cél

Külső hallástól a belső halláshoz

Szerző: nandor | Kategória: belső munka, cél

Külső hallástól a belső halláshoz

Amekkora mértékben érzi az ember a cél fontosságát, akkora mértékben képes feladni azokat a dolgokat, amelyek visszatartják, abban, hogy elérje azt.

Egy meghatározott időt vesz igénybe, amíg az ember elkezdi meghallani, ami elmondatott, mivel a szív az amivel ezt meg kell hallani és nem a fül. Több alkalommal átmehet újra és újra ugyan azon a cikken, mégsem hallja meg az üzenetét. Majd elkezdi hallani, de nem érti meg. Később elkezd megérteni valamit, de nem szívja magába. Azután elkezdi magába szívni, de nem érinti meg a vágyait.

Amikor végül ez beleolvad a vágyaiba, akkor az ember elkezdi összehasonlítani azzal ami már bele van foglaltatva a vágyaiba, azt ami most éppen belép a vágyaiba. Itt elkezd számításokat végezni és dönteni, hogy mit is kell tennie, letisztázza, hogy melyik vágya előnyösebb, melyik értékesebb, örök egyenlő és így tovább. Így tehát eldönti, hogy képes e feladni a pillanatnyi énjét, egóját, hogy helyet teremtsen önmagán belül másoknak – kötelezve érzi magát, hogy ezt meg tegye, akarja ezt vagy sem.

Ezek után már elkezd cselekedni a választása által, úgy, hogy a külső környezet képes legyen befolyásolni amilyen mértékben csak lehetséges, és ezzel lehetővé válik, hogy a szívében olyan számításokat tudjon végezni, melyek mások előnyére, és nem saját magára irányulnak. Mindennek az ő beleegyezésével kell történnie, a szabad akarata által az előző egoista vágyi felett. Ilyen módon képes a cél felé haladni.

Ezért, nagyon sok embert látunk úgy tanulni, mintha együtt lennének másokkal, azonban ők még mindig csak külsőleg, a fülükkel hallanak. Évekig tarthat, amíg ez valóban beléjük hatol. Vannak, akik csak 10-15 év múlva kezdenek hallani, és vannak olyanok, akik hamarabb. Minden féle reakciói vannak a léleknek és lényegében ezek a reakciók azok melyek a lélek korrekcióit jelentik.

Ezért ameddig az ember felismeri, hogy szükséges megváltoztatnia a saját egyéni belső lényegiségét egy kollektív lényegiségre, sok idő eltelhet. Ez képezi a legkeményebb részt a munkánkban, az első legnehezebb lépést. Később az ember, elkezdi megnövelni az adakozási vágyát, azonban először meg kell alapoznia és ki kell alakítania azt, fel kell vinnie a hegy csúcsára, az egója fölé és az hatalmas munkát követel. Itt csak türelmet, lehet kérni, kitartást és alázatot, ez az, ami segít.

Tehát alaptalanul vagyunk dühösek azokra az emberekre, akik hallottak a módszerünkről vagy az integrál oktatásról, de nem tudják végrehajtani és elmagyarázni azt másoknak. Még nem jött el az idő a számukra, hogy a bensőjük befogadja ezt. Különbség van aközött, amit képesek meghallani és amit képesek alkalmazni.

2013.04.21, Felkészülés a reggeli leckére

ford: BS

lekt: KN

Tovább >0

26 ápr 2013

Hogyan gyújtsak tüzet a lelkemben?

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, cél, csoport

Hogyan gyújtsak tüzet a lelkemben?

Rábás írása “Tartasd magad egy Ravnak vagy vegyél magadnak egy barátot – 1 -”: Ha egy személy nagyon fáradt és aludni megy 11 körül éjszaka, és amikor 3-kor felébred, természetesen azt fogja mondani, hogy nincsen energiája, hogy felkeljen az ágyból és tanuljon, mert ő nagyon fáradtnak érzi magát. És ha úgy érzi, hogy egy kicsit gyenge vagy hőemelkedése van, a testnek ekkor minden bizonnyal nem lesz ereje, hogy felkeljen, hogy minden nap felkeljen.

De ha a személy nagyon fáradt, betegnek érzi magát és aludni megy éjfélkor, de 1-kor felébred és azt kiáltja: “Tűz van a telepen, és éppen a szobádba fog betörni. Akkor gyorsan felpattan és menti az életét minden erőfeszítése által, nem lesz semmiféle kifogása, hogy ő fáradt, figyelmetlen vagy esetleg beteg. Sőt, még ha betegnek is érzi magát, mindent meg fog annak érdekében tenni, hogy megmentse az életét. Nyilvánvaló ez, hiszen egy nagyon fontos dologhoz jut hozzá, a testnek lesz annyi energiája, hogy megtegye azt, amit akar.

Ezért, amíg dolgozom “Érezd magad egy Rav-nak”, és a személy higgye is azt, “Mert ők az életünk és napjaink hossza”. Amennyiben ő úgy érzi, hogy az az ő élete, a test elég erős lesz, hogy leküzdjön minden akadályt, amint ahogy az írva van a példázatban. Ebből kifolyólag, az ember az összes munkája közben, a tanuláskor vagy imádság közben arra kell fókuszálni, hogy megszerezzük a Rav nagyszerűségét és az ő jelentőségét. Egyedül csak a rengeteg munka és még több imádság vezet el az eredményhez.

A Zóhár szavai szerint ez úgy van nevezve: “A porból az Istenséghez való felemelkedés”

… Ebből következik, hogy minden ami hiányzik az az, hogy “Ravnak érezzük magunkat, amint a Teremtő nagyszerűségét érezzük. Ezek után mindenki képes lesz elérni a célt, azaz csatlakozni Hozzá.

Látjuk, hogy világszerte a csoportjainkban néha sok ember megy el a leckére, néha pedig csak kevesen. Nehéz dolog őket megítélni, ez van mondva: “Ne ítéld meg a barátot addig, míg nem voltál az ő helyében.” De nem az a baj, hogy nehézségeik vannak, hanem az, hogy a hiányzás oka a még mindig ugyanaz – nem érzik a leckék fontosságát.

A fontosság érzése a csoporttól függ és nem a személytől. Láthatunk különböző csoportokat a képernyőn a lecke folyamán: Kiev, Moszkva, Szent Pétervár, és még sok másikat. Néha azt látjuk, hogy a csoport szobák tele vannak emberekkel, néha pedig hogy csak alig. Mindennek az oka a cél fontosságának hiánya, ez nem fejlődött ki bennünk. A Felső, a fontosság érzését szándékosan csökkenti, azért hogy a személy szükségét érezze a csoportnak és érezze, hogy ő a környezettől függ, ami megnöveli számára a fontosság érzését. Olyan mértékben, ahogy ő a csoportnak a szerves része, olyan mértékben fog a cél fontossága megnövekedni benne, a csoporthoz fog tapadni és így halad előre.

Azonban, ha ő nem érzi a csoport fontosságát és nem tapad hozzá, akkor a cél fontosságát sem fogja érezni. Ezért nem lesz képes előrehaladni és végül elmarad.

Minden csak a cél fontosságának érzésétől függ: a vágyakozás mértékétől, és hogy mennyire tudatosan követeli azt meg magának a tanulás során. Ez úgy szolgálja őt, mint egy üzemanyag, amit a haladáshoz szükséges.

A fő gondunk az lehet, hogy a célt nem tartjuk fontosnak, az üzemanyagot, a Teremtő nagyságát. Ami elegendő lenne a haladásunkhoz, az, hogy folyamatosan Őróla akarok gondolkodni, és megállás nélkül azon aggódni, hogy érezzem mindennek a fontosságát, ami a csoport középre húz, ahol megtalálhatom a spirituális világhoz vezető ajtót.

“Rav” (nagy, nagyszerű” a Teremtő. “Érezd magad Ravként” azt jelenti, hogy a Teremtő felemeljen mindenfajta földi érték felé, amihez semmi sem hasonítható. Ilyen prioritások szerint, az egyén meg tudja határozni a napi programját és ezzel a hozzáállással pedig mindent.

“Vásárolj magadnak egy barátot”-ra azért van szükség, hogy növelje a Rav fontosságát. Ezért meg kell venned a barátodat; fizetni kell neki a hozzáállásoddal, az erőfeszítéseiddel, a szolgálataiddal, így ezekkel segítenek téged elismerni a Rav nagyszerűségét, a Teremtő nagyszerűségét.

A tanulás alatt, csak egyetlen dolog megszerzése miatt szabad imádkoznunk: a Teremtő nagyszerűsége. Minden ezen nagyszerűség körül kell koncentrálódnia: az imádságnak, a megvilágításnak, és a szeretetnek. Csakis a környezet képes segíteni nekünk, akkor ha a személy megidézi azt magának.

2012.12.19, Napi Kabbala lecke előkészülete

SzL

Tovább >0

23 dec 2012

A legjövedelmezőbb profit

Szerző: nandor | Kategória: cél, lenullázás, munka

A legjövedelmezőbb profit

Meg kell értenünk, hogy minél inkább haladunk előre annál nehezebbé válik a munka. Most, nem látjuk a jutalmat, könnyű nekünk dolgozni. Csak hinni kell, hogy mi megkapjuk a jutalmat. A barátok azt mondják, hogy egy nagy cél van előttünk, a Teremtő fontossága, és én rohanok előre, mintha látom hogy Ő milyen nagy.

Igazából nem látom a jutalmat, a környezet meggyőz engem, kapok energiát és hajtóerőt ettől. Csak egy feltételre van szükségünk, hogy dolgozzak a helyes cél érdekében: lenullázzam magam a barátok előtt. Ez azt jelenti, hogy minden feltétel közül csak egy feltétel szükséges, hogy lenullázom magam. Ezután a csoport elkezd hatni rám, és felébreszti bennem a cél nagyságát, a Teremtő nagyságát, a jutalmat, motivációt ad nekem. Ez elég ahhoz, hogy rohanjak előre.

Ez a legkönnyebb feltétel. Végtére is, később ha a Teremtő nagysága valóban feltárul számomra, hogyan leszek képes dolgozni, nem azért mert Ő nagy?. Ha csak a nagyságáért dolgozom, akkor megint eladtam magam, és a megszerzési vágyamért dolgozom. Ha megmutatják nekem a jutalmat, akkor hogyan lennék képes dolgozni az adakozásért?Anélkül mintha semmit sem kapnék meg, hogyha közben tudom, hogy a hónap végén megkapom az egy millió dollárt?

És ez a legkönnyebb munka, hogy például kinyitom az ajtót valakinek naponta egyszer, és ennyi. Hogyan tudom eldobni ezt a tudást a fejemből a jutalomról? Most egy nagyon kemény munka vár ránk a megszerzési vágyunk ellen.

Az egész útra vonatkozólag minden egyes szakaszban, ahogy mi haladunk egyre nagyobb mértékben, mi felfedezzük hogy milyen nagy és profitot hozó dologgal foglalkozunk, a legjövedelmezőbb üzlettel. Nekünk le kell győzni ezt a fogalmat, mintha nincs nekünk semmi jutalom, leválasztani magunkat a mi önző vágyunktól, és elrejteni.

Nagyon nehéz. Az első feltételünk most nagyon könnyű, és a legegyszerűbb a többi közül. Tehát végre ez a szakasz véget kell vessen! Én le kell nullázzam magam ahhoz, hogy megkapjam a környezettől a cél fontosságát, a Teremtő nagyságát, és hogy a csoport megadja nekem a hajtóerőt az előrehaladáshoz. Csak egy feltétel szükséges, és ez könnyebb az én egómnak.

Aztán az engedmények jóval nagyobbak, és már nem lesz csak puszta lenullázás, hanem elkezdek dolgozni a megszerzési vágyal. Minden alkalommal, egyet értek és nem értek egyet vele, addig amíg magunkra vonzzuk a Fényt.

Ha nem sikerült, hogy lenullázzam magam, akkor én össze kell kapcsolódjak a Reformáló Fénnyel. Először próbálom legyőzni magam, de aztán látom, hogy nem vagyok képes, és az ellenállás bennem csak növekedik. Aztán elkezdem keresni a módját, hogyan nullázzam le magam, és csak azután tudom érezni a szükségét, hogy magamra vonjam a Fényt, hogy segítsen nekem. Most már tudom, mit kell keresni az óra alatt.

Mi le kell írjuk azokat az alapelveket, amelyekkel fogunk dolgozni annak érdekében, hogy ez a munka közös legyen mindenki számára. Mindenki erőfeszítéseket kell befektessen, és biztosítsa a kölcsönös felelősség létezését, amely magába foglalja a közös alapelveket.

18.12.2o12, “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

Tovább >0

22 dec 2012

Amikor a cél nem fontos

Szerző: nandor | Kategória: cél, munka

Amikor a cél nem fontos

Kérdés:

Mit tegyünk, ha hiányzik a cél fontossága? Mindig ez történik: az emberek bejönnek az osztályterembe, és aztán álomba merülnek. Szóval milyen módszert képes egy csoport alkalmazni, hogy felemelkedjen a Teremtő nagyszerűségéhez és a cél fontosságához?

Válasz:

Az nem baj, ha valaki álomba merül, ez megtörténik alkalmanként. Összeszedi maradék erejét, eljön a leckére és végül elalszik. Ilyenkor mi van? Mit tehetünk ellene? Hogyan ébreszthetjük fel, ha ő “halott”?

Ebben a pillanatban ő nem egy emberi lény, inkább csak egy “növény”. Nem tudod inspirálni őt ilyenkor. Az embereknek szükségük van alvásra, táplálkozásra, valamint természetes szükségleteik vannak. Nem tehetsz ez ellen semmit sem, ezt egyszerűen számításba kell venni. Nem kérhetsz semmit sem a barátaidtól, ha nem alszik 5-6 órát és nem eszik néhányszor egy nap.

Kérdés:

Oké, ez világos. Azonban az még mindig nem egyértelmű számomra, hogy a csoport hogyan képes a cél növekvő fontosságát megóvni.

Válasz:

A csoportnak ezt a dolgot rendszeresen felügyelnie kell, de nem úgy, hogy unalmas szlogeneket mondanak egymásnak, amit az emberek már unnak hallgatni. Azt kell látnunk, hogy az egyének ezt az ügyet “a csontjaikban érzik”.

Hogyan tegyük meg mindezt? Csak meg kell próbálni! Gondolj erre állandóan. Ha elkezdesz gondolkodni ezen, meg lesz az eredménye.

Ez a munkánk, és nem menekülhetünk el előle. Az egoizmus által vagyunk vezérelve. Ebben mi ellentétesek vagyunk a Teremtőtől.

Amikor mi a következő szint felé haladunk, a spirituális munka teljesen eltérő és igazán nehéz körülményeivel foglalkozunk: gyűlölet, zavarok, süllyedések.

Mindezek a Teremtőtől származnak! Ezeket meg kell értenünk, máskülönben “egy lyukat fúr a személy a csónak falába”, amely ártalmas lehet a spirituális munkánkra. Ebben az esetben, nekünk jogunkban áll ezt a személyt kirakni a csónakból, kiutasítani őt a csoportból. Azonban, ha elalszik, egy párnát kell tenni a feje alá, mint ahogy a kis fiadnak tennéd.

08.12.2012, Novosibirski Kongresszus 4.leckéből

SzL

Tovább >0

22 dec 2012

A szeretet lángja

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, cél

A szeretet lángja

Rábásh írásaiból, 24. Levél:

“Neked ki kell váltanod a barátok szeretetét, ami számodra nem vonzó, pontosan ezt látom ami szükséges számodra. Ahogy mondta Báál HáSzulám, hogy az ember és ember közötti viselkedéséből megtanulja, hogyan viselkedjen a Teremtővel szemben. Mivel a Felső Fény nyugalomban van, és állandóan szükséges kiváltani azt a szeretetet, ahogy az írva, van: “amíg az esküvőnk szeretete boldogságot okoz…”, és te mindig őrségben kell legyél, reggeltől estig, amikor a nap állapotában érezzük magunkat, vagy az éjszaka állapotában érezzük magunkat.

Mi azt mondjuk a Teremtőnek, hogy tiéd a nap és tiéd az éjszaka is. Ezáltal az éjszaka ugyancsak az éjszaka sötétsége, az is a Teremtőtől jön az ember érdekében … ebből az következik, hogy neked ki kell váltanod a barátok szívét ameddig a láng magától fel nem emelkedik, ahogyan Bölcseink mondták, amikor te “meggyújtod a gyertyákat”, és ezáltal megleszel jutalmazva, hogy felébreszthesd a Teremtő szeretetét magatokra”.

Íme mi néhány feltételt látunk. Először is,”legyen éber, hogy felébressze a barátok szeretetét a szívükben.” És ezt kell tenni mindig, vagyis függetlenül az “éjjel-nappal” állapotától, azaz, akkor is, amikor te jó vagy rossz állapotban vagy, még a sötétségben is.

Minden helyzetben, fel kell ébresztenem a szeretetet minden barátom szívében amig a “láng felemelkedik”. Vagyis, bele kell fektetnem minden erőmet, ameddig meg nem jelenik, és ezáltal ez már hajtóerővé válik az örök szeretethez. És ha ezt megteszem, akkor meg leszel jutalmazva azzal, hogy felébresszem a szeretetet a Teremtő felé, vagy fordítva, a Teremtő szeretetét ránk.

Mi azt látjuk, hogy ez a feltétel feltétlenül szükség, mint egy parancs függetlenül az időtől, helytől és mozgástól, és ez teljes elkötelezettség. Ennek megfelelően el kell gondoljuk, mi a következő lépés, ha nincsen ez a feltétel mi nem tudunk előrehaladni a cél felé. Nem kell összezavarjuk magunkat hogy valami más célt érjünk el, csak a Teremtő szeretetének az elérését, a formaazonosságot Vele. Mivel az Ő tulajdonsága felénk az a szeretet, vagy az adakozási vágy, ez a kifejezése a szeretetnek.

Tehát nekünk állandóan meg kell tartanunk ezt a célt: reggeltől a személynek meg kell terveznie a gondolatait, cselekvéseit, és este számítást végezzen, amit tett. Szóval, nap nap után, minden nap, mindent irányítson az egyetlen követelmény felé: próbálja felébreszteni amennyire lehetséges a szeretetet, vagy legalábbis felébressze a cél fontosságát, mivel ez a szeretet komponensei, hogy a láng fölé emelkedjen. Ez jelenti, az alulról való felébredést, amely annyira erős, hogy felidézi az ébredést felülről, és a két felébredés összefonódik: alulról és felülről, ezzel egy nagy lángot teremtve.

Ezek nem csak szép szavak. Aki komolyan sóvárog a célhoz, annak el kell fogadnia őket komolyan, és használja. Ezek az örök törvények feltételei.

18.12.2o12, Felkészület a reggeli leckéhez

Tovább >0

21 dec 2012

Ismétlődő szomorúság

Szerző: nandor | Kategória: cél, kabbala bölcselete

Baal HaSulam “A Kabbala Bölcsességének lényege”:…ez a Bölcsesség (Kabbala) nem több és nem kevesebb, mint a gyökerek sorozata, amely az ok és okozati elv, megváltozhatatlan, meghatározott törvényeire van felfűzve, és amely egyetlen, magasztos cél érdekében fonódott egymásba, s amely úgy fogalmazható meg, hogy: “az Ő Istenségének feltárulása a teremtményei számára ebben a világban…”

A Kabbala Bölcsessége az egész emberiség számára feltárul általánosságban, és mindegyikünk számára egyedileg is, kötelező módon, lépésről lépésre a fejlődés ösvényén, amely meg kell, hogy feleljen a természet abszolút törvényeinek, és felvezet minket a jelenlegi állapotunkból, a korrekció végéhez. A Kabbala elmagyarázza nekünk, hogy milyen eszközök segítenek minket ennek az útnak a követésében, és hogy milyen erők aktívak felettünk, miközben elkerülhetetlenül haladunk a természet akaratával egyezésben, valamint azt is elmagyarázza mi történik, amikor önmagunk által fejlődünk, a saját tudatosságunk, illetve az értelemmel teljes részvételünk, és akaratlagos részvételünk miatt a folyamatban. Felfedezzük a valóság minden elemét, a jelenlegi állapotból, a korrekció végéig, abban a rendszerben, amit a “Kabbala Bölcsességé” – nek nevezünk.

Ezért nincs másik tudomány, amely fontosabb lenne, vagy legalább is számunkra fontosabb lenne, pontosan most, amikor befejeztük a fejlődésünket az ásványi, növényi és állati szinteken. Korábban nem tanulhattuk és nem alkalmazhattuk a Kabbala Bölcsességét, ezért az el volt rejtve előlünk. Azonban mihelyt képessé váltunk alkalmazni a Kabbalát, és részt venni a természetes, időszerű fejlődésünkben, annak érdekében, hogy felgyorsítsuk azt, más szóval mihelyt önként felgyorsítottuk a növekedésünket, megértettük, és ráébredtünk erre, akkor pontosan akkor tárult fel a Kabbala Bölcsessége számunkra és kötelezett minket a saját alkalmazására.

Természetesen be kell látnunk, hogy nem folytathatjuk a fejlődésünket az eddig alkalmazott úton, mivel el kell érkeznünk a tudatos és ésszerű fejlődéshez, az út minden lépése során. A tudatosságunk és aktív részvételünk nélkül, nem haladhatunk egyik állapotról a másikra, és nem mászhatunk magasabb fokozatra. A beszélő fejlődési szinten teljesen lehetetlen “automatikusan” fejlődni, – ahogy az ásványi, növényi és állati szinteken történt- amikor is a bennünket kényszerítő erők befolyása alatt fejlődtünk.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor annak idején az első osztályból felléptünk a második osztályba. Ha nem készültem fel rá, akkor a következő évre is ugyanazon a fokozaton maradok és tanulok tovább. S otthon meg leszek büntetve ezért, nem játszhatok a többiekkel, nem kapok süteményt, ameddig meg nem csinálom az elmaradt leckéket. Önmagam erőfeszítéseinek eredményeképpen kell befejeznem az első évet.

Ez nem úgy működik, mint az előző szinteken, amelyek nem igényeltek személyes részvételt. Senki nem haladhat előre, mint egy állat, csak mint egy emberi lény, megszerezve a Bölcsességet, és a tudatos részvétel érzékelését a folyamatban.

Ha az emberiség továbbra is ezen a módon cselekszik, akkor ezzel növeli a katasztrófák számát és erejét, addig, ameddig meg nem érti a tudatos fejlődés elkerülhetetlenségét. Meg kell értenünk és éreznünk a fejlődés törvényeit, és látnunk kell az előttünk lévő célt, és követni azt.

Ezért, a világ nem haladhat előre a Kabbala Bölcsessége nélkül, illetve nem fejlődhet a megfelelő alkalmazása nélkül. Különben a fejlődés nem történne meg. A szomorúság folytatódna és az emberek szenvednének mindaddig, ameddig végezetül meg nem hallanák az üzenetünket. Ezt követeli meg a mi időnk.

Másfelől nekünk a barátságosabb, szimpatikusabb és gyengédebb hozzáállást kell tanúsítanunk, miközben bemutatjuk a Kabbalista módszert különböző formákban, hogy egyszerűbbé tegyük a megemésztését mindenki számára. Nekünk arra kell összpontosítanunk, ahogy mondva van: “Minden gyermeket a saját útjával egyezésben kell oktatni.”

Végső soron, ameddig Izrael népe és az egész világ összekapcsolódik a Kabbala Bölcsességében, a katasztrófák folytatódni fognak, annak érdekében, hogy mindenkit a keresésre ösztönözzenek.

2o12 November 14, A Napi Kabbala lecke negyedik részéből, “A Kabbala Bölcsességének lényege”

Tovább >0

25 nov 2012

Csak helyesen kell kérnünk

Szerző: nandor | Kategória: cél, ima, reggeli lecke

Csak helyesen kell kérnünk

Minden úgy van elrendezve hogy a felső erő, a jó és jóság, az Felül van a Teremtő kezeiben. Annak érdekében, hogy a személy elérhesse ezt az erőt és azzal azonosulni tudjon, ahhoz adaptálnia kell, hozzá kell igazítania magát, ahhoz hozzá kell olvadnia, és egyszerűen fel kell fedeznie egy vágyat minderre. A személy korrekciója és felemelkedése teljesen a felső erőn múlik.

Ebből az következik, hogy létezik egy negatív erő alul és egy pozitív erő felül, és a személy a kettő között van, hogy képes legyen maga meghatározni azt hogy vajon a megszerző erőhöz, vagy az adakozó erőhöz akar-e tartozni.

Amikor a személy képes magát megkülönböztetni ettől a két erőtől, és elkezdi saját maga meghatározni saját állapotát, ez jelenti azt, hogy magán belül található “ember” pontjához kapcsolódott. A teljes munkánk abból áll, hogy tisztázzuk mit jelentenek mindazok az állapotok melyekbe állandóan belezuhanunk. A felső erő az mely meghatározza ezeket az érzéseket egónkon, vágyainkon, és tulajdonságainkon belül, hogy mi képesek legyünk meglátni mennyire ellentétesek vagyunk a felső természettől melyhez hasonlóvá akarunk válni, melyet el akarunk érni.

Ennek megfelelően képessé válunk arra, hogy meghatározzuk mit is kérjünk. Valójában semmi más nincs elvárva tőlünk kivéve a kérelmet, és ez összes erőfeszítésünk végeredménye, summája.

Ennél fogva azt mondja, “Én keményen dolgoztam és találtam!” Én erőfeszítést teszek annak érdekében, hogy leellenőrizzem és tisztázzam jelenlegi tulajdonságaimat, melyeket felkészülésként kaptam meg Felülről a törés eredményeképpen.
Nekem ezeket a tulajdonságokat a Teremtő tulajdonságaihoz kell hasonlítanom, de honnan tudhatnám ki ez a Teremtő?

Nekem a csoporton belüli adakozásra kell sóvárognom, és állandóan éreznem kell a cél fontosságát. Amikor egy ellentétes erő ébred fel bennem, képessé válok a két erő összehasonlítására. Én nem hasonlítom magamat másokhoz, hanem állandóan emelem a jobb vonalat, és akkor a bal vonal automatikusan megjelenik bennem. E között a két vonal között vagyok képes tisztázni a hiányosságot, azáltal hogy arra sóvárgok hogy hasonlóvá válhassak a jobb vonalhoz, a bal vonallal együtt, azt “áttéve a jobb oldalra”.

Ezáltal “Szent munkát” végzek korrekciómban, és mindent megteszek, hogy végre felfedezzem mennyire ellentétes vagyok a Szentséghez és tisztasághoz képest. Ez juttat el engem az imához.

Minden először is csak, az ima ereje által érhető el, mely összes erőfeszítéseink eredménye. Amennyiben én felfedezem a megfelelő hiányosságot magamon belül, meg leszek jutalmazva az adakozással a Fény által, először a korrekcióval majd a beteljesítéssel, mely már a Teremtővel való összeolvadást jelent.

A személy a munka végrehajtását ezen különleges módon keresztül éri el: A Teremtővel való teljesen ellentétes állapotból végül képes összeolvadni a Teremtővel. Meg kell értsük azt, hogy nincs magasztosabb állapot munkánkban, mint a hiányosság érzete, az ima, amennyiben a hiányosság valóságos. Ez az ahogy összes erőfeszítésünk summája, végkövetkeztetése megjelenik.

2o12 október 23., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

Tovább >0

27 okt 2012

A könnyek általi öröm

Szerző: yanive | Kategória: cél, cselekedet, csoport, egó, reggeli lecke

Kérdés: Van-e valamilyen jele annak, ami segít nekem meglátni, hogy sikerült-e felébresztenem a barátokat a csoportban vagy sem? Boldogabbnak látszanak-e majd?

Válasz: Csak a gyerek tudnak boldogok, lenni minden ok nélkül, de a felnőtt nem képes erre. Csak akkor lesz képes örülni egy felnőtt, amikor befejezte a feladatát: elérte a célját, azaz Teremtővel való összetapadást.

Ha elolvassuk Dávid király zsoltárjait, láthatjuk, hogy soha nem hagyta abba a Teremtővel való párbeszédet; vagy sírt és könyörgött a Teremtőhöz segítségért, vagy áldotta Őt. Ez két ellentétes állapot, de az embernek meg kell maradni mindkettőben. Egyrészt ő felsikolt és sír, könyörög a Teremtőhöz, másrészt boldog, mert a Teremtőhöz kellett fordulnia, hogy kérnie kell Őt, és hogy a Teremtő megadta neki ezt a lehetőséget.

A teste illetve az egója szenved, de a lelke örül, mert tudatában van annak, hogy hálásnak kell lennie ezekért az állapotokért. Mert általuk megkapta a kiváltságot a spirituális emelkedéshez és a Teremtőhöz való kapcsolódásra. Ezért a Zsoltárok Könyve a legszentebb könyv, mivel függetlenül, attól hogy Dávid Király, jól vagy rosszul érzi magát, állandó összetapadásban van a Teremtővel.

De hogyan érezheti magát rosszul, amikor összetapadásban van a Teremtővel? Végtére is, ha összetapadásban van, jól kellene éreznie magát. Miért sír akkor? Azért sír, mert a korrigálatlan vágyai miatt kesereg, miközben a Teremtővel való összetapadás szándékában van.

Ez valami olyan, amit még mindig nem tudunk felfogni, vagy helyesen végrehajtani. Még mindig úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek. Amikor valami nem megy nekünk, akkor kétségbe esünk, – vagy éppen ellenkezőleg – amikor valamitől boldogokká válunk, megfeledkezünk minden másról. De képtelenek vagyunk megmaradni egyszerre mind a két állapotban, és ezt szégyelljük.

Ez azt jelenti, hogy az ember nem képes uralkodni magán, mert nem tudja helyesen összekapcsolni az eseményeket, amiken keresztül megy. Egyfelől keresztül kell menni ezeken a kellemetlen állapotokon, miközben másfelől érezni kell a kapcsolatot a Teremtővel, mert Ő az Aki küldi ezeket a baleseteket, zavarokat, problémákat.

De a csoportban, ahol kapcsolat van a barátok között, ez nem fordulhat elő. Mert az egyik barátom az emelkedés állapotában van, a másik a zuhanás állapotában, egy harmadik barát alszik, és így tovább. Így az ember az összes állapotot egyszerre érzékeli, és bele van foglaltatva mindegyikben.

Vannak, akik erősek, és mások gyengébbek, de mindenki a személyes tulajdonságainak megfelelően kapja meg, a fentről érkező problémákat, csapásokat, nehézségeket. Mindenki keresztülmegy ezeken, az egyetlen kérdés csak az, hogy milyen gyorsan váltogatják egymást az állapotok.

Lehetőséget kaptunk arra, hogy akár ezerszer gyorsabban haladjunk át ezeken az állapotokon, mint ahogy ez ma történik velünk. Ez azt jelenti, hogy el tudjuk érni a spiritualitást, és nem ezer év múlva, hanem akár ebben a pillanatban is.

Tovább >0

12 dec 2010