rendszer

Kilépni egy ismeretlen bolygóra

Szerző: mariotest | Kategória: kabbala bölcselete, Kabbala tanulás, Kabbalista, reggeli lecke, rendszer, spiritualitás

Kérdés:

Miben különbözik a kabbala pszichológiától, amely szinten arra tanítja az embereket, hogyan kapcsolódjanak össze egymással?

Válasz:

A pszichológia gyakorlati része helyes, és megtalálható a kabbalában is. A kabbala bölcsessége minden ismeretet átölel ennek a világnak a természetéből. Arról beszél, ami teremtés első pillanatától történt, annak utolsó pillanatáig, és ezért ennek a világnak az összes tudományát tartalmazza. Csak a kabbala nem írja le olyan részletességgel ezeket, mert nem határozta meg ezt céljának.

A pszichológia, mint gyakorlati megfigyelése a bizonyos viselkedési módoknak a világban, teljesen helyes volt a mi időnkig. Ma azonban ennek a tudománynak a képessége, hogy megtartsa ezt a vonalat, kérdéses, mivel egy teljesen új, globális világba léptünk be. A globális rendszer elkezdett felettünk működni, és nincs tekintettel az összes, individualitásra, vagy személyes kapcsolatrendszereikre egymással, hanem mindenkit egy egymástól való függő helyzetbe hoz, minden, mindennel összekapcsol.

Nem tudjuk, hogyan közelítsük meg a világot ezen a módon. Nincs olyan tudományunk, amely elmagyarázna egy ilyen megközelítést.

Nem tudtunk kifejleszteni egy tudományt, az analóg, globális rendszerekre és e rendszerek részeinek létezési törvényire, mivel mi magunk belül nagyon különbözünk ettől. Az ember csak olyan formákat tud kifejleszteni, amelyek jelen vannak benne, a természetében.

Ha azonban nem érzem a kapcsolatomat a többiekkel, nem tudok erre tudományt kifejleszteni. Ez a egész probléma! Most egy olyan világba lépünk be, amelyről nem tudunk semmit! Abszolút semmit! Nem fogunk tudni semmit kifejleszteni, kitalálni, ameddig organikus módon nem érezzük mindenkivel a kapcsolatot.

Tehát kiderül, hogy csak a kabbalisták képesek kifejleszteni egy tudományt a számunkra, erről a hétköznapi, földi valóságról, amely most tárul fel a számunkra, és senki más. Mindenki más teljesen képtelennek látszik a segítségre, és nem fogja tudni, mit kell tenni mindezekkel a problémákkal és katasztrófákkal, amelyek felbukkannak. Semmilyen specialista nem fog tudni kínálni semmit: sem a pszichológusok, sem a fizikusok, vagy biológusok.

Hirtelen elkezdjük felismerni, hogy a jelenlegi tudományunk, annak teljes egésze lezárul ebben az új állapotban. Ennek az oka az, hogy egy új, integrált hálózata az erőknek cselekszik felettünk, amely mindent, egyetlen, általános kapcsolatban vesz számításba.

Megértettük vajon, mennyire nehéz helyzetben találtuk magunkat? Ezért kell terjesztenünk a kabbala tudományát olyan gyorsan, ahogy csak lehet, hogy az emberek felismerjék, mi is van előttük. Ha csak egy kis késztetés is létezik az előre menetelre, egy minimális egyetértés és megértés, vagy legalább egy kis tudás és vágy a megértésre, ez megváltoztatja a teljes képet és könnyebbé teszi a világban a létezést.

Most a szörny Ausztrália felé közelít, és mit tehetnek az emberek? Csak sírnak. Megpróbálják megerősíteni a házaikat, kapcsokat ütnek a falakba, azonban ez valóban segíteni fog a dühöngő elemek ellen?

Tovább >0

10 feb 2011

A helyes szándék feltárja a világot

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, belső munka, közös lélek, rendszer, szándék, test és lélek, válság, világ

Kérdés:

Most mi a helyes megközelítést tesszük a Tabernákulumra, vagy a Teremtő rakja ezt össze darabonként? Ki az építész?

Válasz:

Természetesen nem értünk mindent a feladatunkból pont, mint egy két év körüli gyerek, aki a nélkül növekszik és fejlődik, hogy tudná, mivé kellene válnia, amikor három éves lesz. Ugyanezen a módon mi megcsináljuk a Menórát (a hétágú gyertyatartót) bedobva egy darab aranyat a tűzbe, majd az felbukkan önmaga által. De mit jelent az, hogy önmaga által?

Tény, hogy az ember semmit nem tud önmaga által tenni. Ha felkészíti a szándékát (nem a cselekedetet, a szándékát), ha kiépíti azt a középső vonalon, akkor a Fény a személy lényege, anyaga irányába fordul, és pontosan abban a formában, amire ennek a lényegnek szüksége van. Ez az anyag nem tud semmilyen más formát felvenni! Más szavakkal, már megvan ez a formája, csak a személynek fel kell ezt tárnia, a megszerzett szándék által, amely feltárja a képet benne erről a formáról.

Az ember egy olyan világba lép be, amely tényleg időben előtte van még! Amikor feltárja a „gömböt és a virágot,” „a Menórát,””az asztalt,””az ónixot és többi követ,” azt tárja fel, ami már létezik. A személy az egyetlen, aki megújíthatja az érzékelését! Ő tárja fel; a saját maga számára és önmagában. Maga építi a saját látomását, érzékelését, megértését, és egyetértését. Az egyetértésnek megfelelően, nem külső formát lát, hanem mindent önmagán belül lát meg. A látomás belső lesz.

Most amit lát, az külsőnek tűnik az ember számára, a spiritualitásban azonban mindent belső módon fog látni. Akkor lesz az érzékelés valóságos. Többé nem illúziót érzékel, ahol úgy tűnik, minden rajta kívül létezik, és hogy van az ember és rajta kívül a világ. A spiritualitásban ez a hazugság nem létezik. Azt érzi, hogy minden a személyen belül van, a lelken belül, amellyel az ember azonosítja önmagát.

Tovább >0

09 feb 2011

Hol kezdődik az ember?

Szerző: mariotest | Kategória: belső munka, értelem, érzékelés, Kabbala tanulás, reggeli lecke, rendszer

Minden ember megtapasztalja az individuális vágyait, amit megpróbál kielégíteni. Vannak, akik ellenállnak és szembefordulnak ezekkel, de ezeket is a Teremtő irányítja. Úgy mozgat bennünket, mint a sakkfigurákat.

Nincs semmilyen szabad akaratunk, tehát nincs egyetlen pont sem felcímkézve valakiben, hogy az , a másik meg rossz. Nem szabad elvárnunk semmilyen következményt, vagy visszajelzést a cselekedetekkel kapcsolatban: sem menny sem pokol, sem más ilyen összefüggésben tekintve. A Zohár Könyvében írva van: „Mindannyian állatok vagyunk.”

Valóban, hol van a szabad akarat? Még ha valakinek csak egy illúziója is van erről, mert nem teljesen pontosan tudja, hogy mit is akar. A Teremtő szándékosan injektálja valakibe ezeket az utasításokat, és az olyan kontroljelzéseket, hogy azok a szabad cselekedetek érzetét keltsék, és semmi mást. Ezért annak a felismerése, hogy „senki nincs Rajta kívül” mindenekelőtt annak a megértése, hogy csak fogaskerekek vagyunk, egy hatalmas mechanizmusban.

Akkor hol kezdődik az ember? Az ember a szabad akarattal kezdődik. Ennek az elérése érdekében fejlődnie kell. Ezért az évezredek keresztül először az egoizmusát fejleszti, a Teremtő felülről való ellenőrzése mellett majd megérzi, hogy milyen módon emelkedik fel benne a szívben lévő pontja. Más szavakkal egy másik vágy jelenik meg az életében: egy a többi vágyát kiegészítő, azokkal ellentétes. Ez eltöri a személyt darabokra, kigúnyolja, és megforgatja.

Természetesen ez a vágy is a Teremtőtől érkezik. Nincs más hely, ahonnan származhatna, mivel ez nem tud csak úgy a levegőből előkerülni. Végül is az ember egy teremtmény. Ezért még a szívben lévő pont kialakítása sem tesz bennünket önállóvá és függetlenné a Teremtőtől.

Mi más tud szabad lenne ettől? Ha egyetlen erő van csak, amely mindent kormányoz felülről, akkor a szabadságom kizárólag abban a képességemben rejlik, hogy ezt mennyire tudom semlegesíteni.

Hogy tudom ezt megvalósítani? Ezen felül, ha semlegesítem, mi fog maradni a számomra? Milyen erőket fogok birtokolni, és milyen tudatosságát? Hogyan fogok választani? Mi fog irányítani engem? Ez teljesen ködös nekem. Ha két erő lenne, akkor ezek között választhatnék. De ha csak egy erő van, akkor hol a szabad akarat? Miért létezik minden akkor és minek? Kontrollálni ezeket a rovarokat?

Nem, ennek oka van. A teremtett emberi lénynek, uralkodnia kell mindkét ellentétes erőn, és manőverezni köztük, tanulni a Teremtő példái és minőségeinek imitációja, illetve a Ő saját lényébe való „bemásolása” által. Egy bizonyos ütemezéssel, lépésről lépésre, minőségről minőségre fokozatosan és egyre növekvő mértékben vezeti át az információkat a Teremtőtől önmagába, melynek eredményeképpen teljesen azonossá válik vele.

Ebben az esetben a Teremtővel való egyenlőség és azonosság fokozatán az ember elkezdi önállóan irányítani magát, hasonló módon, ahogy a Teremtő tenné, vagy még jobban. Az ember felfedezi a szándékosan teremtett vágyat magában: hogy maga a Teremtő akarta, hogy ellentétes legyen vele. Azonban e helyett az ember megtanulja a programot, az irányítástechnikát a Teremtőtől, az egoizmusa ellenében és elkezdi magát kormányozni a megfelelő módon.

Kiderül, hogy a Teremtő teremtette az embert gonosznak. Írva van: „Én teremtettem a gonosz hajlamot. Ezzel egyidőben azonban adtam neked egy módszert a gonosznak a jóba való transzformációjára. Akkor te hasonló leszel hozzám, és szabad; önállóan fogsz tudni dolgozni önmagadon.

Az ember két istrángot tart a kezében: a gonosz, egoisztikus természetét és a jó, altruista természetét. „Utánozz, másolj le Engem, és alkalmazd magadon” Akkor Ádám lesz a neved, a “Domeh,” szóból, ami hasonlót jelent, vagyis hasonlóságot a Teremtőhöz.

Így van egy lehetőségünk „” szereznünk a felső irányításból, hogy megszűnjünk báboknak lenni, és ne mondjuk többé, „nincs rajta kívül senki.” Mert még egy erő van Rajta kívül, annak az embernek az ereje, aki lemásolta a Teremtőt, és mindent átvesz Tőle. Itt a szabad akarat hazugság, mert két ellentétes minőségével dolgozunk a teremtésnek: az egoizmussal, és az adakozással.

Tovább >0

09 feb 2011

Egyetlen hálózatba kötve

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, belső munka, reggeli lecke, rendszer, spiritualitás, történelem, tudomány, válság, világ

Előzőleg arra használtuk a teljes történelmünk során összegyűjtött tapasztalatunkat, hogy tanítsuk a gyermekeinket, és önmagunk is tanuljunk belőle. Azonban ma, minden ilyen tapasztalatunk hiábavaló. Napról napra, hónapról hónapra, több bizonyítékát látjuk ennek, és egy teljesen idegen világban találjuk magunkat.

Nem fogjuk megérteni mi is történt hirtelen ezzel a világgal, egyik napról és pillanatról a másikra. Végül is az új világ, egy összefüggő, analóg rendszerként bontakozik ki a számunkra, a felosztott, kétpólusú világ helyett. Többé nem elszigetelt részecskék halmaza, ahol mindegyiknek megvan egy bizonyos szabad cselekvése.

Az analóg rendszer minősége a teljes összekapcsoltság és kölcsönös függés, a kiindulási ponttól a végpontig, annak minden állapotában. Ez hasonló egy élő organizmushoz, ahol semmi nem változtatható meg, a többi rész működési zavara, vagy változása nélkül. Ha mi egy valóban ennyire alárendelt és kifinomult állapotban létezünk. és nem érezzük, milyen rendszerben is kell végezetül kapcsolódnunk, akkor kudarcot fogunk vallani. Ezért kell mindenkinek tanulnia a kabbala bölcsességét.

Előzőleg azt tanítottuk a gyermekeinknek, hogyan kell élni ebben az egoista világban. De ez nem segíti őket ma. Azt oda kell adni a gyermekeinknek, de a felnőtteknek is, mindenkinek, aki folytatni akarja a létezését ezen a földön, azt a tudást a világról, amely a mi fejünkre zuhant, vagyis a kabbala tudományát.

A múltban, a felső irányítás rendszere leereszkedett ránk, hogy odaadhassa nekünk a szabadság egy bizonyos fokát. Ma azonban az erők rendszere, amelyek leereszkednek mindenkire a saját helyén, nem engedi a szabad létezést. Ha egyvalaki ugyanis elmozdul, az érinti az egész rendszert.

Mindenki, aki kitér, megzavarja a teljes rendszer működését, és ezért annyira megjósolhatatlanok az események ma. Pontosan ez az, ami fel kell hogy táruljon a számunkra egyre jobban, a legborzasztóbb formájában.

Néhány nappal ezelőtt volt egy találkozom, az UNESCO főtitkárával, aki nagyon gyorsan megértette ezt, és azt kérdezte: “tehát az ön véleménye szerint, az oktatásnak is globálisnak kellene lennie, nem?” azaz, hogy az egész rendszert érintenie kell a megoldásnak. A megoldás ebben rejlik: Oktatnunk kell a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, hogy milyen módon kell egy új világban élni, amelyben hirtelen találtuk magunkat.

Az emberek vagy nem értik, vagy nem érzik még; el kell fogadniuk a nehézségekkel együtt ezt. Bár a következmények teljesen világosak mindenki számára, az emberek nem látják, amit nem akarnak. A végén a fájdalom meg fogja őket győzni, hogy nyissák ki a szemüket. Azonban nekünk el kell terjeszteni ez a bölcsességet, mielőtt a csapások megérkeznek, hogy a minimumra csökkentsük a szenvedést.

Tovább >0

08 feb 2011

Leereszkedés egy rendszer szerint, visszaemelkedés a személyes választás alapján

Szerző: mariotest | Kategória: egység, evolúció, Fény, jövő, kabbala bölcselete, közös lélek, reggeli lecke, rendszer, világ

Rabash,a Shlavei HaSulam (Lépések a létrán), című cikkében “Az áldás nem a munka megszámítása alapján van.”: Például, valaki elviszi a kabátját a tisztítóba, hogy a foltokat eltávolítsák róla. Azt mondja a mosoda tulajdonosának: “Megszámoltam, mennyi foltot kell eltávolítania, és most már ez alapján tudom, mennyit fogok fizetni ezért..”

Mi egy perfekt állapotban vagyunk, és azt csak fel kell tárnunk. Minden állapot, amin keresztül megyünk, egy állomása a létező állapot megismerésének. Ez lépésről lépésre válik nyilvánvalóvá a számunkra.

Minden a fogadótól függ: olyan mértékben történik ez meg, amennyire az ember felkészült és sürgeti ezt. Hogy a környezet mennyire akarja segíteni, és támogatni őt, szintén kizárólag tőle függ. A Teremtő elvezeti az embert a helyes környezethez, és azt mondja: „Ez a tiéd, fogd!” Most már kizárólag a személyen múlik, mennyire fogadja el, amit ajánlanak neki, és milyen módon.

Ezért, “a korrekció, a tisztítás megszámolása” is teljesen a mi kezünkben van. Mindent a hozzáállás határoz meg: be kell teljesítenünk az összes állomását amelyet az utunk elénk rak, mindent, az annak megfelelő módon.

Felülről a Végtelen Világból érkezik a bőség az edényekbe, és a Fény a világok, Partzufok, és a Sefirotok leereszkedése által. Törések és egyéb folyamatok tűnnek fel, mint az előkészítése. Mihelyt ez az előkészítés befejeződik, fel kell emelkednünk ugyanezen az úton, csak most alulról felfelé, átmenni ugyanezeken az állapotokon, megélni ugyanazokat a Reshimokat (információs géneket), de még is előre mozdítva azokat a mi vágyainkkal. Ez az egyetlen különbség.

A teremtő eltörte az összefüggő képet darabokra, és most ezen darabok mentén kell nekünk vágyakat, törekvéseket, célokat keresnünk, új fontosságot alkotnunk, és értékeket megalapoznunk. Ez olyan, mintha egy építő készletet szerelnénk össze, részeket, melyeknek különböző formájuk, minőségük van, különböző színűek, és különböző módon kapcsolódhatnak össze.

Mindezt megelőzi a vágyunk, amely arra irányul, hogy mindezt kizárólag egy csoport segítségével tudjuk elrendezni. Eközben nem igazán érezzük a függőségünket mindettől, alapvetően nem érezzük, hogyan haladunk előre, nem tudjuk mérni a sebességét, kiszámítani a spirituális fokozatát, vagy az előrehaladás mértékét. Ezért nem vagyunk siettetve, hogy megtaláljuk a fejlődésünk felgyorsításának a módját.

Minden állapotban passzívak vagyunk: “Ha én már ide elértem, várhatok egy kicsit a tovább haladással.” Aztán ez a tovább haladás még is különböző cselekedeteknek lesz köszönhető, még ha ezek nem is igazán célirányosak a fejlődés irányában. De a folyamat lassú és sok kiegészítő mozgást igényel.

Amikor elérjük a helyes elemzést, megértjük, hogy minden állapot lényeges, és egyetlen állapot sem kerülhető el. Minden a leghelyesebb módot szolgálja; az igazság tisztázását, azonban a szüksége vágy, energia és impulzus hozzáadása tőlünk függ.

Tovább >0

08 feb 2011

Egy hálozatban vagyunk összekötve.

Szerző: yanive | Kategória: rendszer

A múltban magunkat és a gyerekeket arra tanitottuk, hogy éljünk a régi világ szerint. Ezeknek a tapasztolatoknak az alapelvei halmozódtak fel a történelem folyamán. Ma már ezek a tapasztalatok nem érvenyesek! Mi erről vitatkozhatunk napról napra, hónaprol hónapra, amig felfedezzük, hogy olyan világban élünk ami nem érthető számunkra.

Nem fogjuk megérteni mi is történik olyan hirtelen ezzel a világgal, egyszer egyik helyen és máskor egy másik helyen. A világ fejlődésben van és előttünk felfedeződik egy összekötött rendszer formajában. A mostani világ nem elválasztott részekből van alkotva, mint a régi világban, amelyben mindegyik rész valamenyire szabadon cselekedett.

Az analóg rendszer tulajdonsága egy abszolut kolcsönös kapcsolat, elejétől a végéig, minden állapotban. Ez hasonlit az elő testhez, amelyben nem lehet megváltoztatni csak egy részt, anélkül, hogy ne befolyásolná a többi részeket. Ha mi nem érezzük, hogy milyen rendszerben vagyunk, és ha nem értjük, hogy menyire függő és törékeny, nem lesz semmi lehetőségünk a sikerre. Ezért minden embernek szükséges tanulnia a Kabbala Bölcsességét.

Eddig tanitottuk a gyerekeinket hogyan éljenek önző világba, de ez ma már nem segit. Szükséges meghozni az informáciot a világrol, a gyereknek, az idősebbeknek és mindenkinek akinek szándéka van tovább élni ezen a bolygón, amely hirtelen fejünkre esett.

Ha a múltban a felső rendszer vigyázata megengette mindegyiknek egy bizonyos szabadságot, ma olyan rendszer ereje ereszkedik ránk, hogy mindenki a pontos helyén van, anélkül, hogy szabad lenne a tevékenysége. Ha elkezd mozogni, befolyásolja az egész redszert . Ha valaki elmozdul más helyre, megrázza az egész rendszert és váratlanul viselkedhet. Ez felfedeződik nekünk egyre inkább, szörnyűbb formában.

Pár nappal ezelőtt találkozóm volt UNESCO vezető igazgatójával, nagyon gyorsan megértett és kérdést tett fel nekem: “te gondolod, hogy a mai oktatásnak, foglalkoznia kell az általános, globális rendszerrel?”

Pontosan, ebbe van elrejtve a megoldás a bajokra: nekünk kötelességünk megtanitani a gyerekeket és az idősebbeket, hogyan létezzenek ebben az uj világban, amelybe olyan hirtelen betoppantak. Az emberiség egyelőre nem érti és nem érzi, nagyon nehezen fogadjak el, habár az eredmények látszanak minden helyen. Az ember nem látja, amit nem akar látni. Végeredményben a szenvedések viszik el majd oda őket, hogy kinyissák a szemüket. Nekünk kell terjesszük ezt a tudást, nem várva az ütéseket, hogy lecsökentsük a szenvedéseket amenyire csak lehetséges.

Tovább >0

08 feb 2011

A felemelkedés létrafokai a Zohár Fénye által

Szerző: yanive | Kategória: rendszer, Zohár

Kérdés:

Ismert a számunkra, hogy Rabbi Shimon csoportja elérte az egységet önmaga által, A Zohár közös megírásán keresztül. Ez a mi időnkben is a helyes módszer a számunkra? Megpróbálhatjuk az egységet elérni egy kis csoport megalakításával, majd egy cikk együttes elemzésével és esetleges megalkotásával? Vagy ez csak összezavar, bennünket mivel mindannyian a saját állapotunkban vagyunk az előre haladásunk során, amely mindenki másétól különbözik?

Válasz:

A Zohár szerzői szintén különböző szintjein voltak a fejlődésnek, nem voltak mindannyian egyformák! A tíz szerző mindegyike megfelelt a tíz Sefirot egyikének, a természetének, és a lelke gyökerének megfelelően. Még is, mindegyikük teljes egészében eltörölte az egóját és képes volt egyesülni a többiekkel, azok természetének kiteljesedése érdekében.

Ezért mindegyik képes volt elérni a 125 lépcsőfokát a spirituális létrának, amely mindegyikük individuális korrekcióját jelentette (Gmar Tikkun). Együtt képesek voltak a lelkek egységének lehetséges legmagasabb fokán kapcsolódni, amelynek következtében feltárul az összes Fény, a felső megvilágítás, amely leereszkedett hozzánk az Arich Anpin szintjétől, amit „Ragyogásként” nevez meg a Zohár, és ahonnan maga a könyv is a nevét kapta. (egy különlegesfajta Fény).

Világos, hogy meg sem tudjuk közelíteni a létezés e szintjeit; mindannyian „halottak” vagyunk, elmerülve az egoisztikus vágyainkban. Nem vagyunk készek, vagy nem vágyunk a kapcsolatra a többiekkel. Nagyon sok küzdelemmel és korrekcióval szembesülünk, ameddig el nem érjük, az egység valamilyen formáját.

Ha azonban megpróbáljuk utánozni a felnőtteket, ahogyan a gyerekek teszik azt, miközben játszanak, akkor magunkra vonjuk a Fényt, a teljeség állapotából, amely már létezik. Ezek a lelkek, a Zohár szerzői, miközben alulról felfelé emelkedtek, feltárták és formálták a könyvet.

A világok létrája (öt világ, melynek mindegyike öt Sefirotot tartalmaz, és azok ismételten öt Sefirotot, ami összesen 125 fokozat) leereszkedtek felülről lefelé, a Végtelen világból. Ezen a módon, a Fény leereszkedett hozzánk Felülről lefelé: Yechida, Haya, Neshama, Ruach, Nefesh (NaRaNHY fordított sorrendben). Ezt nevezzük elrejtésnek, a Fény, vagy a világok (a “világ,” szó “Olam” a Héberben, a“Alama,” “elrejtés” szóból származik. ) lecsökkentésének. Más szavakkal, e felett 100% a Fény, ez alatt, 0%. Ez a világok rendszere (elrejtés).

A mi világunkban vannak lelkek, amelyekben a vágy, „emberi” szintre vagy Adam” szintjére mutat (hasonló, mint a Teremtő) felébredésük, csak kezdete a spiritualitásnak. Majd ez a vágy, elkezd megnőni. Hogyan növekszik? Kapcsolódni kell, egyikünknek a másikhoz, még ha csak a legkisebb fokozatán is az egységnek. Ezen a módon, folyamatosan kapcsolódnak még erősebben, ameddig el nem érik az egység fokozatát a lelkek között.

A történelem során, voltak lelkek, akik elérték az egymással való összekapcsolódást, és ezek valamennyien össze is vannak kapcsolódva másokkal, a létra valamelyik fokán. A Zohár összes alkotója elérte a legmagasabb fokozatot együtt, és ebből kifolyólag, a Fény, amit elhoztak ezzel a könyvvel, olyan hatalmas, hogy befolyásol és ragyog mindenkire. Mindez azért van, mert a Fényt a végtelenből kapták, és hozták el a számunkra, azzal a feltétellel, hogy a mi részünkről, legalább egy kis mértékben akarnunk kell, az irányukba emelkedni.

A Zohár, az egész Fény, vagy csak egy része, mindig annak megfelelően tárul fel, amilyen mértékben egyesültünk, amilyen mértékben adakozók vagyunk, vagyis amilyen mértékben a vágy (Kli) és a Fény, hasonló egymáshoz. Ezért kell annyira összekapcsolódnunk, amennyire csak képesek vagyunk, minőségileg és mennyiségileg is. Mi ezt a Fényt, a képességeinknek megfelelően kapjuk meg, de ehhez legalább a létra első fokozatát el kell érnünk.

Végül is, mit jelenít meg, a 125 fokozat? A Nefesh fokozata szintén tartalmaz öt Fényt: Nefesh, Ruach, Neshama, Haya, Yechida (NaRaNHY), és mindegyiknek megvan a saját NaRaNHY Fénye. Ezért (NaRaNHY) х (NaRaNHY) х (NaRaNHY) = 5х5х5 = 125 fokozat.

Mivel a Fény a vágy keménységének megfelelően van felosztva, (Aviut) azt a kapcsolódásunkat tudjuk megvalósítani, amely fölé emelkedik ennek a keménységnek, és mégis az egónkhoz kapcsolódik. A Fény befolyásolni, korrigálni fog, majd kitölt bennünket, kiterjesztve a képességeinket, és eltörölve ezt az Aviutot, a vágyainkról, hogy azokat is a másokkal való kapcsolatban tudjuk használni.

Semmi más nincs ezen a két komponensen, a Fényen és az edényen kívül, és a kapcsolat foka közöttük az, amit „szűrőnek” vagy „szándéknak” nevezünk.

Tovább >0

05 feb 2011

A spirituális világ “analóg rendszere”

Szerző: yanive | Kategória: rendszer

Kérdés:

A világok fejlődésének egy bizonyos pillanatában, úgy tűnik, mintha két irány bukkant volna fel. Az edények (Kelim) törése után, az Atzilut világa született meg, a Második Megszorítás eredményeképpen (Tzimtzum Bet), azonban az Adam Kadmon világának a Partzufjai folyamatosan bukkantak fel, egymás után a szintén az Adam Kadmonban elsőként létrejövő Galgalta partzufjának Taburja felett, az Első Megszorítás (Tzimtzum Aleph) feltételének következményeként. Nem teljesen érthető, hogy milyen módon szinkronizálódott ez a két folyamat egymáshoz?

Válasz:

A Galgalta partzufja után, az AB, és SAG (Keter, Hochma, Bina) kell, hogy felbukkanjanak, a Galgalta, Taburja felett, aztán pedig a ZA és Malchut Partzufjai (MA és BON) jelennek meg. Mind az öt Partzufnak meg kell születnie, mert a fokozatnak teljesnek kell lennie. Ennek az oka az, hogy ott van a fokozaton a szűrő és a Reshimot, and és ezeknek meg kell valósítaniuk, a magukban hordott információkat Ha ott van egy vágy, a Fény, és közöttük a szűrő, lehetetlen megállni félúton.

Ha valakit érdekel, hogy ezek milyen módon vannak szinkronban, akkor megnyugodhat abban, hogy minden összehangoltan és párhuzamosan történik, egyik dolog nem zavarja a másikat. Gondoljunk arra, hogy a levegőben mennyi rádióhullám lehet, a legkülönbözőbb frekvenciákon – néhány rádióadást hordoz, mások TV adást, vagy mobil telefont. Zavarják ezek egymást?

Minden ország vezényli a rádiójelek leosztását. Vannak hatalmas és rendkívül érzékeny lokátorok, melyek képesek a hullámok teljes skáláját felfogni egyidőben, és rögzíteni ezt a hatalmas rádiózajt. Ha később valaki meg akarja tudni például, hogy egy másik ember kivel beszélt telefonon, egy speciális napon és időpontban, akkor fogja ezeknek a hullámoknak a millióit tartalmazó felvételeket, és egy szűrőn keresztül kivonja a kívánt személy hangját. Semmilyen interferencia nem zavarja a másikat.

Ez a mód hasonló ahhoz, ahogy az Adam Kadmon világ Partzufjai nem kerülnek az Atzilut világa születésének útjába. Amikor Baal HaSulam leírta ezt a Tíz Szfíra Tanulmányában (Talmud Eser Sefirot), nem rögzítette, hogy egyéb, párhuzamos történések milliárdjai bukkannak fel a rendszerben. De mindezek egyszerre és együtt lépnek fel. A spirituális világban nincs olyan, hogy idő. Úgy épül fel, mint egy analóg rendszer, ahol minden szimultán történik, és nem oszlik fel időfogalmak alapján. Nem kell az egyik fokozatnak a másik fokozatra várakoznia. Mindegyik fokozat automatikusan bukkan fel, és a rendszer egy speciális formában létezik.

A rendszer, amely az adakozás alapján működik, nincs semmilyen módon korlátozva, mivel az egyetlen számítás, amit el kell végeznie, a belső ellenállásra vonatkozik csupán. Nem kell figyelembe vennie külső tényezőket. Nincs megszorítás kívülről.

Ha az ember adakozni akar, akkor rajta, és adakozzon, az egész rendszer számára! Ezért nincs semmi által lehatárolva, senkit nem zavarunk, ha ebben vagyunk, és senki nem zavar bennünket. Csak a saját természetünk alapján kell számításokat végezni. Ezért a spirituális rendszer az idő felett működik, és nincs semmilyen megszorítás az „áteresztő képesség” miatt.

Tovább >0

05 feb 2011

Segítségünk a világ számára

Szerző: yanive | Kategória: reggeli lecke, rendszer, spiritualitás, szenvedés, világ

Kérdés:

Hogyan érthetjük meg a Resimókat (spirituális géneket, emlékpontokat) a spirituális munkában? Képesek vagyunk azokat érzékelni, megérteni?

Válaszom:

Én nem hallom ahogy azok “kattannak”, de érzem ahogy magam megváltozom egyik pillanatról a másikra. Ezek a változások a Resimók eredményei, melyek felébrednek a lánc mentén, mely lánc lelkemnek a Vágtelenségből a mi világunkba való leszállása alatt épült. Most én visszaemelkedem ugyanazon szintek mentén, de csakis azzal a feltétellel, hogy a Fény eljön és a Resimók megváltoznak.

A valóságban mindenki felemelkedik ezen a létrán, de minden egyes személy ezt másképpen teszi: vagy a szenvedés útján, vagy a Tóra útján. A Fény ráömlik mindenkire, de minden egyes személy azt képességeinek megfelelően használja fel. Ezen az intergált, egységes rendszeren belül, mi mindannyian befolyásoljuk egymást, ennél fogva az egyéni korrekció az úton összefonódik a csoportos és az univerzális korrekciókkal.

Amennyiben mi képesek lennénk az egész rendszert madártávlatból szemlélni, és megkülönböztetni a rendszer fejlődésének összes fázisát, akkor láthatnánk a világ eseményei közötti kapcsolatokat, és megértenénk a komplex rendszeren belül hogy haladnak annak egyes részei a korrekció felé. És mindez ugyancsak vagy a szenvedés, vagy a Tóra útja alapján történik.

Emellett látnánk, hogy azáltal, hogy együtt dolgozunk, mi felébresztjük a világot egyre nagyobb mértékben belülről, azáltal segítve mindenkinek, hogy a megfelelő lépéseket tegyék. Így a világ a cél felé gyorsan és könnyedén halad, a hosszadalmas és fájdalmas út helyett.

hzs

Tovább >0

13 dec 2010

A “Szegula” (gyógymód) a hozzáférés a spirituális rendszerhez

Szerző: yanive | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), reggeli lecke, rendszer, Zohár

Bevezető a Zohár Könyvéhez, “A Menyasszony Éjszakája”: Létezik az emlékezés könyve a Teremtő előtt, a világban történő hibákról, bűnökről. Mivel Neki szüksége van azokra azon a napon, amikor ő végrehajtja a csodát (Szegula).

Kérdés:

Mi az a Szegula?

Válaszom:

A Felső Erő, vagy a Teremtő, vagy a Fény mely a csoporton belül van. Én csak akkor vagyok képes korrekciókat kapni amennyiben a csoporttal együtt az elsődleges forrásokból tanulok.

Ez a Szegula – a külenleges eszköz, a Kabbalisták munkái, mely lehetővé teszi, hogy a személy a csoport és a Teremtő egy egységgé álljon össze. Az ő egységük csakis azzal a feltétellel lehetséges, hogy az a rendszer melyben benne vannak a megfelelő módon van felhasználva.

Mi most is részei vagyunk a rendszernek. A világok, Parcufok mind itt vannak, de annek érdekében hogy azok megjelenjenek nekünk, ki kell váltsuk a spirituális erők hatását magunkra. A vágy önmagában nem elég. Szükségünk van az eszközre, mely a rendszert mozgásba hozza, hogy az elkezdjen rajtam dolgozni a csoporton keresztül.

A rendszer az elsődleges Kabbalista források által van működésbe hozva. Ezért tanuljuk mi Báál HaSzulam, a Rabash, az Ari és a Rashbi (Rabbi Simon Bar Yochai) munkáit. Enélkül mi képtelenek vagyunk kapcsolatot létrehozni a spirituális rendszerrel, és azt mozgásba hozni.

hzs

Tovább >0

15 nov 2010