Szerző arhívuma: mariotest

A spirituális úton megkérdezem magamtól, mi azt, ami megoldhatatlan kérdésnek látszik, hogy hogyan kerülhetek át, a gonosz hajlamomon, az egoizmusomon. A kabbalisták azt mondják, „meg kell próbálni.” Amit úgy kell érteni, a Teremtő szemben áll a természetünkkel, az adakozás minősége szélsőségesen idegen az embernek, még csak gondolni sem tud a felebarátok szeretetére, nem is beszélve az elv alkalmazásáról.

Akkor tehát mit kell tennie? Fokozatosan előrelépni. Cselekedeteket végrehajtani, amelyek elviszik az embert a helyes imához. Igénybe venni az összes lehetséges eszközt és trükköt annak érdekében, hogy mégis érezhessük az adakozás minőségének fontosságát, és felülemelhessük, a megszerzés minőségein. Még ha ez ellentétes is az ember természetével, ha azt is érzi, hogy nem tud adakozni, mivel az adakozást túlságosan keserű ízűnek érzi, akkor legalább a gondolataiban érje el ez a minőség a megfelelő súlyát és nagyszerűségét, és emelkedjen a helyére az a tény, hogy mindez nem más, mint a Teremtő. Ez irányítja a világot, és ez elfogadott abban a környezetben, ahová a személy belép.

A különböző trükkök használatával, magára vonzza az ember a Reformáló Fényt. Más szavakkal, a tanulás, a csoportban való munka és a terjesztés által, az ember felkészíti a szándékát: „Akarom a Fény befolyását.” Akarom a Fényt, az adakozás erejét, amely létrehozta a vágyamat, vagyis a kapni akarásomat, befolyásol engem , befolyásolja a vágyamat, és hozzáadja azt, az adakozás szándékához.

A személy nem tudja pontosan, mit kérjen, de mindenképpen megpróbálja. Végül is, fel akarja tárni a Teremtőt, azaz az adakozás minőségét. Fel akarja tárni, a közös edényt, a közös lelket, vagyis azt, amikor az egymás vágyaival való törődés szellemében, amely megmutatja magát a személy számára, az egyetlen lelket alkotó rendszer formájában. Fokozatosan, az ezt megelőző és a tanulás alatt meglévő szándéknak köszönhetően, együtt a barátokkal, az ember elér ahhoz, amit valamiféle csodának nevez és elkezd többet és többet érezni, valóban megbecsüli és értékeli az adakozás minőségét.

Hirtelen, nagyon fontossá válik ez a személy számára. Elkezd az egész világán eluralkodni, mivel az adakozást nem kell kimutatni. Ez a minőség támogatja az ásványi szintet, emeli fel, a növényi szinte, ad életerőt az állatoknak, és ad egységet és összekapcsolódást a Teremtővel, az embernek.

Amikor ez a „varázslat” megtörténik az emberrel, hirtelen szeretetet érez, és kapcsolódást ehhez a minőséghez. Egy speciális érzés jelenik meg benn, ezzel a minőséggel kapcsolatban. Készen áll mindannak az elfogadására, amit ez a minőség adni akar a számára, csak azért, hogy hasonlóvá váljon hozzá, és ez által élvezetet szerezzen belőle. A személy azt érzi, hogy képes ezt megtenni, hogy így jót tehet az adakozás irányába, azaz a teremtő irányába is.   

Mindez bennem zajlik, a Fény befolyása alatt. Azonban ez csak az általam tett erőfeszítések mértével arányosan történik, meg, annak mennyiségével és minőségével összhangban! A tanulás előtt, felkészítem magam a kérdéssel: Miért nyitom ki ezt a könyvet? A válasz az, hogy ez csak az adakozás megszerzésének érdekében történik, a Teremtő feltárása és a Vele való egyesülés miatt. Más szavakkal, ez az egység érdekében van, az adakozás erejének használatával, tehát ez fog irányítani engem belülről, és emeli a szándékaimat a vágyam fölé.

Ez az, ahogy az ember előre halad, egészen addig, ameddig a teljes egoisztikus vágya feltárul a számára, mialatt az adakozás ereje hatalmas szándékká válik benne, és az adni akarás, a megszerzési vágy fölé emelkedik. Akkor a megszerzési vágy és az adakozás érdekében megjelenő szándék egyesül, és az ember eléri az eggyé válást a Teremtővel.   

Ez az, ahogy helyesen megvalósítjuk magunkat. Írva van ezzel kapcsolatban, hogy „Israel megvalósítja a Teremtő akaratát.”

KN

Kérdés

Hogyan vagyok képes a felkészülés időszakban, amikor még nem értem el a spirituális megvilágosodást, az adakozás értékét egyre jobban és jobban felemelni?  

Válasz

A környezethez fordulok (1); az befolyásol engem (2); a Teremtőre irányítom magam (3). Nem lehet másféleképpen! Ha nem így, akkor visszaránt a saját egóm. Most is érzem, hogyan akar lesüllyeszteni engem, húzza ki alólam a lábaimat. Azonban a környezet azonnal megerősítéseket ad nekem, hogy elszakadjak ettől, és emelkedjek, és egy lehessek a Teremtővel.  

Minden pillanatban, amikor azt érezzük, hogy mélyebbre és mélyebbre húzna, egy újabb ciklus kezdődik. (1-2-3).

KN

Kérdés

Képes egy kabbalista egy időben két ideológiával foglalkozni párhuzamosan, vagyis kabbalistának és vallásosnak lenni egy időben?

Válasz

Nem, nem képes. A kabbala a felső kezében van, a vallásos ideológia felett. Egy kabbalista végezhet mindenféle vallási szokásokat, a neveltetése, kultúrája, és a nemzete tradícióinak eredményeképpen. Én azt hiszem, ezt helyes ilyen módon tenni. Nem nézem le a vallást.

Azonban ez nem váltja le a kabbalát, mivel a legfontosabb dolog az ember számára, a Teremtő feltárásának elérése, és a Vele való összetapadás. Minden, ami megzavarhatja ezt, el kell mozdítani az útból. Ami megzavarja, az nem a vallás maga, hanem a hibás koncepciók, amik ebből származnak, és amelyekről azt gondolhatná valaki, hogy kiváltják a Teremtő elérését, hogy a spirituális feltárulás helyett, elegendő valamiféle materiális cselekedet, az írott szavakkal egyező ima, és a gondolat, hogy ez eredményes.

Ez abszolút nem így van. Írva van, „Mindenkinek ismernie kell a Teremtőt, a legkisebbektől a legnagyobbakig.” El kell érnünk, a Vele való összetapadást. Mindenki azt mondja, egyetért ezzel, mivel ez az, ami írva van, és lehetetlen mindezzel vitatkozni. Mindenki számára világos, hogy el kell érnünk a Teremtő munkáját, és hozzákapcsolódnunk. Az is írva van, hogy a Tóra legfontosabb parancsolata, a felebarátok szeretete. Azonban az emberek mindenhol csak beszélnek erről, de nem történik ez meg sehol.

Nincs senki, aki tudná, mit jelent a Teremtővel való összetapadás, hogyan kell hozzá közelebb kerülni, és hasonlóvá lenni Vele. A probléma az, hogy a vallás átvette a kabbala tudományának a helyét a Templom lerombolása után, amikor Izrael nemzetsége lezuhant a spirituális szintről az anyagi szintre, és mindössze annyi maradt az embereknek, hogy fizikai cselekedeteket hajtsanak végre, mind tradíciókat, annak érdekében, hogy emlékezhessenek az előzőleg végrehajtott spirituális akciókra.

Most, meg kell tanulnunk visszaemelkedni a spirituális szintre, és hozzáadni a Teremtő elérését, ehhez a nemzeti tradícióhoz. A vallás láthatólag megállítja az embert, azt súgja neki, hogy elegendő csak mechanikus cselekedeteket megtenni, amiket a vallásos emberek hajtanak végre.

Azonban több szöveg forrás azt mondja, hogy nem elegendő csak materiális cselekedeteket végrehajtani, és hogy a Teremtő nem törődik azzal, hogy milyen módon vágunk le egy állatot – kóser módon vagy sem – és hogy a parancsolatok azért lettek átadva, hogy korrigálja ezek által a teremtmény önmagát. Ez azt jelenti, hogy a cselekedeteket ki kell egészíteni a megfelelő szándékkal. A szándék a legfontosabb dolog, tény, ez maga az ember. Ami sokkal fontosabb, mint a cselekedetek maguk, azok a gondolatok és a vágyak. A vallásos ember általában szokások alapján cselekszik, amiket gyermekkorától tanult, és tett meg, gondolkozás nélkül. Ezeknek a végrehajtásában nincs korrekciós erő.

Ezért akarjuk kiegészíteni a tradíciókat, az élet szokás szabta módjait, vagy amit vallásnak nevezünk, amelyet úgy érzékelünk, hogy nemzeti kultúra, azzal, ami a „Teremtő munkája,” ami az ember belső munkáját jelenti, amely által az korrigálja a vágyait, hogy hasonlóvá váljon a Teremtőhöz. Adám azt jelenti, hogy „hasonló.”

Minden ember, a világi és a vallásos is, meg kell, hogy értse, hogy a kabbala képes hozzáadni valamit az életéhez. Hozzáadja a Teremtő feltárását, a Felső Erőét, amely ellenőriz mindent. Amikor a személy látja ezt, megérti és érzi, akkor azt is megérti, hogy halad előre hibák elkövetése nélkül, ebben a világban, és az eljövendőben, a spirituális világban, amely feltárul a számára.

Nem érjük el a Teremtőt, vallásos cselekedetek által, ellenben a másokkal való egyesülés által igen. Azonban ezek a cselekedetek még sem törlődnek el. Ezek egyszerűen hasonlók ahhoz, mint amikor egy lomb szimbolizálja a spirituális gyökereit, és az ember megmarad ebben a kultúrában. Ez egy olyan szokás, amely nem zavarja valakinek az előre haladását, de nem is segítik. Egyszerűen emlékeztetik az embert, hogy vannak spirituális cselekedetek, és ezért őrződtek meg a száműzetés éveiben.

A Teremtő nem törődik a fizikai cselekedetekkel. Csak a bennük foglalt szándékokkal.

KN

Kérdés

Az elmúlt hetekben láthattuk, hogy különböző országokban az emberek kimentek az utcákra, demonstrálni a kormányaik ellen, és ez úgy néz ki mintha, a kormányoknak, az adott ország kormányzására való képtelensége miatt tüntetnének. Hogy tudja az integrált egységről szóló kabbalista idea kezelni ezt, amiket az emberek éreznek, és tud erre valamilyen megoldást kínálni?

Válasz

Ez nagyon fontos kérdés, amin fokozatosan egyre fontosabb lesz ezekben a napokban. Ez az egység kérdése, amire az emberek lényegében vágynak. Más szavakkal, a személy kérdezheti:”Hogyan tudok én, egy hétköznapi ember, aki két dollárból élek naponta (és ez egy élő példa arra, ahogy tömegek teszik ezt Egyiptomban) bármit eldönteni az életemben?

Képtelenek elhagyni az utcákat és hazamenni, mivel különben vissza kellene fordítani a szélsőségesen szegény életüket, amely „két dollárt ér naponta.” Most már azonban mivel tüntetnek, azt érzik, hogy képesek az ellenőrzés megszerzésére, hogy maguk tehessenek valamit. Érzik, hogy ez a hatalom az ő kezükben van, és nem a kormányzatéban.

Ez az igény nem elégethető ki egy extra dollárral minden nap. Végig kell gondolni, mit kellene adni ezeknek a millióknak, hogy azt érezhessék, hogy megkapták a kormányzásra és változtatásra való hatalmat. Ma, ez valóban univerzális, globális probléma, amely elkezd nagyobb és nagyobb tömegeket foglalkoztat az egész világon.

A kormányzatok elkezdik latolgatni: Mit kellene tenni? A politikai vezetők le akarnak mondani a pozíciójukról, és különböző változásokat ígérnek, de ezzel nem elégíthetik ki a népüket. Most már nagyszámú tüntetést és lázadást láthatunk, ameddig a döntés végül felszínre bukkan: biztosítanunk kell, hogy az utolsó, nagyon egyszerű ember is érezhesse, hogy ő is részese mindennek, megbecsülik, van hatalma és önbecsülése.

Az emberiség felnőtt! Kijöttek az utcákra, és ők maguk érzik a helyzetet. Amikor ezt érzik, lehetetlen őket megvesztegetni pénzzel, mert ez már nem elég a számukra. Felébredt állapotban akarnak maradni, és ezzel egy nagyon veszélyes helyzetet teremtenek. Nem látom, hogy a kormányok milyen módon lesznek képesek ellenőrzés alatt tartani őket.

Még ha az egyik kormány fel is váltja az előzőt, és el is fogadják ezt az emberek képviselői, amint az új kormány a hatalomra kerül, elidegeníti magát az emberektől. Mihelyt a hatalom a kezükben van, elkezdik azt élvezni, ráadásul, az, aki egy városi nyomornegyedben vagy egy távoli faluban él, nem fogja azt érezni, hogy ezek az emberek az ő képviselői többé.

Most már látjuk ezt a tendenciát, a közeljövő politikai fejlődésében. A végén, nincs más opció, ami elérhető lesz. Az emberiség elérkezett egy állapothoz, ahol szembesül a kérdéssel: Mit kell tennünk, hogy egyenlők lehessünk? Valójában, csak amikor mindenki azonosságot és egyenlőséget érez, tudja érezni valaki, hogy ő a kormány első embere, aki döntést hoz, és fontos.

Ez nem azt jelenti, hogy valakinek közvetlen hatalma kell, hogy legyen mások felett, hanem hogy ezt kell belül éreznie. Azt csak az emberek egységén át lehet elérni, hogy ebbe az irányba mozduljunk el.

Szociológusok még nem értik ezt a jelenséget, és ezért, egy nagyon óvatos, felszínes előrejelzést mernek adni. Azonban azt gondolom, hogy ezekben az országokban, ahol ezek a folyamatok már elkezdődtek, nem állítható ez már meg. A kormányoknak félniük kell az emberektől, mivel ezek már megízlelték a képességeiket arra, hogy megváltoztathatnak valamit és átvehetik a hatalmat. Ameddig mindenki nem fogja egyenlőnek érezni magát, mindenki mással, nem fognak megbékélni. Ez az, ahol a világ irányítva van.

KN

A világ elérkezett az egység akaratának állapotához! A világnak egységben kell lennie, a belső vágyunk feltárása miatt, a természet igényének megfelelően. Ezért az elménk elkezd fejlődni, és olyan dolgokat fejlesztünk ki, amelyek segítenek nekünk abban, hogy halljuk egymást nagy távolságokból is. Ez az, ahogy kifejlesztettük a rádiót 150 évvel ezelőtt. Ez csak 150 éve történt! Aztán a televízió jelent meg, kevesebb, mint 100 évvel ezelőtt, és az emberiség kifejlesztette a mozit, annak érdekében, hogy a mozgás illúzióját tudja kelteni. Aztán körülbelül 25 évvel ezelőtt, elérkeztünk az internet kapcsolatok kifejlesztéséhez.

Mindez annak a vágyunknak az eredménye, amely nagyobb integráció, vagy egység elérésére irányul, és ennek nyomán fejleszt ki. Ez a vágy fejlődik, és nem tudjuk ezt megállítani. Ez egy állandó, szakadatlan összekapcsolódást igényel, a nap 24 órájában, az egész világon keresztül.

200 évvel ezelőtt, valaki elutazhatott valahova, majd hazatért. A távolléte alatt, például legyen az egy hónap, nem tudta, mi törtét otthon. Ma azonban ez lehetetlen! Sőt, a könyvek is eltűntek. Túl hosszúnak tűnik a folyamat, hogy ha valaki ír, nyomtat, hogy majd másvalaki elolvassa… Újságok, a hírek, és minden más a fény sebességével működnek, vagyis az elektronikus kapcsolatok sebességével. Mindennek az oka, a korrekcióra való igény!

A természetünk, egyetlen, integrált rendszerként tárul fel, és erőltet bennünket az összekapcsolódásra. Ami egy ponton megtörténik, azonnal folytatódik egy másik helyen, és körülöttünk minden lángba borul. Ki dobja el azt a gyufaszálat, amelytől lángra borul az egész világ? Senki! Mindez azért történik, mert össze vagyunk egymással kapcsolódva, a belső vágyunkban.

Ha valaki összehasonlítja az év kezdetét, annak a végével, láthatja, hogy az egész világ teljesen össze van kapcsolódva egymással. Végül is az általános korrekció felé kell haladnunk, hogy egyetlen emberré váljunk, egyetlen szívvel, és el kell érnünk az állapotot, ahol a Végtelen Világban vagyunk, hogy feltáruljon a minket összekapcsoló, egyetlen erő.

Ezért fejlesztettük ki a kabbalista televíziót és az internet forrásokat ezen a módon, hogy ezek annyira legyenek élő és interaktív, amennyire csak lehet. Az élő adás minden órában van már, és az embereknek az egész világon hívniuk kell egymást, az összes nyelven, hogy senki ne érezhessen semmilyen szeparációt vagy különbséget senki mással való viszonylatában. Ennek élőben kell történnie, sokkal inkább, mint felvételről, az archívumból. Ezen a módon az információt nem „halott” módon érzékeljük, hanem mindenki érzékelheti, hogy ez élő! A vágyunk a jelenben él, és nem érzékeljük mindazt, amit tegnap csináltunk. A tegnap megváltozott, és ma már csak olyasmit erőltetünk, ami már elmúlt.

Az emberek érezni fogják ezt, nagyon is akut módon, és nem lesznek képesek többé mozit nézni! Azt fogják az emberek érezni, hogy többé nem nyűgözi le őket a mozifilm, amelynek izgalomba kellene hoznia őket, vagy sírniuk kellene rajtuk. Azt fogják látni, hogy nincs hatással rájuk, mivel ez sok hónappal ezelőtt volt felvéve, és többé nem élő! Mindennek az éppen fennálló pillanatban kell történnie! Odaadom valakinek az érzékelésemet, mialatt a külső forma, amely segít minket virtuálisan összekapcsolódni, csak egy eszköz, a belső kapcsolat elérésére a szívek között! Ha mi képesek vagyunk ezen a módon megtenni a dolgainkat, akkor érhetjük el a kabbala tudományának sikeres terjesztését.

Ez az, amire az egész világ sóvárog. Ez még nem ismert tény jelenleg, de pontosan ez az, amire vágyunk. Az, aki megérti ezt, és tudja, hogyan kell elmondani a dolgokat, hogy erre törekedjünk, és mindezt olyan módon teszi, amely nem csak ma érvényes, hanem holnap is, sőt holnap még igazabb – akkor az ilyen ember kinyitja az ajtót a holnap számára.

KN

Kérdés

Egy dolog valakivel játszani valamit, azonban teljesen más, belül játszani, mesterségesen. Hogyan kell ezt csinálni?

Válasz

Az ember megérti, hogy át kell mennie az egyik állapotról, a másikra. Az egyik állapotot éppen most tapasztalja, azonban az, amelyiket el akarja érni, még mindig csak elképzelni tudja. A tudatával kiszínezi ezt a képet, és elképzelem, milyennek kellene lennie.

Ha azt kérdezném valakitől, „Mit képzel el pontosan? Mit akar elérni?” Azt válaszolná, „Szeretetet és adakozást.” Rendben, de nem hazudik? Természetesen igen! Azonban azt mondta ez a személy, hogy neki adakoznia kell, és láthatólag ezt el is fogadta.

Ez teljesen rendben van. Az embernek vannak barátai, hogy elkezdjen a szeretet és az adakozás alapján kapcsolatokat építeni, mindenki irányába. Aztán elindul.

De most már nincs hangulata ehhez. Rendben ez természetes. Nem szükségszerű, hogy ezt akarja tenni. Csak tegyük ezt meg, mint egy egyszerű, mechanikus cselekedetet. Üljünk le a barátainktól, gondolkozzunk el egy kicsit, vagy annyira, amennyire képes erre. A kulcs az, hogy a Fény akkor érkezik, amikor valaki tanul és akkor hirtelen azt érzi, fokozatosan egyetért ezzel a törekvéssel, és ezzel a fejlődéssel. .

Most fontos a személynek, hogy ebbe az irányba haladjon. Még nem akarja ezt magában, belül olyan nagyon, de már érti, hogy ez fontos. Az állapotok állandóan változnak, és ez az, ahogy előre halad. Az ember a Fény hatásár mozdul, de képes azokat a dolgokat megtenni, amelyek azt jelentik a számára, hogy meg kell tennie.

Ezért történt az edények törése. Ez volt szükséges feltététel volt a számunkra. Képesek vagyunk a Reformáló Fény magunkra vonására, puszta fizikai cselekedetekkel, bármilyen vágy nélkül. Én mindenki irányába létezem, és mindegyiket utálom. Nem tudok koncentrálni, tény, képtelen vagyok még csak gondolni is a szeretetre, és az adakozásra, és nem érdekelnek a barátaim. Egyedül akarok maradni a Teremtővel a világban.

Még is végrehajtok néhány gyenge cselekedetet külsőleg, még ha nem is szeretem ezeket, és ha nem is vagyok képes megtenni, amiről beszélek. Ez a kezdet.

Akkor a gyűlölet még erőteljesebben megjelenik. Még is, ezzel együtt, a cél fontossága is felerősödik. Látom, mennyire fontos elérni az adakozást, és mennyire messze vagyok tőle.

Végezetül, a fontosság elér egy fontos határt. Az adakozás az egyetlen dolog, amit a személy akar, másfelől azonban gyűlöli ezt, és képtelen rá, teljesen el van vágva tőle. Ez az, amikor felzokog, amikor ez a két pólus felveszi a végső formáját az ember érzékelésében, és eléri a végső határait.

Ez az, amit úgy nevezünk, „a félelem kapuja, a spiritualitás hiánya számára.” A személy érzi, hogy nincs semmije, és hogy többé ezt tudja tolerálni.

KN

Kérdés

Hoztam egy döntést, és beléptem a csoportba, ott azonban néha egyet nem értés bukkan fel. Mit tehetünk, hogy ezt megállítsuk?

Válasz

Mindenekelőtt, fel kell ismernünk a csoporton belüli problémát. Nem szabad ellepleznünk, vagy úgy tennünk, mintha nem léteznének. Például, ha a csoportnak van harminc vagy negyven tagja és mindenki a saját oldalára húz, vagy frakciókat alakítanak.

Lényeges megérteni, hogy mi a felső kormányzás alatt vagyunk, amely úgy rendezte a dolgokat, hogy ezek a frakciók létrejöjjenek, és megjelenjen az egyet nem értés. Miért? Ennek az oka, hogy a saját problémáink fölé emelkedjünk, az Egyetlenhez, aki elhozta azokat a mi életünkbe. Ő az, aki az összes problémát elindította közöttünk. Ő még azt is elismerte, hogy „Én teremtettem a gonosz hajlamot.”

De miért? Ez azért van, hogy az ember elkezdje használni a Tórát, mint fűszert, ami azt jelenti, hogy el kezd vágyni a Reformáló Fényre, ami el van rejtve a Tórában. Amikor vágyik a Fényre, a személy felülemelkedik a problémákon, az egyetlen Forráshoz ahonnan minden gonoszság és jóság ered.

Kérdés folytatása

Igen, de ezután még több probléma merül fel

Válasz

Az embernek össze kell gyűjtenie a szükséges erőt a vágyból, annak érdekében, hogy a Reformáló Fény leereszkedjen az első spirituális fokozatra. Ezért a problémák megnövekednek, és nem is áll meg a növekedésük

Hagyjuk ezt a Teremtőre, Ő tudja, minek kell történnie. Azért beszél arról, hogy Ő teremtette a gonosz hajlamot az ember számára, hogy megértsük, minden egyetlen Forrásból származik. A személynek csak a munkája alapjához volt szüksége erre. Semmi másunk nincs.

Kulcsfontosságú ehhez tapadni. Néhány barát talán rivalizálni kezd, míg mások senki oldalára nem állnak. Legyen bár egy rendetlenség a csoportban, azonban mindez, mint egy csomagban a Teremtő által lett előkészítve. Ő rendezte ezt el, az én feladatom mindig felsorakozni az egység irányába, akár a barátaimmal, akár ellenükben, mindenféle állapotban.

Ez az, amit úgy nevezünk, mint „egy ember és egy szív.” Máskülönben milyen alapon egyesülnénk? Az egyesülésünk alapja, nem a „kedves srácok ezek”, hanem a vicsorgás és a kakaskodás. Harcolunk és gyűlölködünk, de mindezek felett, egyetlen egységbe kapcsolódhatunk. Szeretni a felebarátot, pontosan az ezek fölé való emelkedést jelenti, és ez az, amikor elérkezik valaki a Tóra megkapásához.

Akár egyetért valaki ezzel, akár nem, ez az elve nem változik. Miközben a csoportban el kell határoznunk, hogy nincs más kiút, hogy egyetértünk ezzel már mindannyian, jóllehet még mesterségesen. Abbahagyjuk a vitatkozást, és úgy teszünk, mintha szeretnénk egymást. Tanulunk annak a reményében, hogy a Reformáló Fény befolyásol bennünket, és megalapoz egy kapcsolatot közöttünk. A leckék alatt, mindenki azt gondolja, hogy „Azt szeretném, ha Ő, legalább egy kicsit segítene.” .

Máskülönben elkezdenénk csapásokat mérni egymás fejére, képtelenek lennénk, teljesíteni a Teremtő által ránk ruházott feladatokat. Ő, aki „belecsalogatott” bennünket ebbe, mintha csak beültetett volna minket egy számítógépes játékba, ahol egy sokszögbe volnánk szorítva a képernyő által. Mi pedig ezen belül lennénk. Mit kell tennünk most?

Ez az a hely, ahol stabilizálnunk kell, egy új viszonyulást, amit el akarunk érni. Mi hiányzik nekünk ezen a játéktéren, ahol gyűlöljük egymást, és szét vagyunk szóródva, mint a pontok az ernyőn? Mit csináljunk?

Fel kell tárnunk a Reformáló Fényt. Hagyjuk, hogy meg tanuljunk vágyni a felbukkanására. Ezt egyszerűbb mondani, mit megtenni. A probléma, hogy várnunk kell, ameddig az új fokozat kibomlik bennünk, minden lehetőségével, ami eltart egy ideig. Végül is, az első spirituális fokozat kifejezetten magas; csak felugrani lehet erre. Az elsőhöz hasonlítva a többi, már sokkal egyszerűbb.

KN

Kérdés

Mi az a Körülölelő Fény, amit magunkra akarunk vonni?

Válasz

A Fény, a felső erő, az egyetlen és kizárólag létező erő az univerzumban. Ezen az erőn kívül csak a vágy van, amely úgy mutatkozik meg a számunkra, mint megszerzésre irányuló vágyakozás. Még is, ennek az erőnek a használata által, megváltoztathatjuk ezt a vágyat, adakozóvá.

Semmi nincs a Fényen (a Teremtőn) és a vágyon kívül. Mi egyszerűen csak többféle nevet használunk a Teremtő viszonylatában, mint például a Körülölelő Fény, vagy a Reformáló Fény, annak érdekében, hogy még precízebb definíciókat adjunk a hatásáról.

A Körülölelő Fény, befolyásol engem, ha törekszem a rám váró, következő forma irányába. Még ha nem is tudom pontosan, hogy is néz ki ez a forma pontosan, tanulmányozom, a könyveken keresztül, amelyek leírják a Partzufimok, világok összes sorrendjét, és a Sefírotokat. Ez az, ahogy kifejezem a vágyamat, az ezekhez való felemelkedésre, és elérésükre, és ez az, ahogy magamra vonom azt az állapotot, ahol el akarom önmagamat akarom elérni. Ez elkezd befolyásolni engem, és kiterjeszti a felé való törekvésemet.

Megnyitom magam, és érzékenyebbé válok erre a befolyásra, amely a következő állapotra irányul, amelyet el kell érnem. Egyszerűen felgyorsítom a fejlődésem, hozzáadva egy kicsit a saját vágyamat, a természeti erőhöz, amely fejleszt engem.

Megszerzem ezt a kiegészítő vágyat, a környezetemtől. Ez az, ahogy megvalósítom a szabad választásom, és megszerzem tőlük annak a felismerését, hogy ez fontos, a következő fokozat eléréséhez, Végül is, a következő állapotban lenni azt jelenti, hogy még jobban kapcsolódni a többiekhez, még jobban lenullázva önmagunkat, és nagyobb mértékben adakozni.

Ezt az inspirációt a csoporttól szerzem meg, és magammal hozom, amikor megérkezek a leckére, és törekszem a jövőbeni formám elérésére, ami még adakozóbb. Akkor a Fény befolyása alatt állok ez által, mivel ennek szintén adakozó a természete, amit én magam is meg akarok szerezni. Nekünk azonos vágyunk van, azonos irányultságunk, és ezért közel állunk egymáshoz, a formák egyezésének törvénye alapján.

Önmagam által, nincs semmilyen vágyam az adakozásra vagy a spirituális fejlődésre. Nulla vágyam van. Azonban ekkor a csoporthoz fordulok, és tőlük megszerzek , mondjuk „10 kg” vágyat az adakozás felé való haladásra és az egymással való egységre, később pedig ezzel a vággyal jövök el a leckére, és akarom elérni a következő fokozatot, vagyis ugyanezzel a 10 kg vággyal, és ehhez a fokozathoz mindez úgy fogja befolyásolni a vágyamat, hogy az hasonlóvá váljék, a Fényhez.

Ez ugyanaz a Fény, amely majd kitölti a következő fokozatomat is, hiszen az már létezik előttem az időben. Amikor törekszem e felé a jövőbeni állapot felé, ennek a Fénye elkezd ragyogni rajtam. Most ezt úgy nevezem, „körbeölelő”, mert először korrigálnia kell engem, és csak utána tud belém öltözni. Ez két lépcsőben működik, két akciót hajt végre.

Ugyanez a jelenség létezik a fizikában: ha én közeledek a mágneshez, akkor tulajdonképpen belépek a hatómezejébe, és befolyása alá kerülök. A másik ember és én ugyanígy befolyásoljuk egymást. Van egy fajta mező minden ember körül. Tény, nincs olyan fizikai test, amit ne venne körül egy mező, még egy kő is ilyen módon létezik.

Minden azonos elvek alapján működik. A legközelebbi állapot, amely felé törekszünk (a következő fokozat) az, amelyik éppen befolyásol bennünket. Azonban olyan sok mező van körülöttünk, hogy még csak nem is tudjuk mindet érzékelni. Még csak nem is törekszünk feléjük, mert esetleg nem is tudunk róluk semmit. Amikor valaki felfedezi a spirituális világot később látni fogjuk, mennyi dolog történik ebben, és mennyi különböző dimenzió létezik benne.

KN

Kérdés:

Képes a kabbala terjesztése ugródeszkaként szolgálni, az adakozás érdekében, ahogy az megkívánt?

Válasz:

A terjesztés elsődleges. Végül is, a kabbala terjesztésével az egész világnak adok magyarázatot, hogy az emberek felébredhessenek. Ennek eredményeképpen, megszerzem a vágyukat a cél irányában, ami a korrekció.

A vágyak, amelyek felébrednek bennünk, a “Bnei Baruch” világrengető munkája által, azokban, akik a Teremtő felé törekednek (Izrael), nem elegendőek. Nekünk az egész világ vágyait meg kell szereznünk, és ehhez el kell terjesztenünk a kabbala bölcsességét. Az ilyen méretű terjesztést nevezzük, a „Messiás Kürtjének. „

Ezeknek a vágyaknak köszönhetően, képesek leszünk a transzformáció módszerét helyes módon eljuttatni, egyszerűbbé, érthetőbbé tenni, mindenki számára. A mód, ahogy előadjuk, attól függ, aki szemben ül velünk, és attól, akitől mi kaptuk az összes magyarázatot. Ez alapján, sokkal szabadabban, egyszerűbben beszélhetünk, mivel már magunkba itattuk a többiek vágyait.

Ezért van szükségünk a vágyaira azoknak is, akik nem tudják önmagukat kijavítani. Akkor majd erőt kapnak Felülről mindazok, akik képesek az önkorrekcióra, ezáltal ez a második része az emberiségnek megkaphassa a korrekciót, mégpedig az első felén keresztül az emberiségnek.

KN