Dr. Michael Laitman

Shamati

Ráhangolódás a boldogság nehezen megfogható frekvenciájára

Ráhangolódás a boldogság nehezen megfogható frekvenciájára

Kérdés:

Min múlik az érzékenységünk, hogy felébredjünk a Felülről érkező aktiválásra?

Válasz:

Minket állandóan felébresztenek Felülről, bárcsak tudnátok micsoda intenzitással történik mindez! De ez a manipuláció egy olyan frekvencián történik melyet te nem érzel, mint az ultraviola, vagy infravörös hullámhosszok.

Annak érdekében hogy elkezd érezni ezeket a hullámhosszokat, hallásomat a csoporton belül kell hangoljam. Egyébként nem leszek képes semmit sem meghallani. Amennyiben én megfelelően szervezem meg a csoportot, ennek köszönhetően megkapom a lehetőségeket a meghallásra, hogy érezhessem a felső hatást.

Minden azon múlik, hogy én, hogyan ébresztem fel és támogatom a barátokat, hogyan viszonyulok hozzájuk, mennyire aggódom azért, hogy ők kapják meg a spirituális felfedezést. Őket a korporeális szinten is támogatnom kell, de főképp azzal, hogy hangulatukat javítom, növelem, hogy őket a cél és a Teremtő fontosságával kapcsolatban inspirálom. Amennyiben én finoman azért aggódom, hogy minden mások érdekében történjen, én magam is benyomást kapok tőlük, és haladok tovább velük együtt.

Nincs más módja az előrehaladásnak, csakis ez a “kerülő”, egy alternatív út a csoporton keresztül az egyén közvetlenül nem juthat el a célhoz.

2o12 október 14., Reggeli lecke, 1.rész Shamati 47

(HZS)

18 okt 2012

A Fény szikrája a virtuális világban

A Fény szikrája a virtuális világban

Baal HaSzulam, Shamati 3., “A spirituális elérés lényege:

Mivel a megszerzés iránti vágy van “teremtmény”-nek nevezve, és “új megkülönböztetésnek”, a kiejtés, beszéd pontosan arról a helyről kezdődik, ahol a megszerzés iránti vágy elkezd benyomásokat megkapni. A beszéd részleteket, megkülönböztetéseket jelent, benyomások részeit. Innen már létezik a kapcsolat, interakció a Fény és a megszerzés iránti vágy között.

Kérdés:

Mi a Fény?

Válasz:

Valami különleges dolog mely benned van kiváltva, egy nagyon különleges jelenség, és te  azt Fénynek hívod.  Amikor az megjelenik, akkor majd tudod minek is nevezd.

Ebben a pillanatban azonban nem rendelkezel a megfelelő edénnyel, hogy érezhessed ezt jelenséget. Hacsak nem szerzed meg a spirituális elérést, az  összes vágyad csakis önérdekre fókuszálódik, “mindent a magam számára, a saját érdekemben, hogy kihasználjam a többieket, minden saját érdekemben mások ellenében”. Ez többé kevésbé ahogy a dolgok ma működnek, és így ezen vágyakon belül létezve képtelen vagyok az adakozás, szeretet, kooperáció, kapcsolat és kifelé történő aspiráció jelenségeit érezni, melyek mind Fény-nek vannak nevezve. Számomra egyenlőre ez nem Fény hanem sötétség.

Néha ez sötétté és rosszá válik: tehetetlennek érzed magad, és úgy érzed semmihez sincs kedved, semmi fényt nem látsz az alagút végén. Ez az ahogy vágyaid megjelennek számodra világunkban található tipikus ragyogás nélkül, a lehető legkisebb illumináció nélkül mely fényt gyújthatna a sötét edényben.

Végül is a mi szegényes edényünkben csak egy nagyon kicsiny ragyogás jelenhet meg, egy kicsiny élet és élvezet. Ez a szikra olyan kicsiny hogy az még a megszerzés önző edényeibe is képes behatolni. Én ezekben élek a kövületi, növényi és állati sziuntjein a természetnek, az egész emberi szint efelett van és nem része ennek.

Léteznek megszerző vágyak és adakozó vágyak azon a szinten, melyek majd egymással szemben jelennek meg. A bal vonal a gonosz hajlam, a valódi egó mely abban a mértékben jelenik meg amekkora mértékben én másokkal össze akarok kapcsolódni és azt meg is teszem. Utána magamra vonom a Reformáló Fényt és megpróbálom megszerezni a jó erőt, és megpróbálok a két hajlam között a középső vonalon dolgozni, mely Ádám-nak van nevezve.

A Fény szikrája a virtuális világban

      Gonosz hajlam / Ego!   Adam / Ember                 Jó hajlam

 

I – Én
A – állati
V – növényi
S – kövületi
         Vékony gyertya = Fény
—–>>Vágy = Edény

 

Ugyanakkor én egyenlőre az állati szinten vagyok, kicsiny állati egóm hatalma alatt, csak egy “vékony gyertya” fényét megkapva abban az edényben mely az első három szintből (kövületi, növényi, állati) készült. Spirituális szempontból ez nem tekinthető létezésnek vagy életnek. Ennél fogva jelenlegi világunk egy virtuális világnak van nevezve, mivel az a tudatosság szintje alatt létezik.

2012 október 12., Reggeli lecke, 3.rész Shamati 3.

(HZS)

17 okt 2012

Felemelkedés a szándékhoz

Felemelkedés a szándékhoz

Baal HaSzulam, Shamati 42: “Mit jelent az ELUL rövidítés a munkában?”: Ennek okán a személy megkapta a feketeség formáját felülről, és akkor képes meglátni, hogy vajon munkája tisztaságban történik-e?

Más szóval amennyiben a személy a feketeség állapotában is boldog tud maradni, az annak jele hogy munkája tisztaságban történik, mivel a személynek boldognak kell lennie és hinnie kell abban hogy Felülről megkapta azt a lehetőséget hogy az adakozásban dolgozzon.

Amennyiben a személy boldognak érzi magát, bármilyen hangulatban legyen is, az annak jele hogy, már leválasztotta magát saját megszerzés iránti vágyáról és képes tovább lépni.

Mindig ez a próba: Vajon el vagyunk-e merülve saját megszerzés iránti vágyunkon belül, vagy bizonyos mértékben már képesek vagyunk a fölé emelkedni?

A személy már nem azt kéri, hogy maga jó hangulatban lehessen annak érdekében, hogy képes legyen tovább dolgozni. Épp ellenkezőleg ő boldog a feketeséggel, sötétséggel kapcsolatban, a rossz hangulattól, és zavarodottságtól. Ezek felett már képes egy kis erőfeszítést tenni.
Nem számít éppen milyen hangulatban vagyunk, mi magunk mit érzünk, mi már ezt nem tekintjük fontosnak hanem a fölé emelkedünk. Amennyiben a dolgok rossznak tűnnek a megszerzés iránti vágy edényében, képes vagyok afölött az adakozásban, az egységben és barátok szeretetében dolgozni.

Ez egy biztos jele annak hogy a helyes úton járok. A teljes munkánk a megszerzés iránti vágy edényeiben érzett sötétségben történik, ahogy afölött akár a legkisebb erőfeszítést tesszük, a kapcsolatra, az adakozásra sóvárogva.

Ezért kell végrehajtanunk a megfelelő gyakorlatokat, hogy játékokat játsszunk melyekből tanulhatunk. Természetesen nem könnyű egy új tanítványnak mindez az első pár éve során, de hamarosan elkezdi érezni a szakadékot, rést érez az érzései és szándéka között, mely két különböző rendszer közötti különbséget jelenti.

Lehet, hogy jól érzi magát, lehet, hogy rosszul érzi magát, és megérti, hogy mindez nem számít, az az számít, hogy neki ezen érzések felett kell dolgoznia, és, hogy időről időre ezek a valóságérzékelés különböző részleteit nyújtják majd számára, melyek szükségesek ahhoz, hogy azokon keresztül megtanulja a Teremtő Felső Irányításának különböző formáit.

A személy elfogadja az összes érzést – mind a jókat és a rosszakat – mint hasznos élményt annak érdekében, hogy képes legyen azok fölé emelkedni és állandóan megtarthassa a célra vezető helyes irányt.

Nekünk állandóan erőfeszítéseket kell tennünk, ahogy megpróbáljuk az emelkedések energiáját konzerválni, mely képessé tesz minket arra, hogy az időt és eszközöket racionális módon használjuk fel, hogy azokat még a zuhanások idején is képesek legyünk hasznosítani. Az igaz hogy mindez nagyon nehéz, de meg kell próbáljuk. Ezáltal mi fokozatosan leválasztjuk magunkat a megszerzési edényekről és egy másfajta munkára térünk át, már a szándékban és nem az érzésekben élve.

2o12 október 11., Felkészülés a reggeli leckére

HZS

ka

14 okt 2012

A legfontosabb dolog az egyszerű munka

Az egyszerű munka a legfontosabb dolog

Nekünk nem kell kijavítanunk közvetlenül a jelenlegi vágyat a kövületi, növény és állati szinteken. Ahogy Báál HáSzulám írja, azok kísérik a beszélő szint felemelkedését és vele együtt korrigálódnak.

Kérdés:

Mit kell tennünk most a felkészülési idő alatt, amíg az “emberi” szint még nem fedeződött fel?

Válasz:

Az előkészítő időszak nagyon egyszerű – összekötődni a cél nagyságával. Ez jelenti, hogy “Izrael, a Tóra és a Teremtő egyek vagyunk”. Én összekapcsolódom a barátaimmal, és együtt dolgozunk, hogy megismerjük a cél nagyságát. Ez tanulást igényel, terjesztést, beleértve mindent amit teszünk, semmi többet. Csak legyünk képesek összekapcsolódni, annak érdekében, hogy megszerezzük köztünk a felső célt, és ennyi az egész.

A cél nem rajtunk kívül van, hanem a köztünk levő kapcsolaton belül. Így folyamatosan dolgozunk a kapcsolat minőségén, hogy minél ritkább legyen.

Ahogy mennek a dolgok  nekünk mindenféle korlátai felfedeződnek az egónak, de csak a spiritualitásban ismerjük meg igazán. Nem véletlenül éreztek a Rabbi Simon tanítványai egymás iránt gyűlöletet, ez a gyűlölet nem létezik itt. Én nem gondolok arra egész nap, hogyan ártsak és öljem meg a barátot, de pontosan ezekben a gondolatokban “zár” be engem az egóm, és nem tudom kiverni a fejemből.

És most egy kis zavargást érzek: én nem akarok vigyázni a barátaimmal való kapcsolatra, nem szeretem őket, nem akarok összekapcsolódni velük, nem ragad meg ez egység fontossága a csoportba. Állandóan úgy tűnik, hogy még lehet várni: “lehetséges, hogy holnap minden elrendeződik, mi összekapcsolódunk, és emlékezni fogunk a cél nagyságára…”. Ez a mi jelenlegi egónk.

Kérdés:

Mit értenek a “kapcsolat” fogalma alatt a nyilvánosságban?

Válasz:

Náluk csak egy dolog van: Ha összekapcsolódunk  szépen, jól, akkor mi megszabadulunk a válságtól, és megint visszatérünk jó és szép életben. Nincs más választásunk, mert maga a természet követeli meg ezt tőlünk.

Ahogy Báál HáSzulam írja: mi egy család vagyunk, és azért egyszerűen kötelesek vagyunk összekapcsolódni egymással.

2012 0któber 12, Reggeli lecke, “Shamati”

(BS)

14 okt 2012

Érezd magad szívesen látott vendégként

Érezd magadat szívesen látott vendégként

Nem mindenki képes keresztül menni a spirituális út felkészülésének első periódusán, és abban megmaradni. Sokan elhagyják a csoportot, a spirituális utat, és saját maguk megváltoztatásának folyamatát. Visszamennek a külső világba és visszatérnek a “háziúr” életébe azáltal, hogy abbahagyják szívben található pontjuk fejlesztését, mely a Teremtő – az Univerzum Királyának vendégévé tehetné őket.

Mint tudjuk “a Tóra véleménye ellentétes a háziúr véleményével”. Amennyiben a személy megtartja a Tóra véleményét, akkor vendégként érzi magát, és a Teremtő az ő vendéglátója. Ennél fogva meg akarja változtatni magát, hogy hasonlóvá váljon a házigazdához.

Ez van a Tóra véleményének nevezve, azaz hogy azt a célt helyezi maga elé hogy az adakozás szándékával rendelkezzen, és ennek alapján határozza meg állapotait.

Az első állapotok, azok az emelkedések és zuhanások melyeken a személy keresztül megy, le vannak választva megszokott értelmünkről és érzéseinkről. A személy azt látja, hogy teljesen megváltozik. Először életében úgy érzi, hogy valami idegen erő irányítja őt. Ez a különlegesség tipikus azokra a változásokra, melyeket érzékelünk belső spirituális fejlődésünk folyamán.

Hirtelen a személy úgy érzi, hogy egy furcsa idegen erő hatása alatt áll. Előtte megszokott életében soha nem érzett ehhez foghatót. Mindig tisztán látta előre ki az, aki uralkodni akart felette, ami azt jelenti hogy azok külső erők voltak. Itt azonban, életében először úgy érzi, hogy valamilyen erő ereszkedik alá, és átveszi felette az uralmat, hozzákötődik belülről és elkezdi őt irányítani.

Ez egy nagyon különleges érzés. Emlékszem arra a döbbenetes csodára amikor először éreztem mindezt. Ez egy nagyon kellemetlen és felfoghatatlan érzés ameddig a személy el nem kezd hozzászokni, és elismerni azt, hogy ez a cselekedet a Teremtő munkája  rajta. Akkor már a személy készen áll arra, hogy eldöntse, elismerje hogy ez valóban így van, és hogy ebbe beleegyezzen. Akkor már saját maga próbálja meg ezt az érzést kiváltani, és úgy várni azt mint egy találkozót, vagy kapcsolatot valakivel akit a személy szeret.

Akkor a személy már elkezdi értékelni a Teremtő  rajta végzett munkáját, azt várja hogy az bármely pillanatban megtörténjen. A Teremtő aktuális cselekedeteit várja és elismeri azokat, nem azt elemezve, hogy azok milyen minőségűek, és hogy azok milyen érzést keltenek az ö önző érzésein belül, mely önző érzések még nincsenek korrigálva. Ez azt jelenti, hogy a személyt nem érdekli milyen állapotokon megy keresztül, az egyetlen dolog, ami fontos számára az, hogy a Teremtő irányítsa, befolyásolja őt amennyire ez csak lehetséges.

Ez az amiért imát mond. Azt kéri hogy annyi változáson menjen keresztül amennyin csak lehetséges a Teremtő akaratának megfelelően, mivel mindazt, amit a Teremtő tesz az csakis a jót szolgálja. Ezáltal az ő önfeláldozása abban a mértékben van lemérve, amekkora mértékben azonosítja magát a Teremtő cselekedeteivel és amekkora mértékben azokat várja, mekkora mértékben válik a Teremtő önkéntes rabszolgájává, és ebben mérhető imája ereje.

Egyenlőre ezek csak az első lépések a spirituális munkában. Utána kezdődik a precízebb, kontrolláltabb kölcsönös munka a Teremtővel, a kölcsönös adakozás. A személy akkor már tudja, hogy kapja meg az erőt ehhez, és, hogyan dolgozzon később azokkal, hogyan kezdje meg párbeszédét a Teremtővel. És akkor már megszerzés iránti vágyával is képes elkezdeni dolgozni, azáltal, hogy ugyanazon ízeket érzi, mint a házigazda, és azáltal, hogy érzi a Teremtő, hogyan érzékeli a frissítőket és, hogy maga is hogyan ízleli azokat.

Ez az egész út a kezdeti emelkedésekkel és zuhanásokkal kezdődik, melyeken keresztül a személy hozzászokik az idegen erő felette levő uralmához.

2o12 október 4., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 21.

(HZS)

09 okt 2012

Ameddig a “beszélő” Emberi Lénnyé változik

Ameddig a személy Emberi Lénnyé változik

A Kabbala módszere arra szolgál hogy a “beszélőt” addig változtassa amíg az Ádám-má (emberi lénnyé) nem válik, azaz olyanná aki hasonlóvá (Dome héberül) válik a Teremtőhöz. Minden egyes pillanatban, nap nap után a személynek dolgoznia kell, hogy a módszer fontosságát felemelje, és kitartóan ahhoz tartsa magát. Végül is mi állandóan el vagyunk taszítva a spiritualitástól mintha a Teremtő eltávolítaná magát tőlünk.

Úgy tűnik, hogy állapotunk állandóan változik: közelebb kerülünk a Teremtőhöz, aztán ismét eltávolodunk. De nyilvánvalóan ez csak érzéseinkben történik így. Valójában ezzel, újabb és újabb információs gének ébrednek fel bennünk, és nekünk azokat folyamatosan korrigálnunk kell.

A személynek 613 vágya van a Teremtővel kapcsolatban. Mi nem ezen világ materiális vágyairól beszélünk, hanem kifejezetten a Teremtőre vonatkozó vágyakról. Csakis ezeket a vágyakat kell korrigálni ameddig azok, mind hasonlóvá nem válnak a Teremtő felénk való attitűdjéhez, azaz teljesen arra irányulnak, hogy adakozzanak és elégedettséget adjanak a Teremtőnek.

A Teremtő eredeti gondolata a teremtés alapgondolatában az volt, hogy Ő boldogságot adjon teremtményeinek. A személynek ugyanígy el kell érnie ugyanezt az állapotot, hogy célja kizárólag az, hogy elégedettséget, boldogságot adjon a Teremtőnek. A Teremtő tulajdonságaival való hasonlóság felemeli a személyt a Teremtő szintjére és ő egyesül, összeolvad Ő vele teljesen, elérve ezzel a végső célt.

A cél eléréséhez vezető úton a fejlődés rengeteg stádiuma található. Az első szinten, az emberi történelem több ezer éve során, ahogy a személy számtalan újjászületésen megy keresztül, a személyben kifejlődik a földi élvezetek iránti vágy.  A reinkarnációk cserélik egymást mivel a vágy folyamatosan növekszik, és egyre többet akar, ahogy az információs gének (Resimók) folyamatosan megállás nélkül felfedik magukat a vágyon belül.

Nem érdemes a megszülető és elhalálozó testekre odafigyelni, ehelyett a figyelmet az információs génekre kell összpontosítani, melyek az élvezet iránti vágyon belül megjelennek, azáltal nekünk azt az illúziót adva, hogy mi egy testben létezünk.

A második fejlődési szakaszban megjelenik egy aspiráció arra, hogy felfedezzük a Teremtőt, hogy megtaláljuk az élet értelmét. Ez a vágy megjelenik a kollektív vágy egy részében, azaz bizonyos emberekben.

Az első személy aki felfedezte ezt a vágyat Adam HaRishon (Az Első Ember) volt. Ezért van ő az Első Ember-nek tekintve, akit aztán többen követtek. A követők a Kabbalisták, mivel ők elfogadták, hogy magukra vonják a korrekció módszerét, mely lehetővé teszi számukra azt, hogy felfedezzék a Teremtőt abban a mértékben, mely mértékben tulajdonságaik hasonlóvá válnak a Teremtő tulajdonságaihoz.

A Kabbalisták ugyancsak keresztül mennek számtalan fejlődési stádiumon és újjászületésen, de ezek az újjászületések nagyban különböznek a többiekéitől , mivel ezek az emberek, már a Teremtő, az egész természetet uraló erő egy részének elérésével rendelkeznek.

Azáltal hogy az ember megkapta az első felébresztést a spiritualitás irányába, belép az úgy nevezett felkészülési stádiumba. Ebben a stádiumban különböző állapotokon megyünk keresztül, de ezek az állapotok a módszer mechanizmusának megfelelően történnek, abban a mértékben, amely mértékben az ember megérti a módszert. Bár a módszer rendelkezésünkre áll olvasható anyagok formájában, az még spirituálisan nem fedte fel magát.

Ez az ahogy haladunk előre: csoportot építünk, megpróbálva egymást inspirálni. A legfontosabb munka a módszer fontosságának felerősítése, és magunk átformálása. Ebben a valóságban semmi más nem változtatható meg kivéve az ember maga, az emberi lény az egyetlen megváltoztatható tényező.

Emellett azt is tisztáznunk kell, hogy pontosan mi is az ami megváltoztatható: csakis az ember vágyainak szándéka. A vágyak önmagukban nem változtathatóak meg, tehát hagyjuk azokat békén. Az ember 613 Teremtőre vonatkozó vággyal rendelkezik, és neki meg kell változtatnia ezen vágyak feletti szándékát egoisztikusról altruisztikusra.

Valójában a személy nem érzi azt hogy 613 vággyal rendelkezne, vagy hogy azoknak önző lenne a természete, és azt sem hogy önmaga számára akarja kihasználni a Teremtőt. Egyenlőre az embernek egyáltalán nincs viszonya, vagy kapcsolata a Teremtővel. A Teremtővel való kapcsolat fokozatosan jelenik meg, ezáltal lehetővé téve azt, hogy felfedezhessük gonosz hajlamunkat.

Amennyiben az ember még mindig nyakig el van merülve önzőségében, akkor szüksége van arra a korrekcióra melyet “Tóra”-nak, “fűszer”-nek hívnak. Ennek segítségével az ember képes szándékát megváltoztatni oly módon, hogy annak irányát megváltoztatja saját maga irányából a Felső erő irányába, és a Felső érdekében, ami azt jelenti hogy beteljesítette a parancsolatot (Micva).

Ezáltal azon vágyak sorrendjének megfelelően melyek az emberben megjelennek, ő végrehajtja a 613 parancsolatot (korrekciót), ameddig a teljes edényt (vágyat) korrigálja és megkapja azt a teljes bőséget, melyet a Teremtő előkészített számára – de csakis azzal a szándékkal, hogy az élvezetet azonnal a forrás felé visszafordítja. Ez az ahogy az ember eléri célját.

2o12 szeptember 7., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 175

ford: HSZ

lekt: KN

08 okt 2012

Az ima három feltétele

Az ima három feltétele

Báál HáSzulám, Shámáti 209., “Az Ima Három Feltétele”: Három feltétele van az imának:

1. A személynek hinnie kell abban, hogy csak a Teremtő képes őt, bár kortársai között ő rendelkezik a lehető legrosszabb feltételekkel, mégis “Vajon az Úr karja túl rövid” ahhoz hogy őt megmentse? Amennyiben nem, akkor “Az Uraság nem képes megmenteni az Ő edényeit”.

2. Többé nem rendelkezik semmilyen tanáccsal, amire képes volt azt mind megtette, és még sem volt képes javítani reménytelen helyzetén.

3. Amennyiben a Teremtő nem segít rajta, akkor jobb neki ha meghal minthogy így éljen tovább.

Ez a három feltétel sok más feltételt foglal össze, melyeket a személy össze kell hogy gyűjtsön magán belül annak érdekébe, hogy elérje a valódi imát, a felsikoltást. A felsikoltás a szív vágya. Az abban a pillanatba születik meg, amikor elérjük azt a vágyat amely megfelel a spirituális világ felfedezésének, az adakozás tulajdonsága felfedesének, abban a pillanatban amikor készen állunk minderre, bár még a Machszom (határ) ezen oldalán vagyunk, amely azt jelenti, hogy még mindig várunk valamit magunk számára ebből a felfedezésből.

Ez még mindig nem egy színtiszta kérés, és nem is lehet színtiszta mivel törés létezik a szintek között.

Mi állandóan Lo Lishmá (nem az Ő nevében) imádkozunk, a magunk számára, és ebből érjük el a Lishmá (az Ő nevében) állapotát, az adakozást. Azt mondja, “Én keményen dolgoztam, és találtam”. De mégis vágyunknak adaptálódnia kell ahhoz a szinthez melyet el akarunk érni. Lehetetlen ahhoz felemelkedni anélkül hogy betartsuk az ima három fenti feltételét.

Tegyük fel betartottunk két feltételt és megértettük azt, hogy megtettünk mindent ami erőnkből kitelik, de mégsem értünk el üdvözülést. Hogyan lehetek képes azt eldönteni, hogy vajon tényleg mindent megtettem-e ami erőmből kitelik? Még akkor is ha hirtelen úgy döntök hogy ez így van, az csak egy pillanatra igaz, és a következő pillanatban azonnal elkezdem keresni, hogy mi mást tehetnék. Végül is hogyan lehetek abban biztos hogy mindent megpróbáltam már?

Ezért létezik a harmadik feltétel, “Jobb lenne ha meghalnék, minthogy így éljek tovább”.  A személy eléri az abszolút kétségbeesést, és képtelen így tovább menni. És akkor a harmadik feltétel felerősíti a második feltételt, azáltal hogy a személyt egy olyan extrén szintre emeli, hogy az nem képes tovább arra várni, hogy megnézze van-e még valami amit tehetne, hanem e helyett imába tör ki.

Amennyiben nem kapom meg azt, amit akarok akkor jobb ha meghalok, mint hogy így éljek tovább. Akkor a második feltétel segít engem, mivel mi két rendszerben működünk: az értelembe és a szívbe. Ezáltal mindig mondhatom azt értelmembe, hogy nem tettem eleget a szívembe. Érzelmileg mindig elismerhetem azt, hogy nem értem el értelmembe a szükséges vizsgálatokat, és érzelmeim tisztázását.

Így előbb utóbb az összes feltétel a fennti három feltételhez vezet, melyek aztán egyetlen feltételt, eredményt hoznak: egy imát, a MAN emelését.

2o12 szeptember 23., Reggeli lecke, 1.rész Shámáti 209.

(HZS)

26 Sze 2012

A szeretet vasláncaival öszekötve

Kérdés

Hogyan használhatjuk fel a csoportot annak érdekében hogy elérjük a Teremtő előtti félelem követelését?

Válasz

Először is az összes eredeti tulajdonságom keresztül kell a csoportban dolgoznom, felhasználva a barátok elleni gyűlöletet, visszataszítást, önmagamra való gondolást, irigységet, ambíciót, és az összes többi problémát. Mindezeknek a tulajdonságoknak nyilvánvalóbbá, és tisztábbá kell válniuk, hogy nyilvánvaló legyen számomra mennyire mélyen vagyok az egómban elmerülve. Fel kell ismernem a gonoszomat. De mindez a teljes értékelés pontosan az által jön létre hogy én csak a jóságra vágyom, arra törekszem.

Arra kell aspirálnom, hogy felfedjem a barátaim irántam érzett szeretetét, hogy az megpuhítsa a szívemet, és megadja nekem a vágyat hogy keressem a kapcsolatot materiális formában. és akkor elkezdem úgy érezni mintha egy szenvedélyes, és erőteljes energia jelenne meg mely nem ebből a világból származik, a barátokkal való belső kapcsolatomon keresztül – egy különleges, szokatlan erő és melegség, egy különleges kapcsolat.

És ez a kapcsolat nem rajtunk múlik, azon, hogy mi most mit teszünk, és, hogy hol vagyunk érzéseinkkel és értelmünkkel ebben a pillanatban. Mindez valami olyasmi mely állandóan jelen van és összekapcsol minket, mely egyáltalán nem rajtunk múlik. Léteznek bizonyos láthatatlan vascsövek, melyek összekötnek minket.

Annak a ténynek köszönhetően, hogy én érzem ezt a kapcsolatot az összes szívek között, felfedezem azt hogy mi egymáshoz tartozunk. Ez egy szükségszerű érzés ahhoz, hogy elkezdjünk kifejleszteni bizonyos ellenállást keskeny egónk ellenében.

2o12 szeptember 3, Reggeli lecke 1. rész Shamati 38.

HZS

10 Sze 2012

A félelem világa, amely meg valósult

Mi megszervezzük magunkat a felkészülési szinteken a spirituális szint számára, még ebben a világban. Ezen a szinten meg kell teremtenünk az összes feltételt azért, hogy stabilizáljuk magunkban a valódi spirituális félelmet, amely az első parancsolat. Ez nem ennek a világnak a félelme, ahol az ember állandóan aggódik, hogy valami történik vele, aggódik a múltért és a jövőért, hogy mi lesz vele, és a rokonaival.

Mi állandóan az állati félelemben,élünk mert a legtöbb esetben nem értjük meg. Pontosan a félelem tölt meg minket minden pillanatban az életünk során. De a fizikai félelem fölött nekem megszorítást kell, hogy tegyek és rá építsem a helyes félelmet hogy én képes vagyok adakozni a Teremtő számára, azért, hogy feltáruljon a jósága és a Teremtő szeretete.

A korporeális félelem helyett én megépítek magamban egy spirituális félelmet és ezzel korrigálom a megszerzés vágyat.

Ennek a szükségére teremtődött ez a világ, hogy erőfeszítéseket tegyünk, és átlépjünk a korporeális félelemből a spirituális félelemhez. A korporeális félelemben nincs hiány, az ember állandóan fél valamitől. Ilyen a mi földi létünk, a félelemben nincs szükségem  semmire, azért, hogy enni tudjam magamat, azért, hogy sérülve legyek, ne fájjon a büszkeségemnek és a tisztelemnek. Az összes korporeális érzékeim a félelemben dolgoznak, a személyes érdekek fenntartása érdekében, azért, hogy senki sem zavarhassa meg.

A mi munkánk  ellentétes: kitoljuk a határainkat, kinyitjuk magunkat, és integrálódunk másokkal! Ilyen módon törjük át a határokat, amit a félelem teremt nekünk. Félelem korlátai lefestik nekem a karakterem, a testem. Aztán jön a következő ciklusa a félelemnek, amely megépíti amit látok magam körül: a rokonokat, otthont, és egyre több külsőt fedezünk fel.

Az egész kép lefesti nekem a félelmet, csak ez alapján dolgozik az érzékem. Ha a környezet által erőt kapok és sóvárgok, hogy kijussak magamból, akkor elkezdem érezni, milyen jó, hogy az egoizmusom határain kívül vagyok. Akkor használom a környezet erejét, mivel összehúzom a korporeális félelemet, egy valódi félelmet szerzek meg, a félelmet az Isten előtt, hogy csak ezért aggódom, hogyan vagyok képes adakozni  a Teremtőnek, ha Ő felfedeződik nekem, hogy adakozzon.

Ha csak ez az egyetlen valós félelem aggaszt, akkor a Teremtő ad neked egy “szűrőt” (Maszach), és feltárul előtted.

(Reggeli lecke, 3.09.2012, Rábásh: Shámáti cikkje)

09 Sze 2012

Ne hagyjuk, hogy legerősebb vágyaink beteljesületlenek maradjanak

Kérdés:

Az egyik Samati cikkben azt láthatjuk, hogy amikor a személy igazából felkiált, felsír a szíve mélyéről, akkor a Teremtő meghallja imáját. Mit jelent mindez?

Válaszom:

A Teremtő csak egyetlen dolgot teremtett: a vágyat. Az összes anyag, beleértve a köveket, fákat, állatokat, embereket és csillagokat, az mind csak a létezés iránti vágy különböző szintjei.

– A kövületi szint megőrzi struktúráját és tulajdonságait,

– a növényi szint, a saját maga megőrzése mellett vágyik a fejlődésre, hasznos anyagokat magába szív, és káros anyagokat kibocsát,

– az állati szinten a vágy kielégülést követel, előre akar haladni, és utódoknak akar életet adni,

– az emberi lény fejlődését állatként kezdi (és igazából minden szintje a vágynak a legelső szintjéről kezd, minden a “porból” indul és oda jut vissza). Azonban miután állatként fejlődött, az emberi lény elkezdi az állati szintet zsugorodottnak, kicsinek érezni, a jelenlegi világ keretein belül. Akkor egy új vágy emelkedik ki, mely arra invitálja őt, hogy kilépjen keretei közül.

Ez az új vágy válik központi pontjává, ez válik a legfontosabb vággyá minden vágy közül. A mi feladatunk az, hogy felfedezzük ezt a vágyat, és felnagyítsuk azt a megfelelő környezet felhasználásával. Meg kell találjuk annak módját, hogyan teljesítsük be ezt a vágyat, megtaláljuk azt, ami értékes – a szívben található pontot, és utána azt a megfelelő ima irányába fókuszáljuk.

Az “ima” azt jelenti, hogy ezt a vágyat tegyük minden felett a legfontosabbá. Akkor az képessé válik arra, hogy a Felső Rendszert, a Teremtőt befolyásolja, és ezáltal választ kapjon. A spirituális növekedésünkkel kapcsolatos összes problémánk abból adódik, hogy ez a növekedés csak saját vágyunk hatására jön létre. Ennél fogva a személynek egy önvizsgálatot kell végeznie, hogy mit is akar igazából szíve, és a személy szívének legfontosabb vágyát a Teremtő, Bina irányába kell irányítania, ahhoz a rendszerhez, mely a spirituális növekedését irányítja.

Azonban a válasz reakció csak akkor érkezik, amennyiben a vágyam egyezik a rendszer vágyával, azon az alapelven nyugodva, hogy: “Tegyük vágyunkat olyanná, mint az Ő vágya, annak érdekében , hogy magunka olyanná tegyük, mint Ő.”

Az igazi ima a személy szívének mélyéről érkezik, a legfontosabb vágyából. Mindegyikünknek több ezer vágya van, és ez a mi problémánk. Mi szétszórjuk erőfeszítéseinket sok különböző cél irányába, és ennek eredményeképpen nem érjük el a legfontosabb dolgot életünkben. Ezáltal életünk csak elmegy mellettünk, de a legfontosabb elemek hiányoznak.

A vágyainkat arra kell fókuszáljuk, hogy az egy, legfontosabb vágyunkat megvalósítsuk. Minden másnak azt kell szolgálnia, azt fókuszba hoznia, és azt kell erősítenie. Igazából ez válik majd imává – a szívünk valódi vágyává.

hzs

29 nov 2009

66 queries in 0,526 seconds.