Dr. Michael Laitman

kabbala bölcselete

Egy szétmorzsolt torta

Egy szétmorzsolt torta

Kérdés:

A Kabbala Bölcselete szerint minden a személyen belül tárul fel. Akkor hol is vannak a spirituális világok, azok amikről a leckékben tanulunk?

Válasz:

Mindez a barátainkhoz való hozzáállásunkban létezik. Egyszer mi mind egy egészt alkottunk, és nem egy “szeletelt tortát”. Aztán volt egy vágy, amiben a Fény lakott. Később a megszerzés vágya közénk ereszkedett, egy szándék a megszerzés érdekében, ami összemorzsolt minket.

Ma pedig minden egyes torta morzsácska csak élvezni akar, összehasonlítva magukat másokkal azok kárára, azok kárával. Ez az amit érzünk, és ez az, ami mindent meghatároz. Következésképpen, ha meg akarunk ettől szabadulni, át kell változtatnunk a megszerzés szándékát olyan szándékká, mely az adakozás érdekében történik, aminek a célja az adakozás; ekkor mi összegyűjtjük a szétmorzsolt torta darabkáit, magunkat. A felsőbb Fény fogja mindehhez a ragasztót szolgálni, hogy a réseket kitöltse, azt ami közöttünk van.

Most mi nagyon ellentétesek vagyunk egymással, egy űr van érzéseinkben, mintha vákum, lenne közöttünk. Mi több, mindenki csak növelni akarja ezt az űrt, mintha nem lenne szüksége semmiféle kapcsolatra a többiekkel maga körül.

Szóval, amikor kimenekülünk önmagunkból és hívjuk a többieket, mert érezni akarjuk őket a közöttünk lévő távolság ellenére, képes vagyok ezt az űrt eltüntetni. Így én fel akarok emelkedni annak érdekében, hogy a szükséges hálózatot megépítsem mindezek felett, az BYA (Bria, Yecira, Ásziá) világok hálózatát.

Ekkor ez az űr a felsőbb Fénnyel van kitöltve. Először ez nagyon kicsiny volt és olyanok voltunk, mint egy összemorzsolt torta, de most, a taszítás tetőfokán, amikor ki kell töltenünk az űrt közöttünk a szeretet és adakozás erejével, minket mindez arra figyelmeztet, hogy fel kell fedeznünk a közöttünk lévő kapcsolatot. Olyan ez, mintha a tortánkat csoki krémmel töltenénk meg, amihez egyfajta jóságot kavarunk.

2012 November 20, Napi Kabbala lecke negyedik része “A Kabbala Bölcseletének esszenciája”

SzL

24 nov 2012

Az Örökkévalóság Fénye

Az Örökkévalóság Fénye

Kérdés:

Mi a Teremtő definíciója?

Válasz:

A Teremtő egy olyan erő a személyen belül, mely adakozik. Ha a személy úgy érzi, hogy a kapcsolathoz és adakozáshoz tartozik, akkor a Teremtő már él benne. A személy valami újat érez, olyat ami nem az övé, valami felsőbbét és azt akarja, hogy ez a felsőbb benne legye, amivel ő valami jobbat szerez meg még ebben a korporeális világban.

Kérdés:

A végén kiderül, hogy egyetemesen öntudatunkon kívül érjük el a Teremtő kinyilatkoztatását?

Válasz:

Ez így van, amíg ez AHP és nem GE, “Csak a tetteid által ismerhetlek meg, hogy ki vagy”.

Az egyetemes, hogy tettei által egy jobb életet érez a személy működő kapcsolataiban. Képzeld el, hogy hirtelen minden jól megy, te és a családodnak mindene megvan, gyermekeidről gondoskodnak, egészséges vagy és biztonságban vagy… mindez a boldogságból származik? Mindez a közöttünk lévő kapcsolatból ered, általános kollektív érzetet ad ez számunkra, olyanok vagyunk, mint a testvérek. Egyfajta egység, szeretet, és egyfajta megállapodás az, hogy a Teremtő a teremtményekbe öltözött, kapcsolatainkba.

Mind emellett, egyfajta örök áramlást érzünk ezekben. Ez egy speciális megvilágítása az egységnek, ami elmondja a személynek:”Te élsz, és élni fogsz”.

Én ezt a kiegészítést másokkal való kapcsolataim és velük való együttéléssel kapom. Az életem meg van osztva mindenkivel; én teljesen bennük élek és ezért érzem az örök életet, az örök létezést. Az élet és halál illúziója eltűnik, amíg azt éreztem az csak az elválasztott és korlátozott egómban volt. Most, bár, amikor az egóm szétterjed közöttünk, amikor én mindenkitől függök és mindenki tőlem függ, soha többé nem érzem azt, hogy meghaltam, közöttetek élek mindörökké.

Mindez csupán pszichológia, egy belső érzés. Mindezt így érzi egy átlag ember, amikor is ő lépéseket tesz a kapcsolat felé. A spiritualitás egy kiegészítését érzi az élete minden területén. Ez “spirituális”, mert kitolja magát mások elé és az adakozás ereje hat rá. Még ha tettei mindezt elfújják, és nem fogja fel pontosan a tényleges okokat, hogy miért történik mindez, még akkor is, ha mindentől meg van óvva, ez normális. Mi így működünk, a Kabbalista Bölcsek szerint.

Habár az egyetemes hangsúly a tetteken van és nem a belső tisztaságon, ők felfedezhetik a Teremtőt és megtapasztalhatják a spirituális érzést. Mindenki, aki részt vesz az adományozásban úgy van nevezve:“ember”, még akkor is, ha ő a teljesen mechanikus szinten van. Nincs különbség köztük, ők is az egyetemes egész része.

2012 November 14, Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcseletének lényege”

SzL

23 nov 2012

A Kabbala fejlődésének jelenlegi állapota

A Kabbala fejlődésének jelenlegi állapota

A Kabbala bölcsességének utolsó írott forrása körülbelül 500 éves. Ezek a Szent Ari könyvei. Írásainak nagyjából 20 kötete 33 részben fedi fel ennek a világnak az egész irányító rendszerét és annak kapcsolatát a felsőbb világgal.

ARI könyvei nem csak azt magyarázzák el, hogy ezt a világot, hogyan irányítják a felsőbb erők, de a mi befolyásunkat is rájuk, a vissza hatást, és hogy ez a hatás még egyszer kioldja a felsőbb erők hatását ránk. ÁRI könyvei leírják az összes kölcsönhatást köztünk és a felsőbb kormányzás közt, a szabad akaratunkat, a sorsunkat, a korábbi és a következő reinkarnációkat. Komoly és részletes leírással szolgálnak mindenről, ami van.

Mégis ez elégtelennek bizonyult. A 20 században (400-500 évvel ÁRI után) egy másik kabbalista jelent meg, Báál HáSzulám (héberül: “a létra mestere”). Miért? Mert ő részletesen leírta a “létrát”, amelyen fel kell mennie annak, aki felmászik ebből a világból, a jelenlegi állapotból, amelyben egy átlagos ember találja magát, a fejlődése csúcsáig.

Ez nem a fizikai növekedésről szól, nem is az elmebeli fejlődésről. Látjuk, hogy nincs mivel büszkélkedni ebben a világban. Ez inkább arról a haladásról szól, amelyet mindannyiunknak be kell járnunk: hogy elérjük a felsőbb világot, a kormányzat rendszerét. Ez az örökkévaló, tökéletes világ eléréséről szól, ami az érzékelésünket meghaladja. Báál HáSzulám a modern világ módszerét mutatta meg, amit most használunk.

Fia, Rábásh továbbfejlesztette atyja módszerét és gyakorlatiasabbá tette. Egy kézzelfogható, lépésről lépésre követhető leírást adott számos cikkében. Ezek a cikkek tisztán mutatják, hogy önmagunk megváltoztatásával, szervi érzékelésünk kiterjesztésével elkezdhetjük érzékelni a saját korlátoltságunk által rejtett Univerzumot.

Köztudott, hogy korlátoltak vagyunk. A hangoknak csak bizonyos tartományát halljuk, csak korlátozott spektrumát látjuk a fénynek, és így tovább. Más szavakkal érzékeink – látásunk, hallásunk, szaglásunk, érintésünk és ízlelésünk – korlátozottak. Bár beszélünk az érzékelés más szerveiről, ezekkel jelenleg nem bírunk.

Hogy szélesítsük érzékszervein hatókörét rengeteg eszközt találtunk fel, mint a teleszkóp és mikroszkóp a szemnek, különböző radarok és lokátorok, és így tovább. Mégis a legfontosabb számunkra az, hogy rájöjjünk milyen további érzékszervekre van szükségünk, hogy érzékeljük a világot magunk körül.

2o12 November 5, A Grúz Kongresszus 1. leckéjéből

FG

22 nov 2012

Minden az érzékelésen alapszik

Kérdés

Az utunknak három folytonosan kapcsolódó állapota van, tudni, megérteni, és elérni. Amikor a nagyközönséghez fordulunk a kapcsolat fontosságáról szóló üzenettel, az emberek nem fogják azonnal érezni vagy felfogni miről van szó.  Talán általános információkkal kellene kezdeni, melyek kézzel fogható előnyökhöz köthetők, és csak ezután lehet a a szenzoros érzékelés elképzeléséhez tovább lépni?

Válasz

Ez az üzenet nem fogható fel hétköznapi módon. Végül is az anyag a vágyainkból szövődött, a gondolat csak később jelent meg. Először érzelmi benyomást kapok, a vágyaim reakcióin belül, majd összeáll bennem a valaminek az ismerete, ez az, ahogy a tudomány megszületik. Így én nem csak egy gép vagyok, ami egyszerűen analizálja a dolgokat és válaszol bizonyos adatokra, melyek az érzékszerveink által kerülnek felfogásra.  Az igaz, hogy az érzékek az értelem és az elme által fejlődnek ki, majd az elme ezek által lesz vezérelve, azaz az érzékelés megelőzi az elmét.

Mondva van: “Nem írható le nevekkel vagy szavakkal, amit nem érünk el.”  Azaz, először elérem a jelenséget az érzékelésemben majd azután jönnek a nevek és a szavak. Ez azt jelenti, először “megízlelem,” majd pedig csak ezután stabilizálom az érzékelést gondolati leírását.

Kérdés

Kiderülhet, hogy amikor a kapcsolatról beszélünk, mint a megváltásunk eszközéről, először az embernek akihez beszélünk éreznie kell a lényeget, és csak azután jöhet a logikus magyarázat?

Válasz

Ameddig nincs érzés, senkinek nem kell beszélni, nem szólíthatunk meg senkit, akinek nincs hiányérzete semmiben. Azt kell megközelítenünk, aki érzi, hogy bajban van. A Teremtő előkészíti a helyét az ilyen embernek, azaz a helyzeteket, amelyben szenvedhet. Akkor a saját minőségeink szerint közelíthetjük meg őket, a szenvedési szintjüknek, minőségüknek, személyiségüknek megfelelően, így rávezetve őket a korrekció módszerére.

Azonban arról beszélünk, hogyan lehet korrigálni a jelenlegi állapotukat, és nem arról, hogyan lehet korrigálni a világukat. Egy embernek különleges gyógyszert mutatunk be, különleges betegségre: “Vedd be, és sikeres leszel, képes leszel átlépni a problémáidon, és egy biztonságos, egyensúlyi életet élhetsz.”

Ezen a szinten nem beszélünk a felső világokról, mindeközben neki állandóan vissza kell térnie a hétköznapi életébe, és nem kell semmi máson gondolkoznia. Tehát már vannak érzelmei a mondanivalónkkal kapcsolatban, aztán nekünk értelmet kell mindennek adni, a megértést, de egy olyan módon, amikor mindezt érzésekbe öltöztetjük, tehát mi válunk az lélek testén lélek fejjé.

Ez a terjesztés művészete, megadni a helyes intelligenciát a szenvedő testnek, amely segíthet rajta. Elmondjuk az embereknek, miért szenvednek, és hogy vethetnek véget a szenvedésnek. A probléma lényege, hogy ellentétes minőségűek vagyunk a természettel, mivel az teljesen össze van részeiben kapcsolva, miközben mi rosszul érezzük magunkat a teljes elszigeteltségben. Tehát építsük ki a megfelelő kapcsolatot egymás között, és ezzel zárjuk ki a problémákat. Hogy tegyük ezt meg? A kabbala speciális módszerének megfelelően a tanulás és bizonyos cselekedetek által.

Akkor akár egy héten belül látni fogjuk, hogy a módszer működik. Sőt, nem csak egy jó és barátságos közösséget teremtünk, hanem azt is megláthatjuk, hogyan léphetünk túl olyan problémákon, melyeket ezt megelőzően csapásoknak tekintettünk.

2012 November 18, A Napi Kabbala lecke 4. részéből: “A Kabbala Bölcsességének lényege.”

KN

21 nov 2012

Egy hívás az erők összeütközésének epicentrumából

Egy hívás az erők összeütközésének epicentrumából

Egy levél dél-Izraelből:

“A helyzet úgy alakult, hogy a mai leckére nem tudtunk összejönni, otthon kellett maradnunk a gyermekeinkkel, mivel bármelyik percben megszólalhatnak a szirénák. De a vágy, hogy együtt legyünk az osztályteremben a világcsoport többi részével, hatalmas! Hogy tudnánk elérni, hogy ez a vágy állandóan jelen legyen, nem csak rakéták fenyegetésekor?”

Válasz:

Mi mindannyian együtt vagyunk, ugyanabban az egyesülésben. A Kabbala bölcsességéből tudjuk, hogy így ébresztjük fel a természetben rejtett felsőbb erőket. Reméljük, hogy így képesek leszünk megoldani a szembenállást. A mi egységünknek hatással kell lennie az összes kapcsolatra, elsősorban Izraelben, a szemben álló erők epicentrumában, majd az egész világra, ahol ennek a két erőnek az összeütközése válságokat, hurrikánokat, természeti katasztrófákat és Európában lázadásokat okoz.

És ezért kell, hogy minden barátunk szerte a világban hatalmas felelősséget érezzen. Akiknek megvan a szívben lévő pontja, egyesülniük kell, és el kell vezetniük a világot a korrekcióhoz. Senki más, csak mi értjük, hogy mi történik a világban, és látjuk, hogy mik a döntések mögött álló igazi belső okok, a cselekvő erők és szándékok.

Tudott, hogy az “szabályozók és királyok szíve a Teremtő kezében van”, és ezért van az, hogy csak mi, kik a Yáshár-Kél-hez tartozunk, akik közvetlen igyekszünk a Teremtőhöz, vagyunk képesek megtenni a korrekciót. Nem számít, hogy hány ezer kilométer választja el az egyik barátot a másiktól, a csoport csoportot alkot. Ha egyesülünk egy cél érdekében, egy erőért, az interneten keresztül, határozottan együtt vagyunk.

Néhányan most óvóhelyen ülnek dél-Izraelben, mások a központban vannak, az ország vagy a világ különböző részein, de mindannyiunknak éreznünk kell a hatalmas kapcsolatot közöttünk a spirituális szinten, amely a Reformáló Fény felé húz bennünket. Mi addig igyekszünk míg a felsőbb Fény felismeri egységünk.
És miután a Fény feltárul ebben a kapcsolatban, és segít nekünk a tisztázásban és a korrekcióban, elérjük az abszolút jó állapotát. Reméljük elhozzuk a világot ide.

2o12 November 16, Napi Kabbala Lecke 3. részéből, “Béke a Világban”

FG

20 nov 2012

Miért nem olyan Izrael népe, mint bárki más?

Különkiadás a dél-Izraeli események tükrében

A több ezer éves fejlődés eredményeképpen, az emberiség fordulóponthoz érkezett.  Ma, a világ nem tudja merre menjen, még is egy új szintre kell felemelkednie.

A globális válság egy különleges folyamatot jelez. Ez nem csak gazdasági paradigmaváltás, azon ugyanis nincs mit kicserélni. Senki nem lesz képes kitalálni semmit.  Egy darabig még folytatni fogjuk az élet-halál harcunkat ezen az omladozó alapokon, bár Adam Smith elképzelései, ő volt, aki lerakta a modern kapitalizmus alapjait, az alkalmazhatóságuk végéhez közelednek. Az alapvető áruk elosztásának szocialista elosztási módszere, kicsit elodázhatta az elkerülhetetlent, azonban lényegében a középosztály eltűnt, és a nyugati élet színvonal hamar elérhetetlenné vált.

Nincsenek valódi válaszok. Itt jön a képbe Izrael népe, akiknek a nevében beszélek. Ma beszélnünk kell a világnak a kölcsönös garanciáról, az egységről, és a globális emberiségről egy globális világban. Ez a természetből áramló kényszer, és hosszú ideig tartott, ameddig felismertük, hogy a természet törvényei gúzsba kötnek minket.  Az idő elérkezett azonban, és nálunk van a kulcs. Végül is csak nekünk van meg a kabbala bölcsessége.

Ez nem a mostani, vagy egy jövőbeni katonai művelet sikeréről szól. A probléma gyökeréhez kell eljutni, és a megoldás körül kell egyesülnünk. Ez a mi kezünkben van. Építsük fel magunkat helyesen, és mihelyt mi egységre lépünk, azonnal pozitív eredményekkel szembesülünk. Ez nem csak egyszerűen egy pszichológiai játék, ezáltal egy belső erőt idézünk meg, amely egyébként belénk van épülve. Hirtelen eláraszt minket egy különleges érzés az emberek, az ország, a biztonság és önmagam irányába, és ez egy nagyon hétköznapi, alapvető, előzőleg soha meg nem tapasztalt érzelem.

Izrael népe soha nem lesz képes bármelyik más nemzethez hasonlítani. Lényegtelen mennyiszer próbáltuk meg, semmi jó nem származott belőle. Éppen ellenkezőleg, a hozzánk való közeledés által, a nemzetek maguk demonstrálják hogy mennyire nem vagyunk olyanok, mint ők. Egészében véve két lehetőség van, vagy ők tartanak ellenőrzés alatt minket, vagy mi, őket. Izrael soha nem lesz egyenlően kezelve.

Nézzük a dolgokat egyszerűen, mi a világ ideológiai középpontjába vagyunk befoglaltatva. Mi fektettük le a vallások és az élet megközelítésének az alapjait, amelyek láthatólag példaként szolgáltak a középkori filozófusoknak, akik le is írták, hogy mindent a kabbala bölcsességéből merítettek, a tanításaikhoz. Tudat alatt a világ mindig valamifajta alapon kezelt bennünket. Ez Ábrahámmal kezdődött, bár nem érezzük ezt a történelmi szálat.

Tehát a választás egyszerű:

  • vagy más népek uralkodnak rajtunk , és semmink nem lesz amit odaadjunk
  • vagy felkínáljuk a közös, alap plattformot, az utat és a célt – természetesen csak az ideológiai szférák tekintetében –  és akkor a mi elképzeléseink irányítják a világot.

Ez a szerepe Izrael népének, azt jelenti, hogy a nemzetek átveszik az egység üzenetét, pontosan most, amikor eljött az ideje a korrekció, az egység, és a kölcsönös garancia alkalmazásának az egész világon. “Mindenki ismerni fog engem, a legfiatalabbtól, a legidősebbig. A házam lesz az imaház minden emberért,” “és a nemzetek özönleni fognak abba.” Ma az általános válsággal szembesültünk, és ezért a megoldásnak is univerzálisnak kell lennie. Az igény erre a megoldásra egyre jobban ránk szegeződik.

Ennek megfelelően, ha nem emeljük fel a megoldást mindenki fölé, akkor eljönnek és erővel kikényszerítik azt. Természetesen ez tudattalanul történik majd meg, mint az emberi fejlődés, és a megállíthatatlan evolúció következménye, és senki nem képes a természet folyamatait hiánytalanul megélni. Azonban minden esetre, akár ők köteleznek minket a feladataink betartására, a szenvedések útja által, akár mi fogunk mi magunk emeljük ezt fel és mutatjuk meg mindenkinek, mit kell tennie.

Semmi félnivalónk nincs, mivel pontosan ez az erő vezet minket sikerre.

KN

19 nov 2012

Az adakozás felé vezető út szakaszai

Az adakozás felé vezető út szakaszai

Ahhoz, hogy elérjük a teremtés célját, mi ki kell fejlesszük hozzá egy megfelelő vágyat, egy edényt, egy helyet, ahol megtudjuk találni, érezni és megvalósítani a célt. Minden attól függ, hogy a vágy milyen típusú, amelyet fel kell készítenünk erre.

Tehát van egy előkészítő szakasz, ahol a személy az állati szinten él, csak a fizikai szükségletekre aggódik: élelem, szex, család, pénz, tisztelet, tudás, hatalom, azaz, a természetes vágyakra, amelyet a születésénél fogva megkapott.

Aztán jön egy pont amikor a személy elkezdi keresni az élet valódi értelmét, kivéve a a fizikai élvezeteket. Úgy érzi, hogy már nem töltik ki, és nem lehet, hogy csak ez az élet értelme, hogy megszületik és létezik. Nem tudja elhinni, hogy a hatalmas Univerzum csak azért létezik, hogy megszületik, él és meghal. De itt valami nemesebb cél kell legyen elrejtve!

Ez azt jelenti, hogy elkezd beszélni benne a “szívbeli pontja”, amely a keresésre kötelezi őt. Most, ezen a ponton ki kell fejlesszen egy teljes új edényt. És ezt a szakaszt nevezzük “A szenvedő élet”. Bár lehetséges, hogy a személynek jó a fizikai életében, de ez nem segít neki, ha ő mesterségesen megszorítja, magát, hogy csak “Kenyeret eszik,vizet iszik, és a földön alszik”.

Az emberiség a történelme során átment mindenféle fejlődési fázisokon: minden egyes szakasz 2000 éves, ez összesen 6000 éves spirituális fejlődése a világnak. Az első 2000 év a “Káosz”, majd még 2000 év “Tóra” és az utolsó 2000 év a “Messiás”.

Tehát különböző időpontokban különböző törvények működtek. Minden időszak a saját: “Habad”, “Hagat”, “Nehi” -re oszlik, és minden időszak ugyancsak a “Habad”, “Nagad”, “Nehi”-re oszlik. Így feltudjuk osztani az egész fejlődési folyamatot kisebb és kisebb szakaszokra, 6000 szintre. És eszerint tudjuk megérteni, azokat a változásokat, amelyek történnek minden részletében, és minden részében ezen az úton.

Tehát, ebben az időben eljön a világba a lelkek korrekciója, a tulajdonságaik szerint, amelyek megfelelő az azonos fejlettségi szintnek: “Chabad”, “Hagat ” vagy “Nehi”. A mi napjainkban a korrekció csak a Reformáló Fény által .lehetséges.  Az előző generációkban egészen a Talmud bölcsek idejéig, a korrekció lehetséges volt a szenvedések által a fizikai vágyakban, mert ők dolgoztak a megszerzési vágy “gyökér” szintjén.

Persze, az élet fájdalma érződik pontosan a spirituális értelemben. Ezek is fázisra vannak felosztva: amikor a személy eljön a Kabbala Tudományához és addig amíg megérti, hogy hol is van. Ő megtanulja elméletileg, és kívánja megszerezni a bölcsességet. A személy azt hiszi, hogy csak a saját sikere által növeli az egoista edényeit, amíg megérti, hogy az ő elérése nem a megszerző edényének a fejlesztésére van, hanem az adakozás edényét kell megszereznie.

A Reformáló Fény fokozatosan megváltoztatja őt, ennek jelentése, hogy a “fillérekből állnak össze a forintok, és a nagy összeg”, és a végén ő megérti, hogy a cél nem az, és ezen a módszeren ő nem kap semmit. Ugyanaz az önző forma, amit megpróbált korábban, hogy beteljesítse a vágyait, most készen áll mindenre, különösen hogy átlépjen az adakozás edényére.

És ez az átfordulás jele a “Lo Lisma” állapota, vagyis ő felfedezi, hogy a “Lo Lisma” (Nem az Ő nevében) állapotában van, és nem az adakozásba. Minden amit az ő életében tesz, és nem az egyszerű mindennapos életében, hanem a csoport életében, a tanulás közben, a terjesztésben, mindenféle helyzetekben, ez még mindig csak a saját érdekében teszi, tudatosan vagy tudatlanul!

Ez felderül neki, de olyan mértékben, hogy nem adja fel teljesen, hogy továbbra is folytassa az imával, és ne engedje el. Így halad előre, amíg felfedezi az összes edényét, ez az idő felgyorsulásán múlik és a kitartáson. A legfontosabb a környezet támogatása, a kölcsönös segítség, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük a “Lisma” (Az Ő nevében) állapotát.

Ez azért lehetséges, mert ő megépítette az edényeit, a hiányosságot a cél elérése érdekében. Ez meg nyilvánul az ima növelésében MAN, ez a hiány már a Fény felé irányítja, a Teremtőhöz, amely az egyetlen, aki megváltoztatja az ember természetét. Nincsen semmi más forrás.

És amikor egy személy kiérdemli az adakozás szándékát, amelyek ugyanazon vágyaktól érkeznek, ahol eddig csak azt akarta, hogy kitöltse magát. Ő csak azért tanult, hogy megtöltse magát a Kabbala bölcsességén keresztül önző módon, és megpróbálta felfedezni az adakozás tulajdonságát, de nem sikerült. De végül is, ezek a vágyak által kapja meg a képességet, hogy adakozzon. Ez az állapot az úgynevezett “Lisma” (az Ő Nevében), amelyben a személy kiérdemli a valódi életet ebben a világban és a következő világban.

2o12 november 13, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

17 nov 2012

Az élet jó, ha megértjük a jelentését

Az élet jó, ha megértjük a jelentését

Van nekünk egy eszközünk, hogy elérjük a teremtés célját, és ez – a Kabbala bölcsessége. Minden más cél, amelyet ebben a világban látunk, csak a saját erőnk felhasználásával érhetjük el. De azokon keresztül nem érhetjük el a teremtés célját, hogy csak a saját erőnket használjuk fel. Nincs lehetőségünk, és képességünk megérteni. Mi nem vagyunk úgy felépülve, hogy azonosítsuk a célt, és eléri azt.

De a mi fejlődési folyamatunkban, egy olyan állapot gyökerezik, amelyben rosszul érezzük magunkat a teremtés célja elérése nélkül, amíg a mindennapi korporeális életünknek semmi köze nincs a célhoz. De, mi pontosan azért élünk a korporeális világban, hogy elérjük a teremtés célját.

Szóval, olyan a fejlődési szakaszhoz értünk, amikor hirtelen érezzük hogy már elég, és nem lehet ilyen módon tovább folytatni, és fel kell felfedezzük, hogy mi értelem ebben az életben. Attól a pillanattól az ember elkezdi keresni az élet ízét.

Ez a kérdés felmerül az emberben egyénileg és csoportosan, vagy akár az egész világon. Világos, hogy ebben a csapások is segítenek, amelyeket az ember szenvedések által érez a jelenlegi felfogása szerint, azaz, a fizikai problémák mint: kaja, szex, család, pénz, tisztelet, tudás.

Az ember érzi a megtöltés hiányát az fizikai vágyban, az ürességet, amelyet nem tud betölteni semmivel, így elkezd sikolytani: “Mi az életem értelme?”. Ez elég ahhoz, hogy elveszítse létezése ízét, habár még nem érti, hogy miért ez az élet, ha nem képes elérni a célt.

És akkor elérkezik egy olyan ponthoz amikor már meg kell valósítania a Kabbala módszerét, hogy elérje a teremtés célját. Így, az egész fizikai élete az emberiségnek, ugyanarra az egyedüli célra irányul.

Léteznek aki először, és mások később érkeznek el a Kabbalához, de van egy bizonyos folyamat, mindenkinek a lelke gyökérének megfelelően. De előbb vagy utóbb mindenkinek szükséges a cél elérése. Ez a cél nem más, mint, hogy egy változás jön létre az ember természetében, ahol az önző vágya helyett csak a szükséges szintre csökken.

Ez a fizikai szint, amelyet “nem dicsérünk és nem átkozunk”, és ezeket a szükségleteket csak azért használjuk, hogy elérjük a spirituális célt, és azért fejlődünk, hogy elérjük a magasztos célt.

2o12 November 13, Reggeli lecke, “Bevezetés a “Talmud Eszer Szfirot” (A Tiz SzfiraTanulmánya)

BS

17 nov 2012

Itt az idő a változásra

Itt az idő a változásra

A világ nem ismeri fel a kabbala bölcseletének fontosságát, mindaddig míg el nem éri a korrekció szükségességét. De ennek szükségessége még nincs feltárva, és ez az, ami manapság történik. Mi zsákutcában értünk, egy falnál állunk, tehetetlenül, nem tudjuk mit kell tennünk.

Mostanáig, mindig sikerült a problémát kezelnünk úgy, hogy javítottunk az életünkön, azonban ma ez másképpen van. Mi egy válságba süllyedünk, aminek nincs vége és egyre csak rosszabb lesz.

Ez azt jelzi, hogy az emberek már elkezdik felfedezni a változás szükségességét.

Itt szembenézünk egy kérdéssel, ami az élet értelméről szó, amit sosem kérdezünk korábban. Az összes korábbi generáció egyre csak többre törekedett: megérteni mindent, többet érezni, a Holdra repülni, az óceánba merülni, és építeni. Végül, minden amit építettünk megsemmisült, és a dolgok olyan rosszra változtak, hogy néha úgy tűnt jobb meghalni. “Mit kell tennünk az életért?” Manapság ez egy központi kérdés és egyre fontosabbá válik.

Ekkor jön el az idő a korrekcióra, és ez csak a Fény által teljesíthető, mely létrehozta azt.

A módszer, amely lehetővé teszi azt számunkra, hogy megidézzük a Fényt, hogy korrigálja vágyainkat, úgy van nevezve: Kabbala bölcselete. Ez kapcsolódik a Fényhez, amely megteremtette a vágyat és amely képes korrigálni és kitölteni a vágyat magával. Ezért nincs más választásunk, az emberiségnek előbb–utóbb fel kell fedeznie ezt a módszert és használnia kell azt, ezt a sorsa.

Eközben, ebben az átmeneti időszakban, a világ egyáltalán semmiről sem tud. Mi nem tudunk sokat, de legalább meg kel próbálnunk hallani. Nekünk meg kell értenünk a kabbala bölcseletének lényegét olyan gyorsan, ahogy az csak lehetséges és be kell mutatnunk azt mindenkinek amennyire csak tudjuk. Aztán a világ eléri a korrekciót. A meghatározás szerint, a kabbala bölcselete a Teremtő kinyilatkoztatása a teremtett lénynek, egy vágybeli változás, aminek köszönhetően megkapható a Teremtő formája és felfedezhetővé válik. A lényeg az, hogy mi érthetővé tesszük azt vagy a Fény szempontjából vagy az edények szempontjából. Mi vagy a Fény edényre vonatkozó kinyilatkoztatásáról beszélünk vagy az edényről, melyet a Fény annyira tesz láthatóvá, mint amilyen mértékben azonos azzal (forma-azonos).

Összességében, nem a Fény az, ami felfedett az edényben, de az edény az, ami hasonlatossá válik a Fényhez, ez van Teremtőnek nevezve. Így a Teremtő feltárt a teremtett lény számára és ez a cél.

2o12 November 14, Napi kabbala lecke 4. része “A kabbala bölcseletének eszenciája”

SzL

17 nov 2012

Az irányító gépezet billentyűzete

Az irányító gépezet billentyűzete

A Kabbala bölcselete az egyetlen eszköz, amely ténylegesen lehetővé teszi számomra, hogy irányítsam a sorsom. Nincs az az elnök vagy miniszterelnök aki segíthet ebben, mivel ugyanaz a sors, mely a Teremtő kezében van, őket is “fülön ragadja”.

De nem azért érem el a Kabbala bölcseletét, hogy imádkozzak és könyörögjek: “Kérlek! Hadd érezzem jól magam!” Nem azért akarom felfedni a Teremtőt, hogy ismerjem terveit, hogy felfedezzem, hogyan tudom befolyásolni azokat, vagy hogyan lehetek azoknak része. Ez nem csak valamiféle felfedés; hozzáférést kapok a “billentyűzethez”, amelyről az összes valósághoz kifutnak a parancsok.

Ezen felül megtanulom hogyan cselekedjem, hogyan szabályozzam és irányítsam a sorsom és az egész világ sorsát. Megismerem a világok szerkezetét, és ennek a világnak a szerkezetét, az fejlődés történetét, okait és irányát, minden teremtés természetét, a vezetés rendszerét és a Gondviselés rendszerét. Röviden szólva nincs olyan, amit ne foglalna magában a Kabbala bölcselete. Megismertet minket a természettel és annak alapvető törvényeivel, melyeket nem ismerünk.Ha ismernénk, mindent irányítani tudnánk.

A Teremtő nem véletlenszerű érzelmi kitörés, nem is valaki szeszélyes vágya, amely titkát csak az utolsó pillanatban nyitja meg számomra. A Teremtő a valóság általános törvénye. Ha tanulmányozom, tudom hogyan viszonyuljak hozzá, hogyan váljak vele eggyé, hogyan irányítsam.

Ha akarom, meglesz rá az esélyem. Idővel felfedezem, hogy először meg kell értenem a Teremtőt. Amikor már értem Őt, azonnal egyet értek Vele, mint ahogy valaki egyet ért édesanyjával, ahogy felnő és megérti, hogy anyja minden vágy csak az ő érdekében volt.

A lehetőség, hogy irányítsuk a teljesség törvényét ellentmondásoktól mentes: Az általános rendszer felfedésével meglátom, hogy csak a helyes egyesülésre van szükség itt köztem és Őközte. Csak meg kell magam változtatnom és beteljesítem a spirituális létra szintjeit. Minden szinten a Teremtőhöz fordulok, mi megtestesülünk egymásban és a középső vonalon megállapodásra jutunk, miután harmóniában és békében együtt vagyunk. Egyenlőséget érünk el az aktuális állapotban, életem minden pillanatában, mert mindketten a legtöbbre értékeljük azt.

Így irányítom a sorsom, mivel az Ő részéről ez ugyanúgy irányított. Mi lehet jobb bárki számára?

2o12 November 12, Napi Kabbalah lecke 4. részéből “A Kabbala bölcsességének esszenciája”

FG

16 nov 2012

67 queries in 0,701 seconds.