Dr. Michael Laitman

lenullázás

Először lenullázom magam

Először lenullázom magam

Kérdés:

Honnan tudhatjuk, hogy elértük a “spirituális megtermékenyülés” állapotát?

Válasz:

Javaslom vizsgáljuk meg magunkat. Hogyha minden állapotban, ami a csoport elé kerül, megpróbálunk tudatosak lenni, azaz a csoporton keresztül látni. Úgy, mint megtartom a napirendet, tanulok, hallgatom a leckét, a kongresszusokon követem a programot és a többiek vágyát,  s közben elfogadom az összes felmerülő problémát, amely fentről jön,  lenullázva magam a csoport segítségével, a Felső erő előtt.

A valódi lenullázás jele a boldogság érzése. Amikor, nincs semmire vágyam, mert nem igénylek semmi mást, csak hogy  abban az állapotban maradhassak,  hogy lenullázom az egómat, azaz nem akarok kapni semmit. Még azt sem, hogy figyeljenek rám, mert én egyszerűen felolvadok a csoport közös vágyában mintha ott sem lennék.  Ezt nevezzük úgy, hogy az “Ibur” (spirituális megtermékenyülés) állapotában vagyok.

Nem gondolkodom azon, hogy mit kaphatok, szeretetet, tudást vagy bármit. Ez eszembe sem jut. Az egyetlen dolog, amit szeretnék, hogy a többiek közül a legalacsonyabb nulla ponton, azaz a lekicsinyített állapotban lehessek. Az a fontos számomra, hogy én szerethessem a barátokat, azzal, hogy a szűrőimet használva, magamat a legkisebbnek látom, őket pedig a generáció legnagyobbjainak. De ha, nem ezt érzem, hanem még mindig érdekel, hogy én váltsak ki valakiből érzelmeket vagy lássak és érezzek valamilyen spirituális jelenségeket, akkor még nagyon sokat kell dolgoznom magamon.. Azaz, le kell nullázzam az egóm, a nulla állapotba kell hogy nyomjam a kapni akarásomat, az érvényesülési vágyamat. Ez az úgynevezett összeolvadás a Felsővel állapota.

Ha ez feltárul előttem, akkor  azon túl, – annak ellenére, hogy tudom, az egó felébredt bennem –  én egyre erősebben lenullázom magam, és az egó ellen dolgozva még erősebben összeolvadok a Felsővel a csoporton keresztül. Ez a terhesség kilenc hónapja. A legkritikusabb időszak a Felsővel való eggyé-olvadásnak, az első három napja , amikor a “spermacsepp” beolvad. A legtöbb probléma a magzat beágyazódásának, a csoporttal való eggyé olvadásának hiányával van, akár a fizikai világban azaz, az életben  is, ugyan úgy, mint a spiritualitásban is.

Ami később előfordulhat az “Ibur” (magzati) állapotban, egy korai magzati elhalás, amely előfordulhat a terhesség előrehaladottabb szakaszában is a kilenc hónap alatt, csakis azért fordulhat elő, mert valami hiba történt a kezdeti három napon belüli spermacsepp beolvadásában. Spirituális megtermékenyülés nélkül azonban nincs, spirituális megszületés állapota és Jenika, azaz a csecsemő állapot.

2013.05.01, Rabash írásaiból, “Jenika ve ibur”( Magzati állapot és csecsemő állapot)

BS

KA

05 máj 2013

A gondolat szabadsága

A gondolat szabadsága

Kérdés:

Mi a szabad választás a gondolataimmal kapcsolatban?

Válasz:

Minden gondolat, amellyel jelen pillanatban rendelkezem, minden, amit érzek és értek, minden adatot, amit “Szkennel” –ek, és feldolgozok, beteljesítem a viszonyomat az analízissel és szintézissel, minden paramétert felülről kapok meg. Amit érzek, hogyan érzek, milyen döntéseket kapok, mindezek felülről vannak meghatározva és megadva eddig a pillanatig. Most felmerül a kérdés, mi lesz tovább? És “innentől és tovább”, adva van egy adat, az úgynevezett szabad választás.

A szabad választás a gondolathoz viszonyítva a külső vágyban és a külső értelemben található, amely a csoport. A törés után két részre oszlik. Egy része az érzésemen kívül van, a másik részét belül fogom fel mint az “énem”. Ily módon, létrejön egy belső értelem és egy belső szív, én magam, a külső agy és a szív, ez a csoport. Minden amire szükségem van, ahhoz, hogy elkezdjem összekapcsolni a két részt, egy edénybe.

És itt jön a harc, elkezdődnek a problémák, a munka rendje és  korrekciója. Mert azáltal, hogy megpróbálom kiegészíteni azt a részt, amely állandóan megmutatja nekem az ellentétes állapotot, hogy fejjel lefelé vagyok ahhoz képest ahol lennem kellene, ott találom meg a Teremtőt, mert Ő az egyetlen, amely képes összekapcsolni a két részt egymáshoz.  Amekkora mértékben szükségem van a Teremtőre, hogy összekapcsolja a két rész egymással, ilyen mértékben egyetértek a Teremtő természetével, a létezésével, az ellenőrzésével,  a tulajdonságával, hogy uralkodjon rajtam.

Minél inkább próbálom lenullázni magam a csoport előtt, annál jobban érthető, hogy én nem vagyok készen lenullázni magam mások számára. A végül is, alávetem magam egy olyan mértékben, amíg világossá válik véglegesen, hogy én egyáltalán nem tudom lenullázni magam, semmilyen körülmények között. Egy olyan gyűlölethez kerülök, mint a “Sinai hegy” -nél.  Ezzel együtt, hogy megpróbáltam többször lenullázni magam, megértem és felfedezem, hogy ezt meg kell, hogy tegyem, ezért úgy érzem, szükségem van a Felső erő támogatásra.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

27 ápr 2013

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit és cipőt vásárolni a lábára” (Babiloni Talmudból).

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “A személynek el kell adnia a háza gerendáit” spirituális értelemben?

Válasz:

“A háza gerendái”, azok az összes gondolatok, vágyak és az összes megközelítések az élethez, amelyek arra köteleznek hogy aggódjak magáért, ahelyett hogy egyesüljek a barátokkal és megépítsünk egy általános képet, egy rendszert. A “ház”, amely oly kedves nekem el kell adjam.

De ez nem elég. A pénzt amit kapok “cipőt a lábára” kell vásároljak, ami azt jelenti, hogy szükségem van egy védő erőre, amely megtartson belülről. Nem elég, hogy csak lenullázzam a véleményemet és lehajtsam a fejem a csoport előtt, amely azt jelenti, hogy “eladja a háza gerendáit”. Én meg kell kapjam az erőt, amely lehetővé teszi számomra, hogy az összes gondolatok fölött, amelyek felébrednek bennem, állandóan összetapadva maradjak a barátokkal.

Szóval, nem elég hogy lenullázzam magam, hanem szükségem van erőre, amely a csoporthoz kössön. Ezt hívják “szövetség”- nek vagy “cipő a lábán”, hogy ne “kémkedjek” az egó számára.

2013.04.07, A napi Kabbala lecke, Rábásh írásaiból

BS

14 ápr 2013

Az érzelmi rések kitöltése Fénnyel

Az érzelmi rések kitöltése Fénnyel

Kérdés:

Az emberek a szívben lévő ponttal felfedezték a szabad akaratot, míg az emberek 99%-a levertnek érzi magát. Kiderül, hogy egy nagy család vagyunk, aminek van célja az életben, és ezért boldogok vagyunk.

Válasz:

Természetes, hogy egy nagy család vagyunk, mivel csak egy edény, egy vágy lett megalkotva kezdetben. Majd ezt milliárdnyi önálló vágyra törték. Így hét milliárd ember van a világon ma. Most újra kapcsolódnunk kell, de most közös erőfeszítéssel. Ez természetesen a felsőbb Fény hatása alatt történik meg, mivel magunktól nem tudnánk megtenni. A Fény tesz mindent, de nekünk kell ezt az egész rendszert keresztülvinni az egyesült kapcsolaton, ami azt jelenti, hogy egy önálló egésszé kell válnunk újra. Mi történik itt? Először egy önálló egész voltunk. Aztán a felsőbb Fény hatására elkezdtük azt érezni, hogy egoisztikusan elutasítjuk egymást, és az edényünk összetört.”

Az érzelmi rések kitöltése Fénnyel

Ez azt jelenti, hogy a Fény belénk helyezte saját maga ellentétes tulajdonságát, és most ezért rések vannak közöttünk, érzelmi távolságok: Ki nem állhatom a másikat és őt és nem tudok velük együtt élni, miért? Mert a Fény belénk helyezte az egot, az ellenállást közöttünk, a sötétséget.

Ha most lenullázzuk ezt az ellentétes tulajdonságot, azáltal, hogy kérjük, hogy a Fény hasson ránk, akkor az újra megvilágosodik nekünk, de csak annak a vágynak megfelelően, ahogy mi most az egó fölé szeretnénk emelkedni. Így kiderül, hogy ha azelőtt a Fény a Nefesh Fényének szintjéről világított meg minket, ami egy nagyon halvány Fény, most a Yechida Fényének szintjéről világít nekünk, ami egy hatalmas végtelen Fény.

Ez mind a mi nyereségünk. Más szavakkal, a taszítást, amit érzünk, minden rést és űrt közöttünk Fénnyel kell kitölteni.

2013.03.13, A németországi európai kongresszus 2. leckéjéből

FG

07 ápr 2013

Fogadjunk el mindenkit, aki erőfeszítéseket tesz tesz ezen az úton

Baal HaSulam, “A Tíz Szfíra Tanulmányának bevezetője” 102. pont: Ezért írva van, hogy, akik a Tórát Lo Lishma állapotában tanulmányozzák, a Tóra az ő számukra a halál italává válik. Nem csak hogy nem emelkednek túl a Teremtő arcának elrejtésén, mivel nem igazították az értelmüket a munkához, és az eléréséhez, a Tóra, amelyet magukba gyűjtöttek, nagymértékben növeli a Teremtő elrejtettségét. Végezetül ezek az emberek az elrejtésen belüli elrejtés állapotába – azaz a kettős elrejtés állapotába – zuhannak, amely halálnak tekinthető, azaz totális leválasztottságnak a saját gyökerükről. 

Ez az ami történik, ha valaki nem nem tesz erőfeszítéseket a környezeten, a tanuláson és minden egyéb eszközön keresztül, amivel csak rendelkeznek a Teremtő feltárulásáért, amely nem jelent egyebet, mint az adakozás és a szeretet minőségének a felfedezését az emberen belül, annak érdekében, hogy a teremtett  lények szeretetétől eljusson valaki ahhoz, hogy a Teremtőt kezdje el szeretni. Erre kell fókuszálnia, hogy a tanulása eredményeképpen feltáruljon az adakozás mások felé, lényegtelenül attól, hogy kezdetekben ez mennyire mesterségesnek és értelmetlennek  tűnhet, és mennyire ellentétes a saját természetével.

Kezdetekben az ember elutasítja azt, hogy meghallja ezt, és hogy egyetértsen ezzel. Azonban ha időről időre visszatér, az összes akadály ellenére, és minden, a természet, a Teremtő által előírt és meghatározott szükséges dolgot végrehajt, amelyek a válság következményei, és minden más feltételt, ami feltárul a számára, fokozatosan elfogad, azzal egyetemben, hogy a tanulás célja, az Ön lenullázás elérése.

Ez egy nagyon különleges művelet, nem az a fajta, amit elképzelünk az út elején. De annak a mértékében, ahogy a változások megjelennek bennünk az út során,  új definíciókat fogunk felfedezni minden alkalommal, mint például a megszorítás, a többiek, a kapcsolat, kölcsönös garancia, a Teremtő, az adakozás és a szeretet minősége, stb. fogalmak jelentése.  Elkezdjük megérteni, hogy mit jelent a “halál itala,” és miért a Tóra hozza el ezt a mi természetünkkel ellentétes minőségű jelenséget. Így fokozatosan tisztává válik a helyes út, és irányultság.

Az ember gyakran találja magát olyan helyzetben, amelyben nem is látja a saját gonoszságát. Azonban “amit valakinek az értelme nem tesz meg, az idő megteszi.” Az egyetlen kivezető út, ha felvesszük a terhet, mint az ökör, vagy a szamár, és napról napra elmegyünk tanulni, ahogy az mondva van: “Tégy bármit, de menj!” Az ember nem érti pontosan mi történik, az egó felülről lett megadva az embernek, és minden feltétel megtalálható benne, azaz mindent a Felső Erő rendezett el ilyen módon.

Az ember erőfeszítéseket tesz, cselekszik, de eddig nem nagyon értette, mi történik. A legfontosabb dolog, hogy ne hagyja abba, hanem legalább a legegyszerűbb cselekedeteket hajtsa végre mechanikusan. Ha képes valahogy tovább lépni ezen az úton,  és aztán annak is örülni kell, hogy az ember legalább ezt képes irányítani.

Tehát mindenkit értékelnünk kell, aki erőfeszítéseket tesz a napjai során, részt vesz a közös munkában, amennyire csak képes, és amennyire csak hagyják ezt neki felülről. Lényeges feltétel, hogy eljutott erre a helyre, ehhez az állapothoz. Ezek után már a letisztázás feladata van hátra, mikor, miért, mit fog mindebből megérteni, miért kell ebben részt vennie, és hogy mi az elvárt végeredmény mindezek után?

Tanulnom kell Rabbi Simon és a tanítványainak a példájából, mivel mi is össze akarunk kapcsolódni és olyanná akarunk válni, mint ők. Ők gyűlöletet és szeretetet éreztek egymás iránt, és nekünk is el kell érnünk ezt a két ellenmondásos megkülönböztetést.

2012.12.24, A Napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

KN

28 dec 2012

A legjövedelmezőbb profit

A legjövedelmezőbb profit

Meg kell értenünk, hogy minél inkább haladunk előre annál nehezebbé válik a munka. Most, nem látjuk a jutalmat, könnyű nekünk dolgozni. Csak hinni kell, hogy mi megkapjuk a jutalmat. A barátok azt mondják, hogy egy nagy cél van előttünk, a Teremtő fontossága, és én rohanok előre, mintha látom hogy Ő milyen nagy.

Igazából nem látom a jutalmat, a környezet meggyőz engem, kapok energiát és hajtóerőt ettől. Csak egy feltételre van szükségünk, hogy dolgozzak a helyes cél érdekében: lenullázzam magam a barátok előtt. Ez azt jelenti, hogy minden feltétel közül csak egy feltétel szükséges, hogy lenullázom magam. Ezután a csoport elkezd hatni rám, és felébreszti bennem a cél nagyságát, a Teremtő nagyságát, a jutalmat, motivációt ad nekem. Ez elég ahhoz, hogy rohanjak előre.

Ez a legkönnyebb feltétel. Végtére is, később ha a Teremtő nagysága valóban feltárul számomra, hogyan leszek képes dolgozni, nem azért mert Ő nagy?. Ha csak a nagyságáért dolgozom, akkor megint eladtam magam, és a megszerzési vágyamért dolgozom. Ha megmutatják nekem a jutalmat, akkor hogyan lennék képes dolgozni az adakozásért?Anélkül mintha semmit sem kapnék meg, hogyha közben tudom, hogy a hónap végén megkapom az egy millió dollárt?

És ez a legkönnyebb munka, hogy például kinyitom az ajtót valakinek naponta egyszer, és ennyi. Hogyan tudom eldobni ezt a tudást a fejemből a jutalomról? Most egy nagyon kemény munka vár ránk a megszerzési vágyunk ellen.

Az egész útra vonatkozólag minden egyes szakaszban, ahogy mi haladunk egyre nagyobb mértékben, mi felfedezzük hogy milyen nagy és profitot hozó dologgal foglalkozunk, a legjövedelmezőbb üzlettel. Nekünk le kell győzni ezt a fogalmat, mintha nincs nekünk semmi jutalom, leválasztani magunkat a mi önző vágyunktól, és elrejteni.

Nagyon nehéz. Az első feltételünk most nagyon könnyű, és a legegyszerűbb a többi közül. Tehát végre ez a szakasz véget kell vessen! Én le kell nullázzam magam ahhoz, hogy megkapjam a környezettől a cél fontosságát, a Teremtő nagyságát, és hogy a csoport megadja nekem a hajtóerőt az előrehaladáshoz. Csak egy feltétel szükséges, és ez könnyebb az én egómnak.

Aztán az engedmények jóval nagyobbak, és már nem lesz csak puszta lenullázás, hanem elkezdek dolgozni a megszerzési vágyal. Minden alkalommal, egyet értek és nem értek egyet vele, addig amíg magunkra vonzzuk a Fényt.

Ha nem sikerült, hogy lenullázzam magam, akkor én össze kell kapcsolódjak a Reformáló Fénnyel. Először próbálom legyőzni magam, de aztán látom, hogy nem vagyok képes, és az ellenállás bennem csak növekedik. Aztán elkezdem keresni a módját, hogyan nullázzam le magam, és csak azután tudom érezni a szükségét, hogy magamra vonjam a Fényt, hogy segítsen nekem. Most már tudom, mit kell keresni az óra alatt.

Mi le kell írjuk azokat az alapelveket, amelyekkel fogunk dolgozni annak érdekében, hogy ez a munka közös legyen mindenki számára. Mindenki erőfeszítéseket kell befektessen, és biztosítsa a kölcsönös felelősség létezését, amely magába foglalja a közös alapelveket.

18.12.2o12, “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”

BS

22 dec 2012

Helyes szándék

Helyes szándék

Kérdés:

Hogyan tudunk helyes szándékot építeni a csoporttal? Hogyan fejeződik ki a helyes szándék? Hogyan tudja valaki felismerni, hogy ő a helyes szándékban van-e?

Válasz:

A csoport felé irányuló szándéknak nagyon egyszerűnek kellene lennie, miszerint: azért jöttem a csoporthoz, hogy megszabaduljak az egoizmusomtól, és hogy fölé emelkedjek, és azért, hogy a Teremtőhöz tapadjak, illetve azért, hogy feltáruljon a következő szintem, és emberi lénnyé váljak. Ezzel a szándékkal kellene a csoport felé irányulnom, és mindent meg kell tennem a helyes szándék érdekében, és ez segíteni fog abban, hogy elérjem a közös célt.

Mindig szem előtt kell tartanunk ezt a szabályt és ragaszkodnunk kell hozzá. Nem az kell hogy érdekeljen, hogy a csoportban milyen arcok, személyiségek és milyen fizikai  tényezők vannak jelen és mindemellett, azt mondhatnak amit akarnak. Először is, akarnom kell lenullázni az énemet és akarnom kell azt, hogy összekapcsolódjak  a csoporttársaimmal, mert csak ebben az esetben fogunk előrehaladni.

Aktívan részt kell hogy vegyek a csoport munkájában, az által a tény által, hogy lenulláztam magam, majd emellett felemelem a többieket. Legtöbbször az emberek megerőszakolnak mindent az egoizmusukkal, mindent a maguk képére és kedvére akarnak változtatni. Ez így van a világban, de nem történhet meg a csoportban.

08.12.2012, Novosibirsk Kongresszus, 4.leckéjéből

DH

ka

19 dec 2012

“Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”!

Báál HáSzulám, “Ígéret”: “Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”! és egy lángoló szomjúsággal a jóságod érdekében. A Teremtő tudja, hogy mennyi erőfeszítést, és erőt fektettem be a Te munkádba, és biztosak vagyunk benne, hogy Isten ments ezek ne legyenek hiábavalónak, és az Úr szava örökké álljon.”

…És ettől a naptól kezdve mi megerősítjük magunkat a Tóra és a parancsolatokban, mint “az ökör a húzásra, és a szamár a teherre”, hogy felemeljük az Istenséget a porból, és hogy a bűnök érdemekké váljanak, mivel az Ő dicsősége meg kell töltse az egész világot. És a Teremtő segítségével, biztos vagyok abban, hogy az üdvözülésünk közel van, és mi kiérdemeljük azt, hogy a Teremtőt szolgáljuk, az által, hogy kiterjedünk, és az Úr vágya sikeressé válik a kezünkben”

Báál HáSzulám az első részben írja, hogy ő befektet a tanitványokba, és segít nekik. De a spirituális világ nem olyan mint a fizikai világ, erőfeszítést kell befektetni, hogy a Teremtő segítsen nekünk.

A fizikai világban a kisbaba természetesen hozzátapad az anyjához: először a köldökzsinórral az anyaméhben, aztán a melléhez, testéhez, és megkapja a gondoskodást az anyjától. A természet megköveteli, hogy lenullázza magát egy ilyen formába. Ő nem tesz semmilyen erőfeszítést. Éppen ellenkezőleg, úgy érzi, hogy csak az anyja az egész élete, és ő hozzá ragaszkodik.

De a spiritualitásban erőfeszítéseket kell tennünk, állandóan tennünk kell az egó ellenében: a csoporttal, a tanárral és a Teremtővel. Csak a lenullázás által vagyunk képesek megkapni a táplálékot, az úgynevezett “spirituális köldökzsinór”-on keresztül, vagy a spirituális emlőt a “Felső Parcuf” –ot, a “Körbevevő Fény”, a “Reformáló Fény”, és a “belső Fény” által.

Ezért, amikor azt mondja, hogy “Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”, ennek az értelme az, hogy az ő részéről egy hatalmas munka történik, azért hogy elérjen egy ilyen kölcsönös kapcsolatot.

“Mennyi erőfeszítést és erőt fektettem be a Te munkádba”. Ez abban a mértékben lehetséges, amennyi lehetőséget ad a tanár a tanítványnak az adakozásra. Mit kezdhetsz azzal a kisbabával, aki nem akar enni? Itt már működik az ő szabad választása.

A korábbi szabad választás csak a lenullázás. Azután hogy elfogadja az adakozást a Felsőtől, még mindig a saját értelme és érzelme ellenére cselekszik. Ez egy nagyon nagy probléma. Önmaga lenullázása sem könnyű feladat számára, mivel a magzat a “Kegyelem vizei”- ben van, de ezt a Kegyelmet nem egyszerű elérni önmaga teljes lenullázása által.

Így a tanítványnak el kell kezdenie cselekedni, amelyek ellentétesek az érzelmével és megértésével, hogy meglássa a legnagyobb szenvedésekben a Felső Kegyelemet. Mint Rabbi Akiva abban az időben, amikor meghalt.

Mindez nem egyszerű, és fel kell készülnünk rá. A legfontosabb, hogy kérjük a hozzáállásunk megváltozását azzal kapcsolatban, ami történik velünk. Mi valóban kérjünk, könyörögjünk, imádkozzunk, és szeretettel fogadjuk a Teremtő azon cselekedeteit mellyel segít számunkra, a csoporttal, a tanárral és a Teremtővel való összeolvadásban, hogy a szeretet lefedje a mi bűneinket.

Ezt a munkát nevezzük “az ökör a húzásra és a szamár a teherre.” Folyamatosan abban az érzésben kell maradjunk, hogy “Nincsen senki más Rajta kívül”, és ennek az érzésnek az edénye a mi kapcsolatunk és a szeretetünk. És ezt nevezik “A Tóra nagy törvénye”-nek.

2o12 December 12, Felkészülés a reggeli leckére

BS

14 dec 2012

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

Egyik ember erőfeszítésének szükséges mértékét sem lehet kiszámítani, sem azt, hogy mennyit fektessen be annak érdekében, hogy tovább léphessen a következő szintre. Egy normális földi életet élő átlagembernek sem lehet megmondani, hogy mennyi korrekcióra van szüksége, annak érdekében, hogy megnyíljon a szívbeli pontja, a “spirituális szikra”- ja. Azt sem lehet megmondani, hogy mennyit kell dolgoznia ezzel a szikrájával, hogy elérje az első felfedezést, azaz, hogy összekapcsolja őt más szikrákkal.

Az első lépésnél mi kombináljuk a szenvedésünket, és amekkora mértékben ezek a szenvedések megjelenek bennünk, abban a mértékben felfedeződik a spiritualitás szikrája, és feltárul bennünk a kérdés: “Mi az élet értelme?” Ez a szikra irányít a cél felé, válaszol a kérdésre, hogy “Mi az élet értelme?”.

Aztán elkezd új erőfeszítéseket tenni a csoportba, amely megváltoztatja őt, mivel ő egyedül nem képes megváltoztatni magát. A személy a környezet befolyása alatt változik. Így az előkészítő szakaszban, a gyors előrehaladás érdekében megpróbálja a legelőnyösebb módon a környezet befolyásolása alá helyezni magát, hogy átmenjen a szenvedés útjáról a Fény útjára, a Tóra, a Kabbala útjára.

Ezzel befejezi az előkészítő szakaszt, felkészül a szövetségre, a saját maga lenullázására, a kölcsönös garanciára, felülemelkedik a kétségeken és a zavarokon, annak érdekében, hogy elérje a kapcsolatot a szikrák között.

Ez a munka azon múlik, hogy milyen befolyása van a környeznek az emberre. Ezért nem lehet kiszámítani előre az ember szükséges erőfeszítését, és a pontos állapotokat, amelyen keresztül kell mennie, hogy ő elérje a Teremtő felfedését. Ez a felfedés a helyzettől függ. Ez nem véletlenszerű, ennek kiszámításához, ismernünk kell, és figyelembe kell vennünk az egész rendszert. Ez lehetetlen a mi szintünkről, akik alulról megyünk felfelé lépcsőről lépcsőre.

Egy magasabb szintről lehetséges már többet látni, de itt már van egy másik feltétel. Mert minden egyes szint tartalmaz magában négy vetületet, a teljes “HáVáJáH”-t, és hogy felemelkedjünk a tiszta számításokba, fel kell emelkedjünk a teljes “HáVáJáH” – ba. Azaz, csak a Jecira világán keresztül lehet megmondani mi fog történni az Ásszia világában. Csak egy magasabb szintről lehet kiszámítani, hogy egy alacsonyabb szinten mit tesznek. Ha valamilyen felsőbb szinten vagyunk az Ásszia világában, akkor lehetséges kiszámítani, mi fog történni az alacsonyabb szintű világban, mert a korrekciók ebben a világban (“Nefes Fénye” – ben) még nincsenek meghatározva.

De a hála, hogy a személy megerősíti kapcsolatát a környezettel, ezáltal halad előre. Végül a rejtettség eltűnik, és eléri a felfedést.

Báál HáSzulám írja a “TESZ bevezetőben”: ”Valóban, miután a Teremtő látta, hogy a személy befejezte a saját erőfeszítésének mértékét, és befejezett mindent, amit be kellett fejeznie, és megerősíti a saját választását a Teremtőben vett hitében”, azaz, ő bebizonyította, hogy sóvárog az adakozás tulajdonságára, amit úgy nevezünk, hogy “hit”, “akkor a Teremtő segít neki, és akkor a személy eléri a nyitott felfedést, és az arcnak a felfedését”. A Teremtő segítsége nem jöhet el, mielőtt a személy nem tesz teljes mértékű erőfeszítést. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és ne kérdezzünk erről. Ez akkor jön el, abban a pillanatban, amikor az ember nem képes már több erőfeszítést tenni. Azaz, nekünk éreznünk és kérnünk kell, hogy beteljesíthessük a saját erőfeszítésünket, és ne kérjük a felfedést.

Az erőfeszítésünk eredménye a felfedés. A spirituális világ felfedése csak a korrigált edényben érzékelhető. A felfedés nem az emberen kívülről jön valahonnan, mert ez lehetővé tenné a teljes korrupciót a korrekció felé. Amikor véget ér a korrekció, ugyanabban a mértékben, amelyben egy perccel ezelőtt korrupció volt, hirtelen érezzük majd a korrigált állapotot, az úgynevezett “megváltást”.

2o12.12.o3, “A Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

07 dec 2012

Születésénél fogva különböző, azonban céljában azonos

Születésénél fogva különböző, azonban céljában azonos

Kérdés:

Mire kell aspirálnom, a barátok nagyságára vagy a velük való egyenlőségre? Mi a valódi kapcsolat?

Válasz:

A barátokkal való egységre kell aspiráljál, mint egy ember egy szívvel. Te feléjük emelkedsz annak érdekében hogy benyomást tegyél rájuk a cél fontosságának üzenetével, és ugyanakkor meghajtod fejedet előttük annak érdekében hogy megkaphassad tőlük a cél fontosságának üzenetét.

Egyébként olyan lenne mintha egyenlőek lennétek, mintha semlegesítenétek egymást, azaz ez azt jelentené hogy semmilyen benyomást nem tesztek egymásra. Könnyebb “egyenlő”-nek lenni egymáshoz, egymásnak hátunkat mutatva, “Ez a tiéd, ez meg az enyém”, és akkor nem hasonlítom össze azt amivel én rendelkezem azzal amivel te rendelkezel. Még akkor is ha csak úgy teszünk mintha egyenlőek lennénk, már nyugodtan élek, és nincs panaszom.

De a valódi egyenlőség azt jelenti hogy mi össze akarunk kapcsolódni, benyomást adva egymásnak a Teremtő hatalmasságával amennyire ez csak lehetséges. Annak érdekében hogy ez megtörténjen lenullázzuk magunkat, és a közösséget pedig olyan magasra értékeljük amennyire ez csak lehetséges. Tehát mindannyian, akik ilyen egymástól különbözően lettünk megteremtve, valóban egyenlővé válhatunk, egyenlőek a cél vonatkozásában.

Amennyiben mi arra sóvárgunk hogy adakozhassunk egymásnak, amennyiben sóvárgunk hogy megadhassuk magunkat egymás előtt, amennyiben arra sóvárgunk hogy felemelkedhessünk és a Teremtőt nagyobbnak láthassuk, amennyiben csak az Ő irányában sóvárgunk, amennyiben össze akarunk kapcsolódni, magunkat megszorítani, magunkat lenullázni és a Teremtőhöz olvasztani, akkor ezáltal egyenlővé válunk. Végül is a célunk kapcsol minket Ő hozzá. Azáltal, hogy beépülünk a Teremtőbe, mi mindannyian egyenlővé válunk még akkor is ha születésünktől kapott tulajdonságainkban különbözünk egymástól. A Teremtő az. aki különbözőnek teremtett meg minket, hogy azáltal hogy Ő belé mindannyian beépülünk, a különbségeink eltűnjenek.

2o12 október 18., Reggeli lecke, 1.rész, Rabash írásai

(HZS)

22 okt 2012

67 queries in 0,372 seconds.