Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

A #38. számú levélben, a Bölcsesség gyümölcsei című könyvében Baal HaSulam írja a legkiválóbb tanítványának és fiának, Baruch Ashlagnak (Rabash) hogy a személy nem adhatja fel, és nem állhat meg a spirituális út közepén. Ameddig a személy el nem éri a célt, erőltetnie kell, a nagyobb és nagyobb akadályokon való átkerülést.

Nem támaszkodhat valaki a múlt győzelmeire. Ellenkezőleg, minden, amit elért tegnap, ma új vágyakba fordul, amelyek még inkább a cél felé nyomják. Ezért a tegnap megkapott dolgok nem gyógyítják a sebet, és nem hagynak pihenni.

Ameddig a személy el nem éri a végső korrekciót, gondoskodnia kell arról, hogy biztosítva legyen a cél elérésére irányuló vágy növekedése minden pillanatban. Minden, amit valaki elér, azonnal el is tűnik. A személy „meztelen” marad, és ez az, ahogy fejlődnie kell.

Magától értetődően, Rabash egy hatalmas feladatot hajtott végre, amikor az apja oldalán folyamatosan együtt volt vele, és minden leckén részt vett. Nagyon hű volt az apjához, minden családi problémában az apja oldalára állt, ami csak felmerült Baal HaSulam rokonaival szemben. Néhányan a kabbala tanulása ellen voltak ezek közül, mert elkülönítette őket a vallásos közösségtől.

Rabash sikeres tanuló volt, és elérte a spirituális felfedést. Nem mondhatjuk el, hogy milyen magasságba emelkedett, ő túlságosan nagyszerű számunkra ahhoz, hogy ezt képesek legyünk megmérni. Csak feltételezhetjük a nagyságát, a hatalmas szívét, azoknak a magyarázatoknak az alapján, amiket az állapotainkról adott, és az egységünk szükségességéről magyarázott.

Még nem ismertük fel, milyen mélységűek a cikkei, és mennyire életszerűek a gyakorlati tanácsai is. Ezért kell folyamatosan tanulmányozni őket.

Amikor dolgozunk a cikkeken, a legfontosabb dolgok a következők: 1. ) lényegi összegzést kell készítenünk minden cikkről, 2.) következményeket kell levonni a az összegzésekből. Ezek nélkül nem tanulmányozzuk igazán a cikkeket.

Kérdés:

Mi a szájhagyomány útján való tanulás, ahogy azt  Baal HaSulam tette, amikor Rabasht tanította?

Válasz:

Szájhagyomány útján tanulni azt jelenti, hogy megosszuk a képernyőt, mert a száj (Peh) a képernyő helye.  Ezt a kapcsolatot úgy tekintjük, mint “Rucha Be-Rucha” ( Ruach szintjén), És ezt a fajta kommunikációt kell alkalmaznia a diáknak a tanárral szemben.

Ez a foka az alacsonyabb rendű selfnek, aminek köszönhető, hogy elérjük a felső szinttel való kapcsolatot. Ezt a spirituális állapotot nem könnyű elérni, de legalábbis a tanulónak meg kell tennie, amit megtehet ezen a világon, követve a tanár tanácsát, ami törvénynek számít neki. Ez egy egyszerű praktikus javaslat, amit bárki követhet, és ezt a self- megsemmisítés minimális fokának tekinthetjük, a felső előtt, amit mi egoista érdekünk alapján akarunk végrehajtani.

Ha spiritualitást akarok nyerni a tanítótól, ki kell nulláznom magam előtte, mint a hadseregben: ha jön a parancs, végre kell hajtani.  A tanító arról beszél, hogy felépítsünk egy korrekt intenciót, nullázzuk ki magunkat, fejtsünk ki erőt, vegyünk részt a terjesztésben, és mindent, ami a tanulótól megkivántatik. Ezzel szemben a diáknak oda kel figyelnie. Ennek eredményeként, a kapcsolat létrejön, ő részesül az Újraformáló Fényben, és megérti, amit mondtak neki.

Amennyire a tanuló kinullázza az egoizmusát, annyira alakul át automatikusan egy olyan formába, ahol ennek megértése egy spirituális benyomás alapján jön létre.  És ezen benyomáson keresztül elkezdjük megérteni a tanítást. Amikor az alsó szint kinullázza magát, a felső szint bevési a szerkezetét, az ő 1O Sefirot ja az alsó szintben van.

Reméljük, hogy megszolgáljuk Rabash dicséretét, aki a tanítónk lesz.

ft

Minden egyes személynek meg van a joga, hogy megvizsgálja hogy a tanulásra választott hely jó-e számára. Azonban egy rövid próba után döntést kell hoznia, és be kell hatolnia a tanulási folyamatba a kiválasztott helyen minden további kétség nélkül. Egyébként nem lesz képes felfedni a Teremtőt és az Ő világát.

Vannak olyan csoportok, melyek azt állítják ők saját módszerüknek megfelelően tanulnak. De hogyan létezhetne egy olyan módszer, mely nem lett átadva a Kabbalisták láncolatán keresztül, tanártól tanítványnak?

Lehetetlen egy ilyen módszert csak magunk által megszerezni, megérteni. Csak Adam HaRishon kapta meg a módszert a “Mennyekből”, mintha azt saját “magától” fedezte volna fel. Azonban mindenki más mindazt a Kabbalisták láncolatán keresztül kapta, értette meg, beleértve Ábrahámot is. Először ő csak egy “bálványimádó” volt, azaz Ábrahám speciális spirituális munkában vett részt, csak annak kifordított, ellentétes formájában, ami után maga felismerte annak hibáját, nem megfelelő módját. Húsz generációval Adam HaRishon után a Kabbala tudománya át lett adva Ábrahámnak.

A megszerzés, megértés módszerét csakis egy tanárhoz csatlakozva/tapadva lehet megkapni. Ez a módja annak, ahogy az kiterjed Felülről lefelé a lelkek láncolatán keresztül, lélektől lélekig. Képesek lehetünk-e valóban az eredethez gyökérhez csatlakozni, ha mi nem vagyunk Adam HaRishon maga? Csak Adam HaRishon van közvetlenül a Teremtőhöz kötve, és az összes többi léleknek tőle kell a módszert megkapnia a Kabbalisták láncolatán keresztül, a lélek helyétől függően. Mindenki attól kap meg, aki közvetlenül előtte áll, és a lelkek láncolatán az eredethez, gyökérhez kötődik.

Ez egy hierarchikus rendszer mely egy fához hasonlatos. Én egy meghatározott helyen vagyok található, és csak attól a személytől vagyok képes megkapni, aki legközelebb hozzám, felettem található. Ennek érdekében le kell nulláznom magamat előtte ugyanolyan módon, ahogy az alsó Parcuf lenullázza magát a Felső előtt a spirituális világban.

Ennél fogva amikor emberek azt állítják, hogy ők megkapták a “Felvilágosulás Fényét” Felülről, vagy álmukban, akkor nem lehetnek komolyak. A spirituális kapcsolat csakis azáltal szerezhető meg, hogy valaki közel kerül egy Kabbalistához, amíg a Kabbalista még életben van. Ha képesek vagyunk elérni legalább ennyi kezdeti kapcsolódási pontot, attól a ponttól kezdve képesek vagyunk kifejleszteni minden mást.

Azonban enélkül a kezdeti pont nélkül, semmink nincs amivel tovább haladhatnánk. Mi le vagyunk választva a teljes fáról, a lelkek teljes rendszeréről. Ezért kérdezik az emberek: “Ki volt a tanárod? Honnan jöttél?”

Ennél fogva felejtsünk el minden diplomát, a legértékesebb papírdarab ami a tulajdonomban van az egy apró újságcikk, ahol én vagyok megnevezve, mint Rabash lojális tanítványa, és jobb keze. Ez tanúskodik legalább arról mennyire hozzá kötődtem tanáromhoz.

hzs

Rabas cikke írja, aminek a címe „Ezek Noé generációi”: Egy ember a negatív vágyak és gondolatok állapotában nagy erőfeszítést kell tegyen, hogy a kérdéseken felülkerekedjen, amivel a gonosz hajlam állandóan nyaggatja őt („ki” és „mikor”). Azaz „ki a Teremtő, hogy én hallgassak a szavára?” és „Mit ad neked ez a munka?” És nincs más mód, hogy az ember ezen felülkerekedjen, csak az, hogy a hitet az értelem fölé helyezi.

Más szavakkal, egy ember nem az egoista értelme szerint dolgozik, amit a jelenlegi vágyai meghatároznak a számára. Inkább egy magasabb fokozat szerint cselekszik, amit adományozásnak hívnak.

Valóban, ha a vágyamnak engedelmeskedem, és az értelemnek, ami azt szolgálja, akkor egy állatnak hívnak, aminek megvan a feje (értelem) és a teste (vágyak) ugyanazon a magasságszinten. Ha szeretnék „ember” lenni, akkor a fejemet a testem fölé kell tennem, ami a vágyam fölött van. Ez azt jelenti, hogy az értelmemnek magasabb vágyat kell szolgálnia, azaz az adományozást, ami rajtam kívül létezik, mint a vágyat, ami bennem van.

Ma az adományozás vágya rajtam kívül van (a „ma” a jelenlegi fokozatomat mutatja), de holnap (a következő fokozaton), már bennem lesz. Ezért kell a felebarátomat szolgálnom a fejemmel mindig. Így dolgozom a következő fokozatért, és ennek köszönhetően hívnak engem „embernek), akinek a feje a teste fölött van.

Ez a spirituális objektumok szerkezete: GE (Felső rész) az alsóbb Parcuf a felső  AHP-jába öltözik (alacsonyabb rész) és számításokat végez a Felső Egy felé azzal, hogy kapcsolódik hozzá és megpróbál azonossá válni vele. Ez az, amikor a csoporthoz kapcsolódom, ami a Felső Egy AHP-jaként szolgál, és az értelmemet alárendelem, hogy szolgálja ezt az egoista vágyaim helyett (AHP), amik alacsonyabb szinten vannak.

A felső spirituális objektum két részre oszlik: a vágyra és a Fényre abban. A Felső Egy vágya a csoport és a spirituális környezet. Más szavakkal mind a közös lélek részei, amit még nem kapcsoltam magamhoz, és ennélfogva számomra külsőnek jelennek meg.

Később minden egyetlen vággyá egyesül majd és a Fényé őbenne, ahogyan írva van: „Ő és a neve egyek.”

cst

Rabash, Shlavey Ha Sulam írásaiból, 16.cikk , 1984 “Az adakozásról”: van egy szabály, ha valaki el akar érni bizonyos célt, és tudja, hogy az lehetetlen fáradozás nélkül, akkor erőkifejtésre törekszik és elutasítja a nyugalmat. Ha az ember eljegyzi magát a Kabbalával és annak belső munkáival, ez azt jelenti, hogy spirituális szükséglete van, és elvárja, hogy ezen az úton megkapja, amit kíván. Tehát mielőtt elkezdi ezt a munkát, az embernek meg kell vizsgálnia, hogy mit vár el, hogy megkapja-e segítséggel,  ami azt jelenti, hogy milyen jutalmat vár ettől a munkától?  És ha az ember elkezdi mérlegelni ezt, különféle gondolatok tömege támadja meg, és nehéz megértenie, hogy igazából mit akar. ….

Mi mindig rossz előérzetek és kétségek között találjuk magunkat: “Miért kell ez nekem, mit csináljak ezzel?”  Nem ismerjük a valódi okot, mert el van rejtve előlünk. A kétségek e nagy szakadéka végtelennek tűnik, és sokan fokozatosan abbahagyják, hogy elemezzék ezeket a kérdéseket. Minél jobban a mélyére ás az ember, annál több kérdés merül fel benne; miközben a normál élet folyik tovább. És akkor az ember abbahagyja a mérlegelést, és nem keresi a választ.

De a Teremtő miért készített nekem annyi feltevést, annyi utat és gondolatot, olyanokat hogy „miért, mi célból és hogyan?” ha  nem tudok megszökni ezektől a gondolatoktól, és minél tovább gondolkodom róluk, annál jobban összezavarodom. Mi az Ő való szándéka, az hogy kétségbe essem, és kiszálljak az egészből? Ha nem tisztázom az egészet, és ha nem jutok el egy magasabb szintre, akkor nem haladok előre. Szóval Ő miért tenne akadályokat az utamba?

A Teremtő ezt úgy intézi, hogy csak azok, akik kutatják, hogy hogyan érhetik el az adakozást, hogy hasonlóak legyenek Hozzá, és dolgozni is akarnak ezért, csak azok jöjjenek Hozzá. Megpróbáltam elérni az adakozást, és realizáltam, hogy nem tudok semmit. Hogy teljes sötétségben vagyok, és ezért segítségre van szükségem Felülről. Ugyanakkor kész vagyok mindent odaadni, mert az erőkifejtések garantálják nekem az erőt arra, hogy tovább menjek a cél felé. Ha nagy erőfeszítéseket tettem a cél elérésébe, nem tudom könnyen feladni. Oly sokat invesztáltam bele!  Én fel vagyok készülve a fizetésre, szóval nem hagyom a fizetésemet kárba veszni.

Ha megértem, hogy az adakozás létezik, és hogy minden eszközzel el kell érnem azt, az erőmbe vetett illúziótlanság elvisz engem az igazi imához.

Rabash cikkeivel kell dolgoznunk, csoportokra kell osztanunk őket és meg kell vizsgálnunk őket. Minden cikk egy különleges forgatókönyv alapján íródott, mint egy film, vagy egy regény. Van egy alapvetése, egy konfliktusa (egy probléma), a fejlődés, bizonyos konfliktusok és ellentmondások, és egy megoldás a végén. Útközben számos nehézséggel találkozunk, amik segítenek letisztázni a kezdeti kérdést és következtetésekre jutni. A teljes cikk-kurzus megfelel a  belső (fiziológiai és spirituális) szerkezetünknek így meg tudjuk érteni és belsővé tudjuk tenni azt.

Egy cikket (vagy két rövid cikket) érdemes naponta elolvasnunk, reggel és este. Nem számít, hogy összezavarodunk-e ameddig ezzel az anyaggal mindig kapcsolatban maradunk. Csupán az erőfeszítés el fogja érni a Reformáló Fényt. Ugyanez a Fény le fogja tisztázni a kérdéseket, a megfelelő rendet és rendszert, ahogyan az állapotokat is, amelyeken tovább kell mennünk.  Mindez tisztává fog válni, és ha nem tisztul le, akkor meg fogjuk érteni, hogy miért történik ez. De a Fény az, ami megvilágít mindent, amit szeretnénk megválaszolni.

Ez nem tartalmaz elméleti kutatást; sokkal inkább várom a Fényt, hogy megvilágítsa nekem az író elméjét egy gondolatban. Mit akar mondani itt, mi az ő terve? Csak egyetlen gondolat! Mire gondolt Rabash abban a percben? Az egész cikk egyetlen gondolat, és szeretném megérteni azt. Ez csak akkor történhet meg, ha segítséget kapok Fentről, ha egy „múzsa” meglátogatott engem. A Kabbalisták ezt „Fénynek” hívják.

Még mindig nem tudjuk értékelni, amit Rabash tett meg értünk. Ő volt a történelem első Kabbalistája, aki leírta az ember spirituális munkáját egy sajátos, strukturált módon. Az ember útmutatójaként a Teremtő elérésére, Rabash munkája páratlan.

Több könyv van, ami különféle hosszúságokban beszél erről, de egyik sem írja le az egyén teljes útját egy rendszerbe szedett módon. Rabash viszont tömör és érthető magyarázatokat ad, tiszta példákkal együtt. Kiegészíti Baál HaSzulám módszerét mindennek, ami hiányzott a korrekció gyakorlati megvalósításához, hogy a teljes emberiség teljesíteni tudja. Vesszük Baál HaSzulám munkáit és Rabash cikkeit és a modern emberre szabjuk azokat, eltávolítva belőlük mindent, ami összezavarná őt.

Ezek a nagyszerű Kabbalisták a korrekció folyamatának két részét teremtették meg. Mindenkinek szüksége van rájuk ma, hogy elérje a teremtés célját. Baál HaSzulám a Körülölelő Fényhez kapcsol bennünket, és Rabash megtanítja nekünk, hogyan készítsük fel önmagunkat hogy kapcsolódjunk ehhez a forráshoz. Elmagyarázza, hogyan szervezzem a dolgaimat lépésről lépésre, és hogyan fókuszáljam a gondolataimat és szándékaimat. Amikor készen állok, akkor kinyitom Baál HaSzulám könyveit.

Baál HaSZulám olyan, mint a Fény, ami Fentről jön hozzám, és Rabash felkészít engem a munkára lentről felfelé, a forrás felé. Ha mindkét erőt használni tudom, garantált a sikerem.

cst