Dr. Michael Laitman

nincs más rajta kívül

Iránytű a spirituális ösvényhez

A Zohár Könyve,  “Naso,” fejezet No. 93: Amikor a jó és a gonosz fája uralkodik, ami a hétköznapok megtisztulása, és a  bölcsek szerint , akik összehasonlították a Shabbatot és az ünnepeket, amikben nincs semmi más, mint amit a hétköznapok adnak nekik. A Shabbaton sincs egyéb, mint a hétköznapok korrekciója. 

Az ember önmaga által, a saját alapjait tekintve csak egy pont. A teljes “testét,” azaz a vágyait a környezetétől kapta, a Reformáló Fény által. Ez a test ki van töltve Fénnyel, a Teremtővel amely ilyen módon tárul fel benne.

Ezért a kabbalisták leírták, hogy a vágy/Kellim milyen módon szerezhető meg a környezettől, miközben az ember minden pillanatban felfedezi a Teremtőt. Minden, amit a Zohár leír, a feltárulás fokozatai tulajdonképpen, amely abban a vágyban nyilvánul meg, mit mi a környezetünktől megszerzünk.

A Teremtő a vágyakon belül tárul fel, a környezeten belül, egyazon helyen mindenki számára.  A Zohar leírja ennek a feltárulásnak a fokozatait, mind a gonosz, mind a jó oldala felől, ellentétes módon, mivel lehetetlen úgy megkóstolni valamit, hogy ne érezzük, hogy édes, sós, vagy egyéb ízű.

Ezért visz át minket A Zohar különböző megtapasztalásokon. Azonban mi nem tudunk semmit, nem tárunk fel semmit, kivéve a Teremtőt. A környezeti elv  és a különleges részletei az érzékelésnek eltűnnek, és mindez egyre jobban összekapcsolttá válik abban a mondatban, “hogy nincs más Rajta kívül.” Végezetül egyetlen, közös vágyat fedezünk fel, és ezen belül magát a Teremtőt. Semmi mást.

Ezért ha az ember sóvárog a Teremtő nagysága után, hogy csak ez álljon szemtől szemben vele, akkor ez megfelelően fogja őt a helyes irányba állítani.

2o.12.2012, A Napi Kabbala lecke 2.részéből “A Zohár Könyve”

KN

22 dec 2012

A Teremtő nézőpontjából vizsgálva

Kérdés

Az egoizmus a fejlődési folyamat motorja. Hogy juthatok el ennek a mondatnak a lényegéhez?

Válasz

Kezdjünk el ehhez megfelelően viszonyulni ehhez: az egoizmus az embert támogatja azáltal, hogy “állandóan ellenállásban van vele szemben.” Nem magától értetődő, hogy ezt kell transzformálni a saját ellentétébe, és akkor ez egy hatalmas, segítő kéz lesz. Ha a dolgokat megfelelően vizsgáljuk, akkor annak az érzése, hogy az egész élet csak egy kemény ellenállás, és egy áttörhetetlen fallal való hadakozás, megszűnik. Éppen ellenkezőleg, az ember állandóan fenntartja az egójával a játékot,  állandóan egyfajta módon “zsonglőrködik” vele.  Az ember és az egója egymás pártján állnak, és már ismert a számára, hogy milyen dolgot kell elvégezniük együtt.

Majd hirtelen az ego hátterében a Teremtő hirtelen feldereng. Kiderül, hogy Ő mozgatja a szálakat, és hogy Ő az ember valódi partnere. A személynek meg kell próbálnia mindent nem csak alulról felfelé vizsgálni, hanem  felülről lefelé is, a Teremtő nézőpontjából, azaz, hogy Ő hogyan szorította meg önmagát, és mit, hogyan küld az ember irányába.

Mondjuk kapunk valamit a Teremtőtől. Akkor az ember ezáltal képes figyelembe venni, hogyan kezdjen ezzel dolgozni alulról felfelé, emellett azonban kapunk egy bepillantást abba is, hogy a Teremtő nézőpontjából milyen módon hozza létre bizonyos feltételeket, és ezek hogyan ereszkednek addig, amikor a pontos és szükséges helyzetet ki nem alakítják, amiben az adott személy aztán majd találja magát.

Akkor mit kell tennem most? Kéréssel kell fordulnom Hozzá – alulról felfelé – megelőlegezve a teljes bizalmat mindenben és türelmesen el kell kezdeni tanulmányozni a dolgok általa történt elrendezését, hogy ezáltal újra élesszük két alábbi elvvel szembeni tudatosságunkat:

  1. Nincsen senki Rajta kívül
  2. A Teremtő jó, és csak jót cselekszik

Ez kulcsfontosságú. Végül is lényegtelen, hogy milyen helyzetet idéz elő a Teremtő a számomra, minden esetben ugyan oda kell eljutnom, hogy tehát mire akar ezáltal engem irányozni. Ennek eredményeképpen minden alkalommal a reakciómnak magában kell foglalnia az említett két elv alkalmazását, állapotról, állapotra, egyre jobban kiteljesítve ezeket. Kizárólag ez az oka mindannak, ami történik.

Világos, hogy annak érdekében, hogy ezt alkalmazhassuk, szükségünk van egyfajta garanciára, támogatásra, amely a Körülölelő Fényre Ohr MakifO”M), és általában a Kabbalista módszerre. Azonban vagy így vagy úgy, minden kizárólag annak érdekében történik, hogy adjon nekem egy lehetőséget a Teremtő feltárulásához való közelebb kerülésre, mivel hogy nincs Rajta kívül senki, aki jó és jót cselekszik.

 

Looking From The Creator’s Point Of View

14.12.2012, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, “A Béke” című cikkből

KN

19 dec 2012

Hogyan válhatunk függetlenné?

Hogyan válhatunk függetlenné?

Kérdés:

A “Nincsen semmi más rajta kívül” cikk szerint erőfeszítéseket kell tennünk a spirituális munkánk közben, azonban tudjuk, hogy minden érzelmi állapotunk a Teremtőtől származik. Akkor mégis hogyan válhatunk függetlenné?

Válasz:

Függetlenségünk megmutatkozik, mihelyst az egoizmusunkon belül a Teremtőhöz hasonlatossá válunk, úgymond két szemben álló erő között leszünk. Ha kiveszed az erőt az egóból, semmi sem marad belőled. Őbenne fogsz létezni, mint egy kezdő pont, amit Ő teremtett a semmiből, és aminek semmiféle személyes érzése nincsen.

Kezdetben, a Teremtő azon elmélkedett, hogyan teremthet úgy egy független teremtményt, hogy az hasonló és egyenlő legyen vele. Ebből a kérdésből származik minden dolog, amit csinál.

Mi elkötelezettek vagyunk, hogy folyamatosan próbáljuk elérni a teljes hozzátapadás állapotát az érzéseinkkel és értelmünkkel, aképpen ahogy ő megidéz minket. A hozzátapadás azt jelenti, hogy mind az érzéseim és mind az értelmem tőle származik úgy, hogy én rajta keresztül emelkedek az egóm felé, és ténylegesen érezni kezdem az adakozását magamban.

Ezt nehéz elmagyarázni. Nincsenek ilyen szavak nyelvünkben. Összességében, vágyakoznunk kell, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel az egyedüli gyökérrel, ezzel a forrással, minden pillanatban, minden paraméterben, minden szakaszban, a szívben és elmében, vágyainkban és gondolatainkban.

Aztán, egy új szív és elme jön létre bennük az adakozás érdekében, de már egy másfajta koordinálta rendszerben, egy másik dimenzióban.

Csakis ezután kezdjük el megérteni, miképpen működnek a térben az erők rendszere. Mi már belépünk ebbe a térbe, de csak a rendszeres magunkon végzett munkán keresztül jutok el annak a felismeréséhez, hogy minden magamon belül és körülöttem van, minden Tőle származik, minden másodpercben, minden pillanatban.

08.12.2012, Novoszibirsk Kongresszus – harmadik lecke

SzL

18 dec 2012

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Irányitsuk a számitást a Teremtő felé

Rábásh cikke: “Hatalmas szikla az én megmentésem”:

“…De amit az ember megtehet, hogy elkezdje dicsőíteni a Teremtőt, de a szíve zárt, sok hiányt érez, és akkor nem tudja kinyitni a száját, és a dicsőségét énekelni. Akkor a tanács az, hogy fölé emelkedjen mindennek, és mondja, hogy a “Kegyelem befed mindent”. Más szóval, hogy Ő egészen kegyelem, csak lefedve van tőle, mivel még nem alkalmas látni a jót és a jóságost, amit a Teremtő készített a teremtményeinek.”

Kérdés:

Hogyan lehet elérni a Teremtő dicsőségi állapotát?

Válasz:

Tegyük fel, hogy rossz neked, problémák kísérnek, megjelennek a kellemetlen gondolatok , kielégítetlen vágyak esznek, mérges vagy és “zümmögsz” mindenkivel körülötted. És most fel kell emelkedjél a “Nincsen Rajta kívül más” szintjére, hogy a Teremtő jó és jóindulatú. Eszerint számításokat és nagy erőfeszítéseket végzel, állandó kereséssel és lassan az értelem fölé emelkedsz.

Ezzel együtt, kezdetektől fogva fontos letisztázni, hogy miért csináljuk: Azért, mert te zavaros vagy? Vagy azért, mert rossz érzéseid vannak? És lehet, hogy a büntetéstől félsz? Vagy azért, mert elégedettség akarsz a Teremtőnek?

Tehát, végre látod, hogy minden Tőle származik, aki jó és jóságos, hogy felemeljen az előző szintről egy Felsőbb szintre.

Szóval, mit csinálsz: Te köszönetet mondasz a Teremtőnek ezért amit tett, persze, akkor azonnal kapsz problémákat és új zuhanásokat. Időről időre te felemelkedsz és lezuhansz, a számítások állandóan gyorsabbak, amíg képes vagy számításokat tenni, és elrendezni őket, azért, hogy stabilizálja a hozzáállást, ami történik.

Mindenesetre a folyamat folytatódik. Eleinte a félelemből cselekedsz, hogy félsz mindenféle bajoktól, nem akarsz érezni kellemetlent. De fokozatosan kiegyensúlyozod magad a Teremtővel, és elkezdesz gondolkodni egy kicsit az adakozásra. És akkor azonnal Ő ad neked egy letérést az útról, és most próbálsz együtt dolgozni Vele. A következő alkalommal, azt akarod, hogy jó legyen Neki. Egy másik alkalommal, tényleg dolgozol a Teremtővel, abban hogy igazolni akarod Őt, nem azért, mert szeretnél megszabadulni a szenvedéstől, vagy hasonló bajoktól.

Igy haladsz előre, állandóan egyre többet és többet rögzited magad szándékhoz az adakozásra. Te állandóan értékeled az új helyzetet, de a mérés mindig egy kritérium szerint: “Mennyire gondolok a Teremtő megelégedésére?”.

2o12 December 11, Reggeli lecke, Rábásh cikkéből

BS

14 dec 2012

“Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”!

Báál HáSzulám, “Ígéret”: “Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”! és egy lángoló szomjúsággal a jóságod érdekében. A Teremtő tudja, hogy mennyi erőfeszítést, és erőt fektettem be a Te munkádba, és biztosak vagyunk benne, hogy Isten ments ezek ne legyenek hiábavalónak, és az Úr szava örökké álljon.”

…És ettől a naptól kezdve mi megerősítjük magunkat a Tóra és a parancsolatokban, mint “az ökör a húzásra, és a szamár a teherre”, hogy felemeljük az Istenséget a porból, és hogy a bűnök érdemekké váljanak, mivel az Ő dicsősége meg kell töltse az egész világot. És a Teremtő segítségével, biztos vagyok abban, hogy az üdvözülésünk közel van, és mi kiérdemeljük azt, hogy a Teremtőt szolgáljuk, az által, hogy kiterjedünk, és az Úr vágya sikeressé válik a kezünkben”

Báál HáSzulám az első részben írja, hogy ő befektet a tanitványokba, és segít nekik. De a spirituális világ nem olyan mint a fizikai világ, erőfeszítést kell befektetni, hogy a Teremtő segítsen nekünk.

A fizikai világban a kisbaba természetesen hozzátapad az anyjához: először a köldökzsinórral az anyaméhben, aztán a melléhez, testéhez, és megkapja a gondoskodást az anyjától. A természet megköveteli, hogy lenullázza magát egy ilyen formába. Ő nem tesz semmilyen erőfeszítést. Éppen ellenkezőleg, úgy érzi, hogy csak az anyja az egész élete, és ő hozzá ragaszkodik.

De a spiritualitásban erőfeszítéseket kell tennünk, állandóan tennünk kell az egó ellenében: a csoporttal, a tanárral és a Teremtővel. Csak a lenullázás által vagyunk képesek megkapni a táplálékot, az úgynevezett “spirituális köldökzsinór”-on keresztül, vagy a spirituális emlőt a “Felső Parcuf” –ot, a “Körbevevő Fény”, a “Reformáló Fény”, és a “belső Fény” által.

Ezért, amikor azt mondja, hogy “Te be vagy írva a szívem mélyébe, egész nap és egész éjjel”, ennek az értelme az, hogy az ő részéről egy hatalmas munka történik, azért hogy elérjen egy ilyen kölcsönös kapcsolatot.

“Mennyi erőfeszítést és erőt fektettem be a Te munkádba”. Ez abban a mértékben lehetséges, amennyi lehetőséget ad a tanár a tanítványnak az adakozásra. Mit kezdhetsz azzal a kisbabával, aki nem akar enni? Itt már működik az ő szabad választása.

A korábbi szabad választás csak a lenullázás. Azután hogy elfogadja az adakozást a Felsőtől, még mindig a saját értelme és érzelme ellenére cselekszik. Ez egy nagyon nagy probléma. Önmaga lenullázása sem könnyű feladat számára, mivel a magzat a “Kegyelem vizei”- ben van, de ezt a Kegyelmet nem egyszerű elérni önmaga teljes lenullázása által.

Így a tanítványnak el kell kezdenie cselekedni, amelyek ellentétesek az érzelmével és megértésével, hogy meglássa a legnagyobb szenvedésekben a Felső Kegyelemet. Mint Rabbi Akiva abban az időben, amikor meghalt.

Mindez nem egyszerű, és fel kell készülnünk rá. A legfontosabb, hogy kérjük a hozzáállásunk megváltozását azzal kapcsolatban, ami történik velünk. Mi valóban kérjünk, könyörögjünk, imádkozzunk, és szeretettel fogadjuk a Teremtő azon cselekedeteit mellyel segít számunkra, a csoporttal, a tanárral és a Teremtővel való összeolvadásban, hogy a szeretet lefedje a mi bűneinket.

Ezt a munkát nevezzük “az ökör a húzásra és a szamár a teherre.” Folyamatosan abban az érzésben kell maradjunk, hogy “Nincsen senki más Rajta kívül”, és ennek az érzésnek az edénye a mi kapcsolatunk és a szeretetünk. És ezt nevezik “A Tóra nagy törvénye”-nek.

2o12 December 12, Felkészülés a reggeli leckére

BS

14 dec 2012

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Kérdés:

Olyan sok gyönyörű és okos ember, valamint gyönyörű és hasznos erő létezik a világban. A spiritualitásban azt halljuk, “Nincsen más Rajta kívül”,  száraz és egyszerű módon. Hogyan lehetek képes vonzódást érezni a spirituális világ iránt, és abból ízeket és élvezetet kapni, hogy én oda akarjak rohanni, abba bele akarjam vetni magam?

Válasz:

Hogyan érezhetjük a vonzódást a Felső Világ iránt? Amennyiben több vonzódást éreznél annál, mint, amit most érzel, akkor egód által hajtva rohannál oda, és akkor soha nem lennél képes egód fölé emelkedni, azt legyőzni, és csak részlegesen vetnéd magad bele. Ennél fogva a spiritualitás el van rejtve előlünk annak érdekében, hogy megkapjuk annak lehetőségét, hogy egónk fölé emelkedhessünk, és ne pedig saját érdekünkben siessünk oda.

Amennyiben a Felső Világba is egónkon keresztül lépnénk be, mi mindörökké saját önzőségünkön belül maradnánk, semmi esélyünk nem lenne egoisztikus burkunkból kiszabadulni, és mi abba élve el lennénk temetve. Soha nem lennénk képesek kilépni önző szféránkból.

Amennyiben a Felső Világ itt és most megjelenne számunkra, azonnal megértenénk, hogy ez a materiális valóság semmit sem ér! Tisztán látnánk, hogy az emberek valójában állatok, melyek csak azért léteznek, hogy magukat tömjék mindennel. Sajnálattal nézném ezt a Földi életet, mert semmi sem érné meg, hogy bármilyen erőfeszítést tegyek. Nem lenne értelme gyermeket nemzeni, hogy ők tovább folytassák ezt a szenvedést…igazából semmi sem számítana, semminek nem lenne értelme, és értéke sem! El tudod ezt képzelni?! Mi lenne akkor!?

Ó, hogy létezik a Felső Világ!? Nos először is, mivel a Végtelenben mindenfajta korlát nélkül létezik minden, képzeljük el hogy minden teljesen megnyílik számunkra: térben és időben való mozgás, információáramlás stb. Mert az idő többé nem létezik, az csak ebben a világban létezik, ahogy azt már fizikusok is állítják, kizárólag a fény sebessége alatt. Az információ a Felső Világban teljesen nyitottan mindenki számára elérhetővé válik. Az ember elkezdi magát végtelen térben létezve érzékelni. Az ember hozzájut az abszolút tudáshoz mindennel kapcsolatban, ami a világok teljes rendszerén belül történik, – azaz az egész Univerzumban- mivel az egész rendszer analóg. Nem létezik a rendszert működtető óramű, nincsenek pulzusok, lüktetések, mert minden az állandó folyamatos mozgásban van, és ugyanakkor abszolút nyugalomban pihen. Az ember ezen a ponton érzi, hogy a rendszeren belül létezik, de ugyanakkor tudja azt is, hogy a rendszer valahol saját magán belül létezik, azaz hogy az ember maga mindaz, ami csak létezik!

Amennyiben ennek a képnek akár legkisebb részét képesek lennénk meglátni, akár csak egy grammnyit, azonnal az érzés rabszolgájává válnánk. Baal HaSulam írja, hogyha a Felső Világok felfedezése megtörténne vágyaink összezsugorodása előtt (azaz mielőtt az ember képessé válik arra, hogy önzőségét magán belül tartsa és a fölé emelkedjen annak), akkor ezen elképesztő élvezet felfedezésének akár egyetlen cseppje is arra késztetné, hogy kezeit lábait akár naponta hétszer levágja annak érdekében hogy mindezt az érzést életében akár csak még egyszer átélhesse.

Képes vagy ezt megérteni? Mi teljesen rabszolgájává válnánk ennek az érzésnek, és semmi másra nem lennénk képesek, minthogy ezt az élvezetet kergessük. Hatalmas erőfeszítéseket tennénk a csoportban, és bárhol ahol csak lehet annak érdekében, hogy megint megkaphassuk ezt a fajta élvezetet. Más szóval arra önző módon aspirálnánk, és ezáltal, csak egyre távolabb kerülnénk annak megszerzésétől.

Kérdés:

Akkor milyen esélyünk lehet elérni egy ilyen állapotot, ha magunktól semmilyen erővel nem rendelkezünk hozzá?

Válasz:

Kérd a barátaidtól! Csak ők képesek jövődet biztosítani! Amennyiben ők megteszik ezt neked, akkor megkapod, ha nem akkor soha nem kapod meg.

17 augusztus 2o12, Harkov kongresszus, 1.lecke

ford: HZS

KA

03 nov 2012

A saját magam korrekciója a legfontosabb foglalkozás

A saját magam korrekciója a legfontosabb foglalkozás

Mi nagyon intenzív változásokon megyünk keresztül a belső és külső munkánkban.  Tilos, hogy az egyik befolyásolja a másikat. A külső munkában mi a világ sebességének megfelelően haladunk .

Írva van: “Enoch fiút a saját útjának megfelelően”, és ez a “fiú” az egész világ akit tanítanunk kell, és ezért ilyen módon kell viszonyulnunk hozzá.

Belsőleg nekünk egy célra kell irányulnunk, precíz meghatározásokkal. Még akkor is ha változás történik a felfogásban, ennek ellenére a kép, amely megjelenik ugyan olyannak kell lennie csak egyre pontosabb felbontásban. Tehát ahogy jobban haladunk előre egyre világosabban látjuk előttünk a célt.

Nem szabad kicserélni “a foglalkozásunkat”, hogy találjunk egy másikat egy jobb életért. Mindezen változásnak, ami különböző módon jön, hasonlónak kell lennie, mivel beleöltözik a csoportba, és ezen alapul a mi kapcsolatunk.

A személynek meg kell ragadnia az erőfeszítést és a tanulását, és felfogja a pozitív képek  változó világát, amelyek állandóan megjelennek a szeme előtt, a minden pillanatban megjelenő akadály  útján.

A személy meg kell értse, hogy ezek az akadályok mind egy felső forrásból erednek, hogy “Nincs más rajta kívül “, és ez a cél felé irányítja.

Ha személy ilyen módon viszonyul mindenhez, akkor nem kell elmerülnie a problémákban, zavarokban, akadályban. Mert mindez a célhoz vezeti, meg kell, hogy lássa, fölé kell emelkedjen, és meg kell próbálnia összekapcsolódnia.Tehát a személynek minden pillanatban  meg kell vizsgálnia magát.

31 október 29, Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

31 okt 2012

A félelem mely helyettesíti az összes félelmet

Kérdés

Az a félelem, amikor attól félünk hogy vajon képesek leszünk-e adakozni a Teremtőnek, az a tapintható félelmekre alapul, vagy azokat helyettesíti?

Válasz

A Teremtő félelme/félése helyettesíti az összes e-világi, földi félelmeket. A tapintható félelmek csak, mint kiváltó okokként léteznek, feltételekként melyek által el kell jutnunk a valódi félelemhez.

Nem lehetünk megzavarva számtalan egy időben jelentkező félelem által. Ez csak a mi világunkban történhet meg a félreértés, és zavarodottság miatt. De ahogy közelebb kerülünk az igazsághoz, tisztává válik számunkra hogy csak egyetlen forrás létezik, egyetlen oka van mindannak, ami történik.

És akkor félelmeink többé nincsenek különböző módokon befolyásolva, pénz, tisztelet, egészség, különböző önhasznok által, attól félve hogy mi okozhat nekünk gondot, kárt. Amennyiben mi valóban a Teremtő felé haladunk, akkor tiszta tudáshoz jutunk, és elkezdjük érezni hogy Ő mindennek a forrása.

Szóval akkor miért kellene aggódnunk?

Mi csak a Teremtőre célzunk. Minden más csak, mint a különböző másfajta félelmek okaként jelenik meg, hogy azokra alapozva felismerjük, hogy nincsen más Rajta, a Teremtőn kívül. Akkor ki mást kellene félnünk?

2o12 szeptember 3., Reggeli lecke 1. rész, Shamati 38.

09 Sze 2012

62 queries in 0,490 seconds.