Dr. Michael Laitman

gyűlölet

Mi állít meg minket?

Mi állít meg minket?

Nem tudom korrigálni a magamban felfedezett gonoszt a csoport nélkül. Tegyük fel, hogy gyűlölöm egy bizonyos barátom, és annak ellenére, hogy értem, hogy ez rossz, magam semmit sem tehetek a dolog ellen. Csak a Teremtő segíthet nekem, és addig, minden igyekezetem ellenére, továbbra is utálni fogom őt.

Ez zavar engem reggeltől estig, megértem, hogy az megállítja a spirituális haladásom, és ami a legfontosabb hogy nem teszi lehetővé számomra, hogy nem adhatok elégedettséget a Teremtőnek. Világossá válik, hogy ha gyűlölök egy barátot, akkor azonos mértében gyűlölöm a Teremtőt. Tehát mit tehetek?

Aztán eszembe jut, hogy megváltozhatok a környezet hatására.

Kérdés:

És mi van. ha ez nem működik?

Válasz:

100% működni fog, csak akarnom kell. Valójában ez mind és minden nagyon egyszerű a csoportban, beleértve az Ein Szof (Végtelen) világát.

Kérdés:

Tehát mi állítja meg az embert ha ez az élete célja?

Válasz:

A tisztelet hiánya és a lustaság, ez állítja meg. Mindene megvan az utolsó részlétig: támogatás, egy válság, barátok, könyvek, terjesztés – ez az összes feltétel, és a Felsőbb erő készen áll. Mi vagyunk azok, akik megállítjuk magunkat.

Össze kell kapcsolódnunk, rögzítenünk, és létrehoznunk a Kölcsönös Garancia erejét, hogy használhassuk, hogy elérjük a Teremtő befolyását. Lehet, hogy megfeledkezünk a munkának erről a részéről, bár mesterséges ebben a pillanatban, de ennek nagy hatása van a csoportmunka kezdetén.

Ezt nem tesszük meg; nem fejtünk ki elég erőfeszítést, mint veszély idején. Hol vannak az erőfeszítéseink? Hol van az igény?

2o12 December o6, Napi Kabbala leckék 4. részéből “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

FG

12 dec 2012

A szeretet kínjai és a gyűlölet kínjai

A szeretet kínjai és a gyűlölet kínjai

Kérdés:

Mindenkinek erőlködnie kell majd a spirituális ösvényen?

Válasz:

Mindenkinek. Végül is ugyanolyan lehetetlen a szenvedés útján is erőlködés nélkül végigmenni, erőfeszítések nélkül, edény építése nélkül, a szükséges befektetés nélkül, hogy felfedezzem a hiányt magamban és a vágyat. Hogyan érezhetném a spiritualitást mindezek nélkül? Hogyan érezhetném a spirituális világot? Hogyan fedezhetném fel a Teremtőt, ha nem tapadok Őhozzá, ha nem érem el a Vele egyező formát?

El kell ezt érnem, de a kérdés az, hogy milyen áron? Több vagy kevesebb bajon és szenvedésen keresztül, vagy a vágyon keresztül, amelyet magamban fejlesztek ki. Ez is csapásokat vált ki, de ellentétes formában.

Így vagy úgy éreznem kell, és keresztül kell mennem egy meghatározott mennyiségű fájdalmon és szenvedésen, elkülönülésen, késztetésen és vágyakozáson. Van a vágy és a vágyakozás. A vágyakozás az én erőlködésem. Megkaptam a vágyat, de gyorsulást kell adnom hozzá. És hogyan? A szenvedések által, vagy a csoport segítségével, ez már az én dolgom.

Haladhatunk nagyon kellemetlen dolgok nyomása alatt: háborúk, katasztrófák, csődök, járványok, stb. És az is lehetséges, hogy máshogyan haladjunk, a helyes környezet befolyása által. Továbbra is megmaradnak az akadályok és továbbra is fel kell fedeznem a vágyam vastagságát, de megédesítem az utat a Teremtő iránti vágyakozásommal, hogy szükségem van Őrá – a szeretet kínjai a gyűlölet kínjai helyett.

Eljön majd az idő, mikor senki sem menekülhet Isten munkájától, de lehetséges a csapások által haladni, a “Fáraó” terhei alatt, és lehet vágyakozni a célra a környezet segítségével. A végeredményt nézve a két dolog ugyanaz, de a tartalmát tekintve, ez két teljesen különböző dolog.

2o12 December o4, napi Kabbala lecke 4. részéből, “Kabbala és filozófia”

FG

12 dec 2012

Ne nézd érzelmi szempontból, hanem antiszemitizmus módján

Ne nézd érzelmi szempontból, hanem antiszemitizmus módján

Minden ami történik az emberiséggel, ennek az eredménye a két erő közötti szembenállás: az adakozás és a megszerzés. Ezeken az erőkön kívül nincs semmi több. Ezért felesleges harcolni közvetlen az antiszemitizmus ellen, mert egyértelmű, hogy ez egy természetes jelenség. Ez ered az “edények törése” által, amelynek eredményeként az adakozás szikrái behatoltak a megszerzési vágyba, és most ellenállnak egymással szemben, mivel a gyűlöletnek léteznie kell.

Ez fel volt fedeződve még az “edények törése” előtt, de nem annyira. Lássuk ezt a történelem során, a spirituális erők rendszeréből, Ézsau és Jákob közötti konfliktustól, Bálám és Bálák között, az Izrael népéről. Világos kell legyen, hogy ez a jelenség a természeten túl található, azaz a gyökére a teremtés előtt van.

Két erő létezik: Teremtő és a teremtmény, “Létezés a létezésből” és “Létezés a semmiből”. És néhány emberben már felébredt ez az erő a “Létezés a létezésből”, amely a Teremtő szikrája, és ezért gyűlölve vannak az emberiség többi része által (edények által), mert bennük nem található ez az erő.

Senkit nem lehet hibáztatni, vagy igazolni, ezek egyszerűen egy természetes jelenségek, úgy kell elfogadni őket mint más vizsgálathoz a természeti erőkkel kapcsolatban. És nincs ésszerű megoldás. Sok zsidó szervezet van, akik küzdenek az antiszemitizmus ellen, de ez nem segít.

Mert hogyan lehet harcolni a természeti jelenségek ellen? Ő még előttünk született meg, a kontraszt a két erő között, és fentről ereszkedik le, egy ilyen formába terjed szét ebben a világba.

Ameddig ez a csoport, amely rendelkezik az adakozás szikrájával, és nem valósítja meg, ő gyűlölve lesz mások által. Mert ő jelenleg, mint tüske a többiek között, idegen és furcsa. És még ha Izrael hasonló akar lenni külsőleg a többi nemzetekkel, ez nem segít. Ez a belső szikra “Resimó” , (Információs gének) nem tűnik el sehova, így mindig fel lehet ismerni, hogy kinél található, és kinél nem.

A zsidók megpróbálnak beleolvadni a világ nemzeteibe, de éppen fordítva kellene lennie. Nem fognak elérni semmit, nem lesznek képesek eltüntetni ezeket a “Resimókat”, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban gyűlölni fogják őket. A gyűlölet el fog tűnni,ha korrigáljak az állapotukat egy olyan állapotra, ahogy Báál HáSzulám leírja: egy alturista kommunizmusra, vagyis megszerzik a korrigált állapotot. Ezzel ők egy példa az összes többi nemzeteknek, miközben a többi része a nemzetnek süllyed egyre mélyebbre és mélyebbre az átfogó globális válság által, amelynek semmi megoldása nincs.

Ez a küldetésük azoknak, akik hordozzák az adakozási szikrát. És ez nem tartozik csak azokra, akik születésüktől fogva zsidók. Mivel a keveredés következtében, ami megtörtént az edények törése által, az adakozási szikrák behatoltak mindenkibe. De néhány emberben jobban és másoknál kevésbé. Végső soron ezek a szikrák szétterjednek, és felfedeződnek mindenkiben, mert az egész emberi nemzetnek végre kell hajtania a korrekciót, függetlenül a faji és a bőr színe szerint: fekete, fehér, piros, sárga.

Mindenkinek akiben lángra gyulladt ez a szikra, továbbra is felfedezi az élet célját, vagyis a kapcsolatot a Teremtővel. Ez éppen ebben az kapcsolatban feltárja az élet titkát, és a teremtés titkát. Ha mi tudjuk követni a szikra hivatását, és megépítjük a kapcsolatot közöttünk, hogy legyünk egy egész, akkor ez a világ altruista kommunizmus formában lesz kifejezve, ahol mindenki kap egy azonos életszínvonalat, és mindenki társul hozzá.

Az egyenlőség nem az, hogy egyenlő lenni minden nemzettel a jelenlegi létezésben, hogy a szikrák próbálják befolyásolni az egoista vágyak igényeit, ahová leestek. Éppen ellenkezőleg, korrigálni kell magukat a világ az összes nemzetei előtt, és felhúzni mindenkit a spirituális szinthez.

Csak így fogjuk korrigálni az összes gyűlöletet, amely létezik az edények között. Szükséges tekintenünk a problémákra egy kissé szisztematikusabban, és nem érzelmileg. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert itt ebben a világban láthatjuk a törés korlátait és megértését, hogy mit kell tenni velük a korrekció érdekében.

Kár időért és vesztegető erőért, amelyben nincsen semmi logika. Meg kell érteniük, hogy a választás valóban a mi kezünkben van, és rajtunk múlik a korrekció, akikben felgyuladt a szikra az adakozásra. És a többi edények, amelyek a “világ nemzetei”- hez tartoznak, egyiköjüket sem lehet hibáztatni, mivel a törés ereje beszél belőlük. Csak mi vagyunk a törés oka, mert nem sietettjük meg a korrekciót. Reméljük, hogy ki tudunk javítani mindent a lehető leggyorsabban.

2o12 November 27, Előkészület a reggeli leckéhez

BS

28 nov 2012

A Fáraó átváltoztatása a Szent Angyallá

A Fáraó átváltoztatása a Szent Angyallá

A Teremtő Szeretetének ereje, mely kezdettől fogva hiányzik a teremtett lényben, egy ellentétes formába van átadva. Ezt hívjuk  gonosz hajlamnak. Annak a szeretetnek a mértékében, mellyel a Teremtő hozzánk fordul, ez a szeretet egy ellentétes formában hatol belénk, és megszüli bennünk a gyűlölet, a szétszakadás szintjének érzetét. Amennyiben mi ezt most visszájára fordítanánk, szeretetet kapnánk helyette.

Vágy/GyülőletA Fáraó átváltoztatása a Szent AngyalláSzeretet

Szeretet

A Teremtő megteremti a megszerzés iránti vágyat, és átadja annak az Ő szeretetének teljes erejét. A vágy maga csak egy kicsiny pont, de most az a szeretet erejének környezetében van, melyet ő maga a gyűlölet világának érzékel.

Nekünk a gyűlöletet vissza kell fordítanunk szeretetté. Ennyi az egész! Ezt nevezzük úgy, hogy a “gyűlölet hegye”, mely átváltozik a “szentség hegye”-vé.

Mi csak a szándékunkon dolgozunk. Mi nem vesszük figyelembe a vágyat, mivel azt a természettől kaptuk. Minden csak azon múlik hova irányítjuk a gondolatainkat. Ezáltal nem számít hogy mik a személy vágyai. Azok nem a személyen magán múlanak. Kezdetektől fogva létezik a Taryag (613) vágy, és mindegyik csakis a megszerzésre vonatkozik. Az ember ki akarja használni a Teremtőt, ezért van Fáraónak nevezve. A mi teljes munkánk abból áll, hogy a Fáraót átváltoztassuk a Szent Angyallá.

2o12 szeptember 13., Reggeli lecke, 1.rész Zohár

(HZS)

19 Sze 2012

Betegség és a barátok gyűlölete

Kérdés

Hogyan erősítsem meg magam a csoportban, amikor gyűlöletet érzek?

Válasz

Ez nem számit. Mindenki megtapasztal ilyen gyűlöletet. Nézzük meg mit ír Rabbi Simon tanítványa. “Olyan nagy emberek, és ilyen gyűlölet tárult fel bennük.” Nekünk úgy kell tekintenünk a gyűlöletre, mint ahogy egy orvos látja a betegséget: ez egy konkrét dolog, és nem hibáztatok érte senkit.

Úgy kell elfogadnunk a gyűlölet, mint egy természetes dolgot, amelynek léteznie kell. Nekünk meg kell ismernünk a saját természetünket, és ezzel együtt kell megpróbálni túllépni, felülemelkedni, és megépíteni a spirituális kapcsolatot.

Ebben a helyzetben kölcsönös munka folyik, ahol dolgozik a Fény, a mi egónk fölött – ott mi úgy viszonyulunk a gyűlölethez, mint ahogy az orvos viszonyul a betegéhez. Nekünk úgy kellene tekintenünk a gyűlöletre, ahogy az orvos tekint a betegére. Nem szabadna számításba vennünk a beteg egyéniségét, hanem csak a betegségre és a gyógyításra szabad figyelnünk. Nekünk is így mindig kellene tennünk.

Mi felülről kaptuk az egót, amelynek segítségével ki kell építenünk a közöttünk lévő kapcsolatokat. Ha nem érzed magadban, hogy gyűlölöd a barátokat – attól az ott van, csak még nem fedezted fel magadban.

BS

KA

01 feb 2012

Volt egyszer két barát

A spiritualitás útján én magamra hívom a változást, úgy hogy én megpróbálok összekapcsolódni a csoporttal, lenullázom magam, hogy összeolvadjak a barátokkal.

Az összes változást a belső vágy durvaságában, a megszerzési vágyban érezzük, ahol az érzékelés történik azaz ahogy  érzem magamban, hogy mennyire  ellenállok a kapcsolatnak.

A kapcsolat mindig két ember között kezdődik, majd kiterjed a csoportra. De ha két ember együtt ül a leckén, az még nem előrehaladás, és az sem ha a bárban együtt ülnek, egy sör mellett és elszívnak egy cigit.

De amikor mi a valójában elkezdünk összekapcsolódni, felfedezzük az ellenállást, amikor nem csakúgy közeledünk egymás felé, mint barátok egy önző közös érdekkel, mint pl. egy focicsapatnak a rajongói. Hanem ha a célunk az, hogy elérjük a Teremtőt a köztünk lévő kapcsolatban, ez csak azon keresztül történhet, ha lenullázzuk magunkat nem pedig azon, ha egymás egóját növeljük, és boldogok vagyunk ettől. Hanem csak is azt akarjuk hogy feltáruljon köztünk a a harmadik összetevő, a Teremtő.  A barátommal abban a mértékben kezdünk el eltávolodni egymástól, amilyen mértékben felfedezzük, hogy nem tudunk összekapcsolódni.

Mondjuk, hogy van nekem egy szívbeli barátom, együtt nézzük a focit, együtt megyünk a bárba, és együtt utazunk, külföldön is együtt voltunk és napról napra együtt vagyunk: minden este én meglátogatom  őt, vagy ő engem. Mi történik most velünk, amikor nekünk dolgozni kell, hogy elérjük a  spiritualitást, és el kell érnünk hogy felfedezzük a Teremtőt?

Akkor elkezdjük felfedezni a gyűlöletet. Miért? Azért mert a Teremtő közöttünk van.  Ott van az a pont, hogy irányt kell váltanunk,  nem szabad arra felé mennünk, hogy örömet kapjuk egymástól, hanem a Teremtő felé kell együtt indulnunk.

Többé nem dolgozhatunk a önző vágyainkkal, egy mozdulattal el kell töröljük ezt. Nem számít ha jó nekem a barátommal, nem számít hogy együtt dolgozunk a munkahelyünkön, és az sem ha mi együtt megyünk a bárba esténként. Le kell mondanom az összes élvezetről, amelyeket tőle kaptam. El kell kezdenem egy teljesen más módon kapcsolódni vele egy olyan ponton, ahol a kapcsolat vele csak azért van, hogy adományozzunk a Teremtőnek, és ne vegyek el semmit magamnak. De ha nem kapok a barátomtól semmit, akkor miért van szükségem rá, mint barátra? Mire kellene nekem ő? Sok ilyen “barátot” találok az utcán, akikkel ez a helyzet. Nem! Mert most a Kabbalista csoportban  más módon hívom barátnak őt: mi barátok vagyunk, mert ő és én a Teremtő “rajongói” vagyunk és már nem a foci rajongói, hanem az adományozás erejét keressük. Tehát feltárul, hogy minden ami ezelőtt volt, annak vége szakad, és az ember elér egy teljesen más szintjére a fejlődésnek, egy teljesen más kapcsolati szintre emelkedik.

BS

12 Júl 2011

Ne rendelj magadnak tüzet

Van egy szigorú tilalom: Tiltott, hogy a személy a saját belső állapotáról meséljen, arról, hogy milyen a belső állapota, külső inspiraciónkat mondhatjuk. Mivel sok tagnak nincsen még szürője (másách) az  önzőség felett, ezért ők tudnak bántani az  irigységen, a gyülőleten, a sóvárgáson és a tiszteleten  keresztül, kárositja a másikat, anélkül, hogy ők maguk tudnák.

Ők mintha nem akarnak okozni neked kárt, de a belső korrekció hiánya, abba az irányba nyomja a személyt, hogy kárositsa a másikat, ha ők látják azt, hogy te nagyobb vagy mint ők, vagy jobban sóvárogsz mint ők a nagyobb kapcsolat megszerzésére és a nagy közeledésre mint ők, the jobban hajtasz a célért. Aki nem szerezte meg a korrekcióját, nem tudja elviselni ezt és inkább kárositja a másikat.

Ha a személy elkezdi mesélni az ő egyéni tapasztalatait, akkor ő tűzet von magára, mert még nincsen korrigálva. Irva van, hogy 99 % a kudarcnak  a gonosz szemtől (“Ein HaRa”) ered. A gonosz szem az irigység. Ez nem egy babonás hiszemény, amelyben az emberek hisznek, hanem egy szimpla irigysége valakinek rád. A probléma az, hogy mi az erők rendszerében vagyunk, mint összekötött vágyak, és aki féltékeny a másikra, az mintha  eltávolitaná az erőket, a szeretet és az összeköttetes helyett, átad másnak negativ erőket.

Ha ez törtenik a külső világban, nincs mit tenni, mert még nem vagyunk  korrigálva. De ha ez történik a csoportban a barátok között, akkor mi vagyunk a hibásak, mivelhogy  mi váltottuk ki a reakciót az ő részükről, ebből az jön ki, hogy mi kárt okozunk nekük és magunknak is. Mi vontuk ezt magukra a gonosz szemet (“Ein HaRaa”), és a barátunk nem hibás, mert ők még nem szerezték meg a korrekciót.

Ez követeli meg a természet törvénye. Az irigység, az utálat, a saját magad szeretete, vagy az uralkodás és tisztelet, mindezek  a pozitiv erők ellen állnak: a szeretett és az adakozás ellen. Azért, hogy lehetősége legyen a pozitiv erőknek és adakozásnak, hogy  dolgozzanak  rajtunk, nekünk kell legyünk szerények, mérsékeltek.

A kabbalisták elmagyarazzák nekünk, hogy  az összes erőket kell használjuk, azért, hogy szolgáljanak minket a felemelkedés haladásában, jól és gyorsan

28 máj 2011

A Teremtő iránti vágy a közös vágyak össszege

Dr. Michael LaitmanKérdés: Mi a jelentősége a csoportnak a templom feltárásának vágya kialakítása során?

Válasz: Az egyénnek nem irányul a vágya a Teremtő/adóra ! Én önállóan, független egyénként nem tudok a Teremtőre vágyni. Ez lehetetlen. A teremtő az egyéni lelkek viszonyában, közöttük van, a társaság egyedi vágyai között. “Én a népem között lakozom”. Ezek nem csak szép szavak. A teremtő az a mi köztünk adódó kapcsolatok hálózata  és ezért erre kell tekinteni, ha Őt keressük.

Ha egy vágyat nézek, amit ki kell javítanom, akkor tefeléd kell aspirálnom, megfigyelni, leltározni, hogy mennyire vagy ellenszenves, mennyire gyűlöllek, mennyire nem akarok törődni veled, ebben feltárom a gonoszt, a gonosz ösztönt – abban, hogy mennyire nem fogadlak el téged. Tehát így látom meg a törést: az olyan lelkek közt, akiknek a kapcsolata a többiekkel sérült, lerombolódott, lepusztult.

 

 

Ha ezt segít feltárni a tanár, a könyvekkel és  a környezettel, ha sajnálom, hogy mennyire ellenállok a többiekkel való kapcsolatnak, az “egy ember egy szívvel” fokozaton, a kölcsönös biztosíték teljes egységében, ako ezt a sajnálkozást MAN-nak nevezik: vagyis egy kérésért való imának. Ez a Női Vizek, a Májin Nukvin, ami a Bina (Értelem) ereje, azaz az egyesítés, az adás ereje. Ezt hívjáék úgy, hogy a MAlkut (Birtoklás) az a Zeir Anpin-on (Rövid Arc, megszűrt bölcsesség) felemelkedik a Binához és a Végtelenhez jut.

Lehetetlen kijavytani magamat és magamból valamitről lemondani, ha nem a társamnak adok, azaz a környezetemnek, amelyben élek. Ott történik a megvalósítás. Ez az a hely, ahol dolgoznunk kell. Ez az a hely, ahol a Templom, a Szentély és a Menóra és az asztal megjelenik, ahogy ezek egymáshoz viszonyulnak, a formájuk, a magasságuk és a szélességük, mind jelzések a közös Kli-nek, a Vágynak, amit léleknek neveznek. Ezen a Vágyon (hordozón, Klin) kívül nem létezik semmi. A lélek az a vágyak összeadódása, és z egyes lelkek vágyainak pontos leírását nevezzük Udvarnak, Szentélynek, Sátornak. Ez a  lelkünk közös alakja és bennünk és közöttünk jelenik meg.  

Kérdés: A Szentély alakzatai változnak-e, aszerint, hogy miylen önzetlenségi szintre ért egy lélek? A csoport egyes tagjai más és más formákat látnak magukban? 

Válasz: Eltrérő világossággal jelenik meg nekik, a kép tisztasága tér el, minta szemüveggel vagy anéélkül néznék. Minden ember egy kicsit mást lát a maga szintje szerint, a lelke egyedi minőségei átszínezik, de ugyanazt is látják és meg tudják beszélni. [34520]

07 feb 2011

Plusz és minusz ,szeretet és gyűlölet közt

Kérdés:

Vajon hogy realizáljuk az “infó-géneket” (mémek) a resimókat a csoportban?

Válasz:

Teljességig kell realizálni a csoport-elkötelezettséget s ezzel aktualizálódnak a resimók. Csak a csoport  az a hely, ahol ez lehetséges. A csoportba minden adatával, vágyával együtt lépek be és törekszem, hogy őket teljesnek, tökéletesnek lássam, magam fölé helyezzem.Ez hozza létre a resimót (szellemi figuráknak – pl. Apa-Anya-Nagyapa stb) belső dialógusa a Fiúval-Lánnyal – emléknyomát).

Amint képes vagyok a társakat tökéletesnek látni (A közös Felső iránti vágyukba kapcsolódva), azaz egyesültnek, szeretőnek, (A magam szintje fölöttinek),akkor létrehoztam egy ilyen emléknyomot a belső alakokról s azok változásáról. És azonnal a következő szint feltárul: újra harag, elutasítás, irigység, kéj, mohó ambíció fog el.

Most ezt az új helyzetet kell a tökéletesség szintjére emelnem. csak így jön megint létre a (jövőbeli) tökéletes helyzet emléknyoma (resimója) s így jutok el fokról fokra addig, hogy már nincs mit kijavítani, teljes a társak iránti szeretetem, elfogadásom, s ez örök tökéletességbe vezet. Minden fokon nagyobb gyűlölettel s számítással , kihasználással találkozunk s ezt nem lehet elkerülni: éppen ennek kell fölébe kerekedni, ez az “adás teremtése”.

Állandóan elfoglal ez a belső harc, majd szétrobban már a fejed. És ha még próbálsz tervezgetni is, akkor a szíved is összetörik. És ez segít megérteni, hogy miért csoportban kell dolgoznunk. És ezzel jutunk el majd a teljes kijavításig.

Ezek a számítgatások nem hagynak el minket – őrületesnek néznek ki s azt hiszed, na, már túl vagy rajta. De visszajönnek újra. Csak a türelem gyakorlása segít, végtelenszer újra kell kezdeni, s végül eljön az áttörés véglegesen.

A mesterem (Rabas) elmesélte, hogy az orvosa megtiltotta, hogy alkoholt (viszkit) igyon. Akkor ő egy süteményt mártott az alkoholba és lassan megeszegette. Úgy tűnt, csak sütit majszol, de az üvegek sorba kiürültek lassan. Végül egyik napról a másikra leszokott.

Képtelenek vagyunk megkapni egyszerre a Bölcsesség megvilágítását (fényét) a Hochmát: csak cseppenként egyesíthetjük a vágyainkkal, s rengeteg ilyen tett után jutunk el oda, hogy felszívtuk az egészet. A kompjúter hogy működik? Nem ért semmit, csak az Egyest és a Nullást, és mindent sok-sok tett után ér csak el.

Talán az egész természet így működik: a kvantum fizika, a kémia, a többi tudomány. Nincs más csak plusz és minusz, rengetegszer. A szorzás, a sokszorozás a trükk. Minden tett csak ebből áll: plusz és minusz: kapcsolat és elválás.
kgy

25 jan 2011

Minden veszekedés oka

Ebben a világban semmi nem történik csak úgy, magától. Minden abból a szükségszerűségből származik, hogy el kell juttatnia bennünket, egy végső, perfekt, állapotba, ahol teljes egyenlőségben vagyunk, egyetlen létező Felső Erővel. Ezért ha ezt elfelejtjük a csoportunkban, ahová tartozunk, ez az erő „ránk lép,” bosszúságot okoz nekünk, és folyamatosan mindenféle ravasz helyzetekbe sodor bennünket, és a legfontosabb, amit okoz, hogy folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy minden nem véletlenül történik. Senki nem tesz semmit, véletlenül.

Ha csak valaki nem szenved pszichológiai alapú betegségben, minden, ami történik a csoportban, úgy csapódik le benne, hogy a helyes úthoz kapcsolja, és felemelje az említett probléma fölé. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ignorálni kell a problémákat. A legfontosabb a számunkra, hogy a Teremtőhöz kapcsolódjunk, ahhoz az Erőhöz, amely bennünket felügyel. Minden Tőle érkezik. Ő az egyetlen, aki megbotlásra kényszerít bennünket, annak érdekében, hogy megtanuljunk a problémán felülemelkedni, és így valójában az egoizmus fölé kerülni. Azonban az egoizmus, ami fölé szeretnénk mi kerülni, nem a mi személyes egoizmusunk, hanem az, ami közöttünk áll valójában.

Ha elcsábulok egy bizonyos egoisztikus dolog által, például egy jobb autót akarok vásárolni, többet keresni, és így tovább, ezek a dolgok nem tartoznak a kabalához; ezek az én személyes ügyeim. De azok, amik a csoporton belül történnek, a többiekkel való súrlódásaim, a Teremtőtől érkeznek, és kizárólag Tőle. Magunkra tudjuk vonatkoztatni ezeket a problémákat, de csak akkor, ha nem felejtjük el, hogy ezeken át a Teremtő befolyásol minket.

Soha nem leszünk képesek magunkra venni ezeket, ha elszeparálódunk a Teremtőtől, még akkor sem, ha folyamatosan küzdünk a problémák megoldásáért egymással. Még ha megértjük is, hogy nekünk kell megoldani ezeket, mert pontosan ez mutatja az összetartozásunkat a csoporton belül, és ez nem lehetséges szeparációban, ez nem fog egyáltalán segíteni! Egyre mélyebbre kerülünk ebben!

Lehetséges ezt a kardinális kérdést helyesen, és reálisan kezelni, de csak akkor, ha mindannyian a csoportban, együtt a Teremtővel tesszük ezt meg. A Teremtő felébreszt, egy negatív, egoisztikus jelenséget köztünk, annak érdekében, hogy megmutathassa Önmagát nekünk, vagy másfelől megközelítve ugyanezt, feltárhassa magát köztünk. A problémák üres terek, amelyeket mi felfedezhetünk, és kitölthetünk a Teremtővel. Ez egy lehetőség, amit Ő ad a számunkra. A probléma tehát, a helyes reagálásban rejlik, az Ő által létrehozott kihívásra, amikor felébreszti az egoizmusunkat, mindannyiunkban, és ez súrlódásokhoz vezet köztünk.

A teremtő „kacérkodik” velünk, hogy felkeltse a figyelmünket az irányába. A helyes reakció, a közös ima, kérés, amikor felé fordulunk mindannyian, együtt. Ezt kimondva, minden konfrontáció nélkül összegyűjtjük egymást, és az Elsődleges Okhoz, a Felső Erőhöz fordulunk, akitől mindez érkezik. Ezt nevezik, a „közösség imájának.”

Mi kérünk a Teremtőtől, megidézzük Őt, és ezzel „kötelezzük” arra, hogy felfedje magát köztünk. Ő idézte elő, a negatív kölcsönhatást közöttünk, és mi ezt transzformáljuk egy vággyá, vagy szükséggé, amely a Teremtő megjelenésére irányul. Mint a gyerekek, akik veszekednek egymással, és semmit nem tudnak kezdeni ezzel, ami miatt szükségük lesz az anyukájukra, aki megjön és közéjük áll. A Teremtő előre megfontoltan idéz elő problémákat köztünk, és a válaszunkban ezekre ezt felismerhetjük és hívhatjuk Őt, hogy kitöltse az így kialakult üres teret.

kn

23 jan 2011

71 queries in 0,704 seconds.