kabbala bölcselete

Kérdés

Miért van az, hogy én megértem, mit kell tenni, de nem mindig van elég erőm a cél irányába haladni?

Válasz

Azért van ez így, mert a megértés csak az értelemben jelenik meg, miközben a megfelelő hozzáállásra az egység és az összekapcsolódás irányába, vágyni kell. Azonban értelem és vágy két különböző dolog. Mondhatok sok okos és nagyszerű dolgot, az ajkaimmal. Az elmém egyetért mindegyikkel, de nem találok ezen belül vágyat, még a legegyszerűbb cselekedet végrehajtására sem.

A vágy korrekciót igényel, és a korrekció érdekében, mindenekelőtt, semmissé kell tenni magamat a barátok előtt, tehát amennyire megszerzem rajtuk keresztül a Reformáló Fényt, adódóik az, hogy, helyes módon tanulunk, egy megfelelő csoportban. Akkor, ebben a részben korrigált képes leszek végrehajtani, valamilyen kicsiny cselekedetet. A fejemből képes vagyok kibeszélni, de annak érdekében, hogy a vágyon belül manifesztálódjanak a legmagasabb állapotok, még most keményen és állandóan kell dolgoznom, és mindig meg kell találnom azt a formát, amiben bevonzhatom a Reformáló Fényt. és ki kell alakítanom azt is, hogy hogy fogadhatom azt, helyes módon. A szavak nem elegendőek ehhez.

Elegendő bölcs fickó van ebben a világban, ha csak a szavak alapján döntjük el, ki a bölcs. Mondva van: „Hit, a nemzetek bölcsességében,” azonban a különbség a „világok nemzetei, és Izrael Fiai között,” pontosan az, hogy az első, csak értelemmel felfogja a spirituális világot, és nem akar korrigálni magán semmit. Azonban „Izrael” egyenesen a Teremtőre irányul, a vágyak korrekciójára.

Ez a két rész talán teljesen ellentétes egymással. Valaki talán angyalnak tűnik abban a terminológiában, amit beszéd közben alkalmaz, hogy kimutassa ezen át a tudását, és a teóriák felfogását. (Így járt Baal HaSulam, azokkal a „kabbalistákkal,” akikkel Jeruzsálemben találkozott,és akik fejből tudták az összes könyvet.)

KN

Kérdés:

Mi a kabbala bölcsessége?

Válasz:

egy bizonyos befolyás ereszkedik le ránk a felső gyökér irányából (a teremtés gondolata) felülről lefelé a világokon keresztül és végül eléri a végpontot ebben a világban. Ez külső és belső részeket: az öt felső világot és a teremtett létezőket.

Az egész világmindenség világok és lelkek együttese, amelyek a világokon belül léteznek.  A kabbala bölcsessége mindent vizsgál, kivéve a tényleges gyökereket: hogyan terjedtek ki a Felsőből lefelé a dolgok, és hogyan fognak visszatérni alulról felfelé, és mindez az ember elért fokozatainak megfelelően fog történni.

Van valami, amit úgy nevezünk „ember,” ezen a rendszeren belül, (ez ideig nem tudjuk ki is az). Minden, ami létezik, csak az emberrel való viszonylatában kerül feltárásra, és ezt a folyamatot nevezzük kabbalának.

Jelenleg ennek a világnak a valóságán belül létezem, és mindent az öt érzékszerven át érzékelek: látás, hallás, ízlelés, szaglás, és érintés. Ezek segítenek feltárni és érzékelni mindazt, ami rajtam kívül történik, azonban fogalmam sincs jelenleg mi történik valójában ott.

A fizikusok azt mondják, hogy olyan lények vagyunk, akiket hullámok befolyásolnak, és hogy valójában nem is létezik semmi más, csak hullámok.  A kémikusok azt mondják, hogy ezek csak reakciók bizonyos anyagok, molekulák között. Bárhogyan is az anyag, amit érzékelek, egy bizonyos módon befolyásolja és reakcióba lép velünk. Ez azonban az én belső érzékelésem, és mások, más módon fognak reagálni rá.

Mindannyian emberek vagyunk és azonos módon működünk. Ezért ugyanazon a módon érzékeljük a dolgokat. Más lények egy másik valóságot érzékelnek. Minden lény a saját minőségeinek, karakterének, és információs génjeinek megfelelő módon érzékeli a világot. Emberek, állatok, férgek, növények, de még sziklák is más és más módon érzékelik önmagukat és a környezetüket.

Azonban a kabbala a világnak csak az emberi módon való érzékeléséről szól. Bár még ebben is vannak különbségek, mégis van egy bizonyos közös érzékelés. Van egy fajta közös megértésünk. A benyomásaink a növényi, ásványi és növényi szintekről, annyira egybeesnek, hogy szinte teljesen egyek vagyunk ezekkel.

Az érzékeléssel kapcsolatos nehézségek az emberi szinten kezdődnek csak, ahol a pszichológia, az individuális karakter jegyek, érzékelések, és megnyilvánulások kezdődnek. Ha kizárólag az öt érzék befolyása lapján vizsgálunk meg valamit, amit még nem torzít a pszichológiai érzékelés faktora, akkor mindent úgy érzékelünk, ahogy ennek a vilkágnak az érzékelését leírjuk, amin az idegrendszer és a gondolataink alapulnak majd.

Amikor elérjük a teljes öt spirituális világot ezen a módon, ezt nevezzük a kabbala bölcsességének: a teljes leereszkedést fentről lefelé, az elejétől a végéig, minden cél és rendszer, ok és okozat, minden, a legkisebb részletig. Így, a kabbala elmagyarázza, hogy az ember kicsoda, mi a célja a létezésének, mi a Felülről lefelé ereszkedés szükségességének oka, és hogy mi vár ránk a visszaemelkedés végén.

Ez a bölcsesség mindent összekapcsol. Összefüggésben áll a fizikával, kémiával, és az ember életével ebben a világban. Minden ezen belül van. Kabbala a teljes valóság feltárása, a személyen belül, a személy elért fokozatain belül.

Az ember a spirituális világokon keresztül felemelkedik és eléri a mindegyiknek megfelelő valóságszintet: az első második harmadik fokozat és így tovább. Amikor felemelkedik a következő fokozatra, láthatóvá válik, hogy az összes előző fokozat benn van az adott, elért fokozatban.

kn

Küldve:

Mi van a Kabbala középpontjában, és mit ad valakinek?

Válasz:

Amikor a gyermekkornak vége, az ember szeme fokozatosan elkezd felnyílni, és egy különös világban találjuk magunkat. Lehetséges ebben úgy is élni, hogy nem szentelünk túl sok gondolatot; csak éljük, a hétköznapi életet, „élünk úgy, mint bárki más,” egymásra figyelve. De az is lehetséges, hogy valaki kicsit jobban szeretné megérteni az életet. Minden az ember belső szükség érzetein múlik, amely állandó nyomás alá helyezi őt.

Az ember fel akarja fedezni a valóságot önmaga körül, először a szobáját a gyermek korában, aztán a kertet, a várost, az országot, a világot, majd az egész bolygót és aztán kilépne a világűrbe is. A végén azonban elérkezik ahhoz a felismeréshez, hogy az összes próbálkozása sem hozta meg a kívánt megelégedettség érzést.

Ma, az emberiség még a világűr felfedezésére is elvesztette az érdeklődését. Egyetlen dolog maradt ebből, amit felhasználunk, a műholdas telekommunikáció, illetve a műholdas kémkedés. Többé nem inspirál bennünket az űrutazás lehetősége távoli galaxisokba. Az ember belső vágyai megváltoztak, nem törekszik messzire eljutni, kozmikus távolságokra, éppen ellenkezőleg, belső utazásra indulna el.

Tehát a kérdés a következő: Honnan származik ez a törekvés, és mire törekszik valójában? Először az emberiség történelmében, nem egyszerűen csak többet próbálunk meg tenni, hanem azt is szeretnénk megérteni, Miért kellene ezt megtennünk? Ez a kérdés a gyökerünkről szól: Honnan származik minden? Hová vezet mindez engem?

Évről évre egyre nehezebb lesz az embereknek mondani bármi újat, és mindez azért van, mert már mindentől csömörük van. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek már vágyaik, hanem csak azt, hogy senki nem tudja azt adni nekik, amire szükségük van! Ezért, elégedetlenek, csalódottak maradnak, és elkezdenek kábítószereket használni, hogy mindenről elfeledkezhessek.

Szükségük van válaszra az élet célját illetően, és egyáltalán nem egyszerű, hogyan rendezzék be az egzisztenciájukat, egy kényelmes, megfelelően ellátott módon, hogy az élvezeteket nyújtson az állati testük számára.

Még a divatban is tetten érhető, mennyivel egyszerűbb és szabadabb lett az elmúlt időszakban. Ez is azt jelzi, hogy az ember elkezdett felszabadulni az anyag diktálta értékektől, mivel nem látja az értelmét, mert nem elégíti ki többé. Egyszerűen csak kényelmesebben akarja érezni magát, és nem érezni valamilyen anyagiságnak a hiányát, nem akarja, hogy ez legyen a figyelme középpontjában, vagy hogy ezzel kelljen foglalkozni.

Ez okozza a különbséget. Szükségem van autóra, házra, és ezer más dologra annak érdekében, hogy kényelmesebben éljek. Azonban ezek nem érdekesek a számomra önmagukban. Én csak egyszerűen egy kényelmet akarok magamnak, de jelenleg nincs szükségem semmire. Ezek könnyebbé teszik az életet, ez nagyszerű, de ez önmagában nem elegendő cél. Én valami mást akarok felfedezni, valami sokkal nagyobb dolgot, magasztosabbat.

Ez az, ahol egy belső kérdés bukkan fel, az élet lényegével, értelmével kapcsolatban. Az ember nem talál többé segítséget a technikai fejlődésben, a tudományban, filozófiában, vagy a pszichológiában; semmi nem képes megválaszolni ezt a kérdést. Ennek az oka az, hogy a kérdés a gyökerekre vonatkozik: Honnan jöttem? Van bármilyen magasabb célja, az állati szintű létezésemen kívül?

Nekem kiégett már az életem, de mi egyebet kaphatok még? Egy még szuper divatosabb játékot, vagy TV-t? Bármilyen lehetséges szórakozásról álmodozhat valaki, azonban mindez egy olyan szintről származik, amely többé már túlságosan érdekes. Nem vagyok szemrehányó! Egyszerűen kérdések ébredtek fel bennem, amelyek egy másik szinthez tartoznak.

kn