Szerző arhívuma: nandor

Bizonyos pillanatokban képesek vagyunk érezni egy sóvárgást az adományozás felé, az adásra, a közelségre, az ölelésre, és a szívek egységére, de a következő pillanatban lehűlünk. Ez azért van, mert nem vagyunk korrigálva, és a benyomásunk az egóból jön.

Az ego egyetért azzal, hogy beadjon egy pillanatig, és összetapadjon mással egoista módon, hogy érezze a kapcsolatot. Ekkor, büszkeséget érzek, hogy sikerült kapcsolódnom, és ez az ami megtart engem. Viszont egy perccel később egy új Resimó (emlékkép) lehűti a lelkesedésemet.

Néha egy személy kész kiugrani a tízedik emeletről. Egy pillanatig kész mindent megtenni, a kétségbeesésnek köszönhetően amit a törött szívében érez, de a következő másodpercben már meg is bánja ezt, és elkezd logikusan gondolkozni. Ez ilyen módon történik, mert az ember egyetlen egoista vágyából fakad.

Hogyan lehetünk a korrigált állapotban egy hosszabb ideig, elmével és szívvel, úgy hogy nem bánjuk meg a döntést, amit hoztunk, bár ez magasabb mint mi és a természetünk ellenében van? Hogyan vagyunk képesek tudatosan odadobni magunkat, mintha kilépnénk a tízedik emeletről a nyílt levegőbe, és miközben a levegőben lógunk, tudjuk mi történik velünk, készek vagyunk rá, és szeretnénk, hogy megtörténjen?

Ez nem egy durva és őrült lépés, ami az összetört szív kétségbeeséséből származik, hanem egy tiszta és racionális döntés. Ezt csak akkor lehet megtenni, ha van egy másik erőd, az adományozás ereje, ami a megszerzés ereje ellenében cselekszik. A Fény, ami hatással van egy személyre, lehetővé teszi a számára, hogy megtartsa magát ilyen módon és elérjen egy tájékozott döntést. Egy spirituális döntés sohasem csupán a szív döntésének megfelelően történik; készakart, számított döntésnek kell lennie a szív és az elme oldaláról egyaránt. Minél jobban működik a felső Fény, és az emberre ragyog, annál jobban képes ő helyes döntést hozni, a saját életét odaadni, a lelkét, és ugyanakkor annál jobban képes a döntéséhez hosszú ideig ragaszkodni, egészen addig, amíg teljesíti ezt a szintet és felemelkedik a következő szintre.

A jelenlegi szintre való tekintettel, soha sem fogja megváltoztatni a döntését. Amikor a következő szint megérkezik, és a vágya növekedik, le fog esni és felemelkedik újból a következő állapotba. Az ilyen előrelépés jele egy folyamatos boldogságérzés.

CST

Baál HaSzulám, “Bevezetés a tíz szfira tanulmányába” című cikkében, az 51-es pontnál írja: „Egy rejtettség csak az arc elrejtésére vonatkozik, miközben a hátsó rész feltárul nekik… 52-es pont: A rejtettség rejtettségen belül azt jelenti, hogy a Teremtő hátsó része is rejtve van tőlük, ahogyan nem hisznek a jutalomban és a büntetésben…”

Ezeknek a vágyaknak valamelyik szintjén vagyok? Nem, ugyanakkor a Teremtő hiányzik a képemből. Nem érzem, hogy létezik, és nem érzem, hogy nem létezik. Egyszerűen semmit sem érzek. Ez azt jelenti, hogy ez még nem a rejtettség szintje még.

A rejtettség idején nem érzem, hogy van valaki és el van rejtve előlem. Ez engedi meg nekem, hogy megkérdezzem: Milyen okból és milyen célból van elrejtve előlem? Mi ez a rejtettség önmagában? Hogyan tudom eltűntetni? Jobb lenne-e az, hogy elrejtem magamat Őelőle, hogy elkezdje feltárni Önmagát? De nem fogom elrejteni minden részemet Őelőle, csak a megszerzésvágyamat, az egómat. Ha elrejtem a szív részét, amit az önszeretet irányít, akkor talán képes leszek rá, hogy feltárjam a Teremtőt és kapcsolódjak Őhozzá.

Tehát a rejtettség már a kezdete a munkának és a teszt: Megtalálom milyen feltételekkel tudom a rejtettséget eltávolítani. Ez a felkészülési szakaszról szól a cselekedetre, ami fel fogja tárni a Teremtőt számomra. Most viszont a felkészülésre készülünk fel.

Kérdés

Mi a haszna ennek az állapotnak?

Válasz

Az előrehaladás afelé az állapot felé, amiben érezzük, hogy Ő el van rejtve előlünk.

Tehát mit kell tennem, hogy feltárjam az Ő rejtettségét? Meg kell értenem, hogy szeretném feltárni, hogy kicsoda a Teremtő. A Teremtő az adományozás tulajdonsága. Ezért, fel kell fedeznem, hogy az adományozás tulajdonsága rejtve van előlem. Amikor tényleg akarom ezt, érezni fogom, hogy ez nincs bennem, és ahhoz hogy elérjem ezt, a barátokkal kell dolgoznom a csoportban.

CST

Kérdés

Meg kell szabadulnunk az összes testi vágyunktól, hogy elérjük a „szegény ember” szintjét?

Válasz

Nem kell megszabadulnunk egyik vágyunktól sem. Csak a korrekciót kell kérnünk, és semmi többet. A felső fény jobban tudja mit kell tenni, mint mi. Nem kell megszabadulnom semmitől. Még akkor is, ha látom a legrosszabb tulajdonságaimat, nem szabad megszabadulnom tőlük, mert olyan ez mintha levágnám a karjaimat és lábaimat. Nem korrigálom magam; a Fény az, aminek korrigálnia kell engem.

Ha eljövök hozzád, és megtámadlak téged, rád kiabálok, és inzultállak, nem szabad „befognom a szám”. Imádkoznom kell a felső Fényért, hogy megcsinálja ezt a korrekciót, mert ez egy valódi korrekció lesz és nem valami olyasmi ami nyomás alatt történik. Ez egy hatalmas különbség.

Baál HaSzulám azt mondja, hogy ha valamit elnyomsz, ezzel lerombolod ezt a részt a világban, és ennek köszönhetően a világ sohasem korrigálódik. Sokkal több erőfeszítésbe kerül visszahozni ezt a megelőző állapotra, és korrigálni azt.

Ehhez hasonlóan, néha gyógyszereket használunk azért hogy elnyomjuk a betegséget és elrejtsük azt belülre, és ez még rosszabb annál, mint ha egy betegség tisztán látszik és így meg lehet gyógyítani. Így működik a kígyó: elrejtőzik belülre és nem látod azt, de aztán úgyis kicsúszik egyszer.

Ennélfogva a magatartásunk a bűnök felé, a viták felé emberek között, és különböző konfliktusokhoz teljesen különböző: Hagyjuk, azokat lenni, ahogyan vannak, mégis fölöttük meg kell építenünk a korrekciót, mert most van a legjobb idő korrigálni azokat.

Ha egy ember szeretné elfedni az összes negatív feltárulást és elrejteni azokat, ez a legrosszabb dolog. Vannak emberek, akik félnek a vitáktól és konfliktusoktól, félnek az ilyen feltárulásoktól, és ez rossz, mert ez nem a korrekcióra irányul.

CST

Szeretet és gyűlölet együtt járnak. Ezt a szabályt nagyon szem előtt kell tartani, szükség van rá, hogy ez belénk legyen vésve, hogy csak a gyűlölet felett jöhet létre a szeretet, és ezt a programot fel kell, hogy használjam arra, hogy ezen keresztül tekintsek a világra. Ha így cselekszem, ebben a formában én rendelkezem a középső vonallal, és a Tifferet középső harmadik részében vagyok, a Klipa Nogában belül van , és azon belül is  “a szabad választás” pontjában.

Egyébként, én egyáltalán nem vagyok képes körülhatárolni, hogy hol vagyok – az adakozás terében vagy a megszerzés terében, vagy teljes ködben – . Amíg nem stabilizálom a két vonalat, addig nem találom meg magamat semmilyen valóságban, amit én valóságnak hívhatnék.

Ennél fogva, mi nagyon sok zuhanáson és emelkedésen megyünk keresztül, addig, amíg el nem kezdjük megérteni, a hiányt. Ha én csak jobb vagy bal vonalon vagyok, – akkor az az egoista állapot, az a klipa a (héj), Ismáel Klipa vagy Eszáu Klipa.

De ha én azon vagyok, hogy a jobb és a bal oldalt egyesítsem, és fölé emelkedjek, egy olyan módon, hogy  a jobb az mindig egy kicsit a bal fölött legyen, mintha a jobb felé húzna –  akkor képes vagyok megépíteni a középső vonalat. Ez jelenti, hogy “a szeretet lefedi az összes bűnt” – a jobb irányítja a balt.

De mindkettő létezik bennem és fenntartja egymást. A két vonal felépítésén keresztül a rendszer megengedi nekem, hogy láthassam az adakozás és a megszerzés csúcsát, és ha nem látjuk a megszerzés csúcsát, akkor nem kapjuk meg a felette az ellenőrzést.  Ha nem szerezzük meg ezt , akkor azt sem tudjuk, hogy mit kell kontrolálnunk.

Tehát a gyűlöletnek és a taszításnak léteznie kell. Az ember életében léteznie kell annak is, aki nem megy a barátok köze, aki nem próbál összekapcsolódni velük és inkább félre áll – és nem tapasztalja meg a taszítást: mert a barát jó, csendes, és nem helyezi őt nyomás alá akkor ő nem vesz részt a munkában.

De bár fordítva, azt is mondjuk, hogy ő agresszív, zavarokat okoz, és nem képes összehangolódni  senkivel – de mégis belsőleg végzi munkáját. Nem azt állítom, hogy ennek meg kell történnie így, és azt kell külsőleg lássuk, hogy ő zavarokat okoz, vagy veszekszik –  mert mindenkinek magát le kell kontrolálnia.

BS

Zohár könyve, Beresit fejezet: “A sötétség az a fekete szín a Tórában, azaz a tinta a betűkben. A Fény, az a fehér a Tórában, azaz a pappír (a pergamenek), amelyre a betűk lettek ráírva. Amikor a Fény beleöltözik a sötétségbe, akkor írva van a Tóráról, hogy „én fekete vagyok és még is gyönyörű”. Amikor a Fény eltávozik belőle,- mert a Fény a fehér szín a Tórában – akkor a Tóra azt mondja magáról, hogy „ne nézz rám, mert én mocskos vagyok”

A könyv formája – fekete betűk fehér alapon – amiben láthatjuk, hogy a fekete festék hordozza magában az információt. De ezt lehet mondani fordítva is: mert ha belépünk az adakozás tulajdonságába, az olyan, mint a fehér Fény a könyv betűinek háttérben, és ez által mi mindenképpen a fehér és a fekete viszonyát tanuljuk meg, amely nem a fekete alapon fehérnek felel meg, hanem fehér alapon minimális feketével.

Két dolog mondva van a Tóráról: “ne nézz, rám, mert én mocskos ” és “én fekete vagyok és még is gyönyörű “. Egyfelől, a Fény az adakozás tulajdonsága, és a vágy pedig az edény, a megszerzés tulajdonsága. Mi hol zuhanásban, hol pedig emelkedésben vagyunk, és mi ilyen módon tanuljuk és érezzük a fehér és a fekete viszonyát.

Ez a két tanulási folyamat kiegészíti egymást, és megadja nekünk a megfigyelés teljességét, nem a mi vágyunkban, vagy edényünkben, nem a megszerzési vágyban, hanem a Felső erő megértésében, az adakozás tulajdonságában. Mert mi amikor a saját vágyunkban vagyunk, mi úgy működünk mint a a betűk – a sötétség a papíron- a fehér háttéren. Mi úgy vagyunk bele foglaltatva a Felsőbe, mint az alsó Galgalta  ve Enaim-ja afelsőnek az AHP-jaban.  Mi tanulunk az Ein Szof Fényéből, hogy hogyan kell annak részévé válni, és a fehér Fényből tanulunk, és nem pedig a sötétségből, a Fény hiányából.

Mi így tanuljuk egyik tulajdonság viszonyát a másikkal, amik kiegészítik egymást, ahogyan a betűk kiegészítik a fehéret, hátteret, illetve a fehér háttér kiegészíti a fekete betűket. Ez nem olyan mintha kioltanák egymást, hanem inkább azt jelenti, hogy a teljes Tóra átváltozik Fénnyé, ahogy írva van: ” Az éjszaka ragyog, mint a Fény”.

BS

Kérdés

Mi a helyes módja, annak hogy elkötelezzük magunkat az önvizsgálatban, anélkül, hogy a gonoszt klipává (héjjá) változtassuk?

Válasz

Amikor én megvizsgálom a viszonyomat te veled, én csak a töréspontot érem el köztünk, és rögtön kérem a korrekciót e fölé. A csoportnak is támogatással kell, hogy részt vegyen ebben. Így nem csak egyszerűen felfedezem a gonoszt közted és köztem, hanem én azt is akarom, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló legyen, azért hogy együtt fedezzük fel a kapcsolatot mindannyiunk között.

Pontosan ezek a bűnök, ez az a hely, amely fölött feltárul a szeretet, és fontos hogy a szeretet a bűn felett jelenjen meg. Ez a három vonal lényege, amely nem létezhet semmilyen vallásban, hit rendszerben, vagy más módszerben. Nekünk fel kell használnunk erre az egót, nem pedig eltörölnünk.

A legfontosabb a klipa (a héj), ez a vágy hiánya, amikor nem akarjuk az egót felhasználni. Vagyis nem akarjuk felhasználni a negatív oldalt sem. Az összes tévedés, itt kezdődik, ami jelentkezhet  minden más vallásban, hitrendszerekben, az az ahogy megközelítik az attitűdöt az sok  dolog irányában, nem érti meg, hogy szüksége van a gonoszra, hogy az élet eszenciája, az élet központja ebben található. Tilos eltakarnunk a gonoszt, a feltárásakor semmit sem szabad, megváltoztatni. Csak lefedjük egy jó attitűddel, ennyi az egész. A gonosz formája megmarad, mi csak beöltöztetjük a Haszadim (Kegyelem) tulajdonságába, és ezáltal, megkapjuk a Szent edényt, az Adakozás Edényét.

Nekem nem kell keresnem magamban a gonosz, miszerint:  “hol a gyűlöletem a mások irányában?” Nem ezt kell tenni. A helyes módja a feltárásnak az, hogy mi csak a jóra sóvárogjunk, és ne merüljünk el a rosszban. Nincsen olyan törvény, hogy a vitát, és a gyűlöletet szándékosan kell kiváltanunk. Nekünk arra van szükségünk, hogy hozzáadjuk a sóvárgásunkat, a hiányunkat a kapcsolatokhoz, és akkor mi kétségtelenül felfedezzük a korrupciót. A mi vágyainknak csak Felfelé kell, – a Jó irányában kell- irányulniuk és ennek megfelelően ez, megjeleníti az alsót is.

Ha mi nem Sóvárgunk a Felső Fényre, akkor felettünk tárulnak fel a korrupciók, különböző formákban: hirtelen kellemetlenség a családon belül, vagy a csoport tagjai között – és más különböző dolgok. De mindezek annak jelei, hogy a csoport nem sóvárog a Felső felfelé, a jó irányába, így sokféle probléma és gond jön a fizikai szinten. Ha a csoportban nem elég nagy az egység, de sóvárognak az egységre, akkor feltárul, hogy a hiányosság csak a kapcsolatokban van. Ha nem felfelé sóvárognak, akkor a hiányosságokat a fizikai szinten felfedezik fel vagy annál alacsonyabb szinten.

BS

A Zohár olvasása segít minket abban, hogy felgyorsítsuk az időt. Hogyha nekem 5-10 év alatt kell fejlődnöm, a Zohár képes olyan változásokat tenni bennem, hogy ez lezajlik egy pár lecke alatt vagy akár még kevesebb idő alatt.

Ez a különbség az állati és az emberi szintek között olyan nagy, hogy összehasonlítani sem lehet a kettőt. Az állat szint, teljesen mindegy, hogy mekkora mértékben, és hogy mit tesz életében, nem képes semmilyen cselekedetet elvégezni, annyira sem, mint a beszélő, aki olyan, mint egy kicsiny gyermek, vagy még azt sem. Ez a különbség a szintek fejlődése között.

Ha mi közösen olvassuk a Zohárt és nem arra gondolunk, hogy mit tesz a Fény bennünk, akkor, bár esetleg  mi lassan fejlődünk, akár egy negatív fejlődési formában létezünk,  mindenesetre a Fény változtat rajtunk.

De, ha mi hozzáadjuk a megfelelő szándékot, akkor a Reformáló Fény képes előre tolni az önszeretetből a mások szeretetére, a fejlődés mértékének megfelelően és a Fény hasonlóságával, eljutunk a szemek megnyitásához.

BS