Dr. Michael Laitman

vonalak

Boldogság reszketéssel

Boldogság reszketéssel

Báál HáSzulám, Shámáti 11, “Boldogság Reszketéssel”:

Ennél fogva ahol létezik szeretet, a félelemnek is léteznie kell, mivel a félelem az üreg. Ebből az következik hogy ahol mindkettő megtalálható ott létezik teljesség. Egyébként mindegyik vissza akarja szorítani a másikat. A szeretet van létezésnek nevezve, míg a félelem a rettegés és az üreg. Csak a kettővel együttesen létezhet teljesség. És ez van úgy nevezve, hogy “két láb”, és pontosan amikor a személy két lábbal rendelkezik akkor képes járni.

A mi teljes munkánk a két vonalra koncentrálódik, a jobb és bal vonalra, és a középső vonal pedig Felülről érkezik. Itt alul nekünk először is a teljességről kell gondoskodnunk. Nekünk mindig először a jobb vonal felé kell fordulnunk, és azzal kell foglalkoznunk, hogy amennyire csak lehetséges a teljességre gondoljunk, a Teremtő hatalmasságára, a cél fontosságára, és a barátok és a csoport fontosságára.

Más részről lehetetlen állandóan a teljesség állapotában megmaradni, mivel akkor nem történik tovább lépés, amennyiben a személy soha nem hagyja el a teljesség állapotát, az Hasszidizmusnak van nevezve, amikor látszólag minden szeretettel és boldogsággal van elfogadva.

A személy művileg emeli fel magát ebbe a fajta attitűdbe, készen állva arra hogy boldog legyen függetlenül attól mi is történik. Ezáltal lenullázza a kritikát magában. Ezért lehetséges arra megtanítani a személyt hogy ezt az attitűdöt magára vegye. Az oktatás a személyt egyetlen vonalra helyezi, vagy a jobb oldalra vagy a bal oldalra, és akkor a személy megtartja ezt a vonalat és állandóan csak egy alapelvhez csatlakozik.

Vannak olyan hitrendszerek és vallások melyek a személyt a boldogság állapotában tartják meg, egy állandó emelkedett hangulatban, és vannak mások melyek a személyt állandó gyászban, sirámban tartják, arra késztetve őt hogy magát kínozza, és hogy magát bűnösnek érezze, mint “egy bolond aki saját húsát emészti”.

De a helyes fejlődési út, és az emberi lény felépítése két vonalon keresztül kell hogy történjen, és a személynek magának kell ezeket felépítenie. A jobb vonalat a környezet segítségével kell kifejlesztenie, azáltal hogy elképzeli a Teremtő hatalmasságát amekkora mértékben csak képes erre. A jobb vonalat abban a mértékben építi fel, amekkora mértékben képes magát lenullázni a környezet előtt, mely környezet nyújtja számára a Teremtő hatalmasságát.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a jobb vonalon legyen már lenullázta magát, mely azt jelenti hogy a bal vonal benne van foglaltatva a jobb vonalban. Amennyiben ilyen módon lenullázza magát a Teremtő hatalmassága előtt, melyet ő környezetétől kap meg, és ezzel megépíti jobb vonalát, akkor ő már része a spirituális munkának és nem csak az érdekli hogy jól érezze magát.

2o12 október 17., Reggeli lecke, 1.rész Shámáti 11.

(HZS)

20 okt 2012

Előre haladás a hamis nyugalom helyett

Előre haladás a hamis nyugalom helyett

Kérdés:

Mi a jele annak hogy a személy a három vonalon keresztül halad és nem csak megtéveszti magát, mintha igazolná a Teremtőt mindenben?

Válasz:

Az előre haladás jele az hogy a személy nem egyszerűen csak azt mondja mindenre, hogy “Hála Istennek”, hanem amikor néha olyan helyzetben találja magát amikor kezdetben képtelen a Teremtőt igazolni, bár a valódi hős, aki már magasan jár a spiritualitásban az így érzi magát. Egy nagy korrekciót kell elérnünk ahhoz, hogy állandóan megvizsgáljuk magunkat, és, hogy rendelkezzünk azzal az erővel, hogy köszönetet mondjunk a Teremtőnek mind a jó és mind a rossz dolgokért.

Addig még hosszú út áll előttünk és sok állapoton kell keresztül mennünk. Néha a személy olyan állapotban találja magát, hogy nem képes egyetérteni a Felső Irányítással, nem akarja azt, és nem fogadja el azt. A bal vonal megjelenik és abban a “Fáraó”, a gonosz kezd el beszélni.

Időt kell engednünk arra, hogy az összes gonosz melyről a Tóra beszél megjelenjen bennünk, hogy felfedjük az összes bűnt. Amikor a személy a bűn egy ilyen állapotába zuhan, pontosan azt mondja amit a Tóra mond nekünk, “Ki ez a Teremtő, hogy én meghallgassam Őt?” Ő megátkozza a Teremtőt, és magára veszi a híres gonoszok, Bilám, Bálák, Hámán és a többiek szerepét, mivel fel kell fedeznie a bal vonalat.

Amennyiben ő kezdettől kezdve a jobb vonalon lép be, nem annak érdekében, hogy “mézet kenjen sebeire”, hanem annak érdekében hogy tovább lépjen, akkor ezáltal képes a bal vonalat elhagyni. És akkor már irányítása alá veszi a két vonalat. Egyébként az nem nevezhető a jobb vonalnak, hanem csak a nyugalom állapotának. A vonal az valami olyasmi mely korlátozva van mindkét oldalon.

2o12 október 17., Reggeli lecke, 1.rész, Shamati 11.

(HZS)

20 okt 2012

A három vonallal való munka alapjai

A három vonallal való munka alapjai

A személynek erőfeszítéseket kell tennie, hogy játszon, annak érdekében, hogy amekkora mértékben csak képes lenullázza magát, és hogy amennyire csak lehet magasra értékelje környezetét.

Ezen játék eredményeképpen a jobb oldal felépül benne, amelyben a személy úgy érzi élete végéig meg akar maradni. Abban a pillanatban hogy elér egy bizonyos “kielégülést”, levágja magát erről az állapotról és időt szán a bal oldalra.

A bal vonalon leelenőrzi magát: “Vajon valóban ily módon gondolkozom, és valóban így érem el a dolgokat? Valóban érzem a Teremtő hatalmasságának felismerését edényeimben, és valóban érzem ezen teljesség felismerését? valóban elértem egy ilyen megértést és érzést értelmemben és szívemben, vagy ez csak egy külső benyomás, melyet az embrió érez édesanyja méhében amikor lenullázza magát?”

De én nem akarom lenullázni magamat. Én most lenulláztam a vágyaimat a jobb vonalon, és közvetlenül akarom érezni a Teremtő hatalmasságát saját vágyamon belül, mely vágyat most a bal vonalon felfedeztem.

És akkor érzek egy hiányosságot, de megtartom ezt a két vonalat hogy azok egyensúlyban legyenek, és egyik se billentse ki a rendszert az egyensúlyból. Nincs meghatározott időhatár a jobb oldalon vagy a bal oldalon, bár az lett mondva hogy a személynek 23 és fél órát kellene töltenie a jobb vonalon és fél órát a bal vonalon.

Meg kell próbálnunk amennyit csak lehet hozzáadni a jobb vonalhoz és a bal vonalhoz. Nekünk nem szabad úgy döntenünk hogy eleget tettünk és hogy elkezdjünk várakozni arra hogy a Teremtő elkezdjen cselekedni és beteljesítse a két vonalat számomra.

A személy állandóan vált az egyik vonalról a másikra ameddig elég erőfeszítést tesz és akkor a harmadik vonal megjelenik. Ő ezt a felfedezést azáltal vonja magára hogy felemeli a hiányosságot a bal vonalról a jobb vonal magasságára, a Teremtőtől azt kérve hogy Ő fedje fel az Ő hatalmasságát számára kérésére válaszul. A személy fel akarja fedni a Teremtő hatalmasságát, az adakozás hatalmasságát, de csak annak érdekében hogy az lehetővé tegye számára azt hogy azzal a vággyal dolgozhasson mely az adakozásban fel lett fedve számára, “értelem felett”.

Az ő egoista vágya megadja magát az adakozás hatalmassága előtt, mely megjelenik, és ez a vágy beleegyezik abba hogy a Teremtő uralma alatt dolgozzon. Ez azt jelenti hogy a személy megépíti a “spirituális Parcuf fejét”, ahol ő olyan számításokat végez mely lehetővé teszi számára azt, hogy adakozzon az adakozás szándékával majd megszerezzen az adakozás szándékával.

2o12 október 17., Reggeli lecke 1.rész Shamati 11.

(HZS)

20 okt 2012

Mindig a jobb oldalról induljunk

Mindig a jobb oldalról induljunk

Amikor elkezdjük a Zohár Könyvét olvasni, mindenütt két vonalat kell felfedeznünk. De hol? És vajon fel kell élesztenem a bal vonalat magamnak?

Mi már elmondtuk azt, hogy mi csak a jobb vonalat próbáljuk meg feléleszteni, ahogy azt a Kabbalisztikus források mondják, “Mindig a jobb oldalról induljál”, mely azt jelenti hogy a Hasszadim Fényével kell indítani, adakozásban, szeretetben, kapcsolatban, mintha már a korrigált állapotban lennénk és a bal vonalnak nem lenne semmilyen hatalma semmi felett, az már eltűnt és mi nem is látjuk, mivel a bal már a jobb vonal hatalma alatt van.

Meg kell próbálnunk csak a jobb vonallal foglalkoznunk, azáltal hogy fel akarjuk fedezni a végtelen szeretetet és adakozást a Reformáló Fény segítségével, azt kérve, hogy az ragyogjon kapcsolatunkra a Zohár Könyvén keresztül. Mi olvashatjuk azt egyszerűen, ahogy az írva van, “csak a betűket számlálva”. A kapcsolat a szöveggel akkor létezik amikor én az abban rejlő erőhöz akarok kapcsolódni, a Reformáló Fénnyel összekapcsolódni, hogy az rám ragyogjon és megváltoztasson engem. Ez a Fény kiváltja a bal vonalat bennem, rám ragyogva, rám behatást téve, ezáltal mindenféle megszakításokat, zavarodottságokat, és olyan gondolatokat kiváltva melyek távol állnak a szeretettől és kapcsolattól.

Ezek után ezen megszakítások, zavarások ellenére meg kell próbálnom érezni a szeretetet és adakozás és azt a korrekciót kell kérnem hogy a két vonal összekapcsolódjon. Én nem azt kérem hogy “a gonosz haljon meg”, hanem hogy “a gonosz reformálódjon”. Ez az, ahogy előre lépünk.

Ez azt jelenti, hogy nekem nem kell a bal vonalról gondoskodnom. Amennyiben helyesen haladok előre a jobb vonalon, a bal minden bizonnyal megjelenik majd. De amikor megjelenik, nekem biztosítanom kell azt, hogy én a jobb vonalat uralom és az uralja a bal vonalat. Ez azt jelenti hogy a bal vonal nem tűnik el, a gonosz hajlam megmarad, de én azt átváltoztatom jó hajlammá azáltal, hogy a megfelelő burkolatot, takarást készítem számára a jobb vonalból, mely az adakozási szándék.

Ez az amit akarunk hogy megtörténjen. Szóval amikor mi a Zohár Könyvét olvassuk, akkor állandóan csakis a közöttünk levő szeretetre és kapcsolatra kell gondolnunk. És utána elkezdünk azzal dolgozni ami aktuálisan megjelenik.

2o12 október 16., Reggeli lecke 2.rész Zohár

(HZS)

19 okt 2012

67 queries in 0,868 seconds.