Dr. Michael Laitman

gyűlölet

Ne enged, hogy a barátok letérjenek az ösvényről

Ne enged, hogy a barátok letérjenek az ösvényről

A Kabbala Bölcseletének tanulmányozása során, nem mindig fordítunk figyelmet arra, hogy mennyire is értjük meg a Kabbala könyveit. A Sefirot-ok (Szfírák), Olamok (Világok), és Partzufok nem fontosak, mert még mindig nem értük el a spirituális világokat, és nem tudjuk, hogy mi történik ott. Csak a szavakkal zsonglőrködünk.

Azonban a csoportban végzett munka az első és legfontosabb dolog; a köztünk lévő kapcsolat irányít minket a helyes tanuláshoz, mely által – mint egy gyermek – a következő szintre akarunk emelkedni. Valamiféle kölcsönös, a következő szintre vonatkozó vágy vonja ránk  a Felsőbb Fényt, az Erőt, amely fejleszt minket.

 

Olyan mértékben fejleszt ez minket amilyen mértékben vágyunk felemelkedni. Ez a természet kizárólagos törvénye. Ezért, ezen a törvényen belül kell működnünk  és nem szabad elfelejtenünk, hogy annak érdekében egyesülünk és kapcsolódunk, hogy felfedezzük magunkban a Felsőbb világ és a köztünk lévő kapcsolatot, a Teremtőt, de legalább annak kezdeti, minimális megnyilvánulását.

 

A Rashbi nagyszerű tanítványai, mielőtt elkezdték leírni a saját érzéseiket és felfedezni a Zohár Könyvét, olyan hatalmas gyűlöletet éreztek egymás felé, hogy készek lettek volna, még egymást is elégetni. Ez azt jelenti, hogy ők az elérés olyan magas szintjén voltak,-  ahol a bal vonal – az egójuk egy ilyen szörnyű módon nyilvánult meg. Sokat kell fejlődnünk annak érdekében, hogy elérjük ezt.

 

Így, több nagy próbatétel előtt állunk, és ha nem helyes módon vagyunk felkészülve, akkor egyszerűen el fogjuk hagyni ezt az utat. Néhány barátunk már elhagyta ezt, és többen valószínűleg még elmaradnak majd. Így minduntalan emlékeztetnünk kell egymást, hogy a Teremtő részei vagyunk, Ő adja nekünk az összes állapotunkat és meghatározza az összes viszonyt közöttünk, beleértve a gyűlöletet, és ha kérjük a szeretet is.

 

A legfontosabb dolog, hogy a csoport magára kell, hogy vegye azt a kötelezettségvállalást, hogy emlékeztesse minden egyes barátját a lecke előtt arra, hogy mire kell összepontosítani. Mit fedeztek fel ma a másikat érintő viszonyainkban? Apátiát? Ez jó, és holnap ez lehet az, amivel olyan állapotba kerülünk, ahol elkezdjük érezni egymás elutasítását. Ez azt jelenti, hogy megértjük, hogy minden a Teremtőtől származik, hogy meghatározott céllal fedi fel az egónkat, és az értelmet bennünk! Csak kevés embernek adatik meg, az a csekély lehetőség, hogy ne térjen le az útról.

 

Egyébként ha valaki elhagyja a csoportot ez a nem elengedő mértékben végzett munka jele, azaz hogy nem magyaráztuk el egymásnak a két vonalon való előrehaladás módszerét:  “Nekünk a növekvő egó ellenében kel előrehaladnunk  és végén együtt kell felemelkednünk az egóval és transzformálnunk , mivel egyfelől  teljesen ellentétesek vagyunk a Teremtővel az egónk fejlődését tekintve, másfelől meg kell szereznünk a Teremtő minőségeit”

 

Ez azt jelenti, hogy látszólag két állapot van közöttünk: az egyik az ellentétesség a Teremtővel, a másik pedig a Teremtővel való hasonlóság és együtt ezek szemben állnak egymással, vagy még pontosabban az egyik a másik alatt van. Alul, lesz az edény, a Kli amely teljes egészében a Tzimtzum Aleph (az első megszorítás) hatása alatt van és felette építjük ki a második edényt az adakozás minőségére, és ilyen módon fogunk azzal már csak dolgozni.

2012.12.08, Novosibirski Kongresszus negyedik leckéjéből

http://laitman.com/2013/01/dont-let-the-friend-deviate-from-the-path/

lekt: KN

10 jan 2013

Nem szabad abbahagyni amit elkezdtünk, nem csak önmagunkért vagyunk felelősek

El kell fogadnunk, hogy a spirituális út egy folyamatos munka. Azonban ma túl kell lépnie az embernek a közönyön, holnap pedig már a gyűlöletet kell meghaladni, olyan erejű gyűlöletet, hogy bármit megtenne az ember, csak ezzel ne kelljen foglalkoznia, ez az állapot túl van az erején, még csak gondolni sem tud a barátaira, mert a közelségük gondolatánál még a halál is jobb lenne. A barátoknak hitt emberek ilyen borzasztó ellenállást váltanak ki benne. Képtelen kapcsolatba kerülni velük, vagy rájuk pillantani, rájuk gondolni. Azonban ugyanakkor ugyanaz a fajta feladat, a cél, a Teremtő és a csoport fontosságának a felismerése, és megvalósítása.

Folyamatosan ugyanarra a vonalra kell tapadnunk, reggeltől estig, és csak így készülhetünk fel minden leckére. Akkor, annak a mértékében, amennyire sikerült elérnünk a kapcsolat és az egység egy bizonyos szintjét, akkor fogjuk felfedezni a spirituális világot ezen a kapcsolaton belül. A kapcsolat szintje egy spirituális szint, amit elérünk. A kollektív érzéseink maga a Teremtő, aminek a héber neve “Gyere és láss” Bo-Reh. Amikor valaki elérkezik a feltáruláshoz, azt ebben a kollektív érzésben fogja megtalálni. Tehát ha nem dolgozunk ezen, akkor nincs miről beszélünk. Fel kell készülnünk, hogy kizárólag erre legyünk képesek fókuszálni.

Ha valaki nem akarja ezt, akkor csak az idejét vesztegeti, és jobb, ha megy és élvezeteket keres világi örömökben. Ha az ember nem tesz olyan erőfeszítéseket, melyek fontos dologra irányulnak, akkor az egész spirituális út, egy merő hazugság. Jobb élvezni a világot, ahogy mindenki más, úgy sokkal gyorsabban meg lehet érteni, hogy végezetül még is csak tegyünk valamit a fejlődésünk érdekében. Különben ahogy írva van, “a bolond karba tett kézzel ül, és eszi a saját húsát.”

Rabash gyakran mondogatta, hogy az ember legalább menjen és élvezze az életet, mivel amikor valaki élvezi az életet, szívből köszönetet mond a Teremtőnek, hogy ezt az életet adta neki. Az ilyen ember, ha mégis erőltetetten az úton marad, csak kínozza, felőrli magát, és szidalmazni fogja a Teremtőt. Jobb tehát, ha földi örömeket keres, sörözik a barátaival, sétálgat, pénz keresetbe kezd, és élvezi az életét. Rendben is van ez, mi lehetne a probléma ezzel?

Ha nem ezt az utat választja az ember, akkor a mi munkánkban kell részt vennie. Ha azt választjuk, hogy teszünk magunkért valamit, akkor tegyük meg, és ne adjuk meg magunkat a gyengeségnek. A legfontosabb dolog, a felelősség átérzése. A kölcsönös garancia valójában kölcsönös felelősségvállalás. Mindenkiért felelősök vagyok. Ha csak rólam szólna, akkor már mindent elhajítottam volna régen. Azonban, én felelős vagyok mindenkiért. A tudatosságom nem engedi, hogy henyéljek és relaxáljak.

Tehát nem kell különleges alkalomra várnom. Most kell elkezdenem aggódni mindezért. Hogy jövök el holnap a reggeli leckére? Készen állok a barátaimmal való kapcsolatra, és a Reformáló Fény megszerzésére? Akarom én létrehozni a Teremtővel való összetapadás helyét?

Szükségünk van a cél, a Teremtő nagyszerűségének az érzésére, és hogy ez egyre erőteljesebben lángoljon bennünk.

2012.12.19, A Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

27 dec 2012

Távolítsd el a vágyak vastagságából az összes szikrákat

Távolítsd el a vágyak vastagságából az összes szikrákat

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “összekapcsolódni a barátok szikrájával “?

Válasz:

Összekapcsolódni a barátok szikráival, azt jelenti, hogy kapcsoljuk össze a vágyainkat a Teremtővel. Mivel a barátok ide érkeztek, mert a nagy vágyukban található egy szikra, amely vonzza a spiritualitás felé, akik el akarják érni a forma egyezést, és a kapcsolatot a Teremtővel. És én ez a vágy miatt vagyok itt, ő hozott el minket a csoporthoz.

Ily módon mi össze kell kapcsolódjunk, csak ebből az okból vagyunk itt. Ebből a vágy vastagságából kivesszük csak azokat amik ide hoztak, és a többit kidobjuk mint egy zsák híg szemetet, és kapcsolódunk a szikrák között, mert ők teremtik meg a spirituális edényedet.

Ez csak az ő Felső része lesz, és a többi teremtődik abból a szemétből, amelyet kidobtunk, amikor lenulláztuk azokat a vágyakat. Ez egyáltalán nem könnyű kidobni, mivel le kell nullázzuk a vágyainkat egyenként.

Amikor próbálunk kapcsolódni, és akarunk szeretni, meglátjuk, hogy nincs bennünk természetes szeretet. Egyelőre úgy tűnik, hogy te szeretsz mindenkit egy természetes módon, és jól viszonyulsz mindenkihez, ahogy mondják ebben a világban. Ha nem dolgozunk a szereteten, akkor nem fedezzük fel a gyűlöletet.

Ahhoz, hogy elérjük a szeretetet, először el kell érjük annak az ellentétét – ami a gyűlölet. De mi nem dolgozunk a gyűlölettel, mi vonzódunk a szeretet felé. Ha mi sóvárgunk a szeretetre, és ha valóban helyesen dolgozunk, így gyorsabban felfedezzük a gyűlöletet, és nem a szeretetet. Fentről megmondják neked az igazat.

És felfedezni a szeretet, azt jelenti, hogy nézd a barátokat mint a generáció legnagyobbját, keressél bennük csak pozitív tulajdonságokat, próbáld meg azt érezni, hogy az ők vágyai sokkal fontosabbak te vágyaidnál, mint az anya a gyermekével szemben.

12.12.2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

BS

15 dec 2012

Mi állít meg minket?

Mi állít meg minket?

Nem tudom korrigálni a magamban felfedezett gonoszt a csoport nélkül. Tegyük fel, hogy gyűlölöm egy bizonyos barátom, és annak ellenére, hogy értem, hogy ez rossz, magam semmit sem tehetek a dolog ellen. Csak a Teremtő segíthet nekem, és addig, minden igyekezetem ellenére, továbbra is utálni fogom őt.

Ez zavar engem reggeltől estig, megértem, hogy az megállítja a spirituális haladásom, és ami a legfontosabb hogy nem teszi lehetővé számomra, hogy nem adhatok elégedettséget a Teremtőnek. Világossá válik, hogy ha gyűlölök egy barátot, akkor azonos mértében gyűlölöm a Teremtőt. Tehát mit tehetek?

Aztán eszembe jut, hogy megváltozhatok a környezet hatására.

Kérdés:

És mi van. ha ez nem működik?

Válasz:

100% működni fog, csak akarnom kell. Valójában ez mind és minden nagyon egyszerű a csoportban, beleértve az Ein Szof (Végtelen) világát.

Kérdés:

Tehát mi állítja meg az embert ha ez az élete célja?

Válasz:

A tisztelet hiánya és a lustaság, ez állítja meg. Mindene megvan az utolsó részlétig: támogatás, egy válság, barátok, könyvek, terjesztés – ez az összes feltétel, és a Felsőbb erő készen áll. Mi vagyunk azok, akik megállítjuk magunkat.

Össze kell kapcsolódnunk, rögzítenünk, és létrehoznunk a Kölcsönös Garancia erejét, hogy használhassuk, hogy elérjük a Teremtő befolyását. Lehet, hogy megfeledkezünk a munkának erről a részéről, bár mesterséges ebben a pillanatban, de ennek nagy hatása van a csoportmunka kezdetén.

Ezt nem tesszük meg; nem fejtünk ki elég erőfeszítést, mint veszély idején. Hol vannak az erőfeszítéseink? Hol van az igény?

2o12 December o6, Napi Kabbala leckék 4. részéből “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

FG

12 dec 2012

A szeretet kínjai és a gyűlölet kínjai

A szeretet kínjai és a gyűlölet kínjai

Kérdés:

Mindenkinek erőlködnie kell majd a spirituális ösvényen?

Válasz:

Mindenkinek. Végül is ugyanolyan lehetetlen a szenvedés útján is erőlködés nélkül végigmenni, erőfeszítések nélkül, edény építése nélkül, a szükséges befektetés nélkül, hogy felfedezzem a hiányt magamban és a vágyat. Hogyan érezhetném a spiritualitást mindezek nélkül? Hogyan érezhetném a spirituális világot? Hogyan fedezhetném fel a Teremtőt, ha nem tapadok Őhozzá, ha nem érem el a Vele egyező formát?

El kell ezt érnem, de a kérdés az, hogy milyen áron? Több vagy kevesebb bajon és szenvedésen keresztül, vagy a vágyon keresztül, amelyet magamban fejlesztek ki. Ez is csapásokat vált ki, de ellentétes formában.

Így vagy úgy éreznem kell, és keresztül kell mennem egy meghatározott mennyiségű fájdalmon és szenvedésen, elkülönülésen, késztetésen és vágyakozáson. Van a vágy és a vágyakozás. A vágyakozás az én erőlködésem. Megkaptam a vágyat, de gyorsulást kell adnom hozzá. És hogyan? A szenvedések által, vagy a csoport segítségével, ez már az én dolgom.

Haladhatunk nagyon kellemetlen dolgok nyomása alatt: háborúk, katasztrófák, csődök, járványok, stb. És az is lehetséges, hogy máshogyan haladjunk, a helyes környezet befolyása által. Továbbra is megmaradnak az akadályok és továbbra is fel kell fedeznem a vágyam vastagságát, de megédesítem az utat a Teremtő iránti vágyakozásommal, hogy szükségem van Őrá – a szeretet kínjai a gyűlölet kínjai helyett.

Eljön majd az idő, mikor senki sem menekülhet Isten munkájától, de lehetséges a csapások által haladni, a “Fáraó” terhei alatt, és lehet vágyakozni a célra a környezet segítségével. A végeredményt nézve a két dolog ugyanaz, de a tartalmát tekintve, ez két teljesen különböző dolog.

2o12 December o4, napi Kabbala lecke 4. részéből, “Kabbala és filozófia”

FG

12 dec 2012

Ne nézd érzelmi szempontból, hanem antiszemitizmus módján

Ne nézd érzelmi szempontból, hanem antiszemitizmus módján

Minden ami történik az emberiséggel, ennek az eredménye a két erő közötti szembenállás: az adakozás és a megszerzés. Ezeken az erőkön kívül nincs semmi több. Ezért felesleges harcolni közvetlen az antiszemitizmus ellen, mert egyértelmű, hogy ez egy természetes jelenség. Ez ered az “edények törése” által, amelynek eredményeként az adakozás szikrái behatoltak a megszerzési vágyba, és most ellenállnak egymással szemben, mivel a gyűlöletnek léteznie kell.

Ez fel volt fedeződve még az “edények törése” előtt, de nem annyira. Lássuk ezt a történelem során, a spirituális erők rendszeréből, Ézsau és Jákob közötti konfliktustól, Bálám és Bálák között, az Izrael népéről. Világos kell legyen, hogy ez a jelenség a természeten túl található, azaz a gyökére a teremtés előtt van.

Két erő létezik: Teremtő és a teremtmény, “Létezés a létezésből” és “Létezés a semmiből”. És néhány emberben már felébredt ez az erő a “Létezés a létezésből”, amely a Teremtő szikrája, és ezért gyűlölve vannak az emberiség többi része által (edények által), mert bennük nem található ez az erő.

Senkit nem lehet hibáztatni, vagy igazolni, ezek egyszerűen egy természetes jelenségek, úgy kell elfogadni őket mint más vizsgálathoz a természeti erőkkel kapcsolatban. És nincs ésszerű megoldás. Sok zsidó szervezet van, akik küzdenek az antiszemitizmus ellen, de ez nem segít.

Mert hogyan lehet harcolni a természeti jelenségek ellen? Ő még előttünk született meg, a kontraszt a két erő között, és fentről ereszkedik le, egy ilyen formába terjed szét ebben a világba.

Ameddig ez a csoport, amely rendelkezik az adakozás szikrájával, és nem valósítja meg, ő gyűlölve lesz mások által. Mert ő jelenleg, mint tüske a többiek között, idegen és furcsa. És még ha Izrael hasonló akar lenni külsőleg a többi nemzetekkel, ez nem segít. Ez a belső szikra “Resimó” , (Információs gének) nem tűnik el sehova, így mindig fel lehet ismerni, hogy kinél található, és kinél nem.

A zsidók megpróbálnak beleolvadni a világ nemzeteibe, de éppen fordítva kellene lennie. Nem fognak elérni semmit, nem lesznek képesek eltüntetni ezeket a “Resimókat”, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban gyűlölni fogják őket. A gyűlölet el fog tűnni,ha korrigáljak az állapotukat egy olyan állapotra, ahogy Báál HáSzulám leírja: egy alturista kommunizmusra, vagyis megszerzik a korrigált állapotot. Ezzel ők egy példa az összes többi nemzeteknek, miközben a többi része a nemzetnek süllyed egyre mélyebbre és mélyebbre az átfogó globális válság által, amelynek semmi megoldása nincs.

Ez a küldetésük azoknak, akik hordozzák az adakozási szikrát. És ez nem tartozik csak azokra, akik születésüktől fogva zsidók. Mivel a keveredés következtében, ami megtörtént az edények törése által, az adakozási szikrák behatoltak mindenkibe. De néhány emberben jobban és másoknál kevésbé. Végső soron ezek a szikrák szétterjednek, és felfedeződnek mindenkiben, mert az egész emberi nemzetnek végre kell hajtania a korrekciót, függetlenül a faji és a bőr színe szerint: fekete, fehér, piros, sárga.

Mindenkinek akiben lángra gyulladt ez a szikra, továbbra is felfedezi az élet célját, vagyis a kapcsolatot a Teremtővel. Ez éppen ebben az kapcsolatban feltárja az élet titkát, és a teremtés titkát. Ha mi tudjuk követni a szikra hivatását, és megépítjük a kapcsolatot közöttünk, hogy legyünk egy egész, akkor ez a világ altruista kommunizmus formában lesz kifejezve, ahol mindenki kap egy azonos életszínvonalat, és mindenki társul hozzá.

Az egyenlőség nem az, hogy egyenlő lenni minden nemzettel a jelenlegi létezésben, hogy a szikrák próbálják befolyásolni az egoista vágyak igényeit, ahová leestek. Éppen ellenkezőleg, korrigálni kell magukat a világ az összes nemzetei előtt, és felhúzni mindenkit a spirituális szinthez.

Csak így fogjuk korrigálni az összes gyűlöletet, amely létezik az edények között. Szükséges tekintenünk a problémákra egy kissé szisztematikusabban, és nem érzelmileg. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert itt ebben a világban láthatjuk a törés korlátait és megértését, hogy mit kell tenni velük a korrekció érdekében.

Kár időért és vesztegető erőért, amelyben nincsen semmi logika. Meg kell érteniük, hogy a választás valóban a mi kezünkben van, és rajtunk múlik a korrekció, akikben felgyuladt a szikra az adakozásra. És a többi edények, amelyek a “világ nemzetei”- hez tartoznak, egyiköjüket sem lehet hibáztatni, mivel a törés ereje beszél belőlük. Csak mi vagyunk a törés oka, mert nem sietettjük meg a korrekciót. Reméljük, hogy ki tudunk javítani mindent a lehető leggyorsabban.

2o12 November 27, Előkészület a reggeli leckéhez

BS

28 nov 2012

A Fáraó átváltoztatása a Szent Angyallá

A Fáraó átváltoztatása a Szent Angyallá

A Teremtő Szeretetének ereje, mely kezdettől fogva hiányzik a teremtett lényben, egy ellentétes formába van átadva. Ezt hívjuk  gonosz hajlamnak. Annak a szeretetnek a mértékében, mellyel a Teremtő hozzánk fordul, ez a szeretet egy ellentétes formában hatol belénk, és megszüli bennünk a gyűlölet, a szétszakadás szintjének érzetét. Amennyiben mi ezt most visszájára fordítanánk, szeretetet kapnánk helyette.

Vágy/GyülőletA Fáraó átváltoztatása a Szent AngyalláSzeretet

Szeretet

A Teremtő megteremti a megszerzés iránti vágyat, és átadja annak az Ő szeretetének teljes erejét. A vágy maga csak egy kicsiny pont, de most az a szeretet erejének környezetében van, melyet ő maga a gyűlölet világának érzékel.

Nekünk a gyűlöletet vissza kell fordítanunk szeretetté. Ennyi az egész! Ezt nevezzük úgy, hogy a “gyűlölet hegye”, mely átváltozik a “szentség hegye”-vé.

Mi csak a szándékunkon dolgozunk. Mi nem vesszük figyelembe a vágyat, mivel azt a természettől kaptuk. Minden csak azon múlik hova irányítjuk a gondolatainkat. Ezáltal nem számít hogy mik a személy vágyai. Azok nem a személyen magán múlanak. Kezdetektől fogva létezik a Taryag (613) vágy, és mindegyik csakis a megszerzésre vonatkozik. Az ember ki akarja használni a Teremtőt, ezért van Fáraónak nevezve. A mi teljes munkánk abból áll, hogy a Fáraót átváltoztassuk a Szent Angyallá.

2o12 szeptember 13., Reggeli lecke, 1.rész Zohár

(HZS)

19 Sze 2012

Betegség és a barátok gyűlölete

Kérdés

Hogyan erősítsem meg magam a csoportban, amikor gyűlöletet érzek?

Válasz

Ez nem számit. Mindenki megtapasztal ilyen gyűlöletet. Nézzük meg mit ír Rabbi Simon tanítványa. “Olyan nagy emberek, és ilyen gyűlölet tárult fel bennük.” Nekünk úgy kell tekintenünk a gyűlöletre, mint ahogy egy orvos látja a betegséget: ez egy konkrét dolog, és nem hibáztatok érte senkit.

Úgy kell elfogadnunk a gyűlölet, mint egy természetes dolgot, amelynek léteznie kell. Nekünk meg kell ismernünk a saját természetünket, és ezzel együtt kell megpróbálni túllépni, felülemelkedni, és megépíteni a spirituális kapcsolatot.

Ebben a helyzetben kölcsönös munka folyik, ahol dolgozik a Fény, a mi egónk fölött – ott mi úgy viszonyulunk a gyűlölethez, mint ahogy az orvos viszonyul a betegéhez. Nekünk úgy kellene tekintenünk a gyűlöletre, ahogy az orvos tekint a betegére. Nem szabadna számításba vennünk a beteg egyéniségét, hanem csak a betegségre és a gyógyításra szabad figyelnünk. Nekünk is így mindig kellene tennünk.

Mi felülről kaptuk az egót, amelynek segítségével ki kell építenünk a közöttünk lévő kapcsolatokat. Ha nem érzed magadban, hogy gyűlölöd a barátokat – attól az ott van, csak még nem fedezted fel magadban.

BS

KA

01 feb 2012

Volt egyszer két barát

A spiritualitás útján én magamra hívom a változást, úgy hogy én megpróbálok összekapcsolódni a csoporttal, lenullázom magam, hogy összeolvadjak a barátokkal.

Az összes változást a belső vágy durvaságában, a megszerzési vágyban érezzük, ahol az érzékelés történik azaz ahogy  érzem magamban, hogy mennyire  ellenállok a kapcsolatnak.

A kapcsolat mindig két ember között kezdődik, majd kiterjed a csoportra. De ha két ember együtt ül a leckén, az még nem előrehaladás, és az sem ha a bárban együtt ülnek, egy sör mellett és elszívnak egy cigit.

De amikor mi a valójában elkezdünk összekapcsolódni, felfedezzük az ellenállást, amikor nem csakúgy közeledünk egymás felé, mint barátok egy önző közös érdekkel, mint pl. egy focicsapatnak a rajongói. Hanem ha a célunk az, hogy elérjük a Teremtőt a köztünk lévő kapcsolatban, ez csak azon keresztül történhet, ha lenullázzuk magunkat nem pedig azon, ha egymás egóját növeljük, és boldogok vagyunk ettől. Hanem csak is azt akarjuk hogy feltáruljon köztünk a a harmadik összetevő, a Teremtő.  A barátommal abban a mértékben kezdünk el eltávolodni egymástól, amilyen mértékben felfedezzük, hogy nem tudunk összekapcsolódni.

Mondjuk, hogy van nekem egy szívbeli barátom, együtt nézzük a focit, együtt megyünk a bárba, és együtt utazunk, külföldön is együtt voltunk és napról napra együtt vagyunk: minden este én meglátogatom  őt, vagy ő engem. Mi történik most velünk, amikor nekünk dolgozni kell, hogy elérjük a  spiritualitást, és el kell érnünk hogy felfedezzük a Teremtőt?

Akkor elkezdjük felfedezni a gyűlöletet. Miért? Azért mert a Teremtő közöttünk van.  Ott van az a pont, hogy irányt kell váltanunk,  nem szabad arra felé mennünk, hogy örömet kapjuk egymástól, hanem a Teremtő felé kell együtt indulnunk.

Többé nem dolgozhatunk a önző vágyainkkal, egy mozdulattal el kell töröljük ezt. Nem számít ha jó nekem a barátommal, nem számít hogy együtt dolgozunk a munkahelyünkön, és az sem ha mi együtt megyünk a bárba esténként. Le kell mondanom az összes élvezetről, amelyeket tőle kaptam. El kell kezdenem egy teljesen más módon kapcsolódni vele egy olyan ponton, ahol a kapcsolat vele csak azért van, hogy adományozzunk a Teremtőnek, és ne vegyek el semmit magamnak. De ha nem kapok a barátomtól semmit, akkor miért van szükségem rá, mint barátra? Mire kellene nekem ő? Sok ilyen “barátot” találok az utcán, akikkel ez a helyzet. Nem! Mert most a Kabbalista csoportban  más módon hívom barátnak őt: mi barátok vagyunk, mert ő és én a Teremtő “rajongói” vagyunk és már nem a foci rajongói, hanem az adományozás erejét keressük. Tehát feltárul, hogy minden ami ezelőtt volt, annak vége szakad, és az ember elér egy teljesen más szintjére a fejlődésnek, egy teljesen más kapcsolati szintre emelkedik.

BS

12 Júl 2011

Ne rendelj magadnak tüzet

Van egy szigorú tilalom: Tiltott, hogy a személy a saját belső állapotáról meséljen, arról, hogy milyen a belső állapota, külső inspiraciónkat mondhatjuk. Mivel sok tagnak nincsen még szürője (másách) az  önzőség felett, ezért ők tudnak bántani az  irigységen, a gyülőleten, a sóvárgáson és a tiszteleten  keresztül, kárositja a másikat, anélkül, hogy ők maguk tudnák.

Ők mintha nem akarnak okozni neked kárt, de a belső korrekció hiánya, abba az irányba nyomja a személyt, hogy kárositsa a másikat, ha ők látják azt, hogy te nagyobb vagy mint ők, vagy jobban sóvárogsz mint ők a nagyobb kapcsolat megszerzésére és a nagy közeledésre mint ők, the jobban hajtasz a célért. Aki nem szerezte meg a korrekcióját, nem tudja elviselni ezt és inkább kárositja a másikat.

Ha a személy elkezdi mesélni az ő egyéni tapasztalatait, akkor ő tűzet von magára, mert még nincsen korrigálva. Irva van, hogy 99 % a kudarcnak  a gonosz szemtől (“Ein HaRa”) ered. A gonosz szem az irigység. Ez nem egy babonás hiszemény, amelyben az emberek hisznek, hanem egy szimpla irigysége valakinek rád. A probléma az, hogy mi az erők rendszerében vagyunk, mint összekötött vágyak, és aki féltékeny a másikra, az mintha  eltávolitaná az erőket, a szeretet és az összeköttetes helyett, átad másnak negativ erőket.

Ha ez törtenik a külső világban, nincs mit tenni, mert még nem vagyunk  korrigálva. De ha ez történik a csoportban a barátok között, akkor mi vagyunk a hibásak, mivelhogy  mi váltottuk ki a reakciót az ő részükről, ebből az jön ki, hogy mi kárt okozunk nekük és magunknak is. Mi vontuk ezt magukra a gonosz szemet (“Ein HaRaa”), és a barátunk nem hibás, mert ők még nem szerezték meg a korrekciót.

Ez követeli meg a természet törvénye. Az irigység, az utálat, a saját magad szeretete, vagy az uralkodás és tisztelet, mindezek  a pozitiv erők ellen állnak: a szeretett és az adakozás ellen. Azért, hogy lehetősége legyen a pozitiv erőknek és adakozásnak, hogy  dolgozzanak  rajtunk, nekünk kell legyünk szerények, mérsékeltek.

A kabbalisták elmagyarazzák nekünk, hogy  az összes erőket kell használjuk, azért, hogy szolgáljanak minket a felemelkedés haladásában, jól és gyorsan

28 máj 2011

70 queries in 0,471 seconds.