Dr. Michael Laitman

egó

Szabadulás az ego minden feltételétől

Szabadulás az ego minden feltételétől

Meglehetősen sokat beszélünk a cél fontosságáról és a Teremtő nagyságáról, ami nélkül nem tudnánk dolgozni, mivel szükségünk van erőre. De a kérdés az, hogy miért van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez egy olyan feltétel, aminek birtokában egyetértek az adományozással, vagy el akarom érni az adományozást és ehhez van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez nagy különbség: az ésszerűség határain belül, illetve alatta dolgozom, vagy hittel dolgozom, amely meghaladja az ésszerűséget?

Ha az a feltételem, hogy érezni akarom a Teremtő nagyságát, különben nem tudok dolgozni, akkor ez a cselekedet az ésszerűség határain belül van. De ha azt mondom, hogy el kell érjem az adományozást, mivel számomra ez a legfontosabb a világon, és ehhez erőt kérek, amellyel jelenleg nem rendelkezem, ami képessé tesz engem az adakozásra, ez azt jelenti, hogy csak azért van szükségem a nagyságra, hogy az ésszerűséget meghaladó hittel dolgozzak.

Ez egy nagyon finom különbség, amit magamon belül kell tisztáznom. Lehetetlen szavakkal kifejezni, mivel a szavak csak összezavarnak minket.

Rábásh mondja: “Ha a személy nem érzi a Teremtő nagyságát, a test nem tudja magát teljesen lenullázni Ő előtte szívében és lelkében.” Ez egy törvény: a kapni akarás vágya csak a Teremtő nagysága előtt adja meg magát.

“De ha a személy csak akkor hajlandó a Teremtőnek dolgozni, ha látja a Teremtő fontosságát és nagyságát, már úgy tűnik, hogy kapni akar valamit a Teremtőtől.” Ez azt jelenti, hogy a személy egy olyan teher súlya alatt akar szenvedni, ami könnyű. Ha tudod, hogy egy táska egy nagyon fontos emberé, akkor azt nem nehéz cipelned. “Egyébként az ember nem akarna teljes szívvel dolgozni, mivel korlátozott és a leplezés által uralt, és nem mondhatja szabadon, hogy nem akar semmi mást csak adakozni”.

Ha egy személy a Teremtő nagyságát a munkája előfeltételeként állítja, akkor ez az állapot nem a Bina állapota, és nem szolgálhatja őt, mint egy “bárka“, melyen elmenekülhetne az összes kétség és gond elől, melyeket a bal vonal küld felé.

Így a Bina jellemzője a Hafetz Hesed, aminek semmit sem kell kapnia: ezáltal szabad. Csak azok, akik kapni akarnak valamit, korlátozottak a téma, és mások véleménye által. Ha valaki lehunyt szemmel dolgozik, nincs szüksége nagyságra vagy bármi másra, ezt hívják szabadságnak.

31 október 2o12, Napi Kabbala Lecke 1. rész, Rábásh írásai

FG

06 nov 2012

Ami sötétség az Egóm számára, az Fény a számomra

Ami sötétség az Egóm számára, az Fény az én számomra

A csoport, a Felső szint AHP-ja. Nekem le kell nulláznom magamat, hogy feladjam saját AHP-omat, és csak GE részemben maradjak annak érdekében hogy a csoport AHP-jához olvadjak. Ott én sötétséget érzek, de mindennek ellenére le kell nulláznom magam, és bele kell, hogy épüljek a barátok közé.

Ez a munkánk. Most, mi két Parcuf -ként létezünk, a Felsőben és az alsóban. A Machszom (határ) alatt vagyok, és a Felső részlegesen leereszti AHP-ját, a csoportot, számomra. Amennyiben én azzal össze akarok kapcsolódni, azaz a barátokkal akarok kapcsolódni, akkor csak a GE részt hagyhatom meg magamon belül (azaz az adakozásra irányuló vágyaimat). Nincs más lehetőség.

Milyen cselekedetekre van szükség mindehhez?
Először is le kell nullázzam saját AHP-omat (1.). Utána fel kell erősítsem, intenzívebbé kell tegyem GE részemet amekkora mértékben csak lehetséges. Le kell nullázódnom, és akkor képessé válok arra hogy a Felsővel összekapcsolódjak, hogy azt megláthassam és megkaphassam.

A Felső, nekem sötétségnek tűnik, és én mégis készen állok arra hogy azt elfogadjam ily módon. Ez mégis jó nekem, mivel ezt a Felső is, és én is magasra értékelem. Ez az egóm számára sötétségként jelenik meg, de még is jó ez az én “értelem feletti hit”-em számára.

Abban a pillanatban hogy én lenullázom magamat a Felső erő előtt, így mi egy edénnyé válunk, és akkor az már megadja nekem a nagyság érzését, a kapcsolat és a feltárulás érzetét. Mindez egyszerűen azért történik mivel a mi GE és AHP részeink tíz Szfírát hoznak létre.

Akkor az már nem a felső AHP-ja, hanem az én felső AHP-om. Mindez olyan mint egy kisgyerek, aki azt mondja, “Ez az én Apukám!. Ez az én Anyukám!” és ezáltal megérti, hogy azok ő hozzá tartoznak.

Emellett ez a Felső rendelkezik az ő saját GE és AHP részeivel, ami teljesen különbözik attól AHP-tól, ami nekem feltárult.

De a Felső megmarad a kicsinység állapotában és elkezdi felemelni a mi közös tíz Szfíránkat, az AHP-ot amelyhez én GE részemet hozzá tapasztottam, és ezzel képes leszek a Machszom fölé emelkedni.

Ezáltal meg kell értsük, hogy mi nem rendelkezünk más AHP-pal, más Felső erővel, csakis a csoporttal.

2o12 október 19., Reggeli lecke, 3.rész Az Arvut (Kölcsönös Garancia) Baal HaSulam-tól

ford:HZS

lekt: KN

21 okt 2012

Két gyökérből egy fa növekszik

Két gyökérből egy fa növekszik

Az ember magába foglal két gyökeret, eddig volt egy egyszerű fizikai egó és most létrehozta a valódi gonoszt, és a spirituális szikrát, és ez már előkészület a két vonalhoz. Enélkül, nincsen benne még egy vonal sem, mert a “vonal” szimbolizálja, hogy van egy másik vonal.

Enélkül, csak egy megszerzési vágy, amely az állati szinthez tartozik. Az “emberi” szint azzal kezdődik, hogy az emberben elkezd növekedni két vonal, ahogy irva van: “A Teremtő egymással szemben hozta létre”. És akkor létrejön egy harmadik vonal, amely döntést hoz az első két vonal között, a Fény fentről jön és összeköti a bal és a jobb vonalat az ember munkája szerint és megépíti az ember formáját.

Ezért az emberben elkezd megjelenni két elem: a kapni akarás vágya, amely, ellentétes a spirituális szikrával. És a kapni akarás vágya, már nem csak a fizikai vágy az élethez, keresve, hogy hogyan lehessen kihasználni másokat és több hasznot hajtani a saját maga számára. Már megszületik az emberben a szikra, amely rávilágít, és megköveteli tőle, hogy feltegye a kérdést, hogy “mi az értelme az életemnek?”, és mit kell tegyen a szikrával. Azaz, a vágya már az igényre irányul, a Teremtőhöz a “bal vonal”- hoz.

Amikor a személy elkezdi kialakítani a két vonalat, ő eljön a csoportba. Eleinte ő maga sem érti, hogy miért van szüksége rá. Elkezdi tanulni és közben maga sem tudja, miért. De fejlődik a két vonalon.

Ő kezdetben átmegy mindenféle állapoton, emelkedésen és zuhanáson. Az első előkészítő szakasz amikor véget ér, ő megérti, hogy a cél fontossága minden egyéni állapot fölött kell legyen, abban, amit érez.

Mert lehetséges, hogy beleesett egy olyan kritikus állapotba, hogy az élete veszélyben van, de ő a helyzet fölött kell legyen. Ahogy írva van: “Akár egy éles kard van a torkára helyezve, akkor sem adja fel szánalmasan.” Azaz, mindig az érzés fölött kell legyen.

És ugyanaz vonatkozik a másik oldalra. Akármilyen növekvő állapot érkezik, ez adja meg , hogy felismerje a cél nagyságát, a jó humort, a barátok szeretetét, az eufóriát, ezzel együtt meg kell értenie, hogy ezek a dolgok azért történnek, mert fentről megvilágítanak, és mint egy kisgyermek, te a felső erő hatása alatt vagy.

Nem kell lenullázza, és elnyomja magában ezeket az állapotokat, mint a mi világunkban, ahol néha az ember elnyomja az örömét, hogy komolyabbnak tűnjön. Itt meg kell próbálnia, hogy növelje és elmélyítse maximálisan ezeket az állapotokat, a félelem és a hálaadást, az egója, és az adakozáshoz való hozzátapadást. De ő az ilyen érzések fölött kell legyen, azért, hogy az ő uralma alatt legyen.

2o12 október 18,Reggeli lecke, Rábásh irásai

(BS)

21 okt 2012

Torta krémmel lefedve

Torta krémmel lefedve

Kérdés:

Azt írja, “Az aki barátjáért imádkozik, maga kap először választ”. Ez valójában Lo Lishma (nem az Ő nevében), mely teljesen egoisztikus, egyszerűen abszolút Egó.

Válasz:

Természetesen, egyenlőre te önzően haladsz előre, és egód állandóan növekszik, de te közben látod, hogy a Fáraó egyre keményebbé és keményebbé válik, “mivel én megkeményítettem az ő szívét”, és ez már egy jó jel.

Kérdés:

Hogyan növekedhetek a gyűlöletből szeretetté, és hogy közben ne nyomjam el magamat?

Válasz:

Lehetetlen szeretetet építeni gyűlölet nélkül. Az összes negatív megkülönböztetés, tulajdonság előbb utóbb szeretetté válik, és mindegyik negatív tulajdonságra szükségünk van. Végül is mi a szeretet? Milyen alapokra lehet azt stabilan felállítani? Csakis az egó felett a megszerzési edényekben, amint a többieket közelinek érzékeljük.

A lenullázás nem azt jelenti, hogy minden le van nullázva. A gyűlölet soha nincsen lenullázva, az teljes intenzitásával meg van őrizve, és pontosan annak tetején építjük meg a szeretetet. Mintha a Sínai Hegyet (a gyűlölet hegyét) édes krémmel fednénk be, és akkor megkapjuk azt a hegyet mely “A Szentség Hegye”-nek van nevezve.

Mindez azt jelenti hogy a gyűlölet megmarad belül. A rés, szakadék a Teremtő és a teremtett lény között megmarad, mivel egyébként a teremtmény nem lenne képes létezni.

2o12 október 15., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásaiból

(HZS)

18 okt 2012

Nem fogjuk kijavítani a bázisunkat, de kicseréljük egy újjal

Nem fogjuk kijavítani a bázisunkat, de kicseréljük egy újjal

Kérdés:

Ha a lenullázás, amit mi próbálunk csinálni, segít nekem, vagy csak úgy tűnik, hogy kicseréljük a kisebb önző vágyat egy nagyobb vággyal, a jelenlegi hasznot több jövőbeli haszonnal?

Válasz:

Egyelőre legyen így. Mi az elsők vagyunk a fejlődés szakaszában, és nem vesszük figyelembe, hogy a Reformáló Fény befolyásol minket. A tény, hogy a Fény állandóan működik, megváltoztatja az embert!

És mi azt gondoljuk, hogy így is maradunk, mint amilyenek most vagyunk, csak egy kicsit jobbak leszünk. De nem történnek mennyiségi változások, hanem lényeges változások, amelyeket egyelőre nem tudunk most figyelembe venni, hogy felmérjük a változásokat. Úgy tűnik nekünk, jobbak leszünk, hogy fokozzák ezt vagy más funkciókat, amelyek már léteznek, de nem világos számunkra, hogy mi alapjában véve megváltozunk.

Tehát úgy tűnik számunkra, hogy csak kicseréljük a kis egót egy nagy egóval, de ez nem így van.

2012 október 15, Reggeli lecke, Rábásh irásai

(BS)

17 okt 2012

Talán felosztjuk a munkát köztünk?

Talán felosztjuk a munkát köztünk?

Kérdés:

Amikor két ember van, és én integrálódom az egyikkel, és a másikkal, és azt mondjuk, hogy a többségnek a legkisebbje a kettő, akkor elég egy emberrel integrálódni? Miért van szükség annyi emberre?

Válasz:

Írva van: “Az emberek sokaságában található a király dicsősége”. Először is, könnyebb, hogy megvizsgáljad magad, te tényleg integrálódsz valakivel, vagy csak vonzódsz a személyhez egoista módon. Lehet, hogy létrejön köztetek egy egyszerű kapcsolat, amely alapja a közös tulajdonság, vagy az érdek?

De ha te valóban szemben állsz egy emberrel ne gondold, hogy könnyebb integrálódnod, mint tíz emberrel. Éppen ellenkezőleg, sokkal könnyebb, hogy integrálódjál tízzel, mert megkapod az inspirációt az ő fontosságukról, azáltal, hogy ők hogyan nullázzák le magukat, hogy hogyan gondoskodnak egymásról és, hogyan akarják együtt elérni a célt. Ha te rájuk nézel, akkor te “lángra lobbansz”, nem tudsz ellenállni, és az irigység eléget téged.

De ha egy emberrel állsz szembe, akkor hogyan vagy képes meglátni a cselekedeteit a te irányodba, és más barátok iránt ?.Mert téged megveszteget az ego, és ezért nem láthatod a szükséges hatást. Ezért rendkívül kívánatos, hogy egy nagy környezetben legyél. Alapjába véve kettő az már egy csoport. Ez sok, de mégis kevés, ebben az esetben szükséged lesz, nagyon nagy és kemény munkára.

A tény, nem a mennyiség a fontos, itt az számít, hogy hogyan tudod lenullázni az egódat. Tehát minden, ami körülötted van az a tiéd, te eltörlöd a határokat és te már a testeden kívül vagy. A te vágyad mintha kifele ömlött volna, és az egész világot magadba integrálod.

2012 október 15, Reggeli lecke, Rábásh irásai

(BS)

17 okt 2012

A cél, amiért mi összegyűlünk

A cél, amiért mi összegyűlünk

A társaság célja, hogy felemelkedjen az “emberi” (Ádám) szintre. Ez csak a Teremtő nagysága által lehetséges, amelyet nem láthatunk a mi sötétségünk által. De pontosan ebből a sötétségből építhetjük meg köztünk az új értékeket, ahol  az egónak nincsen semmi alapja.

Mi tudjuk, hogy ezeknek az értékeknek nincsen alapjuk, mert különben ők a mi egónkból erednek. De a spiritualitás alapja az egó fölött van, mivel a Jeszod Szfirája az a “Malchut” fölött van. Tehát, minden attól függ, milyen alapra építjük magunkat: a földi porra, ami nem képes semmire az életbe, vagy a föld fölötti -re, ami már megkapta a felső hasonlóságát, mint ember aki hasonló a Teremtőhöz.

Minden attól függ, hogy hova helyezzük a fontosságot. Mi elkezdünk játszani a Teremtő, a tanár, a csoport, a tanulás a cél fontosságát, és ez  fontos kell, hogy legyen, és komoly játék a mi csoportunkban. Mert a mi egónkból, a mi vágyunkból látjuk a sötétséget. És a mi egónk folyamatosan növekszik, e mellett a sötétség is jobban növekszik. De ha mi pontosan a sötétség tetején, kifejlesztjük a közös cél fontosságát, akkor mindenki kap a csoportban hajtóerőt és energiát az előrehaladásra, pontosan ebben a sötétségben.

Ezt hívjuk úgy, hogy ahelyett hogy mi a hátulról való csapások által haladnánk, mi választjuk, hogy vonzódjunk a Teremtő fontossága után, az adakozás tulajdonságának a fontossága után, külcsönös segitség, a kapcsolat és a szeretet irányába, minden felső értékéhez után, az azaz a Teremtő természetének a tulajdonságához tartozik.

Ezzel a céllal lett létrehozva a kabbalista csoport, és ily módon fenn kell tartania magát, és állandóan meg kell vizsgálnia pontosabban a küldetését, az alapját. Kabbalista csoport egy hős, nem mennyiségbe hanem minőségbe. És erre csak azok az emberek lépjenek, akik valóban képesek haladni ezen a módon. Ebben van a mi erőnk, mivel nekünk azonosulnunk kell a lehető legnagyobb mértékben a Fényhez, magasságban kell növekedjünk és nem szélességben.

Rábásh “A közösség célja” című cikkében írva van, hogy:

“Tehát mi itt összegyűltünk, hogy létrehozzunk egy közösséget azok számára, akik az “adakozás” szellemét akarják követni. Annak érdekében hogy a Teremtőnek adakozhassunk, először is az embernek kell adakozzunk, amely jelentése a “mások szeretete”, a “barátok szeretete”.

2012 október 9, Reggeli lecke, “A közösség célja”

(BS)

12 okt 2012

Felnőni a csoportban

A mi fő erőnk az egó. Az egón kívül csak egyetlen apró pont létezik mindenki szívében, és nekünk ezeket a pontokat kell összekötnünk. Amennyiben ezek egy nagy ponttá vagyunk képesek összekötni, akkor azon belül elkezdjük érezni a spirituális valóságot. És akkor minden összeáll: én, a csoport és a felső erő.

Másrészről az egó el akarja taszítani ezeket a pontokat egymástól. Igazából az egónak ez a szerepe hogy a kapcsolattal ellentétes irányba nyomjon, taszítson, és ezért van úgy nevezve: “segítség ellenében”.

Felnőni a csoportban

Hogyan építhetünk egy olyan környezetet, mely segíthet minket a szívben található pontokat és az egoisztikus erőnket beteljesíteni egy olyan módon, hogy azok együttesen egyetlen csodálatos ponttá egyesüljenek? Az egó megszakításai, ellenállása ellenére, azáltal hogy azt felhasználjuk, mi szívben található pontjainkat egyetlen ponttá akarjuk összekapcsolni.

Hogyan használhatjuk fel az egót célunk elérésére?

A lényeg az, hogy nem tudom mi az a spirituális világ. Számomra ez egy kérdőjel, mely rejtve marad előttem. Hogyan lehetek képes azt felfedni? Hogyan fókuszálhatom magam megfelelő módon? A csoport segítségével, egómat ellentétes irányban kezdem el felhasználni, az “segítőtárssá” válik (Ezer Ke Negdo), és segít engem abban, hogy magamat precízen a spiritualitásra, a Termtőre fókuszáljam. Ez csakis a csoporton belül lehetséges amikor a szívben található ponttal dolgozom annak érdekében, hogy az egót az ellentétes irányba fordítsam (az alábbi rajzon a szaggatott zöld vonal). És akkor ahelyett, hogy az egó engem lefelé, visszafelé húzna, megfelelő módon előre irányít majd, hogy én beléphessek a spirituális világba.

Felnőni a csoportban

Tehát csak az egó és a szívben található pont létezik a személyen belül, és a csoport segítségével képesek vagyunk az egót megváltoztatni és megtalálni annak módját hogy állandóan az ellentétes irányba haladjunk.

Valójában ez nem az ebben a világban található különböző dolgok megszerzésére irányuló egóról, megszerzés iránti vágyról szól. Mi itt egy különleges egóról beszélünk, amely csakis a kapcsolat ellenében működik, azon kollektív pont ellenében mellyel képes vagyok a spirituális világot felfedni.

Ezért van az, hogy én figyelmen kívül hagyok, és lenézek minden olyan vágyat és gondolatot, ami nem a kapcsolatra, a korrekcióra vonatkozik. Ehelyett a csoporton belül dolgozom, megpróbálva a többiekkel összekapcsolódni, és eközben fedezem fel mennyire ellenében vagyok mindennek: és valójában semmi hasonlót nem akarok, én gyűlölöm a barátokat, és még csak gondolni sem vagyok képes arra hogy velük összekapcsolódjak. Ez a taszítás a valódi egó, mely a kapcsolattal ellentétes. Bármi más nem számít egyáltalán.

A csoport kulcsszerepet játszik itt: Az növeli szememben az egység fontosságát, és állandóan serkent engem és kényszerít arra, hogy azt megtartsam. Csak a környezet (Sviva a felső rajzon) vezet el engem az ismeretlen felé, modellként szolgálva mely segít engem abban hogy alávessem magamat, és eközben belsőleg összekapcsolódjak. Valójában a környezet juttat el engem a kapcsolathoz.

Ezáltal mi felemelkedünk az első szintre (step 1 rajzon), a Mchszom (határvonal) fölé, amikor teljes egónkat, az összes taszítást, elutasítást a kapcsooattal és egységgel szemben ellentétes irányba forgatjuk – ezáltal azok a korábban negatív tulajdonságok, jelenségek a kapcsolat és egység erejévé válnak. Ez a jelentése a “segítség ellenében” kifejezésnek.

És akkor tovább lépünk a második szintre. Itt az egó ismét megjelenik, de ezennel már egy még nagyobb erővel, mivel az már a második szinthez tartozik (step 2 az alábbi rajzon) Itt meg van a választásom hogy az egységet választom a csoport segítségével, ahol az egó ismét elkezdi felfedni magát.

Amennyiben és nem vonzódom az egység felé, nem teszek erőfeszítést annak irányába akkor nem fedezem fel az egót, úgy tűnik minden rendben van.

Ezért van az, hogy az “idegenek” (akik nincsenek benne a csoportmunkában) nem értik milyen egóról is beszélünk. A lényeg az, hogy ez nem csak emberi viszonyokról szól, nem csak jó cselekedetekről vagy vitákról. Az emberek azt hiszik, hogy az, hogy rosszul bánok másokkal az jelenti az egót, míg ha jól viselkedem velük az altruizmus.

Mi mindent csakis az egység szempontjából vizsgálunk. Ennél fogva amikor felfedezem az első szintet, én tovább akarok lépni még jobban a csoporthoz kapcsolódva. És akkor felfedezem az egót a második szinten (Ego 2 a képen) és akkor az ellen dolgozom és annak segítségével felemelkedem a második szintre. Ilyen módon 125 szintet találunk az úton.

Felnőni a csoportban

Előbb utóbb elérem a tökéletes egységet, az egész emberiséggel, mindannyian egyetlen pontba kapcsolódva mely az “egység pontja”-nak van nevezve.

Milyen fajta környezetnek kell léteznie annak érdekében hogy felfedezhessem egómat, hogy leválasszam az ezen világ állati egójáról, és hogy azt hajtóerővé változtassam? Hogyan kell a környezetnek engem befolyásolnia annak érdekében hogy elérhessem a célt?

Ezen túl, hogyan használhatjuk fel a Kongresszusokat, amikor mi kölcsönösen befolyásoljuk egymást, hogy ez az erőteljes kapcsolat lehetővé tegye számunkra, hogy felfedezzük az egység pontját: “Hol is van az? Mit tegyek annak érdekében hogy azt elérjem? Hogyan léphetek be a felső világba? Hogyan fedezhetem azt fel?”

Hogyan kell aggódnom mindenkiért annak érdekében, hogy lehetővé tegyem számukra ezen belső pont elérését (azaz a csoport központját), vagy “anyaméhünket” (Rechem)? Végül is mi úgy lépünk be a csoportba mintha az anyaméhbe hatolnánk ahol magzatként fejlődünk. Hogyan készíthetünk elő egy ilyen védelmező burkolatot mindannyiunk számára, melyben mindenki képes kifejlődni ebből a spirituális sperma cseppből?

Felnőni a csoportban

2o12 szeptember 28., Olasz kongresszus 1.workshop

(HZS)

07 okt 2012

Kérjétek a halottak feltámadását

Kérjétek a halottak feltámadását

Most egy nagyon erős kongresszus ért véget, és érezzük, hogy fáradtak, közönyösek, álmosak vagyunk, mintha egy nehéz felhő ereszkedett volna ránk, és lehangolt idős emberekké váltunk.

A Teremtő elveszi tőlünk az egoista vágyat, az üzemanyagot, amely hajtott minket előre. Korábban egy vágy égett bennünk, a spirituálishoz vágytunk, ki akartunk menni a harcban, hogy megszerezzük a spirituális világot. Mindegyik látta magát, mint egy hős. De ő hős volt, mert égett benne az egó, amely hajtotta a megszerzés irányába.

Most a  Teremtő, hogy segítsen elveszi tőled az egót, azért, hogy helyette egy másik erőre váltsál át. Most, ahelyett, hogy hátulról tolna, neked magadtól kell felébresztened a cél nagyságát, azért hogy vonzzon téged előre.

Jelenleg ez a lehetőséged, de te azt mondod, hogy nincsen erőm és akaratom. Te emlékezni fogsz, hogy egyszer égett benned a vágy, de nem volt a tiéd, hanem fentről kaptad. Fentről nyomtak, elvittek a Kabbálahoz és a csoporthoz.

Most eltünik a vágy, és azt gondolod, hogy elhagyod a csoportot, eldobod a Kabbala bölcseletét, mivel nem vonz már többé. Ha igy van azt hiszed, hogy valami nem helyes a Kabbalával? “Mindenki bírál saját korruptsága mértékének megfelelően”.

És persze, hogy nincs akarat, nem tudsz mozogni előre. Egyetlen gép sem tud működni üzemanyag nélkül. Akkor fordul a csoporthoz, könyvekhez, tanulmányhoz – segítséget kér tőlük! a Teremtőhöz fordul!

Ha nincs erőd még ennek a kérésnek sem, akkor hiányik az általános erő, a kölcsönös garancia. És ha látsz magad körül barátokat, akiknek eltűnt az élet ereje, akkor legalábbis sírjál, mint egy temetésen, milyen barátokat veszettél el! Nézd meg a ” kő sziveket” – a nehéz sírkőn, amelyek el vannak temetve, és nem tudjanak kijönni.

Egyszer a vágy égett bennük, és most mi maradt, csak sírni. Hamarosan te is leszállsz ugyanabba a gödörbe. Azonban, ha már előre felkészülünk, hogy segítsünk egymásnak, akkor képesek leszünk arra, hogy bármilyen zuhanás fölé emelkedjünk. Nem csak közönyt leszünk képesek leküzdeni, hanem megbirkózunk a valódi gyűlölettel is, amennyiben az feltárul köztünk.

Csak a csoport képes felgyújtani bennünk a vágyat az üres térben. Most nincsen nekünk ez a vágy, és nincs hogy hogyan jöjjön hozzánk. Mesterségesen kell meggyújtani, mintha mi egy üzletet akarnánk nyitni és a termékeinket hirdetni. Ez egy közös spirituális üzlet kell legyen, és egy olyan hiány ébredjen fel bennünk, hogy átmenjünk a megszerzés erején. És egy ilyen szívbe a nem lehetséges, hogy nincs semmi.

Az emberek várnak egész éjszaka az üzletek előtt, hogyan vegyenek egy 5. generációs iPhone. Tudjátok meg, hogyan kell hirdetni “árut” a befertőzött mesterséges igények által. Mivel a spirituális cél, ugyanabban a mértékben látszik a mi “mesterséges” egónkba.

2012 Szeptember 24, Reggeli lecke, “Tiz Szfira tanulmánya”

(BS)

01 okt 2012

A személyt kell, korrigálni és nem az angyalt

A személyt kell korrigálni és nem az angyalt

Kérdés:

Hogyan lehet az, hogy  valaki aki bűnben született,  ne bűnözzön?

Válasz:

Természetesen nem. Mindannyian bűnben születettünk, és mi képtelenek vagyunk, arra, hogy ne kövessünk el bűnt. Senki sem várja, hogy legyünk angyalok. Amit kívánnak számunkra, hogy vegyük észre ezt, és értsük meg, hogy mi a bűn valójában.

A bűn, az bármilyen vágy, ami a kapcsolat ellen van másokkal szemben, a törés korrekciója ellenében. A közös lélek eltört, és most mindenki egy törött rendszerben létezik az ő egoizmusával. Az egóm segítségével én akarom valahogy kihasználni a többieket, de ez nem számít, ez egy természetes vágy.

A valódi egoizmus, amely ellenében kell dolgoznunk, csak akkor nyilvánul meg, amikor valóban megpróbálunk összekapcsolódni a másikkal, és egy ellenállás merül fel bennem, hiányzik a vágy, hogy összekötődjek velük.

Az egyszerű emberek, akik  a szokásos módon,működnek ebben a világban ők nem egoisták. Ők nem próbálnak összekapcsolódni egyetlen rendszerben. Az egó csak azzal a feltétellel nyilvánul meg, ha a személy össze akar kapcsolódni, azzal a szándékkal, hogy korrigálja a törést.

Korrigálni a törést, azt jelenti, hogy legyünk összekötve a céllal, azaz felfedezzük a Teremtőt. És lehet, hogy én nem is akarom ezt. De ha én mindenesetre erőfeszítéseket teszek, akkor felfedeződik a gonosz, vagy a törés ereje. Ez jelenti, az igazi egoizmust.

De az egyszerű ember nem dolgozik ezen, nincs egó! Először is, mi fel kell fedezzük a törés erejét, amely köztünk működik. Csak akkor tudjuk kijavítani a törést, és átfordítsuk az egység erejére. Ez lesz a gonosz felismerése, amelyből megszületik az ima, behozva a korrekciót, azaz jóságot.

Ez az egész folyamat csak azoknak történik meg, akik próbálnak összekapcsolódni azzal a céllal, hogy korrigálják a törést, és hogy felfedjék a Teremtőt és ezáltal elégedettséget okozzanak a Teremtőnek. Ez teljesen világos kell legyen számunkra, hogy mindez csak ezzel a szándékkal történik meg. És akkor mi összekapcsolódunk a cselekedetek a láncolatában, amelyek segítségével felfedezzük a gonoszt, segítséget kérünk, megkapjuk a korrekciót erejét, és elérjük a felfedezést.

2012 Szeptember 14, Reggeli lecke, Rábásh írásai, “Levelek:

(BS)

23 Sze 2012

67 queries in 0,668 seconds.