Dr. Michael Laitman

valóságérzékelés

Ellentétek kontrasztja

Ellentétek kontrasztja

A teremtett lények nem képesek a valóságot érzékelni, csak az ellentétek kontrasztján keresztül. Nyilvánvalóan éreznünk kell magunkat, és ami kívül van, és csak így érzékeljük a valóságot. Ezért először a valóság egoista felfogását fejlesztjük a megszerzési vágyban. Majd ezután a több ezer éves fejlődés után, miután elértük az egoisztikus érzékelés bizonyos szintjét, készen állunk, hogy elmozduljunk az igaz valóság felismeréséhez, ahogyan valójában létezik, nem korlátozva azt az egoizmusunk és természetünk által.

Azonban mi nem  a Teremtő vagyunk, akinek természetes ez a valóság, hanem a teremtett lények, ezért, csak az egoista valóságunkkal ellentétben tárjuk fel az igaz valóságot, amelyben felnőttünk. Az általunk felfedezett felső valóság minden részlete két ellentétet foglal magában: az egyik oldalt, az egoizmusunkban figyeljük meg és érezzük, a másik pedig, amelyet az önzésünk felett érzékelünk.

Olyan, mint egy gyertya, amely olajból és égő kanócból áll, ahol a két ellentét egymást támogatja. Csak így tudjuk megragadni, érezni, tanulmányozni, és elkezdeni élni a „Teremtő” nevű valóságban. Csak a teremtéssel ellentétes állapotunkban lévő ellentétek kontrasztjában tudjuk ezt érzékelni.

Ezért mindig a középső vonalat kell tartanunk, anélkül hogy eltérnénk jobbra, ahol mindent az adakozás érdekében van, vagy balra, ahol minden a megszerzés érdekében. Csak a kettő között középen létezhetünk teremtett lényeként, és érhetjük el a Teremtő természetét.

Nem szabad kétségbe esnünk, hogy egyik végletből a másikba dobnak minket, a valóság teljesen egoista érzékelésétől a kvázi altruizmusig. Ez a két ellentét kombinációja jelenti az igazi valóságot. Türelmesnek kell lennünk, és hozzászokni egy ilyen felosztáshoz, mert az egyik ellentét támogatja a másikat, felfedve a Fénynek a sötétséggel szembeni előnyét. E nélkül nem lehet a felső valóságot érezni.

Ha egyetértek a sötétséggel, és megértem, hogy ez a valóságérzékelésemnek elválaszthatatlan és legfontosabb része, akkor mindkét formában objektíven látok. Egyrészt mindkettőtől függök, másrészt én közöttük vagyok. A Fényhez és a sötétséghez, a kellemes és kellemetlen államokhoz, a jóhoz és a gonoszhoz való egyenlő hozzáállásommal helyesen egyensúlyozom magam, és önálló teremtett lényként maradhatok meg, a középvonalon haladva a teremtés céljához, azaz, a felső erővel való összetapadás érdekében.

https://laitman.com/2018/11/contrast-of-opposites/

29 nov 2018

Minden egy Felső-Programból ereszkedik le

Kérdés: A megújulások helye megegyezik a megújulások forrásával?

Válasz: A megújulások helyét mindig felülről határozzák meg és ezek egy forrásból származnak. Minden, ami a felső világban létezik, az fokozatosan elmosódik, leereszkedik és elér minket.

Mint mondják „Nincs semmi új a Nap alatt”; minden egy Felső-Progamból ereszkedik le, amelyben eredendően, a Teremtés kezdetétől a végig be van állítva. Mi akaratlanul beteljesítjük ezt a programot, mint minden ember, vagy mint a Kabbalisták, akik megértik, és alkalmazkodnak hozzá, majd magukat hozzá igazítják és ezáltal lépnek előre.

A megújulások az emberekben, és nem a világban mutatkoznak meg. Mégis a belső változásunknak megfelelően, minden alkalommal egy másik világot látunk. Ez olyan, mintha egy fehér képernyő előtt ülnénk, és attól függően ahogyan a gondolatainak és vágyainkat kivetítjük, azoknak megfelelő képeket látunk rajta.

Az orosz nyelvű Kabbala leckéből 2018-07-01

https://laitman.com/blog/

 

 

03 nov 2018

Az egész univerzumon át

Kérdés: Mi az az erő, ami keresztülhalad az egész univerzumon, át a teljes téren, ami segít számunkra egységre lépni?

Válasz: Ez a tér nem létezik. Képes vagy elmozdulni az univerzum egyik végétől annak másik végéig, egyetlen pillanat alatt. Még ez a pillanat sem létezik, mivel az időnek a funkcióját nem veszed figyelembe, hanem fölé emelkedsz, a következő szintre.

Mondjuk úgy, hogy a Yesod szfírájából fölemelkedsz a Hod-ba, vagy a Netzach-ba. Ezután, a megelőző szint egy ponttá válik a számodra.

Ezért, még hogyha végtelen idő és tér is van a mi világunkban, amikor a spirituális szintre emelkedsz, az összenyomja a világunkat egyetlen ponttá. Nincs idő, nincs tér, nincs mozgás, nincs élet, nincs halál. Semmi. Ezek a kategóriák nem léteznek.

Az első és a legalacsonyabb spirituális szint, teljesen lenullázza a mi világunkat, egy maggá változtatja azt. A történelem több ezer éve eltűnik, mivel ez csak a mi törött képzeletünkben létezik.

Via – Laitman Blog

11 febr 2018

A vallás és a Kabbala

Laitman_707

Kérdés:
Mért választja annyi ember a vallást, a valódi spirituális fejlődés útját kínáló Kabbala helyett? Hiszen a vallás csak a halál után kínál valamiféle jutalmat, egy elkövetkezendő, de nagyon homályos halál utáni világban, mégis ez sokkal elfogadhatóbbnak tűnik sok ember számára.
Valóban emberek készek az egész életüket a vallásnak szentelni, bár a Kabbala még ebben az életükben kínál valamit, amit elérhetnek a teljesség felé vezető úton. Még is a Kabbalát utasítják el. Miért?

Válasz:
A vallásos ember megtéveszti önmagát, valójában az erőfeszítéséért nem kap semmit. A halál után nincs semmi, a test meghal, hasonlóan az állatok testéhez, és feloszlik a természetben. Ami az ember lényegiségéből megmarad, abból a vágyak, amire az ember épült, fognak új létesülést megkísérelni felépíteni, aminek azonban semmilyen folytonossága nem lesz a meghalt személyiség számára.
Akkor miért annyira népszerű a vallásos megközelítés?
Mert a vallás nem csak halál utáni jutalmat ígér, hanem maga a vallásos rituálék, melyek nem túl komplex cselekedetek, örömet kínálnak az egonak. Tehát még a szenvedés mellett is, a vallásos cselekedetek némi kompenzációs örömet nyújtanak az ember számára. A vallások ugyanis nem kérik az ego lenullázását, ellentétben a Kabbalával. Ezért állnak a vallásos emberek készen, a vallási vezetők utasításainak a végrehajtására, mártírhalálra, böjtre, és mindenféle önostorozásra. Minél nagyobb a szenvedés a vallásos parancsolatok annál nagyobb értéket érhet el az ember a halála utáni élete felemelésében.
A Kabbalában nem kell semmilyen ehhez hasonló dolgot megcsinálni. Mindössze az kéri az embertől, hogy emelkedjen a saját, eredeti, egoista természete fölé. Ez azonban hatalmas kihívás!
A vallásos ember úgy véli, a vallásos szabályok betartása által, jutalmat ér el önmagának ebben a világban, sőt a halála utáni világban is. Mintha létezne egy „biztosítási rendszer,” hogy a Magasabb Erő gondoskodik róla, távol tartja a betegségektől, és a rossztól, miközben garanciát ad a halál utáni mennyei életre.
A Kabbala ezzel szemben azt mondja, hogy ebből semmi nem igaz! Ezért vannak a vallásos emberek annyira a Kabbala ellen! Támadásnak érzik, hogy az kiakarja őket vezetni a vallás nyújtotta hamis biztonságból! Ez az egyik oka annak, hogy a Kabbalisták elrejtették a Kabbalát évszázadokon át, és mélyen hallgattak az igazságról. Mondva van: „Ne tegyél akadályt a vak ember elé!” A Kabbalában alkalmazott el, hogy „bár ezrek lépnek be a tanulásba, de csak egy lép ki a Fényre a megtanultakkal.” Ez azt jelenti, hogy a többiek feladják ezt az utat, sőt, növekvő gyűlöletet fognak a Kabbala irányába érezni, mert az ellentétes az eredendő természetükkel.
Aztán sokan vallásosokká válnak. Nekik még nem volt elég erős a szívbeli vágyuk az önfelszabadításra, amely megtartotta volna őket a csalódottságban és a nehézségekben, melyek akkor bukkantak fel, amikor a Kabbala tanulásával eltöltött rövid idő alatt a Fény szembesítette az egojukat.

09 aug 2017

Törött Valóság

laitman_202_0

Kérdés
Mi a különbség a Kiáradás (Atzilut) spirituális világának legalsó szintje, azaz a Malchut de Atzilut és a Schekina, azaz a Szentség hordózója között?

Válasz
Mi mindannyian a Végtelen Világ Malchutjában létezünk, csak érzékelésünk korlátai miatt, nem ezt, hanem egy törött valóságot érzékelünk. A Malchut (Királyság) a Teremtő által megteremtett megszerzési vágy azon fokozatát jelenti, amelyben a teremtmény felismerte függetlenségét és ellentétes minőségét Teremtőjével.
Amikor ebben a vágyban megjelenik a Fény, majd távozik belőle, egy hatalmas hiányt hagy maga után. A Schekina tehát nem más, mint a Teremtőre irányuló hiánnyal rendelkező Malchut. Ez a hiány vezette Mózest a pusztában lángoló oszlopként, és ez az, ami minden kereső embert kivezet önön egójából.

2015.10.06 Reggeli Leckéből

11 okt 2015

A válság valódi oka

Laitman_419

Vélemény (David Corovich, fizikus, közgazdász): “Az eurózóna már úton van egy újabb mély depresszió felé. A következő gazdasági sokk során a fertőzés gyorsabban fog átterjedni a globális ellátási láncokon keresztül, így egy világméretű gazdasági válságot válthat ki.

A kölcsönös függőségünk miatt nem szigetelhetjük magunkat ez elől, mindannyian együtt vagyunk ebben a helyzetben. A pénzügyi felfordulás képes néhány másodperc alatt szétterpeszkedni a világon, ami megbéníthatja a modern nagyvárosok élelmiszer ellátását – melyek csupán három napra elegendő tartalékkal rendelkeznek.
Amikor a gazdasági lehetőségek beszűkülnek – a válság hatásaként -, az adósok törlesztési kötelezettségeiket nem fogják tudni tovább fizetni, és még a reménye is megszűnik annak, hogy adósságukat később rendezni tudják. Az egyre növekvő komplexitás csak egyre távolabb nyomja a rendszert az egyensúlyi állapotból. Tízmilliárdnyi kölcsönkapcsolat – az ellátási láncban – már túl bonyolult ahhoz, hogy bárki képes legyen azt teljesen átlátni és megérteni.
A politikai döntések az elavult, stabil gazdasági körülményekre alapoznak, miközben a gazdasági válságok a társadalmak egyre növekvő felaprózódását okozzák. A terjedő félelmek és a növekvő nacionalizmus mind a gazdasági válság előjelei.
A gyártás és termelés gépesítése, kibővítése, mint például az Egyesült Államokban vagy Indiában csak súlyosbítják a helyzetet. A következő válság óriási lesz, és mind ez idáig úgy tűnik, hogy a világ képtelen felkészülni erre. A globális gazdaságunk az egyre csak növekvő feszültségeket mindinkább képtelen rugalmasan kezelni.”
Dr. Laitman hozzászólása: Ez az oka, hogy nem várhatunk tovább a kedvezőbb körülményekre. A korrekció módszerét meg kell ismertetnünk a világgal; minden erőfeszítésünkre szükség van, hogy az emberek megismerjék a válság valódi okát, és az abból kivezető utat.
SzL
Ka

21 aug 2015

Miért történnek velem rossz dolgok?

Laitman_001_01
A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz.
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.
SzL
KA

17 aug 2015

Ébren vagyunk vagy még alszunk?

Kérdés: A kabbalisták azt mondják, hogy amikor az ember felfedezi a spirituális világot, rájön, hogy egész korábbi élete álom volt. Ez mit jelent?

Válasz:

Néha úgy tűnhet számunkra, mintha egy álomban élnénk. És gyakran az álmok olyan erővel és tisztasággal rendelkeznek, hogy hatalmas hatással vannak ránk, még nagyobb hatással vannak ránk, mint ami ebben az életben történik. Ezek az álmok olyan mélyen érintenek bennünket, hogy elhagyják az érzést.

Néha az éjszakai álmok folytatják a nappal zajló eseményeket, és nehéz megfejteni, hogy az ember alszik vagy ébren van.

Kérdés:

Nem ébredünk fel végül!?

Válasz:

A tényleges kérdés az, hogy valóban felébredünk-e, vagy csak álmodunk arról, hogy ébren vagyunk ?

Ha megnézzük a valóságunkat, akkor láthatjuk, mennyire korlátozottak vagyunk. Ezt a valóságot öt érzékszervünkkel érzékeljük: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és semmi más ! Lehet, hogy a valóság érzékelésének más módjai is elérhetetlenek számunkra?

Még az állatok által érzékelt valóságtól is megfosztanak bennünket. Például egy kutya a szagok világát érzékeli; egy kígyó hőmintákban érzékeli a világot. A kígyó úgy látja a világ képét, amely meleg és hideg pontokból áll, mintha pixelek lennének a monitoron.

Olyan világban élünk, ahol minden percben lehet felfedezni valami újat, de nem érezzük, honnan jön. Az univerzum tágul, az egész életünk fejlődik, és talán ez valamilyen program szerint zajlik? Kell lennie egy teremtő programnak?

Látjuk, hogy a világon minden világos, változatlan törvények szerint zajlik. Ha valami véletlenszerű esemény történik az életünkben, az azt jelenti, hogy fogalmunk sincs, honnan jött. Nem szabad kétségbe vonni, hogy ez valamilyen képlet legitim eredménye volt.

Kérdés:

Álomban vagyok vagy a való életben?

Válasz:

Lehetetlen meghatározni.

Kérdés:

Még mindig látok magam körül egy szobát, különféle tárgyakat és embereket?

Válasz:

Még mindig mindent lát és érez az álomban is. Álmunkban és a valóságban is látunk valamilyen képet, ugyanakkor nem tudjuk eldönteni, hogy valódi-e vagy hamis.

Csak ébredés után tudjuk megmondani, hogy korábban aludtunk-e. Eddig ezt az életet éljük, és még mindig nem tudunk felébredni. Ebben az életben azt álmodjuk, hogy alszunk, vagy néha felébredünk, és ezen kívül semmi mást nem tudunk. Talán magasabb az alvás és az ébrenlét szintje odakint? A Kabbala ilyen szintekről beszél.

Az ember a Kabbala tanulmányozásával elérheti a szeme kinyílását, és felemelkedhet arra a szintre, ahol az egész valóság feltárul. Ekkor jön rá az ember, hogy ezt megelőzően végig aludt.

A mi korunkban, a mi generációnkban kénytelenek vagyunk felébredni és kilépni az álomból, ahol létezünk anélkül, hogy felismernénk életünk célját. A Kabbala megadja nekünk azt a módszertant, amellyel valóban felébredhetünk.

[154125]
Az Izrael 103FM rádióműsorából 2015. 8. 2.

forrás: https://laitman.com/2015/02/are-we-awake-or-still-asleep/

19 febr 2015

Nincsenek hibák, csak felismerések!

Kérdés

Lehetséges hiba nélkül menni a spirituális ösvényen?

Válasz

Az igazat megvallva, nekünk nincsenek hibáink. Egyszerűen felismerjük a feltáruló, korrigálatlan vágyainkat, amelyek valójában nem sérült vágyak, hanem igazából egy kontrasztot, egy különbséget mutatnak a számunkra, két, ellentétes állapot között. Különben egyetlen állapotot sem éreznénk.

Ezért soha nincsenek hibáink, vagy ilyenfajta negatív eseteink. Az ellentétes állapot egyszerűen feltárul. Teremtmények vagyunk, és képtelenek vagyunk bármilyen jelenséget önmagában érzékelni. Csak azt a mértéket érezzük, és vagyunk képesek kiértékelni, amit valami másnak a viszonylatában érzékelünk. Kell lennie valaminek, ami „én” vagyok, és valaminek, amit „érzek,” ami a vizsgálat tárgya, amihez hasonlítom a dolgokat.

Lehetetlen érezni bármilyen jelenséget önmaga által, mert ez maga a Teremtő lenne, mielőtt végrehajtotta volna a teremtést, és amikor még azt is lehetetlen kimondani, hogy Ő jó, és jót cselekszik. Kivel jó Ő? Kivel tesz jót? Végül is, a jóság csak a gonoszhoz hasonlítva értékelhető, amelynek valamilyen értelemben léteznie kell már.

Ezért nem tudunk mondani semmit sem a Teremtő lényegéről, a filozófusok módján, megpróbálni valamilyen módon értelemmel felfogni ezt, mivel nincs képességünk érzékelni őt, és nincsenek szavaink, leírni az érzékelésünket. A teremtmény teljes szembenállással kezdődik a Teremtőhöz képest, de legalább is valamennyi távolsággal Tőle. Ez a kis távolság adja a teremtmény saját státuszát, a dolgok szembenállásának érzékelését, például fekete és fehér, és a Fény előnyösségét, a sötétséggel szemben. Akkor van miről beszélni.

Még azt sem tudjuk, hogyan létezhetnek ezek a jelenségek önmaguk által. Tud valaki bármilyen formát létrehozni, amely nem tartalmaz semmilyen megkülönböztetést, határoltságot, tulajdonságot, színárnyalatot – bármit? Képtelen bárki ezeket érzékelni. Ha nincsenek eltérések, vagy megkülönböztetések, akkor nincs érzékelés.

Végül is, az összes érzékelésünk, mint az öt földi érzékszerv, azon a tényen alapszanak, hogy egy bizonyos befolyás üti meg az idegvégződéseket, majd valamilyen benyomást kapok ezekből, vizuális, vagy illat benyomást, és így tovább. Szükségem van idegvégződésekre, melyek ütközéseket, kölcsönös egymásra hatásokat érzékelnek, két szemben álló dolog között. Ha nincs csapás az idegvégződésekre, akkor nincs érzékelés. Mikor kezdem el érezni a Teremtőt? A Fény és a vágy ütközése után (Hakaa).

KN

03 júl 2011

Ez az élet egy álom

Közzétéve: 2010. november 25., 17:48
Kérdés: Hogyan érhetjük el a feltárást, hogy a spirituális világot olyan valóságosan lássuk, mint ahogy most a fizikai világot érzékeljük?

Válasz: Nem tudom biztosan, hogy amit most látok, az valóság-e vagy sem. Mi van akkor, ha álmodom, és nem tudok felébredni?

Úgy tűnik, mintha most egy bizonyos valóságban lennék, de honnan tudhatnám, hogy ez a valóság nem csak álom az elkövetkező valósághoz képest? Lehet, hogy olyan éberségi szint vár rám, amely mellett minden, amit korábban éreztem, álomszerűnek tűnik majd?

A jelenlegi valóságomban is vannak időszakok, amikor kikapcsolok, és elalszom. Akkor honnan tudom, hogy most nem alszom?

Más szavakkal, meg kell tanulnunk felismerni, hogyan lehet átlépni egyik állapotból a másikba, és új tudatosságot szerezni. Ezért adtak nekünk eszközöket a Kabbalisták.

Amíg nem szerezzük meg ezt az új tudatosságot, egy álomban maradunk, és még csak azt sem tudjuk meg, hogy létezik ébredés, amelyben az élet valóban elkezdődik!

Mindannyian ismerjük az álom élményét: aludtam, felébredtem – most ébren vagyok. Pontosan ilyen a helyzetünk a spirituális világhoz, a jövendő világhoz képest is.

Sok ilyen állapot van – egymás fölött, egymást követve. A Kabbala megadja az eszközt, hogy állandóan haladjunk felfelé egyik állapotból a másikba. Ha helyesen használod azokat az eszközöket, amiket a jelenlegi állapotodban kaptál, akkor felemelkedhetsz egy olyan állapotba, amely a mostanihoz képest „életnek” számít – és amit ma érzel, azt akkor „álomnak” fogod nevezni.

Ahogy írva van: „Olyanok voltunk, mint az álmodók.”

[27688]
A napi kabbala lecke 2010. 11. 25-i, 4. része alapján – „Test és lélek”

forrás: https://laitman.com/2010/11/this-life-is-a-dream/

25 nov 2010

90 queries in 1,113 seconds.