Az alábbi interjúban Caroline Adams Miller életvezetési tanácsadó, pozitív pszichológia módszerét alkalmazó orvos beszélget Dr. Michael Laitmannal a célmeghatározásról és az emberek közötti kapcsolatról.
Riporter: Üdvözlöm Caroline!
Caroline Adams Miller: Köszönöm a meghívást.
Riporter: Mi a kapcsolat a céljaink, az emberek célkitűzései, a célok irányultsága, és boldogságunk között? Mit tehetnek ezek értünk?
Caroline Adams Miller: A célok meghatározása, a célok felé való törekvés, valamint a boldogság közötti kapcsolat lényege az, hogy a legboldogabb emberek világos célokkal ébrednek fel nap, mint nap, mind a rövid-, mint a hosszútávú célok tekintetében.
Ha megtaláljuk a módját, hogyan tudjuk megtanítani az embereknek, hogy helyes célkitűzéseik legyenek, akkor tonnányi boldogságot tudunk hozzáadni a világunkhoz. Munkám során most pontosan ezt kutatom, ez az amit csinálok a szakmámban az ügyfeleimmel szerte a világban.
Tehát a legboldogabb emberek egyértelmű célokkal rendelkeznek, és a boldog emberek érzik saját hatékonyságukat, ami azt jelenti, hogy hisznek abban, hogy véghez tudják vinni azt a dolgot, amit elterveztek; és ez olyasvalami, amihez nagyon szoros kapcsolatra van szükség az emberek között.
Ha jól tudom, akkor a könyvem első alkalommal foglalkozik azzal, hogy összekapcsolja az emberi motiváció két tudományterlületét, hiánypótló írásnak szántam.
Riporter: Képesek lehetnek az emberek csak a saját céljaikon és a saját boldogságukon dolgozni, vagy a céljaik szélesebb skálán kell hogy mozogjanak, szélesebben, mint hogy csupán egyfajta cél érdekében küzdjenek, ami konkrétan saját magukra irányul?
Caroline Adams Miller: Nos, amikor az emberek a boldogságukat keresik, akkor nem feltétlenül kizárólag maguk számára, önmagukban teszik azt. Néha különböző hobbikat űznek, amelyek kielégíthetik őket, és amivel egyfajta közös áramlás állapotába kerülnek. De például a hála is lehet egyfajta cél, hogy még hálásabbak legyenek, hogy azt mondják hogy “köszönöm” azoknak az embereknek, akik fontosak nekik.
Riporter: Mi történik akkor, mikor már képes az ember céljainak meghatározására, de a világ körülötte addigra már teljesen megváltozik, és az az alap, amire a céljait építette már másfajta célokat igényelne, amikor olyan helyzetbe kerülünk, mint amiben most találjuk magunkat, amikor már igazán válsághelyzetben vagyunk? Mi a teendőnk most? Mit okozza azt a problémát, amit ilyen széles körben válságként élünk meg?
Caroline Adams Miller: Nos, azt hiszem, a probléma az, hogy az emberek túlságosan is a saját kis élet terükre koncentrálnak, arra, hogy mit is akarnak elérni. Észre kell vennünk, hogy egy pont után már nincs több elérhető öröm, változtatás nélkül. Most talán úgy érezd, hogy boldog vagy, mert más emberekkel csinálsz valamit, pl. rengeteg emberrel bowlingozol egy bajnokságon, azonban ismered a szomszédaid nevét, ismered a környezetedben élőket, és nyújtasz nekik segítő kezet, ha valami szomorúság éri őket? Amikor én és csapatom az emberekkel foglalkozunk a céljaikon, akkor kulcsfontosságú az, hogy megismerjük őket, tudjuk, hogy mi okoz nekik örömöt, és arra biztatjuk őket, hogy nézzék, vizsgálják meg az életüket egy másik perspektívából is.
Riporter: Ha úgy döntesz, hogy azonosítod a célt annak érdekében, hogy elérd a boldogságot, a Kabbala módszere mit tud mondani, mi ez a cél, és hogyan tudnánk esetleg elérni ezt a célt?
Michael Laitman: A cél az kell hogy legyen minden ember számára, hogy valóban össze legyünk kötve egymással, mint egyetlen élő szervezet, és ez az, amit mi felfedezünk mostanában. Felfedeztük, hogy a természet globális, és a részei közötti kapcsolatnak harmonikusnak kell lennie, teljesnek. Elő kell tehát mozdítanunk a céljaink által, hogy egymás felé közeledjünk, hogy csatlakozzunk egymáshoz egy egységes módon, az élettelen, vegetatív és állati szintekkel együtt, mert tudunk kell, hogy minden egy és egységes.
Vagyis túl kell lépnünk egonkon, és újra kell építeni magunkat a jelenlegi struktúránkkal ellentétes módon. Nem fenntartható az a struktúra, ahol mindenki a másikat szeretné kihasználni, a másik rovására akar nyereségre szert tenni. Nem fenntartható az, amikor másoknál nagyobbaknak akarunk látszani. Ezt félre kell dobnunk – ezt a gondolkodásmódot – és úgy kell magunkra tekinteni, mint aki a többiekkel egyenlő, velük egységet alkot, mint egy család esetében, ahol az ember nem lehet akkor boldog, ha a másik boldogtalan. Az ember fő céljának az kell, hogy legyen, hogy elérje ennek a gondolkodásmódnak a tudatosságát.
De tudnunk kell, hogy a tudatosság csupán első lépés, a második szakasz már az, hogy miként építsük ez által a környezetünket, miként formáljuk olyanná, ami segíti a többi embert, ami befolyásolja őket, hogy túlléphessenek saját gonoszunkon, hogy elérhessék a “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szintű szerkezetet.
Caroline Adams Miller: Teljesen egyetértek veled, hogy az emberek közötti kapcsolat hiánya okozza az összes a szomorúságot a világon, ez nem kérdés.
Michael Laitman: De mond meg őszintén, szentelünk ma bármi figyelmet arra, hogy a válságokat az emberek közötti megfelelő kapcsolat hiánya okozza?
Caroline Adams Miller: Úgy gondolom, hogy az emberek nincsenek mindig tisztában ezzel, mindaddig, amíg fel nem teszel ilyen horderejű kérdéseket nekik. Ha megkérdezed, és ilyen kérdésekkel bombázod őket, akkor megkaphatják a “heuréka” pillanatot, amikor is hirtelen rájönnek, megértik, hogy le vannak választva a barátaikról, sőt mi több, hogy nincsenek is barátaik. Mondhatjuk, hogy négy barát a fordulópont. Amikor megkérdezzük az embereket, hogy kik örülnek a boldogságuknak, annak amikor valami jó történik velük, vagy éppen ki hívja fel őket hajnali kettő órakor, hogy elújságolja nekik a legfrissebb élményüket, akkor legtöbbször az emberek elszomorodnak, mert tudatosul bennük, hogy senki sem foglalkozik velük, hogy nincsenek barátaik, el vannak vágva a többi embertől. Ez az a pillanat, amikor ráébrednek, hogy rossz úton haladnak.
Michael Laitman: Szóval te megtanítanád nekik, hogy kifejezetten az emberek közötti jó kapcsolatokon keresztül találhatják meg az igazi boldogságot?
Caroline Adams Miller: Az egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legboldogabb emberek élénk társadalmi hálózattal rendelkeznek; ők keményen dolgoznak, hogy ápolják a kapcsolatot más emberekkel. Szóval ez az, amit összetartozásnak nevezünk, és az összetartozás érzése hozza az embereket közelebb egymáshoz, ez okozza a legnagyobb örömet számukra.
Michael Laitman: Szóval, ez egy eredmény.
Caroline Adams Miller: Igen, ez egy eredmény.
Michael Laitman: Azt tanítod nekik, hogy ha boldog akarsz lenni, el kell kezdened helyes módon kapcsolódni a másikkal, vagy azt, hogy ha elégedett vagy, akkor tudsz kapcsolódni helyes módon a többiekkel? Melyik van előbb?
Caroline Adams Miller: Ez egy kétirányú folyamat. Azok az emberek, akik azt a célt követik, hogy összekapcsolódjanak más emberekkel, azok boldogabbak. A boldogabb emberek pedig könnyebben kapcsolódnak a többi emberhez. Ez egy körkörös folyamat, egy kontinuum. És ha belehelyezed magad valahol ebbe a folyamatba, akkor csakis előnyökhöz juthatsz.
Michael Laitman: Szükségem van rá, hogy kapcsolódjam az emberekkel? És mi van akkor, ha nekem ez nehezemre esik, mert nem ilyen az én természetem?
Caroline Adams Miller: Imádom ezt a kérdést, mert az egyik dolog, amit már felfedeztünk az az, hogy az emberek már születésük pillanatában – vagy előbb – már olyan adottságokkal rendelkeznek, amik meghatározzák, hogy introvertáltak (befelé fordulók) vagy extrovertáltak (külvilág felé nyitottak) lesznek-e. Megállapítottuk, hogy a boldog emberek extrovertáltak. Így adódik a kérdés, hogy mi van akkor, ha az embernek veleszületett tulajdonsága az introvertáltság.
Nos, a vizsgálatok azt találták, hogy ha ilyenkor az ember extrovertáltnak színleli magát, megkapja ennek a tulajdonságnak minden előnyét, amellyel az extrovertáltnak született emberek rendelkeznek. Szóval, bizonyos szempontból kényszerítenie kell magát, hogy felhagyjon az aggodalmaival, a szorongásaival, és kimozduljon, kapcsolatot teremtsen a többi emberrel. Az introvertált ember képes felülbírálnia saját maga tulajdonságait, még akkor is, ha nem érzi ezt természetesnek. Nos, ez nem egy könnyű, de megoldható feladat.
Riporter: Más emberek társasága valóban át tudja alakítani a személyt, ki tudja zökkenteni saját természetéből?
Caroline Adams Miller: Nos, a Harvard Egyetem orvosi karán indult egy olyan kutatás, ahol a társadalmi fertőzést vizsgálták. Azt hiszem, hogy az talán már mindenkinek egyértelmű, hogy az emberek átveszik a körülöttük lévő emberek hangulatát, szokásit. Azonban a kutatás most bizonyítékkal szolgál arra, hogy az emberek csoportokban híznak el, csoportokban lesznek boldogabbak, és csoportban szoknak rá, illetve le a dohányzásról.
Én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb ismeret ebből a tanulmányból, hogy a célok megvalósítása során azzá válsz, akivel az idődet töltöd. Szóval nem csak arra kell figyelmet szentelnünk, hogy én magam mit akarok csinálni, hanem arra is, hogy kik azok, akik közel állnak hozzánk, kik azok akikre számíthatok az életemben, mert azok által formálódok magam is.
Michael Laitman: Nem lehetünk másmilyenek, mint amilyenné a társadalom kényszerít minket, hogy legyünk.
Caroline Adams Miller: Fontosak azok a megtapasztalások, amiket a többi emberrel szerzel. A kutatás is alátámasztja, hogy pl. a főiskolai hallgatókat a pénz motiválja. Erre vágynak mindannyian, ennek megszerzése miatt tanulnak. De ha azt kérdezzük tőlük, hogy mi volt az a dolog az elmúlt fél évben, ami miatt boldognak érezték magukat, akkor a másokkal közösen szerzett élményeikről, tapasztalásukról beszélnek. Soha nem az anyagi javakat emelik ki.
Tehát intuitív szinten, a gyerekek, az emberek megértik, mi is jelent számukra az öröm, de gyakran ezt nem a legkönnyebb úton érhetik el.
Volt egy csodálatos film, az ‘Út a vadonba’, Sean Penn rendezte. A végén, a hős meghal egy busz hátuljában; a főhős elmenekült az alaszkai vadonba … ; ez egy bestseller mű lett. Amikor haldoklik, azt írja az egyik üzenetében a családjának: “A boldogság akkor a legjobb, ha megosztod a többiekkel.”. Az odüsszeuszi hosszúságú utazása során azt fedezte fel – ami alatt megpróbálta megtalálni a belső örömöt -, hogy a boldogság keresése eredménytelen, ha nem az emberekkel együtt próbálja azt megtalálni.
Michael Laitman: Úgy gondolom, hogy azok az emberek – mint Caroline és mások -, akikkel ezen beszélgetés-sorozatok során találkoztam, rendelkeznek azzal a tudatossággal ebben a témában, amire én igazán nem számítottam, és így egyértelmű vált számomra az, hogy a globális válság, amit most mindannyian tapasztalunk, a közöttünk lévő helytelen kapcsolat következménye. De nem elég pusztán annyi, hogy tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, el kell jutnunk abba az állapotba, ahol ezeket kijavíthatjuk.
Látnunk kell, hogy a természet kötelez minket arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz egy pozitív és szoros módon, egymást kiegészítve, mint egyetlen organizmus, mint a sejtek egy szervezetben, ahol minden csak azért működik, hogy kiegészítse a többiek munkáját a testen belül. Végül is mindenkinek fel kell ismernie a tényt, hogy mindannyiunknak tisztelni kell az emberi közösséget, és ebben harmonikus módon, kölcsönösen kell dolgoznunk.
SzL
KA
