vonalak

Felfedezni az egó mérgező hazugságát

Szerző: nandor | Kategória: Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, Lo Lishma (nem az Ő nevében), vonalak

Felfedezni az egó mérgező hazugságát

Kérdés:

Honnan tudom, hogy a Lo Lishma nem a „halál mérge” számomra?

Válasz:

Én nem tudom. Én szerintem , úgy tűnik, hogy még nem érted el a „halál mérgét”, még nem érted el, hogy a Lo Lishmában legyél, és a „halál mérge” legyen. Ez egy magas szint, amit én felfedezek, hogy én az egómon belül vagyok, én gyűlölök, mindenkit, beleértve a Teremtőt is. Nem akarok kapcsolódni senkivel, és nem akarok adakozni senkinek. De tudom, hogy a teremtésnek ez a célja. Tehát, én akkor fedezem fel a két ellentétes vonalat.

Valóban én megértem, hogy ellenében vagyok a belső vággyal, hogy elérjem az adakozást. Felfedezem, hogy az én természetem ellentétes ezzel, és rájövök, hogy ez a „halál mérge”. Meg kell vizsgáljam, hogy a Kabbala a saját magam javára, és a mások kihasználása, az a halál számomra.

Én nézem a barátok az arcát, és látom, hogy ki akarom használni őket. Azt akarom, hogy a legintelligensebb, legszebb, legerősebb, legsikeresebb legyek.

És ha nem volna ez a megközelítés, akkor nem érezném, nem látnám, hogy léteznek a világon. Nem venném észre az érzékszerveimmel, mivel a látásom mögött az én egóm áll. És ha nem fogom kihasználni a személyt a magam élvezetére, akkor egyáltalán nem látom őt. Nem létezik számomra!

Ezért ez egy magas szint, felfedezem, hogy nem vagyok „Lo Lishma” – ban, és ki akarok használni mindenkit, de megértem, hogy ez a „halál mérge”, azaz, az ellenkezője annak, ahol lennie kellene. Én az igazságban akarok lenni, és a hazugságban vagyok. Ez egy jó eredmény a Fénytől, amely megvilágítva a személyt az ő korrupt állapotáról, és lehetővé teszi, hogy megértse.

2o12 November 28, Reggeli lecke, a „Tiz Szfira Tanulmányából”

Tovább >0

01 dec 2012

Három oszlop, amelyen a világ áll

Szerző: nandor | Kategória: edény, Fény, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), vágy, vonalak

Három oszlop, amelyen a világ áll

Rábásh írásaiból: „Ábrahám nemzette Izsákot”:
„Misnában írva van:” A világ három oszlopon áll, a Tórán, a spirituális munkán, és a jó cselekedeteken”. Ábrahám van nevezve a „Kegyelem emberének”, aki erőt adott, hogy a kegyelem megjelenjen az emberekben. Izsák van nevezve a „Munka oszlopának”, aki feláldozta életét az oltárra. És Jákob van nevezve a „Tóra oszlopának”, ahogy írva van:”Adjad az igazságot Jákobnak”, és a Tóra van nevezve az „Igazság Tórája”. És minden embernek el kell érnie ezt a három oszlopot. Korábban ez a három oszlop másképp fedeződött fel a mi Szent őseinknek, mindegyik közülük egy oszlopot fedezett fel. Mert ők fedezték fel a három oszlopot, és már meg van az erőnk ugyanazon az úton haladni, amelyet az ősapáink kiköveztek számunkra. És ezért vagyunk mi nevezve a „Kiválasztott nemzet”, mivel mi az atyáinktól örököltük a három oszlopot, amelyen áll a világ, azért, hogy a világ létezhessen és elérje a célt, mert érte volt megteremtve a világ”.

A Fény építette meg a vágyat. A Fény teljesen adakozás és a vágy teljes egészében megszerzés, de a Fény által a vágy át kell forduljon a „kapjon azért, hogy adakozzon”- szintre. Azaz, a Fény és a vágy össze kell kapcsolódjon egy különleges módon, amely így van nevezve „az értelem fölött” vagy a „középső vonal”.

Ez a kombináció az ember saját választása által történik. Ennek köszönhetően az ember állandóan a helyes kombinációt kell válassza, és ez benne történik meg. Az „Ember” van nevezve annak a rendszernek, amely magába foglalja a két részt: a Fényt és az edényt, az adakozó vágyat és a megszerzési vágyat, és ezek közül választhat; meghatározni a helyes viszonyt közöttük, így egy helyes kombinációba helyezi magát, a Fény és az edény között.
Ez az ember munkája, hogy letesztelje magát, hogy megtanulja a Fény oldalát. Ehhez már a három vonalba kell lennie: a Fényből, edényből és az közöttük levő helyes viszonyból. Csak ezután képes megismerni, mit hoz a Fény neki. Ez az úgynevezett „Ábrahám munkája”, ez az első spirituális felfedezés a munkánkban.

Aztán elkezdünk dolgozni az edényen, a „bal vonalon”, hogy megértsük a mi anyagunkat. Csak akkor látjuk az anyagban a különbséget, ha a rendelkezünk a Fénnyel, és már tudjuk hogyan dolgozzunk helyesen az edénnyel. Azaz, a „bal vonal” is bele van foglaltatva a „három vonal” – ból, azért, hogy helyesen ismerjük meg a vágyat. Ez a munka „Izsák munkája”.

A „középső vonal”- on való munka már arról szól, hogy kombináljuk a bal és jobb oldali vonalakat egy vonalban, annak érdekében, hogy pontosan megtudjuk, mit kell tennünk e két erővel. Ezt úgy nevezzük a „Jakov munkája”, amely a katnut (kicsiny) a gyökér, alef, bet szintek. És miután elértük a Gimel, Vav, Dalet gadlut (növekvő) állapotát, akkor ezt a munkát nevezzük „Izrael”. Ezeket a szakaszokat nevezzük a személy spirituális növekedésének.

Aki ezen az úton halad előre, az úgynevezett „Zchut Avot „, (elsőszülöttségi), ami azt jelenti, hogy megkapja ezt a módszert, és végrehajtja, és ezt tartozik az „Ám zgulá” – hoz (gyógymód nemzete). Eszerint ő dolgozik a „három vonal” – on, ő maga megérti a „középső vonal” -at, amely összeköti a két volalat.A
„Középső vonal” az úgynevezett „Ember”, és őt a „Boré” – nak is nevezik, „Zeir Anpin”, a „középső vonal”. Alapvetően, a „középső vonal” ez az ember összeolvadása a Teremtővel.

Nem lehet dolgozni a Szentségben, mert a Szentséget hívják adakozásnak. És a lehetséges hatás csak a helyes kombinációval jön létre a két vonal között, „jobb vonal”, „bal vonal”, a középső vonalon”.

Ezért mondják, hogy a világ három dolgon áll: a Tórán, a munkán és a kegyelem adásán. Ha a világnak a korrekciós folyamatát a mi részünkről, alulról felfelé nézzük . Tóra, a „középső vonal”, Jákov a munka, a „bal vonal „Izsák”, és kegyelem munkája „Ábrahám” a „jobb vonal”.

2o12 November 28, Felkészület a reggeli leckére

Tovább >0

30 nov 2012

Összerakni az emberi lényt magamban

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), vonalak

Összerakni az emberi lényt magamban

Báál HáSzulám, Bevezetés a „Pri Háchám” könyvébe (A Bölcs gyümölcse): A bölcsek úgy tartják, hogy az ember három részből áll: a Teremtő, az atya és az anya. Az atya fehérséget ad, az anya vörösséget, a Teremtő adja a lelket és a szellemet.

Az atya és az anya két vonal, a megszerzés ereje és az adakozásé, anyag és forma. Minden a középső vonalnak megfelelően van elrendezve, amit magunknak kell összeraknunk. Három vonalat kapunk Fentről: atya (Aba), anya (Ima) és a Teremtő (the Creator). Össze kell illesztenünk az atyát és az anyát, lent, felépíteni és felfedni őket magunkban, hogy megtaláljuk a középső vonalat (the middle line). Akkor kapcsolatba kerülök a középső vonalammal, ami az emberi lényt (Ádámot) jelenti bennem, és hasonlít a Teremtőre, összekapcsolódást teremtve közöttünk.

Összerakni az emberi lényt magamban

„Egy emberi lény” a benne rejlő lélek fokozatát jelenti. Ahogy a bölcsek mondják „Téged embernek neveznek.” És ő az izraeli lélek, ami által ő különbözik és elkülönül a világ többi népétől.

Egy emberi lény két dologból áll – anyagból és formából. Az anyag, amit mi teremtésnek hívunk. És a forma a Teremtő. Végül is három részünk van:

• a Teremtő, aki a lelket adja;
• a Fény, amely feléleszti az edényt, amit az Istenség fokozatának hívnak, az Istenség az edényben rejtőzik;
• az edény, amely az atyától és az anyától ered, az atya adja a fehérséget és az anya adja a vörösséget.”

Báál HáSzulám a mindkét oldalról érkező hatásokat felosztja különböző típusokra és különböző neveket ad nekik: atya és anya, anyag és forma, a megszerzés és az adakozás iránti vágy, és így tovább. A lényeg, hogy együtt ez a két elem jelenít minket egy lehetőséggel, azáltal , hogy megidéz minket, hogy összerakjuk őket egy emberi lény formájában.

2012 November 11, A Napi Kabbalah Lecke 4. részéből, Báál HáSzulám írásai

Tovább >0

16 nov 2012

Az előrehaladás kritériuma mindig ugyanaz

Szerző: nandor | Kategória: vonalak

Az előrehaladás kritériuma mindig egy

Kérdés:

Hogyan biztosithatjuk azt, hogy a szándék a barátainkat biztonságban tartja?

Válasz:

Próbálj meg állandóan egy önvizsgálatot tartani, hogy hogyan viszonyulsz a csoporthoz? De én nem rendelkezem semmi többel csak azzal, hogy megvizsgáljam magam. A helyes irány az előrehaladással kapcsolatban, hogy ne térjek le az útról, hogy jó sebességgel haladjak – mindezt csak a barátokkal szembeni viszonyommal tudom megvizsgálni.

Nekem nem kell ellenőriznem és vizsgálnom ezer paramétert, megbolondulva mint például egy pilóta a sok óra és kör között, amikor a szemének kell kísérnie számtalan műszert a pilótafülkében. Idővel az utazásközben pilóta megtanulja, hogy mit mutat a „kép” és azonnal felismeri a problémákat. Ez azért, van, mert a mutatók és nyilak analógok, és nem digitálisak.

De a spiritualitásban nem így van. Ott, nagyon sok részletet látunk magunk előtt, mégis csak egyetlen részletet kell beállítanunk, hogy hogyan viselkedjünk a környezetünkkel, a barátunkkal szemben. Ezen keresztül képesek vagyunk elérni az összeolvadást, amely által elérjük a következő szintet, és megépítjük magunkat.

Időről időre hozzátapadok a csoporthoz, mint a Noé bárkájában, és megpróbálom magam minden erőmmel, hogy állandóan a barátok befolyása alatt legyek. Ezzel együtt tudom kritizálni őket, de csak azzal a feltétellel ha ez megerősíti az én elkötelezettségemet számukra. Tehát először meg kell határozni az összeolvadási pontot, mint egy sperma csepp az anyja méhében.

És amikor meg van határozva a kapcsolat, akkor elkezd kialakulni a „hús” a sperma csepp körül, azáltal, hogy állandóan hozzá adjuk az önző vágyat. Problémák jelennek meg, belső ellenőrzések, zavarodottságok, de én megengedhetem magamnak, hogy kinyissam „Pandora szelencéjét”, de csak azzal a feltétellel, ha én kontrollálom, és felhasználom az összeolvadásra.

Ilyen módon növekszik a spirituális embrió, hogy az összes vágy részt vesz az összeolvadásban a saját véleményük fölött. Egyrészt, ezek a vágyak égnek benne, amelyek a lenullázás ellenében vannak, és másrészt követeli a lenullázást, az összeolvadást.

A személy a saját erejének megfelelően kiegyensúlyozza a két külső állapotot a „középső vonal” – on és ebben a „test” növekszik. Ez a ” középső vonal „, a „Tifferet” ( Dicsőség).

3o október 2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

Tovább >0

02 nov 2012

Az önzetlen odaadás ellenőrzése

Szerző: nandor | Kategória: adakozás, megszerzési vágy, vonalak

A Teremtő nagysága egy nagyon összetett probléma. Természetesen nem haladhatunk anélkül, hogy ne érezzük az Ő nagyszerűségét, azonban ezt nem akarhatjuk olyan módon, ahogy az a mi világunkban van, ahol egyszerűen a természetünk része egy fontos ember elfogadása.

A fontosság a környezettől függ. Ha a körülöttem lévő emberek nagyra tartanak valakit, én is így fogom őt elfogadni. Ha azonban a körülöttem lévők nem fogadnak el valakit, akkor én is megkérdőjelezhetetlenül elutasítom őt, ez ugyanis a közösségtől függ, amihez tartozom, és amely benyomást gyakorol rám. A döntésemet, hogy ki fontos számomra és ki nem, a közösség véleménye alapján hozom meg.

Természetesen mindig készen állok szolgálni egy fontos embert. Ez csak attól függ, mennyire fontos ez a személy az én szememben, hogy egyetértsek azzal, hogy viszem a bőröndjét – legyen az 10 kg vagy 100 kg, dolgozok neki egy napot vagy akár egy életen át. Azonban ezek tisztán egoista motivációk. Ha a Teremtő feltárja a nagyszerűségét a számunkra, boldogan dolgozunk neki, pontosan úgy, ahogy egy fontosnak tartott ember számára az előbb leírt módon, de ez csak az egoista vágyunk miatt van így. Ez azonban nem az értelem feletti hit alapján történne, és nem az adakozás szándéka mozgatná, hanem a hétköznapi egó, mivel csak az öröm megszerzéséért cselekszem amely motiváció a személyiségem része.

Valójában élvezet egy nagyszerű ember szolgálata, ilyen a természetünk, tehát ilyen esetben a gépezetünk a megszokott, hétköznapi „üzemanyaggal” működik és nem hajt végre semmilyen spirituális műveletet. Ennek az oka az, hogy a spirituális munka felette áll minden fizetségnek, amelyet az önző megszerzési vágy kap, mint ellentételezést a cselekedetért.

Tehát a Teremtő nem fedi fel a nagyszerűségét a számunkra csak azért, mert azt kérjük, tehát hogy felhasználhassuk ezt a nagyszerűséget, mint a munkánk elvégzésének feltételét. Mert akkor ugyanabba a helyzetbe kerülünk, mint ahogy az a mi világunkban történik, azaz lebecsülök valakit és elutasítom, majd hirtelen a közösség azt mondja nekem: „Nem tudtam mekkora ember ez? Mennyire okos, gazdag, és befolyásos?” Majd hirtelen egyszer csak elkezdem nagyra értékelni én is ezt az embert és kész vagyok akár szolgálni is őt.

A Teremtő el van rejtve és nem tárja fel nagyságát felénk, hacsak nem a csoport, a tanár és a tanulás segítségével fel nem készítjük magunkat annak érdekében, hogy valóban akarjuk az adakozást és csak ha valóban érezzük, mennyire szükségünk van a Teremtő erejére, nagyszerűségére hogy elérjük az adakozást, fogjuk ezt a segítséget Tőle megkapni.

Azaz az adakozás kell, hogy elsődleges legyen, és csakis az adakozás érdekében akarhatjuk érezni a Teremtő nagyszerűségét. Csak ebben az esetben fog feltárulni számunkra ez a nagyszerűség, annak alapján, mennyire fontos számunkra maga az adakozás.

Az embernek elő kell készülnie egy különleges hiány megtapasztalására, amelyet a három vonalnak nevezünk. Találhatunk még többet erről a nagyon fontos pontról, azonban jó, ha először közelítünk ehhez. Ez egy nagyon alapvető ismerete annak, hogy milyen módon kell az egoista motivációt leválasztani, a valódi adakozásról, amely a Teremtő nagyszerűségével kapcsolatos.

10 október 2o12, Napi Kabbala Leckére való felkészülés

Tovább >0

02 nov 2012

Az özönvíz a munkában

Szerző: nandor | Kategória: spirituális munka, vonalak

Az özönviz a munkában

Rabash cikk: „Mi az özönvíz a munkában”: A Zohárban írva van a Noé (Noah) szakaszban, hogy: „És én hozom rátok, a Földre az özönvizet” … tudjuk, hogy amikor az ember elkezd dolgozni az adakozás érdekében, akkor a test ellenáll, és így szól: „Mért olyan fontos ez a munka számodra? Milyen logika található ebben a munkában?”abban, hogy te nem akarsz a saját érdekeidért dolgozni. Hiszen neked arról kellene gondoskodnod, hogy élvezd az életed. Az adakozás azt jelenti, hogy te nem a magad számára dolgozol! Ez ellentétes még a természetünkkel is!”.. ez a (héberül: Mi) ki? kérdése.

De van egy másik fázisa is annak, amikor a test ellenáll a Teremtőben való munkának, miszerint amikor az ember azt mondja a testnek, hogy nekünk igen is hinni kell a Teremtőnek, hogy Ő mindent lát és mindenható és mindenek fölött valóan irányít, mint Jó és Jótevő. Ekkor a test szembeszegül, és megszólal belőle a fáraó: „Ugyan ki az az Örökkévaló, hogy nekem meg kellene hallanom Őt?”, azaz feltárul, hogy nehéz a számomra az hogy higgyek a Teremtőben. Ezzel azt vallja meg (az egó), hogy nem tud a Teremtő érdekében dolgozni, de tudjuk, hogy ha érezné a Teremtő nagyságát, akkor már megértené, hogy érdemes Őt szolgálni, de ere csak is a szívben lévő pont képes”…ez a (héberül Ma) mi? kérdése..

Ez a két kérdés: „Ki?”(Mi) és „Mi?(Ma)”,kérdéséből lesz a „Maim” (azaz a Víz szó), ennek fel kell tárulnia minden egyes ember előtt a spirituális út során, és tudnia kell az embernek , hogy hogyan birkózzon meg ezzel, és hogyan értse meg ezen kérdések mélységét. A „Ki” és a „Mi” kérdése nagyon fontos, hatalmas erőfeszítések eredményeként jutunk el a feltárásához, annak alapján amit az ember befektet a csoportba, a tanulásba, és mikor próbál mindent megtenni a cél érdekében.

Az előbb felsorolt munkák eredményeként, jelennek meg ezek a kérdések az ember számára, azaz a „Ki?” és a „Mi?” kérdése ami valóban stabilizálja az embert, és segít neki megkülönböztetni az erőket, amelyből képes megépíteni a spirituális edényét.

Mindannyiunk edényébe felépül két ellentétes vonal, amelyek felett az ember megépíti a „középső vonalat”. Minden jellemvonás és mozzanat részlet fölött az embernek meg kell határoznia a közös nevezőt, amely a „középső vonal”.

Tehát, először is az embernek meg kell vizsgálnia ezen két kérdés mibenlétét: „Ki?” és a „Mi?”, amely jelentése, a víz (ma-im), azaz özönvíz. Ahogy Rabash írja: „.. ha az ember boldogul ezzel a két kérdéssel, akkor az értelme fölött halad, azaz akkor megmentetett az özönvíztől”.

2012 November 1, Reggeli lecke 2.kötet, Rabash cikkéből: „Mi az özönvíz a munkában”

Tovább >0

01 nov 2012

„Jobb vonal” a csoportba

Szerző: nandor | Kategória: Egyiptom, vonalak

Kérdés:

Mit jelent a „bal vonal” a csoportban?

Válasz:

Ha felfedeződik a valódi „bal vonal” a csoportba, ez nem rossz, mert ő csak akkor fedeződhet fel, amikor már van „jobb vonal”, csak akkor, ha már felkészítettük magunkat, hogy megkapjuk az elnehezülést a szívünkben, a vitákat, a problémákat, a konfliktusokat és a nézeteltéréseket.

Minden megtörténhet a csoportban, de a „bal vonal” mindig a „jobb vonal” után jön és azt jelzi, hogy mi valóban képesek vagyunk megragadni és elképzelni helyes formába. Meg kell értenünk, hogy a Teremtő fordul hozzánk, és megkeményíti a Fáraó szívét. Ő annak érdekében teszi ezt, hogy növekedjünk közöttünk és segítsen nekünk megismerni Őt.

A Teremtő a „középső vonal”, tiszta adakozás, szeretet.Tehát tudjuk, hogy a problémák, amelyek feltárulnak közöttünk azért vannak küldve, hogy előre nyomjon bennünket a cél felé.

Kiderült, hogy a „bal vonal” megnyitja az egyenes utat a felemelkedéshez!

Ez a legfontosabb összetevője az emelkedésnek, hogy amilyen mértékben érezzük a szív elnehezülését, olyan mértékben növekedünk.

Mint a Fáraó, aki tízszer nagyobbra növekszik minden Egyiptomi csapás előtt, addig amíg elindulunk a következő szintre. Ez már a „üdvözülés”, és a kivonulás száműzetésből. Ez így működik.

2o12 október 24, Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

Tovább >0

29 okt 2012

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, középső vonal, vonalak

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Kérdés:

Minek kell megtörténnie hogy végre képes legyek valamit megérteni a Tíz Szfira Tanulmányából?

Válasz:

Annak érdekében hogy megérthessük miről is szól a TESZ, éreznem kell ezeket a jelenségeket magamon belül. Azok nem valami más helyen, a holdon vagy a világűrben történnek. Mindez nem valami külső rendszerről szól. Az egész valóság magunkon belül létezik, saját magamon belül, és nekem magamon belül kell éreznem az egész valóságot. Amennyiben ezt így képzelem el magam számára, akkor arra gondolok hogyan érzékeljem azt, hogyan változtassam azt meg, és, hogy a felső erő hogyan érkezik, és hogyan változtat meg engem. Ezáltal én az egész valóságot magamra, és arra az erőre osztom fel, mely erő engem megteremtett, megtervezett, és mely erő engem befolyásol, azaz a valóságot felosztom magamra és a Teremtőre.

Bennem létezik a megszerzés iránti vágy, és Ő benne létezik az adakozás iránti vágy. Az Ő vágya adakozik az én vágyamra, és ezért cserébe képes az Ő vágyát kiváltani. Ezáltal mi elkezdünk partnerekként együtt működni.

Ezen túl semmi más nem létezik. Ebből az következik hogy a barátok is bennem vannak. Ezek azok a tulajdonságok melyek hozzám legközelebb állnak, a vágynak ahhoz a részéhez melyet saját magamként érzékelek. Ők alkotják a vágynak azt a részét bennem, melyből képes vagyok a Teremtőhöz fordulni és ezáltal sorsomat befolyásolni. Nekem a többi vágyaimat is korrigálnom kell, és azokat is ehhez a részhez kell hozzácsatolnom, ameddig én teljesen beépülök a Teremtővel végzett kölcsönös munkába.

Ez akkor történik majd meg amikor megkapom ehhez a helyes vágyat, és azt akarom hogy mindannyian állandóan ezt érezzük. Én többé nem választom le magamat a világról, azt gondolva hogy a világ valahol rajtam kívül létezik, különböző országok, nemzetek és barátok formáiban, nekem állandóan úgy kell képzelnem, hogy minden saját magamon belül létezik a valóság helyes érzékelésének megfelelően. És akkor fokozatosan elkezdek közelebb kerülni ehhez az érzékeléshez.

Kezdetben a világ megmarad számomra dualitásban, és én azt magamon kívül látom, de ugyanakkor megpróbálom azt belül elképzelni. Azonban fokozatosan, a Reformáló Fénynek köszönhetően és elkezdem ezt a kettős megközelítést egyetlen képbe összekötni. Az többé nem lesz olyan mint valami kettészakadás, mint skizofrénia. Én elkezdem majd érezni a jóságot, és a kép láthatatlan egységét. A személy fokozatosan éri el ezt a valóság érzékelést a középső vonal megszerzésével.

2o12 október 22., Reggeli lecke 3.rész TESz

(HZS)

Tovább >0

25 okt 2012

Két gyökérből egy fa növekszik

Szerző: nandor | Kategória: csoport, egó, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), vonalak

Két gyökérből egy fa növekszik

Az ember magába foglal két gyökeret, eddig volt egy egyszerű fizikai egó és most létrehozta a valódi gonoszt, és a spirituális szikrát, és ez már előkészület a két vonalhoz. Enélkül, nincsen benne még egy vonal sem, mert a „vonal” szimbolizálja, hogy van egy másik vonal.

Enélkül, csak egy megszerzési vágy, amely az állati szinthez tartozik. Az „emberi” szint azzal kezdődik, hogy az emberben elkezd növekedni két vonal, ahogy irva van: „A Teremtő egymással szemben hozta létre”. És akkor létrejön egy harmadik vonal, amely döntést hoz az első két vonal között, a Fény fentről jön és összeköti a bal és a jobb vonalat az ember munkája szerint és megépíti az ember formáját.

Ezért az emberben elkezd megjelenni két elem: a kapni akarás vágya, amely, ellentétes a spirituális szikrával. És a kapni akarás vágya, már nem csak a fizikai vágy az élethez, keresve, hogy hogyan lehessen kihasználni másokat és több hasznot hajtani a saját maga számára. Már megszületik az emberben a szikra, amely rávilágít, és megköveteli tőle, hogy feltegye a kérdést, hogy „mi az értelme az életemnek?”, és mit kell tegyen a szikrával. Azaz, a vágya már az igényre irányul, a Teremtőhöz a „bal vonal”- hoz.

Amikor a személy elkezdi kialakítani a két vonalat, ő eljön a csoportba. Eleinte ő maga sem érti, hogy miért van szüksége rá. Elkezdi tanulni és közben maga sem tudja, miért. De fejlődik a két vonalon.

Ő kezdetben átmegy mindenféle állapoton, emelkedésen és zuhanáson. Az első előkészítő szakasz amikor véget ér, ő megérti, hogy a cél fontossága minden egyéni állapot fölött kell legyen, abban, amit érez.

Mert lehetséges, hogy beleesett egy olyan kritikus állapotba, hogy az élete veszélyben van, de ő a helyzet fölött kell legyen. Ahogy írva van: „Akár egy éles kard van a torkára helyezve, akkor sem adja fel szánalmasan.” Azaz, mindig az érzés fölött kell legyen.

És ugyanaz vonatkozik a másik oldalra. Akármilyen növekvő állapot érkezik, ez adja meg , hogy felismerje a cél nagyságát, a jó humort, a barátok szeretetét, az eufóriát, ezzel együtt meg kell értenie, hogy ezek a dolgok azért történnek, mert fentről megvilágítanak, és mint egy kisgyermek, te a felső erő hatása alatt vagy.

Nem kell lenullázza, és elnyomja magában ezeket az állapotokat, mint a mi világunkban, ahol néha az ember elnyomja az örömét, hogy komolyabbnak tűnjön. Itt meg kell próbálnia, hogy növelje és elmélyítse maximálisan ezeket az állapotokat, a félelem és a hálaadást, az egója, és az adakozáshoz való hozzátapadást. De ő az ilyen érzések fölött kell legyen, azért, hogy az ő uralma alatt legyen.

2o12 október 18,Reggeli lecke, Rábásh irásai

(BS)

Tovább >0

21 okt 2012

A közepső vonal az egyenes út a Teremtőhöz

Szerző: nandor | Kategória: belső munka, Fény, ima, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), vonalak

A közepső vonal az egyenes út a Teremtőhöz

A belső munka azzal kezdődik, hogy próbáljuk megépíteni saját magunkat. Nekem le kell ellenőrizem magam, hogy mennyi időt töltsek a”jobb vonalon” és mennyi időt a „bal vonalon” (Báál HáSzulám írja hogy a”a jobb vonalon kell tölteni 23,5 órát egy nap, és a bal oldali vonalon a hátralevő 30 percet”).

Nekem kell irányítanom magam, hogy melyik vonalon legyek, és nem lehet hányódni egyik oldalról a másikra az állapotok által, amelyek hozzám jönnek. Nem lehetséges az, hogy jön egy jó hangulat és elvisz a „jobb oldal” – hoz, és majd egy másik hangulat elvisz a „bal vonal” – hoz. Meg kell próbálni, hogy „én ébresszem fel a hajnalt, és nem a hajnal ébresszen fel engem”!

Azaz, az út elején igyekeznünk kell, hogy ember legyünk, el kell kezdjük a saját magunkon való munkát, próbáljuk megkapni, hogyan legyünk a két vonal fölött, és tartsuk mindkét gyeplőt a kezünkben. Ebben a formában haladunk a helyes úton. A legfontosabb dolog az erőfeszítés, az igyekezet amit elvárnak tőlünk.

Mert ha mi ebben a formában dolgozunk mi elérkezünk ahhoz a felismeréshez, hogy nem vagyunk képesek fennmaradni az állapotok fölött, amelyek le és fel dobálnak minket, mint egy tehetetlen csecsemőt. Mi egyszer leesünk „bal vonal” – ra a Fáraóhoz, és máskor a „jobb vonal” – ra, a Teremtőhöz, de nem értünk egyet Vele, és függetlenek akarunk lenni, hogy a saját erőnkből legyünk hozzátapadva a Felső Erőhöz és olyanok legyünk, mint Ő.

Azaz, kell legyen bennünk a jelenlegi „bal vonal” és „jobb vonal”, hogy mind a kettőből alkossuk meg magunk képmását. Így jutunk el az imához, amikor látjuk, hogy mi magunktól nem vagyunk képesek létrehozni a „közepső vonalat”, ő nem születik meg csak egy egyszerű kapcsolat által a” bal vonal” és a „jobb vonal” köztött. Itt szükségünk van a Fényre, hogy jöjjön és mutassa meg nekünk, hogyan lehet összekötni a két vonalat, milyen módon lehet összekapcsolni őket.

Ez egyáltalán nem könnyű, szükségünk van egy nagyon különleges formára, egy sokoldalú és többrétegű kapcsolatra. Az edények össze kell legyenek kapcsolódva a Fényel minden sejtben, minden legkisebb részecskében.

„Jobb vonal”, a Fény, amely meghatározza, hogy a „bal vonal” hogyan kapcsolódjon össze. A „bal vonal” adja az anyagot, majd a „jobb vonal „adja a formát, és a kettőből születik egy nagyon bonyolult szerkezet.

A „bal vonal” anyaga ez a nyersanyag, hasonló őssejtekhez, amelyhez tartoznak a kövületi, vegetatív, élő és „emberi” szintek. És a Fény ami a „jobb vonal”- tól érkezik ez, az, ami tudja, hogyan alkossa meg ezekből a sejtekből a különböző formáit a kapcsolatnak.

Hasonló ahhoz, ahogy az anyag elemi részecskékből épül fel :elektronokból, protonokból, stb. De a kapcsolat köztük határozza meg az atomok gazdagságát: a 126 elem periódusos rendszerét, amelyből azután megépült az anyag, kövületi, növényi és az állati formája. És az ember már ezek fölött van, mivel magában foglalja az erők rendszerét.

Tehát mi meg kell értenünk már kezdetektől, hogy mennyire fontos a környezet hatása: a tanár, a csoport, a tanulás, ezeken a tényezőkön keresztül kapjuk meg a Visszatérő Fényt. És az egésznek az a célja, hogy a saját állapotunk fölé emelkedjünk.

Mivel minden tapasztalatunkban, a hangulatunk fölé kell emelkedjünk, végül is így jutunk el a kudarchoz, feladjuk erőinket, és megértjük, hogy szükségünk van mind a csoport támogatására és mind felső segítségére.

Nagyon fontos, hogy az állapotok fölé emelkedjünk, mint két vonal fölé, mert ez hozza rögtön a személyt az egyenes út kezdetéhez a Teremtő felé – a „középső vonal” – hoz.

2o12 október 18, Reggeli lecke, Rábásh írásai

(BS)

Tovább >0

20 okt 2012