Szerző arhívuma: nandor

Mi egy olyan állapotban vagyunk, hogy a “nincstelen imája” az egyedüli, ami megmenthet minket. Ez azt jelenti, hogy semmivel nem rendelkezünk, és sem is hiányzik nekünk semmi, egyetlen dolgot kivéve, azt hogy: életre keltse a Teremtő a lelkünket. Nem kérünk más semmit ezen kívül.

Mi belépünk a sivatagba, az kifejezi a mi belső állapotunkat, mivel a sivatag az a szegénységet jelképezi. Mi nem akarunk semmit, csak azt hogy megkapjuk a kapcsolatot a Teremtővel, hogy Ő felélesztesse a lelkünket.

Ezért mi teljes kitöltöttséget kaphatunk a saját szintünkön az alsó szintekhez képest, amelyet teremtménynek nevezünk  , kivéve a kapcsolati pontját a Felső szintnek, amit mi “Teremtőnek” nevezünk,.

Nekünk hiányzik  a magasabb hiányosság a magasabb szint számára: csak hozzá kell olvadjunk a Felsőhöz, hogy az Ő részének érezzük magunkat, hogy Ő benne éljünk,mint egy spermacsepp, amely elkezdi fejlődését, az Anyaméhen a – Teremtőn-  belül.

BS

Kérdés

Mi miért keressük a spirituális világot a fizikális dolgokban?

Válasz

Mert így vagyunk mi megalkotva, és ilyenek a mi edényeink. Mi képesek vagyunk töltekezni, csak azokkal az eszközökkel, amelyek nekünk megadattak: a kezünk, lábunk, az érzékszerveink, érzelmeink és az elménk.

Az én számításom nagyon egyszerű: ki akarom magam tölteni amennyire csak lehetséges az élvezetekben és a vágyakban, és állandóan ebben a 100 %-ban teljes állapotban szeretnék maradni. De abban a pillanatban, amikor én közeledek a Felső Vonal általi kielégüléséhez, akkor az élvezet elvész, mert nekem egy kicsit le kell, zuhanom. Ugyanis, a „vacsora” előtt éhesnek kell lennünk, ahhoz hogy Ő a „házigazda” élvezetet okozzon nekünk.

Létre kell hoznunk az edényt, a kitöltésnek megfelelően. Azonban, a kitöltöttségnek nem kell lekapcsolnia a hiányt, hanem kísérnie kell. A legjobb, ha a kitöltés és hiány együtt jár: minél többet kapok, annál többet akarok, egyre többet és újat akarok. És megint és megint.

Akkor itt az a kérdés, hogy mit érzek én ebben a helyzetben? A végtelen élvezetet vagy a végtelen hiányt? Vagy lehet, egyszer az egyiket, és egyszer a másikat?

A mi világunkban az, az egyetlen lehetőség élvezni a hiányból és a betöltésből is, ha a harmadik oldalt követeljük.  Ezen a módon mindkettő létezik bennem, a végtelen élvezet is és a végtelen hiány is felváltva, de nem egyszerre, hanem együtt. Erről írva van az, hogy: “A szeretet lefed minden bűnt”. Ha az élvezet és a hiány egymás mellett élnek, akkor felépül a középső vonal, és én folyamatos élvezetet nyerek, anélkül, hogy átváltanék a hiány és a kielégülés között. Így elérem az Ein Szof formáját, és nincs szükségem arra, hogy cserélgessem a hiány és kitöltöttség érzését.

BS

Kérdés

Mit jelent a jelenlegi állapotunkban az “odaadás”?

Válasz

Egyelőre mi meg próbáljuk azt csinálni, amit csak meg lehet, a megértésünk értékének megfelelően, ahogyan bennünk szól az odaadás. Próbáld megtalálni a te törés pontodat, ami ellentétes azzal a hellyel ahol létre jött a törés, Fentről lefelé. Így tudod korrigálni a törés helyét, a felemelkedésben alulról felfelé. Ezt úgy nevezzük, hogy: megvizsgálni, hogy mit vagyok képes feladni, annak érdekében, hogy megtartsam a bennem megjelenő az adakozást.

Tegyük fel, hogy képes vagyok adni valakinek, tegyük fel, hogy segítsek neki, hogy gondolok rá bizonyos feltételek mellett, de azon túl, nem. Képes vagyok e mást tenni ezen túl, vagy “nem”? Vagy egy lépést, vagy egy fél lépést tenni felé? Mit fogok érezni akkor?

Ezek nagyon magas gondolatok, amelyeket nem lehet átadni szavakkal. Az emberek úgy vélik, hogy ez egyszerű, mert gyakran mondjuk, hogy egy ember odaadással van a munkája felé, a családja felé,  stb. De a valódi odaadás egyáltalán nem a teremtmény kezében van. Nem tudjuk ezt megtenni, amíg mi az egoista természetünk szerint működünk. Ott kell lennie a Fény behatásának is, hogy felemeljen engem az egoista vágyaim fölé, és akkor már tudok dolgozni az odaadásban.

Az odaadás azt jelenti, hogy odaadom magam egy Magasabb Szintnek. De ha én most az egoizmusomban vagyok, akkor hogyan vagyok képes elérni az adakozás szintjéhez? Illetve ha én egy bizonyos szintű adakozásban vagyok, akkor hogyan emelkedhetek fel egy magasabb szintre? Nekem  egy magasabb szintű odaadásban kell lennem, hogy beleolvadjak a Felsőbe, mint egy embrió.

Annak érdekében, hogy beleolvadjak a Felsőbe, mint egy embrió, ahhoz nekem le kell törölnöm az érzéseimet, az elmémet, a vizsgálódásaimat, és a teljes logikámat és a józan eszemet. De én felnőttnek érzem magam, okosnak, és nem valami őrült bolondnak. Tehát hogyan tudom a Felsőnek odaadni magamat? Hogyan?

Sőt mit jelent, hogy odaadom magam? Egyszerűen ne csináljak semmit, és várjam, amíg Ő csinál valamit velem?- Nem, ez nem így működik. Annak érdekében, hogy átadhassam magam a Felsőnek, annak érdekében meg kell tennem mindent, amit úgy érzek, hogy az Ő akarata és mindezt az értelmem felett kell tennem. Ha nem tudod, hogyan, akkor kiálts!

“A részvétel a bíráskodás és a kegyelem munkájában” cikk elmagyarázza, hogy pontosan a legnagyobb sötétségből, próbál az ember elérni az odaadáshoz. Ebben a sötétben, kaphatja meg az ember ezt a lehetőséget.

Nagyon nehéz ezt egyedül megtenni. Ha az ember nagy erőfeszítéseket fektet be, és látja, hogy nem képes semmit elérni vele, eljut a döntéshez, hogy szüksége van a csoport támogatására. Nem tudom egyedül megtenni, és senki sem képes ezt önmagától megtenni. Tehát segítsük egymást, ahogy mondva van: “mindenki segíti a barátját”. Akkor lesz értelme, kimenni nekünk a sivatagba!

A sivatag az a hely, ahol odaadjuk magunkat, könyörögni kezdünk és felkiáltunk… Ezért elő kell készíteni az edényünket ezek számára.

(BS)

Ha közönyt érzek a barátok felé és semmi nem akadályoz engem, ez annak a jele, hogy nem kezdtem el felfedezni a gyűlöletet és szeretetet pedig bizonyosan nem. Viszont ha már taszítást érzek feléjük, ez a felső fény hatása ami rám ragyog, hogy megmutassa nekem a gonosz hajlamomat, az egómat.

Nem mindenki áll készen ilyenfajta munkára: Lehetséges hogy a személy kapcsolódik másokhoz és jól érzi magát; kellemes, érdekes kimenni a sivatagba mindenkivel az összes ölelkezéssel együtt, és nem érezve semmilyen gyűlöletet. A gyűlölet csak a reformáló Fénynek köszönhetően tárulhat fel.

Meglep téged, hogy ilyen módja van annak, hogy megreformál téged? Igen, ez az út Őhozzá.

Fontos, hogy ne essünk kétségbe ha felfedeztük a gyűlöletet, ami taszít minket. Ne kiabáljunk: „Hol van a haladásom? Milyenfajta jutalom ez az erőfeszítéseimért?”

Ha mindennek ellenére folytatod a munkádat, ha szeretnél kapcsolódni a barátokkal, mert nincs más választásod és a Kabbalisták ezt tanácsolják neked, ha lenullázod magad, akkor meg fogod érteni, hogy csak a kapcsolódáson keresztül lehetséges elérni az adományozást és a Teremtő feltárulását. De láthatod magad is, hogy nem vagy képes kapcsolódni és aztán felismered, hogy a kapcsolat csak a Körülvevő Fény segítségével lehetséges.

A gyűlölet a barátok felé szintén a Fényből jön, de ez a kérésünk nélkül történik. Ez a gonosz feltárulása. Azért hogy korrigálja ezt, egy embernek céllal kell a felső erőhöz viszonyulnia és kérnie kell, hogy Ez feltáruljon hogy meg legyen a lehetőségünk kapcsolódni másokkal.

Sok emelkedés és lesüllyedés, csalódás és kétségbeesés hosszú szakasza van ezen az úton, amikor nem vagy képes lenullázni magad, vagy valami felé fordulni. Céllal merülünk ki ilyen módon egészen addig, mígnem valójában jönni kezd a Fény Fentről, hogy segítsen nekünk, és elkezdjük értékelni a barátainkat. Itt le kell ellenőrizned, hogy ok nélkül értékeled-e őket, vagy azért mert a Teremtőt értékeled.

Izrael, a Tóra és a Teremtő mindig eggyé kell, hogy váljon, és ekkor ez beirányít téged a helyes irányba. Izrael (te) tele van gyűlölettel; és a Tóra (felső Fény) reformál téged, segít neked felépíteni a szeretetet a gyűlölet tetején. És ekkor, a középső vonalon, amikor helyes módon kapcsolod össze a jobbat és a balt, feltárod a Teremtőt és minden eggyé olvad össze.

Erre fókuszáljuk a munkánkat.

CST