Dr. Michael Laitman

egó

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Rabash írásaiból, 16-os Levél: “Tudjuk, hogy a személy mindig ott van, ahol éppen hiszi magát. Hogy ezt jobban megértsük, egy rövid példát adok: Ismert, hogy minden két szint között létezik egy átmeneti állapot, melyben mintha mind a kettő jelen lenne, azaz, mindkét szintet magában foglalja. A kövületi és a növényi szint között van a Koráll, a növényi és állati szint között van a föld kutyája (földi kutya= vakond), amely egy olyan állat, aki a köldökén keresztül a földhöz van kötve és abból táplálkozik. Az állati és a beszélő szint között van az emberszabású majom.

Ezért felmerül a kérdés: Mi az átmeneti híd az igazság és a hamisság között? Mi az a pont, amely mindkét részt együtt tartalmazza? Mielőtt ezt tisztáznám, hozzáteszek még egy szabályt:

“Ismert, hogy lehetetlen észrevenni egy kisebb dolgot és sokkal könnyebb megpillantani egy nagyobb dolgot. Ezért, amikor az ember egy kicsiny hazugsággal foglalkozik, nem látja az igazságot, azt, hogy hamis úton jár. Továbbra is azt állítja, hogy az igazság útján jár, de nincs is nagyobb hazugság ennél. Ennek az az oka, hogy nem rendelkezik elég hazugsággal ahhoz, hogy megláthassa a valós állapotát.

Amikor az ember sok hazugsághoz jutott, akkor a hazugságok addig a szintig nőnek benne, hogy már azon belül kívánja meglátni az igazságot…

Azaz, az igazságot a lelkében látja, azt, hogy hogyan fordulhat vissza a helyes út felé. Ebből az következik, hogy ez a pont az igazság pontja, amikor még a hamis úton járunk, de már nyilvánvalóan látjuk is azt. Ez a híd az igazság és a hazugság között. Ez az a pont, ahol elkezdődik az igazság felé vezető út. (Már előbb fel kell készülni a nagy “Lo Lismá”-ra, amely után jön a “Lismá”)”.

A hazugság felismerése az a pont, ahonnan a személy elkezdheti a saját korrekcióját, mert látja, hogy hazugságban él, és nem tudja elviselni ezt a helyzetet. A hazugság az igazság ellen. Van az emberben egy olyan pont, amikor nem tudja elviselni a hazugságot: “Ölj meg, de én nem viselem el tovább ezt az állapotot”.

És ez az igazság pontja, az, ahol az igazság és hazugság együtt található. És ekkor a személy közepén áll, és nem ért egyet a hazugsággal. Ha ezen a ponton hazugságban van, akkor eltűnik, nem tartozik a valósághoz, mintha megsemmisült volna.

A megszerzési vágyamban csak egy pont létezik, amely a Teremtő adakozási vágyából származik és ez az “eredendő pont”. Abban a pillanatban, amikor eljutok a természetem végső vizsgálatához, érzem belül, hogy a saját vágyamban találom meg az Ő vágyát. Akkor már nem maradhatok meg a vágyamban és ez az abszolút hazugság. Mert látom, hogy ott van az élet forrása, ott van a Teremtő szikrája, amely el van rejtőzve a teremtményben. Ez a pont az úgynevezett: “Ember születésének kezdete”.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

Elítéltetés a rosszindulatú egó miatt

Elítéltetés a rosszindulatú egó miatt

Kérdés:

Miért mondják azt, hogy ha a hazugság nem nagy, akkor nem lehet meglátni a valós helyzetet?

Válasz:

Tegyük fel, hogy egy bűnügyi nyomozást vezetek. Előttem ül a személy és be kell bizonyítanom, hogy az előttem ülő hazudik. Ez attól függ, hogy mennyi bizonyítékom van ellene.

Ha a bizonyítékok nem világosak, kétségesek, akkor letagadhat mindent. A bíróság nem tud döntést hozni, mert minden homályos. De ha bizonyítékokat és tanúvallomásokat hozok, nem lesz kétséges a bűnössége. Nem lesz képes letagadni azt.

Ilyen helyzetet kell elérnünk ahhoz, hogy lássuk a kemény ego bizonyítékait. Fel kell fedeznünk mely tulajdonságaink valóban rosszak, hogy a bűnözés és az eredmények láthatóak legyenek számunkra és az egész világ számára.

El kell fogadnunk az ego meggyőző bizonyítékát, nem csak azt kiabálnunk hogy: “Hazudsz!” és tagadni, mert ilyen az a alaptermészetünk . Gyakorlatilag valamennyi bűncselekményünknek fel kell tárulnia, ahogy az mondva van: “A bíró csak azt hiszi el, amit a szemével lát”.

A hazugság olyan mértékű szintjét kell elérnem, hogy abba akarjam hagyni a hazudozást. A napnál világosabbnak kell lennie számomra, hogy az ego hazudik , ez jelenti a valódi tanú bizonyítékát. Ténylegesen látnom kell a bűneimet, a legmélyebb szinten. Ez a “Dálet de Dálet” szintje.

Akkor már nem marad érvem, nem tudom tagadni többé. Nem lesz több erőm ebben az állapotban maradni, elfutok előle, mint ahogy elmenekülök a nagy szégyentől is.

Képzeld el azt, hogy egy elektródát kapcsolnak a füledbe, és ez megmutatja mindenkinek a gondolataidat és az érzéseidet. Inkább meghalnál, mint, hogy érezd ezt a szégyent mindenki előtt. Tehát olyan benyomást kell, kapnom a munkámon keresztül, hogy valóban inkább meghalok az egóm szégyenétől, és csak ekkor jutok el az igazsághoz és értek egyet a megváltoztatással. Az egóban maradás rosszabb mint a szégyen, mert “bűnös” gondolataink felfedeződnek a világ számára.

2013.06.17, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

18 jún 2013

Kifutópálya a fizikai problémáktól

Kifutópálya a fizikai problémáktól

Kérdés:

A  fizikai problémák fölé való emelkedés nem vezethetnek apátiához a fizikai életben?

Válasz:

Pontosan a fizikai élet fölött építed meg a spirituális életét. A spiritualitás csak az e világ fölé építkezik. Ezért volt megteremtve az e világunk, amely nem volt adva nekünk ok nélkül, csak véletlenül. A fiziológiai test élete csodálatosan van elrendezve, ugyanabban a mintában mint a felső világ, mint, ahogyan egy ág hasonlít a gyökéréhez, azért hogy minden eseményben ebben a világban elkezdjed érezni, hogy mi áll a magasabb szinten mögötte.

Látjuk, hogy mennyire eltérő a tíz Egyiptomi csapás: vér, békák, tetvek, és a többi az “elsőszülöttek” csapásáig. Minden csapás kellemetlen, de mindegyik különbözik egymástól. Megfelelően a te helyedhez az “Ádám HaRishon” (Első Ember) lelkének általános rendszerében, te személyesen mész keresztül a történeteken ebben a világban, úgy, mint csapások az egódra, melyet a “bőrödön belül” érzel.

Pontosan ezek a csapások segítenek kijutni a bőrödön kívülre, többet és többet, minden alkalommal, köszönhetően a legyőzésednek. Te megáldod ezeket a csapásokat, mert ezek nélkül nincs lehetőséged felszabadulni. Az egód tart a bőrödön belül és csak a csapások által határozod el hogy kell menekülni.

A csapások megépítik benned az embert: ami “Klipat Nogá”, a “Tifferet közepső harmada”, és ezáltal megadja a lehetőséget hogy eldöntsed, hogy miért akarsz kilépni. Te nem akarsz elbújni és a csapásoktól elmenekülni, hanem készen vagy maradni a sötétben, de a forráshoz, a Teremtőhöz akarsz tapadni, hatalmas hálával, hogy Ő megadta neked a lehetőséget, hogy kilépj a testeden kívül egy kicsit, és közeledjél Hozzá.

És akkor ezzel a feltétellel, te elkezdesz látni és érezni mindenfajta finomságokat, apró részleteket, és ilyen a formán kezded megépíteni a spirituális testet, azaz az “Első Tíz Szfirát” a “Visszaverő Fényt”. Ez tényleg a “Visszaverő Fény” lesz, mert akkor már nem kérsz a magadnak, hanem a sötétség fölé emelkedsz, amely a megszerzési vágyban érződik, átalakulva a megszorított “Malchut” – tá.

Te legyőzöd ezt a sötétséget, és elkezdesz építeni a “Szűrő” fölött. És a sóvárgásod, hogy elégedettséget okozz a Teremtőnek, azt nevezzük “Visszaverő Fény” – nek, mert csak az Ő javára gondolsz. Így megkapod a “spirituális Partzuf”-od kezdeti szerkezetét, ahonnan kezdődnek azok az állapotok, amelyek az anyag fölött találhatok, a megszerzési vágy fölött. Te leszakadsz az “Éned” –ről.

2013.04.04, Reggeli leckéből, “Shámáti” 36

BS

16 ápr 2013

Pozitív és negatív között

Pozitív és negatív között

Kérdés:

Két erő létezik a teremtésben: a pozitív és negatív, a vágy hogy kapjunk és a vágy, hogy adakozzunk, a férfi erő és a női erő. Talán a férfi és női erő közötti kapcsolódás hiányzik ahhoz, hogy felfedezzük az erőt, amit “Egy”-nek hívunk? Ha ez igaz, akkor hogyan kapcsolhatjuk össze?

Válasz:

Csak a Teremtő felé hozzátéve, nincs más lehetőség! Csak Ő teremthet harmóniát a pozitív és negatív között. Ahogy mondják “egy férfi és egy nő, Shechina (Istenség) közöttük van.” Egy férfi és egy nő, pozitív és negatív, ez a két ellentétes erő soha nem képes összekapcsolódni a Teremtő felfedése nélkül.

A természetben mindig kell, hogy legyen ellenállás a pozitív és negatív között, amiben a kettő között lévő kölcsönös energia kiemelkedhet, és a Teremtő az, aki ezt a szerepet betölti. Először felfedi Magát az egó formájában, a pozitív és negatív közötti ellenállásban, azután összeköt mindent egy rendszerbe, és aztán ennek az ellenállásnak a csúcsán az Ő kinyilatkozása feltárul és elkezdjük érezni Őt.

Valójában Őt nem érezhetjük. Őt a vágyainkban érezzük, az edényeinkben, az ellenállásban, amit a pozitív és a negatív között hozunk létre.

Tegyük fel, hogy ez az ellenállásunk (R), pozitív vagy negatív, az egónk (Egó). Ha van “jelenleg” áramlás rajta keresztül, ami azt jelenti, hogy az egó ellenére összekapcsolódunk, akkor az ellenállás (R) csúcsán elkezdjük felfedni a Teremtőt.

Pozitív és negatív között

A Teremtő az egónk ellentéte, mivel Ő a Fényből teremtette a sötétséget. Tehát ennek az “eszköznek” a csúcsán fedezzük fel a Teremtőt. Ez az “eszköz” a mi Masach-unk (szűrőnk).

2013.03.13,  A németországi európai kongresszus 3. leckéjéből

FG

06 ápr 2013

Az egó fátyolán keresztül

Az egó fátyolán keresztül

Kérdés:

A csoporton belül hogyan dolgozunk a szándékainkon és hogyan érjük el a helyes vágyat a felemelkedéshez?

Válasz:

Úgy kell elképzelnünk a felemelkedést a világunkból az Ein Sof világáig (a végtelenségig), mint egy olyan valamit, ami már most elérhető számunkra, akár már ebben a pillanatban. Folyamatosan ezt kell játszanunk a csoportban és a műhelymunkák alkalmával. Állandóan ezt kell elképzelnünk magunkban, úgy mint egy kívánatos állapotot, amiben én folyamatosan részt akarok venni; ennek a célnak kell minden pillanatomat alakítania. Csak akkor tudjuk magunkra vonzani a jó és jótékony hatását a körülölelő fénynek, ha elképzeljük ezt a célt magunkban.

Ez egy fizikai törvény. Amennyiben én arra vágyok, hogy magamra vonzzam a fény erejét, az működésbe lép és elkezd befolyásolni engem és korrigál engem, így egy új állapotba kerülök.

Kérdés:

Szóval, akkor mindez azt jelenit, hogy úgy kell látnunk a barátainkat, mint akik nagyszerű emberek, még akkor is, ha nem értek mindenben egyet velük és azt érzem, hogy nincs igazuk?

Válasz:

Természetesen! Mi az, hogy egyetérteni vagy nem érteni egyet velük? Ki vagyok én? Én egy kicsi, értéktelen, tanulatlan személy vagyok, akinek nincs elérése a spirituális világhoz. Azért kritizálom a barátaimat, mert attól jobban érzem magam, az egoista tulajdonságaim miatt történik mindez. Úgy tűnik számomra, hogy ők mindannyian rosszak, kellemetlen személyek. Persze, nekem tilos ebben a formában elfogadnom mindezt, amit látok és hallok róluk.

Ezzel ellentétben, meg kell értenem, hogy az egóm köztem és a csoport között létezik. Azon keresztül látom őket és mindent az egón keresztül kapok meg. Ez azt jelenti, hogy a “kik is ők és mit is kapok tőlük” kérdésekre addig nem kapunk választ, amíg meg nem semmisítjük az egónkat.

Az egó fátyolán keresztül

De, amint megsemmisítem az egómat, képes leszek látni azt, ami előttem van. Látni fogom, hogy mindez a Teremtő! Nem a barátokat, nem a csoportot, csak a Teremtőt! Egy tökéletes állapotban fogom magam érezni.

Nos, ha én külön vagyok tőlük, az egómon belül ücsörgök, amikor egyfajta egoista gumóban vagyok, hogyan lennék képes így bárkit is megítélni?

2012. December 7, Novosibriszki Kongresszus 2.leckéből

SzL

13 dec 2012

A spirituális és korporeális egoizmus közötti különbség

A spirituális és korporális egoizmus közötti különbség

Kérdés:

Általánosságban elmondható, hogy egó folyamatosan növekszik a Kabbala Bölcseletének tanulása közben. Még a végén kiderül, hogy ez gyorsítja az egó növekedését. Amíg mi késlekedünk az egymás közötti kapcsolat kiépítésével, az emberiség egyre egoistább lesz.

Válasz:

Az egó nem kerülhet át tőlünk az emberiséghez. Az továbbra is egyre gyorsuló ütemben fejlődik, de saját magunkban. Abban az esetben, ha te törekedsz, és vágyat érzel, hogy szeresd barátaidat, elkezded azt érezni, hogy gyűlölöd és elutasítod őket. Azok akik nem vágynak a spiritualitásra nem éreznek semmit sem. Nekik szokásos testi, állati egoizmusunk van, és semmi több.

Ha igyekszem előre a “pluszhoz” a barátaimmal, és együtt mondjuk, hogy “plusz egy”, azonnal érzünk egy “mínusz egyet”. De ha a nulla szinten vagyok, az eredeti korporeális szinten, én csak egy állat vagyok. Más szavakkal, ez a közönséges testi egó.

A spirituális egó egy teljesen más dolog, úgy tűnik, csak azért van, hogy erősebb kapcsolatra késztessen engem a barátaimmal a csoportban. Először ez okésnak tűnik, és azt mondjuk: “Gyerünk, lépjünk kapcsolatba egymással!” Mi egy helyet bérlünk, mindenki fel van tüzelve, mindenki dolgozik. Aztán hirtelen azt érezzük, hogy még csak egymásra sem tudunk nézni. Ez jelenti, hogy a negatív spirituális szint elkezdődött, és ez egy jó dolog.

Most itt az ideje, hogy ezen felül emelkedjünk, fel a következő szintre, a plusz kettőre. És aztán vissza a “mínusz kettőre”. És így tovább, újra és újra. Ezek nélkül a cikcakkok nélkül, mi nem vagyunk képesek fejlődni.

A spirituális és korporális egoizmus közötti különbség
El tudod képzelni, hogy milyenek az egoista emberek, akikben az egó csak egyre növekszik, mint Rabbi Shimon tanulói, akik azt írták, hogy ők készen álltak, hogy elégessék egymást.

Amikor eléred ezt a szintet, ezek a tulajdonságok jelentkezni fognak nálad. Tehát nekünk meg kell alkotnunk egy környezetet, egy inkubátort. Te nem leszel képes elérni ezt a szintet egy erős csoport nélkül, amely támogat és irányít téged. Amely felráz téged, amennyire az szükséges, hogy magadhoz térjél és meglásd hol is vagy. Erre az feladatod, és a többiek is a csoportban, hogy elvégezzétek a dolgotokat. Egymást kell inspirálnotok a terjesztésre, fel kell ébresztenetek egymást éjjel stb. Lehetetlenség mindezek nélkül előre haladni.

Először csak egy parányi egó jelenik meg a csoportban, azonban ha a barátok azt nem veszik észre, ha nincs senki sem, aki segítene azon, a csoport szétesik. Sok ilyen csoport van. Hallok róluk alkalmanként.

Így, nekünk boldognak kell lennünk, ha megjelenik az előrehaladás jele a csoportban. A spirituális egoizmus.

2012 December 07, Novoszibirszk Kongresszus 1.lecke

SzL

12 dec 2012

Mire számíthatunk?

Mire számíthatunk?

Kérdés:

Sokan könnyebnek találják, hogy higgyenek Istenben, mint a kölcsönös garancia módszerében…

Válasz:

Már láthattuk a történelemben, hogy az Istenbe vetett vak hit nem vezet sehová. Megkönnyítheti egy ember életét, de nem ezt várják el tőlünk.

Elvárják, hogy beavatkozzunk a természetbe, pontosan, keményen és bölcsen. Létre kell hoznunk egy további jótékony erőt a természetben, hogy kiegyensúlyozzuk a gonosz erőt, amely szándékosan azért lett létrehozva, hogy az ember maga ellensúlyozza saját gonosz önző természetét, és létrehozzon egy jobb, kiegyensúlyozott állapotot benne, és így fejlődjék és felemelkedjék.

Tudat alatt kell cselekednünk, hogy kiépítsünk egy második természetet az önző természettel, és kiegyensúlyozottan összekapcsoljuk a kettőt – a közöttük lévő egyensúlyban, anélkül, hogy kitörölnénk az egót. De azáltal, hogy olyannak használjuk, amilyen, és hogy hozzáteszünk egy pozitív tulajdonságot mások irányába, kiegyensúlyozzuk.

Ez egy teljes rendszer ami elkezd minket emelni a világunk fölé. Remélem sikerrel jár, mert egyszerűen nem látok más kiutat. Egyszer majd mind felemelkedünk a végetlen létezés szintjére, ami teljes és logikus.

De mennyi szenvedésen kell túljutnia népünknek mielőtt ezt meghallják, és például megnyitják a honlapunkat, és elmélyednek egy kicsit ebben a módszerben. Mivel ez az egónk ellen van, az embereket azonnal eltaszítja, és nem hiszik el. Butának és logikátlannak tűnik nekik, hol vannak a rakéták, hol vannak a katonai erők? Az emberek mindig számítottak az erőre, de csak most kezdik megérteni, hogy nem ez a megoldás. Létezésünk során most először kezdjük átlátni, hogy a megoldást nem a katonai műveletekben rejlik.

Egyszer majd az emberek megértik az igazságot, de sajnos lehet, hogy keresztül kell mennünk sok szenvedésen, hogy felhívjuk egy kicsit az emberek figyelmét, hogy félelmet plántáljunk beléjük a jövőjük iránt, és hogy rávegyük őket, hogy meghallgassanak.

2o12 November 22, Egy izraeli helyzetről szóló beszélgetésből

FG

12 dec 2012

Egy ember fegyverrel

Egy ember  fegyverrel

Ha továbbra is kövületi, növényi vagy állati eredetű fejlettségi szinten maradunk, így ösztönösen végrehajtjuk a természet törvényeit. De vannak bennünk magasabb vágyak, beleértve, hogy nem érezzük a kötelességet cselekedni pontosan így vagy úgy. Ez nem látszik világosnak.

És különösen érzékelhető a mi időnkben. A történelem során, aki  egy olyan társadalomban, élt felemelkedett ugyanazon a szinteken: kövületi, növény, és állati . Mi fokozatosan fejlődtünk a szakaszok szerint, anélkül, hogy gondolkoznánk kik vagyunk, mik vagyunk, és merre hajlunk.

Különböző impulzusok hajtottak minket előre, és mindenkit elhozott egy egyszerű vizsgálathoz: Hogyan részesüljek legjobban az én jelenlegi állapotomban? Más szóval, a személy a természet törvényeit egy kevésbé rendezett módon tartja fenn, hasonlóan mint az állatok, mivel a feltételek bonyolultabbak. Ennek megfelelően, a bölcs emberek kitudták használni ezeket a feltételeket az ők egójuk, javára, és mások “szerényebben”.

De ma mi elveszítettük a képességünket előrehaladni ebbe a formába. Én szeretném folytatni a szokásos módon, a legjobbat választom magamnak a legjobbat amennyiben lehet, de ezek a próbálkozások mindig kudarcot vallanak.

Az én világom nézete szerint, mintha egy másik tényező jelent meg, aki rejtve van, mintha nekem valaki szüntelen minden alkalommal botot tesz elém. Én elakarom rendezni a pénzügyi rendszert, a gazdaságot, az oktatást, a családot, de semmi sem sikerül. Én nagyon logikus vagyok, vannak tudományos adataim, én használom a szakértőket és tanácsadókat, de nem sikerül semmit elérni. Akkor mi történik?

Itt felfedeződik valami új ellenőrzés, egy új törvény, mely korábban nem volt ismert. Meg kell tanulni, de ez “ködös”, és érthetetlen. Sőt, ugyanazok a törvények lassan feltárulkoznak, de mi nem akarjuk elfogadni. Mi szeretnénk, azt, mint korábban “vállalkozásokat csináljunk”, ahogyan bármi mást, szeretnénk, hogy sikerrel járjon, de ehelyett kényszerítenek minket a feltételek elfogadására,, amely ellentétes a mi önző természetünkkel.

A feltétel: ha összekapcsolódtok és ha elfogadjátok a határozatot, akkor jónak kell lennie mindenki számára. Itt mi megállunk, nem tudjuk mit tegyünk, és megadjuk magunkat.

Ebben a helyzetben vagyunk mi most. Mint az Egyiptomi rabszolgák, amikor “felkelt egy új király”: Úgy érezzük, hogy egy új ellenőrzés jött létre. Először az egó mozdított előre a “csillagok meghódítása által”, mi meghódítottuk a természetet és a terét, aggódtunk magunkért különböző módokon, és hirtelen feladtunk mindent.  Több ezer évvel korábban nem vonzottak minket a célok. Miért? Mert valamilyen értelem mondta nekünk: Nincs itt kártérítés a mi önző vágyunknak.
Én minta mennék keresni egy millió dollárt, de az utamba áll egy férfi pisztollyal.

– “Te keresel milliókat”, ő mondja. – “De csak ezer dollárt hagyjál magadnak és a többit add ide”.

Erőfeszítést tettem a megfelelő egy millió dollárért, és én kaptam csak egy kis részt “a költségek fedezésére”. De a vágyam nem ad nekem elég üzemanyagot dolgozni.

Szóval mi a teendő? Vagy a félelem fog kényszeríteni engem, vagy én úgy kell látnom egy férfit a pisztollyal, mint a legjobb barátom, a legdrágább, a legközelebbi.

Akkor készen állok  csak ezer dollárt elfogadni  a “költségek fedezésére”, és a többit örömmel neki hagyom. Továbbá, azt mondom neki: “Köszönöm! A fegyvered nélkül folytattam volna továbbra is elvenni magamnak”.

Szóval, én valami újhoz értem és boldogan átadom a pénzt, amit kerestem, mert így még inkább közelebb leszek hozzá, és az új célokhoz, amelyek felfedeződnek előttem.

Hányszor kell a személynek átmennie, ezen, hogy felismerje ezt a helyzet …

2o12 November 22, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmányából”

BS

23 nov 2012

Mi az ami hiányzik?

Mi az ami hiányzik?

Kérdés:

Képzeljük el, hogy egy ember ül és figyeli magát: “Kérek egy kis vizet inni, és még valami mást is szeretnék, és nem is tudom mi mást akarok.”
Egy egyszerű kísérlet segítene neki megérteni hogy a vágyainak a lényege az élvezet üldözése?

Válasz:

Egy ember látni fogja, hogy minden egyes pontnál új vágyak keletkeznek benne. Nem tudja hogy honnan jönnek; először egy dolgot akar és egy másikban pedig valami mást.

Különben pedig be tudja programozni magát, ami azt jelenti, hogy magát fókuszáltatja különböző vágyakra és visszaemlékezik valamire, ami élvezetet adott neki. Ebben a helyzetben egy nagy vágy fog fellobbanni benne, annak az örömért és el fog kezdeni vágyni rá: ” Mit akarok? Ja, elfelejtettem, van egy kis fagylalt a hűtőben,” és kiveszi a fagylaltot vagy emlékezhetne arra, hogy akart menni valahova ami érdekli, vagy találkozni valakivel, vagy olvasni egy érdekes könyvet vagy látni egy mozit, amire készült menni, és így tovább.

Ez azt jelenti, hogy felidézünk vágyakat magunkban, amikor nem érezünk élvezetet. Nem érezzük az élvezetet amikor feltöltjük magunkat. Tele vagyok, ami úgy úgy tűnik, hogy minden rendben van, de az életem íztelen. Akkor is amikor úgy tűnik, hogy nekünk minden meg van, hiányzik az a kiegészitő izgalom. Felfedezünk új élvezeteket és ösztönöket, de valóban ugyan az az egó.

2o12 November 3, A KabTV műsorából, “Beszélgetések Micheal Laitmannal”

DH

16 nov 2012

Küzdeni a pihenésért

Küzdeni a pihenésért

Kérdés:

Mindig azt mondjuk, hogy egy ember maga a vágy, hogy élvezetet kapjon. De sokak számára ez nem világos egészen addig, míg nem kezdik el tanulni a Kabbala bölcsességét, ahol olyan fogalmakról beszélnek, mint a Fény, a Teremtő és a többi.

Válasz:

Miért?! Tanulj bármit: fizikát, entrópiát, termodinamikát, és ehhez hasonló törvényeket. Mind azt mondja, hogy minden test a saját fejlődésének folyamatában hajlamos a pihenés állapotára. Nem csak egy személy, hanem az egész természet (mozdulatlan, vegetatív, és állati) a beteljesülésért küzd, a lehető legtöbb pihenésért, és a bőségért. Ez a természet törvénye.

Mi a pihenés? Az, amikor minden beteljesülésre váró vágyunk a legkényelmesebb állapotban van, ami felé bármely teremtmény törekszik, minden szinten.

Kérdés:

Mit tanácsolna, hogy egy személy megértse ezt? Talán arra kéne rávennünk, hogy napközben figyelje magát?

Válasz:

Pár pszichológia órát kellene adni neki, és elmagyarázni. Ezt tanítjuk az integrál oktatásban, ami elmagyarázza, hogy az ego az alapunk, és elmagyarázza a fő jellemzőit. Megtanítjuk, hogyan fejlődik, hogyan juttat el minket a válsághoz, hogyan juttat el minket oda, hogy felismerjük a gonosz oldalunkat, és hogy felismerjük, annak minden jellemzője egoisztikus.

Az egó éppen fő tulajdonunk. Benne található jellemzőink gyűjteménye: lustaság, a vágy, hogy célokat érjünk el, féltékenység, kapzsiság, minden. Mind a jó és a rossz jellemzők egoisztikusak, azzal a céllal, hogy feltöltse magát az egó. Ehhez az is hozzájön, hogy az állatok, csak azon gondolkodnak, hogy hogyan töltsék meg magukat; valahogy az ember abban is örömet talál, hogy kiszipolyoz másokat. Ez azt jelenti, hogy magát másokhoz méri. Az állatoknál ez nem létezik. Ebben különbözünk tőlük.

2o12 novenber 3, A KabTV műsorából, “Beszélgetések Micheal Laitmannal”

FG

13 nov 2012

67 queries in 0,702 seconds.