Dr. Michael Laitman

gyerekek

Egy új mese Piroskáról és a farkasról

Kérdés

Mi történik a cselekedeteim alkotta „színfalak mögött,” mert miközben olvassuk a Zohár Könyvét, és állandó erőfeszítéseket kell tennem, a szándék megtartására, azonban láthatólag ez hiábavaló?

Válasz

Az erőfeszítései az embernek meghatározzák az érzékelési minőségeit, az érzékenységét, és akkor ez által történik meg a feltárulás. Minden az ember előtt van, azonban az érzékelésének a hiányosságai miatt nem képes a lelkek közötti kapcsolat megismerésére, amiről A Zohár beszél. Az erőfeszítései és az imák építik fel az eszközöket az érzékeléshez az emberen belül, annak érdekében, hogy érezze az előtte levő képet.

Kérdés

Ismételten újra és újra megpróbálom felépíteni és megújítani a szándékot, azonban látszólag ugyanazt az erőfeszítést teszem, és ugyanazt érzékelem, mint egy héttel ezelőtt, mintha semmi nem változna.

Válasz

Mondjuk, én egy zenészek között vagyok. Őket nézve láthatom, mennyire figyelnek minden hangra, és fedezik fel különböző hangok kombinációit, és látom azt is, mennyire fontos ez a számukra. Ahogy őket nézem, megismerhetem, hogyan bánnak a hangokkal. Majd az erőfeszítéseim eredményeiképpen érzékenyebbé válok, és elkezdem érezni őket.

Aztán kérdéseket teszek fel a zenészeknek, és ők elmagyaráznak dolgokat nekem, de nem értem a magyarázataikat. Negyed, ötöd, forte, glissando, ezek a szavak semmit nem jelentenek nekem, pontosan úgy, mint a Zohár Könyve felfoghatatlan fogalmai.

De meg akarom tanulni ezeket! Ezért megpróbálok egy kissé érzékenyebbé válni erre, és érezni őket. Majd egy bizonyos rendszerbe kerülünk, az erőfeszítéseinkkel és vágyainkkal és törekvéseinkkel összhangban,és elkezdem érezni a dolgokat. Ez pontosan az, ahogy egy gyerek is fejlődik, felnőtt akar lenni, körbe rohangál fáradhatatlanul, és mindent felkutat maga körül.

Csodálkozunk, hogy képes egy gyerek ugyanazt a rajzfilmet többször megnézni, vagy ezerszer meghallgatni ugyanazt a mesét? Azonban ez csak számunkra jelenti ugyanazt ezredszer is, mivel mi már nem fejlődünk. A gyerek azonban a történetben él! Amikor a Piroska és a farkas meséjét hallgatja ezredszer, számára ez egy teljesen új történet. Nézve a gyereket azt gondolhatja valaki, hogy „rendben van, elmondom neki a történetet. Hagyjuk leülni, csendben, nyugodtan, és had élvezze… azonban a gyermek egy új történetet hall, minden alkalommal! Még ha kívülről is tudja, amikor ismételgeti fejből, a mesemondóval, újra éli az egészet. Ez hasonló ahhoz, ahogy valakinek ennie kell ma is, pedig tegnap ugyanezt megtette. Ugyanez a mechanizmus működik akkor is!

Ezért a teljes munkánk abból áll, hogy kifejlesszünk egy érzékenységet, az érzékelés új minőségeinek megszerzéséhez.

KN

28 jún 2011

Azt amivel belül rendelkezel, kapod meg kívül

Kérdés:

Hogyan tudjuk átadni a globális világ gondolatát egy gyermeknek?

Válaszom:

Lehetséges egy tiszta példát adni idősebb gyerekeknek, azáltal, hogy őket kisebb gyerekekhez visszük. Például vigyük el tíz éves gyerekek csoportját öt évesek közé. Miután egy kis időt töltenek együtt, meglátják majd, hogy a fiatalabb gyerekek a világot egy teljesen más szinten, teljesen másképp látják.

Mi mindannyian önzőek vagyunk, és még ha fel is növünk, és bölcsebbé válunk, mi továbbra is egy önző rendszerben létezünk, amely a prozma melyen keresztül a világra tekintünk. Egy öt éves a világot saját korának megfelelően látja. Ugyanilyen módon, önzőségünknek megfelelően mi nem látjuk a valós világot, hanem csak egy önző világot látunk.

Ennél fogva, amikor mi a világot globálisnak, és integráltnak hívjuk, mi ezeknek a szavaknak is önző jelentést adunk. Amennyiben “mindenki össze van kapcsolódva egymással” az azt jelenti, hogy nekünk ezt a helyzetet saját hasznunkra kell felhasználnunk.

Mi nem értjük azt, hogy meg kell változnunk, és ugyanezt a globális és integrált rendszert kell megteremtsük magunkon belül. Ez azt jelenti, hogy az összes emberekből, lelkekből, és a közöttük levő összes kapcsolatból én megépítem az egész világ modelljét magamon belül. Nekem az egész világot magamon belülre kell vetítenem, annak érdekében hogy megtartsam azzal a megfelelő kapcsolatot.

Amennyiben az egész világ rajtam kívül altruisztikus törvények alapján él, amennyiben annak összes alkotóeleme egyetlen cél irányában egyesül, a közös harmónia érdekében, akkor magamon belül nekem állandóan készen kell állnom arra, hogy magamba foglaljam az összes vágyakat, lelkeket – mindent amire csak képes vagyok, az altruizmus törvénye alapján. Ezen a rendszeren keresztül, mely az én lelkem, kell nekem a világhoz fordulnom.

Lehetséges-e a világgal egy nem működő műszeren keresztül kapcsolatot létesíteni, nem a forma azonosság törvénye alapján? Ebben az esetben mi nem értjük meg a világot, és az nem képes keresztül jutni hozzám.

Ezeken a példákon keresztül mutathatunk példákat a gyerekeknek: minden korosztályban másképpen látjuk a világot, és ugyanígy, annak érdekében, hogy egy globális, integrált világot lássunk, nekem is globálissá, és integrálttá kell válnom magamon belül.

A Kabbala tudománya képes nekünk megadni ezt a korrekciót. Ezért jelenik az meg napjainkban, és azzal szemben a globális világ ugyancsak nyilvánvalóvá válik. Szükséges ennek a módszernek a terjesztése, mely lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük a harmóniát a modern világgal.

Egyébként tovább szenvedünk.


18 Már 2011

A jövő generációjának nevelése

Kérdés:

Mi a legjobb módja a gyereknevelésnek annak érdekében, hogy felkészítsük a gyerekeket a spirituális világ érzékelésére?

Válaszom:

Meg kell adjuk a gyermeknek a képességet arra, hogy azzal az erővel dolgozhasson melyet szeretetnek hívunk, amely csakis a megfelelő környezeten belül kapható meg. Ez az egyetlen dolog melyre a személynek szüksége van.

Szükségszerű a gyermeket a megfelelő környezetbe helyezni. Amennyiben ő elkezdi érezni mi a szeretet és gyűlölet egy másik emberi lény vonatkozásában, ez az érzés segítheti őt abban, hogy függetlenül megoldhassa problémáit. Az érzékenység egy másik emberi lény iránti szeretettel és gyűlölettel kapcsolatban határozza meg az embert bennünk.

Mindaz amit a gyermek lát és hall keresztül megy érzékelésén, és lehetővé teszi számára hogy mindent megfelelően interpretáljon. Nem lesz szükség arra, hogy őt kioktassuk vagy erőltessük bármibe is. A gyermeknek csak egy olyan társadalomra van szüksége, mely állandóan benne foglalja őt a szeretet vagy konfrontáció viszonyaiban, mind a spirituális cél érdekében. Egy ilyen társadalom megfelelő oktatók, Kabbalisták által kell hogy legyen irányítva.

A gyermeknek nem kell semmi többet tudnia, semmilyen különleges bölcsességre nincs szüksége, vagy az “égben található angyalok számára”. Nekünk csak azt a képességet kell megadnunk neki, hogy érezze a többieket, és ezáltal mi megoldjuk összes problémáit. Akkor a gyermek elkezdi látni az igazi valóságot, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy az megjelenjen. Ő látni fogja, hogy az emberek össze vannak kapcsolódva, és megérti majd a kapcsolatokat közöttük.

Ezek nem pszichológiai viszonyok: a gyermek felfedezi majd a felső erőt elrejtve a viszonyokon belül, és a teremtés alapprogramját, melynek megfelelően mi mindannyian teljesen össze vagyunk kapcsolódva.

14 feb 2011

Érzékelés újraindítás

Kérdés:

A spiritualitásban miért kell nekünk egy vágyat formálnunk minden új élvezet iránt?

Válaszom:

Mindez azért van, mivel a spiritualitásban nincsen élvezet vágy nélkül. Anélkül, hogy vágynánk valamire, nem érünk el semmit. És a vágynak újnak kell lennie minden egyes alkalommal. Ezek nem azok a vágyak melyekkel megszülettünk ebbe a világba.

Amikor mi itt megszületünk, érzékszerveink nem működnek még. Az újszülött gyakorlatilag nem érzékel semmit. Nem lát, nem hall semmit. Csak néhány reakciója van az állati szinten. És akkor mi elkezdjük őt hirtelen felpumpálni és megtölteni a mi érzékelési programunkkal.

Amennyiben mi ezt a teremtményt, mely épp hogy csak kikerült az anyaméhből más programmal látnánk el, akkor képesek lennénk azt valami teljesen mássá formálni. Akkor képesek lennénk őt spirituálisan felépíteni. Mindez az oktatáson múlik, a neveltetésen és a fejlődés módszerén.

Attitűdünkkel az első naptól kezdve, mi gyermekünket önzőnek neveljük. Ennek ellenére a kisbaba az nyitott bármire: képes másként látni, hallani, képes a világot egy ellentétes módon érzékelni. Legvégül minden a környezeten múlik.

Most, a környezet segítségével, ugyanezen alapelven nekünk át kell változtatnunk világnézetünket, érzékelésünket, az élettel való attitűdünket.

hzs

02 feb 2011

A gyerekek az anti-anyag a világunkban

Az egyetlen dolog ami hiányzik számunkra az önzőség ellenes szűrő (Masach). A vágy maga nem változik. Az csak akkora mértékben jelenik meg a használatban, amekkora szintű szűrővel rendelkezik.

A szűrő határozza meg milyen vágyat használhatunk fel, mekkora mértékben, és milyen módon. Ennél fogva mi már mindennel rendelkezünk kivéve a szűrőt – ez az egyetlen dolog amire szükségünk!

A szűrő az erő mellyel felül emelkedhetünk önzőségünkön az önző vágy ellenében, azon dolgok ellenében amik vonzónak, édesnek, teljesen nyilvánvalónak és racionálisnak tűnnek, és melyeket teljes értelmem jóváhagy! Mégis én megyek és ellentétesen cselekszem!

És nem csak hogy ellentétesen cselekszem a minuszt plusszá változtatva. Az egyszerű lenne. Ehelyett én egyátalán nem saját vágyam, logikám vagy a saját számításom alapján cselekszem. Csak egy számítás létezik számomra: “Mindez a Felső Erő vágya!”.

Én egyátalán nem kapok ezért cserébe semmit, és nem is vágyok arra hogy bármit is megkapjak. Én csak egy dolgot akarok tudni: hogy mindez a felső erő vágya. Ezt hívjuk “szűrőnek” – annak az erőnek, mely lehetővé teszi számomra hogy így cselekedjek, a vágyam fölött, természetem fölött, önzőségem és saját számításaim fölött.

És egy hatalmas élvezet található mindebben. Ez nem mazochizmus azáltal hogy vágyamon taposok, hanem élvezet abból kifolyólag, hogy mindez hasonlóvá tesz engem a Felső Erőhöz valamilyen módon.

Mindez olyan mint egy gyermek aki felnőtté akar válni. Ez egy természetes ösztön a gyerekekben. Nekik hatalmas erőfeszítést kell tenniük ennek elérése érdekében, bár a természet segíti őket ebben.

A felső természet felruházta a gyermekeket ezzel a hatalmas ajándékkal, képessé téve őket a növekedésre. Megadta az élvezet iránti vágynak azt a hatalmas lökést, hogy az a vágyat nagyon kemény munkára ösztönözze, hogy soha ne álljon meg pihenni. Csak nézzük meg a kis gyerekeket cselekedni, hogy ronannak megállás nélkül, állandóan valamit cselekedve.

Ez a színtiszta felső erő, az adakozás ereje, a Teremtő ereje, mely jelen van a kis gyerekekben és bármely teremtményben mely növekedni kíván. Ők mindezt természetük ellenében teszik, mivel alaptermészetünk pihenésre vágyik! Mi láthatjuk mindezt a fizika összes törvénye alapján: minden egy pihenő, mozdulatlan és kiegyensúlyozott állapotra aspirál. Az entrópia és energia megőrzés mind erre irányulnak.

Mégis a gyerekek esetében mi láthatjuk hogy testük mennyire nem engedi hogy lepihenjenek. Egy kisgyerek állandóan rohangál, állandóan készen áll, hogy tegyen valamit, és lehetetlen őt megállítani. A mi időnkben ezt a jelenséget “hyperaktivitásnak” hívjuk, de igazából ez nem “hyper” aktivitás, hanem normális viselkedés a megnövekedett megszerzés iránti vágy számára, mely megjelenik az utolsó generációban. Egy ilyen kifejlett vágy számára, mindez nem túlzottság hanem a normális állapot.

Egy kész csoda a gyerekek cselekedetét figyelni, ők az anti-természet. Mi csak egyszerűen hozzászoktunk ahhoz a képhez, ahol a gyerekek nem ismerik a pihenést, és ezért van az hogy már nem lepődünk meg mindezen. De honnan veszi ez a test vagy vágy a mozgató erőt, azt okozva, hogy csak körbe körbe rohangáljon ilyen módon?

Ez a megszokott kép mely minden teremtményben veleszületett: a felnőtt anyaállat, akár egy kutya, vagy egy nőstény oroszlán lusta, álmos, lefekszik, alszik, nyugodtan ül és pihenni akar. És körülötte a kölykök rohangálnak megállás nélkül. Ez az ellentétes természet. És az ember ugyanilyen módon viselkedik.

Ezt az aspirációt a gyerekek felülről kapják, a természet ellenében, annak érdekében, hogy fejlődjenek. Ugyanilyen módon nekünk is ezt az erőt kell magunkra kérnünk, hogy spirituálisan fejlődhessünk.

hzs

25 jan 2011

A gyerekek kijavítják a szülőket

Kérdés:

Miért írja aTalmud Eszer Szefirot (8:29) hogy az alsó kijavítja a felsőt? Mi ennek az értelme?

A válasz:

A lenti (alsó) (Acilut világa) kijavítja a felsőt: a  Nekudim világot). Mert  Nekudim összetört mielőtt telesen kijavítódott volna.

Ifel kell tárnunk a gonnoszt, az egót, ahogy írva van: “Teremtettem a gonosz ösztönt és a Tant, Tórát, hogy fűszere legyen”  De a gonosz nem tárult fel a  Nekudim,(pontok) világában, hanem a törés során tárul fel. Akkor lehet felépíteni az Acilut,(Közelség) világát, azaz a  “Tórát, a fűszerét, kijavítását.”

Az Acilut világának szerkezet az Ősatya, az AtikArich Anpin,(Hosszú arcú) Aba ve Ima,(Apa-Anya) és a Fiú, a Rövid-arcú, a Zeir Anpin és a Lány, a   Nukva az  Acilut -ban a “Tóra” szerkezete , mely megvilágító Fényt hoz, ami a birtoklás, a  Malchut felmegy a Felső forrásához. Ezért a  Nekudim világa megtörésekor a lenti javítja a Felsőt.

Ugyanígy a lelkünkben, amelyben a közös Első Ember (Adam HaRison,) közös lelkének széttörött részei vannak, ki kell javítanunk a megtört Embert, (Ádámot). Ennek a  rendszernek a túlélő részecskéi vagyunk, így ki kell javítanunk.  Adam HaRison, hozzánk képest a Felső, az eltört, s mi, a lentiek, kijavítjuk.

Ez a mi világunkban is így van. A következő nemzedék az előző hibáit javítja. A gyerekek kijavítják, amit a szülők elrontottak, előbb a szülők segítségével, s később, amit  a szülők nem javítottak ki, annak kijavítását  folytatják. Vagyis kijavítják a szülőket, azaz azt amit a szülők feltártak.

Az Acilut-ban is így van: egyrészt a lenti kijavítja a Fentit, másrészt a Fenti ad eszközöket Önmaga javításához.

kgy

lekt: KN

 

22 dec 2010

Egy új típusú emberiség mindössze 15 éven belül

Amennyiben a világ megfelelő nevelést nyújtana a ma felnövő generációnak, akkor 15-2O éven belül új emberek között, egy új emberiségen belül élnénk. Nem kellene aggódnunk azzal kapcsolatban mit tegyünk a felnőttekkel. 3-4 éves kortól kezdve módszeres módon oktatnánk a gyermekeket hogy új érzékeléshez jussanak, és az adakozásra aspiráljanak.

Egészen az Első Templom lerombolásáig, Izrael teljes népe ezen az alapon lett felnevelve, és ez által élték életüket. Írva van, hogy egészen Dan-tól északon Beer Sheba-ig délen, azaz az egész országon keresztül nem létezett egyetlen gyermek sem, aki ne tudta volna mi jelent a “megszerzés érdekében” és “adakozás érdekében”. Azokban az időkben ők az Ábrahámtól kapott módszert követték, melyet ő Babilonból való távozása után vezetett be.

Nekünk ugyanezt kell elérnünk idővel, de a lehetőség már most előttünk áll. Végül mi megtanítjuk majd gyermekeinket, hogyan boldoguljanak egymással, hogyan hozzanak létre kapcsolatokat, hogyan váljanak barátokká, viselkedjenek egymással, szeressék egymást.

A jelenlegi körülmények között nagyon nehéz mindez, mivel gyermekeink a modern oktatási rendszernek, és annak összes problémáinak vannak kitéve. Mégis mi megpróbáljuk elmagyarázni gyermekeinknek hogy a “szeresd a másikat mint saját magadat” a természet univerzális törvénye. Nincs módunk ettől elmenekülni. Ellenállhatunk, vagy kűzdhetünk ez ellen amennyire csak akarunk, de végül csak magunkat károsítjuk. A történelem bemutatja nekünk hogyan dőltek meg birodalmak, és győzedelmes nemzetek, melyek minden hódításuk ellenére a csatornában találták magukat.

A szemellenzős önzőségünk azt gondolja, hogy a versengésekben szerzett siker profitot, trófeákat és erőt hoz: “Nézd hogyan válok hőssé!”. Azonban a messziségbe, vagy akár közelebb is tekintve az derül ki, hogy ez az attitűd nem kifizetődő. Mi kötve vagyunk a természet által, és nekünk erre kölcsönösen reagálnunk kell.

Ezért van az hogy nekünk a modern professzionális oktatáshoz hozzá kell adjuk a “szeresd felebarátodat, mint magadat” szabályát. Hogy mindezt elérhessük, mi különböző formákat használhatunk fel ennek bemutatására, mint játékokat, dalokat, előadásokat, vitákat és beszélgetéseket annak érdekében, hogy gyermekeinket a valóság újfajta érzékeléséhez vezessük.

Mi utazásunk legelején találjuk magunkat. Reménykedjünk, hogy ebben az évben mi képesek leszünk egy nemzetközö oktatási hálózatot szervezni, amely magába foglalja a világ minden részén található csoportjainkat. Mi filmeket, könyveket és oktatási füzetkéket produkálunk majd, együtt dolgozunk majd pszichológusokkal, és más szakértőkkel, és akkor egy-két éven belül megláthatjuk hogyan nyernek mindebből gyermekeink.

Ma egyszerűen alapvetően szükséges az egészséges nevelés kifejlesztése, és kibővítése, hogy gyermekeink nem a dzsungel törvényei szerint nőjenek fel, és ne váljanak embergyűlölővé mint jelenleg. Miközben felnőnek gyermekeink sikeresek lesznek minden területen, mint a tudományokban, professzionális felkészülésben, viselkedésben és a társadalommal és a világgal szembeni attitűdjükben.

Mindez azért történik majd meg, mert belsőleg azonossá válnak a Teremtővel.

hzs

21 dec 2010

Nevelést a karrier-tanácsok helyett

Talán nem világos, de nem az a baj, ha megtörjük egy ember jellemét és ezzel valami evilágit elrontunk.Rosszabb történik: ha nem figyelünk az egyéni jellegére valakinek, akkor egyes részeket kihagyunk a közös javítási folyamatból, s akkor nem lehet tökéletes a rendszer egésze majd.

A szellemiségben végül minden tökéletes lesz. Tehát baj, ha egyetlen sejt is hiányzik.Mindenkinek mindenkivel egyesülni kell majd és tartalmazzuk egymást.

tehát amíg egyetlen valaki nem javult ki, addig mindenki javítatlan. Az egész rendszer érzi az egyetlen hibás részét. Ezért minden hiba sokszorozódik s a kölcsönös egymás-tartalmazás által szétárad mindenkibe.

Ezért a kabbalisták ha védik az egyéni szabadságot, akkor nem csak az emberek közti jó kapcsolata  céljuk, hanem az egész teremtés elejétől-végéig így tud kijavulni csak: így juthatunk el a Gmar Tikunig, a teljes Javuláshoz, tehát nem tehetjük mindig, amihez kedvünk van – emiatt.

E teljes javulás miatt mindenkire gondunk kell legyen, odafigyelve személyes tulajdonságaira, mint pótolhatatlan közös kincsünkre. Persze segítenünk kell egymást a társulás során. Így kell társuljon majd az egész társadalom.

Segítsünk, hogy mindenkivel ösze-társuljon mindenki. Nem kell ehhez egyénileg kifejlődni egyéni egoista sikerekkel és különbözőséggel. A mai iskola erre tanít. Ezért csak “hivatás-irányítást” végeznek, karrier-tanácsadást.

Pedig a személy társadalomhoz való viszonyának kéne hangsúlyt kapni. Ezáltal a természetes képességek jobban kifejlődnének, mert a veleszületett tulajdonságok (gének, hormonok) mind a többiekhez való társulást célozzák. Enélkül láthatatlanok lennénk – azért látjuk mindezt, mert a közös lélek megtört. A mai egyéni képességek mind a közös-lélek megtörésén alapulnak és csak a társulással lehet ezt kijavítani.

Tehát nincs senkinek más dolga, mint társulni. Ezáltal fejlődnek ki a személyes tulajdonságaink és természetes hajlamaink a legjobban. Ez garantálja a lélek és az érzelmek kivirágzását.

Ráadásul a másokkal való társulás során mindenkinek plusz képességei támadnak, benyomások, érzések, s minden, ami kell neki. Egymást tápláljuk majd, s ezzel az egész rendszer kijavul s az egyéni harmóniánk is teljes lesz.

kgy

17 dec 2010

Miért esszenciális az egyéni szabadság?

Báál HaSzulam, “A Szabadság”: Tudd, hogy ez (személyes tendeciák, tulajdonságok) az egyén egyetlen valódi tulajdona, mely nem károsítható, vágy változtatható…Ezáltal bárki aki kitöröl egy tendenciát az egyénből, és kiszakítja azt, annak a magasztos, és csodálatos koncepciónak az elvesztését okozza a világból, amely arra volt hivatott, hogy kiemelkedjen a láncolat végén, mivel ez a tendencia soha többé nem jelenik meg egy másik testben.

Pontosan ezek az alapelvek, melyre az oktatás rendszerét építeni kell. A gyerekeket úgy kell kezeljük mint felnőtteket, nem szabad, hogy őket valami olyanná változtassuk amit mi akarunk, mintha ők valami gyurma, vagy massza lennének, amelyből mi bármilyen formát létrehozhatunk saját vágyainknak megfelelően.

A személynek olyan behatást kell adnunk, mely megengedi számára, hogy kifejlessze saját személyes tulajdonságait. Ezért van az hogy az oktatásban elnyomás az elfogadhatatlan.

A Kabbalisták írnak erről, és meg kell értsük annak okát, hogy miért. A személyes szabadság védelme az egy kötelező törvény, mivel végül is mi nem befolyásoljuk, vagy korrigáljuk egyikőnket sem. Mi egyszerűen kijavítjuk a kapcsolatokat, kötelékeket magunk között.

Mi mindannyian, én, te és ő össze kell, hogy kapcsolódjunk egymással, a megfelelő kötelékekkel. És akkor ezen kötelékeken belül mi felfedezzük majd a Fényt, mint rezisztorok, ellenállások egy elektromos hálózatban, vagy a villanykörte spiráljában. A kapcsolatok melyek megjelennek közöttünk lesznek majd a spirituális világnak, vagy Teremtőnek nevezve, és mindaz nem tartozik majd egyénileg egyikőnkhöz sem.

Ami hozzám személyesen tartozik nem vonatkozik a spirituális világra. Ezért van az hogy mindenki személyes tulajdonságainak meg kell maradnia. Ha én elrontok bármilyen tulajdonságot magamban vagy másban, akkor a közöttünk levő kapcsolat nem válhat megfelelővé többé, mivel ehhez a kapcsolathoz szükséges a “híd” az én, és a másik eredendő természete, tulajdonságai között.

Ezért van az, hogy a személyes szabadság védelmezésének törvénye az nem egy helyes “demokrácia” szükséglete. Az a korrekció elérésnek a szükséglete.

Ebből nyilvánvaló mennyire hibás oktatási rendszerünk: az állandó nyomást eröltet a gyermekekre, és banális egyéneket gyárt egy elfogadott standard mintájára. A neveléssel és oktatással kapcsolatos attitűdöt radikálisan meg kell változtatnunk.

hzs

14 dec 2010

Oktassuk a gyermeket az útjának megfelelően.

A gyermekeink saját útjuknak megfelelő módon való oktatásának szabálya, nem azonos azzal, hogy mindent megengedünk nekik. Éppen ellenkezőleg, ez egy nagyon szigorú megközelítés.

“Az útjával egyezésben” azt jelenti, egyezésben a gyermek hajlamaival. Ha egy gyerek tehetséges a matematikában, helyezzük el egy ilyen jellegű iskolában, és forszírozzuk a tanulását, minden lehetséges eszközzel. Ha valakinek a tánchoz van tehetsége, hagyjuk balett órákat venni, és csinálja komolyan. „Az útjával egyezésben” nem mindazt jelenti, ami gyereknek élvezetet adna. Ha nem, hol „oktassuk a gyerekeinket?”

A gyerekeknek csak pozitív példákat szabad kapniuk. Végül is, mi egoista vágyakkal születtünk, ahogy a Teremtő mondja: „Én teremttettem a gonosz hajlamot.” Nem lett jó hajlam teremtve ezzel szemben, csak a kabbalatanulással elérhető Reformáló Fény áll szemben a gonosz hajlammal.

Ezért megmutatjuk valakinek, hogy valami rossz, és azt mondjuk nem jó ezen a módon viselkedni, nem fog egyetérteni. „Igen, ez rossz, de én akarom!” Nem kapcsolja össze a szavakat a cselekedetekkel: azt mondja, nekem Valaki, hogy ez rossz, de mégis csinálom.

Ebből kifolyólag, nem tanácsolható, hogy a gyerekeknek negatív példákat hozzunk, a pozitív mellett, és nekik kelljen választani. Ugyanis soha nem a jót választják. Követik a saját természetüket, és mindig bevonzzák a rossz példákat és cselekedeteket, a számos prédikáció ellenére. Éppen ellenkezőleg, a kizárólagos pozitív példa és azok különböző formájú megbeszélése által, fokozatosan átvezetjük a jót. A szokások másodlagos természetté válnak. ,

Mi nevezhető pozitív példának? Valaki adhat példát, egy erőteljes csoporthoz tartozással, a barátai inspirációjával, és a közös cselekedetekkel.

A gyerekeknek tudniuk kell, hogyan fejleszthetik magukat egy csoport elfogadásával, és a saját cselekedeteikkel. Ezért szükségük van egy eléréseket mérő skálára, különben a gyerek nem tudja, hogyan hajtsa végre a cselekedetet. A csoport felé való adakozásnak, kell lennie, egy külső formájának, amely felhasználható mérőeszköz a gyermek számára.

kn

14 dec 2010

64 queries in 0,539 seconds.