egoizmus

“Ha egy sejt a testbe elkezd egoistikus formán müködni a tőbbivel szemben, mindent maga felé hajt, akkor az egész sejteket elrákositja és ennek eredményeként magát is. A rákos sejt eloszlik, nem válaszol  a test parancsára, es felfalja a korulötte levő sejteket kötelezettségvállalás nélkül.

Igy az egoizmus a  természetben is: amikor  fejlődik a körülötte levőket a halál fele viszi és még magát is.”

Ebben van minden bajunk, és nem csak a rákos betegséggel szemben. A mi őnzőségünk kifejleszt tulajdonságokat, amely hasonlok a rákos sejt tulajdonságával, habár a természetben egyensuly létezik  és minden állapot az  egyenlőségen alapul, ez az egyenlőseg állapota van minden fokozaton: a természetbe a  kő, növény és állat szinten, minden  egyensúlyban létezik  és húznak az egyensúly felé.

A világnak nem sikerül megérteni  az igazi bajokat, nincs valódi hozzáállása az egyenlőtlenség megérzésére. A természetben levő egyenlőtlenség a nyomás, azért, hogy minket egyenlőségbe késztessen. Mi mindig két  állapoton haladunk előre: egyenlőség és egyenlőtlenség.

Az elején  az egyenlőség ideális állapotában volt, plusz és minusz között: az összes részek a testben megfelelő modon  dolgoztak. Azután a természet létrehozott bennünk egy egyensulytalan helyzetet, amelyben  a minusz  jobban növekedett  mint a plusz. Miért?  Azért, hogy az, azaz mi hozzuk magunkat egy jobb állapotba. A minusz fentről  van adva, a Természettől, és mi egyensulyba kell hozzuk, annak megfelelő plusz által, ennek a cslekedetnek a mi részünkről kell jönnie..

Ilyen formán a természet kötelez minket, hogy kiegyensulyozzuk magunkat. Szándekosan okoz nekünk egyenlőtlenséget. Es abban a pillanatban amikor egyenlőségbe hozzuk magunkat, a természet létrehoz bennünk egy új minuszt, és mi át kell forditsuk azt pluszra. Ha mi megértjük, hogy a természet  ilyen modon akar felemelni minket, akkor haladunk tovabb lépcsőről lepcsőre.

Eleinte az egoizmus nulla volt. Egy bizonyos szakaszban  az egoizmus kappot minusz egy érteket, amely utan kapott egy plusz egy altruista érteket. Ismét kapott minusz ketto értéket , amely utan kapott plusz kettő altruista értéket. Igy halaszt minket előre a természet.

Ha mi megértjuk ezt az alapelvet, akkor  mi sokkal könyebben elviseljuk a lezuhanás állapotat, “a minuszt”, es fölé emelkedjünk. Mindenki aki a spiritualis uton halad érzi ezeket. ”Tegnap jo volt nekem, értettem mindent, tudtam mindent, minden  könnyen elrendezödött már az elejétől fogva, de az igaz, hogy ma zárt vagyok, semmi sem tiszta, nem értek semmit, minden eltaszit, minden gusztustalan, minden örült, egyáltalan mit csinálok én? És kik ezek az én barátaim, miért van szükségem rájuk …”

Ez most az én allapotom. Fel kell jegyezni ezt az állapotot magunknak, azért , hogy lerögzitsük ezt, legyen tiszta  nekünk kik vagyunk es hogyan haladunk át ezeken az állapotokon. Másrészt kezdjük megérteni , hogy ezek a leesések azért voltak adva , hogy engyensulyba hozzanak a felemelkedések által. Mi ilyen zuhanásokkal és emelkedésekkel fejlödünk, hogy megértsük mit is kell tennünk.

Az emberiség  szabálya szerint általában nem foglakozik ezzel, nem nővelik a pluszt, nem tudják mit kell tenniük, ehelyett le akarják rombolni a minuszt. Es itt jön a kabbala bölcselete és mondja: “egyaltalán nem így kell haladnunk” ! A minusz a mi energiánk, mindent amit értünk és ismerünk. Amennyivel az ember vágya nagyobb, annyival  ember spirituálisan magassabb és többre képes. Ki tudja használni jora vagy roszra. Az a fontos, hogy a vágya nagy, ne pusztitsuk el es ne nyomjuk le a növenyi szintre.

Az önzőség a mi edényünk (Kli),  mi annak segitségével fejlödünk. Tilos tönkretenni, még akkor is ha akarnánk, soha nem fog sikerülni. Mi állandóan az önzőség által fejlödünk, és ma elérkezett az önző válság, éppen azért, hogy elkezdjük használni az önzőséget a valódi formájában és a vágyat az igazi formájaban.