Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Mit jelent az, hogy egyesüljünk a Teremtővel?

Válasz

A barátok és a tanulás segítségével, vagyis a Körbevevő Fény által, én ellátom magam egy tendenciával, a Teremtő irányában, hogy adakozhassak számára, úgy hogy leválasztom magam, hogy ne legyen az “Én”, hanem megtaláljam az adakozás tulajdonságát. Aztán ezen belül én felfedezem, hogy elkezdek hasonlítani a Teremtőhöz. Ez a hajlam, nem egy test és nem valamilyen tárgy.

Tehát a Teremtő így kezd feltárulni egyre mélyebben és mélyebben, mint adakozás tulajdonsága, az erő, amely ellenőrzi a teremtést. De én is, amikor magam fölé emelkedem, és kilépek magamból – felfedezem azt, hogy én megtapasztalom ezt az erőt, a vágyat, magát a hajlamot. Aztán a testem elveszíti az érzékelését, és érzem, hogy a teremtésben, csak a két tendencia vagy hajlam létezik: az Övé és az enyém.

BS

Nekünk sok bajon kell átmenni, azért hogy végül is eljussunk abba az állapotba amikor” Az Egyiptom királya meghalt.” Akkor innentől elkezdődnek a “további napok”, ahol számtalan cselekedeteket kell végrehajtani, azért hogy feltáruljon bennünk a helyes kérés. Ha mi csak felkiáltunk, azért mert nincs ok a munkára– ezt nem nevezzük, annak hogy mi “felsóhajtunk a munka súlya alatt”.

Ha nem kapunk élvezetet a munkától, akkor meg kell, hogy vizsgáljuk fokozatosan: Mit jelent az, hogy “Egyiptomi királya meghalt”? Miért dolgozunk? Kinek? Amíg megértjük, hogy van egy másik király is, és nekünk ki kell jönnünk Egyiptomból azért, hogy a Teremtőnek dolgozzunk, azaz, az adakozás szándékával dolgozzunk.

De hogyan tudom ezt megcsinálni, ha itt Egyiptomban minden  annyira egyszerű. Úgy vagyok felépítve, hogy én élvezetet kapok akkor, ha én egy bizonyos cselekedetet végzek, vagy szellemi erőfeszítéseket fektetek be, a jutalom azonnal megérkezik, az én vágyamban. Bár eleinte sóvárogtam az adakozásra, de az volt célja, hogy kapjak. Adakozom a Teremtő számára, de én megkapom az élvezetet, az én egoista vágyamban, amellyel én azonosítom magamat.

De amikor Egyiptom királya meghal, ez nagy segítség felülről, amely lehetővé teszi számomra, hogy elszakadjak tőle. Mivel most ő halott, én megszabadulok tőle. Magam nem akartam ezt, de ő elhagyott engem. Az én egóm leválasztódott tőlem!

Így én nem tudom, mit tegyek, hiszen nincs, akinek dolgozzak. Sírok és állok. Mindig is örömöm volt benne, és most már nincs élvezetem az életemben. Hogyan találok élvezetet? Milyen vágyban, gondolatban vagy szándékban is érezhetek élvezetet? Tehát elkezdek keresni.

Ez előtt dolgoztam, adakozásban voltam a megszerzés érdekében, de most keresnem kell valami mást, és a választás hiányában, a csapások által, én elérkezek az adakozáshoz az adakozás érdekében. Elsősorban magamra gondolok: ha nincs bennem semmilyen edény az élvezetre, akkor talán élvezhetek valaki máson keresztül.

Irigy leszek valaki másra: ő élvez, míg nekem nincsen semmi élvezetem. Szóval irigylem őt, hozzá akarok kapcsolódni, hogy élvezzem az ő örömét. Talán legalább rajta keresztül fogok kapni megelégedést. Így elkezdünk tekintettel lenni a környezetünkre.

Már nem vagyok képes élvezeteket befogadni a magam számára, úgy mint amikor dolgoztam az én “Egyiptomomban”, mint korábban. De hogyan befolyásolhatom a környezetemet és hogyan okozhatok élvezetet nekik? Csak csatlakozni tudok hozzájuk, és örülni tudok velük.

Ezt hívjuk, úgy, hogy adakozunk a környezet számára. Bár én csatlakozom hozzájuk, de azzal a szándékkal, hogy kapjak valamit ebben a formában – mégis, ez már azt jelenti, hogy”nem az Ő nevében” (Lo lisma). Adakozom, és azt akarom, hogy jó legyen nekik, mert én forma egyezésben vagyok velük, kapcsolódom velük, így hát jól érzem magam közöttük. Ez már egy előrehaladott állapot.

Vannak különböző szintek az Egyiptomi kivonulás felé. Vannak olyanok, akik megértik, hogy dolgoznak az egójukon, és majd ez által elérik “az Ő nevében” (Lisma) állapotát, és vannak, akik még nem értik meg, és csak az élvezetet keresik. De így is, haladnak előre.

Nekem van már törekvésem: tudomásul veszem, hogy kapcsolódnom kell a csoporthoz, hogy kimenjek Egyiptomból. Végül is, én nem kapom meg az egyszerű élet örömeit. De ha csatlakozok hozzájuk, akkor ott, a kapcsolatban, megtalálom az örömet és felfedezem az én különleges spirituális életemet. Ez már egy lépés a felszabaduláshoz: és van miért leválnom az egómról. Mivel, Egyiptom már halott.

Ez elég. Ha az ember úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy adakozzon csoportnak, és felfedezi, az általános adakozás erejét, akkor ez az úgynevezett “Istenség”. Ha ő akarja, hogy integrálódjon velük, azért hogy ő kapjon valamit – ez az úgynevezett  “nem az Ő nevében” (önző vágy a spiritualitásra).

Ez mindenkiben különböző formákban és különböző mértékben, különböző időpontokban van jelen, de ez már megadja az irányt. Mindaddig, amíg nem fejezzük be a küzdelmet, rajtunk van a tíz csapás, amely segíti az embert, hogy végre leszakítsa magát Egyiptomról és úgy érezze, hogy az egyiptomi életet, olyan, mint a sötétség.

A végső csapás az elsőszülött halála, ami azt mutatja meg nekünk, hogy semmi nem jön ki nekünk ebből az állapotból, semmi sem “születik” meg belőle. Akkor teljesen világos az embernek, hogy ez a helyzet Egyiptomban, nem hozhat semmilyen eredményt. Ha minden elsőszülött Egyiptomban meghalt – akkor az egyiptomi király beleegyezik, hogy mi kimeneküljünk onnan.

Mindezek az állapotok, amelyről a Tóra beszél, a mi megszerzési vágyunkban történnek meg. Egyik csapás a másik után: vagy a Fáraó emelkedik, majd a Teremtő emelkedik, és Mózes meglátja, hogy mindez önmagán belül történik, és az is feltárul, hogy milyen értékeket ad ez a megszerzési vágynak , és az adakozási vágynak. Addig áll ez fenn, amíg nem látja a sötétséget a saját állapotában az ember és azt, hogy már nincsen választása, csak menekülni a sötétségből. Csak követni az adakozási vágyát, csak hogy láthassa valami jelét a Fénynek maga előtt… Így menekül meg Egyiptomból.

Ez az, aminek meg kell történnie az emberen belül, aki hajlandó csatlakozni a csoporthoz, így megtalálja az élet szellemét, és az egoista kitöltést is- és ez már az úgynevezett  “nem az Ő nevében”(lo lisma)állapot.

BS

A Kabbala: bölcselet, csak a belső munkáról beszél, a lélek korrekciójáról, és a Teremtő felfedezéséről a teremtmények számára. Ezért összes a történetekből fény derül a vágyak különböző formáira, amelyen keresztül nézzünk a világra. Az adakozó vágyat nevezzük “Izrael” –nek (Jásár – El). “Izrael száműzetésben” – az adakozó vágy, de megszerzési szándékkal. És “a világ nemzetei” ők az egoista megszerzési vágy.

Ha “Izrael” adakozási vágya száműzetésben van, akkor száműzetésben vannak a szándékok, mert megszerzőek, azaz adakoznak, de a megszerzés szándékával. Így a „haszna” Izraelnek sokkal nagyobb mint az egyiptomiaknak (“Mitzrim”) a haszna, akik nincsenek száműzetésben, csak a saját tulajdonságukat hajtják végre, amik csak az egyszerű  megszerzési vágyak.

Ezért írva van, hogy mikor Izrael népe bement Egyiptomba, ők sokasodtak és meggazdagodtak, meghíztak, kaptak hagymát, fokhagymát, hús és a halat. Azaz, minden bőséget megkaptak, minden beteljesülést amit akartak. Mivel dolgoztak az adakozásban a megszerzés szándékával – ők használták az adakozás erejét, annak érdekében, hogy profitot szerezzenek önző módon. Természetesen ők sikeresebbek, mint a “világok nemzetei”. Ezt hívjuk úgy, hogy Izrael „bekeveredett” más nemzetek közé és megtanulta azok cselekedeteit és így sikeresebbé vált, mert tudta, hogy hogyan kell használni az adakozási vágyat, a megszerzés szándékával.

Ezért nagyon nehéz nekik, hogy elhagyják az egót, és ez egy különleges hozzáállást követel. Szükséges egy különleges erő, ami kihozza Egyiptomtól az adakozó egoista vágyat, a vágyat, amely annyira jövedelmező a Fáraónak, aki nem képes megkapni ugyanezt a saját népétől – az egyszerű egoista vágy élvezetét.

Izrael, ugyanakkor, dolgozik az adakozásban a maga számára, és használta a spirituális erőt is, azért, hogy megtöltse a fizikai vágyait a fáraónak. Mi több természetesen az ego nem akarja elveszíteni őket – ő a legfontosabb eszközé váltak a kitöltéshez, amelyet nem helyettesített semmi.

Ha nincs semmi, amit élvezhetek, akkor jobb, ha meghalok. Akkor, hogyan lehet egy ilyen esetben leválasztani Izrael vágyát az egótól? Ők két korrekción mennek át: mivel ők dolgoznak az adakozásban, a megszerzési vágy szándékával – ezek nem az egyiptomiak, hanem adakozó vágyak, amit megtanultak, ezért alacsonyabbra esnek, mint az egyiptomiak. Egyiptomiaknak nincs lehetőségük használni az adakozó erőt egoista kitöltésére.

Minden attól a pillanattól kezdődik, amikor Egyiptom királya meghal, és ugyanazok a vágyak, amelyek dolgoztak az adakozás javára, most hirtelen érzik, hogy nincs kitöltés. Már nincs miért dolgozni – a királyuk halott, eltűnt!  Azaz, nem érzik, hogy miért tanulnak és dolgoznak. Nem látják többet, a jutalmat.

Akkor “és akkor Izráel fiai felkiáltottak a munka súlya alatt.” Korábban tudták, hogy miért dolgoznak, habár keményen dolgoztak, és egoista nyereséget kaptak. Az ego hűséges szolgái voltak, és nem akartak semmit azon túl. Most hirtelen kezdődik a kemény munka, de nem látható a cél! Mi nem érezzük többet ízeket az önző adakozásban – ez nagy segítség a Teremtőtől. A fejlődés elérte azt a határt, ahol már nem tudunk élvezetet kapni az önző adakozásból, és mi kétségbeesve felkiáltunk.

Halottam, Shabbat este, 1943 Június 4, (Sziván 1-je)

A korlátozás lényege az, hogy korlátozzuk a helyzetünket, amelyben benne vagyunk, és nem akarjuk a Gadlutot (Nagyságot), hanem a jelenlegi állapotot akarjuk, amit kaptunk, benne akarunk maradni mindörökké, és ezt hívjuk, az Örökkévalóval való összeolvadásnak. Nem számit, ha az ember a legkisebb Katnut (Kicsinység) állapotában van, hogyha az mindörökké ragyog, azt úgy tekintjük, hogy megkapta az örökkévaló összeolvadást, és a Gádlutra jobban való sóvárgást, fölöslegnek (luxusnak) tekintjük.

Mi több ez a titka annak, hogy ne jöjjön el az, hogy”az ő szomorúsága túlzott lesz”, azaz, hogy a szomorúság eljön az emberhez, mivel ő a fölöslegért sóvárog. Ez a titok, Izrael eljött, hogy megkapja a Tórát, akkor Mózes elhozta az embereket a hegy lábáig, ahogy írva van “és ők a hegy alsó lábánál álltak”, (a hegy jelentése gondolatok, elmélkedések), és Mózes elvezette őket a gondolat végéig, a megértésig, és az értelemig, olyan szintre, hogy nincsen alacsonyabb szint ennél. Csak akkor történt ez meg , amikor bele törődtek egy olyan állapotba, amiben haladnak mindenféle letérés és elmozdulás nélkül megmaradva abban az állapotban, mintha a legnagyobb Gadlutot kapták volna meg, és felfedezték a boldogságot, mert ez a titka annak, hogy “szolgáld az Urat örömmel”. Ez azért van, mert a Gadlut állapota alatt, másodrendű azt mondani, hogy a Teremtő ad nekünk munkát, azért hogy örömben legyenek, hiszen a Gadlut állapota alatt az öröm az önmagától jön. Ezért dolgoznak örömmel a Katnut (Kicsinység) állapotáért van szándékolva, hogy örömben legyenek, habár ők Kicsiny állapotban érzik magukat, és  ez egy hatalmas munka.

Ezt hívjuk, a nemesség szintjének legfontosabb részének, amely a Katnut állapota. Ennek az állapotnak állandónak kell lennie, és így a Gadlut állapota az csak egy hozzáadott állapot, és nekünk sóvárognunk kell a legfontosabbra, és nem pedig a hozzáadásra.

BS