Dr. Michael Laitman

Shamati

Kilépni a bőrömből

Kilépni a bőrömből

Igazlelkűnek lenni azt jelenti, hogy igazolni a Teremtőt minden esetben, amelyen átmegy. Minden állapotot azért adnak a személynek, hogy segítsen neki kilépni a bőréből, olyan mértékben, amikor a sötétség besűrűsödik körülötte. Ez egy nagyon nagy segítség azok számára, amelyet a Teremtő küld, azokhoz akik képesek igazlelkűek lenni.

A személy olyan helyzetbe kerül, hogy elfogadhatatlan a saját egója számára, hogy készen áll kilépni magából. Egyértelmű számunkra, hogy a spirituális világ a korporális világ fölött áll, és ezért minden korporalitás meg kell haljon. De ez nem a szokásos halál, amelyben minden személy meghal, hanem az ember egyetért azzal, hogy a világi értékei haljanak meg. És ezáltal megszerezi a következő szintet, a spirituális életet.

Ő kilép a testéből és felszabadul minden önérdektől, bármi is történjen minden állapot felett, amelybe a Teremtő helyezte. Ő egyetért az ilyen körülményekkel és boldogan fogadja őket, mind az új spirituális szinte építőit, mert ők felemelik a korporális helyzetei fölé, kiveszik a bőre határából,és megadják neki a lehetőséget, hogy pontosan a sötétben kérje az összeolvadást a Teremtővel. Az egyetlen tendenciája a személynek, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, amíg ő maga a sötétben van.

Ebben ő látja a megmentését, a száműzetésből való kilépést. A bőrén kívül érzi az igazi életet, mert elégedettség adhat a Teremtőnek, semmi önálló szolgáltatás nélkül. Így legyőzi a sötétséget, a szenvedést, a félelemet, a szorongást, a szégyent amit érez. Mindezek szándékosan fedeződnek fel, azért hogy jelezzék a testi korlátait és segítsenek neki maga fölé emelkedni.

2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 61.cikkjéből

BS

13 ápr 2013

A mi kincsünk fogja mutatni a Teremtőt

A mi kincsünk fogja mutatni a Teremtőt

A Shamati 38. cikkéből: “Az Úr félelme egy kincs”:

“Bölcsek azt mondták, hogy “Minden a Mennyek a kezében van , kivéve az Isten féleleme”, ez azért van, mert mindent át ad nekünk kivéve a félelmet. Mert amit a Teremtő hozzáad, az inkább szeretet és nem félelem”.

A mi célunk az, hogy elérjük a Teremtővel való összeolvadást. Az összeolvadás elérhető a forma azonosság által. A forma azonosság elérhető, ha a személy eléri a Teremtő szeretetét, mint ahogy Teremtő viszonyul felénk.

Vagyis, mi el kell érjük a szeretet szintjét. A Teremtő mindig hozzáad a szeretethez, és ennek következtében úgy érezzük, hogy mi haladunk előre valahova a szenvedés útján, ez azért van mert mi nem adunk hozzá semmit a magunk részéről.

Ahhoz, hogy elérjük a szeretetet, a személynek fel kell építenie a spirituális edényét, az úgynevezett “félelem”, félek Tőle, hogy vajon meglesz nekem a Teremtő szeretete?

Ennek eléréséhez a félelem szükséges, a Tóra, a Reformáló Fény, a parancsolatok, és a helyes szándék végrehajtása, ellenkező esetben a kövületi szinten marad. Ezért szüksége van a környezetre, hogy emlékezzék a helyes irányra a tanulás ideje alatt, a Tórán és a parancsolatokon keresztül.

Igy a többiek tartsák őt szándékosan akarva, és ne felejtsék el a Teremtő jóságát. Ezért a Tórát és a parancsolatokat nem adták egyénileg, hanem a többesszámban, és irva van: “ti” és nem “te”.

A helyes szándék nékül nem lehet elérni a Teremtőt, a szeretet nélkül nem vagyunk képesek előrehaladni. Ez kell legyen a környezet, ahonnan kezdődik minden, és szükségessé tesz minden cselekvést.

2o12.12.27; Felkeszülés a reggeli leckére

BS

30 dec 2012

A csoporton keresztül a Teremtőhöz

A csoporton keresztül a Teremtőhöz

Kérdés: Amikor mi részt veszünk a reggeli leckéken, és workshoppokon, akkor mi a Teremtőhöz fordulunk a csoporton keresztül?

Válasz: Csak a csoporton keresztül! Egyedül nem lehet a Teremtőhöz fordulni. Az összes “Shamati” cikkek olyan embernek voltak írva, akik a spirituális munka felé irányulnak a csoporton belül. Különben, a “Shamati” könyvben sehol nincs írva, hogy valakinek a csoporton keresztül kell irányuljon a Teremtőhöz, amert ez a nyilvánvaló.

Hogyha azt mondom, hogy a Teremtőhöz fordulok, akkor az azt jelenti hogy előttem van egy csoport. Máskülönben, nem látom Őt.

2o12 December o8, Novoszibirski Kongresszus 2.leckéjéből

DH

15 dec 2012

Spirituális látás és hallás

Spirituális látás és hallás

Kérdés:

Mi a spirituális látás és hallás?

Válasz:

Az elérés első szakasza úgy van nevezve, hogy “Hallottam”, a második pedig úgy, hogy “Láttam”, de nem a füllel és szemmel látok és hallok, ez a spirituális elérés mélységi szintjei. Amikor az egyén elérkezik abba az állapotban, hogy “nem tesz semmi rosszat másoknak” az az “én hallottam” szint, és mikor ezen túljut és elérkezik oda, ahol már azt mondja, hogy “szeresd felebarátodat, ahogy magadat”, elérkezik a “láttam” szinthez.

2012 november 5, Georgiai Konferencia 1. lecke

SzL

09 nov 2012

Jegy utazáshoz a vágyak világába

Kérdés

A Shamati könyv “A legfontosabb dolog az adakozás akarása” című cikkében a következő áll: “A hit ereje elegendő valakinek az adakozás formájában való munkához.” Mi ez a hit?

Válasz

Mi nem tudjuk pontosan mi is az a hit. Ez egy olyan erő, amely nem létezik a mi világunkban. A mi világunkban az összes természet tudományban, a fizikában, kémiában, biológiában, de minden egyéb tudományban az ásványi, növényi, és állati természetek erejét fedezzük fel, hogy azok hogyan működnek, miként vonzzák, vagy taszítják egymást.

A spirituális világban hirtelen olyan erők tárulnak fel a számunkra, melyek ellentétesen működnek ezekkel az erőkkel. Mondjuk, van egy elutasító minőségű természeti erő, amelyet ilyennek érzékelünk ebben a világban, azonban a spiritualitásban éppen ellentétes, a kölcsönös vonzás erői formálják az spirituális objektumok közötti teret, ahogy az mondva van: “a szeretet befed minden bűnt.”

Elkezdtük felfedezni ezt egy bizonyos mértékben a kvantum fizikában. Ha azonos töltésű elemi részecskéket – pld. elektronokat – helyezünk el egyazon térbe, azonnal taszítani kezdik egymást, nem csak azért, mert azonos töltésűek, hanem bizonyos kvantum mechanikai okok – az elemi részecskék belsejében megnyilvánuló antiszimmetria erőinek hatása – miatt is, azaz olyan, mintha egyik részecske sem “akarna” egy térben lenni a többivel.

Tehát akkor mi is az adakozás ereje? Ez egy olyan erő, amely a mi természetünk felett tárul fel, egy olyan formában, ami a mi természetünkkel látszólag ellentétes, ahogy mondva van: “Egy ellentétes világot láttam.” Csak azt jelenthetjük ki, hogy a spirituális világ a szándékokban és nem a cselekedetekben nyilvánul meg. A spirituális világban nincsenek cselekedetek, ez csak a szándékok megnyilvánulásának területe, csak ezeket vehetjük itt számításba, mivel a testeink nem léteznek itt, csak a vágyaink és a szándékaink.

Képzeljük el, hogyan működnek a vágyaink. Milyen rettenetes dolgok történnek a világban emiatt! A másodperc tört részére a világ megszűnne létezni, az emberek elégetnék a vágyaik alapján egymást.

Tehát annak érdekében, hogy ne egy ilyen világba teremtsük bele magunkat, mindannyian egy képzetes világban vagyunk, ahol fizikai cselekedeteket hajthatunk végre,de csak  amilyen mértékben ez megengedett a számunkra.  Amilyen mértékben valaki képes a vágyai alapján másokkal jót cselekedni, felülemelkedik a saját testén, és belép a spirituális birodalomba, ahol valóban a vágyainak és a szándékainak megfelelően cselekszik.

Különben hogy lenne lehetséges eljuttatni az embert annak a valóságnak az érzékeléséhez, amely teljes egészében a vágyai uralma alatt állnak? Végül is, az embernek alapvetően – ameddig nem megy át a korrekció folyamatán – nincs meg az ellenőrzése a vágyai és szándékai felett.

Tehát amilyen mértékben valaki képes a vágyait megfelelő feltételek között uralni, illetve amilyen mértékben képes helyes módon használni a vágyait és a szándékait a spirituális világba való belépéshez, annak megfelelően kap engedélyt  belépni oda. Ezt nevezzük úgy a munkában, hogy “belépés a Király palotájába, a hegy megmászását követően,” és ott elkezdheti az ember korrigálni a világot, annak a mértékében, amennyire képes önmagát ellenőrizni és uralni.

4 november 2o12, A Napi Kabbala Lecke első részéből Shamati #30

KN

07 nov 2012

Drótos és drót nélküli kapcsolat a csoporttal

Drótos és drót nélküli kapcsolat a csoporttal

Kérdés:

Amikor elhagyom a csoportot és a külvilágba lépek, nehéznek találom, hogy megfelelően rendezzem el a  munkámat annak érdekében, hogy a helyes egyensúlyt megtartsam. Hogyan dolgozzak magammal amikor a külső környezetben vagyok?

Válasz:

Mi egy hatalmas külső emberi környezet szörnyű hatása alatt állunk. Azon belül található kicsiny belső környezetünk, a csoport, melyben mi megpróbáljuk közömbösíteni a külső behatást. Ez olyan mintha Noé bárkáját építenénk fel magunk számára, és azzal biztonságban tartjuk magunkat az özönvíztől.

Másrészről amikor elhagyjuk a csoport hatását, mi a külső szenvedélyek nyomása alatt találjuk magunkat. Hogyan védhetjük meg magunkat: Hogyan maradhatunk meg a csoportban, akkor is amikor nem látjuk, halljuk egymást?

Annak érdekében, hogy ezt megtehessük, felhasználjuk a modern technika újításait, mobil telefonokat például, annak érdekében hogy egymással kommunikáljunk, emellett a csoport rendelkezik egy hatalmas “antennával”, mely lehetővé teszi számunkra hogy ahhoz virtuális módon kapcsolódjunk, és mindenfajta anyagokat kapjunk tőle. Felhasználhatjuk az mp3 lejátszónkat hogy emlékeztessen minket arra mi is valóban fontos, és írhatunk jegyzeteket naplónkba nap közben. Röviden rengeteg lehetőségünk és módszerünk van arra hogy egymással kommunikáljunk, és hogy ne veszítsük el a kapcsolatot.

De ami a legfontosabb az, hogy egy közvetlen kapcsolatot hozzunk létre a csoport “értelmétől” saját értelmünkhöz, amennyiben akarjuk azt, beleegyezünk és ragaszkodunk ehhez az egységhez.

Drótos és drót nélküli kapcsolat a csoporttal

Valójában velem állandóan játszanak: nincsen valójában “kívül”, vagy “belül”, nincsen ez a világ és következő világ, a színfalak egyszerűen állandóan változnak mint egy színházban és nekem minden egyes alkalommal “egy másik életbe” kell átlépnem, és “szerepet kell játszanom”, és a körülményeknek megfelelően kell cselekednem.

Mindez nem egyszerű, de a személy soha nem kap többet tányérjára, mint amivel képes megbirkózni. A spiritualitás törvényei alapján mi a szentségben állandóan növekszünk, emelkedünk, soha nem lépünk vissza vagy csökkenünk. Az lehet hogy nekünk azt mutatják meg Felülről hogy nem készítettük fel magunkat elégségesen, és mi leszakadtunk a csoportról. Ebből a példából tanulva megtanulhatjuk hogyan készítsük fel magunkat jobban hogy legközelebb erősebb kapcsolatot építsünk ki a csoporttal.

2o12 október 26., Reggeli lecke 3.rész, Shamati 3.

(HZS)

30 okt 2012

Boldogság reszketéssel

Boldogság reszketéssel

Báál HáSzulám, Shámáti 11, “Boldogság Reszketéssel”:

Ennél fogva ahol létezik szeretet, a félelemnek is léteznie kell, mivel a félelem az üreg. Ebből az következik hogy ahol mindkettő megtalálható ott létezik teljesség. Egyébként mindegyik vissza akarja szorítani a másikat. A szeretet van létezésnek nevezve, míg a félelem a rettegés és az üreg. Csak a kettővel együttesen létezhet teljesség. És ez van úgy nevezve, hogy “két láb”, és pontosan amikor a személy két lábbal rendelkezik akkor képes járni.

A mi teljes munkánk a két vonalra koncentrálódik, a jobb és bal vonalra, és a középső vonal pedig Felülről érkezik. Itt alul nekünk először is a teljességről kell gondoskodnunk. Nekünk mindig először a jobb vonal felé kell fordulnunk, és azzal kell foglalkoznunk, hogy amennyire csak lehetséges a teljességre gondoljunk, a Teremtő hatalmasságára, a cél fontosságára, és a barátok és a csoport fontosságára.

Más részről lehetetlen állandóan a teljesség állapotában megmaradni, mivel akkor nem történik tovább lépés, amennyiben a személy soha nem hagyja el a teljesség állapotát, az Hasszidizmusnak van nevezve, amikor látszólag minden szeretettel és boldogsággal van elfogadva.

A személy művileg emeli fel magát ebbe a fajta attitűdbe, készen állva arra hogy boldog legyen függetlenül attól mi is történik. Ezáltal lenullázza a kritikát magában. Ezért lehetséges arra megtanítani a személyt hogy ezt az attitűdöt magára vegye. Az oktatás a személyt egyetlen vonalra helyezi, vagy a jobb oldalra vagy a bal oldalra, és akkor a személy megtartja ezt a vonalat és állandóan csak egy alapelvhez csatlakozik.

Vannak olyan hitrendszerek és vallások melyek a személyt a boldogság állapotában tartják meg, egy állandó emelkedett hangulatban, és vannak mások melyek a személyt állandó gyászban, sirámban tartják, arra késztetve őt hogy magát kínozza, és hogy magát bűnösnek érezze, mint “egy bolond aki saját húsát emészti”.

De a helyes fejlődési út, és az emberi lény felépítése két vonalon keresztül kell hogy történjen, és a személynek magának kell ezeket felépítenie. A jobb vonalat a környezet segítségével kell kifejlesztenie, azáltal hogy elképzeli a Teremtő hatalmasságát amekkora mértékben csak képes erre. A jobb vonalat abban a mértékben építi fel, amekkora mértékben képes magát lenullázni a környezet előtt, mely környezet nyújtja számára a Teremtő hatalmasságát.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a jobb vonalon legyen már lenullázta magát, mely azt jelenti hogy a bal vonal benne van foglaltatva a jobb vonalban. Amennyiben ilyen módon lenullázza magát a Teremtő hatalmassága előtt, melyet ő környezetétől kap meg, és ezzel megépíti jobb vonalát, akkor ő már része a spirituális munkának és nem csak az érdekli hogy jól érezze magát.

2o12 október 17., Reggeli lecke, 1.rész Shámáti 11.

(HZS)

20 okt 2012

Előre haladás a hamis nyugalom helyett

Előre haladás a hamis nyugalom helyett

Kérdés:

Mi a jele annak hogy a személy a három vonalon keresztül halad és nem csak megtéveszti magát, mintha igazolná a Teremtőt mindenben?

Válasz:

Az előre haladás jele az hogy a személy nem egyszerűen csak azt mondja mindenre, hogy “Hála Istennek”, hanem amikor néha olyan helyzetben találja magát amikor kezdetben képtelen a Teremtőt igazolni, bár a valódi hős, aki már magasan jár a spiritualitásban az így érzi magát. Egy nagy korrekciót kell elérnünk ahhoz, hogy állandóan megvizsgáljuk magunkat, és, hogy rendelkezzünk azzal az erővel, hogy köszönetet mondjunk a Teremtőnek mind a jó és mind a rossz dolgokért.

Addig még hosszú út áll előttünk és sok állapoton kell keresztül mennünk. Néha a személy olyan állapotban találja magát, hogy nem képes egyetérteni a Felső Irányítással, nem akarja azt, és nem fogadja el azt. A bal vonal megjelenik és abban a “Fáraó”, a gonosz kezd el beszélni.

Időt kell engednünk arra, hogy az összes gonosz melyről a Tóra beszél megjelenjen bennünk, hogy felfedjük az összes bűnt. Amikor a személy a bűn egy ilyen állapotába zuhan, pontosan azt mondja amit a Tóra mond nekünk, “Ki ez a Teremtő, hogy én meghallgassam Őt?” Ő megátkozza a Teremtőt, és magára veszi a híres gonoszok, Bilám, Bálák, Hámán és a többiek szerepét, mivel fel kell fedeznie a bal vonalat.

Amennyiben ő kezdettől kezdve a jobb vonalon lép be, nem annak érdekében, hogy “mézet kenjen sebeire”, hanem annak érdekében hogy tovább lépjen, akkor ezáltal képes a bal vonalat elhagyni. És akkor már irányítása alá veszi a két vonalat. Egyébként az nem nevezhető a jobb vonalnak, hanem csak a nyugalom állapotának. A vonal az valami olyasmi mely korlátozva van mindkét oldalon.

2o12 október 17., Reggeli lecke, 1.rész, Shamati 11.

(HZS)

20 okt 2012

A három vonallal való munka alapjai

A három vonallal való munka alapjai

A személynek erőfeszítéseket kell tennie, hogy játszon, annak érdekében, hogy amekkora mértékben csak képes lenullázza magát, és hogy amennyire csak lehet magasra értékelje környezetét.

Ezen játék eredményeképpen a jobb oldal felépül benne, amelyben a személy úgy érzi élete végéig meg akar maradni. Abban a pillanatban hogy elér egy bizonyos “kielégülést”, levágja magát erről az állapotról és időt szán a bal oldalra.

A bal vonalon leelenőrzi magát: “Vajon valóban ily módon gondolkozom, és valóban így érem el a dolgokat? Valóban érzem a Teremtő hatalmasságának felismerését edényeimben, és valóban érzem ezen teljesség felismerését? valóban elértem egy ilyen megértést és érzést értelmemben és szívemben, vagy ez csak egy külső benyomás, melyet az embrió érez édesanyja méhében amikor lenullázza magát?”

De én nem akarom lenullázni magamat. Én most lenulláztam a vágyaimat a jobb vonalon, és közvetlenül akarom érezni a Teremtő hatalmasságát saját vágyamon belül, mely vágyat most a bal vonalon felfedeztem.

És akkor érzek egy hiányosságot, de megtartom ezt a két vonalat hogy azok egyensúlyban legyenek, és egyik se billentse ki a rendszert az egyensúlyból. Nincs meghatározott időhatár a jobb oldalon vagy a bal oldalon, bár az lett mondva hogy a személynek 23 és fél órát kellene töltenie a jobb vonalon és fél órát a bal vonalon.

Meg kell próbálnunk amennyit csak lehet hozzáadni a jobb vonalhoz és a bal vonalhoz. Nekünk nem szabad úgy döntenünk hogy eleget tettünk és hogy elkezdjünk várakozni arra hogy a Teremtő elkezdjen cselekedni és beteljesítse a két vonalat számomra.

A személy állandóan vált az egyik vonalról a másikra ameddig elég erőfeszítést tesz és akkor a harmadik vonal megjelenik. Ő ezt a felfedezést azáltal vonja magára hogy felemeli a hiányosságot a bal vonalról a jobb vonal magasságára, a Teremtőtől azt kérve hogy Ő fedje fel az Ő hatalmasságát számára kérésére válaszul. A személy fel akarja fedni a Teremtő hatalmasságát, az adakozás hatalmasságát, de csak annak érdekében hogy az lehetővé tegye számára azt hogy azzal a vággyal dolgozhasson mely az adakozásban fel lett fedve számára, “értelem felett”.

Az ő egoista vágya megadja magát az adakozás hatalmassága előtt, mely megjelenik, és ez a vágy beleegyezik abba hogy a Teremtő uralma alatt dolgozzon. Ez azt jelenti hogy a személy megépíti a “spirituális Parcuf fejét”, ahol ő olyan számításokat végez mely lehetővé teszi számára azt, hogy adakozzon az adakozás szándékával majd megszerezzen az adakozás szándékával.

2o12 október 17., Reggeli lecke 1.rész Shamati 11.

(HZS)

20 okt 2012

Egy új világ az önérdeken túl

Egy új világ az önérdeken túl

Kérdés:

Hogyan próbálhatom meg érezni a többieket, ha csak magamat érzem?

Válasz:

Amennyiben a személy felfedezi hogy csak saját magát érzi, az már egy nagy előrelépés. Most már csak azt kell megértenie hogy ezzel az érzéssel, hogy csak saját magát érzi, mindig megmarad ebben a világban. Ezt az érzékelést hívjuk ennek a világnak.

Amennyiben a személy mindezt megérti, akkor már elért valamit. Amikor mi felfedezzük hogy csak magunkat érezzük, és hogy ezen keresztül érzékeljük minden mást, ami bennünk van akkor ezt hívjuk ezen világ érzékelésének. Ez már nem egy egyszerű állapot.

Most már csak azt kell meghallanom amit a Kabbala könyvekben írnak, mely azt állítja hogy a spirituális világ az ezen érzésen túl létezik, magamon kívül, másokban, és arra kell gondoljak hogy érezzem a többieket magam helyett.

Minden amit én érzek az csakis bennem létezik és nem a valóságban. Külsőleg csak képek, formák léteznek melyek bennem képződnek. És a kérdés ami most előttem áll az, “Hogyan léphetek ki magamból?”

Ehhez megkaptam segítségül a barátokat, a csoportot, hogy a kölcsönös cselekedeteken keresztül mi felébresszük azt a Fényt mely segít minket magunkból az ő irányukba kilépni. Ezt nevezzük úgy, hogy “önérdekünk”-ön kívülre kerülés.

2o12 október 14., Reggeli lecke, 1.rész Shamati 47

(HZS)

19 okt 2012

64 queries in 0,548 seconds.