“Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”!
Szerző: nandor | Kategória: lenullázás, nincs más rajta kívül
Báál HáSzulám, “Ígéret”: “Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”! és egy lángoló szomjúsággal a jóságod érdekében. A Teremtő tudja, hogy mennyi erőfeszítést, és erőt fektettem be a Te munkádba, és biztosak vagyunk benne, hogy Isten ments ezek ne legyenek hiábavalónak, és az Úr szava örökké álljon.”
…És ettől a naptól kezdve mi megerősítjük magunkat a Tóra és a parancsolatokban, mint “az ökör a húzásra, és a szamár a teherre”, hogy felemeljük az Istenséget a porból, és hogy a bűnök érdemekké váljanak, mivel az Ő dicsősége meg kell töltse az egész világot. És a Teremtő segítségével, biztos vagyok abban, hogy az üdvözülésünk közel van, és mi kiérdemeljük azt, hogy a Teremtőt szolgáljuk, az által, hogy kiterjedünk, és az Úr vágya sikeressé válik a kezünkben”
Báál HáSzulám az első részben írja, hogy ő befektet a tanitványokba, és segít nekik. De a spirituális világ nem olyan mint a fizikai világ, erőfeszítést kell befektetni, hogy a Teremtő segítsen nekünk.
A fizikai világban a kisbaba természetesen hozzátapad az anyjához: először a köldökzsinórral az anyaméhben, aztán a melléhez, testéhez, és megkapja a gondoskodást az anyjától. A természet megköveteli, hogy lenullázza magát egy ilyen formába. Ő nem tesz semmilyen erőfeszítést. Éppen ellenkezőleg, úgy érzi, hogy csak az anyja az egész élete, és ő hozzá ragaszkodik.
De a spiritualitásban erőfeszítéseket kell tennünk, állandóan tennünk kell az egó ellenében: a csoporttal, a tanárral és a Teremtővel. Csak a lenullázás által vagyunk képesek megkapni a táplálékot, az úgynevezett “spirituális köldökzsinór”-on keresztül, vagy a spirituális emlőt a “Felső Parcuf” –ot, a “Körbevevő Fény”, a “Reformáló Fény”, és a “belső Fény” által.
Ezért, amikor azt mondja, hogy “Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”, ennek az értelme az, hogy az ő részéről egy hatalmas munka történik, azért hogy elérjen egy ilyen kölcsönös kapcsolatot.
“Mennyi erőfeszítést és erőt fektettem be a Te munkádba”. Ez abban a mértékben lehetséges, amennyi lehetőséget ad a tanár a tanítványnak az adakozásra. Mit kezdhetsz azzal a kisbabával, aki nem akar enni? Itt már működik az ő szabad választása.
A korábbi szabad választás csak a lenullázás. Azután hogy elfogadja az adakozást a Felsőtől, még mindig a saját értelme és érzelme ellenére cselekszik. Ez egy nagyon nagy probléma. Önmaga lenullázása sem könnyű feladat számára, mivel a magzat a “Kegyelem vizei”- ben van, de ezt a Kegyelmet nem egyszerű elérni önmaga teljes lenullázása által.
Így a tanítványnak el kell kezdenie cselekedni, amelyek ellentétesek az érzelmével és megértésével, hogy meglássa a legnagyobb szenvedésekben a Felső Kegyelemet. Mint Rabbi Akiva abban az időben, amikor meghalt.
Mindez nem egyszerű, és fel kell készülnünk rá. A legfontosabb, hogy kérjük a hozzáállásunk megváltozását azzal kapcsolatban, ami történik velünk. Mi valóban kérjünk, könyörögjünk, imádkozzunk, és szeretettel fogadjuk a Teremtő azon cselekedeteit mellyel segít számunkra, a csoporttal, a tanárral és a Teremtővel való összeolvadásban, hogy a szeretet lefedje a mi bűneinket.
Ezt a munkát nevezzük “az ökör a húzásra és a szamár a teherre.” Folyamatosan abban az érzésben kell maradjunk, hogy “Nincsen senki más Rajta kívül”, és ennek az érzésnek az edénye a mi kapcsolatunk és a szeretetünk. És ezt nevezik “A Tóra nagy törvénye”-nek.
2o12 December 12, Felkészülés a reggeli leckére
BS
14 dec 2012
