Dr. Michael Laitman

értelem feletti hit

Támadás a páncélos Szívemhez

Támadás a páncélos Szívemhez

Kérdés:

Hogyan kell éreznie minden egyes személynek magában, hogy ő nem csak a saját csoportjának a része, hanem az egész világcsoportnak? Mire kell irányítania a figyelmét, erőfeszítését és a gondolatait?

Válasz:

Az egoista természetünk nem engedi meg, hogy a valós értékre gondoljunk, és érezzük az igazi valóságot. Nem hagyja, hogy azok iránt aggódjunk, vagy azokra gondoljunk, akiket természetszerűen nem érzünk. Van valami távoli csoport, de nem vagyok képes különleges érzéseket táplálni irántuk, nem tekintem a saját gondolataim forrásának, nem tudom milyen hiánnyal rendelkeznek. Akkor mit tehetek?

Nekünk mesterségesen, a környezettel együtt működve kell dolgoznunk, a kabbalisták tanácsa szerint. Még a környezetemhez sincs semmilyen vonzódásom, csak később kezdem el érezni, hogy tőlük függök. Ha nem merülök el bennük, és ha nem adom magam a kezükbe, akkor nem fogok tudni előrehaladni. Az egész spirituális fejlődésem tőlük függ, és csak tőlük kaphatom meg a spirituális érzékelést. Ez a megértés évekig tartó szigorú munka eredményeként jön létre a környezettel.

Nem várhatunk amíg elkezdjük érezni a csoportot, nekünk mesterségesen kell dolgoznunk ezen. Ez egy Micvá (parancsolat). Menjetek és kezdjetek el dolgozni, “Menjetek és éljetek egymásból”, kapcsolódjatok össze!

Írva van: “Szeresd a felebarátodat “, ez egy parancsolat. Lehet-e kényszeríteni valakit a szeretetre? Épp ellenkezőleg, ha szeretsz, akkor lehetetlen leválni róla. Itt azonban tolnak téged és azt mondják neked, hogy: “Szeress!” Hogyan lehetséges ez?

Meg kell tennünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy elérjük a mások szeretetét. A parancsolatnak semmi köze az érzelmekhez, nem arra kényszerítenek hogy szeress, hanem a cselekvésre, amely által megszerzed a felebarátod szeretetét. Akaratunk ellenére kell cselekednünk. Ha kompatibilisek lennének az akarattal, akkor nem lenne szükség parancsra szeretni felebarátot.

Tegyük fel, hogy én készítek neked töltött halat (Gefilte fish), ami egy hagyományos áskénázi étel, és azt mondom neked hogy: “szeresd!” Azonban, te megszoktad a széfárd konyhát és utálod a hideg halat. De ha van egy parancsolat, akkor el kell kezdened megszoknod ezt akaratod ellenére is, mert a szokás második természetté válik.

Szóval kényszerből megeszed a halat, de hányingered lesz tőle. Te próbálkozol újra és újra, együtt egy imával. Te átkozod a halat, de megeszed. Elkezdesz egy mechanikus cselekedetet. Az érzelmeidben átkozol engem, amiért adtam neked ezt a halat. Te nem tehetsz semmit. Nyilvánvalóan, mesterséges módon mosolyogsz rám, de a szíved mélyén átkozol engem, és megeszed a töltött halat újra és újra, mert ott van a szükségszerűség, hogy el kell érned a barátok szeretetét.

A parancsolat: “Szeresd felebarátodat “, sokkal rosszabb mint bármelyik undorító hal. Ez a parancsolat magába foglalja az összes áskenázi ételt, melyeket utálsz. De miután erőfeszítéseket teszel, befolyásol a Reformáló Fény, és történik valami hihetetlen! Hirtelen elkezdesz hozzászokni a hideg töltött halhoz. Úgy tűnik, hogy egy más íze van és, hogy ez nem is olyan undorító, mint ahogy szokott lenni. Nem irtózol, mint azelőtt és kezded elfogadni.

Ez az “értelem fölött”-i, megszokott fizikai cselekvéseknek köszönhető, mivel az akaratod ellenére, elfogadtad, hogy ez a kabbalisták tanácsa. Mivel követed az ő tanácsukat, amely a Teremtőtől jön a bölcseken keresztül, akik átadták a Teremtő üzenetét, ezért rajtuk keresztül megkapod a Reformáló Fényt. Így egy új tulajdonságot kapsz, és elkezded szeretni Gefilte fisht, a barátokat, másokat, és a Teremtőt.

Annak a parancsolatnak, hogy “szeresd” semmi köze az érzelemhez, az csak a cselekedetre vonatkozik. Most már van egy esélyünk, hogy így cselekedjünk, mint egy támadás! Mindig van lehetőség így cselekedni, de különösen most, amikor az európai kongresszus és Pészáh közeledik. Ez egy különleges alkalom a támadásra. A következő két hétben, a mai naptól mindannyian rohanunk a támadásra.

2013.03.15, Báál HáSzulám, “Shámáti” cikkéből

BS

24 Már 2013

Minden a mi javunkra történik

Minden a mi javunkra történik

Mindaz ami történik, a hasznunkra van. Az összes bíráskodás (dinim), a rejtettség, az összes probléma, mely felébred, valójában megmutatják azokat a helyeket, ahol erőfeszitéseket kell tennünk, lépésről lépésre az előrehaladásunk érdekében. Először is meg kell próbálnunk helyes módon látni az egész valóságot.

Minden, amit magunk előtt látunk,- amilyennek a világot látjuk,- a saját hibáink, a mi belső világunk kivetülése. Ezért látunk magunk körül negatív dolgokat. És ha szeretnénk helyesen felhasználni ezt a felfedezést, akkor felül kell emelkednünk minden helyzeten az “értelem feletti hit” – be, hogy meglássuk a fizikai valóság fölött, a tökéletes képet, az Eyn Szof világát.

Ha lenullázzod a negatív hozzáállásodat (reakcióidat) valósággal szemben, és pozitív (proaktív) módon kezeled a helyzeteket, ahelyett a kép helyett, amely most rajzolódik ki, látni fogod a “Fény” – t, amely beleöltözik az “edény” –edbe.

A legfontosabb dolog az, hogy megértsd a helyzeteket, amelyen átmész, megértsd, hogy minden azért adatott, hogy legyőzd őket, és megértsd, hogy minden a Teremtőtől származik, aki jó és jót tevő, és megváltoztasd a hozzá való viszonyodat. Tehát a szándékod megváltoztatása által, megváltoztathatod a valóságodat.

2013.03.05, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

09 Már 2013

Természet nem képes elviselni az üres teret

Természet nem képes elviselni az üres teret

Rábásh cikkéből, “Mi jelent az, hogy a személy életet kell adjon egy fiúnak és egy lánynak a munkába”:

“Amikor a személy az összes erőfeszítést követve látja, hogy nem tud kilépni a saját maga iránti megszerzési vágy hatalma alól, akkor ő látja az értelmen belül is, hogy csak a Teremtő képes őt segíteni.

Ebből az következik, hogy amit a bölcseink mondtak: “A személy hajlama legyőzi őt minden egyes nap, és ha nem segítené a Teremtő, akkor nem lenne képes ezt legyőzni”, de neki nem kell ezt “értelem fölött” hinnie, mint, ahogy az egyszerű emberek akik a Teremtőnek dolgoznak, akik megtartják a Tórát és a Mitzvot (Parancsolatok), ők hisznek az “értelem felett”, hogy ez az, ahogy a Teremtő segíti őket. Azok, akik az adakozásban akarnak dolgozni, számukra mindez értelmen belül történik, olyannyira, hogy nekik az “értelem fölött” abban kell hinniük, hogy a Teremtő képes segíteni őket, hogy kiléphessenek a saját maguk iránti megszerzési vágy hatalma alól.”

Mondta van: “Nincs senki olyan bölcs mint a tapasztalt.” Nekünk szükségünk van valódi edényre és nem képzeletbelire. Először is meg kell szereznünk minden szükségest az “értelmen belül”, és csak akkor emelkedhetünk az “értelem fölé”. Amennyire csak képesek vagyunk, mi meg kell építenünk és megszereznünk az abszorpció edényeit.

Tehát, lehetetlen hogy a személy már előre azt mondja, hogy én mindent a könyvekre, a Teremtőre bízok, legyen úgy ahogy lennie kell. A személynek végre kell hajtani minden munkát amire képes.

Van egy olyan törvény, hogy a természet nem képes elviselni az üres teret. Vagyis, mi meg kell értenünk, hogy egy üres tér nem létezhet, ez egy nem jó állapot. Az aki egy üres teret hoz létre, azt nevezzük “Hilul”, “szentségtelenít”. Szóval, bármikor amikor csak lehet ki kell töltsük a tudást az erőfeszítésünk által és egy bizonyos döntéshez érjünk.

Ha mi kiegészítsük a részünket és lássuk hogy ott és tovább csak a Teremtő működhet, akkor az “értelem fölé” kell emelkednünk, azért, hogy Ő töltse ki a teret amely maradt. Különben nem leszünk képesek elvégezni ezt a feladatot.

A vallásos személy már előre azt mondja, hogy minden a Teremtőtől függ, és a személynek nincs mit tennie csak imádkozzon, ő hisz abban hogy minden a Teremtő kezében van és minden jobb lesz. De ha ő előre meghatározza, akkor nem tudja elvégezni a munka az első részét és eljutni a felismeréshez “az értelmen belül”, mert másképp nem lesz lehetősége, hogy az “értelem fölött” menjen, hogy az imája afölött legyen.

Először meg kell tegyek “mindent amit a képességem megenged hogy megtegyek” és csak utána törhetek ki egy imában. Mert az erőfeszítés által, mi felfedezünk egy új üres teret, amelyet csak a Teremtő tölthet ki, amely már az “értelem fölött” van, az adakozási edényeiben, a “spirituális Parcuf” fejében.

Ez egy nagy különbség az emberek között, akik az “értelem alatt”, és azok, akik az “értelem fölött” mennek. A különbség köztük az, hogy azok akik az “értelem fölött” akarnak járni, először is meg kell érteniük az “értelmet””: tudják világosan tapasztalatból, hogy a saját erejükből nem képesek végrehajtani semmilyen spirituális cselekedetet. És nagyon javaslom ennek a felgyorsítását annak érdekében hogy elérhessük ezt.

2013.02.12, Felkészülés a reggeli leckére

BS

14 feb 2013

A kölcsönös garancia csodálatos tulajdonsága

A kölcsönös garancia csodálatos tulajdonsága

Kérdés: Most az egész világcsoport izgatottan készülődik az Arava Kongresszusra, és az erőteljes érzelmek szinte tapinthatóak a levegőben. Nemrég azt tanácsolta nekünk, hogy próbáljuk meg átfogalmazni a kölcsönös garancia nyilatkozatát egy bekezdésben, ami így minden egyes ember szívét megérintené. Mit írna ön, a nyilatkozatba?

Válasz: A kölcsönös garancia jelentése az, hogy meg kell tudnunk adni, azt az érzést minden barátunknak, hogy automatikusan és természetes módon, – más választása nem lévén – azt érezze, hogy nem kell gondoskodnia magáról. Ez által semlegesítjük mindenkinek az egóját. Ezért mondják a források, hogy a kölcsönös garancia elengedhetetlen a spirituális fejlődéshez.

Világos, hogy a spiritualitás mezeje, az egónk felett van, és ezért az egónk fölé kell emelkednünk, az adakozás minőségéhez. Azonban el sem tudjuk képzelni azt, hogy egyáltalán lehetséges az adakozás minőségében lenni. Időről időre összetalálkozunk ugyanannak az egónak különböző variációival. Folyamatosan körbevesz minket és azt tesz velünk, amit csak akar, és mi nem szabadulhatunk meg tőle és képtelenek vagyunk fölé emelkedni.

Ez szándékosan van így, hogy csak a kapcsolódáson, és az egységen keresztül érhetjük el, az adakozás tulajdonságát, mivel ez a legfontosabb dolog. Nem az egó fölé emelkedés, hanem a közöttünk lévő kapcsolat és egység a fontos. Mikor összekapcsolódunk, és a kapcsolatban befolyásoljuk a barátokat, ők elkezdik elveszíteni az egójukat. Úgy törődünk velük, ahogy egy anya gyermekével, és ők ettől teljes biztonságban érzik magukat, és nem gondolnak magukra, nem aggódnak önmaguk felöl. Sőt, ez a barátra irányuló adakozás automatikusan segít megtagadni az egóját, és lehetővé teszi számára, hogy a spirituális munkára fókuszáljon. Ez a kölcsönös garancia hatalma, és csodálatos tulajdonsága.

Tehát ha létrehozunk magunk közt egy ilyen kölcsönös együttműködést, azáltal, hogy egymással éreztetjük a kölcsönös garanciát, akkor az emberek, akik megkapják ezt az érzést tőlünk egyszerűen “kiugranak” majd az egójukból, felemelkednek az “értelem feletti hithez” és azonnal elkezdik érezni a Felsőbb világot.

Ez nem az emberen múlik, hanem a környezetén, amit mi hozunk létre a kölcsönös garanciával, azáltal hogy arra fókuszálunk, hogy feltöltsük egymást, míg el nem érünk abba az állapotba, ahol mindannyian érezzük a kollektív támogatást.

Tehát a kölcsönös garancia az irányadó, a köztünk lévő kölcsönös együttműködés, ami megidézi a teljes bizalom érzését és egy természetes kijáratot ad az egóból.

2012.12.30, Virtuális lecke

forrás: The Wonderful Attribute Of Mutual Guarantee

ford: FG

lekt: KN

12 jan 2013

Nem az egónak = az értelmet meghaladóan

Nem az egonak = az értelmet meghaladóan

Kérdés:

Az kell, hogy irányítson minket, amit látunk; használnunk kell az érzékeinket, a tudásunkat, az eszünket. Másfelől ott van az “értelmet meghaladó” elve, és ezáltal, a Kabbala bölcsessége kiterjeszti annak keresését, hogy egy ember hogyan emelkedjen felül saját értelmén.

Válasz:

Az egész felsőbb világ mostani tudásunk felett létezik, ami azt jelenti, hogy az egó felett. Így, “az értelmet meghaladó” nem az egónak, szimbolizál.

Ezáltal fedjük le a rést a szintek között. Azáltal, hogy felfedjük a kapcsolat új hálózatát mindenek között, úgy látjuk azt, mint a természet törvényeinek alapját. Olyan, mintha a természet ezen a hálózaton nyugodna, és kezdjük megfigyelni részeit a mezőkben, a működésekben, amik aktiválják az embereket. Áthatolunk olyan rétegeken, amelyekhez viszonyítva, az atom egy durva dolognak tűnik. A szándékok felfedésre kerülnek előttünk. Az erők, amelyek megelőzik az anyagot, aktiválják az atomokat,a hullámokat, a fényhullámokat.

Az érzékelésünkben közelebb kerülünk a kezdethez és mindent egy új szándék szerint látunk, az Ohr Hozer-ban, az Ohr Hassadim-ban, jelenlegi tudásunkat meghaladóan.

2o12.12.14, Napi Kabbala lecke 4. része “A béke”

FG

31 dec 2012

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Rábásh cikke: “Hatalmas szikla az én megmentésem”:

“…De amit az ember megtehet, hogy elkezdje dicsőíteni a Teremtőt, de a szíve zárt, sok hiányt érez, és akkor nem tudja kinyitni a száját, és a dicsőségét énekelni. Akkor a tanács az, hogy fölé emelkedjen mindennek, és mondja, hogy a “Kegyelem befed mindent”. Más szóval, hogy Ő egészen kegyelem, csak lefedve van tőle, mivel még nem alkalmas látni a jót és a jóságost, amit a Teremtő készített a teremtményeinek.”

Kérdés:

Hogyan lehet elérni a Teremtő dicsőségi állapotát?

Válasz:

Tegyük fel, hogy rossz neked, problémák kísérnek, megjelennek a kellemetlen gondolatok , kielégítetlen vágyak esznek, mérges vagy és “zümmögsz” mindenkivel körülötted. És most fel kell emelkedjél a “Nincsen Rajta kívül más” szintjére, hogy a Teremtő jó és jóindulatú. Eszerint számításokat és nagy erőfeszítéseket végzel, állandó kereséssel és lassan az értelem fölé emelkedsz.

Ezzel együtt, kezdetektől fogva fontos letisztázni, hogy miért csináljuk: Azért, mert te zavaros vagy? Vagy azért, mert rossz érzéseid vannak? És lehet, hogy a büntetéstől félsz? Vagy azért, mert elégedettség akarsz a Teremtőnek?

Tehát, végre látod, hogy minden Tőle származik, aki jó és jóságos, hogy felemeljen az előző szintről egy Felsőbb szintre.

Szóval, mit csinálsz: Te köszönetet mondasz a Teremtőnek ezért amit tett, persze, akkor azonnal kapsz problémákat és új zuhanásokat. Időről időre te felemelkedsz és lezuhansz, a számítások állandóan gyorsabbak, amíg képes vagy számításokat tenni, és elrendezni őket, azért, hogy stabilizálja a hozzáállást, ami történik.

Mindenesetre a folyamat folytatódik. Eleinte a félelemből cselekedsz, hogy félsz mindenféle bajoktól, nem akarsz érezni kellemetlent. De fokozatosan kiegyensúlyozod magad a Teremtővel, és elkezdesz gondolkodni egy kicsit az adakozásra. És akkor azonnal Ő ad neked egy letérést az útról, és most próbálsz együtt dolgozni Vele. A következő alkalommal, azt akarod, hogy jó legyen Neki. Egy másik alkalommal, tényleg dolgozol a Teremtővel, abban hogy igazolni akarod Őt, nem azért, mert szeretnél megszabadulni a szenvedéstől, vagy hasonló bajoktól.

Igy haladsz előre, állandóan egyre többet és többet rögzited magad szándékhoz az adakozásra. Te állandóan értékeled az új helyzetet, de a mérés mindig egy kritérium szerint: “Mennyire gondolok a Teremtő megelégedésére?”.

2o12 December 11, Reggeli lecke, Rábásh cikkéből

BS

14 dec 2012

Útmutatókká válva az egész világ számára

Útmutatókká válva az egész világ számára

Rav Kook, “A Fények”, “A Háború”, 9.pont: A világ épületének, mely most összeomlik a vérrel telt kard szörnyű vihara előtt szüksége van az Izraeli nemzet épületére. A nemzet építése és annak szellemének felfedezése egy dolog, és az kapcsolódik a most széteső világ épületéhez, mely egy erőre vár mely egyesült és magasztos, és mindaz a Knesszet Izrael (Izrael Gyülekezete) lelkében található. A Teremtő szelleme azzal van megtelve, és lehetetlen az ember szelleme számára, melyben lüktet a lélek érzete, hogy az megnyugodjon ebben a fontos órában, anélkül hogy hívná a nemzet összes hatalmas erőit: Ébredjetek fel, és emelkedjetek hogy teljesítsétek feladatotokat.

A dolgok nem lesznek korrigálva, és nem javulnak, hacsak Izrael nemzete meg nem érti különleges szerepét, saját magukkal kapcsolatban, az egész világgal kapcsolatban, és a Teremtővel kapcsolatban, és hogy megértsék elkötelezettségüket mindenkivel szemben. Ez a természet törvénye, mely nem függ a mi beleegyezésünktől, és nem szükségeltet semmilyen beleegyezést.

Bármi is történjen meg kell tartanunk ezt a törvényt, akár a Fény útján, akár a szenvedés útján. Az emberiségnek el kell érnie a forma azonosságot a Teremtővel, és mi vagyunk az a rész mely arra kötelezett, hogy ezt a folyamatot elkezdje mindenki számára, és a többieket vezesse, példát mutatva a többi nemzeteknek. Meg kell értsük és el kell fogadnunk küldetésünket, akár önkéntesen abba beleegyezve, azt megértve és magunkra véve a felelősséget, vagy a hatalmas gyűlölet nyomása által ami megjelenik majd ellenünk, azok a nehézségek, problémák és a fejlődés szenvedési melyek nyomást helyeznek majd ránk.

El kell fogadnunk, hogy a korrekció teljes módszere elvezet minket a mások szeretetétől a Teremtő szeretetéig, és ez a módszer van a Kabbala Bölcsessége-nek nevezve. Ez a bölcsesség a közöttünk levő kapcsolatról beszél, a közöttünk levő kapcsolat hálózatról, melybe a teljes valóság, a világok teljes rendszere benne van foglaltatva. Azáltal hogy felépítjük és felfedezzük a kapcsolatot egymás között, felfedezzük a felső, spirituális valóságot, mely az önző korporeális valóság felett létezik, amely valóságban ma élünk.
Meg kell hogy értsük, hogy a Kabbala Bölcsessége nem vörös karkötőkről szól ahogy azt a nem vallásos emberek gondolják, és nem arról hogy bálványokat építünk mely bálványok már Ábrahám napjaiban össze lettek törve, nem miszticizmusról, ahogy azt a vallásos emberek képzelik, és nem különböző áldásokról, imákról melyek által mindent saját érdekemben, csak magam számára akarok jóvá változtatni. Valójában ily módon senki nem gondol saját maga korrekciójára, hanem ehelyett önző változásokat akarnak: nem azt hogy én magam megváltozzak, hanem hogy minden rajtam kívül megváltozzon hogy nekem jó legyen.

Azonban a Kabbala Bölcsessége Isten munkája, melyen keresztül, a Fény segítségével, azaz az adakozás tulajdonságának segítségével mi magunkat akarjuk megváltoztatni értelem feletti hitben, annak érdekében hogy hasonlóvá váljunk a Felső Erőhöz, és hogy azzal forma azonosságot érjünk el, hogy elérjük vele az összeolvadást. Ez jelenti azt hogy Ádám-má (ember) válunk, mely azt jelenti hogy a Teremtővel “hasonló” (domeh – héberül) formát veszünk fel.

Erre kell irányítanunk a nemzet teljes erejét, ahogy azt Rav Kook (Izrael első Fő Rabbija) itt mondja: Csakis ezen erők felfedésében érjük el a nemzet szellemiségének megteremtését, és Izrael összes lelkeinek gyűlekezetét, a “Knesszet Izrael”-t. És akkor válunk majd “a Főpapok Királyságává és Szent Nemzetté” az egész világ számára, mivel ily módon példává, és útmutatóvá válunk mindenki számára.

2o12 november 21.,Felkészülése a reggel leckére

HZS

25 nov 2012

Áthaladva a kérdésen melyre nincs válasz.

Áthaladva a kérdésen melyre nincs válasz.

Kérdés:

Miért kaptuk meg a Micvot, azaz a parancsolatokat, amennyiben mindent vágyunknak, szabad akaratunknak megfelelően kell beteljesítenünk?

Válasz:

Valóban a személy egy Micva-t parancsolatként fogad el. Végül is a vágy ugyancsak “parancsol” nekünk, hogy egy bizonyos módon viselkedjünk, és mi csak végrehajtjuk a vágy parancsait.

Amennyiben én valakihez fordulok annak érdekében, hogy valamit ő tegyen, azt ő vagy félelméből teszi meg, vagy valami evilági jutalomért, egy túlvilági jutalomért, vagy mivel arra lett utasítva hogy cselekedjen. Tehát a Micva egy olyan parancsolat mely se nem félelemből, se nem jutalomért van elvégezve.

Amennyiben én félek, vagy jutalomban reménykedek, én egy szerződést teljesítek és nem pedig Micva-t hajtok végre. Esélyem van mind veszteségre, mind nyereményre a munkaadó vágyának megfelelően, mely megfoszt engem szabad akaratomtól, és kemény feltételeket szab számomra: “Tegyél így és akkor nyersz belőle, de ha valami mást teszel, akkor veszteség ér majd”. Én azt látom hogy nincs egy harmadik lehetőség, és nincs kiút. Talán én így lettem felnevelve, és ilyen feltételek között létezem.

Másrészről a Micva pont azt a tényt jelképezi, hogy én teljesen szabad vagyok. A Teremtő teljesen el van rejtve előlem, azt tehetek, amit csak akarok, de mégis annak módját keresem hogy tudom az Ő vágyát teljesíteni, számára cselekedni. Miért? Nincs válasz erre a kérdésre.

Tehát keressünk választ. A félelem az már erőszak, megvesztegetés, mi szenvedélybetegek vagyunk, és mindez azt jeleni hogy itt nem létezik spiritualitás. Akkor miért kellene megtartani a Micva-t? Semmi okom nincs arra hogy megtegyem. Csak egy elmebeteg vagy egy kisgyerek cselekszik a várt jutalom nélkül, anélkül hogy elkerüljön valami rosszat, vagy valami jót érjen el, szóval mit tehetünk? Keressük az erőt hogy mindezt megtehessük, mivel én egy gép vagyok, melynek hajtóerőre van szüksége. Keresem a hajtóerőt anélkül hogy meg tudnám válaszolni azt a kérdést, hogy “Miért?”

Amikor a személy valóban eléri az “értelem feletti hit” állapotát, semmi oka nem marad arra, hogy a Micva-t végrehajtsa. Azt mondja: “A föld egy hajszálon függ”. A személy csak hajtóerőt keres, és ez az egyetlen dolog amit keres, és követel.

És akkor még el is rejti magát, nehogy neki félelmet vagy jutalmat mutassanak. Ez jelenti azt, hogy a személy “megszorítást” végez magán, nem akarja meglátni a Teremtőt, és inkább elmenekül bármitől mely szabad választása útjában állhatna, mely megakadályozhatná “értelem feletti hit”-ét.

Itt jutunk el ahhoz a ponthoz melyre nem létezik számítás a világunkban, és melyre semmi mérési lehetőségünk nincsen. Mindez azért van mivel a mi vágyainkat arra használjuk, hogy azt válasszák mely számunkra a nagyobb profitot biztosítja.

Szabad választásunk ettől a központi ponttól fogva kezdődik. Ettől a pillanattól fogva én ezzel a kérdéssel állok szemben: “Miért kellene nekem ezt megtennem?” Azok akik megpróbálják magukat ezen a kérdésen keresztül préselni, elérik azokat a spirituális feltételeket melyek a kérdésen túl vannak.

Nem léteznek a Micva elvégzésére vonatkozó okok ebben a világban. Mindaz teljesen értéktelen vágyaink és értékeink szemszögéből nézve.

4 november 2o12, Reggeli lecke, 4.rész Mátán Tóráh (A Tóra atadása)

HZS

08 nov 2012

Szabadulás az ego minden feltételétől

Szabadulás az ego minden feltételétől

Meglehetősen sokat beszélünk a cél fontosságáról és a Teremtő nagyságáról, ami nélkül nem tudnánk dolgozni, mivel szükségünk van erőre. De a kérdés az, hogy miért van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez egy olyan feltétel, aminek birtokában egyetértek az adományozással, vagy el akarom érni az adományozást és ehhez van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez nagy különbség: az ésszerűség határain belül, illetve alatta dolgozom, vagy hittel dolgozom, amely meghaladja az ésszerűséget?

Ha az a feltételem, hogy érezni akarom a Teremtő nagyságát, különben nem tudok dolgozni, akkor ez a cselekedet az ésszerűség határain belül van. De ha azt mondom, hogy el kell érjem az adományozást, mivel számomra ez a legfontosabb a világon, és ehhez erőt kérek, amellyel jelenleg nem rendelkezem, ami képessé tesz engem az adakozásra, ez azt jelenti, hogy csak azért van szükségem a nagyságra, hogy az ésszerűséget meghaladó hittel dolgozzak.

Ez egy nagyon finom különbség, amit magamon belül kell tisztáznom. Lehetetlen szavakkal kifejezni, mivel a szavak csak összezavarnak minket.

Rábásh mondja: “Ha a személy nem érzi a Teremtő nagyságát, a test nem tudja magát teljesen lenullázni Ő előtte szívében és lelkében.” Ez egy törvény: a kapni akarás vágya csak a Teremtő nagysága előtt adja meg magát.

“De ha a személy csak akkor hajlandó a Teremtőnek dolgozni, ha látja a Teremtő fontosságát és nagyságát, már úgy tűnik, hogy kapni akar valamit a Teremtőtől.” Ez azt jelenti, hogy a személy egy olyan teher súlya alatt akar szenvedni, ami könnyű. Ha tudod, hogy egy táska egy nagyon fontos emberé, akkor azt nem nehéz cipelned. “Egyébként az ember nem akarna teljes szívvel dolgozni, mivel korlátozott és a leplezés által uralt, és nem mondhatja szabadon, hogy nem akar semmi mást csak adakozni”.

Ha egy személy a Teremtő nagyságát a munkája előfeltételeként állítja, akkor ez az állapot nem a Bina állapota, és nem szolgálhatja őt, mint egy “bárka“, melyen elmenekülhetne az összes kétség és gond elől, melyeket a bal vonal küld felé.

Így a Bina jellemzője a Hafetz Hesed, aminek semmit sem kell kapnia: ezáltal szabad. Csak azok, akik kapni akarnak valamit, korlátozottak a téma, és mások véleménye által. Ha valaki lehunyt szemmel dolgozik, nincs szüksége nagyságra vagy bármi másra, ezt hívják szabadságnak.

31 október 2o12, Napi Kabbala Lecke 1. rész, Rábásh írásai

FG

06 nov 2012

Az ember a testvéreit keresi

Az ember a testvéreit keresi

Hosszú időbe telik amíg a személy végül elkezdi nem csak hallani, hanem érezni a belső reakciót, hogy szüksége van a támogatásra és a segítségre.  Ez nem ugyanaz a támogatás és segítség, amelyet használunk ebben a világban, amikor csinálok valamit, és mások segítenek engem.

A lényeg az, hogy a támogatás és a segítség, amelyet a személy megkapott a csoporttól az feltétlenül szükséges, nem azt jelenti, hogy annak a segítségével a személy elér valamit, hanem közöttük beléjük olvadva éri el azt amire szüksége van. Ez egy kicsit különböző attól, mint ahogy mi gondolnánk.

A csoport az egyetlen lélek, amelyet el kell érnünk, bele kell olvadnunk, és el kell érjük a belsőségét. És akkor fogjuk megérteni, hogy miért ilyen módon rendezte el a Teremtő, hogy összegyűljünk egymással, mindegyik az ő speciális külső és belső. tulajdonságaival. Minden ki van számítva, minden a Reshimók alapján történik,és egy ilyen módon össze vagyunk kapcsolva, annak érdekében, hogy pontosan ezeken az embereken keresztül, a kapcsolaton keresztül érjük el a korrekciót.

Nincs más út, a korrekció pontosan a kölcsönös kapcsolatba található. Ezért, a végső rendszerből, amely már a kezdetektől fogva létezik, egyre többet és többet tártja fel magát, és akkor hirtelen megjelenik ez a felfedezés. Ennélfogva mi el kell fogadjunk a barátokat, és hogy nélkülük a kapcsolat lehetetlen. És ha nem, akkor az idő múlásával, akkor ki derül, hogy a szemály ki lesz vágva mindenki a saját sorsának megfeleően.

Mindaddig, amíg egy ilyen lehetőséget adnak nekem, én az “én testvéreimet keresem”, és össze kell kapcsolódnom velük. És amikor összekapcsolódtam velük, akkor látom, hogy ez nem egyszerű, olyan mértékben, hogy ami megjelenik az valójában mint az “egyiptomi száműzetés”, mint az egoista rabszolgaság. De ez csak annak tekinthető száműzetésnek, aki akarja, hogy összekapcsolódjon másokkal, és aztán fedezi fel az ellenálló erőket.

Ezek a száműzetés erői, mert zavarnak minket a kapcsolat elérésébe, a szeretet, a kölcsönös részvétel, és az önmaga lenullázásától: mindent, amit az üdvösség irányába gondolunk. Ha a személy képes dolgozni egy ilyen módon, ezt nevezzük annak, hogy “Józseffé” válik, akkor eléri a “középső vonal” – at a Tíz Szfirából. És ez a munka az értelem feletti hittben, azaz, ami a “Szfira “Yesod” és nem “Malchut”. És amikor a személy elkezdi az ilyen munkát, akkor elkezdi érezni a zavargásokat, amelyek jönnek a segítség ellenében.

Akkor megjelenik a munkába a jobb és a bal vonal, amíg a személy el nem éri a középső vonalat. Minden, egy közös hajlammal létezik, amelyet mi meg kell valósítsunk.

2o12 október 21, Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

25 okt 2012

67 queries in 0,229 seconds.