gyűlölet

Nagyon nehéz kapcsolódni két világhoz egyszerre. Hogyan tudjuk létrehozni ezt a fajta kapcsolatot közöttünk ebben a világban hogy az segítse reformálni a lelkünket?

Ma, az egyesülésünkön keresztül, gyakorlativá tesszük a kabbalát. Általánosságban, a kabbala úgy ismert, mint egy dolog, ami segítségül hívja a szellemet, amuletteket, és valamilyen titkos erőkkel manipulál. Valójában a gyakorlati kabbala a kollektív kísérletünk az egység növelésére az emberek között, a Teremtő feltárása érdekében, amely nem más, mint a köztünk levő adakozó erő.

Mindannyian egoisták vagyunk, egyikünknek sincs meg az adakozás ereje; mégis, vágyunk arra, hogy ez ránk ereszkedjen, kitöltse a köztünk lévő teret, amely jelenleg gyűlölettel és haraggal van megtöltve. Mi ezen a módon születtünk, nincs módunk a természetünk megválasztására. Írva van a Tórában: „A szándék az emberi szívben, a gyerekkor óta gonosz.”

Ezért amikor elkezdünk egyesülni, a legkisebb fokozaton, nem más okból, mint hogy felfedezzük a Teremtőt, az univerzális erejét ez egységnek, ezáltal elkezdjük alkalmazni a kabbala bölcsességét. Ez a cselekedetet, előnyös a lelkek átváltoztatásához.

Valaki megtanulhat minden szöveget fejből, és lehet eredményes mindenben, de ez nem segít. Ameddig a személy nem kezd el komoly cselekedeteket végrehajtani, a többiekkel való kötelék által, a harag és az ellenállás ellenében is, nem fogja megérteni, mennyire gonosz a szívében lévő hajlam.

A Zohár Könyve leírja, hogy Rabbi Shimon barátai, akik a 10 kezdeti Sefirotot képviselték a felső rendszerben, az Arich Anpin fejében, egy nagyon magasztos szintjén, a világ alapjának. A saját szavaikkal elmondva, mielőtt ők belefogtak a tanulásba, és elkezdték volna feltárni a Fényt, tele voltak gyűlölettel, ellenállással, és nem vették egymást figyelembe. Mindannyian megdöbbentek emiatt. Még is körbeülték a könyvet, mert tudták, hogy a gyűlöletnek ez az ereje Felülről érkezett hozzájuk.

Megkapták a Zohár Könyvét, hogy foglalkozzanak vele, ami azt jelenti, hogy egyesülnek a gyűlölet és az elutasítás felett, ahogy az írva van: „A szeretet lefed minden bűnt.” A szeretet nem feltétlenül oltja ki a vétkeket, sokkal inkább föléjük emelkedik, mivel olyan nagy erejű, hogy felülírja a gyűlöletet.

Hatalma belső vágyunk van az élvezetekre, amelyek teljesen egoisztikusak, és túlfűtöttek, és azok is maradnak. De ezek felett, mi beborítjuk az összes gyűlöletet szeretettel.

kn

Kérdés:

Itt ebben a  világban az emberek a siker céljából megegyezések formájában egyesülnek. Hogyan lehet egyesíteni a lelkeket?

Válasz:

Igen, a szellemiségben a sikerért az kell, hogy kapcsolódjak olyan emberekhez, akikkel közös a vágyam, a célom. Akkor együtt észleljük, hogy e különleges kapcsolat nélkül nem tudjuk a célt meglátni. Sőt, hirtelen eltűnhet közülünk.

Mert nem valahol “fent van”, hanem köztünk kell lennie. De mivel nem tudunk szorosan együtt maradni, hanem eltávolodunk, a cél belehull a minket elválasztó szakadékba. Valójában a köztünk megjelenő gyűlölet, ellenségesség végtelen és felfoghatatlan. Kiderül, hogy ott állunk, te és én, és egy végtelen szakadék választ el, aminek a mélyén fekszik a szellemiségi cél, az egyesülés. És nem tudunk semmit se tenni!

Szeretnénk veled egyesülni, de nem tudunk, csak újra feltárul a szakadék, és újra meg újra igyekszünk áthidalni. Egymás után építjük a hidakat a feneketlen űr fölött. Így jutunk el a gyűlölet feltárulásának 125 fokozatához ahogy újra meg újra feltárjuk a gyűlöletet eltakaró szeretet késztését.

A gyűlölet kettőnk vágyainak mélységétől függ és fölötte kapcsolódunk össze a  szűrő-ernyővel, a Visszatérő Fénnyel, s így épül a hordozóedény, a Kli, amely mindkettőnké. A szűrőernyő a kapcsolat köztünk, a gyűlölet a belső vágy.

tehát minél több Visszatérő Fény emelkedik fel a kapcsolatunk által, annál több Felső Fényt kapunk és örömet. És érezve ezt az örömet, élvezzük egymás társaságát! Mindenki élvezi, hogy a másik jól érzi magát. Enélkül nincs mit adni egymásnak, csak a saját örömünket adhatjuk át.

A tény az, hogy mi kapó lények vagyunk, csak kapni tudunk. Csak a szándékunkban tudunk ádni. Mi mást adhatnék a másiknak, mint a szándékomat?

kgy

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “szeresd felebarátodat, mint saját magadat”?

Válaszom:

A felebarát szeretet mint saját maguk szeretete azt jelenti, hogy egész világunk (kövületi, növényi, állati valamint az emberi szintjei a természetnek), és az egész Univerzum egy intergrált részünkké válik, mint “egy ember egy szívvel”. Mi mindent magunkhoz kapcsolunk, és azt úgy érzékeljük, mint “saját részünket”. Egyébként mi magunk nem létezünk!

A mi önzőségünk választ el minket egymástól, de efölött meg kell kapjuk az erőt felülről, a vágyat és a képességet, hogy képes legyek érzékelni minden egyes személyt, mint saját magamat, és még ennél is meélyebbre kell hatoljunk. Azt kell, hogy érezzem, hogy mindaz én magam vagyok. Azonban ez az “én” nem egy önző érzés, mivel a gyűlölet közöttünk az megmarad, sőt tovább növekszik. Én a többiekkel pontosan eme gyűlölet felett egyesülök, és ebben az esetben nevezem őket “felebarátnak”, vagy olyanoknak, akik közel vannak hozzám.

A “felebarát” az egy olyan személy, akit én gyűlölök, de ugyanakkor “szeretem őt, mint saját magam”. A “szeretet betakar minden bűnt” azt jelenti, hogy a korábbi gyűlölet megmarad, de szeretet lett hozzáadva.

A mi világunkban mindent az önző vágy hajt, akár adakozunk, akár megszerzünk. A spirituális világban azonban mi magunkat két ellentétes erő között találjuk: az adakozás és megszerzés erői között. Az önzőség folyamatosan növekszik, de az adakozás tulajdonsága azzal párhuzamosan ugyancsak nő. Ez a két tulajdonság segít engem annak az érzésnek az elérésében, hogy én a gyűlölet hegye előtt állok (Sínai Hegy, a Sinah-gyűlölet szóból). Azonban mindez előtt keresztül kell menjek “Egyiptomon” – az önzőség rabszolgatartásán, a Fárao keze altt. El kell jussak annak meggyűlöléséhez, és el kell attól meneküljek, keresve azt az erőt, mely képes azt korrigálni.

Amikor én a gyűlölet hegyének lábánál állok a felebarátom irányában, meg kell mondjam vajon valójában készen állok-e a többiekkel való egységre, hogy szeressem őket a gyűlölet felett, és hogy velük “egy ember egy szívvel” kapcsolatra lépjek. Amennyiben keresztül mentem az összes csapásán és járványán az önzőségnek (Fáraó), és úgy érzem eléggé megszenvedtem már, akkor beleegyezek mindebbe! Mindezt azért mert jobban meggyűlöltem önzőségemet, mint ahogy felebarátomat gyűlölöm.

Beleegyezek mindebbe arra gondolva, hogy mindez lehetővé teszi majd számomra a Teremtő felfedezését. Később azonban megértem majd, hogy a felebarát szeretete, és az ő iránti adakozás teljesít, elégít ki engem igazából. Többé nem követelek semmit ezért cserébe, csak ezt akarom. Maga az adakozás cselekedete az ami megtölt, kielégít engem, és ez az, ahogy egyenlővé válok a Teremtővel.

hzs