Kérdés: Hogyan taníthatunk meg egy gyermeket arra, hogy kedves legyen és, hogy a világ és a természet iránti szeretetben éljen?
Válasz: Csak példa alapján. A gyermeknek állandóan látnia kell ezeket a példákat maga körül. Nincs más út. Nem számít, mit mondasz neki, nem számít, mit tanácsolsz neki, az nem vezet eredményre. Környezetének csak pozitív példákat kell mutatnia neki, hogy fiatal korától kezdve magába szívja azokat.
Kérdés: Mi történik, ha egyszülős családban nevelkedik a gyermek? Ha egyedül neveltem a fiamat, és ő nem lát apai példát.
Válasz: Akkor kell egy, vagy akár több férfi körülöttetek, aki példát mutatna neki, akivel kapcsolatba lépne, és akik körülötte egy közösséget formálnak.
Olyan világban élünk, amely a szemünk láttára változik. Az életünk két állapotra osztható, a koronavírus előtti és utáni szakaszokra.
Az élet bizonyos rutin mentén folyt, és a vírus hirtelen drámai változást okozott, az emberiséget egy új állapotba vitte, amit még ma is, globális válságnak érzékelünk.
A válság nő, és mélyül és nem világos hova fog vezetni minket, de az biztos, hogy egy új világ felé haladunk, amely még ismeretlen számunkra. Ez a válság olyan, mint egy újjá születés. A héber „válság” szó (Mashber) annak a kőnek a nevéből származik, amelyen a nők az ősi időben életet adtak a gyermeknek. Más szóval, a válság, egy új születésnek a kiinduló pontja, és a pillanatnyi helyzetünk, amit válságnak nevezünk, egy új világ születése.
Sok, különböző válság volt a történelem során eddig, és egyik sem változtatta meg a világot drámaian. Voltak a társadalomban változások, a saját formáin belül. A mai válság azonban az első igazán komoly krízis, bár első látásra nem tűnt komolynak, mivel nem járt eddig háborúval, meteor esővel vagy tömeges rombolással.
Mégis válságnak nevezhetjük, mivel egy új világ születése bontakozik ki a szemünk előtt. Hamarosan látni fogjuk, hogy az emberi közösségek, mi magunk, a családunk és a világhoz való hozzáállásunk durván megváltozik. Az ember belső világa, a valóság érzékelése, meg fog változni és ezért egy új világot látunk magunk előtt.
Ezt még nem látjuk, pont úgy, mint egy, még az anyja méhében lévő kisgyerek sem lát semmit, csak majd a születése után. Majd pedig kifejlődik a látása és a hallása és elkezd válaszolni külső hatásokra, és ahogy növekszik egyre jobban megbarátkozik a világgal.
Pontosan ez az, amire szükségünk van nekünk felnőtteknek is az újjászületéshez, a valóság érzékelésünk és az új világ megváltoztatásához. Ez hamarosan meg fog történni.
A gyermek születése hatalmas, semmivel nem összehasonlítható fájdalom, olyan érzés, mintha az egész test készen állna a felrobbanásra. Egyfelől ez egy nagyon komoly, kritikus, életveszélyes állapot. Azonban másfelől, azt is látjuk, nincs választás, a természet kényszerít bennünket, hogy keresztül menjünk ezen.
Azonban a gyermek születése a nő, egy természetes vágyán alapul, amikor gyermeket akar. Ráadásul a közvélemény támogatja a nőt, hogy ne is egy gyermeknek adjon életet. A természet sok erőt ad egy nőnek, hogy a szülési fájdalmat legyőzze, ez egy felelős és veszélyes állapot.
Az egész emberiség szenved a koronavírus válságtól, nők és férfiak egyaránt. A nők mindig azt hányják a férfiak szemére, hogy nem ismerik a szülési fájdalmakat. Rendben, a nők most elégedettek lehetnek mert a férfiak is egy valódi, összetett szülési fájdalmon mennek keresztül. Úgy fogják érezni, hogy válság kényszeríti őket, nincs lehetőségük ellenállásra, minden szakadás belül jelenik meg, és nem tehetnek semmit.
Azonban még mindig képesek vagyunk az imánkon keresztül megszületni és erőfeszítést tenni az egység felé. Ez azonban egy nehéz és különleges születés lesz, mivel önmagunkat kell egy új világ születésébe vinni. Átlépjük a spirituális világ határát és új formában születünk meg.
A koronavírus járvány megmutatta nekünk, hogy mennyire fontos az otthon és a család, amelyek életünk középpontjában állnak, és a nőnek a szerepe, akiken az egészen nyugszik. A koronavírus egyesített minket.
Egyrészt kiszabadította az ellentmondásokat, amelyek a modern világban köztünk húzódnak. Végső soron, megmutatta a férfiaknak, hogy a “nő” az életünk középpontja, ezért meg kell próbálnunk a női rész, a Malchut köré építeni a koronavírus utáni korszak új valóságát.
Baal HaSulam az Ohr Bahir című könyvben írja:
Az Ima [anya] az Omenet [gondoskodás] és a nevelés szóból származik, mivel a megtermékenyítő csepp az apától származik, az anya pedig ápolja és gondozza ezt a cseppet, és felosztja részekre, húsra és bőrre. Mindez a munka és a sokszorozódás csak az anyától származik, mert az apa csak egy kicsiny cseppet adott neki, és az anya egy teljes emberi lénnyé alakította azt. Ez egy, mestermunka, amit úgy neveznek, “anya”.
Az anyának valóban egyedülálló küldetése van. Valójában, az az egy csepp sperma a Teremtőtől származik, és nem igényel sok munkát az apától. Az anya megosztja és elosztja szervekre, és addig növeli, amíg ebből a cseppből kifejlődik egy olyan ember, aki az anya teste munkájának eredménye.
Ez az, ahogy működik a fizikai testekben. De a lélek építésében, ahol az apa és az anya együtt vesznek részt, a munka nagy része az anya feladata. Minden az apai cseppből származik, de az anyai munkának köszönhető.
A terhesség az apa spermájának cseppjével kezdődik, de az anya növeli a magzatot, szül, majd táplálja, gondozza, és addig gondoskodik, amíg eléri azt a kort, hogy önállóan éljen.
Ez az oka annak, hogy minden anya, – a világ minden nője- a ma zajló folyamatot az emberiség számára egy új spirituális szinten magzatként való megszületés lehetőségeként kell tekintse. Ha minden nő egyesül, akkor a szülési fájdalmakon keresztül, képesek lesznek az emberiséget felemelni. Ez nehéz munka, de a nők képesek lesznek életet adni az új emberiségnek, és irányítani azt, hogy beteljesítse küldetését.
Az emberiség teljes fejlődése két szakaszra oszlik. A mai napig a férfiak uralták a világot, és ez volt a háborúk, problémák, konfliktusok, a pénz és az erőszak ideje. A nők szinte láthatatlanok voltak az emberiség egész története során, az erőszak és a háborúk útján.
De most eljön az az idő, amikor az anyának, a nőnek kell a világ oktatója szerepet magára venni, a világ jövőbeli formájában. Ez a nők kora, és ezért tudnia kell nőknek, hogy egyesüljenek más nőkkel, a világ kijavítása érdekében. Lehet, hogy nehéz, de nincs más kiút. Ezt meg kell tenni!
Minden nő, -a teljes Malchut- köteles egyesülni, és ennek köszönhetően életet adnak az új emberiségnek. De ez csak akkor lehetséges, ha a nők vonakodásuk ellenére egyesülnek, ekkor léphetnek az egoizmusuk fölé, és emelkedhetnek fölé az értelem feletti hit által. A nők megkövetelik a férfiaktól és az egész világtól, hogy egyesüljenek, hogy mindenki között létrejöjjenek a megfelelő kapcsolatok, és ezáltal korrigálják a világot.
A korporális szinten a nő nevel fel egy új generációt. És a spirituális rendszerben is csak egy nő képes megerősíteni, megszülni és felnevelni egy új emberiséget.
Senki más, csak egy nő képes, ellátni ezt a szerepet. Mint, ahogy az anya fejleszti a magzatot, szül, felnevel, oktat és formál egy jövőbeli embert, így a nőknek, egyesülve, teljesíteniük kell az egész emberiség anyjaként betöltött szerepüket.
Az egyesült nő képének a világ központi erejévé kell válni. Ily módon megmenthetjük az emberiséget, és új formában adhatunk neki életet. Miután a nők egyesülnek és egy közös, erős véleményre jutnak, képesek lesznek mindent megkövetelni a férfiaktól, és a Teremtő az ő oldalukon lesz. Így a nők képesek lesznek mindenkit legyőzni, és megteremteni az emberi fejlődés helyes rendjét.
De ez csak az egyesülés után lehetséges. A teljes probléma az, hogy a nők között nincs egység, ezért senki sem tekint rájuk komoly erőként és nem fogadja el követeléseiket. A spirituális haladás követelése, csak akkor lehetséges, ha spirituális erővel rendelkeztek, és a spirituális erő az egységben van.
Egyesüljetek legalább egy kis mértékben, és nézzétek meg az erőtöket. Akkor bármit követeltek, megkapjátok, amire vágytok. A Teremtő meg fogja tenni. Nincsenek akadályok az utatokon: amint ti, nők elkezdtek egyesülni, a Teremtő vigyáz rátok.
Baal HaSulam, A béke című cikkéből: „Életbevágóan fontos, hogy megvizsgáljuk a természet törvényeit, hogy tisztán lássuk, mit követel meg tőlünk, és így elkerüljük, hogy könyörtelen büntetést rójon ránk. Már említettük, hogy a természet kötelezi az emberiséget a társas létforma követésére. Ezt könnyű belátni. De szükséges megvizsgálnunk azokat a törvényeket is, amelyek betartására a természet kötelez bennünket ebben, azaz a szociális élet kérdésében.
Ha általános vizsgálatot folytatunk, azt találjuk, hogy a közösség tekintetében mindössze két törvény létezik. Az egyiket megszerzésnek, a másikat adakozásnak hívjuk. Ez annyit tesz, hogy minden egyes ember természetszerűleg meg kell, hogy kapja szükségletei kielégítését a közösségtől, illetve haszonban kell részesítenie társadalmi közegét azáltal, hogy munkát fejt ki annak jólétéért. Ha valaki megszegi ennek a két törvénynek valamelyikét, könyörtelen büntetésben lesz része.
Kérdés: Hogyan képes az ember felépíteni ezt az egyensúlyt önmagában?
Válasz: Meg kell vizsgálnunk azokat a dolgokat, amik a természetben zajlanak.
A természet egy integrál, globális és zárt rendszert alkot. Egyfelől mi a legtetején helyezkedünk el. Másrészt mi vagyunk a legbölcsebb tagjai, akiknél megjelenik a szabad akarat.
Nem csupán állatok vagyunk, hanem az állatok feletti teremtmények is. Mindezt figyelembe kell vennünk, és oly módon szükséges cselekednünk, hogy az nekünk és gyermekeinknek egyaránt jó legyen.
Oren Levi és Nitzah Mazoz beszélgetése Dr. Michael Laitmanna.
Amikor egy nő teherbe esik, akkor a természet képviselőjévé válik. Az embrió fejlődése, az emberi szinten, a szülők környezethez való hozzáállástól függ. A világ úgy kapcsolódik majd az embriójukhoz, ahogy ők kapcsolódnak másokhoz. Hasonlóképpen, az anyához való hozzáállás átterjed az embrióra. Az „Anyád bölcsessége” azt jelenti, hogy a gyereknek jó kapcsolata van másokkal. Az anyának át kell gondolnia, és el kell képzelnie, hogy milyen világban szeretne élni. A szülőknek annyi információt kell megszerezni, amennyit csak tudnak, annak érdekében, hogy egy fejlett emberi lényt neveljenek fel. Meg kell találni a megfelelő könyveket, és otthon azokat a játékokat, hogy segítsék a gyermek fejlődését a családban és az általános társadalomban.
Új Élet – A szülő önmagát befolyásolja vagy a gyermekét
Oren Levi és Tal Mandelbaum ben Moshe beszélgetése Dr. Michael Laitmanna.
Az oktatás csakis a példán keresztül lehetséges. Nem tudjuk befolyásolni a veleszületett tulajdonságokat, minden attól függ, hogy milyen oktatásban részesül és megérti-e az életet. Ha a szülő képes megérteni az élet nagy célját, ez hatással lesz a gyermekére, és ez segíteni fogja az életben. Minden oktatás, amelyet adni kell a gyermeknek, csakis a példán keresztül történik.
Ha a gyermek szétszórja a játékait, és nem hajlandó összeszedni azokat, akkor alakítsd úgy hogy az összeszedés maga legyen egy játék. Ha a kisgyermek nem akar aludni, akkor menj el aludni te, ő egyedül marad, unatkozni fog, és el fog aludni. Ha a gyermek nem hagyja abba a játszadozást az elektromos csatlakozóval, akkor zárd le a csatlakozót. Kezeld úgy a gyermeket, mint egy kis barátot, hogy kölcsönösen megértsük, mit tehetünk egymással. Mutatasd meg a gyermeknek, hogy szereted és tiszteled őt, de cserébe hasonló hozzáállást vársz el tőle. Magyarázd el a gyermeknek, hogy mit miért csinálsz, még akkor is ha kicsi és nem érti. A legfontosabb hogy barátságban legyél a gyermekkel, és mindkét fél kényelmetlenül érezné magát, ha nem akarná azt, amit a másik akar.
Kérdés: Láthatunk példákat az igaz szeretetre bárhol, hogy megértsük a megvalósítás lehetőségeit?
Válasz: Az igaz szeretet egyik példája az anya szeretete a gyermeke iránt.
Ez a szeretet a fizikai, állati szinten található, ami korlátozott formában látható az állatokban és szélesebb körben az emberekben. Ha elvágnánk az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, akkor nem lenne szeretet köztük.
Ezért a mi világunkban, amit szeretetnek nevezünk, egyszerűen egy egoista magatartás az öröm forrása felé. Ez nem több, mint az, hogy ha szeretlek, akkor örömet kapok tőled.
A külső világot az érzékszerveinkkel fogjuk fel, és azt hisszük, hogy a valóság képe, amit az érzékeink adnak, pontos és megbízható. De valóban az? Valójában nem tudjuk, hogy milyen a pontos valóság, vagy azt, hogy egyáltalán létezik-e. Minden érzékszervünk különböző ingerekre válaszol, de minden érzékszervünk ugyanolyan módon működik. Amikor például egy napsugár behatol a pupillámon, a retinám neuronjai megteremtik a modelljét a külső képnek. Ez a modell aztán kódolva átjut az agyamba, ami dekódolja a pulzusokat, és újrateremti a képet. Ugyanez a folyamat megy végbe, ha egy hang megüti a fülünket, vagy valami megérinti a bőrünket. Más szavakkal, az agyam használja az érzékszerveimet, hogy megteremtsen egy modellt, vagy formát, ami egyezik a külső tárggyal. De ha a modellem nem megfelelő, sohasem fogom megtudni ezt, és azt fogom hinni, hogy a valódi tárgy vagy hang pont ugyanaz, mint a modell, amit az agyam teremtett. A “formák egyezőségének” alapelve nem csak a szerveinkre alkalmazható, de a viselkedésünkre is éppúgy igaz. A gyerekek például ismétlés útján tanulják el, amit a külvilágban látnak. Ezt “utánzásnak” hívjuk. A gyerekek az utánzást használják eszközként, hogy készségekre tegyenek szert, mint amilyen az ülés vagy az állás, beszéd, és az evőeszközök használata. Amikor beszélünk, megfigyelik, hogyan mozgatjuk az ajkainkat. Valójában nem csak a gyerekek tanulnak ilyen módon, de az egész természet a bizonyíték a hatékonyságra, ami a formák egyezőségén keresztüli tanulást illeti. Ezért, ha a Teremtő tulajdonságait akarjuk megfigyelni akkor meg kell teremtenünk önmagunkban az Ő cselekedeteinek a képét. Ennek a módszere kerül leírásra a Kabbala Bölcsességében.
A játék valójában nem csupán időtöltés. Az idő eltöltésére való játék, csak bennünket, összezavarodott felnőtteket elégít ki, mert mi csak menekülünk valamibe, amivel elütjük az időnket. A gyerekeknek nincsen arra vágyuk, hogy pusztán kitöltsék az idejüket. Számukra a játék, a világ megismerésének módja.
A nevelés a hozzáállással kezdődik A gyerekek annak megfelelően fejlődnek, hogy hogyan vannak kezelve, Hogyan beszélnek hozzájuk, És a példák alapján, amit látnak.
Ennélfogva, egy segítőnek példát kell állítania a gyermekek elé,
a feléjük tanúsított hozzáállásán keresztül, minden szóval, minden cselekedettel, és minden mozdulattal.
Semmi újat nem teremtünk. A munkánk csupán annyiból áll, hogy megvilágítsuk, ami belül el van rejtve.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
