét.

Gyanítom, hogy ez minden emberrel megtörtént már, de egyszerűen nem figyelnek erre. A kérdésem az: Mi ez? Honnan jön ez a külsőnek tűnő beavatkozás?

Válasz: Folyamatosan külső hatások befolyása alatt vagyunk, hiszen egyszerűen nincs semmi más. Még pontosabban fogalmazva, ezek belső hatások, amik kiépítik bennünk a világunkat, valamint saját magunk érzetét is.

A Kabbala feltárja nekünk a lehetőséget, hogy befolyásoljuk a világunk és magunk érzetének forrását, hogy építőivé váljunk a világunknak, és mindennek, ami bennünk érezhető, vagyis az Olam Ein Sof-nak.

SZL

Tovább >

31 aug 2015

Az igazság kicserélése mini alternatívákkal

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), formaazonosság, valóság törvényei

Az igazság kicserélése mini alternatívákkal

Báál HáSzulám cikke, “Béke a világban”: “Az igazság mértékének, nincs tehetsége arra, hogy elrendezze megfelelően az egyéni és a közösség útját. Nincs benne egyáltalán a kielégítő ellátás, amely megfelelő az élet elrendezéséhez a világ korrekciója végén”.

Az igazság mértéke az az egyetlen érték, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elrendezzük az életünket a természet szerint.

A valóság alapvető törvénye a formaegyezés. Lényegében, a törvény nem tartalmazhat csak egy dolgot, két komponens kell, hogy összekapcsolva legyen egy bizonyos modell szerint. Tehát, ha összehasonlítom a személyes tulajdonságom egy modell szerint, úgy hogy egységben legyek vele, összekapcsolódva, kitöltve és így tovább.

Ez az úgynevezett “igazság”. Le kell, hogy mérjem a formaegyezés mértékét a modellhez, vagy a formaegyenlőtlenséget a tulajdonságok szerint.

Általában, az egész teremtés ellentétes a Teremtővel. Szóval, az egész fejlődési folyamatunk az, hogy minél jobban megfeleljünk az Ő tulajdonságainak, amíg elérjük az egységet, az összetapadást, a teljes formaegyezést. És a képességünk, hogy lemérjük a jelenlegi formaegyezést, azt úgy nevezzük úgy, hogy “igazság”.

Ez az igazság pontos, tiszta, igaz, tesztelt kell hogy legyen. Tehát folyamatosan meg kell vizsgálnunk magunkat a Teremtővel lévő kapcsolatban.

Nézd: van a Teremtő és teremtett lény, és a köztük levő mérték van igazságnak nevezve , az igazság mértékének. Ez az igazság mértéke, a súly, a távolság, a különbség vagy a hasonlat a tulajdonságok között.

Ezért nekünk is így kell, hogy lemérjük magunkat és a csoportot. Valójában, így mérnek minket – abban a mértékben, amelyben mindenki megfelel a csoporthoz, az megfelel a Teremtőhöz. Más szóval, megvizsgálnak engem a korrigált csoportnak megfelelően a mi szintünkön, hogy mennyire vagyok korrigált vagy korrigálatlan összehasonlítva vele. Így vizsgáljuk meg az igazság mértékét.

De hogyan mérjük le magunkat most a fizikai világban, hogy közelebb kerüljünk a spiritualitáshoz, a végső korrekcióhoz? Mi szerint mérjük le? Mivel mi nem látunk előttünk egy korrigált közösséget, és még nem is tudjuk hogy mi ez a korrigált közösség.

Amíg nem visszük el a közösséget az integrált oktatásra, az ideális helyzethez, amely az úgynevezett harmónia állapota, az egyensúly az összes erő és tényező között, a pihenés, addig senki sem fog minket kivenni ebből az állapotból. Amíg nem érjük el ezt a helyzetet, mi bajban vagyunk.

Hogyan tesszük ezt? – Képzeljük el egy kiegyensúlyozott közösség állapotát, ahol mind egyenlőek vagyunk, mindannyian szeretjük egymást, mindenki adakozik, és így tovább. Ebben az elképzelt állapotban tűzzünk ki egy célt, és a szerint mérjük le a helyzetet.

De mégis, nagyon nehéz lemérni, mivel homályban vagyunk, amely zavart okoz, még ha elképzeljük is a helyes képet, és választva a “kommunizmus épitőinek,” a tapasztalatait. Szükség van, hogy megtaláljuk a pontos eszközöket, de a mi világunkban nem találjuk meg őket, és nincs a kabbalisták erejében, hogy megadják nekünk a valódi mérési eszközöket.

De, igazi mérték szükséges a mi világunkban, mert a tiszta megértése megkülönbözteti a közösségünket az ideális állapottól, ami okozza azt, hogy bárki, ugyanarra az állapotra sóvárogjon. De ha nincs tiszta kép és mindegyik a saját véleményét látja, akkor nem leszünk képesek előrevinni a világot.

A világ minden pillanatban a korrekció vége felé fejlődik. Ez az egyetlen módja, amelyen keresztül kell menjen: vagy “a megfelelő időben” (Beitó) útján, vagy a “fel gyorsított idő” útján (Áhishéna). Szóval, mit teszünk, ha nem tudjuk kezelni a fejlődést az igazi mérték útján és az “Áhishéna” útján haladunk?

Ebben az esetben, ha nem tudjuk hova fussunk, hová menjünk, akkor jobb ha hallgatunk és nem mozdulunk. Mert a rossz irányba mozgás még nagyobb kárt okozhat. Az esélye a helyes cselekvésnek, a mi történelmi tapasztalatunk során, nulla. Tehát írva van: “ülj és várj”, amíg megvizsgálod a dolgokat természetes módon.

Azonban az emberiség próbálja beteljesíteni az igazi mértéket MÁS tulajdonságokkal, amelyek olyanok mint a mankók, hogy lábán tudja tartani az emberi társadalmat, más szóval, hogy tartson egy bizonyos fokú kapcsolatot, hogy ne “egyék” meg egymást. Mert ezt kéri az igazság mértéke, amely közöttünk fekszik, hogy egyébként meg kell, hogy “egyék” egymást. Ezért, nekünk be kell érnünk, hogy más tulajdonságokkal teljesítsünk.

2013.06.30, Báál HáSzulám cikkéből, “Béke a világban”

Ford: BS
Szerk: Sz I

Tovább >0

08 Júl 2013

Felemelkedni egy magasabb pályára

Szerző: nandor | Kategória: fejlődés, kongresszus, spirituális munka, vágy, valóság törvényei

Femelkedni egy magasabb pályára

Kérdés:

Mi a feltétele a korábbi egyesülésre irányuló vágyamnak, ha a vágyam megért és megérez mindent bennem?

Válasz:

A spirituális munka folyamán, a vágyunk nem, hogy csökken bennünk, éppen ellenkezőleg, egyre többet és többet ért és érez. És bővítenünk kell, mert egyre integráltabbá válik. Elkezdem érteni, hogyan változik meg a valóság a képe, és a testem, hogyan ragad meg egy különös teret a fizikai térben, amely távolság érzést ad nekem, a másoktól való elszigeteltség érzetét, a fordítottság és ellentét érzését.

Olyan állapotba kell, hoznom önmagam, ahol úgy érzem, hogy elválok a testemtől. A test nem létezik. Van egyfajta kapcsolatom a testemmel, de az egó fölött, köztem és a többiek között. És a test nem létezik, az egy önző forma a képzeletemben, a tudatomban. Meg kell tanulnunk elképzelni ezt a jövőbeli állapotot. Ami engem érdekel, az csak a közöttünk levő spirituális egység. A testek nem nagyon számítanak, majd meglátjuk, hogyan tűnnek el.

A Kabbala Bölcseletében megtanultuk a spirituális edény megszületését, az állapotok növekedését és változását. Ugyanez történik velünk a mi világunkban – a születés és a növekedés az állati testünkben, ez alapvetően ugyanaz az egó. A test az, ami létezik a képzeletünkben, az valójában ábrázolja az egónkat. Majd feloldódik, eltűnik, meghal, és a helyében egy másik test jelenik meg, megint egy másik, és így tovább, amíg kijutunk a végső korrekció szintjére. Mi állandóan visszatérünk a testbe, mert szükséges, hogy el tudjuk érni a függetlenségünket valamennyi spirituális szinten.

Minden spirituális szint között egy vágás létezik, egy törés. Amikor megkapsz egy fokozatot, akkor le kell, hogy essél egy fokozatot ebbe a világba, legalább érezd egy pillanatra, hogy csak egy állati állapotban létezel, és akkor elkezded megszerezni a következő spirituális fokozatot, egy magasabbat. Folyamatosan lezuhansz erre a szintre, és újra végrehajtasz egy energikus ugrást, egy jóval magasabbat a következő szintre.

Csak a korrekciók végén, amikor összegyűjtjük az összes fokozatot és integrált módon összekötjük őket, akkor jelenik meg a teljes korrekció utolsó állapota. Addig csak a diszkrét (különálló) értékeket javítjuk ki, pontosan úgy, ahogy egy elektron ugrik az atomon belül a következő szintre. Csak az általában kiugrik, és fotonokat bocsát ki, míg mi éppen ellenkezőleg, spirituálisan emelkedünk fel, és így állítólag lenyeljük az energiát az energetikai területből, amely az úgynevezett “Teremtő” vagy “Fény”, és megköveteli tőlünk, hogy minél magasabb pályára emelkedjünk fel.

2013.06.13, 2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus első leckéjéből

Ford: BS
Szerk: Sz I

Tovább >0

27 jún 2013

Így a büntetés nem lesz hiába

Szerző: nandor | Kategória: valóság törvényei

Így a büntetés nem lesz hiába

Kérdés:

Miért van a spirituális ösvény bajokra alapozva? Miért emeli fel a Teremtő azokat, akik a szenvedés okán igyekeznek a cél felé?

Válasz:

A Teremtő nem emel fel bennünket. Létezik a Fény és az edények törvénye, és a Teremtő nem vesz részt ebben a működésben, “Ő adott egy törvényt, melyet nem lehet megszegni.” Ő nem az, aki rögzíti az összes bajt és gondot – mi magunk idézzük elő azokat azáltal, hogy nem alkalmazzuk ezt a törvényt helyesen.

Tegyük fel, hogy fogok egy üveget amin az a matrica van, hogy “mérgező sav” és iszom belőle. Ki intézte ezt? A Teremtő vagy én? Valójában én vagyok az, aki ártok magamnak, és bár a Teremtő tette a savat ártalmassá az emberi test számára, én vagyok a hibás: valami kivételesre számítottam, egy csodára, és nincsenek csodák.

Még az egyiptomi száműzetésből való kivonulást is csodának nevezik, de csak azok vonatkozásában, akik a tisztátalanság 49 kapuján belül vannak, a száműzetés utolsó fázisában. Ők tényleg nem értik, hogyan lehetséges ebből az állapotból azonnal a Teremtő felfedéséhez mozdulni. Mikor valaki felfedezi magában, hogy minden módon gonosz, a megváltás csodának tűnik számára.

De valójában csak a törvény az, ami mindenhol működik. Csak meg kell tanulnunk a valóság törvényeit, a természet törvényeit és helyesen kell használnunk őket. A korrekciónk és az egész világ ezeknek a törvényeknek van alárendelve. A törvények rendszere mindannyiunkat körbevesz kivétel nélkül.

Kérdés:

Tehát hogyan oldjuk meg a felmerülő gondokat és a szenvedést?

Válasz:

Először hálásnak kell lennünk értük: “Köszönjük, hogy emlékeztettek arra, hogy mi a fontos, ragaszkodnunk kell a helyes irányhoz és valami teljesen másra kell gondolnunk.” Amikor a szüleim megbüntetnek, nem szabad a büntetésre vagy a szüleimre gondolnom, hanem csak egy dologra: mit akartak ezzel, mit kell megértenem a büntetésből? Ha nem gondolok bele, az ütések nem segítenek, és őket sem tudom megpuhítani.

Mindeközben manapság próbáljuk enyhíteni a csapásokat Izraelben különböző rendszereket kiépítve a rakéták ellen. Ez természetesen szintén szükséges, de valójában ez olyan, mint amikor a kisgyermek valami puhába csomagolja magát, hogy ne érezze szülei ütéseit. Ez az óvintézkedés csak átmeneti megoldással szolgál, ami segíthet az embereknek kiválasztani a helyes utat, amit követhetnek. De csak a korrekció, és semmi más nem képes eltávolítani az összes fenyegetést. Ha csapásokat kapunk, arra kell gondolnunk, hogy mi okozta azokat.

2012 November 28, Napi Kabbala leckéből “Kivonulás és Megváltás”

Tovább >0

04 dec 2012

Felfedezni az Univerzum vásznát önmagunkban

Szerző: nandor | Kategória: valóság törvényei

Báál HáSzulám, “Elősző a Zohár Könyvéhez”, 38. pont: “…három kategóriája van az Embernek a Szfirákban: a Bria világának az Ádámja, a Yetzira világának az Ádámja és az Ásszia világának Ádámja”.

Van egy “szikla” amit úgy neveznek, hogy “élvezetre irányuló vágy.” A “szikla” – nak” alakja van, amely valamiben hasonló a Teremtőhöz. Ez megmagyarázza az “Ádám” szó jelentését, amely a “Dome” (hasonló) héber szóból származik.

Itt egy forma és szint egyezésről van szó a Teremtő és az Ember között. Valamennyi szinten a “Partzuf” -ot mindig “Ádám”-nak nevezzük. Az ásványi, növényi és állati szintek szintén “Ádám” – nak, azaz az “Ember” -nek, a különböző szintjeit jelenítik meg. Egyáltalán semmi nincs ami nem része az állapotnak, amit “Ádám” – nak nevezünk, kivéve a valódi, formátlan anyagú vágyakat. A három előzetes szint (ásványi, növényi, és állati) mind a “beszélő” (emberi) szint fejlődését szolgálják. Végül ezek a szintek azok, amelyek formát adnak az emberi szintnek.

Az Univerzum anyaga, a Földi flóra és fauna mind egy piramist alkotnak, amelynek a csúcsán van az ember. Tehát a piramis összes megelőző szintje bele van foglaltatva az emberbe, ezért azok együtt süllyednek vagy emelkednek az Emberrel.

Amikor helyes a valóságérzékelésünk, magától értetődő lesz, hogy a teremtés teljes anyaga része az embernek. Nincsen kívül semmi és senki, az összes kozmikus objektum kizárólag egy forma, amelyet a megszerzési vágyunkban érzékelünk.

Ebből is láthatjuk, hogy a kapni akarási vágy határtalan. A milliárdnyi csillag, a gigantikus kozmikus ködök, mind bennünk vannak, a mi érzékelésünkben. A mi növekedésünknek megfelelően fedezzük fel a megszerzési vágyunk mélységét, és ebben találhatóak az elemi részecskék pont úgy, mint az egész galaxisok. Semmi új nincs a nap alatt, minden egyszer már megteremtődött, azonban mivel mi állandóan a földön vagyunk, azaz a megszerzési vágyban, számunkra csak új részletek tárulnak fel ebből a hatalmas képből.

2012 november 2, A Napi Kabbala Lecke 3. részéből, “Előszó a Zohár Könyvéhez”

Tovább >0

09 nov 2012

Nincsenek hibák, csak felismerések!

Szerző: mariotest | Kategória: más, valóság törvényei, valóságérzékelés | Cimkék: valóságérzékelés

Kérdés

Lehetséges hiba nélkül menni a spirituális ösvényen?

Válasz

Az igazat megvallva, nekünk nincsenek hibáink. Egyszerűen felismerjük a feltáruló, korrigálatlan vágyainkat, amelyek valójában nem sérült vágyak, hanem igazából egy kontrasztot, egy különbséget mutatnak a számunkra, két, ellentétes állapot között. Különben egyetlen állapotot sem éreznénk.

Ezért soha nincsenek hibáink, vagy ilyenfajta negatív eseteink. Az ellentétes állapot egyszerűen feltárul. Teremtmények vagyunk, és képtelenek vagyunk bármilyen jelenséget önmagában érzékelni. Csak azt a mértéket érezzük, és vagyunk képesek kiértékelni, amit valami másnak a viszonylatában érzékelünk. Kell lennie valaminek, ami „én” vagyok, és valaminek, amit „érzek,” ami a vizsgálat tárgya, amihez hasonlítom a dolgokat.

Lehetetlen érezni bármilyen jelenséget önmaga által, mert ez maga a Teremtő lenne, mielőtt végrehajtotta volna a teremtést, és amikor még azt is lehetetlen kimondani, hogy Ő jó, és jót cselekszik. Kivel jó Ő? Kivel tesz jót? Végül is, a jóság csak a gonoszhoz hasonlítva értékelhető, amelynek valamilyen értelemben léteznie kell már.

Ezért nem tudunk mondani semmit sem a Teremtő lényegéről, a filozófusok módján, megpróbálni valamilyen módon értelemmel felfogni ezt, mivel nincs képességünk érzékelni őt, és nincsenek szavaink, leírni az érzékelésünket. A teremtmény teljes szembenállással kezdődik a Teremtőhöz képest, de legalább is valamennyi távolsággal Tőle. Ez a kis távolság adja a teremtmény saját státuszát, a dolgok szembenállásának érzékelését, például fekete és fehér, és a Fény előnyösségét, a sötétséggel szemben. Akkor van miről beszélni.

Még azt sem tudjuk, hogyan létezhetnek ezek a jelenségek önmaguk által. Tud valaki bármilyen formát létrehozni, amely nem tartalmaz semmilyen megkülönböztetést, határoltságot, tulajdonságot, színárnyalatot – bármit? Képtelen bárki ezeket érzékelni. Ha nincsenek eltérések, vagy megkülönböztetések, akkor nincs érzékelés.

Végül is, az összes érzékelésünk, mint az öt földi érzékszerv, azon a tényen alapszanak, hogy egy bizonyos befolyás üti meg az idegvégződéseket, majd valamilyen benyomást kapok ezekből, vizuális, vagy illat benyomást, és így tovább. Szükségem van idegvégződésekre, melyek ütközéseket, kölcsönös egymásra hatásokat érzékelnek, két szemben álló dolog között. Ha nincs csapás az idegvégződésekre, akkor nincs érzékelés. Mikor kezdem el érezni a Teremtőt? A Fény és a vágy ütközése után (Hakaa).

Tovább >0

03 Júl 2011