egoizmus

Egy mókus a ketrecben, vagy egy Emberi lény?

Szerző: yanive | Kategória: depresszió, egoizmus, reggeli lecke, válság

Mi csak az élvezetek és vágyak mennyiségét vesszük figyelemben nem a minőségüket. Egy az élvezetek iránti véget nem érő kergetésben az ember előbb utóbb szemben találja magát a kérdéssel: “Miért van nekem erre szükségem? Mi az életem értelme?”

A múltban senki nem gondolt ilyesmire, talán egy két filozófust kivéve, de manapság egyre többen kérdezik: “Miért vagyok itt? Mi az értelme ennek a világnak? Mi van ebben a világban?”.

Ez már egy minőségileg különböző kérdés, egy esszenciális kérdés. Ma az élvezet iránti örökös kergetőzés az embert arra készteti, hogy az ember már egy magasabb szinen lezdjen el elmélkedni: meg akarja tudni mi élete értelme.

Az élvezetek megtartásának sikertelensége, és az új élvezetek iránti vágyakozás által körbe körbe rohangálok, mint egy mókus a ketrecben. Az élvezetek lehet hogy mindig meg lesznek körülöttünk, mégis ennek ellenére én felemelkedem az állati szintről az emberire és kérdezem magamtól: “Mi az értelme mindennek?”

Mi magunk nem vesszük észre ezeket a minőségi változásokat a vágyon belül. Úgy tűnhet, hogy miért kellene nekem rosszul éreznem magamat, amikor minden nap újabb lehetőségem támad újabb élvezetek hajtására. Azonban egy bizonyos tendencia van belül elrejtve, és ezért van az hogy az új kor úgy van elnevezve: a depresszió kora.

Tovább >0

23 Már 2011

A Purim története: az elrejtett felfedezése

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, egység, Izrael, reggeli lecke, ünnepek

Az összes esemény, mely a Purim történetében le van írva utalás azokra a korrekciókra, melyeken keresztül kell mennünk. Fontos hogy lefordítsuk ezeket a korrekciókat költői, színes legendás nyelvezetükről a minőségi belső változások nyelvezetére annak érdekében, hogy megértsük hogy mindaz csak arról szól, hogy tudjuk megerősíteni a kapcsolatokat magunk között.

A Tekercs (Megila) kezdetén az Izrael nemzetéről beszél, azt mondván, hogy létezett egy nemzet mely szétszóródott a többi nemzetek között. Mindez azt jelenti, hogy az önzőség belépett az emberek közé, azon nemzeten belül, mely “Egyenesen a Teremtőre irányul” (IzraEl, Yashar- KEl). Ez az önzőség mely szétválasztja őket, a megsemmisülés határára sodorja a nemzetet.

De amikor Izrael nemzete (azaz mindannyian akik a Teremtő felé aspirálunk) megérti, hogy szükséges az egységre lépés közöttünk, és mi az egység érdekében végzünk cselekedeteket, akkor Mordechai ereje felemelkedik, és Haman ereje lezuhan, és mi képessé válunk önzőségünket uralmunk alá hajtani, a fölött a gyűlölet fölött mely elválaszt minket.

Mindegyikőnk tartalmazza saját Haman-ját, és mi képesek vagyunk “őt felakasztani a fára” – a halál fájára mely ezáltal az élet fájává változik. Ez az ahogy elérjük a Teremtő felfedezését. Megilat Ester (Eszter tekercse, az “elrejtett felfedezése”, mivel “Megaleh” felfedést jelent, míg “Ester” rejtettséget jelent) elrejti és felfedi a Teremtőt. Azáltal, hogy a Mordechai-nak és Ester-nek nevezett erőkkel dolgozunk. mi elérjük a Teremtő felfedezését.

A Teremtő, a felső erő, az soha nincs közvetlenül megemlítve a Megila-ban. Mindaz Ahashverosh Királyról szól, de nem a Teremtőről, mivel Ő rejtve van a korrigálatlan edények megtöltése miatt. A Teremtő csakis a korrigált edényekben érezhető, mint azok kölcsönös adakozása. Ugyanaz a szeretet melyet mi egymás iránt érzünk korrigált állapotunkban a felső erő, a Teremtő felfedezése.

Amikor mi a Megilat Ester-t olvassuk, nem az a fontos, hogy egyszerűen kielemezzük milyen spirituális tulajdonságok rejtőznek a különböző karakterek mögött: Hol van Zeir Anpin, Malchut (Eszter Királynő), mit is rejt ő el, és hogyan csatlakozik a Zeir Anpin-hoz, és Mordechai-hoz (Bina-hoz). Mordechai az adakozás tulajdonsága, Bina, míg Haman az ABYA összes tisztátlan világai, a tisztátlan vágy, Klipa, a kígyó, a “majom”, az ember helyett (egy majom, Kof, ugyanúgy van írva mint a Kuf betűje, egy hosszú vonallal mely a betűk vonala alá terjed, mint a majom farka, és táplálja a tisztátlan vágyakat). Mégis a legfontosabb dolog az, hogy mely érzések vannak jelképezve ezen fogalmak által a közöttünk levő viszonyokban.

Tovább >0

23 Már 2011

A kibékíthetetlen vita a Teremtő és a Fáraó között bennem

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, kongresszus, reggeli lecke, szabad akarat

Kérdés:

Hogyan vagyunk képesek a csoporton belüli viták fölé emelkedni a kongresszus előtt?

Válaszom:

Amikor a kongresszusra készülünk, látnunk kell hogy mindezek a konfliktusok mind olyan módon lettek megadva, hogy “segítségül szolgáljanak a Teremtő ellen”, ahogy a Fáraó felemelkedik és azt kérdezi: “Ki ez a Teremtő, hogy nekem oda kellene figyelnem a Hangjára?”

A Teremtő azt mondja nekünk, hogy egységre kell lépnünk a barátokkal, miközben a Fáraó azt mondja, hogy inkább szakadjunk le róluk. A Teremtő azt mondja “Add meg magad!” Míg a Fáraó azt mondja: “Nem neked kell felettük vas kézzel uralkodnod!” A Teremtő azt mondja, “Dolgozz boldogan”, míg a Fáraó azt mondja, “Nem, neked kedvetlenül kell dolgoznod, és a rabszolgámmá válsz.”

Ez a két erő vitázik a személyen belül, amikor ő eléri a “tíz Egyiptomi csapást”, ahogy megpróbál dönteni, melyiknek is van igaza. Meg kell értsem, hogy én határozom meg melyikük kerül felülre, és fog uralkodni – a Teremtő vagy a Fáraó! Minden rajtam múlik.

Ez a legfontosabb pont, fordulópont, és én középen állok a valóság két része között: a pozitív és látszólag negatív erők között, melyek ilyen formában lettek előkészítve számomra, annak érdekében, hogy megkapjam a szabad választást. Nekem kell eldöntenem, hogy én az adakozás erejét akarom, a szeretetet, az önzőségtől való szabadságot, és afölé akarok emelkedni annak érdekében, hogy én irányítsak.

Hajlandó vagyok elfogadni a Fáraóra és az önző Egyiptomra mért csapásokat, és boldog vagyok azoktól. Csak hadd jöjjenek a csapások, mivel azok önzőségemet ütik, engem segítve abban, hogy megszabaduljak attól, hogy fölé emelkedhessek, és többé ne azon belül létezzek. Ezen csapások után én már kijutok Egyiptomból, és nem válok többé annak rabszolgájává!

Mégis a személynek nem magán kell dolgoznia, hanem mindent környezetéhez, a csoporthoz mérve kell megtennie. Nem szabad valamilyen fajta tulajdonságokat korrigálnia saját magán belül, ehelyett a többiekkel kapcsolatos attitűdjét kell megváltoztatnia. A legfontosabb dolog itt, hogy nehogy félreértésbe kerüljünk, és ne változtassuk meg erőfeszítéseink irányát.

Tovább >0

23 Már 2011

Ne higgyünk Haman édes ígéreteinek

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, önzőség, reggeli lecke, szenvedés, ünnepek

A Fény felülről lefelé történő kiterjedésekor a Keter-től a Hochma-hoz, és onnan a Bina-hoz, egy meggállásnak kellet létrejönnie, mivel a Bina az már az adakozás tulajdonsága, melynek semmire sincs szüksége maga számára. Akkor hogyan lehetséges bármilyen további fejlődés?

Ez az ahol a Bina érzi a Teremtő vágyát, amely a Keter-ben található, az egységre irányuló vágyat. Ezáltal a Bina két részre oszlik, a GAR és ZAT részekre, mely ZAT már érzi a Keter-rel való kapcsolatot, és ennél fogva kifejleszti a megszerzést magán belül annak érdekében hogy tovább adakozhasson az alsók számára. Egyébként nem jönne létre további fejlődés.

Ugyanilyen módon, amikor mi felemelkedünk alulról felfelé, és elérjük a Bina szintjét, először mi megszerezzük a Galgalta ve Eynaim (GE) edényeit, az adakozást az adakozás érdekében, a Hafec Heszed (csak kegzelemre törekszik) állapotát, melyet Mordechai-nak nevezünk. Ez az ahol döntést kell hoznunk, hogyan használjük fel élvezet megszerzésére irányuló vágyunkat. Számunkra ez a ZAT de Bina, mely a mi Visszavert Fényünk Malchut-jához kapcsolódik, mely a legmagasabb Szfira, mely képes a Közvetlen Fény Keter-jét elérni.

Ez az a pont ahol döntésnek kell megtörténnie. Ez dönti el, hogy Haman vágyai milyen formában lesznek felhasználva – önző módon, vagy az adakozás érdekében. Amennyiben mi elkezdünk önző módon adakozni, akkor visszafordulunk lefelé. És amennyiben mi az adakozást választjuk, akkor mi Haman vágyait Mordechai szándékával használjuk, azaz mi megszerzünk az adakozás érdekében.

Ez a Purim “végzetes pontja”. Pur “szerencsét, sorsot, kockavetést” jelent, amikor mi döntést hozunk: Mit tegyünk ezek után? Azaz döntenünk kell: melyik irányba hajlunk? De mindezt lehetetlen egyenlőre megértenünk. Mi nem vagyunk képesek összes tulajdonságainkat kívülről megtekinteni, Mordechai-on kívül. Minden más irányban, rajta kívük, csak tökéletes sötétség vár ránk. Ez a személy választásának valós pontja, és mindaz nagyon vékony, kicsiny. Végül is hogyan lehetnék képes azt megérteni, hogy adakozás a saját érdekemben nem része a Teremtő tervének?

Ezért kell eljutnunk a legvégsőbbig ameddig meg nem látjuk, hogy Haman elássa azt összes adakozás amit addig elértünk. Egyébként nem lennénk érezni, hogy ez a tulajdonság eltűnik. Éreznünk kell, hogy amennyiben mi erőt adunk Hamannak, akkor semmi nem marad adakozásunkból.

Ugyanez történik velünk most is. Néha mi annyira összezavarodunk, hogy azt hisszük hogy amennyiben valamilyen fajta cselekedetet végzünk, akkor képesek leszünk a célt elérni. Mi még mindig nem érezzük, hogy ez teljesen elválaszt minket akapzatunktól, az adakozástól, és semmi más nem marad csak önzőség, és az összes adakozás csakis saját érdekünkben történik. Csakis amennyiben mi ezt megvizsgáljuk egészen a legvégsőkig, akkor leszünk csak képesek úgy dönteni, hogy ki kell nyírjuk Hamant, és ki kell lépnünk uralma alól.

Először úgy tűnik számunkra hogy ez hasznos volt előrehaladásunk szempontjából, de most felfedezzük, hogy minden épp ellentétes, és az képes eltemetni teljes eddigi előrejutásunkat, célunkat és teljes útunkat. De mi mindezt csakis a legvégén fedezzük fel, amikor önzőségünkkel, Hamannal együtt haladunk, és az egy kicsiny részeket ellop tőlünk, mindenünket elszedve, ameddig semmink nem marad. Ez az amikor meglátjuk hogy nincs választásunk: el kell menekülnünk tőle, uralkodása alól.

Nekünk még keresztül kell mennünk olyan szenvedéseken ezen az úton, hogy Haman képes legyen valódi emberek, vagy csak ötletek formájába öltözni…

Tovább >0

21 Már 2011

Az önzőség célirányos kifejlődése

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, evolúció, reggeli lecke, válság

A valódi önzőség akkor fejlődik ki bennünk, amikor mi egységre akarunk lépni. Az a “megszokott” önzőség után, felett fejlődik ki. Mi természetes módon utáljuk a többieket, és alig várjuk hogy kihasználjuk őket, és állandóan föléjük akarunk emelkedni. Mindez nem létezik az állati szinten, mivel ez csak a beszélő szintre jellemző: nekünk kell felsőbbrendűnek éreznünk magunkat másoknál, legalábbis bizonyos mértékben.

De amikor a személy ennek ellenére eggyé akar válni a többiekkel önzősége felett, akkor a visszautasítást, ellenállást egy addig el sem képzelt mértékben fedezi fel. Kiderül, hogy az az erő, mely ellen áll az egységre lépésnek az alaptermészetébe lett belehelyezve, és ezáltal, még akkor is ha már hajlandó lenne az egységre, a személy egyszerűen képtelen azt elérni. A saját megszerzés iránti vágya csak magára gondol, és arról gondoskodik, miközben utálja, és elutasítja a többieket.

Minden erőfeszítésem ellenére, hogy egységre lépjek másokkal, én felfedezem ezt az erőt, azt a mélységes önzőséget, melyet mi célirányosnak definiálunk. Ez nem csak egyszerűen bántja a többieket, de az a tulajdonság mely ellenáll az egységnek. Csak ez a fajta önzőség vezet el engem az átváltozáshoz. Érzem, hogy pontosan ez az amit reformálnom kell. Ez egy bizonyos hozzáadás a végső negyedik fázishoz a vágy fejlődésében.

Tovább >0

21 Már 2011

Azt amivel belül rendelkezel, kapod meg kívül

Szerző: yanive | Kategória: disszemináció, egoizmus, gyerekek, oktatás, reggeli lecke, világ

Kérdés:

Hogyan tudjuk átadni a globális világ gondolatát egy gyermeknek?

Válaszom:

Lehetséges egy tiszta példát adni idősebb gyerekeknek, azáltal, hogy őket kisebb gyerekekhez visszük. Például vigyük el tíz éves gyerekek csoportját öt évesek közé. Miután egy kis időt töltenek együtt, meglátják majd, hogy a fiatalabb gyerekek a világot egy teljesen más szinten, teljesen másképp látják.

Mi mindannyian önzőek vagyunk, és még ha fel is növünk, és bölcsebbé válunk, mi továbbra is egy önző rendszerben létezünk, amely a prozma melyen keresztül a világra tekintünk. Egy öt éves a világot saját korának megfelelően látja. Ugyanilyen módon, önzőségünknek megfelelően mi nem látjuk a valós világot, hanem csak egy önző világot látunk.

Ennél fogva, amikor mi a világot globálisnak, és integráltnak hívjuk, mi ezeknek a szavaknak is önző jelentést adunk. Amennyiben “mindenki össze van kapcsolódva egymással” az azt jelenti, hogy nekünk ezt a helyzetet saját hasznunkra kell felhasználnunk.

Mi nem értjük azt, hogy meg kell változnunk, és ugyanezt a globális és integrált rendszert kell megteremtsük magunkon belül. Ez azt jelenti, hogy az összes emberekből, lelkekből, és a közöttük levő összes kapcsolatból én megépítem az egész világ modelljét magamon belül. Nekem az egész világot magamon belülre kell vetítenem, annak érdekében hogy megtartsam azzal a megfelelő kapcsolatot.

Amennyiben az egész világ rajtam kívül altruisztikus törvények alapján él, amennyiben annak összes alkotóeleme egyetlen cél irányában egyesül, a közös harmónia érdekében, akkor magamon belül nekem állandóan készen kell állnom arra, hogy magamba foglaljam az összes vágyakat, lelkeket – mindent amire csak képes vagyok, az altruizmus törvénye alapján. Ezen a rendszeren keresztül, mely az én lelkem, kell nekem a világhoz fordulnom.

Lehetséges-e a világgal egy nem működő műszeren keresztül kapcsolatot létesíteni, nem a forma azonosság törvénye alapján? Ebben az esetben mi nem értjük meg a világot, és az nem képes keresztül jutni hozzám.

Ezeken a példákon keresztül mutathatunk példákat a gyerekeknek: minden korosztályban másképpen látjuk a világot, és ugyanígy, annak érdekében, hogy egy globális, integrált világot lássunk, nekem is globálissá, és integrálttá kell válnom magamon belül.

A Kabbala tudománya képes nekünk megadni ezt a korrekciót. Ezért jelenik az meg napjainkban, és azzal szemben a globális világ ugyancsak nyilvánvalóvá válik. Szükséges ennek a módszernek a terjesztése, mely lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük a harmóniát a modern világgal.

Egyébként tovább szenvedünk.

Tovább >0

18 Már 2011

Ezek mind az én gyermekeim!

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, reggeli lecke, szenvedés, válság, világ

Kérdés:

Miért tűnik úgy, – hogy egy ilyen hatalmas katasztrófa- mint ami most japánban történik, olyan távolinak tűnik nekem? Mit kell tennem, hogy mindazt magaménak érezzem?

Válaszom:

Az én önzőségem az, mely elválaszt engem “mások” problémáitól. Minél nagyobb az önzőségem, annál távolibbnak érzem a Japán szigeteken történő katasztrófát magamtól. Ezzel ellentétben minél inkább korrigálom magamat, annál közelebbinek érzem mindazt magamhoz.

Egyszer egy hasonló helyzetben Rabash-t megkérdezték: Miért szalad állandóan, hogy a rádión meghallgassa a híreket, még a leckék alatt is? “Vajon vannak ott gyermekeid?” Ő azt válaszolta: “Igen, Ők mind az én gyermekeim”

Nekünk is úgy kell tekintenünk felebarátaink problémáira, mintha azok saját gyermekeink problémái lennének.

Tovább >0

18 Már 2011

Érzéstelenítés alatt

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, egoizmus, érzékelés, közös lélek, reggeli lecke, szenvedés, válság

Kérdés:

Az emberiség még nem képes összekötni a környezeti katasztrófákat az önzőség korrekciójával. Hogyan lehetünk mi képesek mindezt elmagyarázni az embereknek?

Válaszom:

Meg kell keressük a módját annak, hogy hogyan tegyük mindezt, és cikkeket kell írnunk, magyarázatokat kell kidolgoznunk, pontosan katasztrófák idején, annak érdekében hogy átadhassuk a lényeget: Mindez azért történik, mivel mi magunk nem vagyunk korrigálva.

A külső világ csak a mi belső állapotunk makettja. Ennél fogva a valóságban mi belső katasztrófákról beszélünk, amelyeket mi külső eseményekként érzékelünk. Az összes nemzetek egyetlen lélek részei, de a mi érzéseinkben ők olyan részekre vanna felosztva melyek idegennek tűnnek számunkra.

Ez mind olyan, mintha én helyi érzéstelenítésben részesültem volna, és most nem érzem, hogy a lában égésen menne keresztül, vagy ha a karomat levágnák. Jelenleg mindez viccesnek hangozhat, de valójában pontosan ez történik velünk.

Ennél fogva, én azt akarom, hogy a hozzámtartozás érzése fokozatosan térjen vissza. Én a “külső” részeket ismát magaménak akarom érezni. Reménykedem abban, hogy megkapom annak lehetőségét hogy korrigálhassam állapotomat, attitűdömet mások irányában.

Amennyiben a külső valóság valóban a részemmé válik, akkor én egy szörnyű érzéssel találom magam szemben. Ennél fogva a betegség felismerésével egyidőben meg kell kapjam a gyógyszert ugyancsak, azt a lehetőséget, hogy javíthassam állapotomat. Ez az amit kérek: együtt kérem a gyógyszert azzal a betegséggel ami megjelenik előttem. És akkor képessé válok arra, hogy korrigáljam a hibát magamban, és ennek eredményeképpen a “külső” pusztulás is megnyugszik.

Ez az amit tennünk kell: kérnünk kell a belső korrekciót, amely kiváltja majd a látszólagos külső korrekciót. És akkor képesek leszünk meglátni a bennünk levő összes problémát, és képesek leszünk azokat korrigálni magunkon belül. Ezek a vágyak (Kelim) egyesítenek majd minket, azok belsővé válnak majd, és az összes, a mi belső korrekciónk hiányából adódó természeti katasztrófák megszűnnek majd.

Tovább >0

18 Már 2011

Egy Cunámi a lelkünk legmélyén

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, napi cikk, szenvedés, válság, világ

Kérdés:

Mi legyen a hozzáálásunk a jelenleg átélt természeti katasztrófákhoz, és más problémákhoz?

Válaszom:

Mi különleges időszakban élünk, amikor önző vágyunk elkezdi megmutatni nekünk a természettel szembeni kiegyensúlyozatlanságunkat, annak minden szintjén.

A természet legalacsonyabb szintje a kövületi szint ahol mi most felfedezzük az egyensúly hiányát, és a disszharmóniát az általános természet vonatkozásában. És ugyanez igaz a többi szintre is: a természet növényi és állati szintjeire. Csak mi még azt nem érezzük ennyire.

Mi egy szörnyű válságban vagyunk, egy “kapcsolat válság”-ban, a “Domem” (kövületi)-nek nevezett angyallal, valamint a “Comeah (növényi)” és “Hai” (élő, állati)” anyalokkal. A természet mindezen szintjei a velünk való viszonyukban óriási méretű kiegyensúlyozatlanságban vannak. A mi kötelezettségünk az, hogy korrigáljuk mindezt, mivel csak az ember képes a természet többi rétegeit korrigálni saját maga korrekciója segítségével.

Ennél fogva a körülöttünk látható katasztrófák saját belső tulajdonságaink kivetülései. A teljes felelősség a miénk. Semmi nem követelhetünk a kövületi, növényi és állati szintektől a világban. Azok az emberrel együtt emelkednek és zuhannak.

A minket körülvevő természet kövületi, növényi és állati szintjein megjelenő problémákon keresztül mi láthatjuk mi magunk mennyire nem vagyunk megfelelő állapotban. Mindezek a katasztrófák csak saját hibáink kivetülései, nem is beszélve a természet “beszélő” szintjéről, azaz az emberi társadalomban jelentkező problémákról. Csak nézzük meg mi történik ma a világban.

Meg van a lehetőségünk arra, hogy valódi paradicsomi életet szervezzünk magunk számára itt a Földön, de nézzük csak meg mit is teszünk ehelyett. Ha egy idegen földönkívüli lény idelátogatna a világűrből, és meglátná mit teszünk bolygónkon, azt gondolná, hogy egyszerűen elvesztettük eszünket. Hol van a mi emberi értelmünk és érzelmeink? Valóban ez a módja annak, ahogy egy gondolkodó, intelligens emberi lénynek el kell rendeznie életét? Csakis egy tökéletes bolond, vagy öngyűlölő cselekedne így.

Mindez azt jelenti, hogy mi fokozatosan felfedjük saját belső állapotunkat. És csakis egy belső korrekción keresztül leszünk képesek harmóniát elérni a külső világban.

Tovább >0

18 Már 2011

A személy a szamáron lovagolva

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, egoizmus, reggeli lecke

Kérdés:

Én megértem amit Rav mond értelmemmel, de a szívemben én úgy érzem, hogy nem állok készen arra, hogy lenullázzam magamat annak érdekében, hogy másokkal egységre lépjek. Hogyan vágyhatok én minderre?

Válaszom:

Mi magunktól soha nem leszünk képesek arra vágyni, hogy magasztosabb spirituális állapotokba lépjünk előre. És nagyon jó az, ha mindezt magunktól felismerjük! A személy megérti, hogy ő semmilyen körülmények között nem képes a valódi spiritualitásra vágyni, valamilyen fajta esti mese szerű világgal szemben, melyet kitalált magának, ahol ő angyalokkal repül és azt tehet amit csak akar, ahol teljes hatalmat kap, és képes a világot egyik végétől a másikig látni.

Amennyiben mi elkezdjük megérteni az igaz spirituális valóság jelentését, amely az én önző hasznom felett létezik, azt mi csak elképzelni tudjuk, de nyilvánvalóan nem akarjuk azt. Meg kell értenünk, hogy az összes változások bennünk csakis a Reformáló Fény által jöhetnek létre. Annak kell felemelnie minket, és annak kell nekünk új tulajdonságokat adnia. Csakis ezen tulajdonságok megvalósítása által, azok megértése, érzése és azok irányítása által leszünk képesek a világra tekinteni azokon keresztül. Ez az ahogy én fokozatosan egy új személlyé válok.

Én elkezdem majd érezni, hogy afölött az állati test fölött, mellyel ma azonosítom magamat, a Felső Szinttel való bizonyos szintű azonosság lett megépítve bennem – egy új forma, vagy Kli (edény), melyet “az ember”-nek nevezünk magamban, azaz “az aki hasonló a Teremtőhöz”. (Ádám, “ember” héberül, a “Domeh” hasonló szóból származik). Ez a személy lovagol majd az én “szamaram” hátán (Szamár, “Hamor” héberül a “homer”, anyag szóból származik), azaz előző vágyaim tetején. Ezáltal a személy mely megzabolázta a szamarát, megérti, és érzi a Teremtőt. De a szamár maga az nem érzi ezt!

Ez az ember kialakulása bennünk csakis a Reformáló Fény segítségével történik meg. Ez nem azt jelenti, hogy arra mi magunk vágyakozunk, természeresen erre képtelenek vagyunk! A szamarunk (azaz a mai énünk) nem akarja, hogy az ember megjelenjen! Végül is az ember elkezdi irányítani a szamarat.

Ugyanakkor a szamár meg akar kapni mindent amire csak vágyik. Ezért van az, hogy természetszerűleg, mi ma még nem vágyunk a spirituális állapotra. Minnél inkább haladunk előre, annál inkább fokozatosan elkezdjük megérteni hogy a spirituális világ teljesen más, mint amit mi elképzeltünk, és mi többé nem akarjuk majd azt.

A további előrehaladás csakis a csoport hatására történhet, amely átitat majd minket a spirituális elérés, megértés fontosságával. Csakis eddig a szintig leszünk képesek előre haladni, de onnantól kezdve nem találunk majd erőt az előrehaladásra egyedül, magunk ereje által.

Tovább >0

17 Már 2011