Dr. Michael Laitman

cél

Miért történnek velem rossz dolgok?

Laitman_001_01
A fájdalom kényszerít minket arra, hogy haladjuk előre. Akár depressziósnak, akár üresnek vagy összezavartnak érzed magad, minden rossz csak azért történik, hogy belegondolj abba, hogy mi is lehet az oka, milyen célja is lehet mindennek számodra.
Csak a külső “burkát” látjuk a valóságnak. Nem látjuk azt, ami a természet mögött rejtőzik, nem látunk a társadalom, a személy vagy kozmosz mögé, így nem is tudjuk irányítani azt.
Csakúgy, mint egy hímzés esetén, fonalak és cérnaszállak sokasága alkotja meg a képet, melyet mi csak akkor látunk egészként, ha a másik oldalról szemléjük azt. Hasonlóképpen van ez a saját életünkben is, nem látunk kapcsolatot a velünk történő események között, csak azt vesszük észre, hogy “valami hírtelen történik, valamilyen bizonytalan ok miatt”.
Honnan tudhatnám, hogy milyen következményei vannak tetteimnek? Legtöbbször csak egy hírtelen ütést érzek, egy lökést kapok a “sorstól”, majd nem értem, hogy miért történt, honnan jött is ez a csapás. “Mi rosszat követtem el?” “Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?” “Mi értelme ennek az egésznek?” kérdezem ilyenkor magamtól.
Bárki képes azonban értelmezni a saját fájdalmának okait és mások fájdalmát is, még akkor is, ha ő maga rendben érzi magát. De az tudnunk kell, hogy a fájdalom taszít minket előre afelé, hogy gondoljunk a fájdalom keletkezésének céljára és annak forrására – mellyel a Kabbala foglalkozik -, de végtére is ez a kettő egy és ugyanaz.
A Kabbala bölcselete kimondja, hogy minden szenvedés oka az, hogy keressük annak jelentését, és nekünk képesnek kell lennünk arra, hogy mindezt felhasználjuk annak érdekében, hogy felemelkedjünk alantas földi létezésünkből egy magasabb szintre, ahol már nem csak az okokat találjuk meg, hanem a célokat is.
A Kabbala bölcselete adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy felfedezzük az élet forrását – a Felső Fényt, a Teremtőt – és hozzátapadhassunk ehhez a forráshoz. Azaz a fájdalom, a szenvedés céljának, és az élet értelmének megismerését kapjuk meg általa.
SzL
KA

17 aug 2015

Túllépni az illuzión

laitman_546_02 (1)

Meg kell, hogy értsétek, ez az egész világ, a benne lévő összes ember, akiket szerettek és akiket utáltok, csak egy illúzió. A Teremtő eszköze arra, hogy elölről, hátulról körülölve benneteket ezzel az illúzióval, a saját lelketek minőségeit mutassa fel fel a számotokra, a külvilág formájában. Minden csak és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy túllépve ezen az illúzión, elkezdjétek az egyetlen dolgot kutatni ami valóban kívül van rajtatok. Magát, a Teremtőt. A világ célja és kiindulópontja Ő. Tőle indultunk, és hozzá kell visszatérnünk.

Részlet a New Jersey Kabbala Kongresszus leckéjéből 2015

27 Júl 2015

A gyülekezet célja (1984)

laitman
Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget olyan emberekből, akik valamennyien követni kívánják a Baal HaSulam által meghatározott utat és módszert, amely által elhagyható a bestia szintje, ami által az emberi szintre lehet felemelkedni.

Az egész világ Istenfélelem tudatos megjelenése érdekében lett megteremtve. A teremtés célja az volt, hogy a Teremtő jót cselekedhessen a teremtményeivel, és hogy azok boldogságot érezhessenek ezen keresztül.

Az oka annak, hogy a teremtmények miért nem érzik az örömöt és az élvezetet annak ellenére, hogy a teremtés célja pontosan ez lenne, az a formaeltérés a Teremtő és a teremtményei között. Azaz, hogy a Teremtő adakozó, míg a teremtmények megszerző minőséggel bírnak belső természetükben.

Mivel a lelkünk gyökerében nincs megszerzés, és a Teremtőben semmilyen hiány nincs, az ember kellemetlennek érzi a saját kapni akarását.

Ennek a szégyennek a korrekciójához kellett a világot megteremteni. Olam (világ) ögöttes jelentése, He’elem (elrejtés), azaz, hogy az örömnek és az élvezetnek rejtettnek kell lennie. Miért van ez így? A válasz a félelem érdekében. Azaz, hogy az embernek tartózkodnia kell, az öröm megszerzésétől, mivel egyrészt sóvárog erre, másrészt viszont erőt kell szerezni, hogy ezen felülkerekedhessen, és ezáltal megváltoztathassa vágyainak irányát, amivel megelégedettséget adományozhat a Teremtőnek.

Valójában tehát csak olyan örömök megszerzésére szabad törekedni, amelyek megelégedettséget adományoznak a Teremtőnek. Ezt azt jelenti, hogy a teremtménynek adományozni kell, a Teremtő felé, és el kell jutnia az Istenfélelem szintjére azaz, hogy félnie kell, az önző megszerzéstől, mivel ha valaki az önmaga haszna érdekében akar megszerezni, az leválasztja őt a Teremtőtől.

Amikor az ember betart egy parancsolatot, (Mitzva), akkor erre a parancsolatra kell irányulnia a gondolataival, és a Teremtő felé kell irányítania az adományozási szándékát. Ahogy azt bölcseink mondják, „a Teremtő meg akarja tisztítani Izraelt, ezért adta át nekik a bőséggel teli Tórát és Parancsolatokat.’”

Ezért gyűltünk tehát össze, hogy létrehozzunk egy közösséget, amin belül mindannyian a Teremtő felé irányuló adakozás szellemiségét követjük. A Teremtő felé való adakozás elérése érdekében, először az emberek irányába való adakozást kell elkezdeni, amelyet a „másokra irányuló szeretetnek” nevezünk.

A másokra irányuló szeretet kizárólag önmagunk felébresztésével érhető el. Ezáltal, egyfelől minden ebben részvevő barát, kicsinynek kell, hogy érezze magát, másfelől pedig büszkeséget kell éreznie amiatt, hogy a Teremtő megadta a lehetőséget arra, hogy egy olyan céllal átitatott közösséghez tartozhat, mint a Szentség megjelenése a közösségen belüli kapcsolatokban.

Bár még nem értük el ezt a célt mégis, hatalmas vágyunk van ennek az elérésére. Ezt a vágyat el kell fogadnunk, még akkor is, ha csak az út elején vagyunk, óriási reménység kell, hogy kitöltsön bennünket, hogy elérhetjük ezt a magasztos célt.

KA

01 jún 2015

A célokat kell alapvetően kicserélni

alapvetően

Kérdés: A Magyarázat alapján, amit ön most adott: Az emberi természetről, és arról hogy hogyan kell ezt (kapcsolatot) elmagyarázni az embereknek egy egyszerű módon. Ez kizárólag azzal a feltétellel működik, hogyha én felismerem Mózesnek a pontját mindenkiben, hogyha én képes vagyok egy hétköznapi módon megcímezni ezt, nyilván akkor ez nem fog bemenni az emberek fejébe. Tehát akkor egyrészt a Mózes pontját kellene megtalálnom meg a megszerzési vágyát az emberben. Nem?

Válasz: Nem, nem, nem! Ti még a kezdetén vagytok ennek az útnak. Tehát hagyni kell, hogy egy bizonyos állapot vezessen benneteket – mindegyikőtöket – és hogy az egész világot magatokhoz tudjátok ölelni. Érezzétek őket, és egy olyan fajta tudást, adjatok át csak, olyan fajta módon próbáljátok aktiválni az ismereteket bennük, hogy csak elkezdjék érezni – legalább egy kicsiny mértékben – hogy mi valóban azért használjuk ezeket a kifejezéseket, mert valóban egy újfajta magasztos életre akarjuk őket felemelni. Illetve, hogy mi a célokat akarjuk alapvetően kicserélni bennük.

Kérdés: Oké. Tehát amikor én kilépek a világba, például akkor nekem fel kell ismernem, hogy hol van a tömegben a Mózesnek a pontja és akkor ez a fajta varázslat megteremtődhet. Nekem fel kell ismernem és nekik is fel kell ismerniük valamit, tehát ennek a varázslatnak kell megteremtenie azt, hogy ez működjön. Ez bír bennünket megteremteni?

Válasz: Igen.

2014.04.27 Reggeli lecke első rész

ford: KN

27 ápr 2014

Bárki a “Fény Emberévé” tud válni

Bárki a fény amberévé tud válni

A Zohár Könyvéből:  “Beha’alotcha” 88-as pontA bölcs ragyogni fog, mint az „égbolt” fényessége, ami a Kabbalah szerzőinek összessége. Ők azok, akik létre hozták ezt a fényességet, amit úgy neveznek, hogy a Zohár Könyve (Ragyogás könyve).

Ez azokról szól, akik arra törekednek, hogy belépjenek a Zohár Könyvébe, és ez a Könyv egyaránt értékes minden generáció számára, mivel összehasonlítva a Kabbalah minden más könyvével, a Zohár a teljes korrekció magasságából, lett megírva. Baal HaSulam szintén elérte a teljes korrekciót és ezért volt képes megírni a teljes kommentárokat (létra kommentárok) a Zohár Könyvéhez.

 

Ezért, a Zohár Könyve valamennyi generáció, minden embere számára fontos, akik foglalkoznak vele és tanulmányozzák, mert ez által a „Fény Embereivé” válnak, ami azt jelenti, hogy elkezdenek ragyogni az égbolt fényességéhez hasonlóan. Más szóval, a Zohárt tanulmányozó emberek minőségei megváltoznak olyan módon, hogy a Felső Fény elkezd sugározni rajtuk keresztül.

Zohár Kongresszus első leckéje 2014.02.5

forrás:   http://laitman.com/2014/02/anyone-can-become-a-man-of-light/

Ford: KN

14 feb 2014

Hogy tárul fel az Elrejtett?

Hogy tárul fel az Elrejtett

Kérdés: Hogyha aminek a feltárására szükségünk van, el van rejtve, akkor azt, hogyan kell feltárni?


Válasz:
Ez egy jó kérdés, mivel az elrejtettség érzése, az ember számára abból fakad, hogy keresi elrejtett Erőt. Ezt a rejtett erőt nevezzük adakozásnak. Ha valaki keresi ezt, akkor érezni fogja, hogy milyen távol van tőle ez, mennyire kitér előle, hogy elrejtve maradjon. Majd elkezd dolgozni, annak érdekében, hogy elérje az adakozást.

Ha ez az Erő válik a legfontosabbá, legnagyszerűbbé és legjobban tisztelt dologgá a számára, ez azt jelenti, hogy már meg is szerezte a Teremtő nagyszerűségének a gondolatát. Akkor az ember elkezdi érezni, hogy nincs szüksége arra, hogy a Teremtő feltáruljon a számára, és még csak nem is várja el, hogy valami elrejtett dolog feltárultá váljon. Csak egyszerűen viszont szeretne adakozni, annak érdekében, hogy élvezetet nyerjen az elrejtettből.
Még ha nem is tudja, hogy az elrejtésben lévőnek adakozási minősége van, sőt még azt sem tudja, hogy ő maga adakozó és az elrejtésben lévő sem tudja, hogy az ember, adakozó, ezt mind elegendő az ember számára és elfogadja a helyzetet. Ezáltal, az ember lényeg önmaga elől is elrejtetté válik, hasonlóan az Erőhöz, amelyet fel akart tárni.

Akkor az ember eléri a formaegyezést ezzel az Erővel, és belsőleg hasonlóvá válik ehhez az Erőhöz, melyet elrejtettnek nevezünk. Ez nem tárul föl, hanem az ember megismeri, mivel annak tulajdonságaival, azonos állapotba kerül. Ez a jelentése annak az írásnak, hogy: „Mi a cselekedeteidből ismerünk meg téged, Uram”

ford: B.S

lekt: KN

forrás: How To Reveal The Concealed?

Posted on January 20th, 2014 at 9:39 am

איך לגלות את הנסתר?

פורסם: 15.01.14, 16:04 

26 jan 2014

Az ember célja

Az ember célja

Baal HaSulam “A Kabbala tanítása és a lényege”: A legfontosabb dolog ebben az egész változatos valóságban az az érzékélés, amely adva volt az állatoknak, hogy mindegyik érzékelje a saját létezését. A legfontosabb érzékelés, az a szellemi érzékelés, amely egyedül az embernek lett megadva, amely által az ember érzékelheti, hogy milyen fájdalmat vagy megelégedettséget érez a másik “.

A teljes teremtésen belül, az ember a legfejlettebb teremtmény a vágyait tekintve.. Hogyan ismerhetjük meg ezeket a vágyakat? A mozgása, és cselekedetei az embernek lényegében a belső vágyak kifejeződésén alapulnak.

Láthatjuk, hogy az ember milyen rendetlenséget csinál a világban. Másfelől az állatok semmit sem változtatnak meg, csak abba az irányba haladnak, hogy kitöltsék a vágyaikat, és a növényi szinten nincs elég vágy még a mozgásra sem. Ebből az következik, hogy az embert motiválja a legnagyobb vágy.  Mert nem csak mozogni akar és növekedni, hanem megakarja, változtatni a világot és önmagát is. Erre használja a belső erőit.

Ennél fogva az ember a teremtés a központja, a teremtmény, amely a teremtés végén fejlődött ki, és akiért valójában az egész teremtés létrejött. Ezért meg kell, hogy értsük, a teljes valósága az egész ásványi növényi és állati szinteknek, az ember szolgálatára kell irányulnia és csak arra használhatja ezeket, hogy elérje a Teremtés célját.

Mi is ez a cél? Az embernek el kell érnie a Felső erőt, amely megteremtette őt. Ez el van rejtve az emberiség elől, a formaegyezés törvényének eredményképpen és az embernek meg kell változtatnia magát annak érdekében, hogy formaegyezést érjen el új minőségében a Felső erővel.  Ezáltal teljes egészében feltárhatja azt az erőt, amely megteremtette őt.

2013.11.14, Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és a lényege”

ford: B.S

lekt: KN

forrás:

The Goal Of The Human

Posted on November 19th, 2013 at 11:01 am

המטרה של האדם

פורסם: 15.11.13, 13:02

 

30 nov 2013

Ne aludj a volán mögött

Michael Laitman

Michael Laitman

A  mi megszerzési vágyunk szándékosan lett megteremtve olyan különleges funkciókkal, hogy nekünk szükségünk legyen a pihenésre (abban az értelemben, ahogy a mi egónknak van szüksége pihenésre). Vagyis mi szeretnénk örömet, kitöltést, felszabadultságot és nyugalmat is kapni. Ezért minden ami teszünk, és amely a megszerzési vágyunk ellenére van, erőfeszítést követel meg tőlünk, azért hogy ezzel ébren tartsuk magunkat.

Tegyük fel, hogy egy bizonyos pillanatban én elfeledkezem az állapotomról, a munkámról, mert a megszerzési vágyam, az önző természetem pihenni akar. Szóval, hogyan tudom felgyorsítani magam, hogyan tudom ellenőrizni magam, és visszatérni az éber állapothoz a cél tartásához, a Teremtővel való összeolvadás felé? Az ember egyedül nem képes arra hogy felébressze magát, ezt csak a csoport, azaz a külső nyomás hozhatja el ami a csoportmunkában működik rajta. Ha tudatosan előkészítek és megszervezek magamnak egy olyan környezetet, mint a spirituális csoport, akkor az felráz és felébreszt engem. A csoport nélkül, nincs garancia arra, hogy a jövőben bármely külső hatás alatt én irányban maradok,  a Teremtés céljára irányítva: az “Izrael, a Tóra, és a Teremtő” egységére.

Ez az út az úgynevezett “Fény útja”, “Achishena útja” felgyorsítás útja). A környezet erős támogatása által haladok előre, állandó keresésben, mint az idős ember, aki előre hajolva jár, és állandóan azt keresi, amit elveszett, még mielőtt elvesztette volna. Én folyamatosan ellenőrzöm magam, hogy ne  térjek le a helyes irányáról, amely Izrael, a Tóra és a Teremtő egy. S nem enyhítem magam felé a követeléseimet, amelyek által értékelem a hűségemet a Teremtés Célja felé.

Ha elfelejtkezem a célról, akkor csak a környezet képes visszarántani a lehető leggyorsabban az ébrenléthez és csak a helyes környezet tud emlékeztetni a célra. De ha ez nem történne meg, mert nem kapcsolódok, akkor a Teremtő fog segíteni nekem, azzal, hogy küld egy nem éppen kellemes eszközökkel felébresztő emlékeztetőt, és visszatérít az útra. De ez már a szenvedés útja. Befolyásol engem a rossz érzések által, vagy azzal, hogy  valamilyen veszteséget élek meg és a csapások által, és akkor feltárul, hogy jobb a felgyorsítás útja és sajnálni fogom a tetteimet, vagy  kellemetlen eseményeket élek át. A Teremtő emlékeztet a célra azáltal, hogy kötelez engem arra, hogy aggódjam azon, hogy milyen módon veszek részt a  spirituális munkámban.

A csapások hatásának mértéke attól függ, hogy milyen messzire távolodtam el: az egység, Izrael, a Tóra és a Teremtő egy irányától. Ha bizonyos határok között maradok, közel az úthoz, és nem térek le a főútról, akkor a közösség  visszatérít a helyes irányba. De ha elfeledkezem a célról, és nem készítettem fel magamnak a megfelelő környezetet a magam helyes irányba való nyomására, akkor én teljesen letérek az Achishena felgyorsítás) útjáról , és a szenvedés útján fogok haladni.

2013.10.28, “Shamati” 70-es  cikkéből

ford: B S

KA

forrás: אל תירדם מאחורי ההגה, 29.10.13


30 okt 2013

Mindenki nyeresége a csoport számlájára megy

Kérdés:

Hogyan segíthetünk barátoknak a süllyedés ideje alatt?

Válasz:

Nekünk nem kell különösen odafigyelni arra, aki zuhanásba van. Ehelyett szükségünk van a csoporton belül állandóan vigyázni, a lelki csodálatra, a felemelt jó hangulatra, a cél fontosságára, hogy legyen egy általános kötelezettség a kapcsolatban, az arvutban. Egyelőre hiányzik egy ilyen kölcsönös  vállalkozás.

Ha ez lesz a csoportban, így mindenki  át tudja változtatni  a kis zuhanásokat, hogy azonnal növekedjen a felfedezés megszerezéséhez. Az egyetlen dolog ami hiányzik nekünk, ez a kapcsolat a többiekkel. Az emberek nem érzik a kötelezettségvállalást egymással. Mindenki mindig azt hiszi, hogy saját magának cselekszik, hogy egyszerűen csak “kollégák”, mint valami gyárban: elmentem egy gyárba dolgozni, dolgoztam, fizetést kaptam a munkám szerint, és hazamentem.

A külső munkához való viszonyunk hozzá szoktat minket  a spirituális  munkához.  Még mindig nem vagyunk tisztában azzal, hogy a spirituális  munka csak a kapcsolatban létezik – megszorítjuk magunkat, azért, hogy átváltsunk a kölcsönös felelősségre és hasonlóvá váljunk, “mint egy ember, egy szívben”. Csak ott kaphatjuk meg a nyereséget! Mert a nyereség megnyilvánul, ha létrehozunk  egy helyet, ahol a Teremtő felfedeződhet, ebben  okozva kielégülést Neki, elérve az összeolvadást Vele a vágyaknak megfelelően.

Eközben nem vesszük figyelembe a kapcsolati pontot és az Uniót, és nem értjük meg, hogy pontosan ott valósul meg az egész  munka és a nyereség. Még mindig hiányzik nekünk ez az érzés, szükségünk van ezt megérezni, megérteni, de nem  a  szavakban, hanem, abban, hogy a szívünk mindig  oda kívánja vonzani és ott akarjon lenni.

2013.09.13, Baal HáSzulám, “Shámáti” 33. cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Ön dönti el, ki legyen: gonosz vagy igaz

Ön dönti el, ki legyen: gonosz vagy igaz

Rábásh cikkéből, “Hallottam” (Shámáti),”A Teremtő nem mondta azt, hogy gonosz vagy igaz”:” Ha a vágynak nincs ereje és sóvárgása a spiritualitásra, de a személy olyan emberek között van, akik már rendelkeznek vággyal a spiritualitásra és ha szereti ezeket az embereket, akkor ő maga is képes magához ragadni az erejüket hogy győzedelmeskedjen, és képes a vágyaikat és törekvéseiket magához venni, annak ellenére, hogy a saját tulajdonságain keresztül nem rendelkezik ilyen vágyakkal, sóvárgásokkal és a győzedelmeskedésre vezető erővel. De a kegyelemnek és a fontosságnak köszönhetően, amit ezeknek az embereknek tulajdonit, ő is új erőket kap.”

Ez azt jelenti, hogy a személy képes saját életét kezelni és előre vinni önmagát a cél felé. Először is ellenőriznie kell, hogy ez a cél valóban hasznos-e, érdemes-e feláldoznia magát az eléréséhez, erre áldozni az életét? Mert ez az élet nem ismételhető meg. Ha megpróbálja és csalódik a célban, nem kezdheti újra az életét. Ez nem fog menni ebben a formában.

Ezért le kell ellenőriznie, hogy mi az, amiért érdemes feláldozni az életét, hogy akkor már legyen olyan emberek között, akik pontosan azzal foglalkoznak és ugyanaz a cél fontos számukra. Így csodálni is tudja őket, oly módon növelve a célt, hogy megkapja az erő elérését.

A cél kiválasztásán keresztül kiválasztja a környezetet, mely megadja neki a szükséges erőt a cél eléréséhez. Majd elkezd dolgozni a környezet fontosságán. Egyre jobban csodálja a környezetét, a barátok nagyságát és foglalkozásuk fontosságát, lealacsonyítja magát előttük, ezért aztán hatással vannak rá, és ennek megfelelően fogja érezni magában a felemelő erőket, a felébredést a cél elérése érdekében, és akkor biztos, hogy sikeres lesz.

Ezért miután a személy kiválasztotta a célt és a megfelelő környezetet, az egész munkája csak arról szól, hogy, hogyan engedje azt, hogy ez a környezet befolyásolja őt, amilyen mértékben csak lehetséges. Enélkül nem lesz meg az ereje, és sok zuhanáson és emelkedésen megy keresztül. Sok időt pocsékol majd el a zuhanásokon és emelkedéseken, az átmeneti értelmetlen helyzeteken, az úgynevezett “sem nappala, sem éjjele” szituációkon, és nem veszi észre, hogy az élete elmúlik.

Tehát a lényeg az, hogy összekapcsolja magát a barátaival, ragaszkodjon hozzájuk, felmelegedjen mellettük, hogy megkapja tőlük a cél fontosságát.

Innen ered az összes feltétel, amely meghatározza az egyén kapcsolatát a társasággal, és minden elkötelezettségét másokkal szemben. Meg kell növelnünk és erősítenünk kell ezt a társaságot mennyiségben is, de főként minőségben, játsszunk a barátainkkal, ezáltal is példát adva egymásnak, hogy milyen fontos a cél és a környezet. Adjunk példát másoknak, hogyan kell a személynek meghajtania magát a csoport és a cél fontossága előtt.

Az összes feltétel, melyet Rábásh leírt a cikkeiben, mint szükséges törvényeket, maga a Csoport, az, hogy elegendő erőt adjon minden tagjának a cél elérése érdekében.

Tehát minden attól függ, hogy mennyire értékeli az ember a csoportot, és azt, amin dolgoznunk kell. Tehát írva van: “Bárcsak elhagytak volna engem, de megtartották volna a Tórát, mert a Fénye reformál”. A Fény működik az emberek kapcsolatai közötti, úgyhogy hagyjátok a Teremtőt, mert Ő feltárul abban a pillanatban amint kapcsolat lesz köztetek.

Azt ajánlom mindenkinek, hogy beszéljetek erről este a családtagjaitoknak. Elég egy rövid beszélgetés, olvasni is lehet egy kis részt, de nagyon fontos a nők és a gyermekek számára.

2013.06.09, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

83 queries in 0,780 seconds.