egoizmus

Kérdés:

Amikor én úgy érzem, hogy a csoport eltaszít engem, akkor maradjak türelmes, és ne ítélkezzek barátaim felett?

Válaszom:

Magadat kell megítéljed helyettük, mivel az egyetlen oka annak, hogy te őket negatív Fényben ítéled meg, azért van mert önzőséged látja őket így. A Teremtő gyűjtötte össze mindezeket az embereket a csoportban, és Ő akarja azt hogy lépjél egységre velük. Ő váltja ki az ellenszenvet irányukban benned, és ezáltal önző vágyad eltaszít téged az egységtől. Ezt hívjuk a benned levő gonosz felfedezésének, ahogy az írva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát annak korrigálására”.

Most nekem magamra kell vonnom a Fényt a tanulás alatt, de csakis egyetlen cél érdekében: Hogy egységre lépjek azokkal az emberekkel a csoportban, akíket most taszítok. Nincs szükségem semmi másra. Amennyiben attitűdöm megváltozik irányukban a tanulás eredményeképpen, az azt jelenti, hogy a Tóra Fénye befolyásolt engem, és én megszereztem az adakozás tulajdonságát.

Más szóval, a cél az nem a barátokkal való egység, vagy az önzőség korrekciója. Ezek csak eszközök. A cél az a Teremtő tulajdonságának, az Ő képmásának magunkra vonzása, a Fény magunkra vonzása által.

Ezért vannak a dolgok úgy elrendezve, hogy először is eltaszítjuk barátainkat. Ez azért van, hogy szükségünk legyen a Fény behatására, amely megadja nekünk a Teremtő tulajdonságát. Egyébként nincs arra szükség. Mindez azt jelenti, hogy nekünk nem kell arra gondolnunk, hogy hogy korrigálnunk kell valamit, hanem arra a tényre gondoljunk, hogy mi a cált korrekciónk által érjük el.

Spirituális útunk ennek a világnak az állapotából indul. Innen mi fokozatosan elkezdjük elérni annak természetét, a teremtés természetét – a megszerzés iránti vágyat, mely saját maga érdekében akar élvezetet szerezni. Mi ennek a vágynak egy részét természetes fejlődés útján szerezzük meg a materiális önzőségen belül egyik generációtól a másikig.

És akkor elérkezünk annak szükségességéhez, hogy megszerezzük az önmagunk beteljesítésére szolgáló vágyat az emberi szinten. Mi keresztül megyünk a kövületi, növényi és állati szinteken annak határain belül, de az egyetlen módja az emberi szint elérésnek csakis a Teremtővel szemben történhet.

Ez az ahol spirituális fejlődésünk kezdődik: a Fénynek és annak tulajdonságainak megfelelve, nekünk át kell formálnunk természetes tulajdonságunkat, élvezet iránti vágyunkat, annak az alapelvnek megfelelően, hogy: “A Fény a sötétségből tör elő”. Ez a két tulajdonság bennünk egyenlő mértékben fejlődik ki – először az egyik, utána a másik, a felemelkedéseken és zuhanásokon keresztül.

Mindez a követekező módon történik: Először a személy egy vágyat, vagy impulzust kap valami ismeretlen iránt. Utána el lesz juttatva a csoporthoz és a tanuláshoz, ahol elkezd cselekedeteket végezni, melyek jelentését még maga sem tudja, érti. Azonban azok kiváltanak egy apró illuminációt rá. És akkor ő előre lép.

Ebben a stádiumban a spirituális struktúra, a HaVaYaH ugyancsak jelen van, és a személy elkezd fejlődni azon belül a kövületi, növényi, állati és emberi szintjein az emeri szintnek. Idővel ő elkezd ezen gondolkodni, és később esetleg már elkezdi megfogadni azokat a szavakat, melyek szükségesek az adakozás tulajdonságának eléréséhez. Elkezdi játszani ezt a játékot, lelkiismeretesen mint egy gyermek. És bár ez még mindig csak egy játék, azt úgy nevezzük, hogy “értelem feletti hit”. Mindez olyan, mintha a személy értelme fölé emelkedne, és látszólag az adakozást akarná. Legalább azt mondja, hogy ő a felebarát iránti szeretetre aspirál.

Még akkor is ha az csak “mint ha” módon történik, ő mégis a csoporttal cselekszik együtt, és inspirációt kap a barátoktól az irigység, egy hatalmas vágy, és önszeretete segítségével. Ő is az adakozás tulajdonságáról beszél, és átitja őt ez a gondolat. Ezáltal kiváltja magára a Reformáló Fényt. A személy nem ismeri a teljes igazságot a spirituális fejlődésről, de a Fény mindenesetre befolyásolja őt, és ezáltal ő fokozatosan megváltozik.