Dr. Michael Laitman

Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

Miért forduljunk a Teremtőhöz

Miért forduljunk a Teremtőhöz

Kérdés:

Hogyha valakinek készenlétben kell lennie arra, a “kicsinység” állapotban maradjon, akkor honnan tudja megszerezni a vágyat és a motivációt arra hogy előrehaladjon?

Válasz:

Én azért akarok előre haladni, hogy jobban hasonlítsak a Teremtőhöz! A Teremtő az alázatosság példája számunkra. El kell érnem egy olyan állapotot, amiben úgy érzem mintha nem léteznék, úgy mint ahogyan a Teremtő nem létezik most nekem. Akkor olyanná válok mint Ő.

Úgy tűník, hogy valójában önmagammal kell harcolnom, hogy elérjem Őt, de ez egy fantasztikus háború, ugyanis szükségem van a Teremtőre, hogy Ő bennem harcoljon. Hogyha egyedül harcolnék akkor egy válságos helyzetben találnám magamat.

Azért van szükségem a Teremtő segítsége, mert ő boldoggá változtat engem. Így egy jó okom van arra, hogy Hozzá forduljak.

2013.02.05, Rábásh irásaiból

DH

10 feb 2013

Ima, amely a mennybe ér

Ima, amely a mennybe ér

Rábásh irásainak könyvéből, 2. kötet: “Mi a jelentése annak, hogy egy létra van a földre állítva és annak teteje az égig ér? Jelentése: Az embernek tudnia kell, hogy a Teremtő meghallgatja az imáját”.

Azaz, egy olyan helyzetbe érkeztünk, ahol minden kérésünk és vágyunk, minden pillanat, bele van foglalva egy univerzális rendszerbe, és a mi összes érzésünk, gondolatunk ennek az egyetemes rendszernek az eredménye. Ha bármilyen erőfeszítést teszünk, az befolyásolja az egész rendszert, mert minden kapcsolatba van mindennel. Ez a kapcsolat azonban el van rejtve előlünk. Ezért kell tudomást szereznünk erről, és azután megtapasztalnunk magát az érzést, mert a mi valóságunk össze van kötve egy Felső rendszerrel, amely az úgynevezett “Boré”, vagy “Nincsen senki más Rajta kívül “.

Ez a rendszer megkapja az összes jelet, ami tőlünk származik: a mi fejlődésünkből, amely ösztönös és természetes, és az összes egyéb hatásokat azoktól a társainktól, akik a természetes fejlődés fölött állnak. Minden benne van a rendszerben, és feltétel nélkül reagál a kérésünkre: “a Teremtő meghallja az imát”.

“Mi azt látjuk, hogy a felső válasz az imánkra az, hogy sokkal rosszabb állapotba kerülünk, mint mielőtt imádkoztunk volna azért, hogy legyen erőnk legyőzni a kapni akarásunkat.”

Mi nem vagyunk képesek meghatározni helyesen, hogy mikor fordulunk valóban a kéréssel a Felső Erőhöz, és mikor kapunk a kérésünkre (imánkra) választ. Megtörténhet, hogy nekünk úgy tűnik: mi imádkozzunk és kérünk. Azonban ez nem a mi imánk és kérésünk, egyszerűen csak adtak nekünk egy vágyat felülről, és mi érezzük, ahogyan az rajtunk keresztül halad. Ez az ima nem tőlünk jön.

“Nem mondhatjuk azt, hogy nem hallják meg az imáinkat. Hanem azt kell mondanunk, hogy a válasz, – amit mi nem értünk, – a Felsőtől jön, amit Ő ért, és amiről Ő tudja, hogy a mi érdekünket szolgálja.”

Fentről jobban tudják, mikor válaszoljanak az embernek és mit adjanak neki: milyen gondolatokat és vágyakat. Nincs ebben szabad választás.

“Tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyire távol áll tőlünk az adakozás, és a szervezetünk minden része tiltakozik ellene. Kérünk tehát a Teremtőtől egy olyan dolgot, amivel fizikailag nem értünk egyet.”

Hogyan tudjuk kérni ezt?

“Úgy, hogy meglátunk valami újat, amit nem láttunk még mielőtt elkezdtünk volna kérni. Kérjük arra a Teremtőt, adjon erőt nekünk, hogy a testünk fölé emelkedhessünk, és így megkapjuk a lehetőséget, hogy csak a Teremtő érdekében cselekedjünk, és nem a saját magunk javára!”

Az ember úgy látja, hogy ezeknek a kérelmeknek nincs semmi értelme.

“A megszerzett, új tudás birtokában képessé válunk meglátni, hogy a testünk nem ért egyet egy olyan fohásszal, ami azért szól, hogy le tudjuk nullázni magunkban a saját javukra történő kapni akarás vágyát”.

“Felmerülhet a kérdés bennünk: miért akarnánk lenullázni magunkban a kapni akarás vágyát? Vagyis az ember gyakran látja, hogy miközben könyörög a Teremtőhöz, az adakozás edényéért, az egész teste ellenáll ennek, és imája csak az ajak beszéde, ami üres szavakat jelent.

Azonban vannak olyan esetek, amikor már képes imádkozni a szíve mélyéből. Ennek képessége már a valódi válasz az imájára, ami azt jelenti, hogy a Teremtőtől megkapta az erőt, hogy a szíve mélyéből imádkozhasson. Ezért nekünk csak annyi a feladatunk: reménykedjünk abban, hogy a Teremtő Magához közelít bennünket.”

Mi egyelőre nem tudjuk megérteni, hogy mikor kapunk fentről vágyat a szívből jövő imára, és mikor imádkozzunk a saját kezdeményezésünkből, aluról. Mindez csak később fedeződik fel. Szándékosan van ez így elrendezve, hogy megzavarja az embert, és olyan érzésünk legyen, hogy nem engedünk az önző vágyainknak. Azért hogy kezdjük el erősen kérni az adakozás képességét, a vágyat az adakozás érdekében. Csak a valódi adakozás ereje által, a saját természetünk ellenében vagyunk képesek megvizsgálni önmagunkat, és látni az igazságot.

Az embernek (beszélőnek) csak egyfajta erőt kell megkapnia,- mint egy angyalnak,- ami csak az adakozási erő lehet. Ellenkező esetben ő egy egyszerű állat marad, a kövületi, a növényi vagy az állati szinthez tartozó, és csak megszerzési vágya van.

Amikor az embert a kétség és a zavarodottság szaggatja, és amikor nem képes megtalálni magát ezekben a zavart helyzetekben, akkor ő “darabokra szakad”, és ott, akkor lehetőséget kap, hogy megélje az összeköttetést a teremtés két része: a Teremtő és a teremtmény között, amely a korlátozott elme és érzelmek fölött áll. Az ő kérése az ima és az arra várt válasz fölé emelkedik, mint a “Malchut”, amely felemelkedik a “Keter” – hez. Ez jelenti az igazi imát. A VÁLASZ az imára, mikor a Teremtő és az ember összekapcsolódik egy teljes összeolvadásban.

“Ezért kell azzal a reménnyel élnünk, hogy a Teremtő közel visz bennünket Magához.”

Mivel mi állandóan a Felső erőből táplálkozunk, csak figyelnünk kell az adakozásra, amely a Felsőtől érkezik, rajtunk folyik keresztül és visszatér Hozzá. Hálásnak kell lennünk érte, és el kell fogadnunk a cél nagyságát, mely nem más, mint hogy “Nincsen senki más Rajta kívül”, hogy Ő jó és jót tévő, és minden állapotban sóvárogjunk a Vele való kapcsolatra.

Ha mi az imádkozást minden alkalommal a fent leírt, helyes módon közelítjük meg, és nem a rejtettség és száműzetés állapotából próbálkozunk, akkor ez már a valódi IMA lesz…

2013.01.28, Felkészülés a reggeli leckére

BS

03 feb 2013

Finomságok megszerzése az adakozás érdekében

Finomságok megszerzése az adakozás érdekében

Kérdés:

Hogyan tudom a megszerzés vágyát adakozásra használni?

Válasz:
Képes vagy erre, ha rendelkezel szándékkal az adakozásra. Ebben az esetben valaki mástól kapunk egy vágyat, mely lehetővé teszi az adakozást.

A Keter hozza létre a megszerzés vágyát, a Hochmát. Ennek a fázisnak a végén a vágy az adakozás szikráját érzi, megalkotva azt, mint egy fő részt, és most csak adakozni akar.

Így jön létre a Bina, és annak első három Szfirá-ja (Bina GÁR-ja) hasonolóak a Keterhez. Csakúgy mint a Keterben, a piros pont (amit a rajzon látunk) határozza meg a Keter lényegét, így az adakozás határozza meg a Bina lényegét. Ennek eredményeképpen a teremtett lény hasonlatossá kezd válni a Teremtőhöz és követi az Ő példáját: Keter megalkotja a Hochmát, így a Binát is, a hét alsó Szfirot-tal együtt (Bina ZÁT része).

A kérdés az, hogy vajon megszerzés vagy adakozás van-e mikor a Bina alsóbb része megszerzi a Hochma fényét.

Összességében, ez a cselekvés az, mely érzi az adakozást cselekvései által.

Finomságok megszerzése az adakozás érdekében

A Bina felsőbb része egy adakozó vágy, aminek célja a Teremtő: Adakozóvá akar válni, mint Ő (↑), és ennek érdekében szerez meg (↓). Az adakozása valójában az alsó hét Szfirot megtöltése. Hasonlóképpen ahogy egy anya eteti a kisdedét és ő ettől boldog, mindez azt jelenti, hogy lehetséges megtölteni a megszerzés edényeit az adakozással.

Kérdés:

Szóval hogyan fordítjuk át a megszerzés edényét esetünkben az adakozás edényeibe?

Válasz:

Miután azok “korlátozottak”, a Hasszadim Fényével vannak megtöltve, ez már adakozás az adakozás érdekében, Lishma (így nevezik). Ekkor képesek vagyunk használni ezeket megszerzésre, az adakozás érdekében. Így válnak azok az adakozás edényévé, hiszen azért szerzünk meg, hogy adakozzunk. Ez a tiszta adakozás. Ez az egyedüli módja, hogy a teremtett lény képes legyen adni.

Másrészről, az adakozás ami az adakozás érdekében történik nem jelenti azt, hogy az valódi adakozás. Azonban ez csak egy előkészület a valódi adakozásra, és ez az edények korrekciójának folyamata.

2013.01.24, Napi kabbala lecke, 1. rész, Rábásh írásai

SzL

01 feb 2013

Amikor adakozok akkor létezek

Amikor adakozok akkor létezek

Két részre vagyok osztva: GE (Galgalta vé Éynáim) és AHP (Áháp). A fontosabb rész a GE, amiben egy rögzített állapotban vagyok.

Azonban az AHP-mal dolgozom, kizárólag a mások szüksgéleteikért: Ez olyan, mintha én “lenyeltem” volna mások vágyait és elkezdeném azokat szolgálni. A Fény a Felsőtől származik, én csak továbbítom ezt a Fényt másokhoz az AHP-on keresztül, ez az egyedüli módja annak, ahogy én az AHP-ot használni tudom.

Ha, azonban, a másiknak nincs szüksége semmire sem, akkor az én AHP-om sem létezik. Az be van csomagolva a GE-mba, ilyenkor én visszatérek egy kisebb állapotba, a fix állapothoz.

Ez azért van, mert nekem valójában nincs szükségem semmire sem, kivéve a GE-ra. Nekem szükségem van a többiekre de csak azért, hogy kész legyek számukra adakozni. Minden kapcsolatban azonnal ellenőröznöm kell, hogy mit akar a másik és amikor úgy találom, hogy beteljesületlen vágya van, akkor én juttatok és fejlesztem magamban csak azt a részt, ami biztosítja, amire vágyik a felsőtől. Csak ennyire tudom működtetni az AHP-mat.

Amikor adakozok akkor létezek

Ez úgy van nevezve a spirituális világban: Nem létezek. Csak olyan mértékben, ahogy mások számára adakozok. Amig nincsennek mások én senki vagyok, egy nulla. Ez azért van, mert a GE nem saját magam, az csak egy készenléti állapot, kereső módban. Keresi, hogy kinek van szüksége az adakozásomra.

2013,01.24,Napi kabbala lecke, 1. rész, Rábásh írásai

SZL

31 jan 2013

A világnak a tanulási része

A világnak a tanulási része

Soha nem fedeződik fel nekünk előre a munka, mit és hogyan kell csinálni. A Teremtő el van rejtve, az Ő rendszere rejtve, és adnak egy pár eszközt, amellyel megpróbálod korrigálni magad, magadon belül. Adnak példaként egy különleges részt a Teremtő rendszeréből és kérik tőled, hogy hozd létre magadba. És akkor felfedezed, hogy egy teljesen ellentétes tulajdonságod van, azokkal a tulajdonságokkal, amit létre kell hozzál. De az is segítség, mivel megmutatja a pontos ellentétet! És keresned kell ezt az ellentétet, hogy megértsed, érezzed, és az ellentétes tulajdonságból megtaláljad a helyes tulajdonságot.

Azaz, te tanulod hogy miért vagy korrupt egy ilyen formán, és miért kell beleegyezzél az ellentétbe, de te nem akarod az ellentétet látni. Ehhez le kell csökkentened magad, a saját fontosságodat le kell alacsonyítanod, és a Teremtő. fontosságát kell felemelned. Én egy harcban vagy, és hogyan tudok magamra taposni.

Például, azok az emberek akiket gyűlölök, ők rengeteg problémát okoznak nekem, nem akarom látni őket, és én “felháborodom” rajtuk, amint azok megjelennek előttem. És most irántuk ki kell fejlesszek egy másik hozzáállást, egy ellentétest. Kezdem felfedezni, hogy az én tulajdonságom ellentétesek azokkal tulajdonságokkal, amelyek nekem be vannak mutatva.

Elhoznak a csoporthoz, és azt mondják neked, hogy kapcsolódjál össze velük, és szeressed őket. Ha elkezded szeretni őket, akkor ezzel kitudod korrigálni a felfogásodat és érzékeidet, és magadat kalibrálni, hogy érezzed és felfedezzed a Teremtőt. A barátaid között, ebben a korrigált rendszerben, amit megteremtettél, érezheted őket. A barátaid helyett érzed a Teremtőt. Nincsenek barátaid, csak a Teremtő.

Mindez köszönhető annak, hogy eltört a egód, és ellentétesre fordítottad magad, megváltozott a hozzáállásod az ellenségeiddel szemben, a gyűlöletet szeretetté, az elutasítást kapcsolattá. De mindezt azért csinálod, hogy megépítsél magamban egy adaptálást a Felső erőhöz. Ebből kifejleszted, és növeled a Teremtő fontosságát, azért hogy kielégülést adjál Neki, anélkül hogy magaddal foglalkoznál.

Én elégedettséget okozok Neki, így nem lát engem, pontosan mint ahogy most én nem látod őt. Nem érzi hogy ez tőlem származik, mint ahogy én is se érzem, hogy minden a Teremtőtől származik. Ő mintha lenézne engem, bár mint ahogy a rejtettségből ugyancsak lenézem Őt, és ezzel megadja nekem azt az érzést, hogy valóban elrejtem magam. Készen vagyok, hogy ő lenézzen engem, és hogy ne tudjon semmit rólam mert ez az én adakozásom, az én hozzáállásom felé pontosan mint a Teremtő hozzáálása felém, ez ahogy most tünik számomra.

Mi megtanuljuk ezekből a dolgokból a helyes hozzáállást a Teremtővel szemben a korupt vágyunk fölött. Ezt hívjuk, hogy mi korrigáljuk a vágyat és a kapcsolatot, és ily módon képesek vagyunk elérni az adakozást. Azaz, mi kifejlesszük bennünk a Teremtő fontosságát, azért hogy elérjük az egységet Vele.

2013.01.23, Rábásh irásából

BS

28 jan 2013

Legyél a Teremtő diákja

Legyél a Teremtő diákja

Az ember viszonyában Teremtőhöz, előszőr is mi ki kell fejlesszük bennünk Felső fontoságát, az úgynevezett “Vásárolj magadnak egy barátot”, mivel a Teremtő nagy lesz az ő számára. Mert most Ő rejtve van, és nem adunk semmilyen jelentőséget. Abban a mértékben hogy megszerezzük a hitet a Teremtőben, bár nem látjuk, de kifejlesszük magunkban az Ő jelentőségét a környezet által, abban a mértékben a Teremtő naggyá válik a szemünkben. Akkor készek vagyunk megtenni mindenféle cselekedeteket hogy kapcsolódjunk Vele. Ez a mi munkánk a Teremtővel szemben.

Elérkezek a csoporthoz, elkezdek tanulni, hallani, kapok egy esélyt, hogy felfedezzem a felső valóságot. Most el van rejtve előlem, és nem érzem, nem értem, nem látok semmit. De már van valami impulzus, ez még mindig nem világos számomra, de meg akarom valósitani.

Nehéz élni enélkül hogy megvalósitsam, érzem, hogy az élet üres és nincs értelme. Mindent ami volt elvesztettem az ízét, unalmassá vált. Ennélfogva elmagyarázzák nekem, hogy nem érzem a Teremtőt, mert én ellenkező tulajdonságba vagyok a Teremtővel, ilyen és ilyen tulajdonságaid vannak a jelenlegi valóságban, amit én nem választottam.

Ezek a tulajdonságok szerint fogom fel a valóságot, a forma azonosságnak megfelelően. Mivel fel tudunk fogni egy bizonyos hullámot, csak egy megfelelő detektorral. Látom a színeket, hallom a hangokat csak az érzékeimnek megfeleően, amit képes felfogni és felfedezni, mert ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint azok jelenségek amelyeket felfogunk. Minden forma azonosságnak megfelelően történik.

Tehát a tulajdonságok amelyek léteznek nálam, én csak egy kis darabot fogok fel az egész világból ami előttem áll. Ez amit érzek és látok. Körülöttem létezhet millió jelenség, de nem fogom fel, mert nem rendelkezem azzal az érzésekkel és az érzékeléssel.

Ez a teljes valóság az úgynevezett “Boré”. Ő teremtette ezt az egész valóságot, amelyet bemutat számunkra, de csak egy kis részét, ahol megkapom a lehetőséget, hogy éljek és fejlődjek függetlenül, hogy megtaláljam és érezzem Őt.

Én kifejlesztem magamban a saját érzékeimet, ezért megértem amit csinálok, amit érzek. Így ezzel a rendszer tulajdonossává válok, én kifejlesztem magamban a saját rendszeremet, és kidolgozom magamat. Ezzel megépítem magamban a Teremtő képmását, addig amig el nem kezdem érezni a teljes valóságot. Ezt hívják, hogy én felfrissítem magamban a külső valóság képét, a Teremtő képmását. Szóval, én “Ádám” –nak vagyok nevezve, egy teljes ember, hasonló (Domeh)a Teremtőhöz.

2013.01.23, Rábásh irásából

BS

27 jan 2013

Mindent meg lehet szerezni a kapcsolat által

Mindent meg lehet szerezni a kapcsolat által

Mit jelent a Kabbala Bölcseletének a tanulása? Minden egyszerűnek tűnik: az emberek, akik  tanulni akarnak, és  elérkeznek hozzánk, és a szakértők tanítják őket. Egy valaki ül és beszél, és bárki aki meg akarja hallgatni, eljön és meghallgatja. Sok helyen a világon, sokan vannak akik hasonlóképpen így tanulnak.

De amikor az ember találkozik a Kabbala Bölcseletének a tanulásával, hamarosan rájön, hogy a tanulóknak össze kell kapcsolódniuk egymással. Nos, ezt nem tanítják sok helyen. Itt az emberek összekapcsolódnak egy  keretrendszerben, egységes csoporttá vállnak, ezt nevezhetjük osztálynak vagy csoportnak, vagy bármi másnak, de a lényeg a kapcsolat.

Csak itt szolgál minden alapjául a tanulók kapcsolata és csak itt hallhatják nap mint nap azt, hogy: “Nektek össze kell kapcsolódnotok köztetek levő szeretetben”.

Ez már-már úgy néz ki, mintha  misztika lenne. Valami ilyesmi létezik némely keleti bölcsességekben, és a vallásban. De nálunk az a fontos, hogy:  “Szeresd felebarátodat, mint magadat”.

Aztán beszélhetünk még a kapcsolatról. A tanulás és a bölcsesség is fontos de nem annyira mint a kapcsolat.

Hogyan lehet ez? Én tanulni jöttem valamilyen bölcsességet. Képes vagyok megtenni ezt a többiekkel, én csatlakozom hozzájuk, hogy megtanuljuk a kapcsolatot. De nem! Itt egy dolgot hallani csak: “Neked össze kell kapcsolódnod a Tanulótársakkal egy bizonyos mértékben, hogy ne saját magaddal foglalkozz, hanem csak ők léteznek számodra”. De ezt én nem értem! És közben azt kérik tőlem, hogy megértsem az anyagot, amely önmagában nem fontos?

Ily módon, itt vár rám egy 180 °-os  “fordulat”: azelőtt fontos volt nekem a tanulás, szerettem volna tudni valami újat, hogy bölcsességet kapjak, és most kiderül, hogy nem az anyag a fontos, hanem a kapcsolat. Én nem is gondoltam volna  ezt.

Szóval mi a teendő? Hogyan lehet megérteni, hogy minden koncepció a kapcsolat, soha nem fogjuk megérteni a forrásokat, ha nem kezdjük el ténylegesen az összekapcsolódást, mert a Kabbala Bölcselete csak a kapcsolat fontosságáról beszél és semmi másról.

Ezzel a problémával találkozunk. Szóval Rabbash pontosan ezzel a cikkel kezdte: A barátok szeretete a csoport célja, a barátok egysége és így tovább. Enélkül nem juthatunk előre, de mi elhanyagoljuk azt, ami nem része a vágyunknak és nem része “a nyilvánvaló tudásnak”.

Mégis, még akkor is ha nehéz nekem elfogadni a barátok szeretetének a fontosságát, meg kell, hogy győzzem magam, hogy csak egyetlen célból vagyok itt, azért hogy összekapcsolódjak a barátokkal olyan formában, hogy lenullázom magam előttük, háttérbe tolom a saját létezésem, és csak abban a formában  létezem, hogy én adakozom a számukra a vágyaik szerint…

2013.01. 24, Rabbash cikkéből, “A barátok szeretetéről”

KN

26 jan 2013

Nefesh, Ruach, Neshama

Nefesh, Ruach, Neshama

A spirituális minőségeknek különböző neveik vannak: Nefesh (lélek), Ruách (szellem), Néshámá (lélek). A Ruach szintjének elérésével kezdünk a spirituális világhoz csatlakozni.

Nefesh, az élettelen Szentség szintje, mikor az ember nem tud önmaga által mozdulni, irányulni. Eljön a leckére és azt hiszi, hogy minden rendben van, semmi többet nem várnak el tőle: a ma olyan, mint a tegnap és a holnap olyan lesz, mint a ma. Ő nem haladja meg magát és nem sajnálja, hogy ugyanabban az állapotban marad, hanem boldog, hogy még egy nap eltelt és minden rendben van. Elfogadja a mindennapos taposómalmot.

De az is teljesítmény, hogy egy ember már a csoportban van, próbál nem ütközni annak haladásával, kész mindenkihez csatlakozni és támogatni azt. Támogatja, amit mások tesznek. De nem kezdeményez különösebben semmit; nincs meg benne a Rach szintje. De már egy új erő nő benne. És így Nefesh de Kedusha-nak (Szentség) hívják.

De továbbra is eljön a leckékre és tanul. Bárcsak az egész világ a Nefesh Szentségének szintjén lenne. Mindazonáltal ezt nevezzük a Ruách szintjén lévő “spiritualitásnak”. Ruách azt jelenti, hogy a személy már hozzá tud adni valamit a dologhoz. Nem ért egyet azzal, hogy a mozdulatlan természet szintjén maradjon. Ha azt látja, hogy tegnap óta nem változott semmi és holnap sem fog változni, az olyan számára, mintha halott lenne.

Ez nem csak a mozdulatlan természet állapota, hanem a halál érzete, ami azt jelenti, hogy ez a legrosszabb állapot. És ezért megkérdezi magától, mi mást adhat. Miközben az egyetlen dolog, amit adhat az az ő cselekedetei. Báál HáSzulám azt írja a “Szabadság” című cikkében, hogy az embernek nincs más eszköze a saját állapotának megváltoztatásához, mint hogy a megfelelő környezetet választja.

Az, aki a környezet erős befolyását választja dicséretre méltó. Ő ennek köszönhetően haladhat és nem a jó tettek által. De annak köszönhetően, hogy a jó környezetet választja, ami erőteljesen befolyásolja, elkezd mozogni.

Ahhoz, hogy elkezdhess saját erődből mozogni a mozdulatlan szintjétől a növényi szint felé, hogy felemelkedhess a Nefesh szintjéről a Ruách szintjére, hogy spirituális ember lehess, folyamatosan hívnod kell a körülötted lévőket és egy egyre erősödő környezetet kell választanod, ami egyre jobban befolyásol és segít, hogy spirituálisabbá válj.

Ilyen tettekkel folyamatosan hozzáteszek magamból a csoporthoz és az folyamatosan befolyásol engem és én könyörgök a spiritualitásért, az adakozásért, többért és még többért. Kiderül, hogy az adakozáshoz adok és végül elérem a következő szintet, amit Neshama-nak neveznek.

Másik irányában cselekszem és ők befolyásolnak engem a csoport befolyása által. Tehát, a segítségükkel folyamatosan befolyásolom és emelem magam. A környezet emelőrúdként emel engem egyre magasabbra.

Emelkedem a környezet által és el akarom kezdeni feleleveníteni magam, hogy a lehető leghatékonyabban és leggyakorlatiasabban módon kapcsolódhassak hozzá. Erőseben akarok kapcsolódni a spiritualitáshoz, hogy ne csak passzívan várjak a változásra a befolyása alatt, hanem magam akarok adakozni a környezetnek, hogy megerősítsem, hogy az még erősebben befolyásoljon engem. Aztán kapcsolódunk a környezettel és megemeljük egymást a spirituális világba, ez azt jelenti, hogy elérem a Neshama szintjét.

A lényeg itt, hogy ne üljünk nyugodtan, azzal, hogy “minden nap olyan mint a másik.” Folyamatos megújulásnak kell jelen lennie, ha ez nincs, akkor azonnal a halál állapotába zuhansz. Nem könnyű felemelkedni a halál állapotából. Lehetetlen megtenni, hogy egy ugrással visszakerüljünk a korábbi állapotunkba. Véghez vinnünk egy korrekciót: egy új születést új növekedést, mindent újra.

De ha valaki nem érzi, hogy fel kell emelkednie újra, az nem azt jelenti, hogy a halálát sem érzi, hanem hogy éppen elvesztette a tudatosságát.

2012.12.28, Napi Kabbala lecke 1. részéből, Rábás írásai

FG

12 jan 2013

Nem szabad abbahagyni amit elkezdtünk, nem csak önmagunkért vagyunk felelősek

El kell fogadnunk, hogy a spirituális út egy folyamatos munka. Azonban ma túl kell lépnie az embernek a közönyön, holnap pedig már a gyűlöletet kell meghaladni, olyan erejű gyűlöletet, hogy bármit megtenne az ember, csak ezzel ne kelljen foglalkoznia, ez az állapot túl van az erején, még csak gondolni sem tud a barátaira, mert a közelségük gondolatánál még a halál is jobb lenne. A barátoknak hitt emberek ilyen borzasztó ellenállást váltanak ki benne. Képtelen kapcsolatba kerülni velük, vagy rájuk pillantani, rájuk gondolni. Azonban ugyanakkor ugyanaz a fajta feladat, a cél, a Teremtő és a csoport fontosságának a felismerése, és megvalósítása.

Folyamatosan ugyanarra a vonalra kell tapadnunk, reggeltől estig, és csak így készülhetünk fel minden leckére. Akkor, annak a mértékében, amennyire sikerült elérnünk a kapcsolat és az egység egy bizonyos szintjét, akkor fogjuk felfedezni a spirituális világot ezen a kapcsolaton belül. A kapcsolat szintje egy spirituális szint, amit elérünk. A kollektív érzéseink maga a Teremtő, aminek a héber neve “Gyere és láss” Bo-Reh. Amikor valaki elérkezik a feltáruláshoz, azt ebben a kollektív érzésben fogja megtalálni. Tehát ha nem dolgozunk ezen, akkor nincs miről beszélünk. Fel kell készülnünk, hogy kizárólag erre legyünk képesek fókuszálni.

Ha valaki nem akarja ezt, akkor csak az idejét vesztegeti, és jobb, ha megy és élvezeteket keres világi örömökben. Ha az ember nem tesz olyan erőfeszítéseket, melyek fontos dologra irányulnak, akkor az egész spirituális út, egy merő hazugság. Jobb élvezni a világot, ahogy mindenki más, úgy sokkal gyorsabban meg lehet érteni, hogy végezetül még is csak tegyünk valamit a fejlődésünk érdekében. Különben ahogy írva van, “a bolond karba tett kézzel ül, és eszi a saját húsát.”

Rabash gyakran mondogatta, hogy az ember legalább menjen és élvezze az életet, mivel amikor valaki élvezi az életet, szívből köszönetet mond a Teremtőnek, hogy ezt az életet adta neki. Az ilyen ember, ha mégis erőltetetten az úton marad, csak kínozza, felőrli magát, és szidalmazni fogja a Teremtőt. Jobb tehát, ha földi örömeket keres, sörözik a barátaival, sétálgat, pénz keresetbe kezd, és élvezi az életét. Rendben is van ez, mi lehetne a probléma ezzel?

Ha nem ezt az utat választja az ember, akkor a mi munkánkban kell részt vennie. Ha azt választjuk, hogy teszünk magunkért valamit, akkor tegyük meg, és ne adjuk meg magunkat a gyengeségnek. A legfontosabb dolog, a felelősség átérzése. A kölcsönös garancia valójában kölcsönös felelősségvállalás. Mindenkiért felelősök vagyok. Ha csak rólam szólna, akkor már mindent elhajítottam volna régen. Azonban, én felelős vagyok mindenkiért. A tudatosságom nem engedi, hogy henyéljek és relaxáljak.

Tehát nem kell különleges alkalomra várnom. Most kell elkezdenem aggódni mindezért. Hogy jövök el holnap a reggeli leckére? Készen állok a barátaimmal való kapcsolatra, és a Reformáló Fény megszerzésére? Akarom én létrehozni a Teremtővel való összetapadás helyét?

Szükségünk van a cél, a Teremtő nagyszerűségének az érzésére, és hogy ez egyre erőteljesebben lángoljon bennünk.

2012.12.19, A Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

KN

27 dec 2012

A Teremtő, mint a közös nevező

Kérdés

Nekünk egy belső formában kell összekapcsolódnunk, a vágyainkon belül. Azonban hogyan közelítsem meg a barátaim vágyait?

Válasz

A személy számára a Teremtő felé irányuló szándék elegendő. Csak ezzel a szándékkal, anélkül, hogy nagyon mélyre próbálnánk ásni, kapcsolódni kell. Egyikünk sem képes megérteni azt a vágyat, amit a Teremtő ültetett el mindannyiunkban. De pontosan ez a vágy a barátokban és csak ez, ami igazán fontos a számunkra. Ez egy kicsiny szándék a lélek kifinomultságából származóan. Mindenki a barátja spirituális szikráját szereti, ami a barátja szándéka a Teremtő irányába. A barát személyisége és szokása lényegtelenek a számunkra, csak a Teremtő fontos, aki összekapcsol bennünket, mivel Benn fognak a szíveink újra egyesülni. A Teremtőben kell találkoznunk.

Más vágyak különböző utakon kapcsolódnak össze, azonban megmaradnak az emberben, és egyszerűen csak kielégülést keresnek együtt. Gyakorlatilag azonban ez nem igazi egység a többiekkel, hanem előnyszerzés a többieken át.

Másfelől csak magunk között egyesülhetünk. A Fény ránk ereszkedik, hogy adakozzon a vágyainknak, összekapcsoljon bennünket, bennünk lakozzon, a kapcsolatunkban. Akkor pedig mindannyian boldogok leszünk, hogy megkapjuk a Teremtőtől a lehetőséget és a képességet a feltárásra.

Ezért elegendő ha az embernek megvan az igazságra, a Teremtőre, a célra irányuló szándéka. Önmaga még nem tudhatja, hova is tart pontosan, de a sóvárgás állandó, és mindig emelkedésben kell lenni, és törődni kell ezzel. Hogyan?  A barátok összekapcsolódása által. Ennek eredményeképpen. az elégséges sóvárgás megjelenik az emberben, hogy a Fény korrigálja az embert, összekapcsolva mindent egyetlen hatalmas vágyba, amiben a Teremtő feltárul, és újraegyesít bennünket.

Napról napra világosabbá válik, hogy hogyan kell használni az összes eszközt annak érdekében, hogy felkészüljünk az új állapotra. Senki nem értheti meg eredményesen ezt előzetesen, és nincs szükség arra, hogy vágyunk legyen az új állapot megértésére, csak az adakozás erejére, az értelem felett.  Pontosan ennek az értelem feletti hittel az adakozásra irányuló sóvárgás által tárul fel a tudása és a megértése a következő szintnek.

A Napi Kabbala Lecke 1. részéből 2012/12/12 Rabash írásaiból

KN

23 dec 2012

65 queries in 0,763 seconds.