Dr. Michael Laitman

cél

Az emberiség összeegyeztethetetlensége, a természet integrális rendszerével

Kérdés: Ön azt mondja, hogy a vírus és minden, ami velünk történik,  az a természetből jön. Mit ért ez alatt?

Válasz: A természet rendszere mindaz ami körbevesz minket a kövületi, növényi, állati természet és az emberi társadalom.

A kövületi, növényi és állati szintek ösztönösen cselekszenek, azoknak a törvényeknek megfelelően melyeket a természet rendszere felébreszt bennük. Ennélfogva, nincs közöttük, és a természet rendszere között ellentmondás.

Az ember, két tulajdonságot foglal magába: egy egoista minőséget, mely arra készteti, hogy csak magára gondoljon, és egy másikat, amely az egész, őt körülvevő világgal való kapcsolatából származik.

Itt megmutatkozik az ellentmondás: az ember ellentétes az egész világgal. Mi ezt az ellentétet, nevezzük “egoizmusnak” , mely nincs jelen a kövületi, növényi és állati szinteken. Annak érdekében, hogy az ember, elérje céljait, és azt a vágyát, hogy egyre erősebb, nagyobb, gazdagabb és hatalmasabb legyen. Azaz, az ember készen áll arra, hogy elpusztítsa az egész őt körbevevő természetet, és meg is van erre a lehetősége.

Itt rejlik a probléma, hogy mit tehetünk az emberrel, annak érdekében, hogy a rendszer organikus résztvevőjévé váljon, a természet integrál részévé, és, hogy és ne legyen kívűlálló, azt gondolva,  hogy azt tehet amit csak akar?

Évről-évre és generációról-generációra az ember egyre hatalmasabbá válik. Pusztítja a természetet, mindent az uralma alá hajt, és olyan dolgokat tesz amire nincs is szüksége. Miért? Azért, hogy kielégítse kicsinyes,  személyes érdekeit.

Ez által az ember elégeti az erdőket, le csapolja a vízgyűjtőhelyeket,  és mindent megtesz annak érdekében, hogy minden pillanatban pénzt,keressen, hogy saját szűklátókörű önzését szolgálja, bár mindennek semmi értelme és logikája. Egyszerűen elpusztítja a természetet.

Kérdés: De mi magunk, nem vagyunk a természet része?

Válasz: Egyrészt mi részei vagyunk a természetnek, és nem is tudunk kilépni belőle, nem létezhetünk azon kívül. Másrész, egy olyan önző tulajdonsággal rendelkezünk, mely minket a természet fölé helyez.

Kérdés: A természetnek megvannak a saját törvényei: a nehézségi erő, a termodinamika törvényei és így tovább. Az elmúlt 200 év alatt az emberiség több mint 200 fizikai törvényt fedezett fel. Akkor melyek azok a törvények, melyeknek mi emberek, nem felelünk meg?

Válasz: mi a természet integrális törvényeivel nem egyezünk, mivel a természet egész rendszere összekapcsolódott és egy zárt rendszer formájában létezik, melynek magát kell támogatnia, fenntartania. Mi az integrál természet keretein túl lépünk, azt gondoljuk, hogy megtehetünk bármit amire csak az edott pillanatban szükségünk van.

Mondjuk azt, hogy gazdagabb akarok lenni mint mások. Ennek nincs igazolása, nincs jogosultsága de én ezt akarom, ennélfogva levágok erdőket, olajat pumpálok folyókba, szennyezem a levegőt. Nem érdekel engem, hogy mi történik ezek után, a legfontosabb az, hogy saját önző célomat elérjem.

Az állativilágban nincsenek ilyen célok. Az ő egyetlen céljuk az, hogy táplálják magukat és utódokat nemzenek. Ezen az állati célokon túl, az embernek vannak egyéb céljai: az, hogy mások fölé emelkedjen. Mindez annak az önzésnek köszönhető, mely arra kényszerít minket, hogy mindent fel használjunk, kihasználjuk a világban magunk körül, annak érdekében, hogy ezt a célt elérjük.

[265199]
KabTV “A korona vírus utáni korszak,” 20/04/02
Forras: https://laitman.com/2020/06/mismatch-of-man-with-the-integrality-of-nature/

18 jún 2020

Az Új élet bejárata nyitva áll

A koronavírus 180 fokban megfordította életünket, de éppen ennek köszönhetően megtanuljuk, hogyan tekintsünk helyesen az életre. Az élet értelm,e nem a reggeltől estig tartó rohanás, a különböző üzletek körül forog, és nem az összes egoista vágyunk, és hajlamunk kielégítésére való törekvés. Nem támogatom az aszketizmust, de a beteljesedés akkor lehetséges, ha ezzel együtt elérjük az élet lényegét és célját, és ez a legfontosabb dolog számunkra. Ezért az élethez való hozzáállásnak olyannak kell lenni, hogy mindenekelőtt azt akarjuk felfedezni, hogy ez hova vezet bennünket.

Hogyan lehet megszabadulni a negatívumtól, a világjárvány idején és pozitívan nézni az életet? Úgy gondolom, hogy az emberiség előtt nagyon pozitív, és ígéretes perspektíva áll, ha az ember megérti, amit a természet készített elő neki.

És vica-verza, ha nem vagyunk egyetértésben a természettel, akkor szenvedni fogunk. A természet megtanítja nekünk, hogyan kell helyesen kapcsolódni az élethez. Elértük az érettséget, és most felnőttként lépünk be az élet új korszakába.

Lehet-e pozitív perspektíva az élettől, az ismeretlentől való félelem? Azonban nem hiszem, hogy félnünk kellene, mert olyan helyzetben vagyunk, mint a gyermekek, akik felnőttek, most szakmát kell szereznünk, és felnőttként kell felépíteni az életünket.

Az férfi (gever) a „legyőzés” – „hitgabrut” szóból származik, mert egy férfi legyőzi az összes nehézséget és problémát, és felépíti az életét: meg kell házasodnia, házat kell építenie, gyermekeket nemzeni, és minden szükséges dolgot biztosítani a számukra.

Így kell viszonyulnunk az élet ezen időszakához, hogy a legfontosabb ne az a vágy legyen, hogy meggazdagodjunk, különféle vállalkozásokat nyissunk, és a világ minden tájára elrepüljünk. Mindez lehetséges, de a legfontosabb, hogy megfigyeljük, miért csináljuk.

Tudnunk kell, hogyan lehet elérni az élet lényegét, annak célját, azaz egy új, korrigált emberiség, azaz korrigált önmagunk megépítését a világon. De nem a régi formában, amikor gyermekekként játszottunk, egymással versenyezve, hanem úgy, hogy komolyan vegyük magunkat és az életünket annak érdekében, hogy egy másik, tökéletes és örök, jelentéssel teli életbe való belépésként érzékeljük őket.

Az emberiség felnőtt, és felnőtt módon kell viselkednie; a koronavírus ilyen viselkedést követel meg tőlünk. Úgy kell viszonyulnunk ehhez, mint egy felhíváshoz, hogy vegyük komolyan az életünket. Ma az élet célja számunkra az öröm megszerzése. Holnap pedig felfedezünk egy új célt az életben, amely ezen élet örökkévalóvá tételét foglalja magában. A természet ezt követeli tőlünk.

[264950]
KabTV’s “A Világ,” 20/03/12
Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-entrance-to-a-new-life-is-open/

16 jún 2020

Egy energiamezőben

Kérdés: Felismerhető lesz a számomra, hogy mindenki befolyásol engem, aki korrigál valamit, vagy segít valakinek a világban?

Válasz: Természetesen, mivel befolyásoljuk a természetet az érzéseinkkel és az értelmünkkel. Ezekkel nagyobb hatást gyakorlunk a világra, még inkább, mint a fizikai jelenlétünkkel.

Ezért nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy kölcsönkapcsolatban vagyunk mindenkivel. Így egy közös integrál kölcsönhatásban lehetünk, egy Ádámnak nevezett egységes rendszerben, így a próféták hívása, hogy “egyek legyünk, mint egy ember egy szívvel” bennünk nyilvánul meg.

Azonban ez mindez még a jövő. A természet ezt a célt tűzte ki, és ehhez vezet el minket. Meg fogja értetni velünk, hogy egy egységes rendszer vagyunk.

Annak ellenére, hogy  különálló egoisztikus fehérje testekben létezünk, fel kell ismernünk, hogy egy mindent átfogó energiamezőben létezünk, amely szenzoros és spirituális.

[265368]
KabTV’s “Kabbala alapjai,” 20/04/19

Forrás: https://laitman.com/2020/06/in-one-energy-field/

11 jún 2020

Megtalálni az élet értelmét.

Kérdés: Az élet értelme az, hogy megtanuljunk örökké élni, a Teremtő által létrehozott fizikai testben?

Válasz: Nem. Az örök test a Kabbalában azt a vágyat jelenti, amely az adakozást szolgálja. Ezért az élet értelme nem a világunk keretei között van, hanem ennek az örök testnek a megvalósulásában, azaz az adakozás iránti vágyakozásban.  ha valaki olyanná válik, mint a Teremtő, kapcsolatba lép vele, ekkor eléri a kölcsönös összetapadást.

Via – Laitman Blog

20 jún 2018

Az egyetemes lélek újraélesztése

laitman_527

Nekem csak nagyon kell kívánnom, hogy a kölcsönös adakozás, szeretet és garancia tulajdonsága feltáruljanak mindannyiunkban. Így a lelkem minden részére hatással vagyok,- amiket egyenlőre úgy látok mint idegeneket -, hogy azáltal mindegyik saját magát felébressze. Te a részem vagy, de én nem vagyok képes benned közvetlenül cselekedni, mert mi az egoizmus által szét vagyunk választva, amely határvonalként működik. Nincs elérésem hozzád, annak ellenére, hogy a lelkem része vagy. Szóval mit tegyünk? Rájövök, hogy csak úgy tudom feltárni a Teremtőt vagy a Felső Világot, amennyiben helyreállítom a lelkemet. Keresem a módjait annak, hogy hogyan hassak rád annak érdekében, hogy felébresszelek és újraélesszelek téged, mert te az én részem vagy. Hatok rád, amikor te korrigálod és újraéleszted magad, ez az én cselekedetem. Ezáltal ez a korrigált rész hozzám tartozik. Ily módon hozzácsatolom a teremtés egészét magamhoz.

Írva van: „a barát testisége a te lelkületed.” Más szóval én arra buzdítom őt, hogy korrigálja magát korporális tetteken keresztül, és ezáltal a lelkem egy részét közelebb hozva magamhoz. Mindenki így cselekszik, és visszatérít mindenki mást magához. Kiderül, hogy én sohasem működöm másvalaki ellen. Adakozva másoknak és szeretve felebarátomat, én egyszerűen saját lelkem részeihez viszonyulok egy más korrekt, “egoista” formában. Később feltárul számomra, hogy ezek a saját lelkem részei.
Más szóval magamhoz veszem a múlt hibáit és bűneit és érdemmé változtatom azokat. Ugyanezen a módon most éppen felfedjük bűneinket a spirituális felfedezésre való felkészülés állapotában. Feltárjuk gyűlöletünket mindenki viszonyában. Később rájövünk, hogy mindez a sajátunk, és ily módon korrigáljuk azt.

Reggeli Lecke 2017.01.16

21 jan 2017

Azonos spirituális cél

light

A Kabbala Bölcsessége, a teremtés alapanyagának, a megszerzési vágynak a helyes felhasználásának a módszerét adja az ember kezébe, úgy is nevezhetjük, hogy a megszerzés tudománya. A kapni akarásra irányuló vágyainak kitöltését hajszoló emberiség nem ismeri a spirituális törvényt, amely szerint a kapni akaró vágyat, a kitöltő Fény azonnal semlegesíti, így az önző vágy soha nem teljesülhet be. Másfelől viszont, a mások beteljesítésére irányuló, és ezért végtelen öröm forrásává válható vágy, nem automatikusan jelenik meg az ember belső világában, hanem komoly belső munka eredményeképpen, a világot irányító rendszer beavatkozása által kapja azt meg valaki. A spirituálisra törekvő embernek ezért nem Fényt, azaz beteljesedést kell KÉRNIE a Teremtőtől, hanem az említett vágyat, amit majd kitölt a Fény. Az ember spirituális munkájának lényege tehát új, adakozó, spirituális vágyak eléréséből áll, amit kizárólag egy azonos spirituális célt követő csoporton belüli kapcsolatokon keresztül kaphat meg.

2016.06.10 Reggeli lecke

KA

10 jún 2016

A teremtés célja hogy, elfoglaljuk a teremtésben a minket megillető helyet.

laitman_527_04

Az egyetlen dolog ami létezik, működik és aktivál mindent, az a Természet. Ez az egyetlen Felső Erő, ami magába foglal mindent, általános, és mindent kitölt. Ezt az erőt úgy hívjuk, hogy a Teremtő. Meg kell látnunk, hogy mi az előnyünk ebből a teremtésből, mit ismerhetünk meg ebből, mit tanulhatunk meg belőle, és hogy hogyan válhatunk hozzá hasonlóvá. Mert ez a teremtés célja. Nem az, hogy hogyan helyettesíthetjük őt, hanem hogy oda kerüljünk ahol ő található. Mert ez a teremtés terve.

A Kabbala – nem úgy mint a különböző vallásokban, hitrendszerekben – csak egyetlen erőről beszél, a természet erejéről, magáról a természetről. Ennyi, amit tanulunk. Nincs küzdelem két erő között, Isten két formája között, nincs gonosz erő vagy jó erő, egy erő van, ami jó és jót cselekszik. A teljes módszerünk csak arról szól, hogy hogyan fedezhetjük fel ezt az egyetlen erőt, ami létezik. Az ember egy nagyon speciális helyen létezik, ahol feltárhatja ezt az erőt. Ezt úgy hívjuk, hogy a Mi világunk. Úgy tűnik számunkra, hogy egy bizonyos valóságban élünk, létezünk amit Világnak hívunk. A Világ héberül Olam (HaOlam-ennek a világnak), melynek a jelentése rejtettség, elrejtés. Tehát azt jelenti, hogy valami el van rejtve előlünk.

A valóságunk, amit mi létezésként érzékelünk, az egy nagyon különleges valóság. Ez úgy jelenik meg előttünk, mintha hipnotizálva lennénk valami által, és úgy érezzük hogy ebben létezünk. A kabbalisták úgy hívják ezt a valóságot, hogy egy Álom, egy Illúzió. Azt is mondják, hogy amikor felfedezzük az igazságot, akkor az úgy fog tűnni számunkra, mintha egy álomból ébredtünk volna fel. Nekünk most arra van szükségünk, hogy egy tudományos, racionális módon viszonyuljunk mindahhoz, amink van,  amelyik valóságban létezünk, ebben az álomban, ebben az elképzelt moziban.

Ezt mi teremtjük magunkban, de nagyon valóságosnak tűnik olyannyira, hogy az úgy tűnik számukra, mintha minden rajtunk kívül létezne, és valóban ez az, ami létezik csak a számunkra. A Zohár könyvében az egész valóság, amit külsőnek érzünk, az valójában egy olyan valóság, ami kizárólag bennünk létezik. Kívül nincs semmi. Egyáltalán semmi. Minden a mi érzékeinken belül van, az elménken belül.

Amit mi kívül létezőnek feltételezünk, az nem létezik. Mivel minden, amit érzünk az egy vágy. A vágyakon keresztül érzékelünk. Ezért egy speciális módszerre van szükségünk, hogy a vágyainkon dolgozzunk. El kezdjük megváltoztatni a valóságnak ezt a képét, a megértésünket, a tudatosságunkat. Úgy fogunk dolgozni, mint a tudósok, akik egy bizonyos hatásnak teszik ki az anyagot, majd megvizsgálják az ellenhatást. Ez a folyamat teremti meg az egész tudományt a számunkra. Ez az, ahogy a kabbalisták felfedezték az általános rendszert, ezt az általános erőt, amit természetnek hívunk, vagy Teremtőnek. A mi világunk a legnagyobb fontossággal bíró, mivel itt kezdhetjük el a fejlődésünket, innen emelkedhetünk fel a Végső Állapotunkba, ahol irányítani tudjuk a valóságunkat, azaz a vágyunkat.

Mivel látnunk kell, hogy a vágyon kívül semmi más nem lett megteremtve, csak a megszerzési vágy. Ennek a megszerzési vágynak kell keresztül mennie a Felső Erő megismerésén, és ez a vágy határozza meg – a kezdeti gondolaton keresztül – a saját teremtését. A jelenlegi állapotát. Ezután egy következő állapotot fedezünk majd föl, amit újra be tudunk irányozni a végső cél felé. Mindezért meg kell hallanunk a szabályokat, amiket a kabbalisták írtak le nekünk, meg kell tartani ezek, meg kell valósítani ezeket, és bizonyosak lehetünk benne, hogy akkor helyesen haladunk, egészen a fejlődésünk végéig. Ezért ha valóban azt akarjuk, hogy ne vesztegessük el az életünket mindenféle ostobaságokra, hanem megvalósítsuk a teremtésünk célját, akkor végül látni fogjuk, – és közben is látnunk kell – a Teremtés Végső Célját. Mert e felé kell irányozni magunkat. A cselekvő gondolatot, a cselekvő számítást, ezeket a vágyakat kell megragadnunk mindent, amit magunknak tulajdoníthatunk.

Mindenemet, amivel rendelkezem, be kell irányoznom a Végső Cél elérésére. A végső állapot elérésére. Mindent meg kell tennünk, ami az erőnkből telik. E köré kell felépíteni az életünket. Ezt magyarázza el nekünk a Kabbala Bölcselete. Ezért mondják a kabbalisták, hogy az egész teremtés, az csak a vágy, amely különböző formákban jelenik meg. Mozdulatlan, növényi, állati és beszélő szinteken keresztül tárul fel. A vágynak a szintjei meghatározzák a fejlődést, a megértést, a tudatosságunkat. Azt, hogy mi a környezet, mi az élet, mi az egész folyamat, amin keresztül kell mennünk. De a vágyon kívül csak Felső Erő létezik. Aki irányítja ezt a vágyat. Aki kontrollálja. Az az ember, aki beirányozza magát ennek a felismerésnek megfelelően, az megtapasztalja, hogy a Felső Erő irányítja őt, és elkezd vele együtt dolgozni. Mindegy hogy vallásos és különböző hitekben él, itt csak a Felső Erőnek az ismeretéről beszélünk, annak az erőnek az ismeretéről, ami az egész természetet irányítja.

Az ember egy olyan valóságban él, ami hibásan úgy tűnik számára, hogy létezik. Ez egy hibás illúzió. Mintha valami létezne önmagában is, mintha nem lenne Felső Erő, ami mindent irányít. De hogyha az ember lenullázza egy kicsit az egoját, azt hogy “én létezem, én irányítok mindent”, ha ezt háttérbe szorítja és lenullázza, annak a mértékében fog egy helyet biztosítani saját magában, ahol feltárulhat a Teremtő Erő. S akkor az ember el kezdi érezni azt önmagában. Mivel fokozatosan a Felső Erő elkezdi éreztetni, hogy egy leválasztott valóságban létezünk. Később különböző módon fejlődünk az életben, és ezen dolgozunk. Elkezdünk valamit keresni az életünkben magunkon kívül, mert látjuk, hogy nincs erőnk, nincs olyan, ami kielégítene minket az életben. Fokozatosan elérkezünk egy olyan állapothoz, amikor megvalósítjuk magunkban a Felső Erő érzékelését. Felismerjük hogy nem mi irányítjuk az életünket, hanem ez az Erő. Ezt generációról generációra több száz éves fejlődés után ismerték fel néhányan, de végül el kell érkeznünk mindannyiunknak ennek a megértéséhez.

Hogy van egy Felső Erő, ami fenntart minket, és meghatározza az egész sorsunkat. Érzünk kell, hogy minden az Ő kezében van. Ez az amit úgy hívunk, hogy Nincs más rajta kívül. Gondolataink és vágyaink, minden, amit magunkról gondolunk, amit a Teremtőről gondolunk, azt a Felső Erő teremti meg számunkra. Még azokat a gondolatokat is amikor szembe helyezzük magunkat vele. Ezt azért teszi velünk, hogy megépítse bennünk a saját, független érzékelésünket. Magunkról és Róla. Valóban függetlenné válhatunk és Ő, mint egy szerető szülő teremti meg az életünket. Azért, hogy leváljunk az ő irányításáról, hogy függetlenné váljunk és elfoglaljunk a teremtésben minket megillető helyet.

Rav Michael Laitman 2016.05. New Jersey kongresszus – 4. lecke

btKA

04 jún 2016

Erőfeszítés nélkül nincs eredmény

thumbs_laitman_561

Kérdés: A Kabbala, mint tudomány, képes pontos előrejelzéseket tenni? Például Baal HaSulam tudta, hogy egy világháború közeledik, ezért megpróbálta a zsidókat a Lengyelországból Izraelbe való költözésre buzdítani, és ezt követően elutazott Lengyelországba, hogy egységbe hívja a sztrájkoló munkásokat. Tudta, hogy a missziója kudarcra van ítélve?

Michael Laitman válasza: Van itt egy kicsit másfajta, sőt világi szempontból kissé tudománytalan megközelítés. Mégpedig azért, mert a Kabbalista számításba veszi az erőfeszítést, amit belefektet.

Elvileg annak érdekében, hogy elérjünk valamit a világban, be kell fektetni egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést.

Például, hogy felfedezzen valami újat a természetben az emberiség, évszázadokon keresztül ütötte a fejét a falba egy bizonyos mennyiségű erőfeszítést belefektetve. “Miért csinálták ezt?! Ők elérhettek volna valamit ott azonnal. De nem panaszkodhatunk, mert végül is rá kellett jönnünk, hogy az összes ilyen erőfeszítés fokozatosan létrehoz egy bizonyos alapot, amely által feltárulhat előttünk a valóság.

Ezen a módon minden emberi erőfeszítés összege egy új áttörést, egy új emelkedést hoz a világba. Ugyanez igaz a spirituális munkára is.

Ezért nem tudom megmondani, hogy Baal HaSzulám tudta-e, hogy az erőfeszítései nem vezetnek sikerre. Láttam, hogy a tanárom, Rabash erőfeszítéseket tett mindannak ellenére, ami az én szempontból teljesen logikátlan volt. Azonban mégis megtette. Mert az embernek nem kizárólag az elméjére kell támaszkodnia. Az embernek mennie kell, mintha már a következő szinten lenne.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy látta, hogy mi vár ránk a sarkon túl?

Michael Laitman válasza: Nem, ő nem látta! De még ha látta volna is, akkor sem mondott volna le az erőfeszítésekről, és bár a mi szempontunkból, a mi szokásos megközelítésünknek és logikánknak úgy tűnik, hogy nincs szükség erre, ő azonban tudta, hogy ezt minden esetben szükséges volt megtenni.

A KabTV “A Kabbala bölcselete és a tudomány” című műsorából 2015. október 7.

SZL

KA

16 nov 2015

Spirituális fogantatás

laitman_744

A spirituális fogantatás állapota, amikor egyrészt a Kabbalista csoport összekapcsolódása létrehozza a formaegyezést a Bináh-val – az anyaság alapvető elvét hordozó, spirituális minőséggel, világunk Teremtőjével – amely így anyaméhé válik, másrészt a csoport felé való kölcsönös lenullázódás által létrejön az a spirituális petesejt, amelyet megtermékenyít a Felső Fény, és ezáltal spirituális lélek embrióvá válik. Ez a lélek embrió, a csoport valamennyi tagjának halhatatlan lelkévé, közös edényévé válik, amelyet a Kabbala, annak megszületése után Zair Ampinnak, Isten Kisebbik Arcának nevez – amely a Messiás hordozója. Ezért a spirituális fogantatás fontosságához semmi nem mérhető, ez a megváltás valódi küszöbe.

KA

21 aug 2015

Az emberek közötti kapcsolat a kulcsa a boldogságnak

laitman_202_0
Az alábbi interjúban Caroline Adams Miller életvezetési tanácsadó, pozitív pszichológia módszerét alkalmazó orvos beszélget Dr. Michael Laitmannal a célmeghatározásról és az emberek közötti kapcsolatról.
Riporter: Üdvözlöm Caroline!
Caroline Adams Miller: Köszönöm a meghívást.
Riporter: Mi a kapcsolat a céljaink, az emberek célkitűzései, a célok irányultsága, és boldogságunk között? Mit tehetnek ezek értünk?
Caroline Adams Miller: A célok meghatározása, a célok felé való törekvés, valamint a boldogság közötti kapcsolat lényege az, hogy a legboldogabb emberek világos célokkal ébrednek fel nap, mint nap, mind a rövid-, mint a hosszútávú célok tekintetében.
Ha megtaláljuk a módját, hogyan tudjuk megtanítani az embereknek, hogy helyes célkitűzéseik legyenek, akkor tonnányi boldogságot tudunk hozzáadni a világunkhoz. Munkám során most pontosan ezt kutatom, ez az amit csinálok a szakmámban az ügyfeleimmel szerte a világban.
Tehát a legboldogabb emberek egyértelmű célokkal rendelkeznek, és a boldog emberek érzik saját hatékonyságukat, ami azt jelenti, hogy hisznek abban, hogy véghez tudják vinni azt a dolgot, amit elterveztek; és ez olyasvalami, amihez nagyon szoros kapcsolatra van szükség az emberek között.

Ha jól tudom, akkor a könyvem első alkalommal foglalkozik azzal, hogy összekapcsolja az emberi motiváció két tudományterlületét, hiánypótló írásnak szántam.
Riporter: Képesek lehetnek az emberek csak a saját céljaikon és a saját boldogságukon dolgozni, vagy a céljaik szélesebb skálán kell hogy mozogjanak, szélesebben, mint hogy csupán egyfajta cél érdekében küzdjenek, ami konkrétan saját magukra irányul?
Caroline Adams Miller: Nos, amikor az emberek a boldogságukat keresik, akkor nem feltétlenül kizárólag maguk számára, önmagukban teszik azt. Néha különböző hobbikat űznek, amelyek kielégíthetik őket, és amivel egyfajta közös áramlás állapotába kerülnek. De például a hála is lehet egyfajta cél, hogy még hálásabbak legyenek, hogy azt mondják hogy “köszönöm” azoknak az embereknek, akik fontosak nekik.
Riporter: Mi történik akkor, mikor már képes az ember céljainak meghatározására, de a világ körülötte addigra már teljesen megváltozik, és az az alap, amire a céljait építette már másfajta célokat igényelne, amikor olyan helyzetbe kerülünk, mint amiben most találjuk magunkat, amikor már igazán válsághelyzetben vagyunk? Mi a teendőnk most? Mit okozza azt a problémát, amit ilyen széles körben válságként élünk meg?
Caroline Adams Miller: Nos, azt hiszem, a probléma az, hogy az emberek túlságosan is a saját kis élet terükre koncentrálnak, arra, hogy mit is akarnak elérni. Észre kell vennünk, hogy egy pont után már nincs több elérhető öröm, változtatás nélkül. Most talán úgy érezd, hogy boldog vagy, mert más emberekkel csinálsz valamit, pl. rengeteg emberrel bowlingozol egy bajnokságon, azonban ismered a szomszédaid nevét, ismered a környezetedben élőket, és nyújtasz nekik segítő kezet, ha valami szomorúság éri őket? Amikor én és csapatom az emberekkel foglalkozunk a céljaikon, akkor kulcsfontosságú az, hogy megismerjük őket, tudjuk, hogy mi okoz nekik örömöt, és arra biztatjuk őket, hogy nézzék, vizsgálják meg az életüket egy másik perspektívából is.
Riporter: Ha úgy döntesz, hogy azonosítod a célt annak érdekében, hogy elérd a boldogságot, a Kabbala módszere mit tud mondani, mi ez a cél, és hogyan tudnánk esetleg elérni ezt a célt?
Michael Laitman: A cél az kell hogy legyen minden ember számára, hogy valóban össze legyünk kötve egymással, mint egyetlen élő szervezet, és ez az, amit mi felfedezünk mostanában. Felfedeztük, hogy a természet globális, és a részei közötti kapcsolatnak harmonikusnak kell lennie, teljesnek. Elő kell tehát mozdítanunk a céljaink által, hogy egymás felé közeledjünk, hogy csatlakozzunk egymáshoz egy egységes módon, az élettelen, vegetatív és állati szintekkel együtt, mert tudunk kell, hogy minden egy és egységes.
Vagyis túl kell lépnünk egonkon, és újra kell építeni magunkat a jelenlegi struktúránkkal ellentétes módon. Nem fenntartható az a struktúra, ahol mindenki a másikat szeretné kihasználni, a másik rovására akar nyereségre szert tenni. Nem fenntartható az, amikor másoknál nagyobbaknak akarunk látszani. Ezt félre kell dobnunk – ezt a gondolkodásmódot – és úgy kell magunkra tekinteni, mint aki a többiekkel egyenlő, velük egységet alkot, mint egy család esetében, ahol az ember nem lehet akkor boldog, ha a másik boldogtalan. Az ember fő céljának az kell, hogy legyen, hogy elérje ennek a gondolkodásmódnak a tudatosságát.
De tudnunk kell, hogy a tudatosság csupán első lépés, a második szakasz már az, hogy miként építsük ez által a környezetünket, miként formáljuk olyanná, ami segíti a többi embert, ami befolyásolja őket, hogy túlléphessenek saját gonoszunkon, hogy elérhessék a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szintű szerkezetet.
Caroline Adams Miller: Teljesen egyetértek veled, hogy az emberek közötti kapcsolat hiánya okozza az összes a szomorúságot a világon, ez nem kérdés.
Michael Laitman: De mond meg őszintén, szentelünk ma bármi figyelmet arra, hogy a válságokat az emberek közötti megfelelő kapcsolat hiánya okozza?
Caroline Adams Miller: Úgy gondolom, hogy az emberek nincsenek mindig tisztában ezzel, mindaddig, amíg fel nem teszel ilyen horderejű kérdéseket nekik. Ha megkérdezed, és ilyen kérdésekkel bombázod őket, akkor megkaphatják a “heuréka” pillanatot, amikor is hirtelen rájönnek, megértik, hogy le vannak választva a barátaikról, sőt mi több, hogy nincsenek is barátaik. Mondhatjuk, hogy négy barát a fordulópont. Amikor megkérdezzük az embereket, hogy kik örülnek a boldogságuknak, annak amikor valami jó történik velük, vagy éppen ki hívja fel őket hajnali kettő órakor, hogy elújságolja nekik a legfrissebb élményüket, akkor legtöbbször az emberek elszomorodnak, mert tudatosul bennük, hogy senki sem foglalkozik velük, hogy nincsenek barátaik, el vannak vágva a többi embertől. Ez az a pillanat, amikor ráébrednek, hogy rossz úton haladnak.
Michael Laitman: Szóval te megtanítanád nekik, hogy kifejezetten az emberek közötti jó kapcsolatokon keresztül találhatják meg az igazi boldogságot?
Caroline Adams Miller: Az egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legboldogabb emberek élénk társadalmi hálózattal rendelkeznek; ők keményen dolgoznak, hogy ápolják a kapcsolatot más emberekkel. Szóval ez az, amit összetartozásnak nevezünk, és az összetartozás érzése hozza az embereket közelebb egymáshoz, ez okozza a legnagyobb örömet számukra.
Michael Laitman: Szóval, ez egy eredmény.
Caroline Adams Miller: Igen, ez egy eredmény.
Michael Laitman: Azt tanítod nekik, hogy ha boldog akarsz lenni, el kell kezdened helyes módon kapcsolódni a másikkal, vagy azt, hogy ha elégedett vagy, akkor tudsz kapcsolódni helyes módon a többiekkel? Melyik van előbb?
Caroline Adams Miller: Ez egy kétirányú folyamat. Azok az emberek, akik azt a célt követik, hogy összekapcsolódjanak más emberekkel, azok boldogabbak. A boldogabb emberek pedig könnyebben kapcsolódnak a többi emberhez. Ez egy körkörös folyamat, egy kontinuum. És ha belehelyezed magad valahol ebbe a folyamatba, akkor csakis előnyökhöz juthatsz.
Michael Laitman: Szükségem van rá, hogy kapcsolódjam az emberekkel? És mi van akkor, ha nekem ez nehezemre esik, mert nem ilyen az én természetem?
Caroline Adams Miller: Imádom ezt a kérdést, mert az egyik dolog, amit már felfedeztünk az az, hogy az emberek már születésük pillanatában – vagy előbb – már olyan adottságokkal rendelkeznek, amik meghatározzák, hogy introvertáltak (befelé fordulók) vagy extrovertáltak (külvilág felé nyitottak) lesznek-e. Megállapítottuk, hogy a boldog emberek extrovertáltak. Így adódik a kérdés, hogy mi van akkor, ha az embernek veleszületett tulajdonsága az introvertáltság.
Nos, a vizsgálatok azt találták, hogy ha ilyenkor az ember extrovertáltnak színleli magát, megkapja ennek a tulajdonságnak minden előnyét, amellyel az extrovertáltnak született emberek rendelkeznek. Szóval, bizonyos szempontból kényszerítenie kell magát, hogy felhagyjon az aggodalmaival, a szorongásaival, és kimozduljon, kapcsolatot teremtsen a többi emberrel. Az introvertált ember képes felülbírálnia saját maga tulajdonságait, még akkor is, ha nem érzi ezt természetesnek. Nos, ez nem egy könnyű, de megoldható feladat.
Riporter: Más emberek társasága valóban át tudja alakítani a személyt, ki tudja zökkenteni saját természetéből?
Caroline Adams Miller: Nos, a Harvard Egyetem orvosi karán indult egy olyan kutatás, ahol a társadalmi fertőzést vizsgálták. Azt hiszem, hogy az talán már mindenkinek egyértelmű, hogy az emberek átveszik a körülöttük lévő emberek hangulatát, szokásit. Azonban a kutatás most bizonyítékkal szolgál arra, hogy az emberek csoportokban híznak el, csoportokban lesznek boldogabbak, és csoportban szoknak rá, illetve le a dohányzásról.
Én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb ismeret ebből a tanulmányból, hogy a célok megvalósítása során azzá válsz, akivel az idődet töltöd. Szóval nem csak arra kell figyelmet szentelnünk, hogy én magam mit akarok csinálni, hanem arra is, hogy kik azok, akik közel állnak hozzánk, kik azok akikre számíthatok az életemben, mert azok által formálódok magam is.
Michael Laitman: Nem lehetünk másmilyenek, mint amilyenné a társadalom kényszerít minket, hogy legyünk.
Caroline Adams Miller: Fontosak azok a megtapasztalások, amiket a többi emberrel szerzel. A kutatás is alátámasztja, hogy pl. a főiskolai hallgatókat a pénz motiválja. Erre vágynak mindannyian, ennek megszerzése miatt tanulnak. De ha azt kérdezzük tőlük, hogy mi volt az a dolog az elmúlt fél évben, ami miatt boldognak érezték magukat, akkor a másokkal közösen szerzett élményeikről, tapasztalásukról beszélnek. Soha nem az anyagi javakat emelik ki.
Tehát intuitív szinten, a gyerekek, az emberek megértik, mi is jelent számukra az öröm, de gyakran ezt nem a legkönnyebb úton érhetik el.
Volt egy csodálatos film, az ‘Út a vadonba’, Sean Penn rendezte. A végén, a hős meghal egy busz hátuljában; a főhős elmenekült az alaszkai vadonba … ; ez egy bestseller mű lett. Amikor haldoklik, azt írja az egyik üzenetében a családjának: “A boldogság akkor a legjobb, ha megosztod a többiekkel.”. Az odüsszeuszi hosszúságú utazása során azt fedezte fel – ami alatt megpróbálta megtalálni a belső örömöt -, hogy a boldogság keresése eredménytelen, ha nem az emberekkel  együtt próbálja azt megtalálni.
Michael Laitman: Úgy gondolom, hogy azok az emberek – mint Caroline és mások -, akikkel ezen beszélgetés-sorozatok során találkoztam, rendelkeznek azzal a tudatossággal ebben a témában, amire én igazán nem számítottam, és így egyértelmű vált számomra az, hogy a globális válság, amit most mindannyian tapasztalunk, a közöttünk lévő helytelen kapcsolat következménye. De nem elég pusztán annyi, hogy tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, el kell jutnunk abba az állapotba, ahol ezeket kijavíthatjuk.
Látnunk kell, hogy a természet kötelez minket arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz egy pozitív és szoros módon, egymást kiegészítve, mint egyetlen organizmus, mint a sejtek egy szervezetben, ahol minden csak azért működik, hogy kiegészítse a többiek munkáját a testen belül. Végül is mindenkinek fel kell ismernie a tényt, hogy mindannyiunknak tisztelni kell az emberi közösséget, és ebben harmonikus módon, kölcsönösen kell dolgoznunk.
SzL
KA

17 aug 2015

94 queries in 0,189 seconds.