Szerző arhívuma: mariotest

Kérdés

Ha a mi világunkban minden a felső gyökerekből származik, honnan jön ez a sokfajta, kitalált, mesterséges dolog, amely soha nem létezett a természetben, mint például az autó, vagy a kerék?

Válasz

A teljes természet, csak egy kép, amely bennem jelenik meg, és mindez felülről ereszkedett le hozzám. A spirituális világban, nincs autó, de a lényegi fogalma önmaga létezik, különben hogy került volna ide?

A maguk magától értetődő formáikban, a felső világ manifesztálja a számunkra a természet négy szintjét, az ásványit, növényit, állatit, és a beszélőt. A többi gondolatok formájában érkezik el hozzánk. Az összes mesterséges fejlesztésünk (csak úgy, mint az autó vagy a rakéta) a felső világban gyökerezik, és nem a természet általunk végzett analízisének az eredménye. Ez nem egy kötelező, direkt módon terjeszkedett le felülről, alulra, sokkal inkább az ember fejlesztése által, aki az ebben a világban tapasztalt hiányérzeteit ezen a módon elégítette ki.

Az Egyenes Fény négy állomása felülről terjed ki lefelé, a Végtelen Világból, ebbe a fizikai világba, előhozva a világokat, Partzufokat, Sefirotokat, és ezek számtalan kombinációját. Minden fokozaton igaz, hogy minden, ami az alacsonyabb fokozatban van jelen, az összes forma, a felső fokozatról származik, bár mi azt gondoljuk, hogy ez maga az alsó, csak talán van ott egy kicsit fejlettebb forma, de mindennek az oka csupán a fokozathoz tartózó perfekció, teljesség hiánya, amely nagyobb felosztását és kombinációját igényli az anyagnak.  

Fenn, a Végtelen világában, minden egyetlen egészbe van összevonva, egy integrált egységbe. Ez nagyon egyszerű, a mi bonyolult világunkhoz hasonlítva! De lényegében ez a mi világunk, nem a gazdagabb, egyszerűen csak a teljesség hiányainak fokozatával összhangban, ennyi elemre kell felosztódnia.

Alul milliárd eleme található a természetnek, ásványok, növények, állatok, emberek és ezek mindegyike megszámlálhatatlan részelemre osztódik.  Azonban ahogy haladunk felfelé a világok létráján, egyre kevesebbet és kevesebbet látunk a részletekből.

Végül is az egység fogalmának dekódolása, ami létezik Felül, a Végtelenben, nekünk van szükségünk megszámlálhatatlan sok elemre, hogy helyesen összerakva őket, újra teremthessük ezt az egységet ebben a világban. Teljesen természetes, hogy hatalmas különbség van, a felső és alacsonyabb fokozat között, ami abban jelenik meg, hogy az alsóbb fokozat sokkal anyagibb, és ennek következtében több részletet kíván.  

Emellett, semmi nincs az alacsonyabban, amely nem létezne a felette lévőben. Egyszerűen az individuális részlet, amit feltárunk az alacsonyabb fokozatban, mint egyetlen egység létezik a felette lévő fokozaton, ezért úgy is érzékeljük, mint egyetlen. Valójában semmi nem létezik, mint az egységbe zárt valóság. A Végtelen világban, minden egyben van zárva, és az adakozásra irányul, és nem látunk semmilyen felosztottságot. Azonban ez nem azt jelenti, hogy mindezen definíciók ne léteznének.

A Végtelen világában, megszámlálhatatlan elem van, de mindegyik szorosan össze van kapcsolódva egy egységbe, ezért nevezzük, egyetlen, Végtelen Fénynek, amelynek a neve: Nefesh, vagy inkább a NRNHY-nak a NRNHY (Nefesh, Ruach, Neshama, Haya, Yechida) Fénye, amely “620-szor” nagyobb, mint amit ma képesek vagyunk érzékelni.

Az alacsonyabb fokozat csak saját magát ismeri meg ebben a fajta komplexitásban, Mi sok, különböző dolgot alkotunk ebben, kizárólag a saját gyengeségünk miatt, mivel képtelenek vagyunk elérni más módon a felettünk lévő fokozatot. Amikor elérjük a magasabb fokozatot, nem lesz szükségünk ezekre a kiegészítő dolgokra többé.

A részletek teljes bőségének gyökere, amely eláraszt az alsóbb fokozaton, abban van, amelyet én adtam hozzá annak érdekében, hogy kiegészítsem magam vele, a magasabb fokozat viszonylatában. Azonban felülről lefelé, nagyon hasonló elemek vannak, amelyek állandóan ereszkednek felém.   

Ugyanaz a Végtelen Világ van jelen a mi világunkban.  A teljes variációja a részleteknek, amelyek általam lettek hozzáadva, vagy feltárva természetes módon származnak abból a tényből, hogy nem vagyok képes ezt a nagyon egyszerű, Végtelen Világot közvetlen módon érzékelni. Körülöttem minden egy képzetes, látszatvilághoz tartozik. Az összes világ, valójában nem más, mint „eltűnőben lévő álcázása, elrejtése” a Végtelen Világának, ahol semmi más nincs csak vágyak (kapni akarás) kitöltve az egyetlen Fénnyel.

KN

Kérdés

Milyen állapotokon megy keresztül valaki, miközben elérkezik a kabbala tudományához?

Válasz

Amikor valaki elkezd tanulni, először megtanulja ezt a világot helyesen felfogni, mert még ha magasabb szinten is tanul, a következő dimenzió, ahol mindannyian egyesülünk, már egy integrált világot jelent. Még is ezt tanulmányozva, jelenleg is megérthetjük, mennyire el vagyunk szeparálva, egymástól itt, ebben a világban, és mindegyikünk inkább felemészti az egész rendszert, mint hogy egymást kiegészítve tegyünk érte.

Mindenki úgy létezik, mint egy rákos sejt, egy közös testben. Ez az fajta érzékelés és megértés, pontosan a rendszer globális állapotának tanulmányozása által lehetséges. Akkor a különbség a két szint között a következő: a felső, amely harmóniában van összekapcsolódva, és a mi szintünk, amely teljesen elválasztott egyének egoista létezése, amit nagyon akutnak kezdünk érezni.  

Az egész világról összegyűlt társainkkal való tanulás által, elkezdhetjük magunkra vonni a fejlődés erejét, amely fokozatosan befolyásolni kezd bennünket. Ez az erő a természeten belül van, és elkezd megváltoztatni bennünket, és szorosabbá tenni a kapcsolatunkat a többiekkel. Ennek eredményeképpen, mindannyian elkezdhetjük másképp érzékelni a világot, mint egy zárt, közös rendszer.

Ez természetes módon történik, belülről, de nem mesterségesen, azon az erőltetett módon, ahogy ma kapcsolunk össze dolgokat egymással. Akkor az ember viselkedése a világhoz, az élethez és saját magához is megváltozik, és az élettel kapcsolatos tervei is megváltoznak. Mivel elkezdte a világot jobban érezni, helyesebb módon, globálisabban, maga a világ átláthatóbb lesz a számára.

Látja a kapcsolatokat működni a külső kép mögött, a valóság minden eleme mentén. Ez olyan, mint egy hímzés. a szemben lévő oldalán egy virág látható, miközben a hátoldalán látni lehet a fonalak kapcsolatát rendszerét, amely minden pontot összeköt.  

Az ember mindezt látja, és nincs többé a sötétben. Érzi, mennyire össze van kapcsolódva minden. Így, bölcsebbé válik, és nem tesz bolondságokat. Ez az első fázisa a kabbala tudománya elérésének.

Aztán amikor az ember mélyebbre merül, elkezdi feltárni a valóság elemei közötti kapcsolatokat. Elkezd dolgozni mindezen kapcsolódó erőkkel. Akkor világossá válik a számára, hogy ezen a világon mindenki egy marionett bábúhoz hasonlóan cselekszik.

Látja, hogy mindent ezek a szálak ellenőriznek, amelyek a hímzés hátsó oldalából indulnak ki. Mi, akik ebben a világban élünk, nem rendelkezünk szabad akarattal. A viselkedésünket a gének, hormonok, és a kormányzó erők határozzák meg. De az ilyen ember elérhet arra a szintre, ahol hozhat szabad döntést, és önmaga határozhatja meg, hogyan viselkedjen, és milyen jövőt választ magának.

Mindezt azért, mert helyesen látja az általános rendszert, és a részévé válik, egy véleményűvé válik azzal. A vágya a rendszer vágyával együtt kezd el cselekedni. Ez a második fázisa az elérésnek. Mindezek után még három fázis van – összesen öt.

KN

Kérdés

Vannak helyzetek az életben, amikor valaki megsért engem, ami nagyon bánt engem, és lesújt. Mi a pontos rendje, az ilyen helyzet elemzésének?

Válasz

A jelenlegi állapotunkban, nem tudjuk megmondani, mi a helyes hozzáállás a valósághoz. Zavarodottak vagyunk, félúton az ég és a föld között. Még nem tártam fel a Teremtőt, de többé már nincs is teljes elrejtésben előttem. Felismerek többféle bölcs dolgot már, mondjuk olyanokat, hogy idézetek, kifejezések, tudás töredékek, de ennél nem érek el többet. Minden, amit megszereztem, össze van keveredve bennem.

Ezért írja Baal HaSulam a “Tíz Sefirot tanulmányának bemutatásában,” hogy ezekben az években az embernek maximálisan a fejlődésére kell összepontosítania.  Ez az időszak ugyanis a nagy zavarodottságok ideje, amikor nem tudja még megérteni az igazságot, de nem tudja elfogadni már többé a hazugságot. Egyszerűen csak hánykolódik ide-oda.

Egyfelől, senki sincs a Teremtőn kívül. Vele szemben állok én. Tehát hogy kezeljem a valóságot, ha az egyetlen körülöttem létező, az Ő? Hol vagyok én? Ha felém sikolt, vissza kell sikítanom? De hát Ő a Teremtő, azt jelenti ez, hogy minden pillanatban vissza kell tartanom magam Vele szemben? Mindig teljesen alárendeltnek kell maradnom, még a halálos fenyegetettségben is? Pillanatnyilag valaki a dolgokat könnyen ezen a módon láthatja.

Valójában nem nagyon van tanácsunk, amit adhatnánk az embereknek erre az esetre, mivel az ember olyan szubjektum, ami minden másodpercben változik. Ezért a kabbalisták cselekedetek sorozatát írták elő a számunkra, amely az elrejtés által kerülnek meghatározásra.

Miért adják nekünk ezeket a tanácsokat? Mert mi két erő befolyása alatt álló szubjektumok vagyunk. A Teremtő egyetlen, még egyszerűnek tűnő állapotot sem, ahol elé állhatok, feltárhatom Őt, anélkül, hogy valami ne zavarna össze. Ki vagyok „én?” A én, nem más, mint a szeparáció ereje, amely elválaszt a Teremtőtől. Sőt, ez az erő megjelenik a számomra, mint önmagam, és mindaz, ami körülvesz engem, de nem úgy, mint a Teremtő! Számomra a Teremtő, egy láthatatlan és érzékelhetetlen ideál.

A szeparáció ereje elrejti a Teremtőt előlem, vagyis a saját énem, és nekem mindezeket egyetlen egésszé kell egyesítenem. Ez az erő rejti el a Teremtőt és emel távolságot közénk, és takarja ki Őt a számomra. Ez az erő osztja ketté a világomat: belső és külső világra. Lényegileg ez az erő az egoisztikus vágyakhoz, a szeparáció világához tartozik, de mégis nekem úgy tűnik, mintha duális lenne, a szembenállása miatt.  

Egyesítenem kell a két világomat, feltárni pontosan, a bennünk lévő szeparációt. Ha szétnézek, cselekedeteket, vágyakat, és más dolgokat látok magam körül, de össze kell kapcsolnom a belsőt és a külsőt és mindezt annak az érdekében kell megtennem, hogy elérjem a teljes egységet. Ebben az esetben, ha képes vagyok ezt megtenni, nem hibázok.  

Egyetlen elvet kell alkalmaznunk itt: „AZ ember az alapján ítél, amit lát.” Nem próbálom meg elérni az Egyetlent, aki el van rejtőzve előlem. De mihelyt egyesítek minden erőt – a sajátomat, és a másokét –  egyetlen erővé, ezen belül felfedezem az egyetlen Teremtőt. 

KN

Baal HaSulam, “Béke a világban” című cikkében írja:”Ne lepődjön meg senki, ha összekeverem, a speciális, kollektív jólétet, az egész világ jólétével, mivel mi valóban elértünk egy olyan fokozatra, ahol az egész világ egyetlen kollektív közösségnek fogható fel.”

Ez azt jelenti, mivel minden egyes ember a világban az élete lényege, és a megélhetése, az összes többi embertől függ, ezáltal kényszerítve van törődni az egész világgal, és szolgálni azt.

Még nem érezzük teljes terjedelmében ezt, egyszerűen azért, mert az egoizmus kitakarja ezt a valódi képet előlünk. Mindazonáltal beléptünk egy új korszakba, még ha ezt az átmenetet nem is érezzük még, vagyis a teljes világtól való függésünket.  

Éppen tegnap tartottunk egy, „hazai házvezetési napot” ahol minden szükséges dolgot, a saját országunkból szereztünk be, mivel már alig vagyunk képesek előállítani élelmet, vagy ruházatot, vagy bármi mást, a világtól teljesen függetlenül. Hirtelen rájöttünk, hogy semmi szükségünk egy csomó élelmiszer összetevőre, eszközökre, és így tovább. Egy alapvetően új helyzet állt elő, nincs egyetlen része sem a világnak, amely őszintén leírhatná, hogy a nélkül létezhetne, hogy világ többi része ne lenne rá hatással.

Ma, lehetetlen nem kapcsolódni mindenkihez. Ez azt jelenti, hogy meg kell alkotnunk a kölcsönös viszonyok rendszerét, mivel az egyének jóléte és a világ jóléte elválaszthatatlan lett egymástól.  

Az egoizmus prizmáján át, úgy tűnhet nekünk, mintha, képesek lennénk megszabadulni az emberiség felétől, minden komolyabb kár nélkül. Technológiailag ez lehetséges, és emellett több milliárd ember valóban úgy tűnhet, mint használhatatlan teher. Azonban emlékezni kell arra, hogy nem láthatjuk a teljes képet. Valójában mi egy „családi helyzetben” vagyunk, hasonlóan ahhoz a helyzethez, amikor az idősebb generáció már megtett a magáét a fiatalabbért,  és képtelen dolgozni már, miközben a fiatalok úgy nőttek fel, hogy mindazt megkapják, amit előkészítettek a számukra.

Ugyanez történik az egész világon, bár más formában. Még ha az ember nem is tesz mást, mint hogy koldulással éli le az életét, vagy Afrika egy távoli helyén, nyomorult alamizsnából él, a teljes rendszer része, és mi még nem értjük, hogy mennyire fontos mindenki ebben a rendszerben. Még ha úgy is tűnne, hogy ez haszontalan a mi látásmódunk szemszögéből, valójában ezek az egésznek a szemszögéből szükségesek és fontosak. 

A fizikai tesz szintén sok szervet és rendszert tartalmaz, melyeknek a funkciója nem teljesen ismert a számunkra. Azonban fokozatosan fel fogjuk fedezni, hogy egyetlen rész sem írható le, mint használhatatlan.

KN

Amikor az élet céljára irányuló kérdés (a szívben lévő pont) felébred az emberben, a kabbala felé fordul, és azt mondja neki: „Ha megváltoztatod a hozzáállásodat a Fényhez, feltárhatod a Fény, az adakozási minőség125 fokozatból álló rendszerét.”A változások, amelyen az embernek át kell mennie, a Fényhez képest, törvényeknek „Mishpatim” vannak megnevezve. Az állapotokat, melyeken az ember áthalad életciklusoknak (Gilgulim) nevezzük. Azt minőséget, amelyben minden állapotban van az ember nevezzük léleknek. Más szavakkal, a lelkek inkarnációjáról beszélünk.  

A “Mishpatim” (törvények, bírói döntések) heti fejezete, egy nagyon széleskörű módon került megalkotásra. Ez demonstrálja a számunkra az összes ciklust, amin át kell mennünk, a 125 spirituális fokozaton át a korrekciónak a végéig, a Teremtőtől való legnagyobb távolságú fokozattól, a hozzá legközelebb eső, magasztos fokozatokon való előrehaladás által. Ezért a megnevezése ennek “Mishpatim (törvények),” ahol az embernek önmagának kell a saját vádlójává és bírájává válni, senki másnak!

A Tóra felhívást intéz az emberhez: „Jelölj ki bírákat és tisztségviselőket minden kapunál.” Minden kapu a Teremtőhöz vezet, az embernek a próbákat és a szabályokat az alapján, az ítélet alapján kell vezényelnie, hogy mennyire ismeri önmagát, hogyan osztályozza a vágyait, melyekkel tud előrehaladni, és melyeket kell most félretennie.

Mi nem dolgozunk a “Ha Lev ha Even,”részünkkel, a „kőszívvel”; sem pedig a „rabszolgával.” A rabszolgának csak asszisztálnia kell, jelen lennie a fejlődésben, de nem kell döntést hoznia; egy mester van felette, a “Rosh” (fej), és a fejletlenebb mindig meghajol a mester előtt, és ez által halad előre. 

Minden az emberben belül zajlik, aki egy kis világ. Ezért kell nekünk egyszerre lennünk inasnak és gazdának, szolgának és mesternek, özvegynek, gazdagnak és szegénynek, mindezek vágyak a lelkünkön belül, és szimultán módon bomlanak ki. Az ember nem úgy halad egyik fokozatról a másikra, hogy a „szolga” fokozatból,” a „mester” fokozatba vált, és így tovább. Minden új lépcsőn, az összes vágyat magunkba foglaljuk egyszerre, és ezek mindegyike bizonyos feltételeket hordoz. „Az ember egy kis világ” azt jelenti, hogy minden fokozaton, mindent tartalmaz.

Nem tudom magam kiértékelni és ellenőrizni egy könyvvel, „hogy ez a vágy nem egészen helyes, ezért ki kell javítanom. Azonban ezt a másikat megnövelhetem, akkor gyerünk, erősítsük fel.” Sokkal inkább a Fényhez viszonyítva kell analizálni minden vágyat.  

A helyes módon kell magamra vonni a Fényt, hogy ez befolyásolja a vágyaimat. Írva van: „a Te Fényedben látjuk meg a Fényt.”  A Fény befolyása alatt megvizsgálom magam, és kérem a Fénytől, hogy térjen vissza és újítson meg engem. Amikor látom, hogy minden korrekció befejeződött, vagyis a próba ideje lejárt, és kiérdemeltem a beteljesedést, akkor a Fény harmadszor is visszatér hozzám.

A Fény első eljövetelével megismerem a gonoszságom.
A Fény második eljövetelével, megkapom a megújítást..
A Fény harmadik eljövetelével megkapom a kitöltést és a beteljesedést.

Így, amikor átváltunk az egyik állapotból, a másikba, átmegyünk három al-állapoton, miután befejeztük egy fokozat teljes korrekcióját és tovább lépünk a következőre. Ez azt jelenti, hogy befejeztem az inkarnációimat, a feladatomat a vágyaim korrekciójával, és feltárulhat a számomra, egy bizonyos spirituális világ.

KN