kabbalisztikus források

Rábás cikkből:

“Mi a segitség a munkában, amelyet a Teremtőtől kérünk”: “Az ember aki fél a Teremtőtől, azt akarja hogy az ő fiai élhessenek és ne haljanak meg, vagy fél a fizikai büntetésektől, vagy finánciális büntetésektől. És igy ő fél állandoan. Ez jelenti, hogy fél a Teremtőtől, de ez nem a megfelelő gyökérről ered, mert az egész félelem eredete csakis a  saját haszna, és a Teremtő félelme az csak eredménye az ő saját féltésének. Van olyan személy, aki fél a Teremtőtől, mivel ő attól fél, hogy büntetést kap ebben a világban és a pokolban. Ez a két fajta félelem nem a valódi félelem és nem a valódi gyökértől származik.

A félelem mely valódi, az abból áll, hogy az ember féli Mesterét, mivel Ő hatalmas és domináns. Azaz, hogy ő féli a Teremtőt, mivel Ő hatalmas és Ő irányit mindent, és az összes világok amelyeket megteremtett a felső és az alsó világok, azok semminek tekintendőek számára, semmit nem adnak hozzá a Teremtő eszenciájához.

És mi láthatjuk, hogy nagy külömség található az altalános és az egyéni között. Azaz, hogy a”Prát”(“egyéni”) azt jelenti, hogy, a munka nem tartozik az általánoshoz, hanem az egyénekhez tartozik, akiknek megvan a tendenciája az igazságra, ős ők arra sóvárognak, hogy elérjék azt a szintet, hogy  “minden cselekedet a mennyek nevében”, ez azt jejenti, hogy  szolgálni akarják a Királyt, abból az okból, hogy Ő “hatalmas és uralkodó”. És ők nem akarnak semmit cserébe, hanem azért hogy szolgálják a Királyt, megtartják a Tórát és a parancsolatot, mert a Teremtő hatalmassága, az ami őket a munka elvégzésére készteti, és nem a saját remélt hasznuk”

Nehéz nekünk megszoknunk a kabbalisták nyelvezetét. De mi képesek kell hogy legyünk arra, hogy automatikus módon lefordítsuk ezeket a kifejezéseket, amelyeket  épesek lehetünk megérteni ebben a világban. A kabbalisták ezt a nyelvezetet hasznalták generáciok óta, azért hogy létrehozzanak egy védelmet és egy takarást a saját maguk számára, és megvédjék magukat  azoktól az emberektől akik nem érdemesek arra, hogy közeledjenek a spiritualitás felé. Mert csak a különleges egyének kapják meg a felébresztést felülről és érzik magukban a szükséget annak, hogy felfedezzék az élet értelmét, a gyökerüket, és az élet célját.

Ők érzik, hogy létezik a természetben egy belső erő, amely megteremtette a természetet és minket is, és megadja nekünk a vágyat, hogy felfedezzük őt magát, közelebb kerülhessünk hozzá, és megérthessük azt. Csak azok a külünleges emberek értik meg ezeket az irásokat! A többiek számára, azt a jobb, hogy ezek az irások rejtve maradjanak, hogy ne értsek meg ezeket az irásokat.

Hogyan lehet, hogy generációkkal korábban megirják ezeket a könyveket egy későbbi generáció számára, és hogy a könyv (Megillah-Tekercs) az egy felfedés (gilui-felfedés szóból származik)? A könybe a Kabbalisták beleöltöztették a módszer lényegét, mely a Teremtő felfedezése a teremtmények számára, és mindezt olyan szavakba öltöztették, hogy az ember aki azt olvassa úgy gondolhatja, mintha értené azt!  A személy vágyának megfelelően dekódolja ezeket az irásokat. Egyik azt vallásos irásoknak nézi, más morális vagy erkölcsi tanításoknak, megint más történelmi irásoknak, és a negyedik filozófiának, életi és társadalmi  törvénynek, biráskodásoknak, az emberek egy egész viszonyredszert épitenek ebben a világban ezekre a szavakra. Azt hiszik, hogy ez az amit a szerzők átadtak ezekben a könyvekben.

Az összes kabbalista könyvek, Tóra, Tánách, és az összes szent könyvek, csakis a természet felső erejének felfedezéséről beszél. Mindenki ezeket úgy értelmezi, ahogy ő akarja és ezért jelent meg annyi sok könyv a Kabbala körül. Csak azok az emberek, akik megkapták a felébresztést a Teremtő felfedezésére, ők használják fel ezeket az irásokat, mint direkt iránymutatás, azaz a felső erő, a belső természet felfedezésére. Ők fényt találnak a szövegben belül, hogy azáltal tovább haladjanak, és mindez csak azzal az erővel lehetséges ami felébreszti őket.

Vannak könyvek, amelyeket szimpla emberek irtak, amit ők éreznek ebben a világban. És vannak könyvek, amelyeket a Kabbalisták irtak, akik megszerezték a spirituális világot és leirták a spirituális érzékelésüket.

Ezek a könyvek különösek, Szent könyvek. A “Szent” (Kados) jelentése “különös”. A spirituális világ teljesen különos tőlünk, a mi egónktól, ennélfogva a személy, ahogy elképzeli ezt a felső világot az ő érzékelésében, irja a szent könyvet, amely specialis és teljesen különös.

Az összes könyvekből, amelyeket irtak a történelem folyamán a sok ezer ember, akik megszerezték a spiritualitást, létezik egy  különös könyv. Ezeket a Kabbalista forrásokat hivják szimplán ” a köny”, anélkul hogy nevet emlitnének: “irva a könyvbe”, “a könyvben olvastam”.

Ez a könyv azért olyan különös a többi könyvektől, mert egy különös emberi csopot irta, megszereztek az összes Felső Szfirákat a Malchut En Sofból. Mindegyik közülük kompatibil volt egyik a tiz szfiraból a Malchutba. Az ők lelkük olyan különös volt, hogy mindegyik eredett egy Szfira gyökereből  a Malchut En Szofból.

Ez a tiz különös ember gyülekezete történt ezelőtt 2000 évvel. Kilenc tanuló eggyütt a tanárral, Rabbi Simon, elszigetelte magát egy barlangban Israel északi részen,  ahol laktak és tanultak.

Ez egy különös hely. Mikor együtt utaztam Rábás tanárommal, gyakran meglátogattuk ezt a barlangot. Rábás nagyon szeretett ott lenni. Ő ott állt egy pár percet, és ugy nezett ki minha eltünne, mintha kiment volna a testéből. Annyira hogy, összkapcsolodott a tiz Szfira spirituális erejével, a tiz lélekkel, akik felfedezték a EnSof Világát és ebben a barlangban ültek.

Amikor ők egybekapcsolodtak, ők megszerezték az egész 125 spirituális lépcsőt, a mi vilaguntól az EnSof világáig. Báál HáSulám irta a “Zohár bevezető könyvében”, hogy ez csak egyszer történt a történelem folyamán, hogy egy emberi csoport megszerzett egy ilyen magas fokozatot, nekik köszönhetjük, hogy összekapcsolodtak egymással és együtt tanultak.

Csak a korrekció végén szerezzük meg ugyanazt a fokozatot, mint amelyet ők szereztek meg, és eppen ezért ezt megszerezzük, a köztük levő összekapcsolodásban – erről irtak az ők könyvükbe. És ez a Zohár ereje. Nyilvanvaló, hogy ebből a könyvből kaphatjuk meg a nagy erőt. Ezért ez a könyv olyan fontos.