Dr. Michael Laitman

nincs más rajta kívül

Miért nem hall engem a Teremtő?

Miért nem hall engem a Teremtő?

Kérdés:

Megértem azt hogy “Nincsen Rajta kivül más”, érzem az erejét és megértem hogy ez egy játék. De miért érzem a fájdalmat, miért tapasztalom a szenvedéseket, miért vagyok beteg?

Válasz:

A személynek a saját helyzetéből kell kiindulnia. Miért adnak neked ilyen helyzeteket? Ha egészséges lennél, szép és minden csodálatos lenne veled, akkor még nem jelentél volna meg itt közöttünk.

Kérdés:

Hol van a használati utasítás? Fel akarom felfedezni! Nem értem a Teremtő nyelvezetét!

Válasz:

A Teremtő nyelvezete a természet, ez ami körülötted van. Kezd el látni a Teremtőt mindenben ami történik.

Amikor a gyerekeid kicsik voltak, mindféle játékot szerveztél nekik és el is elrendezted a játékokat, próbáltad valamivel lefoglalni őket, mindenféle helyzetet találtál ki, hogy tegyenek valamit, hogy foglalkozzanak valamivel.

Pontosan ez az, amit a Teremtő tesz velünk. Pontosan ahogy Te is gondolod, hogy mit kell adnod a gyermekeidnek, milyen eredményekhez kell eljutniuk, úgy cselekszik Ő is mindannyiunkkal.

Oldd meg úgy, ahogy az intelligens gyerekek megoldják, amit a szülők terveznek: Anya miért rendezte el ilyen formában a játékokat, adott néhány fényképet, megengedett valamilyen zenét, bekapcsolt egy különleges csatornát a tévében és így tovább. Ebben egy nagyon finom utalás van elrejtve arra a válaszra, amit elvár a gyerekektől.

Ezért keresd a választ a kérdésre: “Milyen választ vár el tőlem a Teremtő azokban helyzetekben, amelyek percenként felbukkannak” magában a kérdésben? Keresd meg a választ magában a kérdésben. Követeld tőle, hogy adja meg a válaszokat: “Mit akarsz tőlem?”

Kérdés:

Én kérem, de Ő nem hallja.

Válasz:

Nem hallja! Te nem hallod, mert a füled önző, a szíved egoista, különben hallanád Őt.

Amikor hallani akarod majd, de nem önmagadért, hanem hogy Őt boldoggá tedd, akkor azonnal elkezded hallani Őt. Ki fog nyílni az összes érzéked. Az öt fizikai érzék helyett (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás), megnyílnak a belső érzékek: a “Keter”, “Hochma”, “Bina”, “Zeir Ampin” és a “Malchut”.

De azért állandóan aggódnod kell majd “hogyan érzi a reakciómat? Hogyan kell válaszolnom, hogy Ő boldog legyen? Hogyan vagyok képes ezt megtenni? Talán ez örömet okoz Neki? Lehet hogy ki kéne probálnom a barátaimon?”

Meg fogod érteni, hogy a Teremtő szándékosan tört össze téged több milliárd részre, hogy lehetőséged legyen kiélesíteni az érzékeidet mások irányában: a gyűlölet, harag, szeretet, féltékenység, félelem, stb. segitségével és ők azért lettek megteremtve hogy kiélesíthesd érzékeidet a Teremtő felé.

Kezdd el ilyen módon irányítani önmagadat, így dolgozni a környezettel, azért hogy aztán a Teremtőhöz fordulhass. De erre a célra, előbb szeress másokat: “A felebarátod szeretetétől az Isten szeretetéhez”. A felebarátod szeretetétől el lehet kezdeni dolgozni. Próbáld ki és figyeld, hogy hallanak-e vagy sem.

Így majd fokozatosan felismered a csoport fontosságát. Ellenkező esetben nem állíthatod be magad, mint egy hangszert arra, hogy érezzed a Teremtőt.

2013.06.14, Krasznojarszk konferencia 3-ik részéből

Ford: BS
Szerk: SzI

22 jún 2013

A személy kapcsolata a Szfirákkal

A személy kapcsolata a Szfirákkal

A spirituális test a “Bina” az alsó része, a” Zeir Ampin” és “Malchut”, azaz, AHP(Ahap), a megszerzési vágy. Mi állandóan benne vagyunk, csak a vágy mélysége változik (Aviut) (vastagság, nyersesség), a “Resimó” (információs gének) amelyek megjelennek. Az “Aviut” változásának megfelelően az érzelmek is változnak, ezért úgy tűnik, hogy minden alkalommal egy másik helyen találjuk magunkat, egy másik világban, egy másik valóságban. Minden megváltozik: én és a környezetem. Akár gyermek vagyok vagy felnőtt, ennek megfelelően változik a környezet: a munkám, a barátaim, a feleségem, a gyermekeim, a világ körülöttem, az egész Univerzum.

Az összes kép a “Resimó” –ból származik, amely felébred az élvezeti vágyamban, és a feladatom az, hogy helyesen dekódoljam. De hogyan érezhetem, ragadhatom meg, osszam fel, értékeljem ezeket a tulajdonságokat? Hol kaphatok egy ilyen  értelmet és szívet?

Ehhez megpróbálok elkülönülni és eltávolodni az érzésektől és az elmémtől, és úgy viszonyuljak hozzájuk mint idegenek és nem magam valójában. Úgy érzem magam, mint egy pont, aki figyeli belülről az érzelmet és értelmet, a gondolat és a szív mögött. Ezeken keresztül nézem a világot.

Ha a személy ezek szerint próbálja lefesteni a világ képet, akkor ő megkapja a képességet, hogy befolyásolja és korrigálja, a “Resimó” –t magát, amelyben van, nem lehet megváltoztatni, csak fel lehet gyorsítani a fejlődést, és megvalósítani, azért hogy a “Resimó” gyorsabban jelenjen meg.

De a tény nem csak a felgyorsulás. Nekem kell használnom a “Resimó” –t olyan módon, hogy ő közelítsen a világhoz, amely feltárul bennem külső formában. Minden, ami felfedeződik az értelmemben és a szívemben, vagyis, a belső “edények” -ben (kilim) és minden ami feltárul rajtam kívül egy külső formában: a kövületi, vegetatív, élő és a “beszélő” szinteken ebben világban, mindez irányítva, vezetve  halad előre  a Fény által, amely befolyásolja a “Resimó” -t, azaz, a Teremtőtől jön, egy forrástól.

Bár úgy érzem, hogy a belső és külső formák konfliktusokban vannak vagy tagadják egymást, és azokat  oly módon kell felállítanom, hogy a két feltétel megmaradjon. Egyrészt, “a bíró csak a szerint bírál, amit a szemeivel lát”, és a világ, amely előttem áll az egy valós világ. De másfelől, tudom hogy “Nincs más Rajta kívül”, csak Ő vezeti a világot.

Úgy érzem a különbséget a két forma között, mint egy igazi csatát, egy legerősebb belső konfliktust. Báál HáSzulám leírja ezt a harcot egyik levelében, egy példázatban, ahol a király hű szolgája harcol, hogy legyőzze a tolvajt, a gonosz minisztert, aki hátulról károsítani akarja a királyt.

Meg kell értenünk, hogy a problémák, amelyek felfedeződnek a legfontosabb elv ellen, hogy “Nincs más Rajta kívül”, azért vannak, hogy megtudjam vizsgálni a tulajdonságaimat, vágyamat és gondolataimat, amelyek tagadják a Felső erő egyediségét, mintha lennének más erők a valóságban.Ez a forma “Resimó” –ból származik, azért, hogy mindent a Teremtőhöz viszonyítsak, a Fény felé.

De ezt nem tudjuk megtenni. Ahogy haladtunk előre, a kép egyre ellentmondásosabb és összetöri az ember szívét és lelkét. Az emberi elme nem tudja összeegyeztetni ezeket az ellentmondásokat. Eleinte ezek az ellentmondások nem néznek ki olyan rossznak, de azután olyan mértékben jönnek, hogy a személy nem képes egyetérteni. Nem tudta kombinálni, hogy a Teremtő jó és jóságos, és puszta igazságtalanságot lát maga előtt.

Csak egy harmadik partner képes összeegyeztetni a két ellentétes félt, mert ahogy mondva van: “aki béket köt felül, az békét köt alul”. Kiderül, hogy az embernek szüksége van a Reformáló Fényre, szüksége van hogy a Teremtő győzedelmeskedjen felette, és azáltal megváltoztatja az értelmét és a szívét.

Akkor “összekapcsolódunk a Szfirákkal”, felfedezzük , a megszerzés vágyában: a “Bina” alsó részét, a” Zeir Ampin ” és a “Malchut “ban– a Fényt, amely a “Galgalta vé Éynaim” – ból származik. Így azonosul a Felső erővel, és érzi, hogy milyen állapotban, milyen világban, milyen Fényben található a “Nefes”, “Ruách”, “Nésámá”.

2013.04.19, Rábásh írásaiból, “Shámati” 68

BS

27 ápr 2013

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Egy lépést sem erőfeszítés nélkül

Kérdés:

Ha “Nincs senki más Rajta kívül”, akkor miért kell nekem azt mondanom: ” Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más”?

Válasz:

“Ha én nem vagyok magam számára akkor ki más?” azt jelenti, minden ötlet csak az erőfeszítés által érhető el. Amíg az ember nem tesz erőfeszítést, addig egy lépést sem halad előre.

A mi világunkban sok a zavar, és néha úgy tűnik, hogy lehetséges nyerni valamit erőfeszítés nélkül: valamilyen ajándékot, örökölni valamit, kapni valami sorsot, vagy valamilyen lehetőséget. Mindenki ebben a világban a saját sorsával és szerencséjével, a saját csillagjegyével, egy bizonyos családba és bizonyos feltételekkel születik meg. Úgy tűnik számunkra, mintha nagyon sok dolog volna, ami nem tőlünk függ, és az adott keretek közt igyekszünk cselekedni.

Mi nem látjuk, hogy minden 100% – ban rajtunk múlik: minden pillanatban, minden lépésben, minden milliméteren az úton előre akarunk haladni, és e szerint kell erőfeszítéseket tennünk. Sok rendszer létezik, amely támogatja az emberi életet: a munkanélküli segély, a szociális gondoskodás, az egészségügyi alapok, nyugdíj. Ha beteg vagy legyengült vagy, akkor vigyáznak rád, és gondoznak. Tehát, a személy nem látja világosan és egyértelműen a kapcsolatot az ok és okozat között, az erőfeszítés amelyet befektetett, és a végeredmény között.

Ő nem látja az egész rendszert. Egy olyan mértékben törött rendszerben találjuk magunkat, amely egyre romlottabb és nem vesszük észre, hogy mi vagyunk az oka a válságnak. Vannak érvek arról, hogy mi vagyunk az okozója az ökológiai problémáknak és az éghajlatváltozás is mi miattunk történik. Mi mindig jobbat és jobbat akarunk, de a helyzet egyre tovább rosszabbodik. És ha hirtelen egy kicsit jobb lesz, nem fogjuk tudni, milyen okból. A rendszer el van rejtve előlünk, és érezzük a tehetetlenségünket.

Kabbala Bölcselete szeretné eljuttatni a személyt a felső rendszer felfedezéséhez, de mi ezzel ellentétesek vagyunk. A szabály szerint: ” A személy nem képes egy mitzvát végrehajtani, ha előzőleg nem vallott kudarcot belőle”.

Azaz, látnunk kell az inverz műveletet, amelyből kiderül és megértjük, hogyan kell rendezett módon, helyesen cselekedni: a tanulásban, a munkahelyen és mindenben. Amíg a személy nem tör össze valamit, addig nem érti meg a belső lényeget.

Ezért szeretnek a gyerekek mindent összetörni, hogy felfedezzék és megtudják, hogy mi van benne. A természet szükségszerűvé teszi számunkra, hogy mindent megvizsgáljunk, és ez által kezdjük azt megérteni.

A lélek törése már előttünk megtörtént, és nekünk a törött részeket meg kell próbálnunk összerakni. És miközben összerakjuk, képesek vagyunk megvizsgálni és felfedezni mindet ami “igen” és “nem”, vagyis nagyon jól megértjük és megtanuljuk ezt a rendszert, olyan mértékben, hogy mi magunk integrálódunk bele. Belépünk ebbe a rendszerbe, részévé válunk, és ezzel együtt a tulajdonosai leszünk. Tehát semmilyen problémánk nem lesz annak irányításával.

De most útközben ahogy tanuljuk, mindenféle zavarodottságok jönnek. Ez olyan mintha megnyitnánk egy gépet, amely nem működik, és nem tudod, hogy hol található a hiba. Szóval kezded ellenőrizni egyik helyen, másik helyen, megvizsgálod az utasításokat a könyvben és így tovább. Viszont, ahogy haladunk előre, van már egy szakértő, aki képes segíteni, és tanácsot adni.

2013.02.08, Báál Hászulám a “Levelek”

BS

29 Már 2013

A Teremtő része mindig veled van

A Teremtő része mindig veled van

Kérdés:

Hogyan növelhetem a tudatosságomat, hogy “Nincs más Rajta kivül”, és ezzel együtt azt, hogy ne váljon a misztikussá?

Válasz:

Csak a környezeten keresztül! Ha az ember magába fordul, ő nem látja az igazi képet. Csak környezet képes beirányozni az embert, hogy a helyes érzékelésbe legyen, és lássa a minden egy felülről jövő jelenések jeleit, de nem mind a misztikusok, hogy csak jeleket látnak.

Valóban arról beszélünk, hogy ” Izrael, a Fény és a Teremtő Egy”, összekapcsoljuk egy pontba, és ily módon megadják a helyes irányt. Én összekapcsolok mindent eggyé, ahol össze akarok olvadni a Teremtővel, és hogy letisztázzak mindent ami belül és körülöttem, a fontosság mértékének megfelelően az összeolvadáshoz. Minden az összeolvadással fejeződik be, azaz, a Teremtővel.

A helyes vizsgálat egy – ha cselekvéseim révén átmegy a csoporthoz, és nagyobb kapcsolathoz vezet, amelyben remélem, hogy felfedezem a Teremtőt. Ez pontos és egyértelmű kell, hogy legyen, belefoglalva ebbe a rendszerbe, mint egy utolsó részt, amely hiányzik a pazelből, amely áll a helyén és átfordítja a képet teljessé és véglegessé.

Semmi más nincs a “Fény”- en és az “edény”- en kivül, a Teremtő a Fény. A Fény hozzánk érkezik egy szűrön keresztül, amely az egész világ, mindenféle fordított formákban. Bár ez a Teremtő cselekvése és befolyása.

Mindent, amit te mondasz nekem most én úgy látom, mint a Teremtő viszonya felém, ilyen módon akar felébreszteni engem, hozzáadni valamit felém. “Nincs más Rajta kívül”, azt mondja, hogy a Teremtő működik mindenkin keresztül, amely úgy tűnik hogy létezik ebben a világban, ezért én ebből a szemszögből kell viszonyuljak feléjük. Éppen ez az ok miatt érjük el a Teremtő szeretetét a teremtmények szeretetén keresztül.

De, a csoporton keresztül van egy másik számítás, az egész világhoz hasonlítva. Mivel a csoporton keresztül megmutatja neked a barátságos hozzáállását, és a világon keresztül általában egy negatív hozzáállást. Mindkét hatás a cél felé irányít, de a csoporton keresztül látod egy kedvezőbb módon, megkapod a támogatást és a megértést. Általa több energiát szerzel meg, a Teremtő mintha mindig veled volna.

A csoport a Teremtő része, ahol mindig együtt vannak! És a világ a Teremtő az a része, amely mintha ellened lenne. De a végén, minden egybe kell legyen foglalva, egy teljes eggyé.

2o12.12.3o, Reggeli leckéből, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

04 jan 2013

Egy fejsze a favágó kezeiben

Egy fejsze a favágó kezeiben

Báál HáSzulám, első “Levél”: “És mivel a felügyelt és a felügyelő egy, lehetetlen, hogy különbséget tegyünk a gonosz és a jó között, és mindenki szeretett és mindenki tiszta, mivel mindenki hordozza a Teremtő edényeit, készen arra, hogy dicsérje a Teremtő kinyilatkoztatását és egyedülállóságát, és ezt érzékeivel érzi értékének megfelelően, végül is tudják, hogy minden cselekedet és gondolat, mind a jó és a gonosz, hordozza a Teremtő edényeit, és Ő készítette azokat, és azok az Ő szájából jöttek ki, és ez mindenkinek felfedésre kerül ahogy a korrekció végbe megy.

De mindeközben ez egy hosszú és fenyegető számkivetés, és a fő gond az, amikor az ember lát egy cselekedetet, ami nem helyes, leesik az ő szintjéről, mivel úgy gondolja, hogy ő maga viszi azt véghez, elfelejtve, hogy Ő az, aki mindennek oka, és minden tőle származik, és semmi más nem működik a világban Rajta kívül”.

A jó eseményeket betudhatjuk a Teremtőnek, de az ember a rossz események miatt kezdi magát kínozni, megbánja a tetteit és sajnálja, ami vele történik. Számára nehéz, hogy mindezt a Teremtőnek tudja be. Szomorú és bánja a múltját, a hibáit, úgy gondolja, hogy ő az oka a kellemetlen eseményeknek és hogy nem halad eléggé, vagy hogy elmulasztott valamit. Csak később tudja kijavítani ezeket a “hibákat és gonosz tetteket”, tekintettel a múltra és “jóvá” teheti azokat.

Ugyanez a helyzet a jelent és a jövőt illetően: ha valaki rossznak tart valamit, az azt jelenti, hogy azt nem a Teremtőnek tudja be, hanem más okoknak. Így intézi ezt a felsőbb Gondviselés. Ha úgy gondolja, hogy vannak más okok a Teremtőn kívül, akkor ő tulajdonképpen bűnös abban, ami történik, és ezt úgy nevezik “és te más isteneket imádsz,” bálványimádás.

Ha tehát valaki megszegi a “Nincsen más Rajta kívül” első szabályát, és ezért letér az útról. Többé már nem a teremtés céljára fókuszál, a Teremtő felfedésére; ő nem kiegyensúlyozott erők között van, amelyek elvinnék őt az igazsághoz.

Ezért, minden munkánk abból áll, hogy felfedjük a Felsőbb Gondviselést, mint az egyedi Gondviselést, amely a “Nincs más Rajta kívül”-ből jön, jó és jótékony formában, minden pillanatban, a múltban, a jelenben és a jövőben, és ez ugyanaz minden ember számára a világon.

Egy emberi lény az a pont amelyből a személy meghatározza, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és, hogy Ő jó és jótékony. A pont, amelyből egy személy meghatározza a Felső Gondviselést fokozatosan nő, amíg el nem éri a Teremtő dimenzióit. Ez az, ahol spirituális növekedésünk mind a 125 lépcsőfoka van.

2o12.12.16, Felkészülés a reggeli leckére

FG

31 dec 2012

Ne menj vakon a sötétségben

Ne menj vakon a sötétségben

Kérdés:

Miért a Tóra nem helyes tanulása káros lehet, a “halál- mérge” – vé válik?

Válasz:

A Tóra helytelen tanulása az, hogy a rendszert aminek egy fokozatos korrekciót kéne elhoznia a megszerzési vágy számára, ehelyett egy helytelen módon használjuk föl, ez eltávolítja azt a részt, amely szándékozva volt a korrekcióra. Ily módon az utat egy nem vágyott módon fejti ki, amely tele van fájdalommal, mintha a Teremtő aki szeret minket, szomorúságot okozna. Ezért ez a módszer nem egy vágyott állapot.

Az egó szemszögéből a személynek, ez az út nem vágyott, mert ez szenvedést okoz. De ha az adakozás formájáról beszélünk, és értékeljük a Teremtő kapcsolatát, akkor úgy kell lássuk, hogy Ő szenved.

Ha mi nem veszünk részt a korrekció rendszerében, hanem korrigáljuk egy nem tudatos, ösztönös módon, mint a kövületi, növényi és állati részek, akkor így nem lenne jutalom és büntetés számunkra. A rendszer nem változna a mi szempontunkból, hanem nyomna minket az abszolút törvények irányába, mint a vonat, amely halad az iránya felé.

De mivel az ember fokozatos fejlődése megteremtette magának a részvételét ebben a folyamatban, akkor kell kapjon egy plusz különleges érzékenységet, hogy a rendszer hogyan működik rajta. Így a teremtményben kifejlődik egy új érzés és megértés, azaz, a Teremtő, aki a rendszer másik oldalán van. “A cselekedeted által ismerlek meg Téged’, és összekapcsolódik Vele.

Lehetetlen bármilyen részt elérni az út mentén, még a legkissebbet sem, ha nem csináljuk azt helyesen. A kérdés az, hogy mekkora mértékben probáljuk meg, hogy a tévedés csak az erőben, és nem a gyakorlatban van.

Ha meg van írva, hogy “Nincsen igaz a földön, aki jót cselekszik, és ne bűnözött volna”, akkor minden szinten nekem bűnt kell elkövetnem. De én felkészítem magam, próbálkozok, óvatos és félek a bűntől, azaz, félek hogy leszakítsam magam attól az érzéstől, hogy “Nincs más Rajta kívül” és “Ő jó és jótevő”. Én félek, hogy abba hagyjam a sóvárgást a szeretetre és az adakozásra, mert nem leszek képes a vágyam fölé emelkedni, az ösztönös gondolatok fölé, azaz “állati ” szintem fölé.

Szükségem van az önálló vizsgálatra, önismeretre. Én a szamáron ülök és nem a szamár rajtam, az én egoista vágyamon (anyag), és egy összehasonlítást teszek hogy, amit érez és amit gondol ez a szamár, és mit akarok érezni, és hogyan kell gondolkozzak. Ilyen módon én felfedezem az én szamaramat, a bennem levő emberrel együtt.

“Embert és állatot a Teremtő megmenti”, és ez ahogy haladok előre. Szóval, a hibáim elhozzák nekem a sikert és segítenek előrehaladni. Hibák és a sikerek felfedeződnek bennem a bal és jobb oldali vonalon. Ebben az esetben, mind a kettő a jogos és helyes módon egészítik ki egymást, mivel a hibák nem tárultak volna fel az új megértésben, és nem tudtam volna hogy hol vagyok.

Nekem dolgoznom kell mint a bűnökön és mint parancsolatokon, mert az egyik nem létezhet a másik nélkül. Minden a gonosz felfedezésével kezdődik. De a jobbat azt egyidőben fedezem fel a Fény ragyogásával. Jön a Fény, és segít nekem látni a sötétséget, és nem pedig amikor először a sötétség megjelenik, és nem vettem észre hogy ez sötétség, és nem a hosszú szenvedés útján keresztül, hanem a Fény ragyogásán keresztül fedezzem fel a gonoszt.

Ezért a Kabbalisták és a Tóra tanácsokat adnak, hogyan kell felkészitenünk magunkat a helyes bűnök felderítésére, a gonosz felfedezésére.

2012.12.24, A napi Kabbala lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

29 dec 2012

Érezni a Teremtőt magamban

Érezni a Teremtőt magamban

Kérdés:

Magunkhoz húzzuk a Teremtőt azokkal a cselekedetekkel, amelyek a spiritualitás felfedését célozzák? Más szavakkal, felemeljük a cselekedeteket vagy lehúzzuk a Teremtőt?

Válasz:

A spiritualitásban nincsen olyan kifejezés, mint “fel” vagy “le” a szavak hétköznapi értelmében. A minőségnek megfelelően tudjuk szétválasztani őket: fel azt jelenti, hogy magasabb minőség és a le azt jelenti, hogy alacsonyabb minőség.

Minden cselekedetemmel a Teremtőhöz akarok kapcsolódni; érezni akarom, hogyan irányít engem belülről, érezni akarom, hogy minden gondolatom, érzésem és döntésem tőle ered. Ő bennem van, mint a kéz, amely a báb kesztyűjét viseli, a bábozó.

Nem számít mit teszek, az Ő, de minden attól függ, hogy milyen mértékben fedezem fel, hogy “nincs más Rajta kívül.” Ezért kérem ezt és vágyom rá, hogy felfedezhessem Őt magamban.

De ezt csak akkor tehetem meg, ha a csoporttal vagyok, mert lehetetlen az adakozás tulajdonságait egyedül felfedezni. Egoista vagyok, egy individualista, ami annyit tesz, hogy a csoporttal kell lennem és ragaszkodnom hozzá.

Benne vagyok a csoportban, kapcsolódom a barátokhoz, és próbálok együtt lenni velük egy vágyban, egy hajlamban. Rajtuk keresztül mindannyiunkért könyörgök, mert nem kérhetek magamnak, mert az ismét egoizmus lenne. Az egész emberiségért könyörgök – hogy a Teremtő feltáruljon bennünk és hogy érezzük Őt és érezzük, hogy Ő hogyan működik bennünk. Így akarom látni, hogy milyen elégedettséget és örömöt adunk Neki.

Ezt beteljesíti a “vég eredménye a kezdő gondolat” szabálya, mivel a spiritualitásban nincs idő és nincsenek egymást követő cselekmények. Egy állandó állapot van, és csak ránk tekintettel nyilvánul meg ily módon, így fokozatosan érzékeljük.

Meg kell értenünk a teremtés teljes szabályát a kezdetektől a végig, mivel egyébként ez nem működhet. Erőteljesen részt kell benne vennünk, mivel legkisebb részvételünk is ugyanabból a tíz Szfirából van az “általános és az egyedi egyenlő” szabályának megfelelően. Tehát mélyen éreznünk kell magunkat, a csoportot, az emberiséget és a Teremtőt egy átfogó képben és beteljesítenünk azt.

Kérdés:

Mi a Teremtő öröme?

Válasz:

A Teremtő öröme az az állapot, amelyben mi összekapcsolódunk, összetapadva Őbenne, ugyanazt a teljességet élvezve, ami voltaképpen a Teremtő Maga.

2o12.12.o9, A Novoszibirszki kongresszus 5. leckéjéből

FG

27 dec 2012

Egy hullámhosszon a Teremtővel

Egy hullámon a Teremtővel

Baal HaSulam levele a tanítványaihoz:

“Írva van: „Hívd Őt amikor közel van hozzád”, azaz, amikor hívja az ember a Teremtőt hogy vigye őt közel Magához, tudnunk kell, hogy a Teremtő már közel van hozzánk, mert ha nem lenne így akkor a Teremtő nem hívott volna minket… és magától értetődő, hogy ez megerősíti az embert abban, hogy a szívét kiöntse, mivel nincsen nagyobb érdem ennél. Hogy a világ Királya meghallgatja őt, és, amint a bölcseink mondják: „A Teremtő az igazak imáira vágyik”, mivel a Teremtő utáni  vágy az ember számára az, hogy közelebb kerülhessen Hozzá, hatalmas sóvárgás ébred fel az emberben, hogy a Teremtőt keresse.

Akkor azt találjuk, hogy valóban az ima kimondása és meghallása, az ugyanazon a vonalon [Czinor-on] keresztül emelkedik, egészen addig amíg a gyülekezetben az ember mindent megszerez … és figyeljünk oda ezekre a dolgokra mivel ezek az alapvető feltételei a Teremtő útjának, Áldva legyen Ő”.

Nekünk meg kell találnunk azt a hullámhosszat a Teremtőhöz, és vissza Tőle, azért hogy érezzük, hogy ugyanazon kapcsolati csatornán vagyunk Vele, ahogy írva van: „Én a szeretőmé vagyok és a szeretőm az enyém”. Minden, ami bennem zajlik le, Tőle jön, és ha én helyesen akarok Neki válaszolni, akkor Vele kell összekapcsolódnom, és meg kell találnom a helyes választ Őbenne, hogy hogyan válaszoljak Neki.

A hullámban az első érintkezés már kezdetben Tőle jön, nekem kell keressem, hogy hogyan válaszoljak helyesen ugyanabban a hullámban. Így megkapom a Teremtőtől a formámat. Ő állandóan tanít engem, és én állandóan arra kérem, hogy mutassa meg, hogyan kell léteznem, hogyan válaszoljak Neki, hogyan válaszoljak rá.

Ha egy ember folyamatosan dolgozik, akkor mindig pontosan körülhatárolható a Teremtőről való  leválasztódásának pontja, ahol az ember, csak egyetlen pontban érzi magát, amiben  nem része a Teremtőnek. Tulajdonképpen fel akarja tárni a Teremtőt, abban a formában, hogy tulajdonságokat épít benne, kérdéseket, kéréseket, ezáltal stabilizálva mindenféle külső és belső feltételeket.

Tulajdonképpen fel akarja tárni a Teremtőt, abban a formában, hogy tulajdonságokat épít benne, kérdéseket, kéréseket, ezáltal stabilizálva mindenféle külső és belső feltételeket.

Ily módon minden a Teremtő számára íródik, és az ember csak az a pont, amelyben képes megkülönböztetni. Ebből a ponttól fordul az ember a Teremtőhöz és kérdezi, hogy mit tegyek, hogyan válaszoljak? Állandóan ezen a ponton marad az egyetlen diagnózisban. Ennélfogva, minden amivel az ember rendelkezik minden a Teremtőtől jön.

Így minden pillanatban meg kell próbálnunk megkülönböztetni, hogy minden ami bennem szól, az a Teremtő. És én hogyan tudok erre válaszolni, és amit válaszolok az is a Teremtőtől jön. Ilyen módon fedezem fel, hogy “Nincs más rajta kívül”.

2o12.12.24, Felkészülés a reggeli leckére

BS

kn

25 dec 2012

Iránytű a spirituális ösvényhez

A Zohár Könyve,  “Naso,” fejezet No. 93: Amikor a jó és a gonosz fája uralkodik, ami a hétköznapok megtisztulása, és a  bölcsek szerint , akik összehasonlították a Shabbatot és az ünnepeket, amikben nincs semmi más, mint amit a hétköznapok adnak nekik. A Shabbaton sincs egyéb, mint a hétköznapok korrekciója. 

Az ember önmaga által, a saját alapjait tekintve csak egy pont. A teljes “testét,” azaz a vágyait a környezetétől kapta, a Reformáló Fény által. Ez a test ki van töltve Fénnyel, a Teremtővel amely ilyen módon tárul fel benne.

Ezért a kabbalisták leírták, hogy a vágy/Kellim milyen módon szerezhető meg a környezettől, miközben az ember minden pillanatban felfedezi a Teremtőt. Minden, amit a Zohár leír, a feltárulás fokozatai tulajdonképpen, amely abban a vágyban nyilvánul meg, mit mi a környezetünktől megszerzünk.

A Teremtő a vágyakon belül tárul fel, a környezeten belül, egyazon helyen mindenki számára.  A Zohar leírja ennek a feltárulásnak a fokozatait, mind a gonosz, mind a jó oldala felől, ellentétes módon, mivel lehetetlen úgy megkóstolni valamit, hogy ne érezzük, hogy édes, sós, vagy egyéb ízű.

Ezért visz át minket A Zohar különböző megtapasztalásokon. Azonban mi nem tudunk semmit, nem tárunk fel semmit, kivéve a Teremtőt. A környezeti elv  és a különleges részletei az érzékelésnek eltűnnek, és mindez egyre jobban összekapcsolttá válik abban a mondatban, “hogy nincs más Rajta kívül.” Végezetül egyetlen, közös vágyat fedezünk fel, és ezen belül magát a Teremtőt. Semmi mást.

Ezért ha az ember sóvárog a Teremtő nagysága után, hogy csak ez álljon szemtől szemben vele, akkor ez megfelelően fogja őt a helyes irányba állítani.

2o.12.2012, A Napi Kabbala lecke 2.részéből “A Zohár Könyve”

KN

22 dec 2012

A Teremtő nézőpontjából vizsgálva

Kérdés

Az egoizmus a fejlődési folyamat motorja. Hogy juthatok el ennek a mondatnak a lényegéhez?

Válasz

Kezdjünk el ehhez megfelelően viszonyulni ehhez: az egoizmus az embert támogatja azáltal, hogy “állandóan ellenállásban van vele szemben.” Nem magától értetődő, hogy ezt kell transzformálni a saját ellentétébe, és akkor ez egy hatalmas, segítő kéz lesz. Ha a dolgokat megfelelően vizsgáljuk, akkor annak az érzése, hogy az egész élet csak egy kemény ellenállás, és egy áttörhetetlen fallal való hadakozás, megszűnik. Éppen ellenkezőleg, az ember állandóan fenntartja az egójával a játékot,  állandóan egyfajta módon “zsonglőrködik” vele.  Az ember és az egója egymás pártján állnak, és már ismert a számára, hogy milyen dolgot kell elvégezniük együtt.

Majd hirtelen az ego hátterében a Teremtő hirtelen feldereng. Kiderül, hogy Ő mozgatja a szálakat, és hogy Ő az ember valódi partnere. A személynek meg kell próbálnia mindent nem csak alulról felfelé vizsgálni, hanem  felülről lefelé is, a Teremtő nézőpontjából, azaz, hogy Ő hogyan szorította meg önmagát, és mit, hogyan küld az ember irányába.

Mondjuk kapunk valamit a Teremtőtől. Akkor az ember ezáltal képes figyelembe venni, hogyan kezdjen ezzel dolgozni alulról felfelé, emellett azonban kapunk egy bepillantást abba is, hogy a Teremtő nézőpontjából milyen módon hozza létre bizonyos feltételeket, és ezek hogyan ereszkednek addig, amikor a pontos és szükséges helyzetet ki nem alakítják, amiben az adott személy aztán majd találja magát.

Akkor mit kell tennem most? Kéréssel kell fordulnom Hozzá – alulról felfelé – megelőlegezve a teljes bizalmat mindenben és türelmesen el kell kezdeni tanulmányozni a dolgok általa történt elrendezését, hogy ezáltal újra élesszük két alábbi elvvel szembeni tudatosságunkat:

  1. Nincsen senki Rajta kívül
  2. A Teremtő jó, és csak jót cselekszik

Ez kulcsfontosságú. Végül is lényegtelen, hogy milyen helyzetet idéz elő a Teremtő a számomra, minden esetben ugyan oda kell eljutnom, hogy tehát mire akar ezáltal engem irányozni. Ennek eredményeképpen minden alkalommal a reakciómnak magában kell foglalnia az említett két elv alkalmazását, állapotról, állapotra, egyre jobban kiteljesítve ezeket. Kizárólag ez az oka mindannak, ami történik.

Világos, hogy annak érdekében, hogy ezt alkalmazhassuk, szükségünk van egyfajta garanciára, támogatásra, amely a Körülölelő Fényre Ohr MakifO”M), és általában a Kabbalista módszerre. Azonban vagy így vagy úgy, minden kizárólag annak érdekében történik, hogy adjon nekem egy lehetőséget a Teremtő feltárulásához való közelebb kerülésre, mivel hogy nincs Rajta kívül senki, aki jó és jót cselekszik.

 

Looking From The Creator’s Point Of View

14.12.2012, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, “A Béke” című cikkből

KN

19 dec 2012

66 queries in 0,695 seconds.