Csak az előre felkészülés menthet meg minket a zuhanástól. Az állapot amelybe vagyunk nincs bűn, mert te halott vagy. Ha a zuhanás megtörtént, akkor nincs mit kérjenek tőlünk, mert mit kérhetnek a halottól? – ” a halott ember szabad.” Megkérdeznek téged, miért nem készítetted fel magad erre az állapotra?
Neked fel kell töltsed a tartályodat, fel kell töltsed az összes elemedet. Mert amikor elérkezik a zuhanás ideje, már nincs mit tenni. Ez olyan, mint a váltakozó fázisú áram, amely váltakozó mint a hullám, egyszer fel, egyszer le, és ha az áram változik azokat fel kell töltened, egyszer felfedeződik az “edény”, és máskor a “Fény”.
Ez egy nagyszerű állapot, a Teremtő elvette tőlünk az egót, az önző vágyat, az üzemanyagot, hogy, segítsen nekünk. Írva van, hogy a “Teremtő megteremtette a gonosz hajlamot”. De panaszkodunk, hogy ez rossz, akkor Ő elveszi tőled, és most lezuhansz! És Nélküle egy kis lépést sem tudsz előre menni, még a kisujjadat sem tudod megmozgatni. Ha elveszik tőled az egót, akkor te fekszel mint egy halott, és mozogni sem tudsz.
Tehát, honnan lehet venni erőt? Miért nem kérsz Tőle, miért nem jön meg? Mert korábban nem készitetted fel magad előre ezekre az állapotokra.
Újságok írják, hogyan kell az élelmiszer- ellátás hiánya esetére felkészülni: mindenkinek szükséges tárolni a házában három hónapra eledelt. Szóval, miért nem gondolunk előre a tárolására a zuhanás esetén?. Az erőre a zuhanás esetén?.Az emberiség szempontjából logikus, de számunkra ez probléma, mivel ez a korrekció útja.
Vannak, akik boldogak azért hogy lezuhantak alacsonyra, és azt hiszik, hogy a szenvedés által elérnek valamit. De ez egy teljes hazugság. Előrehaladás csak az erőfeszítés és a munka által lehetséges, és nem amikor ledobtak a mocsárba, és békében ülsz.
Tehát, minden pillanatban amikor a személy eszi saját magát, hogy felemelkedjen, ez tilos. Hogyan lehet felemelkedni? Tegyük fel, hogy most elkezdünk énekelni egy ritmikus dalt, mindenkit a dal felébreszt miközben énekel és ezt követően folyamatosan próbáljuk gyűjteni az energiát, az erőt, az egységet együtt. És nem azért teszi, hogy egyedül felébredjen.
Ha te azt gondolod, “Milyen jó hogy felébredtem, és most milyen jó nekem”, akkor te azonnal lezuhansz. De ha azt gondolod, hogy mindannyian együtt felébredünk az adakozás felé, a Teremtő felé, akkor ez megmarad. Akkor kezdődik a következő szint, a következő állapot.
A megmentésnek az ereje, csak akkor jön el ha akkumuláljuk a saját belső érzéseinket, ez egy belső akkumulációja az általános vágynak. Senkinek közülünk nincsen az edénye. Most, amikor sikerült megszereznie a felébredést, legalábbis fizikailag, akkor gondoljon arra, hogy hogyan kell aggódni a barátokért és nem engedje őket lezuhanni. Mindenkinek kell aggódnia a többiekért, és nem magára kell gondolnia.
Mit akarunk elérni? Mi egy szégyent akarunk elérni, hogy kölcsönös aggodalomba élek és szégyellem magam ha ezt nem érem el. Ez amit mindenképpen el akarok érni. És ebből megszerezzük a felelőséget a kölcsönös garancia irányába.
Mi csak arra kell gondoljunk, hogyan vagyunk képesek megadni a csoportnak minden szükségest, mintha ő lenne az én gyerekem, és csak azért aggódjak, hogy jó legyen neki, hogy többet és jobban növekedjen.
2012 Szeptember 24, Reggeli lecke, “Tiz Szfira tanulmánya”
(BS)
