Dr. Michael Laitman

értelem feletti hit

Szabadulás az ego minden feltételétől

Szabadulás az ego minden feltételétől

Meglehetősen sokat beszélünk a cél fontosságáról és a Teremtő nagyságáról, ami nélkül nem tudnánk dolgozni, mivel szükségünk van erőre. De a kérdés az, hogy miért van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez egy olyan feltétel, aminek birtokában egyetértek az adományozással, vagy el akarom érni az adományozást és ehhez van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez nagy különbség: az ésszerűség határain belül, illetve alatta dolgozom, vagy hittel dolgozom, amely meghaladja az ésszerűséget?

Ha az a feltételem, hogy érezni akarom a Teremtő nagyságát, különben nem tudok dolgozni, akkor ez a cselekedet az ésszerűség határain belül van. De ha azt mondom, hogy el kell érjem az adományozást, mivel számomra ez a legfontosabb a világon, és ehhez erőt kérek, amellyel jelenleg nem rendelkezem, ami képessé tesz engem az adakozásra, ez azt jelenti, hogy csak azért van szükségem a nagyságra, hogy az ésszerűséget meghaladó hittel dolgozzak.

Ez egy nagyon finom különbség, amit magamon belül kell tisztáznom. Lehetetlen szavakkal kifejezni, mivel a szavak csak összezavarnak minket.

Rábásh mondja: “Ha a személy nem érzi a Teremtő nagyságát, a test nem tudja magát teljesen lenullázni Ő előtte szívében és lelkében.” Ez egy törvény: a kapni akarás vágya csak a Teremtő nagysága előtt adja meg magát.

“De ha a személy csak akkor hajlandó a Teremtőnek dolgozni, ha látja a Teremtő fontosságát és nagyságát, már úgy tűnik, hogy kapni akar valamit a Teremtőtől.” Ez azt jelenti, hogy a személy egy olyan teher súlya alatt akar szenvedni, ami könnyű. Ha tudod, hogy egy táska egy nagyon fontos emberé, akkor azt nem nehéz cipelned. “Egyébként az ember nem akarna teljes szívvel dolgozni, mivel korlátozott és a leplezés által uralt, és nem mondhatja szabadon, hogy nem akar semmi mást csak adakozni”.

Ha egy személy a Teremtő nagyságát a munkája előfeltételeként állítja, akkor ez az állapot nem a Bina állapota, és nem szolgálhatja őt, mint egy “bárka“, melyen elmenekülhetne az összes kétség és gond elől, melyeket a bal vonal küld felé.

Így a Bina jellemzője a Hafetz Hesed, aminek semmit sem kell kapnia: ezáltal szabad. Csak azok, akik kapni akarnak valamit, korlátozottak a téma, és mások véleménye által. Ha valaki lehunyt szemmel dolgozik, nincs szüksége nagyságra vagy bármi másra, ezt hívják szabadságnak.

31 október 2o12, Napi Kabbala Lecke 1. rész, Rábásh írásai

FG

06 nov 2012

Az ember a testvéreit keresi

Az ember a testvéreit keresi

Hosszú időbe telik amíg a személy végül elkezdi nem csak hallani, hanem érezni a belső reakciót, hogy szüksége van a támogatásra és a segítségre.  Ez nem ugyanaz a támogatás és segítség, amelyet használunk ebben a világban, amikor csinálok valamit, és mások segítenek engem.

A lényeg az, hogy a támogatás és a segítség, amelyet a személy megkapott a csoporttól az feltétlenül szükséges, nem azt jelenti, hogy annak a segítségével a személy elér valamit, hanem közöttük beléjük olvadva éri el azt amire szüksége van. Ez egy kicsit különböző attól, mint ahogy mi gondolnánk.

A csoport az egyetlen lélek, amelyet el kell érnünk, bele kell olvadnunk, és el kell érjük a belsőségét. És akkor fogjuk megérteni, hogy miért ilyen módon rendezte el a Teremtő, hogy összegyűljünk egymással, mindegyik az ő speciális külső és belső. tulajdonságaival. Minden ki van számítva, minden a Reshimók alapján történik,és egy ilyen módon össze vagyunk kapcsolva, annak érdekében, hogy pontosan ezeken az embereken keresztül, a kapcsolaton keresztül érjük el a korrekciót.

Nincs más út, a korrekció pontosan a kölcsönös kapcsolatba található. Ezért, a végső rendszerből, amely már a kezdetektől fogva létezik, egyre többet és többet tártja fel magát, és akkor hirtelen megjelenik ez a felfedezés. Ennélfogva mi el kell fogadjunk a barátokat, és hogy nélkülük a kapcsolat lehetetlen. És ha nem, akkor az idő múlásával, akkor ki derül, hogy a szemály ki lesz vágva mindenki a saját sorsának megfeleően.

Mindaddig, amíg egy ilyen lehetőséget adnak nekem, én az “én testvéreimet keresem”, és össze kell kapcsolódnom velük. És amikor összekapcsolódtam velük, akkor látom, hogy ez nem egyszerű, olyan mértékben, hogy ami megjelenik az valójában mint az “egyiptomi száműzetés”, mint az egoista rabszolgaság. De ez csak annak tekinthető száműzetésnek, aki akarja, hogy összekapcsolódjon másokkal, és aztán fedezi fel az ellenálló erőket.

Ezek a száműzetés erői, mert zavarnak minket a kapcsolat elérésébe, a szeretet, a kölcsönös részvétel, és az önmaga lenullázásától: mindent, amit az üdvösség irányába gondolunk. Ha a személy képes dolgozni egy ilyen módon, ezt nevezzük annak, hogy “Józseffé” válik, akkor eléri a “középső vonal” – at a Tíz Szfirából. És ez a munka az értelem feletti hittben, azaz, ami a “Szfira “Yesod” és nem “Malchut”. És amikor a személy elkezdi az ilyen munkát, akkor elkezdi érezni a zavargásokat, amelyek jönnek a segítség ellenében.

Akkor megjelenik a munkába a jobb és a bal vonal, amíg a személy el nem éri a középső vonalat. Minden, egy közös hajlammal létezik, amelyet mi meg kell valósítsunk.

2o12 október 21, Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

25 okt 2012

A három vonallal való munka alapjai

A három vonallal való munka alapjai

A személynek erőfeszítéseket kell tennie, hogy játszon, annak érdekében, hogy amekkora mértékben csak képes lenullázza magát, és hogy amennyire csak lehet magasra értékelje környezetét.

Ezen játék eredményeképpen a jobb oldal felépül benne, amelyben a személy úgy érzi élete végéig meg akar maradni. Abban a pillanatban hogy elér egy bizonyos “kielégülést”, levágja magát erről az állapotról és időt szán a bal oldalra.

A bal vonalon leelenőrzi magát: “Vajon valóban ily módon gondolkozom, és valóban így érem el a dolgokat? Valóban érzem a Teremtő hatalmasságának felismerését edényeimben, és valóban érzem ezen teljesség felismerését? valóban elértem egy ilyen megértést és érzést értelmemben és szívemben, vagy ez csak egy külső benyomás, melyet az embrió érez édesanyja méhében amikor lenullázza magát?”

De én nem akarom lenullázni magamat. Én most lenulláztam a vágyaimat a jobb vonalon, és közvetlenül akarom érezni a Teremtő hatalmasságát saját vágyamon belül, mely vágyat most a bal vonalon felfedeztem.

És akkor érzek egy hiányosságot, de megtartom ezt a két vonalat hogy azok egyensúlyban legyenek, és egyik se billentse ki a rendszert az egyensúlyból. Nincs meghatározott időhatár a jobb oldalon vagy a bal oldalon, bár az lett mondva hogy a személynek 23 és fél órát kellene töltenie a jobb vonalon és fél órát a bal vonalon.

Meg kell próbálnunk amennyit csak lehet hozzáadni a jobb vonalhoz és a bal vonalhoz. Nekünk nem szabad úgy döntenünk hogy eleget tettünk és hogy elkezdjünk várakozni arra hogy a Teremtő elkezdjen cselekedni és beteljesítse a két vonalat számomra.

A személy állandóan vált az egyik vonalról a másikra ameddig elég erőfeszítést tesz és akkor a harmadik vonal megjelenik. Ő ezt a felfedezést azáltal vonja magára hogy felemeli a hiányosságot a bal vonalról a jobb vonal magasságára, a Teremtőtől azt kérve hogy Ő fedje fel az Ő hatalmasságát számára kérésére válaszul. A személy fel akarja fedni a Teremtő hatalmasságát, az adakozás hatalmasságát, de csak annak érdekében hogy az lehetővé tegye számára azt hogy azzal a vággyal dolgozhasson mely az adakozásban fel lett fedve számára, “értelem felett”.

Az ő egoista vágya megadja magát az adakozás hatalmassága előtt, mely megjelenik, és ez a vágy beleegyezik abba hogy a Teremtő uralma alatt dolgozzon. Ez azt jelenti hogy a személy megépíti a “spirituális Parcuf fejét”, ahol ő olyan számításokat végez mely lehetővé teszi számára azt, hogy adakozzon az adakozás szándékával majd megszerezzen az adakozás szándékával.

2o12 október 17., Reggeli lecke 1.rész Shamati 11.

(HZS)

20 okt 2012

67 queries in 0,658 seconds.