A készenlét, hogy tisztába jöjjünk az anyag természetével és fölé emelkedjünk – mindezek előfeltételei a spirituális világba történő belépésnek. Az első spirituális állapot neve fogantatás (Ibur). Minden spirituális állapot természetszerűleg a testi sötétségből, az előző állapot előtti lenullázásból és magunk mögött hagyásából indul.
Mivel a csoport spirituális állapotban van, az ő feladata, hogy segítsen a zavarodottságon való túllendülésben. A csoport eltörli a korábbi testi minőséget, ezért az sötétségnek tűnik fel. A fentről kapott segítségnek köszönhetően látjuk ilyennek, és érezzük az erőt, ami kapcsolódásra kötelez minket, hogy egy magasabb, spirituális szinten tegyünk erőfeszítéseket. Ilyen módon létrejön a tagok közötti első kapcsolat, és – bizonyos mértékben – az összeköttetés a felső erővel.
Ha egyetlen szívben egyesülünk, akkor egy nagy egészet alkotunk a Teremtővel. A spirituális élet kezdetét, az első kapcsolódást a Teremtővel spirituális fogantatásnak (Iburnak) nevezzük.
A spirituális fogantatás (Ibur) egyik építőköve az önalávetés, de még szilárdabb formát biztosít, ha teljes mértékben, az érzéseim és véleményem totális figyelmen kívül hagyásával, lenullázom magam a felső erő előtt. Az egyszerű önalávetés nem kíván a részemről szolidaritást a felső kormányzó erővel, mindössze arról szól, hogy meghajtom magam előtte.
Az embrió (Ubar) állapot lényege, hogy hagyom, hogy a felső erő kezében legyen az életem irányítása. Készen állok rá, hogy elfogadjam a Teremtő vezető szerepét. A felső erő szívét és elméjét akarom. Azt kívánom, hogy belsőmet töltse ki az Ő megértése, tudati szintje, és hozzáállása az élethez. Töltse meg a vágyaimat, és helyezzen új alapokra. Elvesztem minden korábbi irányultságomat. Csak az anyagi részem marad meg, de a bennem futó “program” teljes egészében felülről jön. Ez már nem egyszerűen önalávetés, hanem az azt követő fázis.
A spirituális fogantatás (Ibur) a lélek teljes odaadása, magasabb szintű önalávetése. Átadom magam a Felső erőnek, és a megtiszteltetéstől eltelve, embrióként (Ubar) kezdem meg a fejlődésem az Ő belsejében.
A spirituális embrió állapota teljes lenullázást jelent a Felső erő, a Bina adakozó ereje előtt. Készen állok, hogy bármi is történjen, elfogadok mindent, amit Ő tesz velem.
Az önalávetés egy számomra már feltárt állapot elfogadása. Korábbról ismert érzékelések alapján tudok számításokat végezni róla. Az embrió (Ubar) egyenlő a teljes lenullázódással. Ilyenkor az eseményeket megelőzően nullává válok, és rábólintok az ismeretlenre, illetve mindenre, ami a jövőben történik. A hitem visz előre, és a Bina ereje segít a lenullázódásban a Felső hatalom előtt.
A Teremtő munkája akkor kezdődik, amikor én ténylegesen lenullázom magam, és avval a kéréssel fordulok a Felső erő felé, hogy kezdjen el dolgozni rajtam. A lenullázásnak, önalávetésnek, valamint az adakozás minősége előtti főhajtásnak köszönhetően megkezdődik a változás. Testet öltenek az adakozás vágyai, vagyis kifejlődik a spirituális sperma első cseppje.
Már belénk kódolt, hogy készen álljunk erre az állapotra, hisz az edények összetörése előtt is létezett, és lenyomatot (Reshimo) hagyott bennünk. A véletlennek itt nincs szerepe, minden egyes fázis, amik lépésről lépésre követik egymást, szigorúan meghatározott. Végül mindegyikünk visszatér a gyökérállapotba.
Csak a fizikális létben érezhetjük elveszettnek magunkat. A spiritualitásban minden állapot, az utolsó részletig, előre lefektetett. A változás abszolút törvények alapján történik, amelyek információs lenyomatokon alapulnak. Ezekre a fentről történő lezuhanása során tett szert a lélek. Ugyanezen lépések megtételével juthatunk vissza a gyökérállapotba.
Biztosak lehetünk benne, hogy a véletlen vagy a hiba ki van zárva, és sikeresen haladunk végig a fogantatás, kisded és érettség spirituális fázisain.
Minden előre eltervezett. A mi hozzájárulásunk mindössze az, hogy előzetes vágyainkkal és kívánságainkkal segítsük a történések mindegyikét.
Semmit nem csinálunk magunktól. Minden a Fény, azaz a Teremtő munkája. A mi feladatunk megérteni, mi a mi hozzájárulásunk, amelyet a Teremtő teljes munkává egészít ki. Minden alkalommal, lépésről lépésre tesszük ugyanazt: elvégezzük, ami tőlünk függ, és a Teremtő teljessé teszi a munkát. Mindebből következik, hogy lehetetlen egészen utat veszteni. Minden annak függvénye, hogy milyen tisztán, hittel teli módon megyünk előre.
(részlet a 2019. március 13.-I kabbala lecke első részéből)
https://laitman.com/2019/03/ibur-the-first-contact-with-the-creator/
Baal HaSulam, Shamati #70, “Hatalmas kézzel, és kiöntött haraggal”:..azok, akik be akarnak lépni az isteni munkába, hogy ténylegesen Hozzá tapadjanak, és a Király palotájába jussanak – tudniuk kell, hogy nem mindenki kap bebocsáttatást. Csak akkor léphetünk be, ha kiálljuk a próbákat, és bebizonyítjuk, hogy nincs más vágyunk, csak az összetapadás (Dvekut) Vele.
