Reshimo

Élni a testért vagy a lélekért?

Szerző: nandor | Kategória: reggeli lecke, Reshimo

Élni a testért vagy a lélekért?

Az edények törését követően, az informatív gének (Resimok) befolyása alatt, a törött edények átmennek a különböző állapotokon a spiritualitás leszakadás alapján a növényi, kövületi és állati szinteken. Fokozatosan letisztázódnak az állapotok, ameddig elérjük az „emberi” (Ádám) szintet.

Akkor a személy elkezdi megérteni, mint, hogyha valaki belemerítené a mi világunkba ebbe a különleges helybe, amelyet úgy érzünk, hogy a „test”, mintha ezt a részecskét a felső világból ledobták volna, mintha belemerülne valamilyen a folyadékba, ahol benne marad.

És most a személy dilemmában van: ő vagy dolgozik ebben a világban ezért a plusszért, amit a saját teste érdekében kap meg, vagy dolgozik a lelkéért? Választania kell, az egyiket vagy a másikat.

Természetes, hogy ez a választás nem függ a személytől, hanem az összes inkarnáción amin ő keresztül ment, a növényi, kövületi és állati szinteken, ahogy kiválogatta a különböző állapotait, azt a lelket amely közelebb kerül a megvalósításhoz, ezt hívjuk a „magas lélek”- nek, ahol a személy már eldöntheti, hogy dolgozik a lelkéért és nem a testéért.

És hogy a lelke érdekében dolgozzon szüksége van erre a világra, mivel neki el kell érnie az Isten félelmét. A félelem, egy spirituális edény, vágy, amely arra irányul, hogy képes legyen adakozni, még ebben a vágyban, vagy a vágy fölötti szándékban. Ő képes egy megvilágositást kapni felülről, ő már beleöltözhet, és ez van a „Lélek Fénye” – nek nevezve.

A szándék maga ez az Nyerseség, a Mászách és a Visszaverő fény” – ez a személy spirituális edénye, amelyet csak ebből a világból képes megszerezni a 125 lépcsőn keresztül.

Az emberek akik arra hivatottak, hogy ezt tegyék, azt a „Resimók” – on keresztül teszik. Ezek az emberek összegyűlnek, mivel a Felső Fény mindenki számára egyformán dolgozik. De az Információs gének (Resimók), ahogy készen állnak a korrekcióra, elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz, összegyűlnek . Ennek eredményeként látjuk ebben a világban, hogy az emberek eljönnek a csoporthoz.

De miután a személy belépett a csoportba itt már egy teljesen más számítás vonatkozik rá, mivel a „Resimó” megvalósítása a személy kezében kell legyen.

És ahogy írva van: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó”, és „Nincsen más rajta kívül „, ez a felfedezés előkészítése, hogy egyre inkább tudatossá válik számára a spirituális cél, ez a számítás egészében az ember kezében van.

És itt már nincs mit tenni semmit. Ahogy olvastunk a bőröndről, az nehéz vagy könnyű a személynek a cél magasságától függően, hogy kit is szolgál ő.

Ha a személy lenézi a csoportot, a tanárt, és a Teremtőt, semmi sem segíthet neki, mivel nem lehet szétválasztani a három komponenst, és ha nem értékeli őket, akkor a személy egyszerűen eltávozik.

És ha ő képes ezen dolgozni, befektetni minden lehetséges erőfeszítést, csakis ez mentheti meg őt. Ez segíteni fog neki, nem csak, hogy lenullázza az egóját, hanem a földi intellektusát, az élettapasztalatát, amellyel rendelkezik, ő felfedezi új állapotban amelyen ő keresztül megy, erőt ad neki, hajtóerőt, hogy előrehaladjon az úton.

Ez csak akkor lehetséges, ha a cél, a csoport, tanár és Teremtő fontosabb a személynek, mint az egoizmusa.

2012 Október 9, reggeli lecke, „A közösség célja”

(BS)

Tovább >0

12 okt 2012

Ameddig a „beszélő” Emberi Lénnyé változik

Szerző: nandor | Kategória: reinkarnáció, Reshimo, Shamati, vágy

Ameddig a személy Emberi Lénnyé változik

A Kabbala módszere arra szolgál hogy a „beszélőt” addig változtassa amíg az Ádám-má (emberi lénnyé) nem válik, azaz olyanná aki hasonlóvá (Dome héberül) válik a Teremtőhöz. Minden egyes pillanatban, nap nap után a személynek dolgoznia kell, hogy a módszer fontosságát felemelje, és kitartóan ahhoz tartsa magát. Végül is mi állandóan el vagyunk taszítva a spiritualitástól mintha a Teremtő eltávolítaná magát tőlünk.

Úgy tűnik, hogy állapotunk állandóan változik: közelebb kerülünk a Teremtőhöz, aztán ismét eltávolodunk. De nyilvánvalóan ez csak érzéseinkben történik így. Valójában ezzel, újabb és újabb információs gének ébrednek fel bennünk, és nekünk azokat folyamatosan korrigálnunk kell.

A személynek 613 vágya van a Teremtővel kapcsolatban. Mi nem ezen világ materiális vágyairól beszélünk, hanem kifejezetten a Teremtőre vonatkozó vágyakról. Csakis ezeket a vágyakat kell korrigálni ameddig azok, mind hasonlóvá nem válnak a Teremtő felénk való attitűdjéhez, azaz teljesen arra irányulnak, hogy adakozzanak és elégedettséget adjanak a Teremtőnek.

A Teremtő eredeti gondolata a teremtés alapgondolatában az volt, hogy Ő boldogságot adjon teremtményeinek. A személynek ugyanígy el kell érnie ugyanezt az állapotot, hogy célja kizárólag az, hogy elégedettséget, boldogságot adjon a Teremtőnek. A Teremtő tulajdonságaival való hasonlóság felemeli a személyt a Teremtő szintjére és ő egyesül, összeolvad Ő vele teljesen, elérve ezzel a végső célt.

A cél eléréséhez vezető úton a fejlődés rengeteg stádiuma található. Az első szinten, az emberi történelem több ezer éve során, ahogy a személy számtalan újjászületésen megy keresztül, a személyben kifejlődik a földi élvezetek iránti vágy. A reinkarnációk cserélik egymást mivel a vágy folyamatosan növekszik, és egyre többet akar, ahogy az információs gének (Resimók) folyamatosan megállás nélkül felfedik magukat a vágyon belül.

Nem érdemes a megszülető és elhalálozó testekre odafigyelni, ehelyett a figyelmet az információs génekre kell összpontosítani, melyek az élvezet iránti vágyon belül megjelennek, azáltal nekünk azt az illúziót adva, hogy mi egy testben létezünk.

A második fejlődési szakaszban megjelenik egy aspiráció arra, hogy felfedezzük a Teremtőt, hogy megtaláljuk az élet értelmét. Ez a vágy megjelenik a kollektív vágy egy részében, azaz bizonyos emberekben.

Az első személy aki felfedezte ezt a vágyat Adam HaRishon (Az Első Ember) volt. Ezért van ő az Első Ember-nek tekintve, akit aztán többen követtek. A követők a Kabbalisták, mivel ők elfogadták, hogy magukra vonják a korrekció módszerét, mely lehetővé teszi számukra azt, hogy felfedezzék a Teremtőt abban a mértékben, mely mértékben tulajdonságaik hasonlóvá válnak a Teremtő tulajdonságaihoz.

A Kabbalisták ugyancsak keresztül mennek számtalan fejlődési stádiumon és újjászületésen, de ezek az újjászületések nagyban különböznek a többiekéitől , mivel ezek az emberek, már a Teremtő, az egész természetet uraló erő egy részének elérésével rendelkeznek.

Azáltal hogy az ember megkapta az első felébresztést a spiritualitás irányába, belép az úgy nevezett felkészülési stádiumba. Ebben a stádiumban különböző állapotokon megyünk keresztül, de ezek az állapotok a módszer mechanizmusának megfelelően történnek, abban a mértékben, amely mértékben az ember megérti a módszert. Bár a módszer rendelkezésünkre áll olvasható anyagok formájában, az még spirituálisan nem fedte fel magát.

Ez az ahogy haladunk előre: csoportot építünk, megpróbálva egymást inspirálni. A legfontosabb munka a módszer fontosságának felerősítése, és magunk átformálása. Ebben a valóságban semmi más nem változtatható meg kivéve az ember maga, az emberi lény az egyetlen megváltoztatható tényező.

Emellett azt is tisztáznunk kell, hogy pontosan mi is az ami megváltoztatható: csakis az ember vágyainak szándéka. A vágyak önmagukban nem változtathatóak meg, tehát hagyjuk azokat békén. Az ember 613 Teremtőre vonatkozó vággyal rendelkezik, és neki meg kell változtatnia ezen vágyak feletti szándékát egoisztikusról altruisztikusra.

Valójában a személy nem érzi azt hogy 613 vággyal rendelkezne, vagy hogy azoknak önző lenne a természete, és azt sem hogy önmaga számára akarja kihasználni a Teremtőt. Egyenlőre az embernek egyáltalán nincs viszonya, vagy kapcsolata a Teremtővel. A Teremtővel való kapcsolat fokozatosan jelenik meg, ezáltal lehetővé téve azt, hogy felfedezhessük gonosz hajlamunkat.

Amennyiben az ember még mindig nyakig el van merülve önzőségében, akkor szüksége van arra a korrekcióra melyet „Tóra”-nak, „fűszer”-nek hívnak. Ennek segítségével az ember képes szándékát megváltoztatni oly módon, hogy annak irányát megváltoztatja saját maga irányából a Felső erő irányába, és a Felső érdekében, ami azt jelenti hogy beteljesítette a parancsolatot (Micva).

Ezáltal azon vágyak sorrendjének megfelelően melyek az emberben megjelennek, ő végrehajtja a 613 parancsolatot (korrekciót), ameddig a teljes edényt (vágyat) korrigálja és megkapja azt a teljes bőséget, melyet a Teremtő előkészített számára – de csakis azzal a szándékkal, hogy az élvezetet azonnal a forrás felé visszafordítja. Ez az ahogy az ember eléri célját.

2o12 szeptember 7., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 175

ford: HSZ

lekt: KN

Tovább >0

08 okt 2012

Ömnmagunk lenullázása a Szeretet Ereje előtt

Szerző: nandor | Kategória: lenullázás, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), Reshimo, szeretet

Ömnmagunk lenullázása a Szeretet Ereje előtt

Rábásh Írásai, Második Kötet, 40. levél: És amikor a személy elkezdi érezni barátja szeretetét, élvezet és boldogság ébred fel azonnal ő benne, mivel az a szabály hogy az újdonság kellemes érzetet ad. Barátjának iránta mutatott szeretete egy új dolog a számára, mivel addig mindig úgy gondolta, hogy egyedül ő maga gondoskodott saját jólétéről. De abban a pillanatban hogy felfedezte azt, hogy barátja is gondoskodik róla, ez felmérhetetlen boldogságot vált ki benne, és többé nem képes saját magával törődni, mivel az ember csak ott képes kemény munkát végezni ahol boldogságot, élvezetet érez. És mivel most már abból érez élvezetet hogy barátjáról gondoskodik, természetszerűen nem gondol saját magára. Látjuk hogy a természetben létezik szeretet amíg a sóvárgás elviselhetetlenné válik…

Léteznek Resimók (emlékmorzsák) bennünk, emlékek a lélek általános edényéből. Az egész valóság melyet érzünk, és még azok a részek is melyeket nem érzünk bennünk vannak, és részei az edénynek, mint ahogy az edények törése előtt történt. Szóval abban a pillanatban ahogy elkezdi érezni egy másik szeretetét saját maga irányában, nem olyan önző vágyat, amit ebben a világban érzékelünk hanem egy olyan szeretetet mely a korrigált általános lélek magasságából ered, a korrigált forrásból, az általános edény Resimójából, mely ebben a pillanatban külső jelenségként érzékelődik, akkor bennünk is azonnal hasonló szeretet váltódik ki.

Ezáltal a személy azonnal érzi, hogy ez a forrás egy másik világból származik, egy felső állapotból, és önszeretete azonnal lenullázódik, megsemmisül. Nem képes többé megmaradni az önszeretet állapotában, és készen áll arra. hogy lelkét az új hajlamnak adja, annak a kapcsolatnak ami magán kívül létezik. Ez egy ilyen módon történik meg, mivel a külső edény a valós, általános felső edény ahhoz az egyéni önszeretethez hasonlítva mely egyenlőre őt uralja.
A személy lenullázza magát ez előtt az erő előtt. Amennyiben úgy érzi, hogy őt szeretik, és az ha hirtelen kiváltódik belőle is az a hajlam hogy spirituálisan szeressen valakit aki rajta kívül áll, akkor a korporeális, állati önszeretet eltűnik. Mindez azért van mivel a személy érzi hogy a hatalmas, általános edény sokkal hatalmasabb mint a kicsiny egyéni edény, és ezáltal képes magát lenullázni ez előtt a szeretet előtt.

2o12 október 2., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

Tovább >0

05 okt 2012

Hogyan dolgozzunk az eredménytől függetlenül

Szerző: nandor | Kategória: egoizmus, kongresszus, Reshimo

Hogyan dolgozzunk az eredménytől függetlenül

Kérdés:

A kongresszus során úgy érzem hogy a csoport valami nagy dolog kicsiny része. Hogyan vagyunk képesek ezt a tűzet lángolva tartani a terjesztésben is? Hogyan ne feledkezzünk el arról hogy létezik a csoport. és hogy valami hatalmas dolog áll mögötte, és hogy a barátok egysége ez, ami munkánkat jelentéssel tölti meg?

Válasz:

A kongresszus alatt mi egy hatalmas erőt érzünk, nézzük a képernyőket, látjuk barátainkat a világ minden részéről. Több száz csoport van velünk együtt, és több ezer ember egyedül ülve a képernyő túloldalán akiket még csak nem is ismerünk. Természetesen ez képessé tesz minket arra, hogy érezzünk valamit, de nekünk meg kell próbálnunk hajtóerőnket valami másból meríteni – hogy az emberiséget a felfedezés irányába juttassuk.

Te valójában azt kérdezed. hogyan lehetünk képesek hajtóerőt gyűjteni. Természetesen ez a nagy csoporttól kapott benyomás ami beindít minket, itt mindenki ismer engem, bátorít engem, mindenki látja mit teszek, és együttesen mi meg akarjuk változtatni a világot. Röviden, az egoizmus ereje az ami itt aktív.

De később az értékek mérlege megváltozik bennünk. Te erőfeszítést tettél, te cselekedtél, akár önző módon, azáltal hogy nézeteidet, hitedet az egész világ elé akartad tárni, és most hirtelen felismered hogy elfogyott a hajtóerőd.

Ez az ahogy a Resimók (emlékképek) változnak. Mindez azért van, mivel ezen kívül semmi más nem létezik ami változna. A mi Resimónk az egyetlen változó paraméter, az egyetlen faktor mely változik. És itt annak érdekében változik, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy egy nem önző módon kezdjünk el dolgozni, hogy ne akarjuk saját véleményünket a világra erőltetni, hogy ne akarjam állandóan azt bebizonyítani hogy nekem van igazam, hogy kezembe vegyem az irányítást.

A következő Resimó már lehetővé teszi számomra hogy altruisztikusabban gondolkozzak: „A háromszög csúcsa nem én és nem mi vagyunk. Jobb ha senki nem tudja, még saját magam sem, hogy elértünk-e bármilyen eredményt” Ez a megközelítés már közelebb van a spiritualitáshoz, és ez az, ahogy minket közelebb vonzanak Felülről.

Egy intenzívebb támogatásra van itt szükség a csoporttól. Amennyiben erősebben kapcsolódom a barátokkal, érezni fogom hogy a korábbinál tisztább erőkkel rendelkezem, „Engem valóban nem érdekel, hogy munkám gyümölcsöző-e vagy sem. Nem úgy mint egy versenyre készülő sportembernek aki állandóan eredményeit elemzi, nekem nem kell tudnom az eredményt. Én inkább be akarom hunyni a szemeimet, és csak egy irányban akarok cselekedni, anélkül hogy a „válasz postaládát” figyelném. Nem érdekel, hogy kit befolyásoltam és, hogy ő milyen mértékben változott meg. Én érzem hogy képes vagyok valamit a világnak adni, megerősítem kapcsolatomat barátaimmal, és kifelé mozdulok, és semmi választ nem várok”.

Akkor honnan kaphatok energiát mindehhez? Végül is egy ilyen helyzetben a személy úgy marad mint motor benzin nélkül. Nem rendelkezik a hajtóerővel, szüksége van valamilyen válaszra. Itt belsőleg elkezd követelni: „Látnom kell magam az adakozás erejében!” Mindez olyan mintha egy megszokott benzines motort elektromos motorra cserélnénk, a benzint elektromosságra, vagy valamilyen másfajta energiára. Ez az amit követelsz, „Az adakozás erejének fel kell fednie magát számomra! Nem vagyok képes megszerzés iránti vágyamon belül dolgozni, szükségem van az adakozás iránti vágyra!
És akkor megkapod azt.

2o12 szeptember 3o. Olasz Kongresszus 2. lecke

(HZS)

Tovább >0

04 okt 2012

Ne kényszeríts minket arra, hogy hordágyon cipeljünk!

Szerző: nandor | Kategória: Reshimo, zuhanás

Ne kényszeríts minket arra hogy hordágyon cipeljünk!

Amennyiben nem végezzük el a szükséges feladatokat a zuhanás időszakában, akkor egy dupla Machszomot (határvonalat) képzünk magunk előtt.

Nekünk túl kellett volna lépnünk egy Machszomon az űr megjelenésének idején, de mi halogattuk azt és azt mondtuk, hogy nem vagyunk arra képesek. Most emiatt várnunk kell amíg a Teremtő ismét felénk fordul, ami azt jelenti hogy majd új feltételek jelennek meg számunkra, hogy ezt a jelenséget korrigáljuk csak másfajta módon. A Teremtő kicseréli az egyik angyalt, az egyik erőt egy másikkal és ad még egy esélyt a személynek az előrehaladásra.

A személy azon az egész rendszeren belül működik melyben be kell teljesítse saját részét, feladatát, mely kizárólag rajta múlik annak érdekében hogy biztosítsa az egész rendszer létezését és hogy azt a cél eléréséhez segítse. Ez a mozgás az egész rendszerben létrejön, ahol minden egyes rész minden másik részt tovább lök, és mindenki függ mindenkitől a korrekció sorrendjének megfelelően legalulról felfelé a Resimók (spirituális információs gének) láncolatának megfelelően.

Mi történik a személlyel ha nem teljesíti be a Resimóját megfelelően? A többieknek kell elvégezniük az ő munkáját. Ezáltal a személy mindenki mást súlyosan károsít amennyiben nem végzi el azt a feladatát ami fel lett fedve számára. Ezáltal a teljes rendszert károsítja, az egész csoportot. Nem engedi, hogy a csoport tovább léphessen és a csoportot extra korrekciók végzésére kényszeríti annak érdekében, hogy ők befejezzék azt a személy nem volt képes maga megtenni. A többieknek kell őt hátukon hurcolniuk, mint egy csatában, amikor a súlyosan sérül társat a többieknek kell hordágyon cipelnie. Ez egy nagyon szomorú helyzet, állapot a csoport számára.

Mivel az egész rendszer egy teljes egész, és a Resimók megjelenése határozzák meg kinek kell először és kinek kell később cselekednie, és hogy ők hogyan kapcsolódnak egymáshoz, ezáltal mindannyiunk cselekedetei függenek egymástól és teljessé teszik egymást. Azáltal, hogy nem végzem el saját feladatomat időben azonnal magamat és az egész világot károsítom, megrontom, ahelyett, hogy magamat és az egész világot az érdemek irányába tolnám el. Mi a mérleg nyelvénél állunk azt egyik vagy másik irányba billentve azáltal, hogy felelős vagyok az egész világért.

2o12 szeptember 24. Reggeli lecke, 1.rész Báál HáSzulám írásaiból

(HZS)

Tovább >0

28 szept 2012

A Fény működik szünnap nélkül

Szerző: nandor | Kategória: Fény, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), Reshimo

A Fény működik szűnnap nélkül

Kérdés:

Hogyan tudjuk lemérni, hogy mekkora mértékű Reformáló Fény befolyásol minket?

Válasz:

Ebben a pillanatban lehetetlen pontosan lemérni a Fény hatását, mivel a személy még nem rendelkezik a mérő eszközzel. A probléma nem a Fényben vagy a felső szintben keresendő, hanem magában a személyben.

Mondhatnánk azt, hogy a személy akkora mértékben van befolyásolva a Reformáló Fény által amekkora mértékben ő maga a Fényre sóvárog. De a személy nem képes sóvárgását sem lemérni, bár ez az ő saját vágya, erőfeszítése, feszültsége.

Ennek oka az, hogy a személy állandóan emelkedések és zuhanások állapotaiban van, és még képtelen megszámlálni ezeket a pillanatokat, és saját erőfeszítéseit, sem azokat melyeket tudatosan tesz, sem azokat melyeket tudat alatt tesz.Mindez lassanként összegyűlik. Ez egy akkumulálódó folyamat, ahogy azt mondja, hogy ” a sok sok fillérből előbb utóbb egy nagy summa áll össze”, és amikor előbb utóbb ez a nagyobb összeg összegyűlt a személy érzi hogy a Reformáló Fény egy újabb adagja érkezik.

Az igazság az, hogy a Fény állandóan befolyásol minket, de mi csak azután érezzük ezt a hatást, amikor egy bizonyos adag megtelt, és elért egy bizonyos szintet érzékenységünkben. Ezáltal úgy tűnik nekünk, mintha a Fény adagokban jönne, míg valójában az állandóan befolyásolja az embert.

A Fény még akkor is befolyásol minket amikor nem gondolunk rá, és csak természetes módon fejlődünk. A Resimók (információs gének) egyenként jelennek meg, egyik a másik után, és a Fény befolyásolja őket. Egyébként azok nem lennének beteljesítve, és nem fejlődnének tovább. Az élet csapásai által bölcsebbé válunk, többet értünk meg, közelebb kerülünk az adakozáshoz, ami azt jelenti hogy a Resimók állandóan, megállás nélkül jelennek meg, és a Körbevevő Fény pedig működik rajtuk.

De a Reformáló Fény az a Fény melyre mi magunk sóvárgunk, és mi különleges cselekedeteket végzünk annak érdekében hogy az befolyásoljon minket és azáltal felgyorsítsuk a Resimók természetes megjelenését, és a Fény rájuk mért hatását. Bár a cselekedet ugyanaz, a különbség abból áll, hogy mindezt mi váltjuk ki, és a folyamat nem magától, természetes úton, hanem felgyorsítva történik.

2012 szeptember 10., Reggeli lecke, 1.rész, Rabash írásaiból)

(HZS)

Tovább >0

14 szept 2012