Dr. Michael Laitman

valóságérzékelés

Az egész univerzumon át

Kérdés: Mi az az erő, ami keresztülhalad az egész univerzumon, át a teljes téren, ami segít számunkra egységre lépni?

Válasz: Ez a tér nem létezik. Képes vagy elmozdulni az univerzum egyik végétől annak másik végéig, egyetlen pillanat alatt. Még ez a pillanat sem létezik, mivel az időnek a funkcióját nem veszed figyelembe, hanem fölé emelkedsz, a következő szintre.

Mondjuk úgy, hogy a Yesod szfírájából fölemelkedsz a Hod-ba, vagy a Netzach-ba. Ezután, a megelőző szint egy ponttá válik a számodra.

Ezért, még hogyha végtelen idő és tér is van a mi világunkban, amikor a spirituális szintre emelkedsz, az összenyomja a világunkat egyetlen ponttá. Nincs idő, nincs tér, nincs mozgás, nincs élet, nincs halál. Semmi. Ezek a kategóriák nem léteznek.

Az első és a legalacsonyabb spirituális szint, teljesen lenullázza a mi világunkat, egy maggá változtatja azt. A történelem több ezer éve eltűnik, mivel ez csak a mi törött képzeletünkben létezik.

Via – Laitman Blog

11 feb 2018

A vallás és a Kabbala

Laitman_707

Kérdés:
Mért választja annyi ember a vallást, a valódi spirituális fejlődés útját kínáló Kabbala helyett? Hiszen a vallás csak a halál után kínál valamiféle jutalmat, egy elkövetkezendő, de nagyon homályos halál utáni világban, mégis ez sokkal elfogadhatóbbnak tűnik sok ember számára.
Valóban emberek készek az egész életüket a vallásnak szentelni, bár a Kabbala még ebben az életükben kínál valamit, amit elérhetnek a teljesség felé vezető úton. Még is a Kabbalát utasítják el. Miért?

Válasz:
A vallásos ember megtéveszti önmagát, valójában az erőfeszítéséért nem kap semmit. A halál után nincs semmi, a test meghal, hasonlóan az állatok testéhez, és feloszlik a természetben. Ami az ember lényegiségéből megmarad, abból a vágyak, amire az ember épült, fognak új létesülést megkísérelni felépíteni, aminek azonban semmilyen folytonossága nem lesz a meghalt személyiség számára.
Akkor miért annyira népszerű a vallásos megközelítés?
Mert a vallás nem csak halál utáni jutalmat ígér, hanem maga a vallásos rituálék, melyek nem túl komplex cselekedetek, örömet kínálnak az egonak. Tehát még a szenvedés mellett is, a vallásos cselekedetek némi kompenzációs örömet nyújtanak az ember számára. A vallások ugyanis nem kérik az ego lenullázását, ellentétben a Kabbalával. Ezért állnak a vallásos emberek készen, a vallási vezetők utasításainak a végrehajtására, mártírhalálra, böjtre, és mindenféle önostorozásra. Minél nagyobb a szenvedés a vallásos parancsolatok annál nagyobb értéket érhet el az ember a halála utáni élete felemelésében.
A Kabbalában nem kell semmilyen ehhez hasonló dolgot megcsinálni. Mindössze az kéri az embertől, hogy emelkedjen a saját, eredeti, egoista természete fölé. Ez azonban hatalmas kihívás!
A vallásos ember úgy véli, a vallásos szabályok betartása által, jutalmat ér el önmagának ebben a világban, sőt a halála utáni világban is. Mintha létezne egy „biztosítási rendszer,” hogy a Magasabb Erő gondoskodik róla, távol tartja a betegségektől, és a rossztól, miközben garanciát ad a halál utáni mennyei életre.
A Kabbala ezzel szemben azt mondja, hogy ebből semmi nem igaz! Ezért vannak a vallásos emberek annyira a Kabbala ellen! Támadásnak érzik, hogy az kiakarja őket vezetni a vallás nyújtotta hamis biztonságból! Ez az egyik oka annak, hogy a Kabbalisták elrejtették a Kabbalát évszázadokon át, és mélyen hallgattak az igazságról. Mondva van: „Ne tegyél akadályt a vak ember elé!” A Kabbalában alkalmazott el, hogy „bár ezrek lépnek be a tanulásba, de csak egy lép ki a Fényre a megtanultakkal.” Ez azt jelenti, hogy a többiek feladják ezt az utat, sőt, növekvő gyűlöletet fognak a Kabbala irányába érezni, mert az ellentétes az eredendő természetükkel.
Aztán sokan vallásosokká válnak. Nekik még nem volt elég erős a szívbeli vágyuk az önfelszabadításra, amely megtartotta volna őket a csalódottságban és a nehézségekben, melyek akkor bukkantak fel, amikor a Kabbala tanulásával eltöltött rövid idő alatt a Fény szembesítette az egojukat.

09 aug 2017

Törött Valóság

laitman_202_0

Kérdés
Mi a különbség a Kiáradás (Atzilut) spirituális világának legalsó szintje, azaz a Malchut de Atzilut és a Schekina, azaz a Szentség hordózója között?

Válasz
Mi mindannyian a Végtelen Világ Malchutjában létezünk, csak érzékelésünk korlátai miatt, nem ezt, hanem egy törött valóságot érzékelünk. A Malchut (Királyság) a Teremtő által megteremtett megszerzési vágy azon fokozatát jelenti, amelyben a teremtmény felismerte függetlenségét és ellentétes minőségét Teremtőjével.
Amikor ebben a vágyban megjelenik a Fény, majd távozik belőle, egy hatalmas hiányt hagy maga után. A Schekina tehát nem más, mint a Teremtőre irányuló hiánnyal rendelkező Malchut. Ez a hiány vezette Mózest a pusztában lángoló oszlopként, és ez az, ami minden kereső embert kivezet önön egójából.

2015.10.06 Reggeli Leckéből

11 okt 2015

A válság valódi oka

Laitman_419

Vélemény (David Corovich, fizikus, közgazdász): “Az eurózóna már úton van egy újabb mély depresszió felé. A következő gazdasági sokk során a fertőzés gyorsabban fog átterjedni a globális ellátási láncokon keresztül, így egy világméretű gazdasági válságot válthat ki.

A kölcsönös függőségünk miatt nem szigetelhetjük magunkat ez elől, mindannyian együtt vagyunk ebben a helyzetben. A pénzügyi felfordulás képes néhány másodperc alatt szétterpeszkedni a világon, ami megbéníthatja a modern nagyvárosok élelmiszer ellátását – melyek csupán három napra elegendő tartalékkal rendelkeznek.
Amikor a gazdasági lehetőségek beszűkülnek – a válság hatásaként -, az adósok törlesztési kötelezettségeiket nem fogják tudni tovább fizetni, és még a reménye is megszűnik annak, hogy adósságukat később rendezni tudják. Az egyre növekvő komplexitás csak egyre távolabb nyomja a rendszert az egyensúlyi állapotból. Tízmilliárdnyi kölcsönkapcsolat – az ellátási láncban – már túl bonyolult ahhoz, hogy bárki képes legyen azt teljesen átlátni és megérteni.
A politikai döntések az elavult, stabil gazdasági körülményekre alapoznak, miközben a gazdasági válságok a társadalmak egyre növekvő felaprózódását okozzák. A terjedő félelmek és a növekvő nacionalizmus mind a gazdasági válság előjelei.
A gyártás és termelés gépesítése, kibővítése, mint például az Egyesült Államokban vagy Indiában csak súlyosbítják a helyzetet. A következő válság óriási lesz, és mind ez idáig úgy tűnik, hogy a világ képtelen felkészülni erre. A globális gazdaságunk az egyre csak növekvő feszültségeket mindinkább képtelen rugalmasan kezelni.”
Dr. Laitman hozzászólása: Ez az oka, hogy nem várhatunk tovább a kedvezőbb körülményekre. A korrekció módszerét meg kell ismertetnünk a világgal; minden erőfeszítésünkre szükség van, hogy az emberek megismerjék a válság valódi okát, és az abból kivezető utat.
SzL
Ka

21 aug 2015

Miért történnek velem rossz dolgok?

Laitman_001_01
A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz.
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.
SzL
KA

17 aug 2015

Nincsenek hibák, csak felismerések!

Kérdés

Lehetséges hiba nélkül menni a spirituális ösvényen?

Válasz

Az igazat megvallva, nekünk nincsenek hibáink. Egyszerűen felismerjük a feltáruló, korrigálatlan vágyainkat, amelyek valójában nem sérült vágyak, hanem igazából egy kontrasztot, egy különbséget mutatnak a számunkra, két, ellentétes állapot között. Különben egyetlen állapotot sem éreznénk.

Ezért soha nincsenek hibáink, vagy ilyenfajta negatív eseteink. Az ellentétes állapot egyszerűen feltárul. Teremtmények vagyunk, és képtelenek vagyunk bármilyen jelenséget önmagában érzékelni. Csak azt a mértéket érezzük, és vagyunk képesek kiértékelni, amit valami másnak a viszonylatában érzékelünk. Kell lennie valaminek, ami „én” vagyok, és valaminek, amit „érzek,” ami a vizsgálat tárgya, amihez hasonlítom a dolgokat.

Lehetetlen érezni bármilyen jelenséget önmaga által, mert ez maga a Teremtő lenne, mielőtt végrehajtotta volna a teremtést, és amikor még azt is lehetetlen kimondani, hogy Ő jó, és jót cselekszik. Kivel jó Ő? Kivel tesz jót? Végül is, a jóság csak a gonoszhoz hasonlítva értékelhető, amelynek valamilyen értelemben léteznie kell már.

Ezért nem tudunk mondani semmit sem a Teremtő lényegéről, a filozófusok módján, megpróbálni valamilyen módon értelemmel felfogni ezt, mivel nincs képességünk érzékelni őt, és nincsenek szavaink, leírni az érzékelésünket. A teremtmény teljes szembenállással kezdődik a Teremtőhöz képest, de legalább is valamennyi távolsággal Tőle. Ez a kis távolság adja a teremtmény saját státuszát, a dolgok szembenállásának érzékelését, például fekete és fehér, és a Fény előnyösségét, a sötétséggel szemben. Akkor van miről beszélni.

Még azt sem tudjuk, hogyan létezhetnek ezek a jelenségek önmaguk által. Tud valaki bármilyen formát létrehozni, amely nem tartalmaz semmilyen megkülönböztetést, határoltságot, tulajdonságot, színárnyalatot – bármit? Képtelen bárki ezeket érzékelni. Ha nincsenek eltérések, vagy megkülönböztetések, akkor nincs érzékelés.

Végül is, az összes érzékelésünk, mint az öt földi érzékszerv, azon a tényen alapszanak, hogy egy bizonyos befolyás üti meg az idegvégződéseket, majd valamilyen benyomást kapok ezekből, vizuális, vagy illat benyomást, és így tovább. Szükségem van idegvégződésekre, melyek ütközéseket, kölcsönös egymásra hatásokat érzékelnek, két szemben álló dolog között. Ha nincs csapás az idegvégződésekre, akkor nincs érzékelés. Mikor kezdem el érezni a Teremtőt? A Fény és a vágy ütközése után (Hakaa).

KN

03 Júl 2011

83 queries in 1,180 seconds.