Kérdés:
Az erőfeszités, ugyanabban az edényben van, mint amelyben feltárul a Teremtő. De mi a kapcsolat az én erőfeszitésem és a barátok erőfeszitése között? Az én erőfeszitésem elég, hogy felfedezödjön az edényünkben a Teremtő, vagy ez a mi közös erőfeszitésünk által történik meg?
Válasz:
Nem lehet egyértelmű választ adni.Én a barátokat a saját szemszögemből, mindig egy bizonyos módon látom. Ha én ugyanolyannak látom őket ma, mint tegnap, akkor ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem változtam. Ha ma magasabban találom őket, mélyebben, okosabbnak, sikeresebbnek – ez azt jelenti, hogy voltak változások.
De mi még nem tudjuk összekapcsolni ezeket az állapotokat egymással: Vajon ők haladnak előre, vagy én haladok előre, vagy ők nem haladnak, vagy hogy már a Gmar a Tikunkba vannak, vagy a végtelen magasságba vannak, vagy alulról nézem őket?
A csoport növekedését és fejlődését csodálom, de ők azok akik nővekednek vagy én változtattam magamon, mivel láttam hogy ők növekszenek.
Nem tudjuk elmagyarázni szavakkal, mivel a szavak teljesen önzőek. Ez hasonló ahhoz, hogy nem tudod az új gazdasági rendszert elmagyarázni a régi edényekkel, hiszen a gazdaság az emberi kapcsolatokat jelképezi egy integrált módon. És ugyanez van itt is, nem vagyunk képesek elmagyarázni a viszonyokat a barátok között.
Azt kell látnunk, hogy ha mi az egoista vágyaink szerint cselekszünk, akkor nincsen szabad választásunk. A kiindulási állapotomat, mint 1 paramétert kell rögzítenem, és meg kell vizsgálnom, hogy a változásom, miként befolyásolja ezt a korábban rögzített paramétert..
Majd a két eredményt ellenőrzöm, és azután egyesítem őket egy egyenletben, hogy együttesen oldjam meg.
Az egyenletet csak akkor tudom megoldani, ha egy változó van. Ha két változó van az egyenletben, akkor a megoldáshoz egy újabb matematikai formula szükséges, a kétismeretlenes egyenlet megoldó képlete.
Az agyunk nem képes egyként felfogni a két változót. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mikor egy nő megismeri, megtanulja, milyen fájdalommal jár a szülés, de az még nem ugyanaz, mintha valójában szült volna már, azaz nem biztos, hogy képes a szülésre. Ezért ezt nem lehet megmagyarázni szavakkal – csak amikor mindenki elkezdi érezni a saját edényén keresztül.
Ahhoz hogy átadhassuk az információt a világnak, olyan kabbalisztikus magyarázatra van szükség, amelyben minden egységben van. A mi világunkat ugyanis az egymástól való totális szétválasztás uralja.
Például a különböző szoftverek, különböző tulajdonságok, különböző megközelítések.
Szeretnénk magyarázatot kapni a mi szavainkkal, a mi elménkkel, a mi világunkban meg akarjuk érteni hogy mi történik a Felső világban. A fizikusok is már kezdik megérteni, hogy ez lehetetlen. Szembesülnek bizonyos jelenségekkel, bizonyos határokkal, melyeken túl az anyag eltűnik, és amit a tudomány nyelvén már nem lehet kifejezni.
A modern fizika halad oly módon, hogy minden egyes következő lépésnél, minden egyes kísérletnél, több és több mutatószám tűnik el. Ezzel a tudomány nyelvezete is eltűnik. Reméljük, hogy sikerül elérkezni ahhoz a különös határhoz, ahol minden, ami azelőtt volt, eltűnik. Tudomány csak azt képes felfedezni, hogy egyszer csak minden tulajdonság eltűnik, de semmi többet ennél.
A mi feladatunk – folytatni az erőfeszítéseket a csoporton belül, és a végén, minden világos lesz.
2o12.12.25, A napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”
BS
