Dr. Michael Laitman

gyűlölet

Minden veszekedés oka

Ebben a világban semmi nem történik csak úgy, magától. Minden abból a szükségszerűségből származik, hogy el kell juttatnia bennünket, egy végső, perfekt, állapotba, ahol teljes egyenlőségben vagyunk, egyetlen létező Felső Erővel. Ezért ha ezt elfelejtjük a csoportunkban, ahová tartozunk, ez az erő „ránk lép,” bosszúságot okoz nekünk, és folyamatosan mindenféle ravasz helyzetekbe sodor bennünket, és a legfontosabb, amit okoz, hogy folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy minden nem véletlenül történik. Senki nem tesz semmit, véletlenül.

Ha csak valaki nem szenved pszichológiai alapú betegségben, minden, ami történik a csoportban, úgy csapódik le benne, hogy a helyes úthoz kapcsolja, és felemelje az említett probléma fölé. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ignorálni kell a problémákat. A legfontosabb a számunkra, hogy a Teremtőhöz kapcsolódjunk, ahhoz az Erőhöz, amely bennünket felügyel. Minden Tőle érkezik. Ő az egyetlen, aki megbotlásra kényszerít bennünket, annak érdekében, hogy megtanuljunk a problémán felülemelkedni, és így valójában az egoizmus fölé kerülni. Azonban az egoizmus, ami fölé szeretnénk mi kerülni, nem a mi személyes egoizmusunk, hanem az, ami közöttünk áll valójában.

Ha elcsábulok egy bizonyos egoisztikus dolog által, például egy jobb autót akarok vásárolni, többet keresni, és így tovább, ezek a dolgok nem tartoznak a kabalához; ezek az én személyes ügyeim. De azok, amik a csoporton belül történnek, a többiekkel való súrlódásaim, a Teremtőtől érkeznek, és kizárólag Tőle. Magunkra tudjuk vonatkoztatni ezeket a problémákat, de csak akkor, ha nem felejtjük el, hogy ezeken át a Teremtő befolyásol minket.

Soha nem leszünk képesek magunkra venni ezeket, ha elszeparálódunk a Teremtőtől, még akkor sem, ha folyamatosan küzdünk a problémák megoldásáért egymással. Még ha megértjük is, hogy nekünk kell megoldani ezeket, mert pontosan ez mutatja az összetartozásunkat a csoporton belül, és ez nem lehetséges szeparációban, ez nem fog egyáltalán segíteni! Egyre mélyebbre kerülünk ebben!

Lehetséges ezt a kardinális kérdést helyesen, és reálisan kezelni, de csak akkor, ha mindannyian a csoportban, együtt a Teremtővel tesszük ezt meg. A Teremtő felébreszt, egy negatív, egoisztikus jelenséget köztünk, annak érdekében, hogy megmutathassa Önmagát nekünk, vagy másfelől megközelítve ugyanezt, feltárhassa magát köztünk. A problémák üres terek, amelyeket mi felfedezhetünk, és kitölthetünk a Teremtővel. Ez egy lehetőség, amit Ő ad a számunkra. A probléma tehát, a helyes reagálásban rejlik, az Ő által létrehozott kihívásra, amikor felébreszti az egoizmusunkat, mindannyiunkban, és ez súrlódásokhoz vezet köztünk.

A teremtő „kacérkodik” velünk, hogy felkeltse a figyelmünket az irányába. A helyes reakció, a közös ima, kérés, amikor felé fordulunk mindannyian, együtt. Ezt kimondva, minden konfrontáció nélkül összegyűjtjük egymást, és az Elsődleges Okhoz, a Felső Erőhöz fordulunk, akitől mindez érkezik. Ezt nevezik, a „közösség imájának.”

Mi kérünk a Teremtőtől, megidézzük Őt, és ezzel „kötelezzük” arra, hogy felfedje magát köztünk. Ő idézte elő, a negatív kölcsönhatást közöttünk, és mi ezt transzformáljuk egy vággyá, vagy szükséggé, amely a Teremtő megjelenésére irányul. Mint a gyerekek, akik veszekednek egymással, és semmit nem tudnak kezdeni ezzel, ami miatt szükségük lesz az anyukájukra, aki megjön és közéjük áll. A Teremtő előre megfontoltan idéz elő problémákat köztünk, és a válaszunkban ezekre ezt felismerhetjük és hívhatjuk Őt, hogy kitöltse az így kialakult üres teret.

kn

23 jan 2011

Szeretet a gyűlölet felett

Nagyon nehéz kapcsolódni két világhoz egyszerre. Hogyan tudjuk létrehozni ezt a fajta kapcsolatot közöttünk ebben a világban hogy az segítse reformálni a lelkünket?

Ma, az egyesülésünkön keresztül, gyakorlativá tesszük a kabbalát. Általánosságban, a kabbala úgy ismert, mint egy dolog, ami segítségül hívja a szellemet, amuletteket, és valamilyen titkos erőkkel manipulál. Valójában a gyakorlati kabbala a kollektív kísérletünk az egység növelésére az emberek között, a Teremtő feltárása érdekében, amely nem más, mint a köztünk levő adakozó erő.

Mindannyian egoisták vagyunk, egyikünknek sincs meg az adakozás ereje; mégis, vágyunk arra, hogy ez ránk ereszkedjen, kitöltse a köztünk lévő teret, amely jelenleg gyűlölettel és haraggal van megtöltve. Mi ezen a módon születtünk, nincs módunk a természetünk megválasztására. Írva van a Tórában: „A szándék az emberi szívben, a gyerekkor óta gonosz.”

Ezért amikor elkezdünk egyesülni, a legkisebb fokozaton, nem más okból, mint hogy felfedezzük a Teremtőt, az univerzális erejét ez egységnek, ezáltal elkezdjük alkalmazni a kabbala bölcsességét. Ez a cselekedetet, előnyös a lelkek átváltoztatásához.

Valaki megtanulhat minden szöveget fejből, és lehet eredményes mindenben, de ez nem segít. Ameddig a személy nem kezd el komoly cselekedeteket végrehajtani, a többiekkel való kötelék által, a harag és az ellenállás ellenében is, nem fogja megérteni, mennyire gonosz a szívében lévő hajlam.

A Zohár Könyve leírja, hogy Rabbi Shimon barátai, akik a 10 kezdeti Sefirotot képviselték a felső rendszerben, az Arich Anpin fejében, egy nagyon magasztos szintjén, a világ alapjának. A saját szavaikkal elmondva, mielőtt ők belefogtak a tanulásba, és elkezdték volna feltárni a Fényt, tele voltak gyűlölettel, ellenállással, és nem vették egymást figyelembe. Mindannyian megdöbbentek emiatt. Még is körbeülték a könyvet, mert tudták, hogy a gyűlöletnek ez az ereje Felülről érkezett hozzájuk.

Megkapták a Zohár Könyvét, hogy foglalkozzanak vele, ami azt jelenti, hogy egyesülnek a gyűlölet és az elutasítás felett, ahogy az írva van: „A szeretet lefed minden bűnt.” A szeretet nem feltétlenül oltja ki a vétkeket, sokkal inkább föléjük emelkedik, mivel olyan nagy erejű, hogy felülírja a gyűlöletet.

Hatalma belső vágyunk van az élvezetekre, amelyek teljesen egoisztikusak, és túlfűtöttek, és azok is maradnak. De ezek felett, mi beborítjuk az összes gyűlöletet szeretettel.

kn

05 jan 2011

Egység a gyűlölet felett

Kérdés:

Ha a mindig a kölcsönös kapcsolatunkon belül található, hogy tudunk egyesülni és közben elfeledkezni a Teremtőről, és eltévedni az úton?

Válasz:

Melyik formája az egységnek, terelt el bárkit, az útról? Bármelyik fajtája! Az oroszok megkísérelték ezt, nem? Megkísérelték. A fasiszták is megpróbálták (“Fascio” olaszul egyesülést jelent, „egy csoporthoz tartozást”) Kibbutzok, Spárta, a hadseregek, a vegetáriánusok, a fundamentalisták, és még sokan mások, mindenféle formájú társaságok.

Ezért, az egységen valóban el kell gondolkozni, analizálni, és nem általunk kell implementálni, hanem a Felső Fény által. Mindenekelőtt, meg kell tartanunk azt az elvet, hogy „én vagyok az első és az utolsó,” és hogy a „cselekvés végén rejlik, annak eredeti kiinduló gondolata.”Tovább kell haladnom a Teremtő irányába, és nem csak egyszerűen törekedni a szeretet és az egymás közötti adakozás elérésére,egy hétköznapi módon.

Nem az egoizmus ereje kell, hogy meghatározó legyen rajtunk, hanem az egoizmus feletti erők, mivel minden előrehaladás az értelem feletti hit útján tűnik fel, a gyűlölet felett, és nem a gyűlöleten belül vagy a gyűlölet segítségével.

Gyűlöljük egymást, de vannak, akiket jobban gyűlölünk. Ezért egyesülünk, és az általános gyűlölet kölcsönösen összekapcsol bennünket, egy harmadik félre irányuló még nagyobb gyűlöletben, akit tönkre szeretnénk tenni.

Nagy a hibahatár itt. Ezért kell alkalmaznunk a Tórát, egy útmutatást, ami elvezeti a személyt a Fényhez; és ez a Fény, amely korrigálja őt, és nem ő önmaga korrigálja önmagát. Sem az elmében sem az érzékelésben nincs semmilyen cselekedete a korrekciónak, bármit is próbálnánk magunkban erre használni, kivéve a Reformáló Fényt. Semmit nem kell ehhez hozzáadni, kivéve a önmagunk lenullázására irányuló erőfeszítést.

Ha valaki lenullázza magát, ad egy lehetőséget a Fény számára, arra, hogy dolgozzon a személyen, és kialakítson rajta, egy korrekt, jövőbeli formát. Máskülönben a Fény egy helytelen formát fog adni a személynek, hogy a szenvedésen át feddje fel a helyes eljárást a korrekcióra, melyet előtte nem értett meg helyesen.

A Fény hat a személyre minden pillanatban. A kérdés csupán az, hogy a Fény és a vágy szemben áll egymással vagy sem, és a személy az egyetlen, aki ezt determinálja, meghatározza.

Ez a döntéshozatali pont, a szabad akarat pontja. Csak a csoport segíthet helyesen elhelyezni a személyt a Fényben. Mivel a Fény állandóan illuminál, a személynek is folyamatosan kell önvizsgálatot tartania a csoporton belül.

kn

21 dec 2010

A gyűlöletből a teljességbe

Kérdés:

Miért van szükségünk a gyűlöletre?

Válasz:

Miközben nem állok közel a másikhoz, nincs kölcsönös egymásba olvadás, a kapcsolat köztünk nem került feltárásra, nem érzek gyűlöletet a másik irányába. Talán a másik valahol Alaszkában él, egyáltalán nem törődöm vele.  Azonban, ha valaki közel áll hozzám, belép, az én képzeleti terembe.

Ha valaki a szomszédom, akkor figyelmesen megvizsgálom: Valahol otthagyta a szemetét, tegnap nagy zaj jött a lakásából, és így tovább. Ezen a módon, feltárjuk, hogyan kapcsolódunk egymáshoz. Azonban mi teljesen egoisták vagyunk. Ezért az egónk, a köztünk levő kapcsolattal kombinálva, életet ad a gyűlöletnek.

Kérdés:

Mikor fog ez a gyűlölet eltávozni tőlünk?

Válasz:

Ez nem fog eltávozni! Sehová nem tudunk elmenni, vagy elfutni egymás elől. Ez a probléma! El kell érnünk a megbékélést és a megegyezést egymás között, amely felett áll a gyűlöletnek, annak lerombolás nélkül, a rajta való felülemelkedés által. Ez alkotja a teljesség elérését, ahogy írva van: “Minden bűnt megvált a szeretet!” A héber “Shalom” szó jelentése a teljesség szóból (Shlemut) származik.

kn

15 nov 2010

A valódi gonosz

Kérdés:

Mi jelképez a Teremtővel való összeolvadás?

Válaszom:

Az összeolvadás az egy erősebb korrekció, a formák, tulajdonságok azonosságán alapuló egyesülés. Nekünk nem kell megváltoztatnunk a megszerzés iránti vágy alapanyagát magát. Azonban ennek az alapanyagnak egy önző formája van, melyet “gonosznak” nevezünk a Teremtővel összehasonlítva.

A megszerzés iránti vágy önmagában nem tekintendő gonosznak, rossznak a Teremtővel szemben, mint ahogy a kövületi, növényi és állati részei a természetnek sem tekintendőek rossznak a Teremtővel szemben. És mindaddig amíg a személy nem kezdi el érezni, hogy ő ellentétes a Teremtővel, addig nem is tekintjük úgy, hogy rendelkezik a “gonosz hajlammal”.

Először is szükséges, hogy felismerjük, hogy a szándékunk, avagy “formánk” a vágyunk felett ellentétes a Teremtővel. Ha ez nem történt meg akkor a személynek nincs gonoszsága, ő egyszerűen ösztöneinek megfelelően cselekszik. A Kabbalában a gonoszt úgy definiáljuk, mint a Teremtővel ellentétes tulajdonságot, ahol a Teremtő Jó, aki csak Jót cselekszik, vagy a Fény. A személy csak akkor képes a gonoszt érzékelni amikor a jóság, a kapcsolat és szeretet tulajdonságai megjelennek számára, és ő képes magát a Teremtővel, azaz ezen pozitív tulajdonságokkal szemben látni.

Ezen a ponton a személy “emberré” válik, teljesen mindegy mennyire is rossz, vagy gonosz ez az “ember” abban a pillanatban. És mindez csak akkor történik meg amikor a Kabbala tudományát tanulmányozzuk. Ez előtt nincs semmi amit korrigálhatnánk a személyben, vagy a világ összes egoistájában. Mindez nem az a forma mely korrekcióra szorul.

Csakis a szakadék közöttem és a Teremtő között az mely korrekcióra szorul. Nekem át kell változtatnom azt a formát mely ellentétes a Teremtővel egy jó formára, mely hasonló Hozzá. És amikor én hasonlóvá, egyenlővé válok Vele kölcsönös adakozásban, akkor, ahogy írva van, mi elérjük azt a kapcsolatot melyet “összeolvadásnak” (Dvekut) nevezünk. Ez a belső munka (a gonosz, vagy a törés és annak korrekciójának felfedezése) kizárólag a Fény segítségével történik meg, és mindazt a Kabbala csoportos tanulása alatt vonjuk magunkra.

Egyik inkarnációjában (Gilgulim) a személy felfedezi hirtelen hogy mintha szívébe “lőttek volna”, elkezd egy szikrát érezni mely őt egy új, nem-materiális élet felé vonzza. Ő efölé az egyszerű földi létezés fölé akar emelkedni, és előbb utóbb elérkezik a csoporthoz és a tanuláshoz. Ahogy az idő halad elkezdi érezni mennyire hiányos is ő az adakozásban. Attól kezdve elkezdi érezni, hogy természete teljesen ellentétes a Teremtővel. Csak akkor mondhtajuk azt, hogy a “gonosz érzékelése” megjelent benne.

De az emberek általában azt hiszik, hogy a “gonosz” egyszerűen egy “rossz embert” jelent megszokott társadalmunkban, és nem pedig azt, hogy az a Teremtővel való egység ellen szól. A Kabbala nem korrigálja a földi gonoszt (azt hogy valaki nem segíti át az öreg nénit a zebrán, vagy hogy valaki nem ad pénzt a koldusnak). Ezt a gonoszt egyátalán nem vagyunk képesek korrigálni, mindaz csak tovább növekszik ameddig a spirituális gonoszt nem korrigáltuk.

hzs

11 okt 2010

A gonosz célja, hogy előre toljon engem

Azt érezzük, minta amikor „árnyékba” kerülünk, sötétség borul ránk, ez azonban azért van, mert a nagyobb Fény érkezésére nem vagyok még felkészülve, hogy azt megfelelően fogadjam és érzékeljem. Ezért sötétséget érzékelek, az ellentéteket érzem köztünk. Más szavakkal, a megfelelő érzés, az új vágy feltárása (Kelim) ahol most már érzékelem mennyire szemben állnak a Fénnyel, ami befolyásol engem.

Ha készen állok, akkor a nagyobb Fény feltárja a nagyobb vágyakat bennem. Azonban amennyire a Fény és a vágy, különböző szándékokat hordoz (a Fény az adni akarás szándékát, a vágy a megszerzés szándékát) annyira fogom a távolságot úgy érzékelni közöttük, mint esést.

Mégis ezt az állapotot értékelni kell, mert lényegében ez a magasabb fokozat ellentétes oldala. A sötétség minden megnyilvánulása az esés és az elutasítás egy erősebb, új Fényből jön, ami feltárja a nagyobb vágyakat (Kelim) bennünk.

Én, egy végtelen vágyban létezem (Kli); a lelkem végtelen. Mindezek után, nincsenek teremtmények mellettem; mindenki más, egy része a lelkemnek. A Fény fokozatosan növekszik, és feltárja az egyre nagyobb kiterjedésű vágyakat bennem.

A több, a Fény ragyogását jelenti, a nagyobb, a vágyakat, amik feltárulnak. Amikor az erősebb Fény elérkezik hozzám, feltárja a számomra, a még erősebb, hozzátartozó vágyat. Azonban mindig, amikor egy új vágy tául fel, még nagyobb szeparációt érzek köztem és a spiritualitás között, ami az élet forrása, mert a feltárult vágya minősége ellentétes, a feltáró Fény minőségével, tehát rosszul érzem magam. Mindenkinek fel kell készülnie erre az állapotra előre, és meg kell értenie, hogy amikor ez megérkezik, hogy fel akarja ébreszteni őt, és eőre vinni a korrekció felé.

Ha én nem éreztem a gonoszt, a zuhanást a szeparációba, amely elzár engem a Fénytől, nem lehetek képes elkezdeni a korrekciót. A gonosz felismerésének a célja, Iaz én előre mozdításom. Ezért a tisztátalan világ „árnyékának” érzése (Tzel de Tuma) szükséges, a „szent árnyék” elérése érdekében (Tzel de Kedusha). Ezért kell értékesnek tartanunk ezt a sötét árnyékot. 

kn

06 okt 2010

125 lépés tőlem a Teremtőig

Kérdés:

Itt ebben a  világban az emberek a siker céljából megegyezések formájában egyesülnek. Hogyan lehet egyesíteni a lelkeket?

Válasz:

Igen, a szellemiségben a sikerért az kell, hogy kapcsolódjak olyan emberekhez, akikkel közös a vágyam, a célom. Akkor együtt észleljük, hogy e különleges kapcsolat nélkül nem tudjuk a célt meglátni. Sőt, hirtelen eltűnhet közülünk.

Mert nem valahol “fent van”, hanem köztünk kell lennie. De mivel nem tudunk szorosan együtt maradni, hanem eltávolodunk, a cél belehull a minket elválasztó szakadékba. Valójában a köztünk megjelenő gyűlölet, ellenségesség végtelen és felfoghatatlan. Kiderül, hogy ott állunk, te és én, és egy végtelen szakadék választ el, aminek a mélyén fekszik a szellemiségi cél, az egyesülés. És nem tudunk semmit se tenni!

Szeretnénk veled egyesülni, de nem tudunk, csak újra feltárul a szakadék, és újra meg újra igyekszünk áthidalni. Egymás után építjük a hidakat a feneketlen űr fölött. Így jutunk el a gyűlölet feltárulásának 125 fokozatához ahogy újra meg újra feltárjuk a gyűlöletet eltakaró szeretet késztését.

A gyűlölet kettőnk vágyainak mélységétől függ és fölötte kapcsolódunk össze a  szűrő-ernyővel, a Visszatérő Fénnyel, s így épül a hordozóedény, a Kli, amely mindkettőnké. A szűrőernyő a kapcsolat köztünk, a gyűlölet a belső vágy.

tehát minél több Visszatérő Fény emelkedik fel a kapcsolatunk által, annál több Felső Fényt kapunk és örömet. És érezve ezt az örömet, élvezzük egymás társaságát! Mindenki élvezi, hogy a másik jól érzi magát. Enélkül nincs mit adni egymásnak, csak a saját örömünket adhatjuk át.

A tény az, hogy mi kapó lények vagyunk, csak kapni tudunk. Csak a szándékunkban tudunk ádni. Mi mást adhatnék a másiknak, mint a szándékomat?

kgy

04 okt 2010

Szeretetről és gyűlöletről szólva

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”?

Válaszom:

A felebarát szeretet mint saját maguk szeretete azt jelenti, hogy egész világunk (kövületi, növényi, állati valamint az emberi szintjei a természetnek), és az egész Univerzum egy intergrált részünkké válik, mint “egy ember egy szívvel”. Mi mindent magunkhoz kapcsolunk, és azt úgy érzékeljük, mint “saját részünket”. Egyébként mi magunk nem létezünk!

A mi önzőségünk választ el minket egymástól, de efölött meg kell kapjuk az erőt felülről, a vágyat és a képességet, hogy képes legyek érzékelni minden egyes személyt, mint saját magamat, és még ennél is meélyebbre kell hatoljunk. Azt kell, hogy érezzem, hogy mindaz én magam vagyok. Azonban ez az “én” nem egy önző érzés, mivel a gyűlölet közöttünk az megmarad, sőt tovább növekszik. Én a többiekkel pontosan eme gyűlölet felett egyesülök, és ebben az esetben nevezem őket “felebarátnak”, vagy olyanoknak, akik közel vannak hozzám.

A “felebarát” az egy olyan személy, akit én gyűlölök, de ugyanakkor “szeretem őt, mint saját magam”. A “szeretet betakar minden bűnt” azt jelenti, hogy a korábbi gyűlölet megmarad, de szeretet lett hozzáadva.

A mi világunkban mindent az önző vágy hajt, akár adakozunk, akár megszerzünk. A spirituális világban azonban mi magunkat két ellentétes erő között találjuk: az adakozás és megszerzés erői között. Az önzőség folyamatosan növekszik, de az adakozás tulajdonsága azzal párhuzamosan ugyancsak nő. Ez a két tulajdonság segít engem annak az érzésnek az elérésében, hogy én a gyűlölet hegye előtt állok (Sínai Hegy, a Sinah-gyűlölet szóból). Azonban mindez előtt keresztül kell menjek “Egyiptomon” – az önzőség rabszolgatartásán, a Fárao keze altt. El kell jussak annak meggyűlöléséhez, és el kell attól meneküljek, keresve azt az erőt, mely képes azt korrigálni.

Amikor én a gyűlölet hegyének lábánál állok a felebarátom irányában, meg kell mondjam vajon valójában készen állok-e a többiekkel való egységre, hogy szeressem őket a gyűlölet felett, és hogy velük “egy ember egy szívvel” kapcsolatra lépjek. Amennyiben keresztül mentem az összes csapásán és járványán az önzőségnek (Fáraó), és úgy érzem eléggé megszenvedtem már, akkor beleegyezek mindebbe! Mindezt azért mert jobban meggyűlöltem önzőségemet, mint ahogy felebarátomat gyűlölöm.

Beleegyezek mindebbe arra gondolva, hogy mindez lehetővé teszi majd számomra a Teremtő felfedezését. Később azonban megértem majd, hogy a felebarát szeretete, és az ő iránti adakozás teljesít, elégít ki engem igazából. Többé nem követelek semmit ezért cserébe, csak ezt akarom. Maga az adakozás cselekedete az ami megtölt, kielégít engem, és ez az, ahogy egyenlővé válok a Teremtővel.

hzs

04 okt 2010

68 queries in 0,520 seconds.